Letöltés PDF formátumban

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 1/56 

101. MIÉRT TANULUNK MA IS RÓMAI JOGOT? 

1. A római jog fogalma 

A rómaiak a maguk jogát ius civile / ius Quiritium (ünnepélyesebb forma) kifejezéssel 

illették = államot alkotó polgárok (cives, Quirites) joga. Középkortól jelentésmódosulás: 

- ius civile = római jog polgári jog 

- ius Quiritium ius Romanorum ius Romanum (római jog) megjelölés váltotta fel a 

korábbi ünnepélyes formát. 

a) Történeti értelemben: az ókori Rómában hatályban volt jogszabályok összessége. Ez 

időben: a római jog legrégebbi összefoglalásától, a XII. táblás törvényektől (Kr.e. 451-450) a 

Kr. u. VI. sz.-ig, a iustinianusi törvénykönyvekig, a római jog kodifikálásáig tartó évezred. 

Római jog = legfejlettebb és legismertebb ókori jog. 

b) Tágabb értelemben: az a joganyag is, amely a római jogra annak középkori és újkori 

továbbélése, oktatása és tud. művelése során szorosan ráépült a római jog eredeti, antik 

anyagától elválaszthatatlan. (E jogtud-i és jogszabályi anyag kidolgozását a bolognai 

glosszátorok kezdték meg a XI. sz. végén, legmagasabb fokon pedig a XIX. sz-i német 

pandektisták dolgozták ki. A középkor és koraújkor évszázadaiban Európa legtöbb 

országában hatályos volt. Ott, ahol nem került sor az átvételére (Mo., Anglia): római jog = ius 

civile = ratio scripta = maga a jogtudományt jelentette.) 

c) Szűkebb értelemben: a római magánjog (ius privatum romanum) = az a joganyag, amely 

alapvetően a magánszemélyek egymás közötti személyi és vagyoni viszonyait szabályozza. 

Szemben áll vele a közjog (ius publicum) = amely az állammal kapcsolatos szabályok. 

2. A római jog oktatása 

Kr.u. II. sz.: Gaius (jogtudós+jogtanár) Institutiones c. tk.nek átdolgozásaiból tanulták a 

jogtud. alapelemeit a későcsászárkori jogiskolákban. Kr.u. VI. sz.: I. Iustinianus császár 

utasítása alapján készült a hivatalos alaptk.: Institutiones seu Elementa (Kr.u. 533), mely 

Gaius művére épült. Iustinianusi tvkönyv még: Digesta/Pandectae A középkori európai 

egyetemeken az institúció-, és a pandekta-tanfolyamokat alkalmazták. (ld. 2. tétel) A mai római 

jog oktatás tárgya: a római jog története + institúciói (történeti és dogmatikai rész) 

3. A római jog oktatásának jelentősége 

a) a jogtanulás szempontjából: római jog = jog „anatómiája” Szilárd, dogmatikai alapokat 

ad, mivel a modern jogrendszerek nagy része rá épül, így bevezetéséül szolgál a mai 

modern jognak, főképpen a polgári jognak. Világos rendszerű, nincs kitéve változásoknak. 

b) fejleszti a jogászi gondolkodás kialakulását 

c) szemléletes, tömör reguláival, terminológiájával segíti a modern jogban bonyolultan 

megfogalmazott szabályok megértését 

d) a jog művelése szempontjából: arra nevel, hogy a jog nem társd-i értékek és célok nélküli 

§-halmaz. Legfőbb célja: igazságosság és méltányosság érvényre juttatása (jogbiztonság) 

e) a túlzott specializálódás és a jogpozitivizmus ellen véd 

f) segít a konkrét jogi problémák megoldásában 

g) segít az európai típusú jogrendszerek megismerésében, mivel nemzetközi jogászi 

szaknyelvként is fel lehet fogni (Európa jelentős részén a római birodalom korában, a 

középkortól a XIX. sz-ig ius commune Europaeum-ként hatályban volt) 

© Feco ’2003


102. AZ INSTITÚCIÓ- ÉS A PANDEKTA-RENDSZER 

1. Az institúció-rendszerek jellemzői 

[MINIMUM TÉTEL I.] 

„institúció” = tanítás 

Institúció-rendszer: a római jog tananyagának Gaius által megalkotott és a iustinianusi 

Institutiones révén áthagyományozódott rendszere. 

!!! nem azonos: institutum (jogintézmény) – institutio (institúciók) !!! 

a) Gaius: Institutiones című tankönyve (Kr.u. II. sz.) a római jog institúcióit 3 részre osztotta: 

- személyek (personae): személyi és családjog 

- dolgok (res): dologi, öröklési, kötelmi jog [~vagyonjog, 3as tagolás körvonalai] 

- keresetek (actiones): polgári eljárásjog 

b) Iustinianus Institutiones seu Elementa című tankönyve (Kr.u. 533). A jogtudomány 

elemi szintű anyagát tartalmazza, egységes tankönyv a jogiskolákban. A gaiusi rendszer 

követésére és további rendezésére törekedett. A 3 fő rész u.a., de pl.: kötelmeket 4 

csoportra osztotta: contractus, quasi contractus, delictum, quasi delictum. 

c) Mai institúció-rendszer: a korábbi 2 rendszerező munkájának továbbfejlesztése. Részei: 

1. eljárásjog 

2. személyi jog (elkülönítve benne a családjog) 

3. dologi jog 

4. kötelmi jog 

5. öröklési jog 

A mai római jogi oktatás tárgya a római jog története az ókortól az újkorig (történeti rész) és 

az ókori római jog institúciói (dogmatikai rész). 

2. A pandekta-rendszer jellemzői 

I. Iustinianus: Digesta seu Pandectae (533) pandekta-tanfolyam, pandekta-rd. 

- a középkori jogi oktatásban a pandekta-tanfolyam (hatályos jog, a Digesta alapján) az 

institúciós rendszert (iustinianusi római jog) követte 

- ma: institúciók = római jog; pandektisztika = hatályos polgári jog oktatása 

- PTK-ek megszületése pandektajog hatályát vesztette 

- XIX. sz.: német jogtudósok kialakították a modern-pandekta rendszert 

Részei: 

1. magánjog ált. része a személyi joggal együtt 

2. dologi jog 

3. kötelmi jog 

4. családjog 

5. öröklési jog 

3. Hatásuk a polgári tv.könyvekre 

Az institúció-rendszer a mai modern ptk-k alapjait képezi. Pl: Code civil (1804), osztrák Ptk. 

(1811), svájci Ptk.(1907), új olasz Ptk. (1942), Mo-i Magánjogi tvjavaslat (1928), magyar 

Ptk. (1959), a német BGB (1900) sajátossága: a pandekta-rendszerre épül. 

© Feco ’2003


103. A RÓMAI JOGTÖRTÉNET KORSZAKAI. AZ EGYES KORSZAKOK ÁLTALÁNOS 

JELLEMZŐI 

- Nehéz helyesen felismerni a nagy történelmi korszakok határait, és a korszakhatárok 

megvonásánál a szempontot. Figyelemmel kell lenni az államformák, az uralkodó 

dinasztiák változásaira, egyéb (gazdaság- ill. szellemtörténeti, stb.) aspektusokra. 

- Alapvető történelemfilozófiai kérdés: miként kell vélekedni a történelemről? 

1. Hegel: a történelem dialektikus; tézis-antitézis- szintézis hármassága, racionális folyamat, 

mozgatórugó: világszellem (Weltgeist) 

2. Friedrich Carl von Savigny: a történelem organikus fejlődési folyamat; mozgatórugó: 

népszellem (Volksgeist). 

I. A római jog történetének korszakolása több szempont alapján: 

a) Gazdasági fejlődés szerint: 

1. kisparaszti korszak (patriarchális, házközösségi) Kr. e. III. sz-ig 

2. kereskedelmi korszak, azon belül: fellendülő-virágzó-hanyatló szakaszok 

b) Államformák szerint: 

1. királyság (regnum) 

2. köztársaság (libera res publica) 

3. császárság (imperium) 

c) A római jog belső fejlődése szerint: 

1. civiljog (Kr.e. IV. századig) 

2. civiljog és praetori jog párhuzamosan (Kr.e. III-I. századig) 

3. a kétféle jog összeolvadása (Kr.u. I-II. századig) 

4. egységes császári jog (Kr.u. III-VI. századig) 

d) A jogtudomány (iurispudentia) fejlődése szerint: 

1. Archaikus jog (Kr.e. 753-Kr. e. III. századig) 

KIRÁLYSÁG, KORAI PATRÍCIUS KÖZTÁRSASÁG KORA 

2. Preklasszikus jog (Kr.e. III-I. századig) 

KÉSEI KÖZTÁRSASÁG KORA 

3. Klasszikus jog (Kr.e. I. század- Kr.u. III. század) 

A PRINCIPÁTUS KORA 

4. Későcsászárkor joga (Kr.u. III. század VI. századig. 

A DOMINATUS KORA 

- Posztklasszikus jog (Kr.u. VI. század 1. feléig) 

- Iustinianusi jog (I. Iustinianus uralkodásának idejére esik (527-565) 

e) Egyéb megkülönböztetés (BONFANTE, DE FRANCISCI, VOLTERRA) szerint: 

1. A városállam régi civiljogának kora (Kr.e. 553-202) 

2. A Róma központú birodalom kora (Kr.e. 202-Kr.u. 235, Alexander Severus 

császár halála) 

3. Jogegyesítés kora (Kr.u. 235-565, Iustinianus császár halála) 

© Feco ’2003


II. A jogtudomány fejlődése szerinti korszakolás részletesebb bemutatása 

1. AZ ARCHAIKUS RÓMA 

Nemzetségi szervezet 

Róma alapítása: Kr. e. 753 

A királyság ideje két korszakra oszlik: 

- patriarchális nemzetségi forma (latin és szabin etnikumú pásztorkodó és földművelő 

közösség összeolvadása) 

- etruszk uralom ideje (ipar és kereskedelem gyors fellendülése, a hagyományos társadalmi 

rend felbomlása) 

A társadalom szerkezete: 

- alapegység: nemzetség (gens) 

- ennek tagjait (gentiles) vérségi kapcsolat fűzte össze, közös ős 

- a nemzetség közös földdel (pagus), meghatározott családi és öröklési renddel bírt, egyben 

kultikus és névbeli közösséget (nomen gentilicium) is jelentett 

- a római család (familia) kezdetben házközösségben élő parasztcsalád, ebbe mindenki 

beletartozott, aki a házban (domus) lakott: 

- családfő (pater familias), feleség (uxor), gyermekek (liberi), rabszolgák (famuli) 

A társadalom tagozódása: 

a) QUIRITES: szabad állapotú, római polgárjoggal rendelkező lakosság. Részei: 

- patríciusok (ősi nemzetségfők(patres) leszármazottai) 

- plebeiusok (alacsony sorú köznép - plebs) 

- cliensek (egyes patrícius nemzetségek alávetett helyzetű elemei; gazdasági és katonai 

feladatok; kíséret (obsequium) a gens fejének, így védelmet (patronatus) kaptak 

b) RABSZOLGÁK (servi, mancipia) patriarchális rabszolgaság, pater familias hatalma alatt 

2. A KIRÁLYKOR 

A római állam 

- megnevezései: civitas (városállam), res publica (köztársaság), res populi (Cicero: a „nép 

dolga”); hivatalosan senatus populusque Romanus (SPQR) 

- A polgárok közössége több, egymással összefüggő szervezeti formába tömörült 

10 gens (nemzetség) = 1 curia 

10 curia = 1 tribus (törzs) 3 volt: Ramnes, Tities, Luceres, ők alapították Rómát 

- CURIA: „férfiak egyesülése”, a római állam szerveződésének legősibb egysége, melynek 

alapját a katonai beosztás képezte, de jogi és kultikus közösséget is jelentett. Saját vezetője 

(curio) és papja (flamen curialis) is volt. Harcmodorukat az V. sz. elején a századok 

(centuriák) rendje váltotta fel.] 

A királyság államszervezete 

Az ősi római államot (populus Romanus) 3 szerv alkotta: 

a) rex 

b) senatus 

c) comitia 

© Feco ’2003


a) Rex: 

- az állam legfőbb bírája, hadvezére és papja, a végrehajtó hatalom feje (imperium) 

- az etruszkok idején a curiak választották (lex curiata de imperio) 

- korábban az istenek jelölték ki (auspicia) 

- ideiglenes távolléte esetén jogkörét a praefectus urbi látta el 

- halála után a következő király megválasztásáig a senatus tagjai vezették az államot, 

naponként váltva egymást (interrex) 

b) Senatus: 

- a patrícius nemzetségfők eredetileg 100 (a tribusok létrejötte után 300) fős gyülekezete 

- öregek tanácsa: a király tanácsadó szerve 

- állami felségjog állandó hordozója 

- tagjait a király jelölte ki 

c) Comitia curiata: 

- ősi népgyűlés, amely 30 curiaból állott 

- Forum Romanum területén, a comitiumon gyűlt össze 

- eredetileg csak patríciusok vehettek rajta részt, utóbb a plebeiusok is megjelenhettek rajta 

- szakrális feladatok, közjogi funkciója pontosan nem ismert 

… A TÉTEL TOVÁBBI RÉSZE A TOVÁBBIAKBAN KERÜL KIFEJTÉSRE. (104-110) … 

© Feco ’2003


104. A KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE 

A KORAI KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE: 

Az utolsó etruszk király elűzése (regifigium, Kr.e. 510) után egy új államforma a jött létre, a 

köztársaság, melynek szervei: 

I.) magistratusok 

II.) senatus 

III.) comitia 

I. MAGISTRATUSOK: 

- állami főhatalmat gyakorló tisztségviselők ill. magának a tisztségnek az elnevezése; a 

köztársaság korának főhivatalnokai 

- munkájukért nem kaptak díjazást 

- jogukban állt lemondani (abdicare) tisztségükről, amelytől nem voltak megfoszthatók 

- 1 hivatali évre való választás (annuitás), köv. évben való újraválasztás tilalma 

- 1 tisztséget egyszerre több, egyenlő jogkörű főhivatalnok töltötte be (kollegialitás) 

- a vesszőnyalábot (fasces) hordozó „állami testőrség” (lictorok) csak az imperiummal 

rendelkező főhivatalnokokat kísérte 

- valamennyi magistratusnak lictorokból, írnokokból, hivatalszolgákból álló 

segédszemélyzet (apparitores) állt a rendelkezésére, amely fizetésért (merces) dolgozott 

- emellett a főhivatalnokoknak informális tanácsa (consilium) is volt 

Csoportosításuk: 

- hatalmuk jellege szerint 

• impériummal rendelkező 

• imperium nélküli magistratus 

- feladatkörük szerint: 

• rendes (állandó, magistratus ordinarii) 

• rendkívüli (extraordinarii) 

- hatáskörük szerint: 

• nagyobb (magistratus maior) : consul, praetor, censor. Kiváltságuk: bíborszegélyű 

tóga (toga praetexta) viselése és a díszes szék (sella curulis) használata 

• kisebb főhivatalnokok: (magistratus minor) : aedilis, questor, tribunus plebis 

Az állami főhatalom ( IMPERIUM) 

elemei: 

1. legfőbb polgári hatalom (imperium domi) a Város határán (pomerium) belüli területeken 

2. falakon kívül a hadsereg főparancsnoka (imperium militiae) 

3. a jogszolgáltatás hatalma (iurisdictio) 

4. jog a népgyűlés összehívására, törvényjavaslatok előterjesztésére (ius agendi cum populo) 

5. jog a senatus egybehívására és tanácsának kikérésére (ius agendi cum patribus) 

6. büntetések és kényszerítő intézkedések kiszabásának joga (ius coercitionis) 

© Feco ’2003


A hivatalnoki hatalom ( POTESTAS): 

- terjedelme kisebb (minor potestas) ill. nagyobb (maior potestas) lehetett 

- a collegak azonos terjedelmű hatalommal (par potestas) bírtak és bármilyen ügyben 

önállóan, teljes jogkörrel járhattak el 

- kollegájuk bármely intézkedésének végrehajtását intercessioval (közbelépés, tiltakozás) 

megakadályozhatták. 

- Elemei: 

1. auspicium végzése (ius auspiciorum) = istenek akaratának kifürkészése, pl.: madárjóslás 

2. a nép összehívása vmilyen közérdekű ügy megvitatása céljából (ius contionem habendi) 

3. tiltakozás collegájának döntése ellen (ius intercedendi) 

4. a hirdetmények kibocsátása (ius edicendi) csak a magistr. curulest illette meg 

A) RENDES MAGISTRATUSOK 

- népgyűlések választották 

- a tisztségre pályázók (candidati) megválasztásuk esetén kijelölt főhivatalnokok 

(magistratus designati) lettek 

- esküt kellett tenniük és a hivatali idő lejártával ismét meg kellet esküdniük 

Fajtái: 

1. Consul: [2 db] 

- az állam élén 

- hadvezér (praetor maximus) bíró (iudex) consul nevet viselték 

- imperiummal voltak felruházva, melynek alapján a rex végrehajtó hatalmát, valamint a 

hadvezéri, bírói jogkörét gyakorolták 

- a király szakrális feladatait a rex sacrorum (Ianus isten papja) látta el, a valóságos papipolitikai 

hatalmat idővel a 3 tagú főpapi testület (collegium potificium) feje, a pontifex 

maximus szerezte meg 

2. Praetor: (Kr.e. 367-) [1216 db] 

- a peres jogszolgáltatást végezte a consulok helyett 

- imperummal rendelkezett 

- helyettesként gyakorolhatta a consulok többi jogosítványait 

- eredetileg 1 praetor működött; Kr.e. 242-től azonban a praetor peregrinus tisztségének 

felállításával számuk 2-re, majd a közt. végéig 16-ra emelkedett 

3. Censor: (Kr.e. 443-) [2 db] 

- 5 évente 18 hónapra 2 censort választottak 

- magistratus maior 

- nem rendelkeztek imperiummal. Feladata: 

- lefolytatni a lustrum (5 éves időszak) ideje alatt tartott választási, katonai és adózási 

célokat szolgáló összeírást (census), melynek során a polgárokat centuriakba és tribusokba 

osztotta be 

- összeállítani a senatorok névjegyzékét (lectio senatus) a Lex Ovinia után 

- bizonyos erkölcsrendészeti szankciókat alkalmazni (regimen v. cura morum) 

- felügyelni az állami javakat (földek, középületek, közutak, közművek) és az állam nevében 

szerződéseket kötni az egyes vállalkozókkal 

© Feco ’2003


4. Aedilis curulis: (Kr.e. 367-) [2 db] 

- potestas, ius edicendi, iurisdictio, bírságolási, zálogolási, lefoglalási jog 

- magistratus minor Feladata: 

- felügyelni a középületekre és középítkezésekre (cura aedium) 

- rendészeti jogkör (cura Urbis) 

- piaci árak ellenőrzése és a gabonaellátást biztosítása (cura annonae) 

- nyilvános játékok megrendezése (cura ludorum) 

5. Quaestor: (Kr.e. 447-) 

- a consulok pénzügyi beosztottjaként a Saturnus-templomban elhelyezett államkincstár 

(aerarium Saturni v. populi Romani) 

- és levéltár (tabularium) felügyelete 

6. Néptribunus: (Kr.e. 494-) [210 db (Kr.e. 449)] 

- viselőinek (tribuni plebis) személye a Városon belül szent és sérthetetlen (sacrosanctus) 

- aki a néptribunusra kezet emelt, azt sacernek (közösségtől elkülönítettnek) tekintettek, akit 

bárki szabadon megölhetett 

- jogukban állt összehívni a plebs üléseit (ius agendi cum plebe), később a senatusét (ius 

agendi cum patribus) is 

- jogukban állt a magistratusok intézkedéseit vétójoggal megakadályozni (ius intercedendi) 

- jogukban állt támogatást ill. menedéket nyújtani a plebs patriciusok által üldözött tagjainak 

(ius auxilii, refugium) 

7. Aedilis: [2 db] 

- a plebeius templomok őrei 

- 367-től a tribuni plebis segítőtársaiként a plebs levéltárát (Ceres szentélye) és pénztárát 

kezelték (aedilis plebis) 

- a bíráskodástól eltekintve ugyanazokat a jogokat gyakorolta, mint az aedilis curules 

B) RENDKÍVÜLI MAGISTRATUSOK 

- csak különleges esetben, kinevezés útján 

- megszabott időtartamra és meghatározott feladat elvégzése céljából 

- Lehettek: 

1. Dictator: 

- legjelentősebb, egyik consul jelölte ki a senatus egyetértésével, de a népgyűlés véleménye 

nélkül, s ez ellen consultársa nem élhetett intercessioval 

- max. 6 hónapra a főhat. teljessége (summum imperium) illette meg 

- maga nevezte ki helyettesét, a lovasság parancsnokát (magister equitum) 

2. Interrex 

3. Praefectus urbi (rex ideigl. távolléte esetén helyettese a királyság korában) 

4. Decemviri legibus scribundis (a XII táblás tv. létrehozói) 

5. Tribuni militum consulari potestate (katonai parancsnok consuli jogkörrel felruházva) 

6. Tresviri rei publicae constituendae (a triumvirek) 

© Feco ’2003


II. SENATUS: 

- biztosította a római állam folyamatos működését 

- patr. nemzetségfők gyűlése hivatalviselt magistratusok tanácsává lett 

- névsorát kezdetben a consulok, majd a lex Ovinia után a censorok állapították meg 

- a senatus tagjai (senatores) közé később gazdagabb plebeiusok is bekerülhettek, de 

valószínűleg csak a patrícusokat illette meg a patres megszólítás, míg a plebeiusokat 

conscriptinek (összeírtak) címezték 

- a népgyűlésen elfogadott törvények eleinte csak akkor léptek hatályba, ha az atyák 

tekintélye (auctoritas patrum) szentesített őket, ez jóváhagyás után a lex Publilia 

Philonis (339) óta előre kikérhetővé, majd csak formalitássá vált, a senatusnak továbbra is 

megvolt a joga, hogy alkotmányosság szempontjából felülbírálja a törvényeket 

- a senatus határozatai (senatus consulta, S.C.) csak tanácsok voltak a magistratusoknak 

(végrehajtóknak), mégis törvényerővel rendelkeztek. 

Feladatai: 

1. meghatározta a külpolitikát és a hadügyeket 

2. ellenőrizte az államháztartást 

3. felügyelte a szakrális szférát 

4. irányította a közigazgatást és az igazságszolgáltatást 

5. a magistratusokon keresztül befolyással volt a belpolitikára 

III. NÉPGYŰLÉS: 

Fajtái: (a Populus Romanus szerkezeti egységeinek megfelelően) 

1. comitia curiata 

2. comitia centuriata 

3. comitia tributa 

4. + concilium plebis 

- sajátossága, hogy rajtuk vitának nem volt helye 

- a népgyűlés a magistratus kérdésével (rogatio) feltett törvényjavaslatról igennel v. nemmel 

szavazott, eleinte nyilvános, majd 139-től titkos formában 

- utóbbihoz a cseréptáblákat (labellae) használtak. Jelölések: 

VR (uti rogas = ahogy kérdezed, igen) 

A (antiquo = ragaszkodom a régihez, nem) 

C (condemno = elítélem) 

A (absolvo = felmenten) 

NL (non liquet = nem világos) [e 3 büntetőügybeli szavazásnál volt] 

1. Comitia curiata: 

- adta meg a felhatalmazást a főhatalom gyakorlására (lex curiata de imperio) 

- később pedig a censori hivatal viselésére is (lex curaiata de potestate censoria) 

- egyre inkább szakrális feladatok: rendszerint a pontifex maximus elnökölt rajta 

elnevezése: comitia calata 

- a consul / praetor csak akkor elnökölt, ha hatalommal való ünnepélyes felruházás céljából 

gyűlt össze a gyűlés 

© Feco ’2003


2. Comitia centuriata: 

- Kr. e. V. sz.-tól működött (eredete a Servius Tullius-féle reformhoz kapcsolódik) 

- a comitia katonai századokra (centuriakra) oszlott 

- 17-60 év közötti férfi lakosság (patrícius, plebeius) gyűlése 

- a Város falain kívül, a campus Martiuson tartottak 

Funkciói: 

1. a magistratus maiores megválasztása 

2. törvényhozás 

3. hadüzenet és békekötés jóváhagyása 

4. büntetőbíráskodás államellenes bűncselekmények, ill. a polgárok főbenjáró bűnügyei 

tárgyában 

3. Comitia tributa: 

- területi egységek szerint (tribus) hívták össze 

- eredete a Servius Tullius-féle reformhoz kapcsolódik (ő osztotta fel Róma területét 

tribusokra) 

- a Város falain belül, a forumon tartották 

Funkciói: 

1. a magistratus minores megválasztása 

2. törvényhozás 

3. szövetség kötése külföldi államokkal és uralkodóikkal 

4. törvénykezés nem politikai természetű ügyekben 

4. Concilium plebis: 

- csak a plebs tagjai vehettek részt rajta 

- határozatai (plebiscita) Kr. e. 287-ig csak a plebsre, később az egész populus Romanusra 

vonatkoztak 

- elnök: néptribunus (tribunus plebis), csak ilyen formában hívhatott össze népgyűlést 

- tribusok alapján szerveződött, ezért többen feltételezik, hogy a lex Hortensiat követően 

összeolvadt a comitia tributaval 

IV. A PATRÍCIUSOK ÉS PLEBEJUSOK-OK KÜZDELMEI A TÖRVÉNYHOZÁS TÜKRÉBEN 

A két fő társadalmi osztály küzdelme kompromisszumos alkotmányjogi megoldások révén 

megteremtette a plebs politikai jogegyenlőségét. 

a) Kr.e. 494.: a plebs tiltakozása, 1. kivonulás a Szent Hegyre (secessio), melynek eredménye 

a néptribunus (tribuni plebis) tisztségének létrehozása 

b) Kr.e. 445.: lex Canuleia de conubio: patríciusok és plebejusok közötti házasodás; (ezt 

korábban a XII. táblás törvények tiltották meg) 

c) Kr.e. 444.: ideiglenes esetben a katonai parancsnok (tribunis militum) tisztségét consuli 

jogkörrel (consulari potestate) ruházták fel 

d) Kr.e. 367-366: leges Liciniae Sextiae: csökkentették a plebejusok adósságterheit, 500 

iugerumra korlátozták a közföldekből az egyes polgárok által elfoglalható területet, előírták, 

hogy az egyik consult a plebsből kell választani, igazságszolgáltatási hatóságként felállították 

a praetori tisztséget, amelyet egy ideig csak patríciusok tölthettek be 

© Feco ’2003


e) Kr.e. 326: lex Poetelia Papiria de nexis: enyhítette az adósrabszolgaság szigorát (Pl.: 

megtiltotta az adós megölését és a bilincs használatát). 

f) Kr.e. 300: lex Ogulnia (plebiscitum volt): lehetővé tette plebejusok jelölését a főpapi 

tisztségekre, így a plebs a pontifexek testületébe is bejuthatott (P.max. pleb. 1. csak Kr.e. 254ben 

lett Coruncanius) 

g) Kr.e. 300: lex Valeria de provocatione: a római polgárok a magistratusok ítéletei ellen a 

Város határán belül (domi) a népgyűléshez fellebbezhettek. 

h) Kr.e. 287: lex Hortensia: a plebiscitumokat az egész populus Romanusra kiterjedő 

hatállyal ruházták fel. 

A KÉSŐI KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE: 

A római birodalom létrejötte 

A római állam szerveinek a kései köztársaság idején már egész Itália, sőt a gyarapodó 

provinciák igazgatását is el kellett látniuk. A római birodalom (imperium Romanum) 

kialakulása évszázadokat vett igénybe. A hatalmas területeket azonban Róma még mindig a 

városközpontú állam modellje szerint kormányozta3 fő része van (különböző jogállásúak) 

1. Róma városa 

2. Itália 

3. provinciák. 

1. Róma városállamának jogi szervezete: 

A városállami intézmények egyre nehezebben tudták betölteni eredeti rendeltetésüket, a 

senatus nem volt többé képes hatalmát a régi módon érvényesíteni a főmagistratusokkal 

szemben. 

a) A magistratusok szerepe: 

- 2 consul vezette az államot 

- a praetor mellé Kr. e. 242-ben collegat állítottak [az előbbit praetor urbanusnak, az 

utóbbit praetor peregrinusnak hívták, kinek meg volt a joga arra, hogy eldönthesse a ius 

gentium alkalmazásának címén a civiljog vagy a peregrinusjog normáit kövesse] 

- továbbra is működtek az aedilis curulisek (2 db; rabszolga- és igásbarompiac felügyelete) 

- questorok, censorok 

- a plebeius főhivatalokat patríciusok is betölthették, pl. Gracchus-fivérek 

- a magistratus tisztséget elsősorban a vagyonos és előkelő családok tagjai szerezhették meg 

- lex Villia annalis (Kr. e. 180), lex Cornelia de magistratibus (Kr.u. 82) egyes 

tisztségeket meghatározott sorrendben és életkorban kell viselni (cursus honorum) 

1. quaestura (30 évesen) [quaestor] 

2. aedilitas v. tribunatus (37 évesen) [aedilis v. tribunus plebis] 

3. praetura (40 évesen) [praetor] 

4. consulatus (43 évesen) [consul] 

5. censor és dictator kizárólag consulviselt személy lehetett 

- a tisztségek viselése között legalább 2 évnek kellett eltelnie, ezzel biztosították, hogy 

tapasztalatlan ne tölthesse be a tisztségeket és leszűkítették a pályázók körét 

© Feco ’2003


- gyakoribbá vált a magistratusok éves főhatalmának meghosszabbítása 

(prorogatio imperii) 

- magánembert is felruházhattak ilyen tisztséggel 

(privatus cum imperio, pl. Pompeius Magnus) 

- fizetést nem kaptak, de a költségek elvitte vagyonuk nagy részét, szolgálatuk leteltével 

mint promagistratusok (proconsul, propraetor) 1-1 provincia élére kerültek helytartónak 

- Új intézménytípus: triumviratus felállítása = 3 államférfi magánegyezségén alapult, 

monarchikus törekvés. 

- I. Triumviratus (Kr.e. 60) (Iulius Caesar, Pompeius és Licinius Crassus) Caesar 

számolta fel egyeduralkodóként 

- II. Triumviratus (Kr.e. 43) (Aemilius Lepidus, M. Antonius és Octavianus); 

már jogszabály (lex Titia) hozta létre, ebből Octavianus került ki győztesen. 

b) A senatus szerepe: 

- az egész köztársaság korában az államélet központja és annak legfőbb irányítója 

- tagjainak száma: Sulla 600-ra, Caesar 900-ra emelte 

- a népgyűlések formális szerepe mellett a legfőbb államhatalmi szervvé vált 

- a senatorok szükségállapot esetén a senatus consultum ultimumhoz folyamodtak, amely 

tejhatalmat adott a magistratusoknak a szükséges intézkedések megtételére, kizárva az 

intercessio és a provocatios lehetőségét. 

c) A népgyűlések szerepe: 

- ténylegesen utóbb csak a comitia centuriata (törvényhozás) és a comitia tributa működött, 

de egyre inkább háttérbe szorultak 

- a törvényeket főleg a concilium plebis keretein belül fogadták el 

2. Itália jogi szervezete: 

- Kr. e. 286-ra a katonai hódítások és a szövetségi szerződések követeztében a rómaiak 

egész Itáliát (Rubicon folyóig) uralmuk alá hajtották 

- 2 eltérő jogállású részre oszlott: 

ager Romanus (rómaiak által birtokolt; római polgárjog) 

ager peregrinus (szövetséges terület; latinjogúak vagy nem rendelkeznek de iure 

elismert jogképességgel a rómaiak által) 

- Az I. sz-ban a szövetséges államok egy része fellázadt a rómaiak ellen Marsus-háború 

(Kr. e. 90-88) során Itália népei fokozatosan nyerték el jogaikat 

- lex Iulia de civitate Latinis et sociis danda (Kr.u. 90): szövetségesek római polgárjogot 

kaptak 

3. A provinciák jogi szervezete: 

Provincia: imperiummal rendelkező magistratus működési területe, melyet a senatus jelölt ki 

a számára. Később ezt az elnevezést az Itálián kívüli meghódított területekre alkalmazták. 

© Feco ’2003


105. IUS, FAS, MOS 

1. Kr.e. VIII. sz.: MOS (mores maiorum=az ősök szokásai): komplex normarendszer; 

általános, differenciálatlan vallási (szakrális)-erkölcsi (morális)-jogi normák rendszere. 

2. egyes normák kötelező ereje a szokások + szankciók révén megszilárdult, a jogi normák 

önállósodtak SZOKÁSJOG (consuetudo) a vallási, erkölcsi normáktól elkülönülve 

A) IUS: 

- Kr.e. 451-450: XII. táblás törvény: tisztán kivehető belőle a jog, mint önálló 

normarendszer kialakulása. A jogot a mai napig ismert formájában a rómaiak találták ki. 

Bizonyíték: latin nyelvben alakult ki először önálló szó a jog megjelölésére IUS. 

- „ius” = eredetileg a forum Romanum egy konkrét helye, ahol a praetor tvkezett (in ius 

vocatio = a praetor színe elé hívják az alperest). Itt zajlott a per 1. szakasza: in iure eljárás 

- másik jelentés: vmely magatartás jogszerűsége, szembeállítva az iniuriaval, 

jogsérelemmel. Pl. aki az éjszakai tolvajt megölte, az iure (jogszerűen) cselekedett, az 

alaptalanul perlekedő személy, pedig iniuriat (jogsérelmet) követ el. 

- miután a ius fogalmát el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől, kialakult a ius 

elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma is 

- ius civile (ius Quiritium): civiljog alatt kezdetben a polgárok (cives) közösségeként 

felfogott római városállam sajátos jogrendszerét értették. Ius civile = ius civium 

Romanorum. (E jogrendszer ellentéte a ius peregrinorium, pl. athéni jog.) Továbbélését a 

mai napig megtaláljuk a „polgári jog” kifejezésben. 

- római jogtudósok: a jog a „jó és méltányos művészete” (ius est ars boni et aequi) 

igazságosságot (iustitia) kell megvalósítania 

- erkölcsi, jogi parancs (praeceptum iuris) is előírja az emberi élet 3 alapszabályát: honeste 

vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere = „tisztességesen élni, mást meg nem 

sérteni, mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti.” a jogszabályokat az erkölcsi 

eredetű, de jogi tartalmat nyert alapelvekből kiindulva kell értelmezni 

B) FAS: 

- „fas” = istenek jogainak tiszteletben tartása 

- „nefas” = istenek jogainak megsértése 

- jog önálló normarendszerré vált elszakadt a „fas” a „ius”-tól és a „nefas” az „iniure”-tól, 

az istenek jogait elhatárolták a jogszabályok betartásától 

- Fas: eredetileg minden olyan magatartás, amely az isteneket nem sérti; mindaz, ami 

istenséget és a neki szentelt dolgot megillette, később csak a vallási normák összességét 

értették rajta, szembeállítva a jogi normákkal 

- dies (ne)fasti = törvénykezésre alkalmas/alkalmatlan napok 

- fas szabályainak egy része közjogiasodott ius sacrum, ius pontificium ius divinum 

C) MOS: 

(jelentései) 

1. erkölcsi normák önálló rendszere 

2. ősi római társ. komplex, differenciálatlan normarendszere (mores maiorum, ld. fent) 

3. szokás, szokásjog 

4. jogi jelentőséggel nem rendelkező egyszerű szokás 

© Feco ’2003


5. a mos sui generis fogalma: (a censori jogalkalmazás alakította ki) olyan társadalmi 

normák, amelyek sem a ius, sem a fas körébe nem tartoztak. Megtartására a censor 

felügyelt, s azok megsértését büntető intézkedés (nota censoria) kiszabásával torolta meg. 

106. A PRAETOR TEVÉKENYSÉGE; 

IUS PRAETORIUM, IUS HONORARIUM 

[MINIMUM TÉTEL II.] 

1) Ius praetorium (praetori jog) 

Kialakulása: 

- a kései köztársaság korától a ius civile-vel párhuzamosan érvényesülő jogrendszer 

- kialakításában döntő szerepet játszottak a praetorok (imperium) 

Praetor: 

- nem illette meg a törvényhozás (legislatio) 

- de a törvénykezés (iurisdictio) igen új joganyag jön létre (ius honorarium: a 

főmagistratusok imperiumaik alapján végzett törvénykezése által létrehozott joganyag) 

- „a praetor csak szolgálhatja, de nem alkothatja a jogot” 

(praetor ius dicere potest, facere non potest) 

2) Ius honorarium (~tisztségviselői jog) 

Forrása: 

- praetor és a többi magistratus (főképp aedilis curulis) hirdetményei (edictum) 

- praetori jog 

Eredete: 

a) praetor urbanus peren kívüli jogsegélyei (civiljoggal szemben (contra legem), ált. 

szokásjogot juttatta érvényre), mivel a civiljog szűkre szabta a magistratusok döntési 

lehetőségeit 

b) praetor peregrinust nem kötötték a civiljog szabályai, így imperiuma és a ius gentium 

alapján kialakította önálló, saját praetori perrendjét (polgárok és az idegenek között) 

ezt emelte civiljogi erőre a lex Aebutia de formalis (Kr.e. II. sz. közepe) a római polgárok 

egymás közötti jogvitáiban is ezt alkalmazták 

E két forrásból (a,b) és az anyagi jogszabályokból alakult ki a praetori jog (ius praetorium) 

„az a jog, amelyet a praetorok vezettek be a civiljog szabályainak kisegítése, kiegészítése és 

kijavítása céljából” (Papinianus) Ez a jog a ius gentium és a ius naturale szabályait is 

érvényre juttatta. 

3) A ius civile és a ius praetorium összehasonlítása 

- a 2 jog évszázadokig párhuzamosan érvényesült 

- a praetor évente kibocsátott hivatalos hirdetménye (edictum) fontos tényezőjévé vált a 

jogalkotásnak (Cicero már egyenrangú jogként említi őket: „ex iure civili ac praetorio”) 

- ius civile: merev, régi, szigorú civiljog (ius strictum) 

- ius praetorium: hajlékony, rugalmas, méltányos praetori jog (ius aequum) 

© Feco ’2003


107. IUS CIVILE, IUS GENTIUM, IUS NATURALE 

A késői köztársaság korának jogrendszerét alapvetően a ius civile határozta meg, amely 

mellett kifejlődött, majd megerősödött a ius praetorium. 

1) IUS CIVILE: (civiljog) 

- Róma speciális „nemzeti” joga 

- a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte az állam, és polgártársai irányában 

- párja: ius gentium, ius naturale (szabályait a ius praetorium juttatja érvényre) 

- az idők folyamán merev, régi, szigorú civiljoggá vált (ius strictum) a praetori joggal 

szemben (ius praetorium: hajlékony, rugalmas, méltányos praetori jog (ius aequum)) 

Kr. e. II. századtól a görög filozófia segítségével igyekeztek a civiljog határait fellazítani 3 

alapvető kategória jött létre: 

a) aequitas / ius aequum 

b) ius naturale 

c) ius gentium 

aequitas: polgárok közötti jogegyenlőség eszméje, igazságos és méltányos elbírálás. A bona 

fides (jóhiszeműség) és a ius aequum szinonimájává vált, a szigorú joggal (ius strictum) 

szemben. (betű szerinti alkalmazás) 

2) IUS NATURALE (természetjog) 

- nem vezethető vissza római előzményekre, a görög filozófia alakította ki 

- az ember természetes értelmén (naturalis ratio) alapszik 

- eleinte az aequitas értelmében használták 

- olyan életviszonyokra vonatkozik, amelyek az embernek az állatokkal való közös 

természetéből erednek 

- a ius naturalet az emberek nem ronthatják le: 

(civilis ratio naturalia iura corrumpere non potest) 

- modern természetjog: Hugo Grotius a ~ -t a középkorban ismét világi alapra helyezte 

3) IUS GENTIUM (népek joga) 

- eredetileg a háború és béke joga (ius belli ac pacis), szakrális vonásokkal (ius fetiale - 

papi testület révén) 

- valamennyi népnél ill. államban érvényesülő jog (görög minta alapján) 

- a ius gentiun és a ius naturale közötti különbség: az előbbiben megtalálható a rabszolgaság 

intézménye, míg az utóbbiból hiányzott 

© Feco ’2003


A római birod-ban egyidejűleg 3 hatályos jogrendszer létezett: 

1) Birodalmi jog: (Reichsrecht, quasi római jog) 

- elsősorban Rómában és Itáliában jutott érvényre 

- római polgár vs. római polgár, vagy római polgár vs. peregrinus közötti jogvitában 

- magában foglalja a ius civilet és a ius praetoriumot 

- jogrendszer differenciálódása után: ius publicumot és a ius privatumot is 

2) Helyi népjogok: (Volksrecht) 

- a római hódítás előtti időből erednek (pl. az egyiptomi család- és vagyonjog) 

- általában a meghagyott peregrinus bírói fórumok előtt érvényesültek 

- a római bíróságok is alkalmazták 

3) Provinciai jog: (Provinzialrecht) 

- a római jog egyes meghatározott tartományokra vagy az összes tartományra kiterjesztett 

szabályai (ez utóbbi kifejezett rendelkezéssel) 

- egyes provinciák számára kibocsátott, a helyi népjogokra is tekintettel lévő provinciai 

törvények, rendtartások (leges provinciae) = nemzetközi magánjog csírái (mivel 

szabályozták a különböző provinciák lakosainak egymás közötti pereit) 

- tartományi helytartók hirdetményei (edicta provincialia) 

© Feco ’2003


108. A PRINCIPATUS ÁLLAMSZERVEZETE 

A római állam szervei 

A császárság első felében a római államot 3 tényező alkotja: 

I) uralkodó 

II) köztársasági intézmények (egyre kisebb jelentőséggel) 

III) birodalmi államszervezet (fokozatosan épül ki) 

I) AZ URALKODÓ: 

- az állam feje a princeps (a princeps senatus elnevezésből ered) 

- Augustus tekintélyére (auctoritas) utal, ez a meghatározó, ezen alapszik a császár hatalma 

- élethossziglan fel volt ruházva az alábbi tisztségekkel: 

a) tribunicia potestas (személyének sérthetetlensége (sacrosanctus), a népgyűlés (ius 

agendi cum populi) és senatus (ius agendi cum patres) összehívásának joga, vétójog) 

b) imperium proconsulare (provinciák feletti legfelső kormányzat joga) 

infinitum = valamennyi provinciára kiterjedt 

maius = nagyobb volt a többi helytartóénál 

c) imperator (a hadsereg főparancsnoka, értelmezése homályos) 

d) pontifex maximus 

e) Octavianus ezen felül: Augustus (felséges), pater patriae (haza atyja) 

II) A KÖZTÁRSASÁGI INTÉZMÉNYEK: 

a) MAGISTRATUSOK 

- Augustus alatt köztársasági szervek választották, de: császárnak ajánlási joga volt 

(commendatio) gyakorlatilag ez egy a kinevezéssel 

- a tisztségeket kizárólag a senatori rend tagjai viselhették 

1. Consul: a rendes consulok (consules ordinarii) nem töltötték ki hivatali évüket, 

helyükre az uralkodó újabbakat nevezett ki (consules suffecti), igy katonai és politikai 

jogosultságuk a császárhoz került. Reprezentatív és jogszolgáltató feladat. 

2. Praetor: (18 db) Polgári ügyekben jogszolgáltatás: praetor urbanus és a praetor 

peregrinus. A többi büntetőügyekben ítélkezett ill. az államkincstárt kezelték 

3. Censor: e hivatal már a principatus elején megszűnt 

4. Aedilis curulis: (6 db) Feladat: vásári rendfenntartás és bíráskodás. 

5. Quaestor: (20 db, Augustus) városi ~ hatásköre kibővült az aerarium kezelésére is. 

prinsepst, a consulokat és a senatusi provinciák helytartóit segítették. 

6. Tribunis plebis: (10 db) Polgári ügyekben ítélkeztek, szerepük csökkent. 

b) SENATUS 

- állami szuverenitás hordozója 

- 600 senatort a császár jelölte ki (adlectio) 

- a testület nem veszítette el politikai rányító szerepét (megmaradt a hatalom-átruházási 

aktusa (senatus consultum de imperio) = legitimálta az uralkodót) 

- Feladatai: 

1. Kr.u. 14-től a magistratusok megválasztása 

2. a törvényhozás joga 

© Feco ’2003


3. Itália és a senatusi provinciák kormányzása 

4. államkincstár felügyelete 

5.) fellebbviteli fórum büntetőügyekben (cognitio senatus). 

c) NÉPGYŰLÉS 

- törvényhozási jogukat nem veszítették el 

- szerepük formálissá vált Az utolsó lex rogata Kr.u. 96-ban született (lex agraria) 

III) A BIRODALMI ÁLLAMSZERVEZET: 

- császári tanács (consilum principis) [törvényhozás, kormányzásban] barátok, rokonok 

- új hivatalok (nova officia): 

A) IGAZGATÓ CSÁSZÁRI FŐHIVATALNOKOK [PRAEFECTUSOK] 

aa) praefectus praetorio (2 db) 

- eredetileg a császári testőrség parancsnoka (testőrparancsnok) 

- II. sz. vége: egész Itáliára kiterjedő törvénykezési hatáskör 

- princeps helyettese 

- általános rendelkezéseket is kibocsáthattak 

ab) praefectus urbi 

- imperiummal rendelkezett 

- polgári hivatalnok, a császár a senatorok közül választotta ki. 

- közrend fenntartása (custodia Urbis) a rendőri egységek révén (cohors urbana), 

--- bíráskodás Rómában és a határtól számított 100 mérföldes körzetben 

- a korábbi aediles curules rendészeti és igazgatási szerepét vette át 

ac) további praefectusok: 

- városi rendőrség és tűzoltóság parancsnoka 

- állam- és hadikincstár kezelői, birodalmi posta igazgatója 

- curator: senatori rangú hivatalnok 

B) A BIRODALOM EGYSÉGES KORMÁNYZÁSÁT SZOLGÁLÓ HIVATALOK 

ba) A princeps saját kancelláriája (Claudius hozta létre) 

A hivatalok vezetői az uralkodó szabadosai (liberti) közül kerültek ki. 4 osztály 

1. naplók vezetése (a memoria) császári adminisztráció személyzeti ügyei (ab 

epistulis) 

2. hivatalos levelezés 

3. jogi beadványok (a libellis) 

4. császári magánkincstár (fiscus Caesaris) kezelése 

A hivatalvezetők az uralkodó szabadosai (liberti) voltak. 

bb) császári tanács (consilium principis) Tagok: főtisztek, jogtudósok. 

Élén: 2 db praefectus praetorio; a kancellária osztályait (scrinia) és vezetőit 

(procuratores) ellenőrizték 

bc) pénzügyi igazgatás: megoszlott az aerarium Saturni (közjog) és fiscus Caesaris 

(magánjog) között 

bd) titkosrendőrség (frumentarii) felállítása 

© Feco ’2003


A birodalom területi igazgatása 

- még mindig elkülönült a Város, Itália és a tartományok kormányzása 

- összlakosság: 80 millió 

Constitutio Antoniniana (edictum Caracallae) 

- Kr.u. 212: Antoninus Caracalla (211-217) a birodalom minden szabad alattvalójára 

kiterjesztette a római polgárjogot 

- Kivétel: 

Latini Iuniani: tartalmi hibákkal felszabadított, és így csak latinjogot kapott libertinusok 

dediticius (dediticii Aeliani): háborúban legyőzött, de rabszolgának el nem adott népek 

- közvetlen cél: a csak római polgárokat terheló öröklési illeték (vicesima hereditatium) 

mértékét felemeljék. 

- Rómát városközpontú államból formálisan is birodalommá tette 

- nem szüntette meg a fejlett (K) helyi népjogok jogosultságát, néhány esetben a római jog 

és törvény helyett (pro iure et lege) is érvényesülhettek. 

© Feco ’2003


109. A PRINCIPATUS JOGRENDSZERE 

1. A ius civile és a ius praetorium (fokozatos egybeolvadás, csak eredetbeli különbségek) 

a) IUS CIVILE 

- a jogszabályalkotásra hivatott tényezőktől származott: 

+ népgyűlés 

+ senatus 

+ császár valamint a responsumok adására feljogosított jogtudósok 

- civiljog-praetori jog egybeolvadása ius civile = jogtudomány = nagy része magánjog 

ius civile = magánjog, ius privatum szinonimája 

b) IUS PRAETORIUM / HONORARIUM 

- a formailag jogszabályalkotásra nem hivatott tényezőktől származott: 

+ praetor 

+ aedilis curulis 

+ provinciai helytartók 

- edictumok (praetori és egyéb) jogszabályi jellege megszilárdult a ius honorarium 

elvesztette civiljogot megújító szerepét 

- praetorok már nem fejtettek ki jogfejlesztő tevékenységet (edictumaikat évről évre 

változatlan formában adták ki); ezt a császárkori jogalkotás, a bíráskodás (cognitio extra 

ordinem) és a jogtudomány vette át 

2. A ius publicum és a ius privatum 

a) IUS PUBLICUM (közjog) 

- a vallási dolgokra, a papi és az állami tisztségekre vonatkozik (Ulpianus) 

- az állam, vallás szervezetére vonatkozott 

b) IUS PRIVATUM (magánjog) 

- a magánélet, a polgárok személyi, családi, vagyoni viszonyait foglalta magába 

3. A ius cogens és a ius dispositivum 

a) IUS COGENS 

- kényszerítő jellegű jogszabály, nem feltétlenül tiltó norma (de minden tiltó norma kógens) 

- a közjog kógens (Magánjellegű életviszonyokat is tartalmazott: „a végrendelkezés nem a 

magán-, hanem a köz (kógens) jog rész„ (Papinianus). 

b) IUS DISPOSITIVUM 

- engedő, hézagpótló jogszabály 

- a magánjog többnyire diszpozitív = engedő jognak (ius permittens) 

4. A mores szerepe (A mos normái a klasszikus korban) 

- tételes jogi normáká alakult (pl. tiltották a hatalom alattiakkal a kegyetlenkedést) 

- kiemelt jelentőséggel rendelkező alapelvvé vált (boni mores - jó erkölcsök) 

- jó erkölcsbe ütköző (contra bonos mores) magatartás akkor is jogellenes, ha nem sért 

tételes jogi rendelkezést 

5. A magánjog fejlődése a provinciákban 

- fejlett Keleti provinciák: a római magánjog behatolását lassította a Róma által fenntartott 

népjogok és a görög nyelv. DE: a behatoló birodalmi és a helyi jog közeledett egymáshoz 

- a Nyugati provinciákban (Gallia, Hispania) alacsonyabb kulturális szint a római jog 

könnyebben hatolhatott be oda = NY-i vulgárjog megindulása 

© Feco ’2003


110. A DOMINÁTUS ÁLLAMSZERVEZETE 

1. A dominátus és a hagyományos római államszervek 

- Diocletianus (284-305) új államformát alakított ki 

- uralkodó hivatalos megszólítása (dominus et deus - úr és isten) dominatus 

- birodalom súlypontja: K 

- államforma: abszolút monarchikus 

- Itáliát betagolták a provinciarendszerbe 

- új főváros: Byzantium = Constantinapolis (Bizánc) 

- A két birodalomfél (pars imperii) különleges jogi és politikai kapcsolatban 

AZ ÁLLAMHATALOM FELÉPÍTÉSE 

1. Tetrarchia („négyes uralom”) 

- a birodalom irányítása: 2 főcsászár (Augusti) + 2 alcsászár (Caesares) 

- államhatalom a császár (Augustus) kezében (ő divus, deus, sacer) volt, de a 

köztársasági címei is megmaradtak 

- őt illette meg a törvényhozó, az igazságszolgáltató és végrehajtó hatalom teljessége 

- ő az államvagyon tulajdonosa 

2. Köztársasági szervek 

- néhány magistratus és senatus létezett 

- a magistratusok minden jelentőségüket elvesztették 

- a consulok tisztségét a császár vette át 

- praetorok már csak a szabadságperekben működtek közre+gyámhatósági jogkör 

2. Az egységes birodalmi adminisztráció 

- két birodalomfél kormányzását az állami adminisztráció funkcionálisan és hierarchikusan 

tagolt rendszere látta el. Felbontva: 

+ központi kormányszervekre (militia palatina) 

+ területi igazgatásra oszlott 

- ezeken belül többszintű hivatali apparátus 

- az adminisztráció elválik 

+ polgári közigazgatásra (militia officialis) 

+ katonai közigazgatásra (militia armata) 

KÖZPONTI KORMÁNYZAT 

- a császár környezetében, az udvarban (aula, palatium) működött 

- népes kíséret (comitatus) nagy jelentősége 

- Az V. sz-ra a comesek hierarchiáján belül 3 csoport alakult ki: (4 katonai és 4 polgári c.) 

a) Államtanács (sacrum consistorium) 

- a központi igazgatás legfőbb szerve 

- a consilium principis helyébe lépett 

- tagjai az uralkodó körül, a császári palotában gyűltek össze (consistere=körülállni) 

- állandó tagok: a polgári, katonai közigazgatás felső vezetői, udvari főméltóságok 

© Feco ’2003


b) 4 udvari főméltóság (legfontosabb főhivatalnokok) 

1. FŐUDVARMESTER (MAGISTER OFFICIORUM) 

- alá tartoztak a kancellária hivatalai (scrinia), melyek a 

- császár kegyétől függő döntéseket öntötték formába (s. memoriae) 

- levelezést és egyéb hivatali ügyeket intézték (s. epsitularum) 

- a beadványok jogi elbírálásával foglalkoztak (s. libellorium) 

- a császári utazásokat szervezték (s. dispisitionum) 

- alatta működött az államrendőrség (agentes in rebus), a palotaőrség (scholae palatinae) 

- a birodalmi posta (cursus publicus) és a fegyvergyárak (fabricae) 

2. FŐKANCELLÁR (QUAESTOR SACRI PALATII) ~ igazságügyminiszter 

- az uralkodó nevében kiadott jogi iratok levélformában való megfogalmazása 

- e jogi iratok: császári rendeletek, magasabb és alacsonyabb rangú hivatalnokok kinevezési 

okmányai (codicilli v. probatoriae) 

3. PÉNZÜGYMINISZTER (COMES SACRARUM LARGITIONUM) 

- a birodalom pénz- és adóügyeit igazgatta 

- a dioecesisekben tevékenykedő alsóbb tisztviselők (comites largitionum, 

commerciorum) és apparátusaik segítségével 

4. COMES RERUM PRIVATARUM 

- az uralkodó magánvagyonára (res private) felügyelt 

© Feco ’2003


111. A DOMINÁTUS JOGRENDSZERE 

1. Egységesülés a birodalmi jogrendszerben (posztklasszikus és iustinianusi kor) 

a) ius civile (magánjogi értelemben) szembeállítása a 

+ ius publicum-mal 

+ ius criminale-val (közbűncselekmények) 

- ius civile továbbra (a iustinianusi korban is) = a római polgár joga, a római jog 

b) egységesül a ius publicum és ius privatum is, kettősségük elhalványul 

- a ius publicum a kógens jog (ius cogens) 

- a ius privatum a diszpozitív jog (ius dispositivum) lett 

c) egységesülés a jogszabálygyűjtő munkákban, az idézési törvényekben, a jogegységesítő 

aktusokban és a iustinianusi kodifikációban 

d) egységesülés a birodalmi jog és a helyi jogok között; a különbségek jórészt megszűnnek 

Pl.: K-en csak az öröklési és családjogi szokások maradtak meg. 

e) egységesülést, integráló hatást idéz elő a kereszténység is 

2. A vulgárjog (posztklasszikus római vulgárjog) 

- a posztklasszikus kor sajátossága 

- Kr.u. IV-V. században jutott uralomra 

- I. Constantinus idején indult meg 

- oka: fejlett gazdasági és szellemi élet lehanyatlik, a klasszikus jogászi gondolkodásmód a 

provinciákban nem érvényesült 

- vulgárjogi gondolkodásmód = leegyszerűsödött jogászi gondolkodásmód 

- pl.: a posztklasszikus vulgárjog nem választotta el a tulajdont és a birtokot és az adásvételt 

a tulajdonátruházási aktustól 

3. Iustinuanusi törvényhozás 

- a XII. táblás törvények óta ez a törvénymű jelentette először a római jog összefoglalását 

- korábban az Edictum perpetuum (Hadrianus) kodifikációja csak az edictumanyagot, a II. 

Theodosius és III. Valentinianus által elrendelt kodifikáció pedig csak a császári 

rendeleteket foglalta össze 

- a iustinianusi kodifikáció a jogtudósok műveinek (ius) és császári rendeletek (leges) 

páratlan összefoglalása 

© Feco ’2003


112. SOROLJON FEL NÉHÁNY A JOGFEJLŐDÉS SZEMPONTJÁBÓL JELENTŐS 

RÓMAI CSÁSZÁRT! 

1. AUGUSTUS (KR.E. 27-KR.U. 14) 

- principatus kiépítése (a monarchia kialakítása a köztársasági formák látszólagos 

visszaállítása mellett) 

- törvényeivel rendet, békét teremtett (pax Romana) 

- lex Iulia iudiciorum privatorum: a régi legis actiok eltörlése 

- ius respondendi: megadja a jogtudósoknak a szakvélemény adásának jogát 

- lex Iulia de vi privata: erőszakos jogérvényesítés általános tilalma 

- esküdtlajstrom összeállítása: tagjaiból a praetor a felek megegyezése alapján kinevezte a 

iudexet, aki a közönséges civiljogi per esküdtbírája, lefolytatta a bizonyítási eljárást, 

eldöntötte a pert 

- ügyvédi díjazás tiltása 

- lex Aelia Sentia (Kr.u. 4); lex Fufia Caninia (Kr.e. 2.) : manumissiok korlátozása 

- lex Iulia de cellegiis (Kr.e.21) : szenátusi engedély szükséges az egyesületek 

alapításához 

- lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18) : a római polgárok közül minden 25-60 év 

közötti ffi és 20-50 közötti nő házasságban köteles élni. A házasságban nem élők 

(caelibus) a rájuk szálló hagyatékot egyáltalán nem, a gyermektelenek (orbi) csak fele 

részben szerezhették meg. 

2. CLAUDIUS 

- törvények a császári bürokráciára vonatkozóan 

- saját kancellária 

- ügyvédi jutalmazás 100 aranyig 

- fiscus pereiben császári procuratorok jártak el (egyszerre fiscus képviselői és a per bírái) 

- S.C. Macedonianum: Claudius alatt született, a filius familias részére folyósított 

pénzkölcsön az apa halála után sem volt peresíthető, mert ez naturalis obligatiot 

eredményezett. 

- megszüntette a házassági tilalmat nagybácsi és unokahúg között, hogy elvehesse 

Agrippinát, aki később megmérgezte 

- eltörölte a nők törvényes gyámságát 

3. HADRIANUS (KR.U. 117-138) 

- egységes államigazgatás kiépítése 

- Edictum Perpetuum: praetori edictumok anyagának összeállítója (Salvus Iulianus) 

- a privilegizált jogászok egybehangzó responsumait civiljogi erőre emelte, véleményük 

formailag és jogforrássá vált. (eltérő álláspont > bíró szabadon dönthetett) 

- császári szakvélemény (rescriptum) adása vitás jogi kérdésekben, ami kötötte a bírót az 

ítélet meghozatalában 

- eltörölte a lex Minitia azon rendelkezését, hogy a polgár és peregrinus házasságból 

született gyermek peregrinus lesz 

- a saját földben ill. szent helyen talált kincs a megtalálót illeti, az idegen telken talált kincs 

felerészben őt, felerészben a telektulajdonost illeti 

© Feco ’2003


4. ANTONIUS PIUS 

- serdületlent (önjogút) csak úgy lehet örökbe fogadni, hogy az örökbefogadó vállalja, 

hogy nagykorúságáig magánál tartja, ennek biztosítéka a cautio; ha mégsem, akkor ki 

kell adnia a vagyonrészét vagy az ??? vagyonának ¼ részét. (quarta divi Pii) 

5. MARCUS AURELIUS 

- decretum divi Marci: követelése elvesztésével büntette azt a hitelezőt, aki adósának 

vagyontárgyait önhatalmúlag követelése fejében lefoglalja 

6. SEPTIMUS SEVERUS (193-211) 

- az államszervezet jellegének elfordulása a dominatus felé; katonai jelleg 

- 195: megtiltja a gyámolt vagyonának elidegenítését 

(211-217) 

7. CARACALLA 

- Kr.u. 212: Constitutio Antoniniana: a római polgárjog kiterjesztése a birodalom minden 

szabad alattvalójára. Kivéve: Latini Iuniani, dediticii Aeliani. 

(284-305) 

8. DIOCLETIANUS 

- dominatus kialakítása, alig burkolt abszolutizmus, K-i súlypont 

- dominus et deus cím 

- tetrarchia: négyes uralom, 2 főcsászár (Augusti), 2 alcsászár (Caesar) 

- a polgári igazgatás 3 szintű, hierarchikus: 

1. 4 praefectus praetorio a praefecturák élén (közig., adóztatás, igazságszolgáltatás) 

2 praefectus urbi a 2 főváros élén 

2. vicariusok (segítik a praefectus praetoriot; törvénykezés, diocesis élén) 

3. helytartók (provinciák élén) 

- igazságosabb adórendszer: földadó, személyi adók gazdaság stabilizálódik 

(313-337) 

9. CONSTANTINUS 

- 330. máj. 11.: új főváros: Konstantinápoly (Constantinapolis) 

- 313: milánói edictum: türelmi rendelet, a keresztényüldözés megszűntetése 

- unus testis nullus testis: egy tanú vallomására ne alapítsák az ítéletet 

- colonusok röghöz kötése 

- az eljegyzést felbontó fél a jegyestől kapott ajándékokat köteles visszaadni, amit ő 

ajándékozott, nem követelheti vissza 

- Augustus házasságra kötelező törvényeit hatályon kívül helyezte 

- 326: a gyámolt értékesebb ingóságainak elidegenítését hatósági hozzájáruláshoz kötötte 

10. II. VALENTINIANUS ÉS TÁRSCSÁSZÁRAI 

- 389: aki más vagyontárgyát önhatalmúlag elveszi, amennyiben az önhatalmat gyakorló a 

dolog tulajdonosa volt, a tulajdonjognak a sértett javára való elvesztéssel, ha pedig nem 

volt a tulajdonos, akkor a dolog értékének megfelelő büntetéssel sújtandó. 

© Feco ’2003


11. NAGY THEODOSIUS (379-395) 

- halálával 2 részre szakad a birodalom 

- 380-ban államvallássá tette a kereszténységet 

- 389: ld. előbb 

- colonusok röghöz kötése 

12. III. VALENTINIANUS (NY-R-I CS.) ÉS I. THEODOSIANUS (K-R-I CS.) 

- kodifikáció elrendelése: Codex Theodosianus (439), rendeletek 

- lex citationis: csak Pomponius, Ulpianus, Paulus, Gaius és Modestinus műveiből lehet 

idézni, csak rájuk lehet hivatkozni, valamint akikre ők hivatkoztak 

13. ZENO 

- neki küldi el a császári jelvényeket Odoaker 

- örökhaszonbérlet (emphytensis) önálló jogintézménnyé nyilvánítása (mezőgazdasági 

ingatlan örök időre való bérbeadása évi bérfizetés ellenében) 

14. IUSTINIANUS 

- ld. 123. tétel 

15. ANASTASIUS 

- 502: lehetővé tette a bíróság előtti emancipációt, előzetes császári engedéllyel (a pater 

familias jognyilatkozata, valamint a gyermek egyetértése) 

© Feco ’2003


114. A IUS FOGALMA ÉS KATEGÓRÁI 

[MINIMUM TÉTEL III.] 

1. IUS JELENTÉSE - KETTŐS FOGALOM: (a jog fogalmának megjelölése a „ius”) 

1. jogosultság = alanyi jog (facultas agendi): a személynek cselekvési és perindítási 

lehetősége van. [joga van vmihez] 

„Senki sem cselekszik csalárdul, ha a saját jogát gyakorolja.” - Gaius 

2. jogszabályok =tárgyi jog (norma agendi), 

- jogi normák különböző csoportjainak megjelölése (ius civile, ius publicum) 

- filozófiai fogalmak megjelölése (ius naturale, ius gentium) 

- jogszabályok egyes forrásai (pl. törvény, császári rendelet) 

- „A jog a jó és a méltányos művészete” (ius est ars boni et aequi) – Celsus 

- a jog az állam által kikényszerített normák összessége(1) 

a jogi norma megalkotásának, alkalmazásának célja, hogy érvényre jutassa az igazságot(2) 

(„Az igazságosság az arra való állandó és örökös törekvés, hogy mindenkinek megadjuk az 

őt megillető jogot.” - Ulpianus) 

- ius = eredetileg a praetor törvénykezési helye, valamint a jogtudósok iratai is. (ld. 105. tétel) 

2. A JOGI DOGMATIKA: 

- a római jogászi gondolkodásmód nem dolgozta ki, ténylegesen azonban használta a jogi 

dogmatika alapfogalmait 

- alapfogalmak: 

• jogviszony: (Rechtsverhältnis, Savigny) olyan emberek közötti viszony, amelyet a tárgyi 

jog szabályoz. Csak személyek között állhatnak fenn. (Pl.: jogalany (tulajdonos) és 

jogtárgy (tulajdon) között nem, de jogalany és nem jogalany között igen) 

• jogi tény: (Juristische Tatsache, Puchta, Savigny) olyan tény, történés, emberi 

cselekmény, amely joghatásokat (jogkeletkezést, jogmódosulást és jogmegszűnést) vált ki 

• jogintézmény: (Rechtsinstitut, Savigny) a nagyobb jelentőségű jogviszonyokra 

vonatkozó jogszabályok rendszerezett összessége (pl.: apai, férji hatalom, tulajdon) 

A római jogban az egyes actiok felelnek meg neki. 

• jogág: az egymáshoz hasonló jogviszonyokat rendező jogszabályok összessége. Pl.: ius 

publicum, ius privatum. A jogrendszer részterületei. 

• jogrendszer: egy adott államban a hatályos jogszabályok összessége, a tárgyi jog 

legfelsőbb kategóriája. 

3. A JOG FELOSZTÁSAI (kategóriapárok) 

a) ius civile – ius naturale, ius gentium 

b) ius civile – ius praetorium 

c) ius aequum – ius strictum 

d) ius publicum – ius privatum 

e) ius cogens – ius dispositivum 

© Feco ’2003


[4 további új kategóriapár:] 

f) IUS UNIVERSALE - IUS PARTICULARE 

(birodalmi és partikuláris jog) 

1. egy adott állam egész területére kiterjedő jog 

2. Csak bizonyos vidékeken érvényesülő, résszerű jogszabályok 

g) IUS GENERALE - IUS SPECIALE 

(általános és egyedi jog) 

1. egy jogrendszeren belül általános jelleggel érvényesül 

2. különleges szabályozást igénylő jogviszonyokra vonatkozó különleges szabályozás 

alapja az „általános” és „különös, egyedi” fogalmat elhatároló görög filozófia 

h) IUS COMMUNE - IUS SINGULARE 

(rendszerű és kivételes jog) 

1. a jog rendszerint alkalmazandó szabályai 

2. kivételesen alkalmazott jog (a jogalkotó tekintélye vezette be) 

a) különös méltánylást érdemlő jogi helyzetre (beneficia iuris) pl. kezességnél 

b) egy különleges elbánásban részesített személycsoportra (privilegia, excusationes) pl. 

tévedés szabályainál 

i) IUS PRIMARIUM - IUS SUBSIDIARIUM 

(elsődleges és kisegítő jog) 

1. Egy jogi kérdést elsődlegesen szabályozó (lex primaria) jogszabály. 

2. Csak akkor alkalmazhatóak a kisegítő, szubszidárius jogszabályok (lex subsidaria), 

ha az adott jogi kérdést más, elsődleges jogszabály nem szabályozza. 

© Feco ’2003


115. A IUS CIVILE KIFEJEZÉS JELENTÉSEI A RÓMAIAKTÓL NAPJAINKIG 

[MINIMUM TÉTEL IV.] 

1. AZ ARCHAIKUS RÓMA 

- a rómaiak a maguk jogát ius civile (ünnepélyesebb formában: ius Quiritium) kifejezéssel 

illették 

- a civiljog alatt kezdetben az államot alkotó polgárok (cives, Quirites) közösségeként 

felfogott római városállam sajátos jogrendszerét értették 

- ezt írott formában a XII táblás törvények rögzítették 

- ez a ius civile eredeti értelme = ius civium Romanorum 

- a „ius” szót, ha azzal a tárgyi jogra, a római jog szabályainak összességére akartak utalni, 

kiegészítették a „civile” szóval ius civile 

- ius civium Romanorum iura peregrinorum (külföldi jogrendszerek, pl.: athéni jog) 

2. A KÖZTÁRSASÁG KORA, PREKLASSZIKUS KOR 

- a kor jogrendszerét alapvetően a ius civile (civiljog) határozta meg 

- emellett kifejlődött, majd megerősödött a ius praetorium 

- a ius civile és a ius praetorium évszázadokon át párhuzamosan érvényesült, egyenrangúak 

- a ius civile még a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte (állam és polgártárs 

irányába is), mivel ez Róma speciális „nemzeti” joga 

- a ius civile értelme fokozatosan megváltozott, kibővült 

- a ius praetoriumhoz képest a ius civile merev, régi, szigorú civiljog (ius strictum) 

3. A PRINCIPÁTUS KORA, KLASSZIKUS KOR 

- a ius civile és a ius praetorium (primitív-fejlett) közötti határvonal fellazult 

- a 2 intézmény egybeolvadt, közöttük a klasszikus korban csak eredetbeli különbség van 

- jogszabályalkotásra hivatott tényezőktől származhatott 

(1. népgyűlés, 2. senatus, 3. császár 4. responsumok adására feljogosított jogtudósok) 

- a civiljog-praetori jog egybeolvadása után ius civile = egységes jog, maga a jogtudomány 

- mivel a jogtudósok által művelt anyag legnagyobb részét a magánjog tette ki 

- ius civile = magánjog, ius privatum szinonimája is lett (itt kettőződik meg a jelentése) 

4. A DOMINATUS KORA, KÉSŐCSÁSZÁRKOR 

- a posztklasszikus és a iustinianusi kor az egységesülés korszaka 

- a magánjogi értelemben vett ius civilét szembeállították a ius publicummal és a ius 

criminaleval is (közbűncselekményekre vonatkozó) 

- de megőrizte eredeti jelentését is: a római polgárok jogát, a római jogot 

- a iustinianusi kodifikációval a ius civile fogalmának fejlődése nem zárult le 

5. A KÖZÉPKOR 

- ius civile alatt a római jogot értették 

- archaikus ius Quiritiumius Romanorum („rómaiak joga”)ius Romanum („római jog”) 

6. AZ ÚJKOR 

- XVIII. századtól a ius civile jelentése leszűkült csak magánjogot jelent 

- a modern nyelvi megfelelője a polgárjog, mivel az újkori polgári jog a magánjogra épül 

© Feco ’2003


116. A JOGALKALMAZÁS ÉS JOGÉRTELMEZÉS RÓMAI JOGI ESZKÖZEI ÉS ELVEI 

I. A JOGALKALMAZÓ FELADATA, ESZKÖZEI 

1. A jogalkalmazás folyamata, a jogalkalmazó feladata 

- a jogszabály megalkotója egy típusesetet tart szem előtt, de a jogalkalmazó sokszor 

más (ált. nem is hasonlító) tényállással kerül szembe 

- jogalkalmazó feladata: konkrét tényállást értékelve a jog alapján hozzon döntést 

a) kiválassza az arra vonatkozó jogszabályt (ha nincs, analóg jogszabályt alkalmaz) 

b) megállapítsa e jogszabály hiteles szövegét és kötelező erejét 

c) szükség esetén értelmezze, interpretálja azt 

2. A jogszabály kiválasztása 

- jogalkalmazó feladata: a jogi normák nagy tömegéből megtalálja az adott 

helyzetben alkalmazandó jogszabályt. Alapelvek: 

- lex posterior derogat legi priori: a későbbi törvény lerontja a korábbit 

- lex specialis derogat legi generali: a különös törvény lerontja az általánost 

- lex primaria derogat legi subsidariae: az elsődleges törvény lerontja a kisegítőt 

II. A JOGALKALMAZÁS MÓDSZEREI 

1. INTERPRETATIO 

- logikai művelet; rendelkezésre áll a tényállás és a jogszabály 

- jogalkalmazó (bíró) kötelessége: a jogszabály rendelkezéseit a konkrét esetre 

vonatkoztatva mondja ki ítéletét. 

- primitív népeknél szó szerinti értelmezés, fejlett társadalmaknál értelmezés 

a) Az interpretatio folyamata (4 típus az értelmezési folyamatban) 

1. nyelvtani értelmezés (i. grammatica): szavak jelentésének és szemantikai 

kapcsolatának vizsgálata 

2. logikai értelmezés (i. logica): a formális logika szabályainak alkalmazása 

3. rendszertani értelmezés (i. systematica) a szöveget a többi jogszabályhoz való 

viszonyában, a magasabb kategóriákkal (jogág, jogrendszer) való 

összefüggéseiben elemzi 

4. történeti értelmezés (i. historica): jogalkotót a jogszabály alkotása során 

esetlegesen vezető cél vizsgálata 

b) Általános elvek 

- a jogszabályt mindig a maga egészében kell értelmezni 

- a jogszabály betű szerinti követése nem zárja ki a törvénysértés lehetőségét (in 

fraudem legis eljárás, „törvényt kijátszó”); (summum ius summa iniuria, Cicero) 

- mindenekelőtt a tvhozó akaratát (voluntas legis) kell megvizsgálni 

- amennyiben ez nem állapítható meg, az érintettre nézve enyhébb megoldást 

eredményező intézkedést kell alkalmazni (in dubio pro reo) 

- a logika általános szabályait is alkalmazni kell: 

+ a kevesebbre való következtetés (argumentum a maiori ad minus) elvét 

+ az ellenkezőből való következtetés (argumentum a contrario) elvét 

© Feco ’2003


c) A jogszabályalkotás interpretatio eredményét tekintve lehet: 

- megállapító (i. declarativa): a jogszabály pontos értelmét tárja fel 

- kiterjesztő (i. extensiva): a magyarázat a jogszabály szó szerinti értelmét tágítja 

- megszorító (i. restrictiva): a magyarázat a jogszabály szó szerinti értelmét szűkíti 

2. ANALOGIA 

- a tényállás hasonlóságán alapuló jogalkalmazói eljárást jelenti 

- éltek már vele a pontifexek is a XII táblás törvények alkalmazásánál 

- a pontifexek és a praetorok analógiáját a jogalkotás egyik nemének tekintjük 

- Fajtái: 

a) törvényanalógia: a bíró az adott esetre vonatkozó jogszabály hiányában egy 

hasonló, de konkrét jogszabályt alkalmaz 

b) joganalógia: akkor használható, amikor semmilyen konkrét, hasonló jog nem áll 

rendelkezésre, a bíró a jog általános elvei, szabályai alapján dönt 

© Feco ’2003


117. A IUS ÉS A LEX SZÓ JELENTÉSEI A RÓMAI JOGBAN 

1. IUS: 

A) JELENTÉSE 

- XII. táblás törvény: tisztán kivehető belőle a jog, mint önálló normarendszer kialakulása. 

- A jogot a rómaiak találták ki. Bizonyíték: latin nyelvben alakult ki először önálló szó a jog 

megjelölésére IUS. 

- „ius”=eredetileg a forum Romanum konkrét helye, ahol a praetor törvénykezett (in ius 

vocatio = a praetor színe elé hívják az alperest). Itt zajlott a per 1. szakasza: in iure eljárás 

- más jelentés: vmely magatartás jogszerűsége, szemben az iniuriaval, jogsérelemmel 

- miután a ius fogalmát el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől, kialakult a ius 

elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma is 

- római jogtudósok: a jog a „jó és méltányos művészete” (ius est ars boni et aequi) 

igazságosságot (iustitia) kell megvalósítania 

- erkölcsi, jogi parancs (praeceptum iuris) is előírja az emberi élet 3 alapszabályát: 

- iuris praecepta sunt haec: honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere 

„tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti.” 

a jogszabályokat az erk.i eredetű, de jogi tartalmat nyert alapelvek szerint kell értelmezni 

B) KETTŐS FOGALMA 

[kifejtve a 114. tételben] 

C) JOGI DOGMATIKA 

[kifejtve a 114. tételben] 

2. A LEX JELENTÉSEI: 

a) A köztársasági korban 

- a szokásjog mellett a római jog legrégibb forrása 

- a tárgyi jog legfontosabb forrása 

- eredetileg a szigorúan előírt módon írásban megszövegezett és a népgyűlések (comitia 

centuriata, comitia tributa) által megszavazott, szabályszerűen kihirdetett határozatok 

- valamint a concilium plebisen elfogadott plebiscitumokat 

- törvények megszövegezése: 10 fős, consuli hatalommal rendelkező bizottság végezte: 

decemviri legibus scribundis (ők alkották Kr.e. 451-ben a XII táblás törvényeket 

lex duodecim tabularum) 

- fajtái: 

a) lex lata (meghozott törvény) ill. lex rogata (megszavazott törvény) 

b) lex data (a törvényhozásra feljogosított magistratusok által kiadott törvények) 

b) A császárkorban 

- a comitiák törvényhozói tevékenysége csekély; utolsó comitián hozott törvény: Kr.u. I. sz. 

- két értelme volt a lex-nek: 

1. császári rendeletek (lex) = lex publica: törvény és azzal egyenrangú jogforrás 

2. szerződési kikötés (lex contractus) = lex privata: szerződési kikötés 

c) A XII táblás törvényt követően 

- a római magánjog fejlődésében csekély szerep 

© Feco ’2003


118. A LEX MEGHOZATALA, ALKATRÉSZEI, OSZTÁLYOZÁSA A SANCTIO 

I. A LEX FAJTÁI 

SZEMPONTJÁBÓL 

a) előírt módon írásban megszövegezett és a népgyűlések (comitia centuriata / comitia 

tributa) által megszavazott és szabályszerűen kihirdetett határozat 

b) a plebs által a plebejusi népgyűlésen (concilium plebis) elfogadott plebiscitum (törvények 

módjára hozott határozatok) Lex Hortensia egész római népre kötelezőek 

c) dominatus korában: a császári rendeletek is 

d) köztársaság végétől a szerződési kikötés is (lex contractus) 

e) más megkülönböztetés: 

lex publica (törvény és azzal egyenrangú jogforrások) 

lex privata magánjogi értelemben vett törvény (pl. szerződési kikötés, lex contractus) 

f) így 1. lex privata (magánjog) 2. lex rogata (közjog) ezen belül: lex publica és lex data 

II. A LEX MEGHOZATALA 

a) lex lata (meghozott törvény) ill. lex rogata (megszavazott törvény) 

- köztársaság kora: mindhárom állami főszerv részt vett a törvényhozásban 

- a magistratus hívta össze a népgyűlést, kidolgozta a törvényjavaslat írásbeli szövegét, 

ő terjesztette valamelyik comitia elé 

- a populus formátlan gyűléseken (contio) megbeszélte a javaslatot 

- a comitia (ahol vitának nem volt helye) szavazott a kérdésről 

- a népgyűlés által elfogadott törvényt a senatus megerősítette az „atyák tekintélyével” 

(patrum auctoritate) 

- A törvényeket írásba foglalták, fa- és bronztáblákon (tabulae) közzétették 

- megőrzéséről az állami levéltár (tabularium) gondoskodott 

b) lex data: a törvényhozásra feljogosított magistratusok által kiadott törvények. Az egész 

államot érintő ügyekben a dictatorok (pl. Sulla, Caesar), a tartományok tekintetében a 

hadvezérek, az imperatorok kaptak felhatalmazást a népgyűléstől a leges provinciae 

kiadására 

III. A LEX ALKATRÉSZEI 

A lex rogata-nak 3 alkatrésze van: 

1. praesriptio 

2. rogatio 

3. sanctio. 

1) praesriptio: a törvény fejirata. Tartalma: a) a javaslattevő magistratus neve, akiről a 

törvényt rendszerint elnevezték; b) a törvény meghozatalának helye és ideje c) az először 

szavazó század (centuria praerogativa) vagy kerület neve 

2) rogatio: a törvény rendelkező része. Tartalma: törvényi parancs, előírás, tilalom 

3) sanctio: a törvény érvényesülésének biztosítéka. Tartalma: a törvény megszegőivel 

szemben kilátásba helyezetett joghátrányok 

© Feco ’2003


IV. A LEX OSZTÁLYOZÁSA A SANCTIO SZERINT 

1) lex perfecta: bizonyos magatartást tilosnak és érvénytelennek nyilvánított, s ennek a 

következménye volt általában az eredeti állapot visszaállítása. 

Pl.: házastársak közötti ajándékozást tiltó jogszabály 

2) lex minus quam perfecta: csak büntetést írt elő, de a jogsértő cselekményt nem 

érvénytelenítette 

Pl.: a fiatalkorú személy becsapásával kötött szerződés érvényes, de a csaló ellen 

büntetőkereset indítható 

3) lex imperfecta: tiltotta ugyan a magatartást, de nincs jogkövetkezménye 

Pl.:bizonyos értéken túli ajándékozás tiltott, de nem érvénytelen, nincs szankció 

4) lex plus quam perfecta: olyan törvény, mely érvénytelenített és büntető szankcióval is 

rendelkezett 

Pl.: a fizikai kényszerrel létrehozott szerződés semmi, és büntetendő 

© Feco ’2003


119. A RÓMAI JOG SZEMPONTJÁBÓL MILYEN JELENTŐS LEXEKET ISMER? 

1. Leges regiae: (királyi törvények) a római jogalkotás legkorábbi emléke; Papirius 

(királykor végén élt pontifex) állította össze. Ezek szakrális elemekkel átitatott büntető 

szabályok, bár lexnek nem nevezhetőek, mert azokat nem a népgyűlés, hanem a királyok 

bocsátották ki rendeletek módjára. 

2. a XII táblás törvényt megelőző (Kr.e. 510-451) időszak törvényhozásából 30 törvény 

maradt fenn, ezek többsége nem normatív jogszabály, hanem politikai tartalmú 

intézkedés. Kivétel: lex Aternia Tarpeia (454), a lex Menenia Sestia (452), amely a 

magistrátusok bírságolási jogáról és a kiszabható bírságokról rendelkezett. 

3. XII táblás törvény (lex duodecim tabularum, Kr.e. 451-450) A iustinianusi 

kodifikációval veszti el hatályát; a decemviri legibus scribundis szövegezte meg; 

Tartalma: magánjogi, eljárásjogi, anyagi büntetőjogi, rendészeti, vallási eredetű 

törvények. Cél: a korábbi római szokásjog rögzítése. A joganyagot a népgyűlés elfogadta, 

majd közzétette a forumon. A törvényeket eredetileg fatáblán hirdették, majd csak 

később vésték ércbe. 

4. lex Canuleia de conubio (Kr.e. 445) törvényes patrícius-plebeius házasság 

5. leges Liciniae Sextiae (Kr.e. 367-366) plebs adósságterheit csökkenti; ager publicusból 

max. 500 iugerum; egyik consul lehet plebeius; praetori tisztség; 

6. lex Poetilia Papiria (Kr.e. 326) adósrabszolgaság körülményeinek enyhítése 

7. lex Ogulnia (Kr.e. 300) plebejus is lehet főpap 

8. lex Hortensia (Kr.e. 287) a plebiscitumok hatálya az egész Populus Romanusra kiterjed 

9. lex Aquilia (Kr.e. 286) a kártérítési jog alapjait rakta le 

10. lex Aquilia de danno (Kr. e. III. század) a kártérítési jog alapjait rakta le, 

11. lex Cincia (Kr.e. III. század vége) tilos ajándékozni bizonyos értékhatár felett 

12. lex Aebutia (Kr.e. II. század közepe) a praetor peregrinus perrendjét civiljogi erőre 

emelte 

13. lex Laetoria (Kr.e. II. század) a 25. életévüket be nem töltött serdültek szerződéseire 

vonatkozott 

14. lex agraria (Kr.e. 111) az ager publicus birtokosainak a tényleges hatalmukban tartott 

földet tulajdonba adta. 

15. lex Iulia de civitate (Kr.e. 90) polgárjog kiterjesztése Itália minden szabad lakosára 

16. lex Cornelia (Kr.e. 67) a praetorokat kötik az általuk kibocsátott edictumok 

© Feco ’2003


17. lex Minicia (Kr.e. I. század) a polgár és peregrinus házasságából született gyermek az 

alacsonyabb jogállású szülő státusát követi 

18. lex Iulia de collegis (Kr.e. 21): senatusi engedélyhez köti az egyesületek alapítását 

19. lex Papia Poppaea (Kr.u. 9): Augustus családjogi törvénye; házassági 

kényszerintézkedések: kötelező újraházasodás, concubinatus szigorítása 

20. lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18): a római polgárok közül minden ffi 

életének 25-60. éve, minden nő 20-50. életéve között római házasságban köteles élni 

21. lex Iulia de vi privata: tiltja az erőszakos jogérvényesítést 

22. lex Iulia iudiciorum privatorum (Kr.e. 17) legis actiok hatályon kívül helyezése 

23. lex Iunia Norbana (Kr.u. 19) a formahibásan felszabadított rabszolgák csak Latini 

Iunianik lehettek 

24. lex Aelia Sentia (Kr.u. 4, Augustus) manumissio korlátozása; 20 év alatti úr nem 

szabadíthat fel; 30 év alatti rabszolgát csak jogos indokkal lehet felszabadítani, különben 

Latini Iuniani lesz. Tilos a hitelezők megkárosítására irányuló rabszolgafelszabadítás. 

25. lex Fufia Caninia (Kr.e. 2, Augustus) a végrendeleti felszabadítást a rabszolgák száma 

szerint korlátozta 

26. Constitutio Antoniniana (edictum Caracallae, Kr.u. 212) a római polgárjog 

kiterjesztése a birodalom minden alattvalójára (kivéve Latini Iuniani, dediticii Aeliani) 

27. lex citationis: (Kr.u. 426) (idézési törvény) II. Theodosius és III. Valentinianus közös 

rendelete, kötelező erővel ruházták fel Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és 

Modestinus (5 kitüntetett iurisconsultus) összes művét, valamint akikre ők hivatkoznak. 

© Feco ’2003


I. A SZOKÁSJOG 

(CONSUETUDO) 

120. A CONSUETUDO, AZ EDICTUMOK 

A) ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK 

- a római ius legrégibb forrása a szokásjog 

- fajtái: vallási vagy erkölcsi 

- JOGSZOKÁS: a szokás jogi tartalommal bővülése, miután az állam létrejötte után a 

szokásokat az igazságszolgáltató vagy más kényszerhatalmi szervei útján biztosította 

- SZOKÁSJOG: a jogszokások összessége 

- császárkor elejétől szokásjog = consuetudo 

- mindig íratlanul keletkezett szembeállították az írott joggal (ius scriptum) íratlan 

jognak nevezték (ius non scriptum) 

- a puszta írásba foglalás nem teszi írottá a szokásjogot: ugyanis csak az a jogforrás minősül 

írott jognak (ius scriptum), amelyet előírt formában, írásban rögzítettek és kihirdettek 

- a szokásjognak az erkölccsel közös gyökere volt, néha mores maiorumnak nevezték 

B) A SZOKÁSJOG ISMÉRVEI ÉS HATÁSA 

- a szokásjog ismérveit először Salvius Iulianus (II. sz.) fejtette ki: 

a) a nép hallgatólagos egyetértése (tacitus consensus populi) elfogad egy gyakorlatot 

b) mely írásba foglalás nélkül (sine ullo scripto) 

c) mindenkit kötelez (tenebunt omnes) 

- modern értelemben a jogalkalmazásban hosszabb időn át ténylegesen érvényesülő, íratlan 

szabályokat jelenti. Nem annyira ismeretelméleti, inkább lételméleti kategória. 

- a principátus kora: a szokásjognak kettős arca van: 

+ „a szokásjog a tv-ek legjobb magyarázója” (Paulus) 

+ törvényrontó szokásról (desuetudo) is beszélnek 

- dominatus: egy rendelet (319) megszüntette a törvényrontó hatályát 

II. A MAGISTRATUSOK HIRDETMÉNYEI 

(EDICTA MAGISTRATUUM) 

A) ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK 

- ius edicendi: hivatalos hirdetmények útján való érintkezés a néppel; a magistratus curulest 

illette meg ez a jog 

- edictum: fehér fatáblán közzétett hirdetmény 

- a magistratusok ebben általában hivatalba lépésükkor meghirdetett programjukat tették 

közzé, konkrét eljárási módozatokat, ügyintézési normákat 

- a magistratusi hirdetmények típusai: 

a) praetor edictumai 

b) aedilis curulesek edictumai 

c) helytartók által kiadott (a praetori edictumnak felelt meg) 

d) provinciai quaestorok által kiadott hirdetmények (edictum provinciale, az aedilis 

curulis edictumának felelt meg) 

© Feco ’2003


B) A PRAETORI EDICTUM (edictum praetorium) 

- a praetor hatalma imperiumából eredt 

- a praetor nem alkothatott jogszabályt (praetor ius facere non potest) 

- az edictumban használt kifejezések így pl.: iudicium dabo (keresetet adod); ratum non 

habebo (nem fogom jóváhagyni) 

- praetor urbanus peren kívüli jogsegélye: interdictum 

- praetor peregrinus a legis actiok (régi civiljogi performa) mellett kialakította a formuláris 

perrendjét 

- nem bocsátott ki minden alkalommal tartalmilag új szövegű edictumot 

- a hivatalok vezetői megtartottát a kihirdetett edictumokat, de 

- vagy új programponttal egészítették ki: edictum novum 

- vagy év közben került sor a kiegészítésére: edictum repentinum 

- átvett, általános anyag, minden praetor átvette elődjétől: edictum perpetuum 

- lex Cornelia de edictis praetorum: a praetorok kötelesek meghirdetett edictumaikhoz 

tartani magukat, így ez jogforrássá tette az edictumot 

- „egy évre szóló tv”-nek is nevezték Cicero korában (lex annua) 

C) AZ EDICTUMOK KODIFIKÁLÁSA 

- praetorok szerepe csökkent edictumszövegek = jogforrás 

- rendezetlenség nehéz használat 

- Hadrianus császár (~130) Salvius Iulianus jogtudós az edictumszövegek rendezése 

+ tudományos szerkezetet adott neki 

+ függelékül hozzáillesztette az aedilis curulisek szintén állandósult tartalmú edictumát 

+ edictum provinciale anyagát újjászerkesztette 

- Edictum perpetuum: az így létrejött törvénymű; a császár megváltoztathatatlanná 

nyílvánította, ezzel befejeződött a praetori jog fejlődése 

© Feco ’2003


I. A SENATUSI HATÁROZAT 

121. A SENATUS CONSULTUM, A CONSTITUTIO ÉS FAJAI 

(SENATUS CONSULTUM) 

köztársaság idején nem minősült jogforrásnak 

- csak az atyák tanácsa (consultum) volt az államot irányító főhivatalnokok részére 

- ezeket az esetek túlnyomó részében követték a magisztratusok, mivel azok betartásáért 

politikai-morális felelősséggel tartoztak a senatusnak 

császárkorban már jogforrás a senatus consultum 

- mögötte állt a princeps akarata 

- princeps = a senatus feje, oratio principis formájában is tehetett javaslatot, törvényerejét 

a senatus consultum biztosította 

- Kr.u. II. sz., Gaius: a senatus consultum törvényerővel rendelkezik (legis vicem obtinet) 

Részei: 

- elnöklő magisztrátus neve, a gyűlés helye, ideje, tanúk nevei 

- előterjesztő magisztrátus jelentése 

- bevezető formula 

- a határozat tartalma 

- a senatorok jóváhagyását jelző „C” (censuere = határoztak) 

II. A CSÁSZÁRI RENDELETEK 

(CONSTITUTIONES) 

- constitutiones: a császári rendeletek összefoglaló neve 

- fajtái tartalmuk szerint: általános (constitutio generalis), egyedi (constitutio specialis) 

- csoportosítás: 

A) A PRINCIPÁTUS IDEJÉN 

- a császári rendeletek 4 fajtája: 

- edictum (hirdetmény) 

- rescriptum (magánjogi szempontból a legjelentősebb) 

- mandatum (utasítás, parancs) 

- decretum (határozat) 

1. Edictum: a császár (a köztársaság 1. tisztviselője), edictumot bocsátott ki, melynek 

hatálya uralkodásának idejére korlátozódott. = quasi császári rendelet 

2. Rescriptum: a császár (a birodalmi jog legfőbb forrása) a hozzá intézett vitás jogi 

kérdésekben (jogi tanácsadókkal)szakvéleményeket adott. Ez a konkrét ügyekben hozott 

előzetes elvi döntés a rescriptum (válaszirat, leirat). Magánszemélyek beadványai = 

libelli. Rescriptum 2 fajtája: 

subscriptio: a válasznak a kérvényre rávezetett és a császár által aláírt szövege 

epistula: önálló válaszlevél 

3. Mandatum: a császár (a birodalom hivatalnoki karának feje) közigazgatási ügyekben 

kinyilvánított akaratát az alárendelt hivatalnokokkal mandatum (utasítás, parancs) 

alakjában közölte 

4. Decretum: a császár (a birodalom legfőbb bírája) a hozzá fellebbezett peres ügyekben 

decretum (határozat) formájában döntött 

© Feco ’2003


B) A DOMINÁTUS IDEJÉN 

- az előző korszak formái megmaradtak (határaik elmosódtak), de újak is létrejöttek: 

5. Oratio principis 

6. Pragmatica sanctio (közjogi tárgyú, ünnepélyes keretek között kibocsátott rendelet) 

C) A RENDELETEK ÖSSZEGYŰJTÉSE 

- a posztklasszikus korban indult meg 

- Codex Gregorianus (291): Gregorius állította össze Hadrianustól Diocletianusig kiadott 

constitutiokat (magángyűjtemény) 

- Codex Hermogenianus (295): Hermogenianus gyűjteménye, szinte csak Diocletianus 

rendeletei. (magángyűjtemény). Később mindkettőt kiegészítették a császári rendeletekkel. 

- Codex Theodosianus (438. jan. 1.): II. Theodosius (K-római császár) és III. Valentinianus 

(Ny-római császár) közös rendelete alapján, a birodalom mindkét felén hatályba lépett. I. 

Constantinustól II. Theodosiusig kiadott rendeletek gyűjteménye. 16 könyv. K-en a 

iustinianusi kodifikációig, NY-on a XII. századig (bolognai glosszátorok) volt a római jog 

legfontosabb forrása 

D) A RENDELETEK VISZONYA A JOGTUDOMÁNYHOZ 

- császári rendeletek összefonódtak a jogtudománnyal (ius), a császári rendeletanyaggal 

szemben (lex) 

- I. Constantinus (321) megtiltotta a bíróságoknak a Notae (Paulus, Ulpianus Papinianushoz 

írta) alkalmazását, majd Paulus: Sententiarium librit kötelező erővel ruházta fel 

- lex citationis (426, idézési törvény) II. Theodosius és III. Valentinianus közös rendelete, 

kötelező erővel ruházták fel Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és Modestinus (5 

kitüntetett iurisconsultus) összes művét, valamint akikre ők hivatkoznak. Amennyiben a 

jogtudósok véleményei nem egyeztek, a többség véleménye volt az irányadó; ha az arány 

egyenlő volt, azt a nézetet kellett vallani, amelyikhez Papinianus csatlakozott; és ha az 

adott kérdésben ő nem foglalt állást, a bíró szabadon választhatott a véleménycsoportok 

között 

© Feco ’2003


0. A RÓMAI JOG FORRÁSAI 

- szokásjog (consuetudo) 

- törvény (lex) 

- senatusi határozat (senatus consultum) 

- magistratusi hirdetmény (edictum) 

- j o g t u d o m á n y ( i u r i s p r u d e n t i a ) 

- császári rendelet (constitutio) 

122. A RÓMAI JOGTUDOMÁNY 

I. A JOGTUDOMÁNY ( IURISPRUDENTIA) 

MINT JOGFORRÁS 

- Jogtudomány: a joggal való önálló, a konkrét ügyek megoldásán túlmenő foglalkozás, 

egyedül Rómában alakult ki 

- nem elvont, hanem a mindennapi élet tudománya volt 

- a meglévő jogforrások anyagának magyarázásával, a hiányok pótlásával foglalkozott 

- a római magánjog fejődésének mozgató ereje lett, végül pedig jogforrássá vált 

- jelentősége: a bíróságok minden más jogforrást (lex, sc, edictum) a jogtudósok 

értelmezésein keresztül, azok értelmezése szerint alkalmazták 

- valamennyi más jogforrás fölé emelkedett 

A római jogtudomány történetét Pomponius ismerteti. 

II. A RÓMAI JOGTUDOMÁNY KORSZAKAI (4) 

1. a jogtudomány kezdetei, kialakulása, archaikus kor 

2. preklasszikus kor 

3. klasszikus 

4. posztklasszikus kor 

1. A RÓMAI JOGTUDOMÁNY KEZDETEI, ARCHAIKUS KOR 

(2 SZAKASZ) 

a) pontifikális jogtudomány (Kr.e. IV-III. sz. fordulójáig) 

- a jog ismerői a pontifexek 

- collegium pontificum: eleinte 3-5, később 15 tag, vezető: pontifex maximus 

- nyilvántartotta a törvénykezésre, az „istenek által alkalmaznak nyilvántartott napokat” 

(dies fasti), így a papi funkció összefonódott a bíráskodással 

- ismerték az ősi szokásjogot, a szerződési és perbeli formulákat 

- A pontifikális interpretáció = az új jogkérdéseket a pontifexek a XII táblás törvény 

szerződési formáinak analóg alkalmazásával oldották meg 

b) világi jogtudomány: 

- ius Flavianum (Kr.e. 304): Flavius (1) közzétette a performák gyűjteményét 

- ezzel együtt a dies fasti jegyzékét is nyilvánossá tette a jogtudományt 

- első világi jogászok tanításai szájhagyomány útján maradtak fenn 

- pontifexek befolyásától mentes jogtudomány Claudius Caecusszal (2) indult meg 

- a jogi vélemények (responsa) osztogatása 

- Coruncanius: (3) 1. plebejus pontifex maximus (254); nem pontifex maximusként adta 

ki responsumait 

© Feco ’2003


2. A PRÉKLASSZIKUS JOGTUDOMÁNY 

(2 SZAKASZ) 

- kialakult a jogtudós (iurisconsultus) hivatása; ez gyakran a szónok (orator) 

tevékenységgel párosult 

- magánjog alapjait a préklasszikus jogtudósok, a régiek (veteres) fektették le: [Aelius- 

Sulpicius] 

- jogtudományukat az írásbeliség, a kazuisztika, a rendszerességre való törekvés, a görög 

filozófia hatása jellemzi 

a) a préklasszikus jogtudomány kialakulása (Kr.e. II. sz. eleje) 

- Aelius (4) munkásságával kezdődik. Jóindulatú semlegesség álláspontja. Művei: 

Tripertita (hármaskönyv, 1.: XII táblás törvény; 2.: interpretatiok 3.: performulák) 

ius Aelianum (formulagyűjtemény, a Ius Flavianum korszerűsítése) 

- Cato Licinianus (5) és Cato maior (6): új műfaj = egy általános jogelv (regula) 

megfogalmazása (regula Catoniana) 

b) a préklasszikus jogtudomány virágkora (Kr.e. II-I. sz.) 

- jogtudósi tevékenység 4 iránya: 

1) a perbeli cselekmények irányítása (agere) 

2) a felek kioktatása az alkalmazandó szerződési forumlák tekintetében (cavere) 

3) tanácsokkal látta el a jogképző, de még járatlan magistratusokat (consulere) 

4) nyilvános jogi szakvélemények osztogatása (respondere) 

- teremtő erejű préklasszikus jogtudomány: Manilius (7), Iunius Brutus (8), Mucius 

Scaevola; arisztotelészi dialektika hatása; Pomponius:ők teremtették meg a jogtud.-t 

- Mucius Scaevola (9) (pontifex): 

a jogtudomány rendszerének megalkotása 

műve: Liber singularis (a meghatározások egyetlen könyve) a görög filozófia hatása 

az 1. jogász, akinek művei bekerültek a iustinianusi kodifikációba 

az 1. jogász, aki iskolát alapított 

- Sulpicius Rufus (10): 

változatos irodalmi formák (kommentárok, monográfiák), új utak 

- civiljog + praetori edictumok (elsőként) kommentálása 

- Tullius Cicero (11) (államférfi. szónok, jogász) 

római jogtudomány filozófiai jellegű fogalmai (aequitas, ius naturale, ius gentium) 

3. A KLASSZIKUS JOGTUDOMÁNY 

(3 SZAKASZ) 

- Augustus kezdeményezte: ius (publice) respondendi = megadta azt a privilegiumot, 

hogy pecsétjük alatt a császári tekintély alapján (auctoritate principis) adjanak 

responsumokat a perben álló fél részére (ugyan ez a bíróra nézve nem volt kötelező, de 

a császár tekintélye miatt alkalmazták) 

- Tiberius: ius respondendi fejlődése: hasonló esetben is lehetett hivatkozni rá 

- Hadrianus: egybehangzó responsumok civiljogi erőre emelése; azon jogászok 

csoportjának megteremtése, akiknek véleménye formailag is jogforrássá lett 

- e jogtudományt a jogintézmények továbbfejlesztése, finomítása, a tankönyvek és a 

civiljogot, praetori jogot összefoglaló kommentátorok megalkotása jellemzi 

- korai + érett korszakban a jogtudósok 2 szemben álló irányzathoz (iskola) tartoztak 

© Feco ’2003


a) korai korszak (Augustus-Domitianus, Kr.u. I. század) 

- az iskolák Marcus Aureliusig működtek 

- jogtudósok nagy része valamelyikhez tartozott 

aa) S CHOLA SABINIANA / Cassiana: 

Sabinus: (12) elnevezés, civiljog megalapozója, Sabinus-rendszer 

Capito: (13) alapító 

Cassius: (14) későbbi vezető (schola Cassiana) 

ab) SCHOLA PROCULIANA: 

Labeo: (15) alapító, 400 kötetnyi irodalmi munkásság 

Nerva pater: (16) az iskola kibontakozása, öngyilkosság 

Sempronius Proculus: (17) Nerva után 

Pegasus: (18) Sempronius után, Nerva fia 

b) érett korszak (I. század vége-II. század vége) 

- az iskolák szembenállása Marcus Aurelius alatt megszűnt = egységet alkottak 

ba) S ZABINIÁNUSOK ISKOLÁJA: 

Iavolenus: (19) Cassius utána az iskola vezetője 

P. Salvius Iulianus: (20) Edictum perpetuum, 90 könyvből álló Digesta 

Pomponius: jogtörténeti munkák, edictum kommentár (50 könyv) 

Africanus (21), Maecianus (22), Gaius (22) 

bb) PROKULIÁNUSOK ISKOLÁJA: 

P. Iuventius Celsus: (23) vezető, SC Iuventianum 

Neratius: (24) Pannonia helytartója 

bc) ISKOLÁN KÍVÜL: 

Aristo (25), Marcellus (26), Florentinus (27) 

c) késői korszak (III. század eleje) 

- képviselői: 

Claudius Tryphoninus (28), Callistratus (29) (adó- és perjogi művek), Aelius 

Marcianus (30) 

- az 5 legnagyobb jogtudós: 

1) GAIUS (31): legvilágosabban írt, 20 mű. Tankönyv: Institutionum commentarii IV. 

institúció-rendszer megalkotása; Iustinianus Iustitutiones művének írásakor e tankönyv 

szerkezetét egészében átvette. Tankönyv felosztása didaktikai célból (institúció 

rendszer, ld. 102. tétel) 

a) személyekre vonatkozó anyag (de personis) 

b) dolgokra vonatkozó szabályok (de rebus) ezen belül dologi, öröklési, kötelmi jog 

c) perjog (de actionibus) 

2) PAPINIANUS (32): Septimus Severus sógora, praefectus praetorio, Caracalla végeztette ki 

212-ben. Fő művei: Quaestionum libri XXXVII (37), Responsorum libri XIX (19) 

© Feco ’2003


3) PAULUS (33): praefectus praetorio. ~90 mű. (Pl.: 16 könyvből álló Sabinus-kommentár és 

az edictum 80 könyvre terjedő magyarázata) 

4) ULPIANUS (34): föníciai eredetű jogtudós, praefectus praetorio. Művei: Ad Sabinum 

libri LI (51), Ad edictum libri LXXXV (85) 

5) MODESTINUS (35): a római jogtudósi irodalom valószínűleg egyetlen egyetlen görög 

nyelvű művének (Excusationum libri VI) szerzője 

4. A posztklasszikus jogtudomány 

- Jellemzők: 

vulgárjogi gondolkodásmód 

névtelen jogtudósok módosító és továbbképző tevékenysége 

klasszikus művek kivonatolása 

görög filozófia római jogtudományba való újbóli (2.) behatása 

keresztény befolyás 

- jogtudósainak nevét a iustinianusi Digesta őrízte meg: Arcadius Charisius (36) (magister 

libellorum) és Hermogenianus (37), akit a császári rendeletek általa készített gyűjteménye 

is híressé tett 

© Feco ’2003


123. A IUSTINIANUSI KODIFIKÁCIÓ 

[MINIMUM TÉTEL V.] 

I. A KODIFIKÁCIÓ CÉLKITŰZÉSE 

- I. Iustinianus (527-565, eredeti neve: Petrus Sabbatius) 

- fő célkitűzései: 

1. egységes római birodalom helyreállítása (visszaszerezte Itáliát, É-Afrikát, D-Hispaniát) 

2. római jog anyagának átfogó törvénykönyvekbe való szerkesztése, kodifikációja és a 

birodalom egész területén hatályos törvénykönyv létrehozása 

- e munka során a bizánci birodalom két leghíresebb jogi iskolája, a bejrúti és a 

konstantinápolyi iskola eredményeire támaszkodott 

II. A KODIFIKÁCIÓ MENETE 

5 szakaszra oszlott: 

- Codex Iustinianus 

- Digesta / Pandectae 

- Institutiones 

- Codex Iustinianus repetitae praelectionis 

- Novellae (utólag, I. és utódainak görög nyelvű törvényei) 

1. CODEX IUSTINIANUS (529) 

- 528: a császár kiküld egy bizottságot (10 tag) császári rendeletek (lex) összefoglalása 

- a tagok között: Tribonianus, Theophilus 

- feladatuk: egységes törvénykönyvvé szerkesszék a 

Codex Gregorianus 

Codex Hermogenianus 

Codex Theodosianus anyagát 

- 529: hatályba lép, a császár megtiltotta a korábbi 3 törvényre való hivatkozást 

- szövege nem maradt ránk 

2. DIGESTA SEU PANDECTAE (533) 

- 530: a császár megbízása: Tribonianus + bizottsága gyűjtse össze a jogtudósok iratait 

(ius) egységes törvénykönyvbe 

- nem vették figyelembe a 426. évi lex citationis-t (idézési törvény) 

- Q. Mucius Scaevola – Arcadius Charisius, 39 jogtudós 2000 könyvéből állították össze 

- 7 részre (pars) oszlik; 50 könyvből (liber) áll, azokon belül címek (titulus), címeken 

belül töredékek (fragmentum), azon belül §-ok 

- kompilátorok: kodifikációt végző jogászok 

- interpolatio: a kompilátorok szövegmódosító munkája 

- császári rendelkezés: ellentmondások, ismétlések kerülése; lehetséges módosítás, 

idejétmúlt szövegek elhagyása 

- de hibák: egy töredék kétszer szerepel (leges geminatae) vagy rossz helyen (leges 

fugitivae) 

- 530-533-ig tartott a munka; I. Iustinianus 533 végén Digesta seu Pandectae néven 

hatályba léptette 

© Feco ’2003


- felosztása: általános szabályok, magánjog az Edictum perpetuumnak megfelelően, 

büntetőjog, közjogi és vegyes rendelkezések 

- idézés: D. (vagy Dig.) könyv, cím, töredék, § 

- „eod”: eodem, ugyanaz; hivatkozás több §-ra: ponttal választjuk el egymástól 

3. INSTITUTIONES SEU ELEMENTA (533) 

- 533: Tribonianus, Dorotheus és Theophilus megbízása: hivatalos tankönyv 

összeállítására; 533-ban elkészült 

- Gaius Institutioira támaszkodik 

- A művet a császár törvényerővel ruházta fel 

- 4 könyvből áll (liber), azon belül címekre (tituli) és azokon belül pedig §-okra oszlott. 

- idézés: I. (vagy Inst.) könyv, cím, § 

4. CODEX IUSTINIANUS REPETITAE PRAELECTIONIS (534) 

- „ismételt olvasatban elfogadott törvénykönyv”, röviden Codex 

- császári rendeletek újabb gyűjteménye, 5 tagú bizottság állította össze 

- 12 könyv, császári rendeletek Hadrianus-Iustinianus 

- ez a változat ránk maradt 

- töredékek helyett rendeleteket, teljes szövegeket tartalmazott 

- idézés: C. (vagy Cod.) könyv, cím, rendelet, § 

5. NOVELLAE: 

- a 3 törvénykönyv után kiadott császári rendeletek (constitutio) összegyűjtése (168 db) 

- többségük Iustinianustól származik és magánszemélyek gyűjtötték össze őket 

- nincsenek könyvekbe rendezve, de fejezetekre (caput) oszlanak 

- idézés: N. (vagy Nov.) novella, fejezet 

III. A KLASSZIKUS JOGTUDOMÁNY ÉS A IUSTINIANUSI KODIFIKÁCIÓ 

- kodifikáció nagy előrehaladás a római jog fejlődésében 

- nem csupán összeállító: önálló alkotó munka is 

- a kodifikátorok képzettsége nem maradt el klasszikus jogászok mögött 

IV. A KODIFIKÁCIÓ HATÁSA A JOGÉLETRE 

- Anyaga nem lett a bizánci birodalom minden bírói fóruma előtt kizárólagosan alkalmazott 

jog. 3 fő ok: 

1. a törvénykönyvek általában fejlett gazdasági viszonyokat tartanak szem előtt, míg a 

birodalom jelentős része e tekintetben elmaradott volt 

2. a törvénykönyvek latin nyelvűek voltak, a birodalom nyelve pedig általában a görög 

3. a helyi személyi, család- és öröklési jog maradványai a constitutio Antoniniana után is 

fennmaradnak 

Ettől függetlenül élő jognak lehet tekinteni, mivel 

1. a városokban továbbra is virágzott a gazdaság, így tudott érvényesülni 

2. a városi jogászok a latin nyelvet ismerték és általában használták 

3. a Digestát már a császár életében kommentálták 

© Feco ’2003


V. CORPUS IURIS CIVILIS 

- a törvényművet a glosszátorok korától Corpus Iuris Civilisként emlegették 

- beosztása eltér a kodifikáció eredeti rendjétől 

- Dionysius Gothofredus (francia humanista jogtudós): Corpus iuris civilis (1583, Genf), 

első nyomtatott kiadás (iustinianusi törvénykönyvek anyaga a Novellákkal együtt) 

- modern kiadások szerkezete: 

I. kötet: Digesta (Pandectae), Institutiones seu Elementa 

II. kötet: Codex Iustinianus 

III. kötet: Novellae 

© Feco ’2003


0. BEVEZETÉS 

124. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE A KORAI KÖZÉPKORBAN 

A római jog továbbélésének 3 fő típusa van: 

a) folytatólagos továbbélés 

b) újjáéledés 

c) a római jog recepciója, kétféleképpen: 

- egyszeri törvényhozási aktussal 

- beszivárgás útján 

I. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE NYUGATON 

1. Leges Romanae 

- V. század: Ny-római Bir.: germán államalakulatok létrejötte 

- lakók: germánok és a rómaiak ill. leszármazottaik 

- személyiségi elv: germánok saját szokásjoguk szerint, birodalom polgárai római jog 

szerint éltek 

- leges Romanae: a germán uralkodók által kiadott, a római alattvalókra vonatkozó 

joganyag (latin nyelven íródott) 

2. Leges barbarorum 

- leges barbarorum: a germán lakosság részére latin nyelven kiadott törvénykönyv. 

- pl.: Codex Euricianus a vízigót királyságban 

3. Lex Romana Visigothorum 

- nyugati-gót királyság, 506-ban lépett életbe II. Alarik parancsára 

- XVI. századtól Breviarium Alaricianumnak is nevezik 

- tartalma: 

+ Codex Theodosianus 

+ Gaius: Institutiones 

+ Paulus: Sententiarum libri 

- a klasszikus és posztklasszikus joganyag vulgárjogi kivonata 

- a tolosai gót királyság (Hispania, Aquitania) területén élő római polgárok életét 

szabályozza 

4. Lex Romana Burgundionum 

- burgund királyság, V. század végén lépett életbe Gundobad király parancsára 

- a volt római polgárok és utódaik életét szabályozta; egységes szövegezés 

- tartalma: 

+ Codex Gregorianus 

+ Codex Hermogenianus 

+ Codex Theodosianus 

+ Paulus: Sententiarum libri 

© Feco ’2003


5. Edictum Theodorici 

- keleti-gót királyság, 500 körül készült I. Theodorik parancsára 

- 154 fejezet 

- a királyság minden alattvalójára vonatkozott 

- a kódex forrása = Lex Romana Burgundionum 

II. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE A GÖRÖG TERÜLETEKEN, BIZÁNCBAN 

- Iustinianus kodifikációs munkájának kizárólag szó szerinti görög fordítását engedélyezte 

- de: a kodifikációt kivonatolni és kommentálni kezdték, és 

- a görög nyelvű kivonatok már törvénykönyv formájában jelentkeztek: 

1. Eklogé tón nomón 

- III. Leó császár (VIII. sz.) 

- 18 titulus 

2. Procheiron 

- I. Basileos császár (IX. sz.) 

- a iustinianusi kodifikáció teljes anyagának görög nyelvű összefoglalásához készült 

bevezetés 

- 40 titulus 

3. Basilika 

- VI. (Bölcs) Leó császár (IX-X. sz.) 

- a iustinianusi kodifikáció teljes anyagának görög nyelvű összefoglalása 

- 60 könyv 

- tartalma: Digesta, Codex, Institutiones, Novellae 

4. Hexabiblos 

- Harmenopulos, Thessaloniké bírája (XIV. sz.) 

- kivonatok a Basilikából 

© Feco ’2003


125. A GLOSSZÁTOROK ÉS A KOMMENTÁTOROK. A IUS COMMUNE 

1. AZ ITÁLIAI JOG ÉS JOGTUDOMÁNY 

- keleti gót birodalom bukása (533) után Iustinianus a törvényeit Itáliára is kiterjesztette 

- nem járt sikerrel, a Digesta a VI. század után eltűnt Nyugat-Európából 

- a középkori viszonyok sem tették lehetővé a iustinianusi jog recepcióját 

- de X. században 

a) kialakul a megfelelő gazdasági-társadalmi háttér 

b) megújul a római birodalmi eszme (962-1806: Szent Római Birodalom) 

- 1050 körül megtalálják a codex Florentinus (Digesta kézirata) egy másolatát, így 

- technikailag is megteremtette a római jog újjáéledésének lehetőségét 

2. A RÓMAI JOG ÚJJÁÉLEDÉSE 

a) GLOSSZÁTOROK 

- a folyamat a bolognai egyetemről indult; 

- itt Irnerius 1080 körül megkezdte a iustinianusi törvénymű magyarázatát, valamint 

- glosszákkal rögzítette a törvényhez fűzött megjegyzéseit GLOSSZÁTOR ISKOLA 

- glosszátor iskola tanítói a glosszátorok 

- később ők összefoglalásokat (summae) és meghatározásokat (distinctiones) írtak a 

törvényekhez, valamint jogesetgyűjteményeket (casus) és különböző tárgyú 

monográfiákat készítettek 

- oktatási módszerük: a szövegek aprólékos nyelvtani, jogi, stb. elemzésén túl azok 

könyv nélküli elsajátítása (mos Italicus módszer) 

- mos Gallicus módszer: francia egyetemeken általános elvekből vezették le a konkrét 

jogi eseteket 

- az európai jogtudomány megteremtői. Pl.: 

a 4 doktor, quattuor doctores: 

1. BULGARUS: „mozaik-stílus” megteremtője 

2. MARTINUS 

3. IACOBUS 

4. HUGO DE PORTA RAVENNATE; továbbá 

5. Placentinus 

6. Hugolinus 

7. Iohannes Bassianus 

8. Azo Portius: Summa Codicis szerzője 

9. Accursius: elődeinek glosszáiból állította össze a Glossa ordinaria-t 

(~10.000 magyarázat) 

10. Odofredus: 1. nála jelentkezett tudatos módszerként a mos Italicus 

gyakorlata 

- ahhoz, hogy a glosszátorok a iustinianusi törvénykönyveket hatályos joganyagnak 

tekinthessék, a Szent Római Birodalom megújított imperium Romanum léte 

szolgáltatta az eszmei alapot 

© Feco ’2003


b) KOMMENTÁTOROK 

- császárság hanyatlása helyi bíróságok szerepe megnő (városi statútumok, területi 

hűbérjogok dominálnak) 

- XIII. század derekán létrejön a kommentátorok (tanácsadók) / consiliatorok 

(posztglosszátorok) iskolája 

- főleg perugai, paviai, pisai egyetemen 

- glosszátorok széljegyzeteit látták el magyarázatokkal („glossare glossarum glossas”) 

- gyakorlati tevékenység, tanácsadás 

- nagy jelentőségük: klasszikus római jog alkalmazása a korabeli viszonyokra közös 

anyajog létrehozása és elterjesztése az egész kontinensen 

- kommentátorok: 

1. Wilhelmus Durantis: Speculum iudicale (a jogtudomány legtekintélyesebb 

eljárásjogi műve) 

2. Cinus de Pistorio: a kommentátor-iskola megalapítója, a glosszák támadója 

3. Bartolus: kereskedelmi és nemzetközi magánjog meglapítója 

4. Baldus de Ubaldis 

3. A IUS COMMUNE 

- a kommentátorok munkásságában kialakult keverékjog 

- tartalma: 

+ iustinianusi jog 

+ longobárd hűbéri jog 

+ kánonjogi elemek 

- jelentése: közös, közönséges jog 

- középkori fogalmának értelmezése nem egységes: 

általában a kommentátorok révén kialakult közös európai jogot értik alatta 

egyesek szerint a glosszátorok hatására született meg 

- tárgyi köre is vitatott a középkorban: 

Wieacker: nem érti bele a lombárd hűbérjogot és a statutárius városi jogot 

F. Calasso és H. Coing: ius commune = egyetemes római jogot, szemben a városi 

statutumok helyi jogával 

- későbbi értelmezés: középkori és koraújkori Európa közös jogaként funkcionáló tovább élő 

római jog 

© Feco ’2003


126. A PANDEKTISZTIKA 

[MINIMUM TÉTEL VI.] 

0. PANDEKTISZTIKA: 

- a római jog kutatása és modern viszonyokra történő alkalmazása 

I. AZ „USUS MODERNUS PANDECTARUM” ÉS KÉPVISELŐI 

- usus modernus Pandectarum (Pandekták modern jogi gyakorlata): XVI. században a 

Szent-Római Birodalom német tartományaiban egy új, gyakorlati irányzat alakult ki 

- nevét Sameul Stryk művéről kapta 

- ez a kommentátorok római jogát (=pandektajog) dolgozta fel a bíróságok számára 

- jellemzője: gyakorlatra orientált 

II. A TERMÉSZETJOGI ISKOLA 

- az usus modernus jogtudósaira a XVII. és XVIII. században hatott a természetjogi iskola 

a természetjogi iskola képviselői: 

1) CHRISTIAN THOMASIUS (római jog intézményeit a természetjoggal akarta összhangba 

hozni) vizsgálta: a CIC jogintézményei mennyire alkalmazhatóak a német bíróságok 

gyakorlatában 

2) CHRISTIAN WOLFF hatására (XVIII. sz) a római jogi oktatás természetjogi szellemben 

folyt a legtöbb német egyetemen 

- jellemzője: filozofikus jellegű 

III. A TÖRTÉNETI JOGI ISKOLA ÉS A PANDEKTISZTIKA 

- a klasszikus ókortudomány fejlődése THEODOR MOMMSEN munkásságában teljesedik ki 

- az usus modernus Pandectarum (I.) és a természetjogi iskola (II.) örökségéből merítő, 

de mindkét irányzattal szembeforduló történeti jogi iskola jön létre 

- a pandektisztika a történeti jogi iskola keretein belül bontakozik ki 

- történeti jogi iskola alapítója: GUSTAV HUGO (göttingeni egyetemi tanár) 

a történeti jogi iskola képviselői: 

1) GEORG ARNOLD HEISE (heidelburgi professzor): pandektisták 1. generációja, 

megfogalmazza a modern pandekta-rendszert; jogi személyek megkülönböztetése 

2) FRIEDRICH CARL VON SAVIGNY (porosz miniszter, egyetemi tanár): visszatér a római 

jog forrásaihoz. A római jog külső történetét és jogintézmények belső történetét 

egyaránt művelte, vizsgálta a római jog középkori továbbélését. 

3) GEORG FRIEDRICH PUCHTA (professzor): historikus, dogmatikus szemlélet egyszerre; 

fogalmi jogtudomány megalapozója, Begriffspyramide módszer 

- Savigny követői elváltak historikus és dogmatikus irányzatra 

a) jogtörténeti, historikus irányzat: RUDORFF, HUSCHKE 

b) fogalmi, dogmatikus jogtudomány: BRINZ, BERNHARD WINDSCHEID. Ők dolgozták ki a 

modern magánjog dogmatikáját. 

- pandektisztikában új irányt jelentett RUDOLF VON JHERING (professzor): érdekkutató 

jogtudomány előfutára (a jogintézmények belső összefüggéseit, a jog által védett érdeket 

és a jogi szabályozás célját elemezte a rómaiak eredeti koncepciójánál) 

- a pandektisztika fejlődésének a német birodalmi Bürgerliches Gesetzbuch (BGB) 1900. 

január 1-én történt hatálybalépése vetett véget, ugyanis ekkor a pandektajog megszűnt 

hatályos jog lenni. A BGB a pandektarendszerre épül. 

(A pandekta-rendszer a 102. tételben került ismertetésre.) 

© Feco ’2003


127. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE AZ EURÓPAI ORSZÁGOKBAN 

I. FRANCIAORSZÁG 

- a nyugati frankok országa a középkorban 2 jogterületre oszlott: 

a) Délen a XII. századtól a Breviarium Alaricianum vulgárjoga élt tovább 

ez jogegységet biztosított a vidéknek 

az írott jog területe 

b) Északon a germán hűbéri szokásjogok (coutume) tömege (360 féle) volt hatályban 

a coutume-ok jogának területe 

- az Itáliából érkező glosszátorok tanítványai a iustinianusi jog ismeretét hozták 

- ez hatott mindkét területen 

- kiemelkedő francia jogászok: (XIII. sz.) 

Jacques de Révigny 

Pierre de Belleperche 

II. A SZENT RÓMAI BIRODALOM 

- a római jog európai újjáéledését elősegítette a római birodalom megújításának gondolata 

(renovatio imperii) 

- már a X. században felmerült, de tartós eredményeket csak I. Barbarossa Frigyes 

uralkodása idejétől (1152-1190) tudott felmutatni 

- ekkora kialakult az új római jogtudomány, melynek legfőbb támogatója a római császári 

hatalom 

- a római jog legszámottevőbb hatása a Szent Római Birodalomban volt (962-1806) 

- érvényesülési területei (mai névvel): Németország, Németalföld, Svájc, osztrák örökös 

tartományok, Cseh- és Morvaország, Lengyelország és Litvánia, É-Európa, balkáni 

államok, Oroszország és a Baltikum 

1. a középkori Németország (teljes recepció) 

- először a iustinianusi jog folyamatos behatolása 

- XV. század: általános recepció egy törvényhozási aktussal (1495, ld. lent) 

- szellemi életben új tudományos irányzat: iustinianusi „tudósjog” alkalmazása 

- XIII. századtól a római jog az egyházi bíróságok gyakorlatában is érvényesült 

- 1495: wormsi birodalmi gyűlés, birodalmi kamarai bírósági rendtartás 

(Reichskammergerichtsordnung) 

- a birodalmi és a közös jog (római jog) kisegítő jogként való alkalmazása akkor, ha a 

LB (Reichskammergericht) előtti perben sem a városi jog (Stadtrecht) sem a 

tartományi jog (Landrecht) nem nyújt szabályozást ((= RÓMAI JOG RECEPCIÓJA)) 

- a recepció kiterjedt 

a) iustinianusi törvénykönyvek és a hozzájuk kapcsolt glosszák 

b) a Novellák latin fordítása 

c) I. és II. Frigyes törvényei (Authenticae Fridericianae) 

d) Sz.R.B. néhány uralkodójának törvényeit és a longobárd hűbéri jogot tartalmazó 

kódex (Libri feudorum) 

2. Németalföld 

- középkori joggyakorlat: hűbéri, kánoni, római jog érvényesülése 

- ius commune recepciójának megindulása a XV. századtól 

III. A BRIT-SZIGETEK 

© Feco ’2003


a) Anglia 

- a szász és frank-normann jog szintéziséből alakult ki a jogrendszer 

- a polgári fejlődés idején sem alkalmazkodott a római joghoz 

- common law: az angol királyi bíróságok gyakorlatában kialakult jog; elkülönül a 

parlamenti törvényhozási jogtól (statute law) és a lordkancellár bíróságának méltányos 

jogától (equity) 

- képviselők: 

Vacarius: Liber pauperum 

Glanvill, Henricus de Bracton munkái: Books of authority, a római jog bizonyos 

ismeretét biztosították Angliában 

b) Skócia 

- a római jog elemei megjelentek Bartolus és Baldus munkái révén (kommentátorok) 

- legkorábbi írásos jogforrás: Regiam maiestatem (XIII. sz.) tanúsítja 

- XVI. sz.: a római jog jogalkalmazók általi recepciója 

© Feco ’2003


128. A RÓMAI JOG SORSA MAGYARORSZÁGON 

I. A RÓMAI JOG HATÁSA, TUDOMÁNYA A KÖZÉPKORBAN 

- [XI. század] I. (Szent) István: nyugati kereszténység felvétele megakadályozta a 

bizánci jog behatolását Magyarországra 

- egyedül a iustinianusi kodifikáció (különösen a Codex, Novellae) hatása mutatható ki Szt. 

István törvényeiben 

- [XIII. század] a római jog közvetlen hatása a glosszátorok korában jelentkezik 

- magyarok tanulnak külföldi egyetemeken (Bologna, Párizs: kánonjog, római jog) 

- [XIV. század] 1367: első magyar egyetem Pécsett, római jogi oktatás 

- a római jog hatását mutat: 

UZSAI JÁNOS és TAPOLCZAI BERTALAN formulagyűjteményei 

a hazai okleveles gyakorlat (Pl.: KÉZAI SIMON: Gesta Hungarorum) 

- [XV. század] csak a vagyonosabbak tanultak Itáliában, a kevésbé tehetősek Krakkóban és 

Bécsben hallgattak jogot 

- a hagyományok szerint Mátyás király is foglalkozott a római jog hazai recepciójának 

gondolatával 

- [XVI. század] WERBŐCZY ISTVÁN országbírói ítélőmester Hármaskönyve egy általános, 

átfogó decretumnak készült el, amely elsőként rögzítette a hazai szokásjogot, de (az 1514es 

országgyűlés elfogadása és a király jóváhagyása ellenére) a szentesítés és a kihirdetés 

elmaradt, formailag nem vált törvénnyé 

- a Tripartitum kapcsolata a római joggal: 

a) a Hármaskönyv beosztása (de personis, de rebus, de actionibus) a római jogi 

hagyományt követi, de csak deklaráltan felel meg az intitució-rendszernek 

b) A római jogi általános fogalmakat (ius naturale, ius publicum, ius privatum, ius civile, 

ius gentium) és jogelveket Werbőczy csak formailag vette át, de nem kerülnek be a magyar 

szokásjogot összefoglaló részbe 

c) a jogi terminológia és a római magánjog számos intézménye vonatkozásában is római 

hatást tükröz 

II. A RÓMAI JOG TUDOMÁNYA 1526-TÓL A XIX. SZÁZADIG 

- PÁPÓCZI IMRE (kanonok) Pozsonyi formuláskönyve (Formularium Posoniense): tankönyv, 

valamint a gazdasági viszonyok jogi rendezése, ebben római jogi vételi formula 

- római jogi hatás a XVI. századi törvényekben is kimutatható 

- a hazai jogfejlődés és jogtudomány megmerevedéséhez hozzájárult, hogy Werbőczy a 

római jogot csak formálisan használta fel 

- a XVI. században a magyar humanisták kísérletet tettek a CIC részleges recepciójára, de a 

szokásjog uralmát nem sikerült megtörni 

- [XVII-XVIII. század] a római jog elsősorban a felsőfokú oktatás tárgya, melyet 

túlnyomórészt a nagyszombati egyetem tanárai műveltek 

© Feco ’2003


III. A RÓMAI JOG TUDOMÁNYA A XIX. SZÁZADBAN 

- 1. jelentős változás: a pandektisztika Savigny-féle irányzatának hatása: 

1) FRANK IGNÁC (1. nagy magánjogász) „egy új aera úttörője; (a földtulajdoni viszonyok 

tárgyalásánál római jogi fogalmakat használ), a történeti jogi iskola elkötelezettje 

2) WENZEL GUSZTÁV: A magyar magánjog rendszere (pandektarendszer, pandektisztika), 

hivatkozások a római jogra. 

- XIX. század 2. felétől: a pandektisztika Jhering-féle érdekkutató irányzatának hatása: 

3) SZÁSZY-SCHWARZ GUSZTÁV munkássága, „egyetemes magánjogász” 

4) BIERMANN MIHÁLY (nagyszebeni jogakadémián oktat) 

5) BALOGH ELEMÉR (jogösszehasonlítás) 

IV. A RÓMAI JOG OKTATÁSA 

- a nagyszombati egyetem jogi karának megalapítása (1667) óta a napjainkig tárgya a jogi 

oktatásnak 

- az oktatás külföldi szerzők Institutiones- és Digesta-kommentárjai alapján folyt 

- 1. félév: institúciók; 2. félév: német mintát követő pandektajogi kurzus 

- 1900: BGB hatálybalépése pandektajog megszűnt élő jog lenni I. világháborút 

követően hazánkban is megszűnt a pandektajogi kurzus a római jog oktatása = történet 

és institúciók 

- az egyetem 1. római jogászprofesszora: TAKÁCS (TEXTOR) ÁDÁM 

- az 1. fennmaradt tudományos írások: SOMETING ERNŐ FRIGYES 

- a római jog legrégebbi hazai tankönyvének (1734) szerzője: RENDEK JÁNOS JÓZSEF 

- az 1. magyar nyelvű római jogi tankönyv (1855) szerzője: HENFNER JÁNOS 

- institúciós+pandektatk író: HOFFMANN PÁL (Pest)és BOZÓKAY ALAJOS (Nagyvárad) 

- a dogmatikát történeti szemléletben oktatta: MARTON GÉZA, a magánjogi felelősség 

európaszerte ismert tanára 

- az interpoláció-kritika mestere: SZEMÉLYI KÁLMÁN (szegedi és kolozsvári professzor) 

- kiemelendő ANDRÁS BERTALAN 

- II. világháború után VISKY KÁROLY, BRÓSZ RÓBERT, PÓLAY ELEMÉR, DIÓSDI GYÖRGY 

© Feco ’2003

Letöltés PDF formátumban

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?