értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

nem volt kimutatható. Schellenberg összefoglalásképpen megállapítja (Schellenberg, 2006a),
hogy a kutatások kismértékő, de következetes kapcsolatot mutatnak a zenetanulás és az intellektuális
képességek között. Az elérhetı kutatások szintén kapcsolatot jeleznek a zenetanulás
és a kognitív képességek között; ez a kapcsolat általános, és inkább az intelligencia és a kognitív
képességek széles skálájára terjed ki, mint a képességek speciális altesztjeire. Más iskolán
kívüli tevékenységeknek, mint például a drámaóráknak, úgy tőnik, nincsen hasonló intellektuális
hozadéka, de hozzájárulásuk lehet a gyermeki fejlıdés más területeihez. Trimmer és
Cuddy (2008) eredményei szerint a zenei képességek és az intelligencia kapcsolatot mutatnak.
A vizsgálat során használt Raven intelligenciateszt eredménye 0,34, szignifikáns, de közepesnél
gyengébb korrelációt mutat.
Schellenberg (2006a), a zenetanulás és intellektuális képességek kimutatható összefüggései
alapján különbözı lehetıségeket vet fel. Egyrészt lehetséges, hogy a zenei képességek
kapcsolódnak egyéb képességekhez, és a tehetséges gyerekek jobban teljesítenek a tesztek
széles skálájában, másrészt további magyarázatul szolgálhat az is hogy a zenei képességeknek
a zenetanulás során történı fejlesztése kapcsolódik össze egyéb kognitív képességek fejlıdésével.
Továbbá az is megfontolandó, hogy a zenei alkalmassági tesztekrıl megállapítható,
hogy azok sajátosságaikból adódóan más, nem zenei képességeket is mérnek. A cél ugyanis a
zenei alkalmasság mértékét megállapítani, nem pedig a zenei tudást. Zenei alkalmassági tesztek
gyakran kérik például két zenei mintázat összehasonlítását, azonos-e a két melódia vagy
ritmus. Az ilyen típusú feladatokban a teljesítmény gyakran pozitívan kapcsolódik az általános
intelligenciához, illetve az intelligencia több speciális komponenséhez. Ilyenek lehetnek
például verbális képességek, szimbolikus gondolkodás, térbeli képességek, analógiás gondolkodás.
Éppen ezért az intelligensebb gyerekek jobban teljesíthetnek az ilyen típusú feladatokban
is (Schellenberg, 2006a).
4.3.4. A zenetanulás és térbeli képességek vizsgálatára irányuló empirikus kutatások
A térbeli képességek használata felmerül mindennapi életünkben, a munka világában, a vizuális
mővészetekben. Fejlettségük mértéke meghatározó az iskolai tanulás különbözı területein.
Fontos része például a matematikaoktatásnak, a jól mőködı térszemlélet sokat segít a geometria,
az arányok és törtek elsajátításában. A térszemlélet fogalmát, kutatásának elméleti kérdéseit,
a téri képességek fejlıdését, fejlesztési lehetıségeit foglalja össze Kárpáti (2002).
A zenetanulás fejlesztı hatása az intelligenciatesztek által vizsgált térbeli képességekre
az utóbbi évtized kutatásainak köszönhetıen bizonyítottnak tőnik (Heatland és Winner,
2004). A legtöbb irányított kísérlet a zongoratanulás és téri képességek összefüggéseit vizsgálja.
Rauscher és munkatársai 78, három- négyéves éves óvodás gyermek részvételével három
csoportot alakítottak ki. A hat hónapig tartó kísérlet során 20 gyerek egyéni komputerfoglalkozást
kapott, 34 gyerek egyéni zongoraleckéket, és 24 gyerek képezte a kontrollcsoportot
(Rauscher, Shaw, Levin, Wright, Dennis, és Newcomb, 1997). A hangszerek közül
azért választották a zongorát, mert ezen a hangszeren a billentyőzet a hangmagasságoknak
egy lineáris térbeli reprezentációját nyújtja. Úgy gondolták, hogy a vizuális és hallási információk
párosítása segíthet a térbeli-idıbeli mőveletekhez szükséges neurális mintázatok fejlıdésében.
A zongorát tanulók napi 10 perces foglalkozást kaptak. Tanultak hangmagasságmegkülönböztetést,
hangközöket, motoros koordinációt, ujjrendeket, kottázást, emlékezetbıl
is játszottak. A képzést napi félóra énekfoglalkozás egészítette ki, népdalokat, gyermekdalokat
tanultak.
100