értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

A kutatások az olvasás és a zenei olvasás közötti párhuzamokra is felhívják a figyelmet
pl. Hansen és Bernstorf (2002). Empirikus kutatások a zenei hangmagasság-feldolgozás és az
olvasás elsajátításához nélkülözhetetlen beszédhanghallás közötti összefüggéseket mutatják ki
az angol és török nyelv esetében (pl. Anvari, Trainor, Woodside és Levy, 2002; Lamb és
Gregory, 1993; Peynircioğlu, Durgunoğlu és Küsefoğlu, 2002; Strout 2004). Más kutatások
pedig a ritmus szerepét vizsgálják a beszédhangok feldolgozása, illetve az olvasás elsajátításában
(pl. Anvary és mtsai, 2002; Atterbury, 1985; David, Wade-Woolley, Kirby és Smithrim,
2007). Az eredmények ezen a területen azonban kevésbé egybehangzóak. A zenetanulás és
olvasás kapcsolatára vonatkozó eredményeket közöl Babo (2004), Zanutto (1997), Gardiner,
Fox, Knowles és Jeffrey (1996), valamint Bultzlaff (2000).
A transzferhatások kutatásának egy másik területe a zenetanulás, zenei képességek és a
matematikai teljesítmény közötti összefüggések vizsgálata. A tanulmányok többsége meggyızı
bizonyítékkal szolgál a zenetanulásnak a matematikai eredményességre gyakorolt hatásairól.
A matematikai gondolkodással összefüggı agyi feldolgozást általában a bal agyfélteke
különbözı területeinek mőködéseként lokalizálják, pl. Monfort, Martin és Frederickson
(1990). Az összegzésben is fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az amerikai Matematikatanárok
Nemzeti Tanácsa (National Council of Teachers of Mathematics, NCTM) ajánlásában a
matematikatanítás olyan kontextusokba való helyezését támogatja, amelyek segítik a matematikai
gondolkodás formáit. A tanács ilyen természetes kontextusként nevezi meg a zenetanulást
(Kells, 2009). A matematika és a zenetanulás közötti pozitív példák: óvodáskorban pl.
Geoghegan és Mitchelmore (1996); általános iskolás tanulókra vonatkozóan Gardiner, Fox,
Knowles és Jeffrey (1996); Haly (2001); Kokas Klára (1972); Zanutto (1997) középiskolások
illetve egyetemi hallgatók esetében pl. Cheek és Smith (1998), Whitehead (2001).
A transzferhatások kutatásának harmadik nagy fejezete a zenetanulás és intelligencia
közötti összefüggések vizsgálata. Kodály zenei nevelési koncepciója alapján oktatott énekzenei
tagozatos tanulókkal végzett longitudinális vizsgálatában Barkóczi és Pléh (1977) többek
között az intelligencia és a kreativitás korrelációjának növekedését mutatta ki, valamint
eredményeik alapján a mindennapos zenei nevelés segít leküzdeni a szociális hátrányt. Szintén
a zenetanulás és az intelligencia közötti pozitív összefüggést mutat ki Laczó Zoltán (1976;
1985); Schellenberg (2004, 2006a, 2006b). A zongoratanulás óvodás gyerekek térbeli képességeinek
szignifikáns fejlıdését mutatta ki több vizsgálat is (Rauscher, Shaw, Levin, Ky és
Wright, 1994; Rauscher, Shaw, Levin, Wright, Dennis, és Newcomb, 1997; Rauscher és
Zupan, 2000).
A 4. fejezet során az ének-zenetanulás általános fejlesztı hatásait feltáró vizsgálatok
eredményeit foglaltuk össze. Az utóbbi másfél-két évtizedben kiszélesedı külföldi kutatások
az ének- és hangszertanulásnak a teljes személyiség formálódásában, a kognitív készségek és
képességek fejlıdésében betöltött szerepét hangsúlyozzák. A zenetanulás és olvasás, matematika,
illetve intelligencia összefüggéseit feltáró empirikus vizsgálatok alapján még nem alakult
ki egységes kép. Pedagógiai szempontból fontos feladat a tanulás hatékonyságát segítı lehetıségek
feltárása, így a zenei képességek fejlıdésének és a kognitív teljesítményhez való hozzájárulásának
pontosabb megismerése. További kutatásokra van azonban szükség, amelyek
alapján pontosabb képet alkothatunk arról, hogy milyen típusú zenei tevékenységek, a zenetanulás
mely összetevıi milyen módon járulhatnak hozzá a készségek és képességek fejlıdéséhez,
a zenei lehetıségek által elérhetı hatékonyabb tanulás megvalósulásához.
103