a kötet teljes szövege is elérhető - ME BTK Magyar Nyelv- és ...
Share Embed Flag
Download ePaper

a kötet teljes szövege is elérhető - ME BTK Magyar Nyelv- és ...

a kötet teljes szövege is elérhető - ME BTK Magyar Nyelv- és ... a kötet teljes szövege is elérhető - ME BTK Magyar Nyelv- és ...

magyarszak.uni.miskolc.hu
from magyarszak.uni.miskolc.hu More from this publisher
24.04.2013 Views

SZAVAINK TÜKÖRLÉTE<br />

Be ney Zsuzsa köszönt<strong>és</strong>e

M<strong>is</strong>kolci Egletem<br />

Bölcs<strong>és</strong>zettudományi Kar<br />

Irodalomtudományi Doktori Iskolája<br />

Bíbor Kiadó, M<strong>is</strong>kolc<br />

Felelős kiadó: Borkúti Lászlő<br />

ISBN 963 9466 86 7

Tartalomjegrzék<br />

Göncz Árpaa, Bevezető 7<br />

Szabő T. Ánna: ,,hszó: <strong>is</strong>ten, megsemm<strong>is</strong>íti Istent"<br />

Pór Péter: Az egletlen vers költője<br />

Klujber Anita: Szállingőző gondolatok egl önmagát túkröző versről<br />

Sz6l

ómagam a rryolcvanharmadtk életevembenjárok, s számomra<br />

az életkor hétköznapt valóság. De hadd valg"am be,<br />

ha Benql Zsuzsára gondolok, soha nemjut eszembe az<br />

életkora,<br />

Lehet, hogl a bölcsesség, embe<strong>is</strong>meret, aktivjóíndulat,<br />

sőt a költői képesség <strong>is</strong> valami módon kapcsolatban van az<br />

életkorral. Mondom: lehet, de nem vaglok benne biztos,<br />

fuIégpedig azért nem, mert Bsnq/ Zsuzsa költ<strong>és</strong>zete, brjlcsessége,<br />

embersége soha nem párosult a maga.m képzeletében<br />

az életkorával. De párosult az embert bólcsességevel,<br />

a bölcsesség kfejez<strong>és</strong>ére tökéletesen alkalmas tetkialkatá,<br />

val, tanult szakmqjával, az embeiiftjdalmat csökkenteni<br />

v ágló orvos tudo má nny al.<br />

Benqt Zsuzsa számomra kortalan. Személye örök értékű<br />

kolt<strong>és</strong> zetét tükrözi. Költ<strong>és</strong>zete meleg embei s zemély<strong>is</strong> égé t,<br />

Aki bennem él, amíg én étn|fogok, Mínt - azt h<strong>is</strong>zem -<br />

mínden barótjában <strong>és</strong> költ<strong>és</strong>zete mínden barágában,<br />

Mert Benq/ Zsuz-ca Az, aki: Benql Zsttzsa. Emberségevel<br />

<strong>és</strong> költ<strong>és</strong> zetevel egtetemben,<br />

Göncz Árpád

Szabó T. r4rtna<br />

,,Á sZó: <strong>is</strong>ten, megsemm<strong>is</strong>íti Istent"<br />

Benqt Zsuzsának<br />

Felhők sodródnak, lombok tükröződnek<br />

a csecsemőszem domborulatán.<br />

Az úlszilött alétezőket nézi,<br />

<strong>és</strong> saját léte túlnő önmagán.<br />

A mozgást bámulj a, a v á|tozást.<br />

Ami mozog, az érdekes: az él.<br />

A fény járását néz|, az eget,<br />

ahogl a íákat botzolja a szé|.<br />

Még nem különült el a|étezőkt6l,<br />

csak ery saját)a: a tekintete.<br />

Méregeti az eleven világot:<br />

van minden, de nincs semminek neve.<br />

Így láttunk egykor mind: ölében hordott,<br />

katjára vett a léIegző világ,<br />

Elringatott, mint lombokat a szé|,<br />

de megtartott, mint levelét az ág.<br />

Utóirat<br />

Ez csak hasonlat. Ez már a Külön.<br />

Á csecsemő nem tud hasonlatot.<br />

A Soknevű, a Névtelen, az Egl<br />

wé.Iíég nem: éfi vaglok. Még csak: vagzok.

Pór Péter:<br />

ítz egretlen ver§ költője<br />

Biztosan igaz, hogt vannak oiyan költők, akik egyetlen egl verset írnak<br />

mindig újraeg<strong>és</strong>z életükben. Ilyen költő, azok közül, akik különösen közel á11nak<br />

Beney Zsuzsához, Emily Dickinson, azí"h<strong>is</strong>zem, ilyen koltő }ózsef Attila <strong>is</strong>,<br />

nemzedéktársai közül pedig (a szavak <strong>és</strong> a formák korlátta]an megsokszorozásának<br />

változatában) Tandori Dezső; <strong>és</strong> feltótlenúl ilyen költő maga Beney<br />

Zsuzsa, Miheiyt megszólalt, végérvényesen meghat ározta kö|t<strong>és</strong>zetének karakterét,<br />

A kórulbelül harminc éwel ezelőtt megjelent sorozatot a leginkább a<br />

Próteusz-alkatú mester, Weöres Sándor vezette be s a versekben e§, a mas/ar<br />

hagiományban ritkán megadatott hangot, a szférikus metafizika kiv á|asztott<br />

lírikusát üdvözölte, Amennyire a metafizikát szítuálni lehet, ekkor még úgz<br />

tűnhetett, hogl v<strong>is</strong>zonylag pontosan azt <strong>is</strong> meg lehet hatátozni, mi ez az<br />

e5retlen ver§, amit (feltehetően kev<strong>és</strong>számú) vá|tozatban örökké újra fogítni.<br />

Minden mondatában fájdalmak <strong>és</strong> gzászok egmásrarétegzeLt sokasága szólalt<br />

meg - vagl<strong>is</strong> es/etien e$z-fájdalom <strong>és</strong> egl-glász.'Mert a lélekben (hogr<br />

idézzem a k<strong>és</strong>őbb még<strong>is</strong> sokfelé kiterjedő életmű egrik mindenütt, legutóbb a<br />

versekben <strong>is</strong> v<strong>is</strong>szatérő kulcsfordulatát, szokatlanul nllt jeleként annak, ho5r<br />

mi$en megszállottan keresi leírni <strong>és</strong> akár megmagtarázniazt, amíteieve meg,<br />

magatázhatatlannak tud <strong>és</strong> ekként <strong>is</strong> nevez meg), 'mert a lélekben minden,<br />

ami közvetlenül vagu közvewe valakivel megtörtént, időtlenül <strong>és</strong> egl-formán<br />

|étezIk: azsidő nép 6000 éves kiválaszLottsága a szenved<strong>és</strong>re, es/ görög kitáIynő<br />

ölének önpusztító szenvedélye , aPiéta <strong>és</strong> a Megváltó találkozása a szúlet<strong>és</strong><br />

<strong>és</strong> abevégeztetett mártírium ugyanazon gesztusában, a nas/apák<strong>és</strong> az<br />

apákbarbár kíírtása <strong>és</strong> a sorscsapás, amelyik szörnyú hamarsággal a földbe<br />

temette azt <strong>is</strong>, aki új életet Ígén. Úgy |átszott, hogt az é|etmű a haláL, a nemlét<br />

egletlen, örökké újra meg-nem-ítandő versének jeryében fog megíródni.<br />

Mindenesetre aztmár akkor <strong>is</strong> fel lehetett <strong>is</strong>merni, hogz Beney Zsuzsa a nemlétnek<br />

nem a rendszerét reproduká§a (zá* va5l véletlenszerű, megerősített<br />

vas/ megtagadott rendszerét, eglre megl), hanem a mindenkori élményét.<br />

Költői hivatása arruvezette, hogy a világ állapotának bármelyik pillanatában<br />

<strong>és</strong> tátgyában, ery íűszáIban nern kev<strong>és</strong>bé, mint a hold fényében az ég<strong>és</strong> a föld<br />

között fel<strong>is</strong>merje fájdalmak <strong>és</strong> $lászok sokaságának metafizikáját, <strong>és</strong> ha valaha<br />

szabad e terminus elé ilyen jelzőt íktatni, úry az ő köIt<strong>és</strong>zeténél jogos: fájdalmak<br />

<strong>és</strong> gtászok sokaságának érzékerry metaíizikáját.<br />

valóban, hosszú ideig ígz <strong>is</strong> lehetett olvasni az ídőközben még<strong>is</strong> aránylag<br />

terjedelmessé <strong>is</strong> vált életmű <strong>kötet</strong>eit, a regényeket, sőt, a tanulmányokat <strong>is</strong><br />

l1

elevonva az eg|etlen vers, illetve az eg;retlen kijelent<strong>és</strong> törvényének érvénl,ébe.<br />

Mintha Beney Zsuzsa egl különös kihívással épp azt folytatta volna,<br />

amií. a nyugatos lírai haglománynak szoktak nevezni, ho$z képekbe <strong>és</strong> sorokba<br />

költsön egl olyan világot, amelyik, mondjuk a kercsztrefeszít<strong>és</strong> <strong>és</strong><br />

Auschwitz, a brutál<strong>is</strong> ery-jeryében álL De ebben az egt-jegtben még<strong>is</strong> meg-<br />

;foghatatlanul finom <strong>és</strong> gyonyórűséges, (Fontos közbevetni: mindig tudatában<br />

volt annak, hogz e haglomány nas/on kev<strong>és</strong>sé kínálkozott ery ilyen típusú<br />

metafizika megfogalmazására, nem hiába hatátozott a tartózkodása<br />

Radnóti Miklós költ<strong>és</strong>zetével szemben; <strong>is</strong>mét jeleként annak, hog;z a legelsó<br />

versek óta mást keres, mint mondjuk az öröm <strong>és</strong> a szenved<strong>és</strong> akár nas/on<br />

eredetien megalkotott érze|mi ön-mítoszát..)<br />

Legk<strong>és</strong>őbb a második regény óta wapló, előtte <strong>és</strong> utána, §87), amelyik,<br />

emlékeztetek rá, majdnem 500 oldalnyi, folyamszeűen áradó szöveg, azottban<br />

már fel kell <strong>is</strong>merni, hory az e§etlen vers <strong>és</strong> az ewet|en mondat eg<strong>és</strong>z másról<br />

kell, hogy szó|jon, mint akár alét, akár a nem-lét kiválasztott pilianatáról. Ho1<br />

íttak kevesebbet a boldog szere\emről vas/ a boldogtalan szere|emtől, mint ebben<br />

a regényben, amely egl szerelem történetének a tengelyére épül? S tovább<br />

feszítve a fel<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>t: hol írtak kevesebbet az életről <strong>is</strong>, a halálról <strong>is</strong>, mint ebben<br />

az életműben, amelyik örökké e kettőt idézí? |dézi őket, mert írni csak róluk<br />

lehet * de nem róluk szól, <strong>és</strong> az utolső két verses<strong>kötet</strong> őta (Versek a labíintusból,<br />

1992, Két parton, 2000), amelyek végérvényesen megváltoztattákvagt<br />

éppen megvilágították a korábbiak jeient<strong>és</strong>ét <strong>is</strong>. Leplezetlenebb paradoxonban<br />

kell fogalmaznunk: nem róluk nem sző\; hanem annak a világteremt<strong>és</strong>éről, aki<br />

akettőt nem véli vagl éppen nem érzékeli ellentétesnek, <strong>és</strong> minden piilanatot<br />

ezen az ellentéten kívül, labirintikus közösségükben alkot meg 1dehát van-e tökéletesebb<br />

labirintus, mint a megritkuit szféráké, például az <strong>is</strong>ten üres teréé<br />

vas/ a vízhalott átnyékáé?), akár alét, akár a nem-lét felöl jutva <strong>is</strong> el metafizikus<br />

állapotába. Yégre <strong>is</strong> Parmenid<strong>és</strong>z őta emlékeznünk keliene rá mindig,<br />

ho5l a !étező ideje eryáltalán nem feltétlenül eglirán;ni, hanem csak kényelemből<br />

képzeljük mindig ígt, az Ery valójában azon a nem-ar<strong>is</strong>ztotel<strong>és</strong>zi (vagz<br />

mondjuk inkabb nem-euklid<strong>és</strong>zinek?) ponton létezik, ahol az, aki idősebbé válik<br />

saját magánál <strong>és</strong> az, aki fiatalabbálesz saját magánál, ta|álkoznak; vas/<strong>is</strong><br />

ott, ahol a Létező E$l semmilyen időbe <strong>és</strong> semmilyen történ<strong>és</strong>be nem tartozik,<br />

Az a pillanat majd olyan lesz<br />

melyben nyüzsög a múlt s bezátul a jövő.<br />

Tánlesz emlék, mi ott ujra feléled.<br />

Megfordul azidő, de mi nem fordulunk.<br />

(Két parton, 90)<br />

Platon-Parmenid<strong>és</strong>z (minden modern poétika első megállapításaként)<br />

még külön hozzáffi,zi, hogt ezt az Eg-Létet semmilyen néwel nem lehet<br />

12

megjelölni. Eszünkbe jut, hory az emberi gondo|kozás egl másik pólusán a<br />

zsid6 m<strong>is</strong>ztika ezt úgr fogalmazza,hogres/etlen nevet érdemes kimondani,<br />

Istenét, de aztlehetetlen, Istent csak megszőlítanl lehet. tís eszünkbe jutnak<br />

persze a katolikus m<strong>is</strong>ztikusok <strong>is</strong>, akiknek látomásai támadtak, mert a világ<br />

Níálában <strong>és</strong> Omegájában Isten jelenlétét tudták:<br />

És Isten titkaiba ílézve, a déli légben megpillantottam<br />

ery ryonyödíséges képet. Olyan alakja volt, mint es/ embernek.<br />

hz arcában olyan szépség <strong>és</strong> világosság honoll<br />

hogl könnyebb lett volna a napba nézni, mint őrá. Fejét<br />

egy hatalmas aranykarika övezte. Ebben a karikában, a feje<br />

fölött egz másik arc je|ent meg, es/ idősebb f&fi, arca.<br />

?,z áliia <strong>és</strong> a szakálla épp hogz érintették az elsőnek a fe-<br />

)ét, Az alak nyakán mindkét irányban szárrryak nőttek. A<br />

szárnyak az aranykarika folé emelkedtek <strong>és</strong> ott egresültek<br />

egymással. A jobboldali szfuny legfelső hajlatában ery sas<br />

feje jelent meg, a szeme olyan volt, mint a tűz, <strong>és</strong> mint e5l<br />

tükörben ras/ogott bennük az angra| sugárzása. A baloldali<br />

szárny legfelső hajlatában egz emberi arc jelent meg,<br />

úgz fénylett, mint a csillagok ra$logása, mindkét arc ke,<br />

letre fordult, Az alakvállátől a térdéigegr szátny hullám-<br />

ZoLí.. A ruha, amit hordott, Úgr raglogott, mint a nap. Ke,<br />

zében egtbárányttafiott, amelyik úgr fénylett, mint a leg,<br />

t<strong>is</strong>ztább nappali fény.<br />

1Hildegard von Bingen: Istent látni)<br />

Az az Isten v<strong>is</strong>zont, akit Beney Zsuzsa helyenként leplezetlen szerelmi<br />

szenvedéllyel megszólít, valóban megnevezhetetlen, mert ő maga <strong>is</strong>, kívül<br />

minden elképzelhető teológián, amelyik még legcsupaszabb formájában <strong>is</strong>,<br />

még<strong>is</strong> tsten létét téte\ezi fel, a lét <strong>és</strong> a nem-léí.közőtt szólíttatík meg, Létének,<br />

va$z<strong>is</strong> nem-létének mindenkori helye a barlang ürege vagl a világ űre:<br />

S ez nem Te vagr? Eglszerre alapályon,<br />

e mindenütt falakbazárt világon<br />

s üres kamrádban, lent a föld alatt?<br />

S nem ezértbolygunk mindig tömkelegben<br />

mi <strong>is</strong>, mert fel<strong>is</strong>merjük a jelekben<br />

nemlétedet <strong>és</strong> valóságodat?<br />

(Versek a labírtntusból, 37)<br />

|3

Igt az e!őző <strong>kötet</strong>ben; s a legutolsóban: , :, ,<br />

Megteremtettük hiányod Nevét,<br />

A semmiből igr változtál hiánffi<br />

Hogz a nemlétból léted megszülessék<br />

S betöltse nemléttel alétez<strong>és</strong>t.<br />

(Két parton, 53)<br />

Beney Zsuzsabizonyáta nem filozófikus ihlet<strong>és</strong>ű költő. Ő él, érzékel abban<br />

a Íel<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>ben, va$r<strong>is</strong> verseket költ abból a fel<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>ből, amelyből a<br />

nyugat- euró p ai filozőfia mai napig legmeghökkentőbb elképzel<strong>és</strong>e <strong>és</strong> sokszo -<br />

ro sa n bo nyolított teo lógiai rend szerek j ö ttek létre. lgazi útitársai ezért, <strong>is</strong>méí.lem,<br />

a költők, akik naglon hasonló fel<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>ből alkottak e$l-versű életműveí..<br />

ldézem Emily Dickinsont, aki éppú$z jól tudta, hogl életünkben <strong>és</strong> halálunkban<br />

csak megfloghatatlan képzavarban, illetve csak megszűnt" szavakkal<br />

pillanthatjuk <strong>és</strong> szólíthatjuk meg a Világ Istenét.<br />

14<br />

Utunk vég&e jár,<br />

Lábunk már oly közei,<br />

Hol több íeIé ágaz alét,<br />

Az örök\ét e hely.<br />

A léptünk lassúdik<br />

Mennénk v<strong>is</strong>szafele,<br />

Előttünk város, de közbül<br />

A holtak erdeje,<br />

' Eltorlaszolt az úr.,<br />

Már v<strong>is</strong>sza hasztalan,<br />

Elöl öröklét íehér zászlaja,<br />

S azúr minden kapuban.<br />

(Iürolyi Amy fordítása)<br />

Ha elhangzon<br />

A sző, halott:<br />

sokan h<strong>is</strong>zik.<br />

szerintem<br />

Éppen akkor<br />

Születik.<br />

(Káro$i Amy fordítása)

Beney ZsuzsánáI ez ígrhangzik:<br />

A szó teremtette meg avilágat<br />

S ha elhallgat, beomlik 3 világ.<br />

vak csönd a fekete űrbe zártan,<br />

A folyton tovább törő fémek csörömpöl<strong>és</strong>e.<br />

(Két parton, 4a)<br />

ldézemJőzseí AttíIát, aki éppúgz jól tudta, hogy minél mélyebbről <strong>és</strong> minél<br />

pontosabban szól, annál inkább csak ,,dadog" "alét", mert bármilyen tökéletes<br />

pillanata kényszerűen felidézi a nem-lét ,,törvény[ét]"l<br />

(Milyen magas e hajnali ég!<br />

Seregek csiliognak érceiben.<br />

Bántja szemem a na§I fényesség.<br />

El vaglok veszve, azth<strong>is</strong>zem.<br />

Hailom, amint fölönem csattog,<br />

Ver a szivem.)<br />

1Óda1<br />

Beney Zsuzsáná! (aki egyébként ery eg<strong>és</strong>z könyvet szentelt az a|ternatív<br />

világrendek ars poetica versének, az Eszméletnel

Beney ZsuzsánáI ez íg hangzik:<br />

A sző: <strong>is</strong>ten, megsemm<strong>is</strong>íti Istent<br />

a fenti <strong>és</strong> lenti vizek határán.<br />

Szavaink tükörlétében nyüzsögnek,<br />

fent s lent eglmás tükröz<strong>és</strong>ébe fiilnak,<br />

(Két parton, 48)<br />

A három analógia mindenesetre a következetes eltér<strong>és</strong> miatt <strong>is</strong> jellegzetes.<br />

Beney Zsuzsa uryanabban azkányban módosítja, sőtaz erősebb szó <strong>is</strong> helyes,<br />

radikalízálja ahagtományt, amennyiben azt, amit megjelenít, eleve kívül<br />

helyezi a létez<strong>és</strong>bátminő tapasztaIatán, nemhogl az <strong>is</strong>tenlátás mindent<br />

besugárző képzavarain (dehát van-e <strong>is</strong>tennek olyan képe, amelyik nem eieve<br />

eltévesztett? miétt <strong>is</strong> lehet, hogi minden kép minél törtebb, annáI hitelesebb),<br />

hanem mégahaláL az elveszettség vas/ a csend negatív axiómiáin <strong>is</strong>.<br />

,,A kontúrt yesztett világ kópiája", ahogr eglik, a <strong>kötet</strong>ek után keletkezett<br />

versében írja, amelyben Orpheusz alakját idézi fel; aköltőt, akinek megadatott<br />

megélnie illefve meghalnia azt, hogr (idéztem már fentebb) ,,megfordul<br />

az idő" , <strong>és</strong> íry érzékelni tudía azt, amit senkí más; a létez<strong>és</strong> illewe a nem-lé-<br />

tez<strong>és</strong> funyát. Fel <strong>is</strong> rűnik, hogl a kölíő, akit kiváltságos érzékenységéért köszöntötí.<br />

Weöres Sándor, utolsó két <strong>kötet</strong>ében milyen magától értetődően né|külözí<br />

csaknem <strong>teljes</strong>en a színeket, díszítő színe pedig es/etlen e$z sincs. Az<br />

,,éIet" ,,színesége" számáta,,bírhatatlan', amiről szólnia, azaznem-szőlnia<br />

adatoít, az ,,a soha-nem-tudás" (Két parton, 64) színtelensége, ahogl péLdául<br />

a címlapon, Anna Marknak (hozzáfűzöm. mert fontosnak tártom: Pilinsz,<br />

ky első feleségének) a grafikáján a világosszürke, a sötétszürke <strong>és</strong> a fekete<br />

szigorű négszőgében <strong>és</strong> végül semmilyen szabályba nem fogható nem-néglszögében<br />

megjelenik; vagz aho$l (a grafikával majdnem hogz szó szerinti<br />

azonosságban) a T<strong>is</strong>za halálában megjelent: ,,vagy a sötétség még<strong>is</strong> tátható?",<br />

kérdi az egik vers lezárása {Két parton, 109), <strong>és</strong> a rákövetkező vers ki<br />

<strong>is</strong> fejti, mit adatik meglátnia a költőnek, va5l<strong>is</strong> megélnie <strong>és</strong> meghalnia a fo-<br />

1yam eltűn<strong>és</strong>ében:<br />

Képzelődünk, de ki tudja, az emlék<br />

színe, formája szín <strong>és</strong> forma-e?<br />

Az álombeli kép tapinthatatlan.<br />

Vize lassan folyik v<strong>is</strong>szafelé.<br />

(Két parton, 110)<br />

Rá<strong>is</strong>merünk e líra legfontosabb <strong>és</strong> tulajdonképpen egyetlen szőlamára, itt<br />

abban a formában, aho$r a pervertált term<strong>és</strong>zet megjeleníti: aT<strong>is</strong>za alétbő|<br />

16

a nem-létbe folyik v<strong>is</strong>sza. Altalában véve <strong>is</strong>, e$z ilyen líra csak nas/on kev<strong>és</strong><br />

elemből épülhet, s ezek sem eredetiek, hanem idézetek, legtöbbnyire önidé-<br />

zetek,:ihlete,e.§etlen állapot es/etlen mondatát keresi, s ezérí. az elemelt állandó<br />

varíáIásában <strong>és</strong> - labirintikus - deformálásában alkot: l :<br />

fénylenek vagl árny festi feketére<br />

falaikat |..,]<br />

(Versek a labirintusból, 50)<br />

Így írja újra Beney Zsuzsa a keresz|refeszít<strong>és</strong> világát, Mert, de eg<strong>és</strong>z pontosan<br />

úgl kellene írni: ,,mert" ahol a János Evangélium szereplői a megnyílt<br />

test sebeibe Láttak bele (,,Meglátják azt, akit általszegeztek", a pontosabb<br />

Vulgata szerint: ,,ín quem" , Luthernél; 'in welchen sie gestochen haben', János,<br />

19, 37) ő a labirintui spekulatív világállapotát érzékeli priméren, még<br />

csak nem <strong>is</strong> az áttekinthetetlen utat vas/ teret, hanem az elveszettséget,<br />

amelyik nem <strong>is</strong> tud utakról <strong>és</strong> terekről:<br />

[...] mozog<br />

a fold s e látszat-kanyarulatok<br />

hol megfordul iránya az utaknak<br />

csak délibábjai ledőt falaknak [...]<br />

(Versek a labinntusból, 35)<br />

A folyam elpusztulásában pedig, hory megint bibliai, illetve archetipikus<br />

képzetből idézzek péIdát, vaw azí. a halott Istent <strong>is</strong>meri fel, akinek lelke a vizek<br />

fölött lebegett (Két parton, I21), vagl, másképp, de végül<strong>is</strong> ugranűgl, a<br />

lét <strong>és</strong> a nem-lét őselemének eltűntét: ,,Homokon súrlódik, siklik a csónak /<br />

két part között. A két part kózt nincs folyó." (Két parton, 11,5.); <strong>és</strong> például a<br />

malomkő majdnem ennyire archaikus allegorikumát a szó közvetlen tarta|mi<br />

értelmében <strong>is</strong> oly mértékben kiüresíti, míg végül nem a ha5rományosan<br />

megíejthető jelent<strong>és</strong>t jeleníti meg, arra csak depraváltan v<strong>is</strong>szautal, hanem<br />

az egtszerit <strong>és</strong> a megjeleníthetetlent, a malomkő a nem-lét nem-allegórikumal<br />

,,Étz<strong>és</strong>telen létünkben eltűnünk. l Akét malomkő már üresen őrő1." (Két<br />

partzn, 56) Hz eryes elemek, avizek, a fonalak, a fények, vas/ a por <strong>és</strong> a hó<br />

(<strong>és</strong> persze a hamu) ígt az azonosság határáig terjedő megfelel<strong>és</strong>ben jelennek<br />

meg * de megfelel<strong>és</strong>ük amennyire poétikus, annyira baWégzető, ahalá|ba teremtődik<br />

be|e, az elemek egimást vagl éppen saját magakat kioltva léteznek:<br />

,,De alét. l felhői ör,rnönmagukar.havazzák" (Két parton, 47), ,,ez a íűz,<br />

mit áIdozatnak nevezrtek / v<strong>is</strong>szate.remt a sötét semmibe." (K.ét parton, 84).<br />

Ez utóbbi képet Beney Zsuzsa express<strong>is</strong> verb<strong>is</strong> a katolikus világ alapjelével,<br />

17

a kereszttel áI|ítja szembe, ame$ben persze szintén étzékeli az es/eteme§<br />

képzavart: a kereszt, amelyik lelket teremt, de az az önterernt<strong>és</strong> képzavara<br />

volt, a tűz pedig az önpusztu|ás képzavarában jelenik, vaglís túnik el, A<br />

szembeállítás ennek a metafizikának a történelmi pillanatát <strong>is</strong> megérteti.<br />

Másképp fordíwa az Adorno nevéhez ffizött. elhíresült mondást: csak Áuschwitz<br />

<strong>és</strong> Hirosima után lehet ilyen verseket írni.<br />

Pénteki §ert|ák: öröm raglogása.<br />

Nagypénteken s<strong>is</strong>tergő könnyez<strong>és</strong>.<br />

Üres temetó-ben szélfútta lángok.<br />

Halottégető tüzek hamuja,<br />

(Iíét parton, 59)<br />

E második semmiből nincs teremt<strong>és</strong>,<br />

A föld színét vastag hamu fedi.<br />

A csend más, mint a lepecsételt urna,<br />

a lét lángja elfújta önmagát.<br />

(Két parton, 85)<br />

A lángok <strong>és</strong> a hamu nyilvánvalóan nem eseményt jelentenek, illewe abban<br />

az értelemben igen, ahogl Szent }ános |elen<strong>és</strong>eiben a ,,Na5l Parázna",<br />

aki ,,ery veres fenevadon' ü1, ,,mel}mek hét feje <strong>és</strong> tíz szawaya|a" (17,3):<br />

esemény-jelei avilág apokalipsz<strong>is</strong>ének, va5z<strong>is</strong> annak, amilyennek a világ lelepleződik.<br />

Nem <strong>is</strong> ezek állnak az utolsó <strong>kötet</strong> képzetvilágának a központ)ában,<br />

mégha ott kell tudnunk őket tulajdonképpen minden es/es veís mögött,<br />

akár egl grumöicsmagot jelenítsen meg, akár egtalkonyatot, akár a már<br />

megnyíló sírt, va5r éppen akár a mennyet, akár a poklot - hanem egy sokkal<br />

absztraktabb két-ery motívum: a szó <strong>és</strong> a tükör. Az első versek olvastán<br />

Weöres Sándor pontosan meghatározta e líraí ihlet<strong>és</strong>t (csak éppen meg kellett<br />

volna érteni, amit írt): Beney Zsuzsa priméren nem a képeknek, hanem<br />

egl metafizikai világállapotnak a koltője, Az utolsó <strong>kötet</strong>ben pedig ennek a<br />

költ<strong>és</strong>zetnek eg<strong>és</strong>zen szubsztanciál<strong>is</strong> <strong>és</strong> radikál<strong>is</strong>, valósággal aszkétikus<br />

alakjáhozjutott, nem a finom va$z durva jelenségek <strong>és</strong> még csak nem <strong>is</strong> az<br />

esemény-jelek költ<strong>és</strong>zete, hanem közvetlenül arról, <strong>és</strong> csak arról szó1, vagy<strong>is</strong><br />

nem-szól, aho5r a világ a |étez<strong>és</strong> <strong>és</strong> a nem-létez<strong>és</strong> most fel<strong>is</strong>mert apokalipsz<strong>is</strong>ében<br />

megjelenik vagrís soha nem jelenik meg.<br />

1B<br />

A tükör mélyén, vaglr előtte élünk?<br />

Itt láthatatl an, látsr.őn odaát.<br />

|űtán a tükör vas/ a szem vakul meg?<br />

Hol alszik ki először a kettős létez<strong>és</strong>?<br />

(Két parton, 34)

Előbb volt a szó mintsem a megért<strong>és</strong>,<br />

Majd a megért<strong>és</strong> fonto§, nem a sző.<br />

Aztán a motyogás: hátha megértik?<br />

Végül a lepecsételt hallgatás.<br />

Wétparton,35,) ,; .,<br />

A két néglsolos ggmást kóveti <strong>és</strong>,bár minden tekintetbe,n tökéletesen különböznek,<br />

h<strong>is</strong>zen más jelenséget írnak meg; <strong>és</strong> más módon, végul nemcsak<br />

tökéletesen azonosak, hanem a két motíwm lényegi azonosságában (<strong>is</strong>métlem;<br />

szubsztanciál<strong>is</strong> költ<strong>és</strong>zet) az eg<strong>és</strong>z <strong>kötet</strong>et meghatározzák. Semmiképpen<br />

sem a kialvás <strong>és</strong> a hallgatás puszta negativitá§ában azonosak; hanem<br />

egz olyan (ön)teremt<strong>és</strong>ben, amelyik saját maga létében: a tükörképben vas/<br />

a szőban, saját maga nem-létet <strong>is</strong> megteremti - s ezért csak eltévesztett lehet,<br />

pontosabban; csak akkor tükrözheti e világáIlapotot, illetve csak akkor<br />

szólhat róla, ha eltévesztett. ,,Láquk a teremt<strong>és</strong>t de vak tükörben" (Két parton,<br />

7o): ez a sar, pontosabbaíl: eZ d szósor lehetne a <strong>kötet</strong> mottója, de Úgl,<br />

hahozzáértjük a belefoglalt másik, vagr<strong>is</strong> |Jgíanez ál|ításí;'Látjuk a teremt<strong>és</strong>t,<br />

de vak szavakban.' E száztízenhét ery-versben minden szó önnönmaga<br />

elvakult tükre <strong>és</strong> minden tükör önnönmaga elnémult szava. Kívül minden filozófián,<br />

sőt, kívül a m<strong>is</strong>ztikán <strong>is</strong>, a költ<strong>és</strong>zetnek, de csak a kiváltságos költ<strong>és</strong>zetnek<br />

van megadava eZí a világot megteremtenie.<br />

1,9

Klujber futíta<br />

SzáILingőző gondolato k<br />

es/ őnmagát ttikröző vetsrő<br />

La neige tombe au milíeu de tout.<br />

flean-Michael Mauipoix, {Jne averse de neíge)<br />

The essential poem at the centre of things [.,.]<br />

As if the central poem became the world,<br />

And the world the central poem, each one the mate<br />

Of the other [,..]<br />

The central poem <strong>is</strong> the poem of the whole,<br />

The poem of the cornposition of the whole,<br />

The composition of blue sea and of green,<br />

Of blue light and of green, as lesser poems,<br />

And the miraculos multiplex of lesser poems,<br />

Not merely into a whole, but a poem of<br />

The whole, the essential compact of the parts,<br />

The roundne§s that pulls tight the final ring<br />

(Wallace Stevens, A Pimitive Like an Orb)<br />

vajon összefoglalható-e pár sorban egl olyan sokrétű <strong>és</strong> önmagát folyton<br />

megujító költői életmű lényege, mint Beney Zsuzsáé? A költőnő egtszet űgt<br />

nyi|atkozott, hogu műv<strong>és</strong>zi mondanivaIójalényegét a következő sorok tartalmazzák:<br />

Mint havazásban, Akadálytalan<br />

jársz a fekete-fehér tácsazatban.<br />

Egymáson zuhog át az o|vadó<br />

s az áthatolhatatlan.<br />

Ezek a sorok a cstllog, de eltűnik című versciklus eglik darabjának a második<br />

versszakát alkotják, de ebből a kontextusból kiemelve, önáilóan <strong>is</strong> kerek<br />

eg<strong>és</strong>zet formálnak. Azzal a Northrop Frye által sokat vizsgált mitopoétikai<br />

szerkezeti jelenséggel állunk itt szemben, melynek lényege az, hogr a<br />

r<strong>és</strong>z valamiképpen magában foglalja az eg<strong>és</strong>zet, úgr, mint ahogy es/ man-<br />

20

ddra középpontia centripetáli§an magába sűríti önmaga centrifugál<strong>is</strong> k<strong>is</strong>ugárzását.<br />

Ez a két ellentétes irányű §zemantikai mozgás azért lehetséges ebben<br />

az önál\ő versként <strong>is</strong> értelmezhető veísszakban, mert úry valósul meg<br />

benne a költői mondanivaió sűrít<strong>és</strong>e, hogl e5lszersmind a iehetséges jelent<strong>és</strong>ek<br />

köre szinte végtelenné, áthatolhatatlanná tágul.<br />

Egyik levelében a köItőnő úgr fogalm azoLt, hogz ebben a versben a világ<br />

<strong>és</strong> alétez<strong>és</strong> több-mint-ambivalenciá ját prőbálta szavakba önteni, Úg szől ez<br />

a vers alétez<strong>és</strong> íolyton váLtozó, kettősségeket es/bemo§ó <strong>és</strong> meghaladó sokrétűségéről,hogr<br />

ezt atartalmat nem csupán kifejezi, hanem jelent<strong>és</strong>dinamikája<br />

által modellálja <strong>is</strong>, tehát alétez<strong>és</strong>te vonatkozó tartalom az olvasás során<br />

meta-poétikai jellegeí. ö|í" magára, A vers szemantikai sajátságaival leképezi<br />

önmaga izenetéí., megerősíwe , megkettőzve azt egy más csatornán, <strong>és</strong><br />

ezálta| meghaladj a ö nmagát,<br />

A költemény önreflektáló mellékzöngéjét tágabb kontextusa <strong>is</strong> megerősíti,<br />

talán leginkább azáltal, hos/ pontosan a versbevalő belép<strong>és</strong>kor, az első versszak<br />

elején yezeti át a\írai én az o|vasót alétez<strong>és</strong> egrik szférájábó| a másikba:<br />

Megállsz, szétnézel, <strong>és</strong> átlépsz megint<br />

ryo ngzfüggó ny ajtaján a létez<strong>és</strong>nek,<br />

Hol a láthatóban, hol félhomályban<br />

két fold szegélyén lépkedsz.<br />

Az ezekben a sorokban megfogalmazott határhelyzebr. az olvasó nem<br />

csupán kívülállóként építi a tudatába, hanem közvetlenül, autokommunikatív<br />

módon <strong>is</strong> megtapaszta|ja, h<strong>is</strong>zen pont akkor lép a verset megelőző csendbő|<br />

a szavak világába, amikor azt olvassa, hory átlép a \étez<strong>és</strong> ryönryfüggöny<br />

ajtaján. Ezzel a lép<strong>és</strong>sel egl olyan versvilágban taláIja magát, ahoi va-<br />

\óban űgr barangol a tudata, mint a létez<strong>és</strong> titokzatos, nem köznapi szférájában:,,hol<br />

a láthatóban, hol félhomályban'. Aláthatőnak <strong>és</strong> a félig rejtettnek<br />

ez a kettőssége nem csupán a |étez<strong>és</strong>nek, hanem a versolvasásnak <strong>is</strong><br />

eryik legtipikusabb élménye.<br />

Ha megállunk <strong>és</strong> szótnézünk ebben a szavak által modellá|tlétszférában,<br />

akkor szinte sző szetintúgr érezzúk magunkat, ,,mint havazásban': a papírlapon<br />

fekete-fehér rácsot alkotó, időben <strong>és</strong> térben behatárolt, mozdulatlan<br />

vers es/szer csak élni, mozogni, változni kezd, feloldva önmaga határait. Ez<br />

a jelent<strong>és</strong>burjánzás hasonlít ahhoz a metamorfőz<strong>is</strong>hoz, melynek során a<br />

szemlélői tekintet fónyében átszellemül a havazás: a fekere-fehét tácsozat<br />

túllép önmaga térbezártságán <strong>és</strong> kibontja önmaga színtelenné gazdagodő<br />

sokszínűségét, A költemény szemantikai kiterjed<strong>és</strong>e az olvasó tudatában a<br />

vers hatá sára végberne nő v áltozást, átr endeződ<strong>és</strong>t tükröz i, pontos abb an azt<br />

a folyamatot, melynek során a veí§ <strong>és</strong> az oVasői tudat kölcsönösen egzmást<br />

gerjeszti.<br />

21

Aversértelmez<strong>és</strong> egyik legizgalmasabb pillanata az, amikor a vers önmaga<br />

tükrévé válik, tehát fel<strong>is</strong>merjük, hory a benne megfogalmazott lététzél

össze. A vers ilyen szemantikai metamorfóz<strong>is</strong>a a benne való akadálytalan<br />

járhatóságnak eryik példája. Ezzel az akadálytalan előrehaladással úry sértjük<br />

rneg a vers tácsszerl

Szőke Györry:<br />

A mű <strong>és</strong> befogadőja: Beney Zsuzsa<br />

|őzsef Attíla-képe<br />

Rejtelmes a kapcsolat az tgazán<br />

mélyen ható mű <strong>és</strong> bgfogadója kózött<br />

(Benql Zsuzsa)<br />

S zuggesztív olvasmány a Be ney Zsuzsa J őzsef Attila-esszéit tanalmaző kö -<br />

tet, Esszé <strong>és</strong> tudományosság nem egimást kizátó, hanem eglmást feltételező<br />

kategóriák: a könnyednek <strong>is</strong> vélhető szárnyalás mélyen egléni <strong>és</strong> tudományformáló<br />

gondolatokatöwöz. Ez Beney Zsuzsa könyve ta|áló mottőja (,,És vannak<br />

modern költők, akiknek varázsa az,hogr szavaik <strong>és</strong> képeik túlmennek az<br />

értelmen, váratlanságukkal megráznak <strong>és</strong> íogékonnyá tesznek a Nagl Titok<br />

megsejt<strong>és</strong>ére - ilyen volt közöttünk József Attila,") <strong>és</strong> annak szerz6je, Szerb<br />

Antal <strong>is</strong>meretében talán nem <strong>is</strong> szorul különösebb bizonyításra. Ahogr az sem,<br />

hogl a kandidátusi d<strong>is</strong>szertáciő műfajának nem a tudományoskodás a feltétlen<br />

kritériuma, hanem a fentebb említett tudományformálás.<br />

A munka legpregnánsabb tudományos eredményeinek összegz<strong>és</strong>ével kezdeném.<br />

Ez pedig mindenek e|őtt aJózsef httila eg<strong>és</strong>z költ<strong>és</strong>zetér. árczövő halálélmény<br />

megjelenítóse <strong>és</strong> felfejt<strong>és</strong>e. Az invenció, a ráhangoltság lehet<br />

us/an kiindulási pont * s a ]ózsef Áttila-versek hatása félelmetesen szubjekrív<br />

rud lenní -, az egz<strong>is</strong>ztenciál<strong>is</strong> probléma mélyének meglátásához, feltárásához<br />

önmagában nem elegendő. Az feltételezi a költemények mögöttes hátterének<br />

megláását: alászállani rejtelmeibe, s felszínre hozni a versekben rejlő<br />

titkokat. Meglátni <strong>és</strong> megláttatni a folyamatot, melynek során a semmi<br />

megél<strong>és</strong>ének pókhálós zerű szöv edéke költ<strong>és</strong>zetének eg<strong>és</strong>zét befogó t áccsá<br />

szilárdul. Ez vajmi nehezen sorolható be az írodalomtörténet kategőríáiba<br />

(legfeljebb óvatosan rokonítható): éppen egled<strong>is</strong>ége, besorolhatatiansága<br />

következtében világirodalmi jelentőségű. Nem m<strong>is</strong>ztikus kultuszteremt<strong>és</strong>,<br />

hanem az aligmegfoghatónak a lehetőség szerinti megközelít<strong>és</strong>e az, amite a<br />

szerző törekedett. S amit el <strong>is</strong> ért. Á primer olvasói élmény szükségszerű kiindulási<br />

pont, de önmagában kiindulási pont csupán, ahonnan az é|etrajzi<br />

adatok, a lelki habitus, s nem utolsó sorban a lételméletiháttér szuverén kezel<strong>és</strong>éveI<br />

<strong>és</strong> eglbehangolásával a költ<strong>és</strong>zet hálójának fölfejt<strong>és</strong>e elkezdődhe_<br />

tett. Nem holmi kórbonctani preparátumok diadalittas fölmutatásával, eg<br />

24

eLőzetes dialnóz<strong>is</strong>t igazolandő, hanem a valós összefiigg<strong>és</strong>ek felvillantásával.<br />

Nem mítoszteremt<strong>és</strong>sel, hanem termékeny mítoszrombolással,<br />

Nem k<strong>is</strong>ebb tudományos eredmény az étteL

legre a d<strong>is</strong>szertációt. Term<strong>és</strong>zetesen az, hogr máskéntlát, másként értékel az<br />

opponens számos mozzanatot, köztük igen lényegesnek tűnőket <strong>is</strong>, nem azt<br />

.ielenti, ho$; mindebben neki van ígaza: mindössze azt, hogJ|más a véleménye,<br />

s aztlega|ább annyira nem tartja kizfuólagosnak, mint a d<strong>is</strong>szertánsét,<br />

Beney Zsuzsa - csak Úgl, mint az opponens - egraránt figlelembeveszi<br />

lőzsef Attila kétségkívül meglévő pszichoanalitikus műveltségét, elméleti <strong>is</strong>mereteit,<br />

s az őt sorsának örvényeivel fokozottan szembesítő pszichoanalitikus<br />

kezel<strong>és</strong>eket. Az előbbinek Beney nagrobb jelentőséget tulajdonít, míg én<br />

úgy látom, hogl annak szerepe jóval k<strong>is</strong>ebb. Legalább<strong>is</strong> verseiben, melyek -<br />

szerencsére - nem a pszichoanalíz<strong>is</strong> elméletének illusztrációi. (iltekező prózá)ábanjóval<br />

inkabb tetten érhető a pszichoanalitikus elmélet <strong>is</strong>merete, s jóval<br />

kev<strong>és</strong>bé az analíz<strong>is</strong> lecsapódása, Feltétlen figlelmet érdemel az az eddig<br />

nem méltányolt tény, hogz ezekben az írásaiban Jőzsef Attila kétségkívül<br />

d<strong>is</strong>szimulál: neuróz<strong>is</strong>ró| szó7, s tagadja a pszichotikus vonásokat. Verseiben<br />

fordított ahelyzet az elméletből keveset közvetít, annál plasztikusabban íe-<br />

1ezi ki v<strong>is</strong>zont lelki áilapotát, pszich<strong>és</strong> státuszát ) Beney - miként sokan<br />

mások - Freud polgári pacientutájához kötöttnek, s JózseíAttila sorsában, 1e1ki<br />

habitusában nem jeilemzőnek tartja a túlontúl <strong>is</strong> sokat emlegetett ödipuszkomplexust,<br />

melyre számosan - ez már nem Beneyre vonatkozik - az eg<strong>és</strong>z<br />

lreudi elméletet leredukálnák. lgazán nem vagyok ortodox freud<strong>is</strong>ta, még<strong>is</strong><br />

úgz vélem, hogr az ödipusz-komplexus, kétségkívul igen sajátos, egyedi módon,<br />

költőnknél végig megnyilvánul, Term<strong>és</strong>zetesen nem abban a naívan leredukált<br />

elképzel<strong>és</strong>b en realizá|ődik, hogl minden idősebb férfiban apát keres.<br />

Megpróbálom igen röviden fölvázolni, ho5z |ózseíAttila tárglkapcsoiatait hos/an<br />

motiválták, alakították az elsődleges, glerekkori traumák.<br />

!,z anya szerepét - Beney hangsÚlyozottan utal erre - igen korán |Ózsef Attila<br />

idősebb nővéte, Jolán veszi át 1már amennyire az egráltalán átvehető). S<br />

ezzel az anya iránti ambivalens érzelmek <strong>is</strong> nagzmértékben Jolánra tevődnek<br />

át, beleérwe második férje, Makai Ödön felé irányuló, nem kev<strong>és</strong>bé ambivalens<br />

érzelmeit, melyek között nem oly nehéz follelni a féltékenységet sem, Tudatával<br />

elfogadja, bensejében mindvégig igen ambivalens Makai irányában<br />

(akit Német Andor nem megalapozatlanul hasonlít Thomas Mann Józseí,tetraIŐgiájának<br />

angzalához, aki zotd <strong>és</strong> motc Jőzseí irányában, de a rászabott _<br />

általa nem <strong>is</strong> igazán <strong>is</strong>mert felsőbb parancsot, Jőzsef megment<strong>és</strong>ét, marudéktalanul<br />

végtehajtja). Talán itt az eredője különösnek tűnhető, de naglon <strong>is</strong><br />

motivált, következetesen v<strong>is</strong>szatérő egidejű vonzalmainak anya <strong>és</strong> lánya<br />

iránt, s annak <strong>is</strong>, ho5l mellettrik legalább ennyire következetesen megjelenik<br />

egt férfi alakja <strong>is</strong>, akivel rivalizálnia kell. Ígz aiaku1 a (Wallesz) Gitta - Luca<br />

iránti szimultánvonzalom, illetve nem sokkal k<strong>és</strong>őbb a (Révai) Ilka - Éva felé<br />

irányulÓ uglancsak kettős kapcsolat. Az anya, anyaimágő iránti vonzalom<br />

Óhatatlanul egzbevegni| a szeíetett nő irántival: látensen, rejtettebb, nem tudatos<br />

formában ez a jelenség eléggé általánosnak tekinthető, ennyire preg-<br />

26

náns módon azonban nemigen manifesztálódik. Nem a mélylélektanivájkálás<br />

igénye teszi szükségessé a (legalább<strong>is</strong> hevenyeszett) föIvázolást, hanem<br />

az a könilmény, hogl ]ózsef Attila versei - <strong>és</strong> nem csupán úglnevezett anyaversei<br />

- enélkül vajmi nehezen foghatók fol <strong>teljes</strong>ségrikben. Ugianez akettősség<br />

jelenik meg Vágó Márta kapcsán <strong>is</strong>, ha nem <strong>is</strong> a valóságban, de a koltő<br />

fantáziájában: ,,Miért nem ikertestvérem levél?" - kérdi eglik versében, ahol<br />

a továbbiakban igen jellemző módon azt vízionálja, hogl esfl.itt, es/szerre,<br />

es/ anya melléből szopnak (,,Anyám melle tárula feléd"), Ne feledjük: Judit <strong>is</strong><br />

anya, Gyömrői Edit <strong>is</strong>: e vonulatba ők <strong>is</strong> beletartoznak. S minderyikük mellett<br />

1vagl mögött) ott ál1 a rivál<strong>is</strong> férfi, aki ráadásu1 - de mégsem eg<strong>és</strong>zen<br />

véletlenül - író: Yágó UáttánáLllly<strong>és</strong> Gyula (aki majdan újra feltűnik, Flóra<br />

kapcsán), Lucánál <strong>és</strong> Gittánál az íjságírő férj * apa,Ilkánál <strong>és</strong> Évánál az író<br />

Sándor Kálmán, Juditnál Hidas Antal, illetve Fenyő Lászlő (az ő szerepükkel<br />

elég sokat fogialkozott a szakirodalom), s alapvetően ez csapódik le a szerelemmé<br />

vált indulatáttétel során Gyömrői Editnél, akinek űlságíró barátját<br />

kivánná legtőzni. ,,Te rongl, ki szeretni gráva vag" - fordul versében József<br />

Attila Gyömrőihez, Az okaső, aki lapidár<strong>is</strong> igazságként könyveli el a catullusi<br />

,,odi et amo" kettősséget, nemigen fogadhatja <strong>teljes</strong> értetlenséggel ennek sajátos,<br />

sorsa által determinált lecsapódását!őzsef Attilánál. S egr kétségkívül elvontabb,<br />

inkább plátóinak nevezhető síkon valami nagron hasonlót látunk<br />

<strong>is</strong>merős házaspárok mindkét tagja felé irányuló vonződásaíban <strong>is</strong>: gondolok<br />

itt a Hatvany-házaspárra, az egrik legközelebbibarátjának tekinthető Barta<br />

Isrvánra <strong>és</strong> íeleségére, s mutat<strong>is</strong> mutand<strong>is</strong>, Babitsékra <strong>is</strong> (,,gondoiok rád <strong>és</strong><br />

feieségedre...) l ta|án / ölelkezhetne árnyékunk l szobátok falán'- olvashatjuk<br />

a Magad em<strong>és</strong>ztő,.. korábbi változatában).<br />

Mindezzel árnyalnám aPőcze Borbálától Gyömrői Editig vezető ívet, melyet<br />

neney Zsuzsa oly meggrőzően fölvázolt. Hozzátéve, hogy a zsidő polgári<br />

környezet szerepét nem érzem annyira dererminálónak, miként azBeney<br />

számára tűnik. Műveltsége megszerz<strong>és</strong>ében kétségkívtil jelentős szerepe volt,<br />

verseiben v<strong>is</strong>zont nemigen láthatjuk nyomát: sokkal kev<strong>és</strong>bé &zem eztkomolyabban<br />

számbaveendő kórülménynek, mint mondjuk Ady Endre e§etében.<br />

Makai Ödön kapcsán inkább az át|agná|jóval erősebb asszimilációs magataíLásáí.<br />

érzem figlelemreméltónak, küiönösnek (h<strong>is</strong>zen nemcsak hogr<br />

kapcsolatot létesít Jolánnal, majd el ís veszi feleségül, s ezt követőenJolán<br />

családját <strong>is</strong> odaveszi, de emiatt meg <strong>is</strong> szakad a kapcsolat közte <strong>és</strong> családja<br />

közön;, s egráltalán nem arra a rétegre jellemzőnek, mely - idézem Beneyt<br />

- ,,az asszímiláció minden kísérletét hűtlenségnek fogja fel" (66. l.). Megemlíteném<br />

v<strong>is</strong>zont, ha már itt tartunk, Jolán igen közeli barátját, szereImét,<br />

Liebmann{stvánt: nem csupán azért, mefi, a költő tőle, ,,egl zsidó orvostói<br />

kapon L

tal. Aho$l a Gyömrői-kezel<strong>és</strong> során létrejött indulatáttételt <strong>is</strong> olyannak vetíti<br />

elénk, amilyennek Jőzsel Attila szerette volna látni. Mindez Beney Zsuzsa<br />

szokatlan empatikus k<strong>és</strong>zségét <strong>is</strong> bizonyítja.<br />

Beney zsuzsa az opponenssel eglező módon leli fol a k<strong>és</strong>et stratóhozvezető<br />

vonulat kezdetét. az 7934-35-ben írt anyaversekben. Mélyen <strong>és</strong> meggőző,<br />

en. Mindössze azt tenném hozzá, hogl a váltás a szőhasználatban <strong>is</strong> tetten érhető:<br />

amikor<strong>is</strong> a ,,Mama" c, versben (talán az sem eg<strong>és</strong>zen véletlen, s Beney<br />

koncepcióját erősíti, hogl eredeti címe ,,Mennybemenete1" volt) József Attila átt&<br />

az addigkövetkezetesen <strong>és</strong> kizárólagosanhasznált, erős távolítást <strong>is</strong> kiíe-<br />

)ező 'anya' szőról az ettőI kezdve újra <strong>és</strong> újra íölzengó 'mamá'-ía, ami közvetlenebbül<br />

idézi föl glermekkorát. s bár kétségkívül itt lelhetjük föl e vonulat<br />

kezdetét, nem lehet <strong>teljes</strong>en figyelmen kír,ril haryni az e7őzményeket sem: akár<br />

a T<strong>is</strong>zta szíwelt, a ,,Nincsen apám, se anyám" sorait, ahol már ott láthatjuk<br />

bűn, büntet<strong>és</strong> <strong>és</strong> halál lőzsef Attílára oly )ellemző egrbeíonódását.<br />

Megkülönb öztetett helyet szentel a szerző * indokoltan - az Áryla c. vers<br />

elemz<strong>és</strong>ének, Külön megragadja figyelmét a következő sor: ,,Mint tébolyult<br />

anya mofyogja: reáta|áltam glermekemre..." Éppen Beney igaza érdekében<br />

utalnék arra, hory itt egy igen különös, Jőzsef Attilára, a szetző által többször<br />

<strong>is</strong> említett kettőssógre igencsak )e||emző inverziőt látunk; a 'tébolyult<br />

anya' mögül fölsejlik az afiya tébolyult glermeke. Miként a Szürkületben <strong>is</strong><br />

az ,,Őrult anya magzatát" sarában uwanezt a - nem véletlenül rejtett - inverziót<br />

<strong>és</strong>zlelhetjük. Ki itt a 'tóbolyuit'? A kettős értelmez<strong>és</strong> épp oly szerves<br />

e$zségbe foglaltatik, mint az anya <strong>és</strong> a magzata.<br />

Miért jók, mitől megglőzőek, mitől nem <strong>is</strong>kolásak ezek az elemz<strong>és</strong>ek?<br />

Nem utolsó sorban azéft., meft Beney nem helyezi el a verseket a különböző<br />

műfajok kategóriáiba, melyek József Attila versei esetében óhatatlanul<br />

prokruszt<strong>és</strong>z-ágtaknak bizonyulnak, Költőnk eglebek között éppen az által<br />

alkototr minőségileg új költ<strong>és</strong>zetet, hogy túllépett a ha$lományos műfajokon:<br />

csak igazat adhatunk Beneynek, midőn az Ódáről megállapítja, hory<br />

nem csak szerelmi költemény. eppen ezért nem szűkíteném7e az Eszméletet<br />

sem a társadalmi, illetve ontológiai vers kategóriájára, s - bár a szerző szerencsére<br />

nyomban e5lségükre utal-- nem bontanám föl ,,lírai, tátsadalmi <strong>és</strong><br />

ontológiai" rétegekre, nem szembesíteném egrmással a 'tartalom' <strong>és</strong> a 'kife-<br />

1ez<strong>és</strong>' még<strong>is</strong>csak képlékeny fogalmait: egrszerűen nem <strong>is</strong> használnám Őket.<br />

A szetző mesterien elemzi a K<strong>és</strong>et sírató egl sorát, a ,,lenge, könnyű<br />

lány"-t: ,,es/etlen képbe összevonva szexualitás, k<strong>is</strong>zolgáltatottság, női,<br />

glermeki szépség ryengédsége <strong>és</strong> a halál." (B4. l.) Máshol <strong>is</strong> elkélt volna, de<br />

itt különösen hiányolom a vers korábbi változatainak figlelembevételét, annái<br />

i s inkább, mert azok még plasztiku sabban b izonyítják Beney meglátását,<br />

},zidézett sor ugyan<strong>is</strong> eredetileg íghangzott: ,,Mint uto<strong>is</strong>ó ringyó, ha odaintik.,.",<br />

s fokozatosan szelidül a végleges változatig:,,Mint senki lánya, ha<br />

odaintik, . . " ;,,Mint kitaszított nő, ha odaintik.,, ".<br />

28

Számomra a K<strong>és</strong>eí strató nem es/szerűen a ,,két anya", PőczeBorbála <strong>és</strong><br />

GyÖmrői Edit e$ibeöNöz<strong>és</strong>e: egz hosszú-hosszú, szű!őanyával kezdődő,<br />

,,sok kedves nőbő|" szövött, különböző jellegű <strong>és</strong> intenzitású kapcsolatokat<br />

ÖsSZegző <strong>és</strong> egzben a halállal szembesítő vonulat összegz<strong>és</strong>e. Beney igen<br />

szép elemz<strong>és</strong>ének talán egretlen szeplője, amikor a vef§ első szakaszátültetí<br />

át prózába: ,,haldoklom, s te nem ápolsz - ez ajelent<strong>és</strong>e ennek a nyolc sornak",<br />

- írja. Talán egtetért velem a *zeíző, hogr azért mégsem csak ennyi.<br />

Meglep, hogi a vers második szakaszábó| a iőfulű Beney ,,anekdotikus jellegű<br />

közömbösség"-et vél kicsendülni. (B7. 1.) A sorok valóban másként csengenek,<br />

mint az előző s;aakaszéi: darabosabban talán. Mivel itt fogalmazódik<br />

meg végre, annyi korábbi kísérlet után, annak a pillanatnak a tudomásulvétele,<br />

újraidéz<strong>és</strong>e, amikor a költőnek szembesülnie kellett (volna) a tudomásul<br />

vehetetlennel, s ez a huszonhat év e|őtti pillanat, amikor ,,te mát<br />

seholsem voltál", tágul ekkor odáig, amikor, a költót kövefve, - Beney Zsuzsa<br />

szép szavaitidézem - ,,az űíbe lépünk," (uo.)<br />

...Ennyi, ami valahonnan, ery fiók mélyérőI előkerult. Afféle külső burka<br />

kettőnk szellemi kapcsolatának. Ami mélyült, terebélyesedett. Köszönöm,<br />

Zsuzsa|.<br />

29

Bagoly Csilla:<br />

<strong>és</strong> testem végül megbetegedett<br />

,,<strong>és</strong> testem végül megbetegedett<br />

A kínhoz kötnek kemény kötelek, be va$lok fonva minden oldalon<br />

Az érc oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon. A Halál<br />

lesi, tárt karokkai várja, hory tJr legien<br />

Az elmultba szemem tétován tekint Egl percre csakl Üldözi a jelen, Nem<br />

pihenhet régi emlékeken, Unos untlalan v<strong>is</strong>szatér megint.<br />

ísr lassan vérzemel a tűnt igéken És nem csókolhatom meg a kezét. Fejem<br />

sokszor töröm sok semm<strong>is</strong>égen S áhítom léptei neszét.<br />

Valami forró nyári éjszakán<br />

Hoglan vo|t, azt már nem tudom Néztem égve. Arca, alakja tűztükörbe,<br />

szemembe rögződött örökre S szivemre hajlott tündökölve , Már régvolt. Nem<br />

<strong>is</strong> tudom.<br />

S akkor imádkoztam, követeltem, kértem És akkor sírtam szívbőt igazán<br />

S akkor bánó szívvel meggyóntam, megtértem<br />

Elet után vágyó lelkemet. Tépd ki szívem kérges rejtekéből Mert gráva az<br />

ember. Nem mérkőzik titkos hatalmaddal Ha rám borul a sötét * el|emet.<br />

A földön semmi nem örök,.,<br />

De nyugodt vagrok, mint a végtelenség,<br />

Dübörgő gépváros zúgő agram,<br />

Ha meghalok gondoltam magamban<br />

Fejem lehajwa megadom magam.<br />

Halál, terítsd rám köntösöd, h<strong>is</strong>z íázom,<br />

En soha semmit meg nem bántam,<br />

A szívem hoztam el, Csinálj vele Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni<br />

Es nem fáj nekem semmi, semmi, semmi, Csak a karom, mert nem öleltelek.<br />

ugl vártalak, mint a vacsorát este, ha feküdtem s anyám még odajárt,<br />

Ugz reméltelek, mint kétségbeesve, hülyén, (még ifian) hívtam ahalált- nem<br />

jött, hál<strong>is</strong>ten...<br />

30<br />

<strong>és</strong> beleborzongok, Iáwán, hogl nélküled éltem.<br />

De sajnálnám, ha elveszítenélek s nem kérdezhetném: hát veled mi van?

Te a lelkek összessége Fönn az égbe Lenn az égbe, mindenségbe - Meghallgatsz-e,<br />

Istenem? Itt feküszöm elhagratottan<br />

Sötét hitem szent, hömpölygő folyam. .<br />

Mint feled<strong>és</strong>be hulló verssorok, Na$z bánatok <strong>is</strong> feled<strong>és</strong>be hullnak, Beteg<br />

ölébe megvacogó Multnak S szépségük v<strong>is</strong>sza <strong>is</strong> csak úgl ragzog, Mint déli<br />

tárja messzi havasok.<br />

Minden lélek azÚrba szabadúl, Fakír <strong>és</strong> kéjenc ott egglé békülnek.<br />

Külön világot alkotok magam.<br />

Nincs itt semmi szép, mert nincs igazság,<br />

El innen, végre, a magasba, föl!<br />

fönn még kigyujtják üvegét a holdnak, a hamvas, égi templomablakot.<br />

Ne legzen bennetek kegletlenség És irgalmasság se le$len bennetek.<br />

Ti boldogtalanok, nem egledül vagltok, Előttetek egz ember ment el S<br />

utánatok <strong>is</strong> jön egy ember.<br />

vagz hová lett a békesség a földrói? <strong>és</strong> kik pazarolták ölebekre A felebatáti<br />

szeretetet?<br />

Tudom, hogl nemcsak por vagrunk Por <strong>és</strong> Istenpor vagzunk.<br />

Gondolatunk az üdögé, Lelkünket meg Isten fogja<br />

Ugl segített, hogy nem segíthetett. Lehetettlángja, de nem lehetett hamva.<br />

Ahány igazság, annyi szeretet. Us/ van velem, hogz itt hagrott magamra,<br />

Bizony a szirmok összeborulnak este. Nem akartalak megcsókolni se,<br />

Csak ho5z kicsit itt érezzelek mellettem, Mint k<strong>is</strong>gyerek az édesanyját.<br />

Régen volt amikor |áttalak,<br />

Szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítalak<br />

Csak hajadat szeretném simogatni.<br />

Nem tudok járni s nem űlhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tag,<br />

iaím. Számban tartalak, mint kutya a kolykét s menekülnék, hogr meg ne<br />

fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zuditja minden piilanat.<br />

Istennek tégedet felellek.<br />

Anyám meghalt<br />

Barátaim nincsenek.<br />

Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy,<br />

mondták: bár velük voltam volna én boldogan.<br />

Anyám száláből édes voit az éte|, apám szájáből szép volt az igaz. Mikor<br />

mozdulok, ők ölelik egzmást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmulás.<br />

Ha féltem <strong>is</strong>, helyemet megálltam - születtem, elvegültem <strong>és</strong> kiváltam.<br />

Felnőttem már.<br />

Szememből könny pereg?<br />

37

A nagz szürkület lassan elborít,<br />

Semmi remény.<br />

Ne hadd, hogy szomorú legrek, ne hadd motyognom félszegül hogy élni<br />

kell <strong>és</strong> nem lehet.<br />

Akár e$z halom hasitott fa, hever eglmáson a világ, szorítja, nyomja, öszszefogja<br />

eglik dolog a másíkát s igl mindes/ik determinált. try éI a gazdag<br />

<strong>is</strong>, szegény <strong>is</strong>, i$r szenvedünk te <strong>is</strong> meg én <strong>is</strong><br />

mert megoszlik, mint az egt-élet az eg| igazság maga <strong>is</strong><br />

H<strong>is</strong>z itt a szenved<strong>és</strong> belül, - de ott kivul a magtarázat,<br />

Ösztöneim az éIetet, bármily ke$letlen, meg nem unnák.<br />

Most homályként száll tagjaimban álmom s a vas világ rend.<br />

Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az avirág, ami van, széthull<br />

darabokra.<br />

S valami furcsa módon nyitott szemmel érzem, hogl testként íolytatódom<br />

a külső világban - nem a fűben, a fákban, hanem az eg<strong>és</strong>zben,<br />

Most már tudom, őí., őt.kerestem,<br />

De üres kezemmel hiába kapkodok utána A fájdalom vakító felületén<br />

Sebed a világ - ég, hevül s te lelkedet érzed, alázat.<br />

Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyla, apja,ki tudja, hog az<br />

életet halálra ráadásul kapja s mint taláit tárgtar, v<strong>is</strong>szadja bármikor * ez&t<br />

őrzi meg, ki nem <strong>is</strong>tene <strong>és</strong> nem papja se magának, se senkínek.<br />

E nehéz percben <strong>is</strong>merek magamra.<br />

Én nem tudtam, ho$l annyi szömyűségbarlangja a szivem...,Most már<br />

tudom.<br />

kuporogva csak várom a csodát,<br />

Űgt érz;em, hogl mulik az idő, hogl bonyolultabb örömök várnak reám <strong>és</strong><br />

egyszerübb, de nem d<strong>is</strong>ztelenebb szomoruság, mint a multnak,melyeknek a<br />

láry s erős szövedéke most kiterült előttem,<br />

Nehéz a szívem, majdnem zokogok."<br />

32

|elenits István:<br />

Farkas a Fabulában<br />

A Fabula, Piiinszlly János különös meséje nem önálló alkotás. KZoratóriumban<br />

R. M. mondja el társainak:<br />

^<br />

Hol volt, hol nem volt,<br />

é|t egszer egz magányos íarkas.<br />

Magányosabb az angraloknál. . .<br />

Az Oratórtum {Só tét mennyors zág címmel; 79 62-benjelent meg az Úi Írás<br />

decemberi számában. É,rte|mez<strong>és</strong>éhez s különösképpen magának a Fabutának<br />

megközelít<strong>és</strong>éhez, szokatlanul értékes támpontot nyújt a költőnek 1963.<br />

március ZZ-én kelt levele (141. aP.J. Ósszeglíljtött leveleí <strong>kötet</strong>ben). Űg,látszik,<br />

nyomban a mű megjelen<strong>és</strong>e után eg;l kecskeméti gimnáziumi (?) osztálynak<br />

kedve támadt arra, hogl e|őadja Pilinszky oratóriumát, vagr legalább<br />

e5r író-olvasó találkozón megbeszélje azt aköltővel. A Szekér Endré,<br />

nek címzett levél mindenesetre egl kedves talá|kozás emlékét idézi, fontos<br />

mondatokat olvashatunk benne arról, ho$z emlékezett v<strong>is</strong>sza Pilinszlry ]ános<br />

a Fabula megírásának kórülményeire, hogzan ,,értelmezte" annak helyét- az<br />

oratóriumban, mi minden bukott ki belőle, a farkas szerepét illetően. Érdemes<br />

a vonatkozó r<strong>és</strong>zt csaknem eg<strong>és</strong>z terjedelmében idéznem:<br />

,,Szeretem a szép, erős szerkezeteket - de csak mint kihívást, amit fölül<br />

kell múlni, s minek kereteiből lávaként kell titlforrnta a mondanivalónak..,<br />

A farkas-betét pontosan az a t<strong>és</strong>ze a vefsnek, hol kontrolIom kialudt, kiolvadtak<br />

a racionái<strong>is</strong> biztosítékok... Az orutórium jelent<strong>és</strong>e ebben a fabulában<br />

a legegletemesebb, s túl az emberin minden élőre kíterled. Szől akitaszítottság<br />

pozícionál<strong>is</strong> nagzságáróI. (A keresztény hitben a máttír i|yen pozícionálís<br />

sz€ftt; gondolj az ,,aprőszentekre",) Ebben a fuámai pozícióban akitaszított<br />

farkas <strong>is</strong> áIdozatíbárány, s íry <strong>is</strong> v<strong>is</strong>elkedik. Harmadszor: figzelmeztet<strong>és</strong> arra,<br />

ho$l akit a világ kitaszít, azt mindig <strong>is</strong> farkasnak bélyegzi, ahogr Jézust<br />

<strong>is</strong> annak tekintette, rugadozőnak, ki a nyájra les, Az Ecce Homót ón - e pszichológiai<br />

áttételeknek megfelelően - bátran jelképezném bekerített farkasként<br />

a vadászok ffirűjében: csek annál tündöklőbb lenne bársonysorsának<br />

gtémántérve."<br />

Pilinszlcy János na$lon ritkán árult el ennyi mindent valamely költői alkotásról.<br />

Hozzátehetünk-e valamit ahhoz, amit maga leírt? Az alábbiakban

csak néhány kapcsolatra iglekszem rámutatni, amelyeknek <strong>is</strong>meretében a<br />

Fabulát s a költőnekróla szóló megjegtz<strong>és</strong>eit eg tágasabb éttelmez<strong>és</strong>i körbe<br />

állíthatjuk be. A farkas alakja Pilinszlty Jánosnak két k<strong>és</strong>őbbi költeményében<br />

szerepel A /uttának címzett vers (megjelent az Élet <strong>és</strong> lrodalom-ban,<br />

1971. jan,30-án; harmadik ,,tétele" mindössze öt sor:<br />

]ANUÁR<br />

A tél növekszik.<br />

Egtmagányos farkas jött le a faluba.<br />

Reszket előtted,<br />

M<strong>is</strong>e ez,<br />

Utolsó áldozás,<br />

Ennek a néhány sornak s a Fabulának szoros ősszeíarí.ozása első látásta<br />

nyilvánvaló. Csakhogl a mese itt líraivallomássá lényegul át. A ,,magányos<br />

(!) farkas" nyilvánvalóan maga a költő, alítai én; a Fabulában szereplő emberek<br />

helyét a címben megszólítottlutta töl|i be: ,,Reszket előtted." Ami a m<strong>is</strong>ét,<br />

az utolsó áld,ozást illeti, érdemes gondolnunk arra, hogr a köItő az eg<strong>és</strong>z<br />

RZ - or ta tó i umo t ercdetileg egy m<strong>is</strong>e szertartásának re ndj ébe akarta be ille sz,<br />

teni (Naplók, töredékek : 20-21 .).<br />

AVan Gogh című költemény korábbi. l963-ban, azÚjírás decemberi számábanjelent<br />

meg, pontosan es/ éwe| aKZ-oratóium után.Végső helyét k<strong>és</strong>őbb<br />

a Nagnárosi ikonok <strong>kötet</strong>ben kapta meg, két olyan költemény között,<br />

amelyek sok segítséget nyújtanak az érteImez<strong>és</strong>éhez. Ennek a versnek harmadik,<br />

zárő ,,tétele" ez akér.- az eredetiben <strong>is</strong> idézőjelben olvasható - sor:<br />

,Viiág báránya,lupus in fabula,<br />

" ajelenidő vitrinében égek!"<br />

Érdemes megjegyeznünk, hogy a költőnek t963. szeptemberében (?)<br />

Czjzek Évához írt levelében ,,legújabb versei"-ként szerepel a Van Gogh c.<br />

vers elsŐ, néglsoros darabja (Van Gogh címen), aztán passió címmel e$/ öt,<br />

soros költemény, amely k<strong>és</strong>őbb a Van Gogh vers második ,,tétele" lett. Úgy<br />

7átszIk, az itt idézett két sor, amely végül <strong>is</strong> egl költeménnyé szerve zte ahárom<br />

,,tételes" alkotást, ekkor még nem született meg.<br />

Á <strong>kötet</strong>beli két szomszédvers a ,,jelenidő vitriné]'-nek megközelít<strong>és</strong>éhez<br />

nyújt némi támpontot, különösen, ha meggondoljuk, hogi a K<strong>is</strong> qjízene ,,élményháttere<br />

a kóltő l963-as párízsiútjához kötődik" (Hafner Zoltán jegrzete<br />

a Naplók, töredékek 247. |apján).<br />

A lupus in fabula ma$/ar megfelelője: ,,Farkast emlegetünk, a kert alatt<br />

kullog". Eredetileg egráltalán nem tréfás mondás ez, A farkas a mi fö|dra)zi<br />

környezetünk legveszedelmesebb s legglakoribb ragadozója volt. Nagzon fél-<br />

34

tek tőle. Ma$lar ,,neve" akárcsak a medvéé - ősi babonás hiedelemre utal. A<br />

régiek attól raj'rk, hogl ha kimondják a farkas (vagl a medve) igazi nevét,<br />

akkor az megjelenik, <strong>és</strong> szétszaggatja őket, ezért emlegették a farkast es<strong>is</strong>zeíiközszőval<br />

farkas (állat)-nak, ezért használunk máig <strong>is</strong> szláv eredetű szőt<br />

a medve megnevez<strong>és</strong>ére. A másik latin száIlóige: a Homo homini lupus azt<br />

jelenti, hatgy az ember legádázabb ellensége a másik ember, Pilinszlly János<br />

sorai'szerint ez a ,,\egádázabb ellenség" 'ég a vitrinében', A két említett<br />

szomszédvers képein kívül ennek a sornak megközelít<strong>és</strong>éhez érdemes es/<br />

k<strong>és</strong>őbbi ptőzar<strong>és</strong>zletet idéznünk:<br />

,,A tettenér<strong>és</strong> kínja elv<strong>is</strong>elhetetlen, A bűnöző ebben a he|yzetben úgr érzi<br />

magát, mint a vadászok ffirűjébe került állat. Egyedül van, s egledülléte<br />

csak a haláltusához hasonlíthatő, sőt többnyire azofios vele. Helyzete * ilyen<br />

értelemben - 5lökeiresen igazságtalan, Mert aki tetten ér, akik tetten érnek -<br />

ahe|yzet ígt teszí -, bűntelennek tűnnek, míg Ő, a tetten ért, semmi egréb,<br />

mint bűn, semmi egzób e piilanatban, mint maga a bűn, amit elkövetett. Csupasz,<br />

tehetetlenül k<strong>is</strong>zo|gáltatott í.áíg| akutatő pillantások kereszttüzében'<br />

(!u igazság szolgálatáról in: p. /. Publíc<strong>is</strong>ztikat írások, 5B7 .)<br />

Ez a cikk 1969-ből való. Milyen megrendítő,hog szórul szőtav<strong>is</strong>szatér<br />

benne aSzekér Endrének írt levélnek e5z szókapcsolata: ,,avadászokgűrűjében'.<br />

Abárány <strong>és</strong> a farkas helycseréje ez: abárány farkasnak érezheti magát<br />

a rátámadó vadászok között, a farkas bfuánnyá válik, amikor ,,tetten<br />

érik", s nem marad belőle más, mint abűn, amelyet elkövetett (ő-evag a<br />

fajtabeliek).<br />

Térjünk v<strong>is</strong>sza a Fa.bulához. A Fioretthen arról olvasunk, hogr Szent Ferenc<br />

megbékítette a gubbiói farkast, amely pedig embereket tépett szét. Megdotgálta,<br />

jobbbelátásra, bűnbánatrabírta, a farkas meg <strong>is</strong> pecsételte szerződ<strong>és</strong>üket<br />

egl parolával, alázatos testbeszédével. Aztán bevitte őt Ferenc Gubbióba.<br />

Míg élt, háztőI házra járt, ellátták ennivalóval, még a kutyák sem<br />

ugatták meg.<br />

A Fabula ennek a történetnek a v<strong>is</strong>szája. ltt a farkas ,,t<strong>is</strong>ztaszíyű", Mint<br />

l ózseí Attl|a hűszesztend ős su h a nc a.,, Ma gányo sabb az a ngla loknál " . S ze n t<br />

Tamás szerint az angaIok t<strong>is</strong>zta sze|Iemek, ennek folytán csak azért, akkor<br />

különbözhetnek egzmástól, ha minden es/es ans/al külön fajt alkot. Köztünk,<br />

emberek közt a principium individuation<strong>is</strong> az anyagi testünk. Egrazon<br />

emberi nemhez tartozunk, de más-más anyagból vaIő a testünk, ezért különbözünk<br />

egzmástól. Ha az anglalok <strong>is</strong> eglazon nemhez tatoznának, nem különbözhetnének.<br />

Egl hét mindeglikük magányos es/etlen amaga nemében.<br />

Erről olvasott pilinszlqy, ez rugadta meg a képzeletét.<br />

AFabula-beli farkas - magányosságában az anglalokhoz hasonlít, az emberekre<br />

pedig olyan szemmel néz, mint az lstenre. Beleszeretett. a házal

'replői he,lyet cserélnek, de itt ninc§'Szd-nt Ferenc, aki az embereket megsze-<br />

lidíthetné. ' :<br />

Még két megjeglz<strong>és</strong>, A §2ekér Endréhez küldött levélben szerepel a pozícionál<strong>is</strong><br />

szent szókapcsolat: maga Pilinszky János húzta alá. Az Ars poetica<br />

helyett címűírás a hábon<strong>is</strong> nemzedék tapasztalatát rőgzíti íry (a háború idején)<br />

,,Idei§-óráig mindannyian szegények lehettünk, r<strong>és</strong>zesei a szegénység<br />

pozícionál<strong>is</strong> szakraliásának, képtelen terhértek <strong>és</strong> passzívan teíemtő bizonyosságának."<br />

(P. 1. Ósszes versei,9O.) Ez apozícíonál<strong>is</strong> helyzetbő| fakadó<br />

s ze nts ég : Pi 1 i n s z ky,,teolő gi áj ának " fo n to s tény ezője.<br />

Ami pedig a ,yadászok gríirűjéberf bekerített farkas képét illeti, valószínűnek<br />

tarthatjuk, ho$l PilinszlryJános olvasta A. deYígniAifarkas halála című<br />

költeményét; tll<strong>és</strong> Gyula íordításában akkortájt jelent meg a ké4fogások<br />

<strong>kötet</strong> ,,fliggelékeként", Ott ragadhatta meg ez akép.<br />

36<br />

j

Szávai Dorottyal<br />

ls,,hazatér<strong>és</strong> esélyei<br />

Pílinszky <strong>és</strong> l{afka tékorf,őíról<br />

,/ példdzatok hosszú-hosszú történetéből<br />

okulva nem inoghat meg hitünk abban, hogl<br />

ákaluk a pillanatok töredékére előttünk tsjf€ltárulhatnak<br />

létez<strong>és</strong> ünk rej télyeí, "<br />

(Thomka Beáta)<br />

,,Úgl érzem, mínden tgaz mű - ktmondatlanul<br />

- a tékozlóifrú történetének megísmétl<strong>és</strong>e."<br />

(Pilinszky János)<br />

,,Bizonyos értelemben mindannyia n tr,kozlófiúk vagrunk."' Á 1íraibeszé-<br />

1ő alaphelyzete Pilinszlqy költ<strong>és</strong>zetéb en jellegzetesen <strong>és</strong> v<strong>is</strong>szatérően a;frú beszédhelyzete.<br />

Ez az alaphe|yzet pedig olyfajta beszédmődot,baz létre, amelynek<br />

poétikai <strong>és</strong> szemléletbeli konzekvenciái Kafka ptőzájának <strong>is</strong> meghatározó<br />

jegeí. Ezen belül <strong>is</strong> kitünteten helyet szánnak a Pilinszlly-költemények a<br />

tékozló fiű parabolájának, mely uglancsak <strong>is</strong>métlődí motíwma a kafka elbeszél<strong>és</strong>eknek.<br />

A fiúként, sőt tékozlő fiúként való műv<strong>és</strong>zí énkőzl<strong>és</strong> nem<br />

csak a pszichológiai alkat párhuzamán mutat túl, de apusztáíl poétikai-narratológiai<br />

vary tematikus párhuzamnál <strong>is</strong> lényegibb összefügg<strong>és</strong>t tár fel akét<br />

életmű között: a gondolkodási struktúrák alapvető közösségét. a tékozló fiú<br />

parafráz<strong>is</strong>a - az általános teológíai konvencióval szemben - elsősorban nem<br />

az irgalmas Arya parabolájakéntkonstituálódik Pilinszlcynél <strong>és</strong> Kafkánál, hanem<br />

mindenekelőtt a fiú nézőpontjáből rögzített történetként. ,,!\zŰjszövetség<br />

fényében (...) én va$lok a tékozlő fiú, a megtétő bffnös <strong>és</strong> a farizeus<br />

egzszemélyben, s még az <strong>is</strong> meglehet, hogl egzszerre,"'<br />

,,Példabeszédre nyitom ajkam, hirdetem, ami a világ teremt<strong>és</strong>étől fogva el<br />

volt rejtve." (Máté, í3,35) Szükséges itt röviden szólnunk a parabola műfajfuóI,<br />

artől az alakzatról, amely nem csupán akét. szetző gondolati struktú-<br />

1 ,,Egl lírikus naplójáb61 1972", in Tanulmányok, esszék, cíkkek // (a továbbíakban TEC), szerk, Hafner<br />

Zoltán, SzázaNég, Budape§t, 19S3, 226.<br />

2 ,,Három mai magrar költő", in TEc It., 75.<br />

ól

ájánaklényegét revelálja, de e$zben formai alapzata <strong>is</strong> a tékozló-pataíráz<strong>is</strong>aik<br />

között megszülető párbeszédnek.<br />

,,A képes beszéd lényegóhez tartozik, hogy valami más helyett .álI, új beszédaktusra<br />

tart igényt, mely korülírja, anélkül, hory jelent<strong>és</strong>tartalékait kimerítené.<br />

(...), jelent<strong>és</strong>ét egletlen magtarázat sem merítheti ki. (...) A paradoxon<br />

a következő: a Párabola egr<strong>és</strong>zti§ényei valamiféle értelmez<strong>és</strong>t, (,..)<br />

másr<strong>és</strong>zt minden értelmez<strong>és</strong> a'hermeneutikai potenciál fogratkozását'<br />

(Funk) ercdményezi, mivel a parabola nyiton mű."'Ricoeur parabola-elmélete<br />

revelarív gondolatmenetünk vonatkozásában <strong>is</strong>, h<strong>is</strong>zen azza|, hogy öszszefilgg<strong>és</strong>t<br />

mutat ki metaforikus alkotásmód, vallási nyelv enigmatikus beszédmód<br />

<strong>és</strong> nyitott műközött, nem csak Pilinsz\y, de Kafka műv<strong>és</strong>zetének,<br />

illewe kettejük intertextuál<strong>is</strong> párbeszédének <strong>is</strong> sarkpontjait revelálja. E ponton,<br />

ha utalásszerűen <strong>is</strong>, de ki kell térnünk a paradoxonok párhuzamos jelentőségére<br />

Pilinszlly <strong>és</strong> Kafka műv<strong>és</strong>zetében.4 A paradoxikus gondolatfotmákmint<br />

alapvető szövegszervező erők - szoros kapcsolatban állnak a két szer-<br />

zőbűnszemléletével illetve avizsgáIt bibliai aIakzat iroda,lmi szövegbe való<br />

beépít<strong>és</strong>ével. A fentebb idézett tékozlő fiú paraftáz<strong>is</strong>ok éppen annyiban tragikusak,<br />

amennyiben paradoxikusak, Ahogzan Beney Zsuzsa rámutat, Pilinszlly<br />

költ<strong>és</strong>zetében a paradoxonok uralma a tragikus \étérzéY,el<strong>és</strong> következménye.'Mindannak<br />

ellenére, hogz köz<strong>is</strong>mert a kafkai tragikum fogalmának<br />

problematikussága, még<strong>is</strong> úgl látluk, hogl a tékozlő ftű példázatának<br />

kitüntetettsége <strong>és</strong> újraírási mődja rcpíezefitatív példája annak, amit Kafkára<br />

yofiatkozőlag <strong>is</strong> a tragikus minősítővel kell jelölnünk.u S itt nem csak arról<br />

van sző, hogl mindkét szerző éppen a teoiógiai értelemben legmegoldatlanabbként<br />

(következ<strong>és</strong>képpen legirodalmibbként), legbotrányosabbként, legtalányo<br />

sabbként számon tartott evangélium i par ab olát helyezi a középp ontb a,<br />

az.. a példázatot, mely a paradoxikus gondolkodásmód szé|ső határáígjut el.<br />

Hanem egrszersmind aruőI, hogt azt oly módon do|gozza át, míáItal a paradoxikus<br />

világlátás tragikuma 1utkiíejez<strong>és</strong>re: Pilinszllynél a tékozlő-|ét bűntudatának<br />

tragikuma (melyet csak r<strong>és</strong>zlegesen old fel a hazatalálás perspekti<br />

vája), KakánáI ahazatalá|ás reményét elnyomó fiúi kiüzettet<strong>és</strong> szituációja.<br />

A paradoxikus világlátás <strong>és</strong> a tékozió fíú példázatánakkitüntetettsége kozött.<br />

tehát szerves összefügg<strong>és</strong> á11 fenn.'<br />

3 Paul Ricoeur, Biblíaí hermeneult?6. Hefmeneutikai Kutatókózpont, Budapest, 1995, fotd. MárronfSl<br />

Marcell<br />

4 Vö. Tóth Péter Pá1, ,,Adalékok a Pilinszky-líra paradoxikus gondo'latformáihoz", in Ú1 aolnap<br />

5 Pilinszk1l in Műhely, 1995/4,46.<br />

"paradoxonai",<br />

ó Értelmez<strong>és</strong>ünknek megfelel Lucien Goldmann koncepciója, mely szerint a tragikus lététzékel<strong>és</strong> az <strong>is</strong>tenkereső<br />

lényegi attribútuma. (Lásd Lucien Goldmann, Le Díeu caché,Gallimard, 1955. Radnóti sándor<br />

hiva*ozik Pilinszky-könyvében lA szenyedő mísztiktts.(M<strong>is</strong>ztika <strong>és</strong> líra összg;rtigg<strong>és</strong>e), Akadémiai, Budapest,<br />

1 98 1, 42./ Goldmann-nak erre a - Lukács 0yörgr nyomán fogant - elnréletére.)<br />

7 Kierkegaard Filozófiai morzsáinak paradoxon-énelmez<strong>és</strong>e rávilágít a tékpz|ó témájának jelentőségére<br />

Pllinszlly-Kafka világlátásában: eszerint a paradoxonokból építkező beszédmód olyan létértelmező sajátosság,<br />

mely a logikai vary antitetikus gondolkodás meghaladását jelentí.,(Filozqfiai rnorzsók, ford.<br />

Hidas Zoltán, Göncöl Kiadó, Budapesr, 1997)<br />

38

Ricoeur szer,int a vallási nyelvet a metgfoikrrs funkció fólerősöd<strong>és</strong>e jellemzi,<br />

melynek eszköze a paradoxon <strong>és</strong> a htperbolau, azaz két olyan a|aluat,<br />

amely a tékozló példázatőnak strukturál<strong>is</strong> alapzata, Ennek figrelembevételével<br />

elmondható, hogl Pílinszlcy - ahoglan bizonyos értelemben Kafka <strong>is</strong> -<br />

ezen a7al

Mártonffy Marcell a tékozló frú <strong>és</strong> az apa találkozásának,,lényegi megszakítottságár<br />

ó1 ",,, §zemantikailag' ü res' p illan atától" b eszé7" . Arró1 tudniill ik,<br />

hogt az apához megtérő fiú mondandója félbemarad, a beszélget<strong>és</strong> töredékben,<br />

h<strong>is</strong>zen az apa éppen a megért<strong>és</strong> mélyebb értelmének jeglében szakítja<br />

félbe atékozlőbeszédét, sválasztja a (szükségszerűen) büntető-elmaíasztalő<br />

emlékezet helyett a megért<strong>és</strong> ,,emlékezetkies<strong>és</strong>ét". A talállazás, mely<br />

Lukács t5 pé|dázatábantúllép önmagán <strong>és</strong> kommunióváLesz, ünnepet nyit<br />

meg'2 {az apautasításának megfelelően), s ezzel lesz a diaiógus lényegét tekintve<br />

,,szemantikailag üres", az esemény beszéden <strong>és</strong> elbeszélhetőségen túli,<br />

'A megért<strong>és</strong> azá|ta| mutatkozik elsősorban (,..) eseménynek, (,..), hory<br />

(. ., ) a morál i s tanulságokkal szám oló narr áciő megulepede tt sémájáb a nehe -<br />

zen beilleszthetŐ, s r<strong>és</strong>zint a továbbiakban <strong>is</strong> jelöletlenül maradó, r<strong>és</strong>zint<br />

azonb an az ünnepi k<strong>és</strong>zülőd<strong>és</strong> képsorával a v át akozás ho rizontj áb a b elépő<br />

potenciál<strong>is</strong> következménysor kezdetét alkotja. (...) A találkozás egledi minősége<br />

nemcsak az elbeszél<strong>és</strong> struktűráját rendezi át, hanem a megért<strong>és</strong> eseményének<br />

strukturálh ató ságát <strong>is</strong> me gkérdőj elez i. "'3<br />

Mi ndebből világo san kiraj zolódik Pil in szlly-K afka v onzalma a Lukícs-parabolához<br />

mint a beszédnek lényegi töredékességét <strong>és</strong> a megért<strong>és</strong>n ek az etika<br />

i go ndolkodás módda1 szembelzégülő szükség<strong>és</strong> ségét felriutató pétdázathoz<br />

<strong>és</strong> hermeneutikai jellegű kérd<strong>és</strong>fölvet<strong>és</strong>hez.'o Pilinsz§ <strong>és</strong> Kafka dialógusa<br />

* a parabol<strong>is</strong>ztikus beszédmód kitüntet<strong>és</strong>ével - egnittal hermeneutíca<br />

sacra <strong>és</strong> hermeneutica prolkna kenős párbeszéd,e, amennyiben mindkét életműben<br />

összefonódni látszik a megért<strong>és</strong> problémájának bölcseleti <strong>és</strong> vallási<br />

jellegű felvet<strong>és</strong>e. ,Vajon a parabola, mely a tekintetben <strong>is</strong> paradigmaértékű,<br />

hogl a belőle levonható etikai konzekvenciák, túl a megtérő bűnös alakjának<br />

hagzományos <strong>és</strong> a kontextusból többszörösen igazolható allegóriáján, elsősorban<br />

magát abeszélget<strong>és</strong>t érintik, nem haladja-e meg abeszélget<strong>és</strong> ideál<strong>is</strong><br />

szintjét <strong>is</strong> azáIta!, hogl a dialógus fiktív csúcspontjául az egtoldalú megszüntet<strong>és</strong>t<br />

aján|ja? Mégpedig nem a kevesebb, hanem a több kedvéért, miután<br />

a párbeszéd sokat hangoztatott eszménye nem vet számot azzal aközvetíthetetlenséggel,<br />

amely valamennyi beszélget<strong>és</strong>ben ott rejlik."'' Mintha<br />

csak Pilinszkynek a dialógus eszményében való vitathatatlan hitén nyitna<br />

r<strong>és</strong>t a Kafkát párbeszédre hívó gesztus, a tékoz|ő fiú történetének a dialógus<br />

,, közvetíthe tetlenségével számot vető " (fent idézett) olvasatát idézv e?<br />

pil i n s z\y téko zlő - p ar afr áz<strong>is</strong> aíb an taga dh atatl anul j ele n va n a megtér ő bű -<br />

nös konvencionál<strong>is</strong> képlete, ám meglátásunk szerint naryobb hangsúlyt kap<br />

11 Mártonf$u ,í.m. , 55.<br />

12 Ezze| párhuzamosn a fiúi szituácíó másik jellegzetes paradigmájában, a Miarylánk ima_helyzetében <strong>is</strong><br />

megjelenik az in$/enessé9aj ándék mozzanata <strong>és</strong> az ünnep perspektívája: ,,<strong>is</strong>ten országának" analóg<br />

képzete a remény, az ígéret ünnepeként formálódik meg.<br />

13 Mártonf[y, i.m., 55-5ó.<br />

14 VÖ. Theo Elm, ,,A parabola mint 'hermeneutikai műfaj", in Narratíyd.k 2. Történet <strong>és</strong>ifrkció, szerk.<br />

Thomka Beáta, t{iiárat, Budapest, l998, 1o5-1 l8<br />

15 Mártonfí/, i.m., 61,<br />

40

ennük az ,,elikum teleologíkus felfr,iggeszt<strong>és</strong>e" (Kierkegaard), s a vallásos<br />

lét megért<strong>és</strong>ként-megbocsájtásként valőláttatása. A költemények párbeszédre<br />

hívó jellege, lényegi dialogicitása pedig - a megidézett szinoptikus példázathoz<br />

hasonlatosan - ,,számot vet az emberi beszélget<strong>és</strong> alapvető közvetíthetetlensógével"<br />

(Mprtonfry), Innen - a paradoxikus gondolati struktúrával<br />

összefüggő - tragikus világlátásnak egz másik (a lét eredendő bűnösségének<br />

tragikus tapasztalatán túlmutató) aspektusa: a páIbeszédben való hit megfellebbezhetetlensé<br />

gének <strong>és</strong> a z emberi beszéd szükségszetű tör<strong>és</strong>vonalának<br />

paradoxona, ami alkalmasint a Pilinszlcy-líra tragikus tónusának genez<strong>is</strong>e, A<br />

dialógus nemszűnő igénye tehát - amely többek között éppen atékoz|ó-parabola<br />

meg-megújulő poétizá|ásában érhető tetten - nem csak Kafkánál, de<br />

Pilinszlrynél <strong>is</strong> a párbeszéd szükségszeűbehatároltságának tragikus tudatával<br />

eg<strong>és</strong>zül ki.<br />

S ez az a pont, ahol a költő <strong>is</strong>mét párbeszédrehívlaKaíkát, pontosabban<br />

azt a Kaíkát, aki a dialógus reménytelenségének meggtőződ<strong>és</strong>ébőlolykorolykor<br />

kitörni látszík: Az átváltozás írőját, aki végletesen groteszk hősének<br />

még<strong>is</strong>csak tragikus funyalatot rajzo| azáIta|, hogi Samsa példázatában az<br />

emberi beszéd elégtelenségét nem végpontnak teszi meg, hanem egr más minőségii<br />

dialógus * ha mégoly halvány - reménységőkezdetének. Meghasonlottság<br />

<strong>és</strong> remény - a tékoz|ő példázata áLtalkörbezárt - kettős határtapasz,<br />

ta|ata űjabb példája Pilinsz(y <strong>és</strong> Kafka dialógusának.<br />

Az átváItozásban a szerepek - az evangéliumi fabuiához képest - felcserélődnek<br />

az őszövetségi Isten kegletlenségét,harugját idéző apa a meg-neméfi<strong>és</strong>,<br />

a megbotránkozás képv<strong>is</strong>elője szembe n me gbocsá tó, a lény eget me gértő-fel<strong>is</strong>merő,<br />

megvilágosodó fiával, aki éppen nem a fabulatív szinten, hanem<br />

es/ <strong>szövege</strong>n túli horizontban tér <strong>és</strong> talál haza. Thomka Beáta A kíryílatkoztatás<br />

alakzattana című tanulmányában'u - a példázat alakzatának <strong>és</strong><br />

a megért<strong>és</strong> ptoblémájának v<strong>is</strong>zonyát vizsgálva - Jézus első magvető-példázatának,,hermeneutikai"<br />

aspektusátidézí:,,Miért beszélsz nékik példázatokban?"<br />

- kérdezik |ézust" a taníwányok. ,,Mert nektek megadatott, hogr megtudjátok<br />

a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert<br />

akinek van, annak adatik, <strong>és</strong> azbővöIködik, akinek pedig nincsen, attől az<br />

<strong>is</strong> elvetetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem<br />

látnak, <strong>és</strong> hallván nem hallanak, <strong>és</strong> nem értenek." (Máté t3, t0-13) Máté<br />

ídézett sorai a jézusi paraboláknak éppen azon vonatkozásaira utalnak - a<br />

végső titok, a nem-látás, a homály mazzanatain keresztül-, melyek a kafltai<br />

parabolák legffbb sajátosságai. A Kafka-elbeszél<strong>és</strong>ek tehát nem csupán<br />

hermeneutikai lényegűek, de nem es/szer éppen a szinoptikus parabolák<br />

hermeneutikájár. idézik Gregor Samsa <strong>és</strong> családja, Georg Bendemann <strong>és</strong> apja<br />

ellentétében valamínt A per ]oseph K-jának tudawáltozásában a megért<strong>és</strong>nek<br />

az akét síkja artikulálódik, melyet a magvető ídézett példázata külö-<br />

1ó Thomka Beáta, ,,A kinyilatkaztatás alakzattana", inÁaetsző könyvtát Jelenkar, Pécs, 1993, 5.-17.<br />

41

nít el: a kinyilatkoztatott értelem iránti fogékonyság illetve képtelenség<br />

típusában." Nem kívánjuk term<strong>és</strong>zetesen túlhangsúlyozni az evangéliumi<br />

gondolkodásmód jelentőségét Kafka mőv<strong>és</strong>zetében, csupán arra szeretnénk<br />

felhívni a figrelmet, hory a pilinszlly-költ<strong>és</strong>zettel való rokonság eryik alapzata<br />

éppen e$l olyíajta parabol<strong>is</strong>ztikusság, ami nem választható elJézusbeszédmődjától.<br />

Másfelől azonban ki kell emelnünk azt atényt, ho$l a ,,Jézus<br />

megszóIa!ásaiban (az ev angéI<strong>is</strong>ták által íeljegtzett ún. beszédgdíjteményben)<br />

átörökítí a prőfétík eryik jellegzetes alakzatát (tudniillik a példázatot),<br />

s ezzel megteremti az Ó-<strong>és</strong> Újszövetség közöni dialÓgust nem csupán tanításainak<br />

tartalmi, hanem formai vonatkozásait illetően <strong>is</strong>."'u fulindez az álta-<br />

Iunkvázoltpárbeszéd egz igen fontos aspektusáravi|ágít rá, nevezetesen Pilinszlqy<br />

<strong>és</strong> Kafka dialógusára mint az ,,Ó-<strong>és</strong>ú<strong>is</strong>zővetség közötti dialógusra",<br />

mely e tekintetben <strong>is</strong> a példázatok párbeszédét imitálja. Thomka Beáta idézett<br />

tanulmányában (Borges mellett) éppen Kafkára hivatkozik v<strong>is</strong>szatérően.<br />

S ahogzan - Arnold Hausert idézve - Kafka parabola,vi|ágát jellemzi, mely<br />

nek alakzatai eg/ probléma vagz rejtéIy megoldásán íáradoznak, vagl<strong>is</strong><br />

''nem<br />

aztkérdezik, milyenek a dolgok, hanem azí.: mií,jelentenek.'''rr, dz,<br />

tudjuk, Pilinsz(y kölíői világának lényegét revelálja, Ennek a szemléletmód-<br />

nak, a dolgok nem referenciál<strong>is</strong> lényegének <strong>és</strong> jeIIé váIásának (amire Pilinsz-<br />

1{y, Rilkét - pontatlanul, de gondolatilag hitelesen - ídézve v<strong>is</strong>szatérően hi,<br />

vatkozik ,,Rettenetes, hory atényektőI sosem tudhatjuk meg a valóságot!'''o)<br />

mintegl ars poetica jellegű foglalatát adja az Intelem című vers:<br />

Ne a lélegzetvótelt. Azihálást.<br />

Ne a nászasztalt, A lehulló<br />

maradékot, hideget, árnyakat.<br />

Ne a mozdulatot. A kapkodást.<br />

A kampó csöndjét, azí. jegrezd, (...)<br />

Akkor talán még napjaidban<br />

hírul adhatod azt, mirő<br />

hírt adnod itt egzedüI érdemes.<br />

írnok,<br />

akkor talán nem jártál itt hiába.<br />

Uguanakkor a hivatkozott Thomka-tanulmány <strong>is</strong> hangsúlyo zza a pétó,ázat<br />

alakzatának referencialitását: eszerint a parabol<strong>is</strong>ztikus kifejez<strong>és</strong>mód<br />

metaforikussága <strong>és</strong> jelképessége, mely a tíanszcendentál<strong>is</strong> <strong>és</strong> rejtett órtelmű<br />

17 Vö. Thomka, i.m.<br />

18 U.o., 5.<br />

19 U,o., 11.<br />

20 Ásd például ,,n kédéle közhelyről", in TEc iI, 120.<br />

42

metafizikai tartalmak nyeM hordozó)a, nem szünteti meg a valóságvonatkozástbiztositó<br />

elsődleges jelent<strong>és</strong>t. Épp ellenkezőleg:;ézus példabeszédeinek<br />

,,nyelvi csodája" éppen abban á11, hogy megórziktárgrívonatkozásaik elsődleges<br />

jelent<strong>és</strong>ét, <strong>és</strong>,,többszörös áttétellel átlényegítik eredeti jelent<strong>és</strong>eiket"."<br />

A valóságvonat]r

nyira áthatolhatatlannak tűnik, hqry, a szövegszerűen többször elhangzó<br />

szeretet szó <strong>is</strong> mintha csak önpaga irónikus cáfolata volna, s azt az előfeltev<strong>és</strong>ünket<br />

erősítené, hory a Kafka-féle brfnfqgalom alapvetően személytelen<br />

lényegű. ,, . |!.<br />

Kafka emellett még ery zseniál<strong>is</strong> csavart v<strong>is</strong>z a szövegbe: ,,Létezik tényleg<br />

ez a te péterváríbarátod?'l - kérdezi az apa, eg<strong>és</strong>zen az abszurdig mozdítva<br />

el az ercdeti péIdázatot, olyannyira, hogz a tékozlő fiú az azonosíthatóság<br />

végső határáíg jut eI, <strong>is</strong>mét a bűn-rudat <strong>teljes</strong> elidegened<strong>és</strong>ét példázva.<br />

u$lanerről szól a költ<strong>és</strong>zet nyelvén pilinsz(y vesztűely télen című verse:<br />

Kit fölvezetnek? ',., . Nem tudom.<br />

',<br />

Kik fölvezetik? ' 'Nem<br />

tudom.<br />

Vágóhíd vasi vesztőhely? Nem tudom, :<br />

Ki <strong>és</strong> kit ö1? Ember ö1 állatot<br />

Yag állat embert? Nem tudom. (,.,)<br />

YesztőheLy télen. Semmit sem tudunk. ,i<br />

A vísszájára fordított, ,,negatív" evangéliumi példabeszéd abbóI a szempontból<br />

<strong>is</strong> kicsavarja az eredeti logikáját, hogr az eltávozott fiú helyett az<br />

otthon maradott vezekel, valamint tökéletesen,hiányzik az apai megbocsátás<br />

- Lukícsnál kulcsfontosságu - mozzanata,.Továbbá a v<strong>is</strong>szatér<strong>és</strong> helyén a<br />

végleges, v<strong>is</strong>szavonhatatlan eltávozás motíwma á1l, mitöbb a prófétikus<br />

apai ítélet önkéntes be<strong>teljes</strong>ít<strong>és</strong>eként, Vagl<strong>is</strong> a tékozló fiú történetének<br />

kafkai érte7mez<strong>és</strong>e nem csak a fabula, de a szüzsé szintjén <strong>is</strong> töredékben marad.<br />

Töredékben <strong>és</strong> homályban. H<strong>is</strong>zen joggal bízanytalan az olvasó, vajon a<br />

bűnt feloldó megbocsátá s <strong>és</strong> hazatalálás klasszikus új szövetségi példázatának<br />

<strong>teljes</strong> negatívjáí, cáfolatáttartja-e akezében avasi csupán annak jelleg,<br />

zetesen kafkai újragondolását, mely,,egz t<strong>is</strong>zta anglal szemével látja avilágot,<br />

es/ o$an 'tíszta' angtal szemével, aki hátat fordít azAfyának. Ettől oly<br />

képet ad, nemcsak az életrőI, de alétrő\, a <strong>teljes</strong> univerzumról, ami bárvégtelenül<br />

pontos, még<strong>is</strong> olyan, mint egy rézmetszet. Tehát negatív egr angyal<br />

éleslátásávalk<strong>és</strong>zített negatív kép a mindenségrőI."T A Pilinszky-féle - az<br />

Atyának hátat fordító gesztusra koncentráló - olvasat felől tekintve Georg<br />

öngzilkossága imitatio Chr<strong>is</strong>ti-jellegű önkéntes áIdozatként, mártíriumként<br />

értelmeződik, másképp abűn-tud,at <strong>és</strong> a felelősség vállalásának terében, ami<br />

enigmatikus, mitöbb szakrál<strong>is</strong> jelleget kölcsönöz a szövegnek.<br />

Erdemesnek látszik közelebbről megvizsgálni a Kafkát interpretáló föntebb<br />

idézett Pilinszlcy,esszét. Az Atyának, az apánakhátat fordító gesztus<br />

uglan<strong>is</strong> a tékozló fiú paraboláját. idézi, vagl<strong>is</strong> a költő kafka-olvasatának kiindulópontja<br />

éppen az az evangéliumi alak, aki mindkettejük műv<strong>és</strong>zetében<br />

24 ,,Néhány sorban', in TE,c. I1., 182.-183<br />

44<br />

-:

emblematikus szereppel bír. A kijelent<strong>és</strong> pedig o|yan általános érvényííséggel<br />

fogalmazódik meg, hory joggal mondhatjuk, Pilinsz(y az all

Másfelől a Llkpcs általlejegyzett parabola - azttlszövetségi kontextushoz<br />

hasonlatosan -, Pilinszlly szemléletében <strong>is</strong> az utalső idő várásának-eljövetelének<br />

eszkatológikus összefügg<strong>és</strong>ébe helyeződik. A koltő tékozló-olvasata<br />

eszerint (talán öntudatlanul?) abból a teológiai haryományból nő ki, amelyik<br />

az apokatasztáz<strong>is</strong> tanábŐl kiindulva a teremt<strong>és</strong> eg<strong>és</strong>zének bűnösökkel,<br />

kárhozottakkal, démonokkal való helyreállítását <strong>és</strong> a tökéletes üdvösség álla<br />

potának megteremt<strong>és</strong>ét vallj a.'u Vagu<strong>is</strong> v égítélet -képzet e épp en annyiban<br />

tekinthető apokrifnak, amennyiben nem kárhozottak <strong>és</strong> üdvözültek kettévá-<br />

Iasztásán alapul, amennyiben nem követi a pokol-men nyországdichotómiát.<br />

J ános Apok alípsz<strong>is</strong>éhez sokkal inkább e nigmatikus ságának (az apokalip sz<strong>is</strong><br />

kifejez<strong>és</strong> eredeti ,,elrejtő" jelent<strong>és</strong>ének; tekintetében kotődik a ver§, aminek<br />

jellegzetes péIdája a pokol-mennyország helyén megjelenő hármas, az<br />

,,egek"-re, a ,sílág:tégi esett foldek"-re <strong>és</strong> a ,,kuryaólak csöndjé"-re történő<br />

széwálasztás. Jó <strong>és</strong> rossz széBrálasztásának lehetetlenségéről <strong>és</strong> ellehetetlenül<strong>és</strong>éről<br />

vall tehát az apokrif apokalipsz<strong>is</strong> (mely ennyiben <strong>is</strong> apokrif!): eglfelől<br />

olyan emberi tapaszta|ataként, mely előreutal a tékozIó fiú - majd csak<br />

a második r<strong>és</strong>zben megidézett - történetének alapgondolatára, másfel'ő| az<br />

Apokrlf kettős történelmi holdudvarátd: &z auschwitzi haláltáborok <strong>és</strong> az<br />

'50,es évek maglarcrszági dtktatfuájának allrűziőjaként. Vagy<strong>is</strong> - egl bizonyos<br />

jelent<strong>és</strong>horizontban - a bűn etikai fogaimának ,,ítéletét" jelóli a végidő<br />

ítéletének szimbolikája. A végítélet kettős jelentettjének közös nevezőjét jelö,<br />

1i ki a prófétikus nyitómondat: ,,Mert elhaglatnak akkor mindenek." (Kiemel<strong>és</strong><br />

tőlem) Az elhagyatottság közös emberi határtapaszta|ata kapcsolja e5lbe<br />

a megidézett történeti múlt, befogadói jelen <strong>és</strong> eszkatológikus jövő elmosódott<br />

időhatárait, s teremti meg - mintegl prefigurál<strong>is</strong>an - a kozösséget a tékozló<br />

ftű elhagzatottságának es/etemessé ten léthelyzetéve|. Az elhagzatottság<br />

általános emberi léttörtén<strong>és</strong>ként való megjelenít<strong>és</strong>e eszerint már a szövegkezdőpontján<br />

előrevetíti a tékoz|ő fiú parabolájának apokrif jellegú olva,<br />

satán a bűnbe való ,,kivonulás" (az atyaíház elhaguása) ily módon kev<strong>és</strong>bé<br />

a személyes felelősség kérd<strong>és</strong>eként, mintsem a bűn magunkon hordozásának<br />

eredendő anttopológiai tapasztaIataként íogalmazódik meg. (Ezí, egl<br />

másik előreutaló mozzanat <strong>is</strong> megerősíti: a ,,virraszván a számkivettet<strong>és</strong>ben'<br />

szöveghelye.) A költemény szemlélete eszerint eleve két mozzafiatában<br />

kötődik a Kafka-féle vi|ág|átáshaz: a parabola apokrif-jellegő átdolgozásában<br />

illewe az apokaliptikus s ze ml élet Látomásszerű megidéz<strong>és</strong>ébe n.<br />

Megkerülhetetlen kérd<strong>és</strong>, hog,zan aIakítja át a tékozlő ttű-parafráz<strong>is</strong>t az<br />

a pokal iptiku s szövegö s s zefugg<strong>és</strong>. Érdemes számb a venni az Ap o kr3f szöv eg-<br />

struktúrájának azon elemeit, meiyek a parabola apokrií apokalipsz<strong>is</strong>be való<br />

b eág azotts ágát túkr ö zik, azon előreu tal á sokat, m elyek a té|

,,Mert elhagl3tnak akkor mindenek," (melynek súlyát az a rctorikai megoldás<br />

<strong>is</strong> kiemeli, hogl a felüt<strong>és</strong>t szünet, sorköz követi!) a próíétikus beszédmód<br />

imitációja <strong>és</strong> a megidézettidő-vonatkozás áIta| egtértelműen,János Jelen<strong>és</strong>eit|dézi,<br />

mindamellett azelhagratottság egz<strong>is</strong>ztenciál<strong>is</strong> helyzete általelőegzi<br />

az atyai házat elhagzó ftú, általánosabban a bűnbe való kiűzettet<strong>és</strong> határhelyzetét.<br />

!,z első szerkezeti eglségben további mozzanatok <strong>is</strong> elók<strong>és</strong>zítik a<br />

tékozló fiú-paradigmát: az,,És tudjátok nevét az áwaságnak?" atékozlóhazatéí<strong>és</strong>e<br />

előtti családi,társadalmi, egz<strong>is</strong>ztenciál<strong>is</strong> állapotát idézi (még ha<br />

es/etemesebb összefugg<strong>és</strong>ben <strong>is</strong>), a ,,Nincs semmije, árnyéka van. lMeg botja<br />

van. Meg rabruhája van." sokat idézett mondataí az atyját elhagzó fiú<br />

száműzet<strong>és</strong>ére (,,botja"),bíinére (,,árnyéka"), s ebből következő semmibe-vetettségére<br />

utalnak, ami nem mond ellenl annak a jelent<strong>és</strong>vonatkozásnak,<br />

amit e sorok - az Egt Kz-lágeffilára-ciklus soraiként - vitathatatlanul magukon<br />

hordoznak. Mintha a lágerekbeli <strong>és</strong> az ötvenes évekbeli terror történelmi<br />

konnotáciőjában áIlő szavak már - a szövegszerűen csak k<strong>és</strong>őbb, a harmadik<br />

versszakban megj elenő - tékozlő hangj án szólnának:,,Ezétt tanultam<br />

járnit. Ezekért l a k<strong>és</strong>ei, keserű léptekért." A - harmadik versszakban megidézett<br />

-hazat&<strong>és</strong> je|enrősógét hivatott aláhűzní az ,,Ezért tanultam 1ární" fotdulata,<br />

uguanakkor a ,,k<strong>és</strong>ei, keserű" minősítők a í,ékoz]rő fiú evangéliumi<br />

példázatának ünnepbe torkolló kompozícíős ívét megcáfolva adnak az eredetitől<br />

me(6ben eltérő olvasatot: a fiatalember léptei helyén ,,k<strong>és</strong>ei" |éptek, az<br />

ünnep helyén keserűség szerepel. Erre rímel a második versszakbeli elbeszélőílprőfétaí<br />

kijelent<strong>és</strong> <strong>is</strong>: ,Valamikor a paradicsom állt itt," A Lukács-parabola<br />

kiőzettet<strong>és</strong> motíw mának mes szemenőkig ki fo rgatott v á|tozatár a lelünk:<br />

azApokrlf ugzan<strong>is</strong> az ártatlanságelveszt<strong>és</strong>ének fájdalmát 1.,Félálomban újuló<br />

fájda\om") közvetlenúl ahazatér<strong>és</strong> eseménye eléhelyezi: vary<strong>is</strong> a befogadá<br />

s helye tt a kiűzettet<strong>és</strong> e s e mé nyé t h an gs úlyo zz a. h hazatér é s bizony talanságfua<br />

utal a tékozló-stróía kezdősora <strong>is</strong> ,,Haza akartam, hazajutni végül,<br />

aho5l megjött ő <strong>is</strong> a Bibliában." (Kiemel<strong>és</strong> tőlem): nem tudhatjuk, sikerült-e<br />

alftai hősnek hazatalá|nia. Az a tény pedig, hogt az alapvetően metaforikusan<br />

költő Pilinsz\y itt hasonlatot alkalmaz, színtén abizonytalanságot eűsítő<br />

nyelvi tény: a hasonlat trópusa köztudomásúlag naglobb távolságot jelezve<br />

jelölő <strong>és</strong> jelölt, jelen esetbe n tékozló fiú <strong>és</strong> költői énközött. Va$l<strong>is</strong> a költőiénazonosulása<br />

atéknzlő fiúval a szövegnek ebben afáz<strong>is</strong>ában noha evidens,<br />

még<strong>is</strong> problematikus.<br />

Az ísmétlődő árnylárnyék-képzet (,,Irtóztató árnyam az udvaron')" űjfent<br />

a tékozló-parabola bűntudat-vorlatkozását juttatja érvényre: az ,,írtóztatő"<br />

)elző a bűntudattól való szabadulás, másképp abazatalálás, a kegzeiem be-<br />

27 Northrop Frye szerint az <strong>is</strong>métl<strong>és</strong> alakzata a bibliai beszédmód sajátia. (Vö. Kettős tíikör A BíbIía <strong>és</strong><br />

az irodalom, Európa, 1996, fotd. Pásztor Pércr). Az <strong>is</strong>métl<strong>és</strong>nek ezt a fajtáját a retorika paronllmidnak<br />

nevezi, Mindebbő| jóIi.áthaó, hogr az ApoW rctoizáltsága - mindenekelőn a prófétai <strong>és</strong> a jánosi<br />

apokaliptika beszédmódjának megidéz<strong>és</strong>eként - elválaszthatalan a bibliai beszédmód alkalmazásától.<br />

47

fogadásának képtelenségére utalva, A ,,törődött csönd" a megk<strong>és</strong>ettség gondolatmenetét<br />

folytat)a (a keglelem megk<strong>és</strong>ettségének tudjuk jól, nagl reper<br />

toátla van Pilinszlty költ<strong>és</strong>zetében), s az ,,öíeg", ,,szegény" <strong>és</strong> ,,botladozva"<br />

kifejez<strong>és</strong>ek <strong>is</strong>mételten ahazatér<strong>és</strong>, abefogadás fájdalmát emelik ki - szemben<br />

az evangéliumi parabola ünnep motíwmának eszkatológikus reményképzetével.<br />

A szülők sírásának <strong>és</strong> ölel<strong>és</strong>ének motíwma volna a hazat&<strong>és</strong> első<br />

biztosnaklátszó jele, ami nem csak a lukácsi eredeti (,,Apja már messzirőlmeglátta<br />

<strong>és</strong> megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult <strong>és</strong> megcsókolta,"<br />

lLk I5,20l), de egnitta| Az dmdltozás hivatkozott szöveghelyét<br />

idézi, mégh ozzá azonos j elent<strong>és</strong>vo natkozásb an : a bún ( tudat) feloldódásá nak<br />

eseményeként a szeretet, ava|óságos emberi kommunió - mégha pillanatnyi<br />

- megvaló sulá saként, Az Ap o krlf szövegös szefügg<strong>és</strong>ébe n külö nö s hangsúllt<br />

kap, hogl a befogadásnak, a hazatér<strong>és</strong>nek - a sírás motívumával megérzékített<br />

- eseménye lényege szerint túl van a beszéden, a nyelvileg kifejezhetőn.<br />

Ami mindkét tékazlő-parafráz<strong>is</strong> esetében világosan utal egz transzcendentál<strong>is</strong><br />

jelent<strong>és</strong>réteg Iétérel az apa-fiú v<strong>is</strong>zonylat Atyáravonatkoztatottságfua,<br />

a szetzői én Istent megszőIító gesztusára, Továbbá arra <strong>is</strong>, hogr a tékozlő<br />

íiú példázatának kinintetett jelentősége minden bizonnyal annak <strong>is</strong><br />

köszönhető, hory alapgondolatának a megért<strong>és</strong>en <strong>is</strong> túli befogadás témáját<br />

teszi meg, ami Kafka számáta tragikus hiányként, Pilinszlqy számára szinte<br />

görcsös -, de feltétlenül autentikus hitre támaszkodő - reménységként fogalmaződík<br />

meg. ,,Ha (.,.) szolgálhat tanulsággal A tél

dékba, s amit a másikuk ajándékozatt, az<strong>is</strong> önmaga volt, Ez az ajándélazás<br />

<strong>és</strong> ajándékozottság, ez aválasztás <strong>és</strong> vá|asztottság, ez a kölcsönös igenl<strong>és</strong>,<br />

ez aközös öröm, És uryaníryi ez az a szabad. összetalálkozás, amelyben<br />

semmi helye sincs sernmiféle sötét félreért<strong>és</strong>nek, me$en mindkét íéI szabadon<br />

lé1 e gezhet, a m elyb en egrm á s t lélegezni hagj ák, am elyben megtar tj ák a<br />

kellő távolságot, h<strong>is</strong>zen úgr<strong>is</strong> oly közel állnak egrmáshoz, <strong>és</strong> éppen azért<br />

vannak oly közel, mert megtanják ezt a távoIságot."2'<br />

De hoglan értelmezhető a két * stróíazáró - mondat? A ,V<strong>is</strong>szafogad az<br />

ősi rend" kijelent<strong>és</strong> különös fordulatként (talán az ercdeti parabola váratlan<br />

fo rdulatát idézv e? ) a víssza fog adás, a hazatét<strong>és</strong> b izonyo sságaként olvasható.<br />

Mitöbb az ,,ősi rend" fordu|ata áItal az awai házba való megtér<strong>és</strong><br />

egyetemes-archetipikus eseménnyé tágul. Ritka pillanat Pilinszlty tékozlóparafrázísaiban<br />

a hazatér<strong>és</strong> ilyetén <strong>teljes</strong>sége. Uglanakkor mát az eztkövető<br />

mondat vísszaállítani látszik a hazataláIás bizonytalanságát: a ,,csillagOk"<br />

kifejez<strong>és</strong> ugzan az esemény kozmikus jelentőségének gondolatát faly_<br />

tatja, a,,szeles" je|ző, s főképp a kikörryókól<strong>és</strong> gesztusa azortban mintha ennek<br />

ideiglenességét sugallná, (Nem véletlen, ho$z éppen ezek az Ápokrlf |őzsef<br />

Attila-i motíwmai!) Ahazatét<strong>és</strong>sel, a megtér<strong>és</strong>sel oppozíciőt alkotő kínéz<strong>és</strong>,<br />

kilép<strong>és</strong> mozzanata v<strong>is</strong>szatér a második r<strong>és</strong>z zárlatában: ,,Éles kövek<br />

közt árnyékom csötömpöl./ Fáradt vagrok. Kímeredek a földből." (Kiemel<strong>és</strong><br />

tőlem.) Hog,l itt a tékozlő létbe való v<strong>is</strong>szalép<strong>és</strong>nek, pontosabban az abbőI<br />

való tökéletes kilép<strong>és</strong> lehetetlenségének vagrunk tanúi, nem csak azálta|<br />

erősíttetik meg, hogz a kijelent<strong>és</strong> a versnek talán ,,1egkifosztottabb" pontján<br />

hangzík el, de azáltal <strong>is</strong>, hogl az idézett árnyék-képzet másodszori meg<strong>is</strong>métl<strong>és</strong>ének<br />

retorikájával szembesülünk. Egz helyütt'o az esszéírő pilinszlly <strong>is</strong><br />

avilágbóllíöldből való ,,kimered<strong>és</strong>" képével ragadja meg a bűnösség elidegeníthetetien<br />

emberi tapasztalatát:,yétkünk szorongatóan magányossá tesz,<br />

hogl szinte kimeredünk a világból."<br />

A negledik versszakban a korábbi prófétai naíratív forma megszólításba<br />

vá|t át:,,Csak most az es/§zer szólhatnék veled,l kit úry szerettem.", Itt es/felől<br />

a Pilinszlty-féle megszólító verstípus enigmatikusságával ta|áIkozhatunk:<br />

a megszólítás e$laránt vonatkoztathatő az emberi <strong>és</strong> a transzcendens<br />

szféráta (ez utóbbi dominanciáját erősítí meg a cím, az apokaliptikus téma<br />

<strong>és</strong> a tékoz|ó ftű-parafráz<strong>is</strong>), ám ennél <strong>is</strong> jellegzetesebb, hogl a megszőlított<br />

azonossága mindvégig homályban marad, amit csak fokoz az Apokff elbeszélői<br />

pozícíőinak köz<strong>is</strong>mert járéka. A lírai naíratíva elbeszélrői pozíciói a következőképpen<br />

oszlanak meg: az első r<strong>és</strong>zben a prőféta-nartátot harmadik<br />

személryű elbeszél<strong>és</strong>e váltakozik a ,,számkivettet<strong>és</strong>ben virra§ztó" költői én első<br />

személyű vallomásával, a második r<strong>és</strong>zben atékozló ftű a|akját magára<br />

2q Barth, Ka/., Ember <strong>és</strong> emberairs, Európa, Budape§t, |990, 139-140.<br />

30 'A bűn illúziói" , in TEc IL, 116. Az ítás 196B-bó1 való, kóvetkez<strong>és</strong>képpen * utólagos önértelmez<strong>és</strong>ként<br />

- v<strong>is</strong>szautalhat az Ápok(fidézett képére.<br />

49

öltő líraí én első személyű nartációja dominál, amit többsz öri nézőponwáltás<br />

követ, s íry jut érvényre <strong>is</strong>ten egles szám első személyű nanáciőja, A zátő<br />

t<strong>és</strong>z a - feltehetően önmagában <strong>is</strong> több jelölttel bíró, ,,pol<strong>is</strong>zém" - első szemé|yű<br />

köitői én szóIama, amely újabb narrációs csavart rcjt: az első versszak<br />

u$lan<strong>is</strong> - bár nyelvtanilag harmadik személyben, vagr<strong>is</strong> e|beszélő formában<br />

- <strong>is</strong>mét Isten nézőpantjábóljeleníti meg (az első személyűlírai én elbeszél<strong>és</strong>eként)<br />

az apoktif apokalipsz<strong>is</strong> esemén;zét. Érte|mez<strong>és</strong>ünk szerint a nézőponwáltások<br />

ezen bravúros játéka hasonló konzekvenciákkal bít mint amirő1<br />

paul Ricoeur tesz említ<strong>és</strong>t a megvető példázaí.át (Máté 13,1-23)<br />

értelmezue'1: ,,az'Ert nem a próféta énje, de nem <strong>is</strong> eg<strong>és</strong>zenJézusé, hanem<br />

indirekt 'én , aki. ..az alany hiányában ad jelt az alanyről: az lgétől aki e hiányban<br />

s e hiány által szólal meg," A több alakban megjelenő elbeszélők<br />

,,e$/etlen, valamennyi elbeszél<strong>és</strong>bő| hiányző 'ego'-t alkotnak. A szöveg ily<br />

módon 'transztextualitást' je|ez, ami nem egzéb, mint a transzcendencía<br />

egrik formája.""'<br />

Másfelól a vers ezen szakaszát 1a második r<strong>és</strong>z következő versszakain <strong>is</strong><br />

végigvonulva) a kimondhatóság p robiematik ájának tematízálás a hat ár ozza<br />

meg. Ezt a negyedik strófa idézett kezdősorának óhajtó módú igealakja indítja<br />

{,,szőIhatnék"), amit a sírás - beszédet helyettesítő - motívumának<br />

v<strong>is</strong>szatér<strong>és</strong>e követ (sokatmondóan a ,,k<strong>is</strong>grerek" alakjához kapcsolódva), <strong>és</strong><br />

a megétkez<strong>és</strong> <strong>és</strong> rátalálás ,,reményére" vonatko zík, A tékozlő ftú - látszőlag<br />

félbemaradt - narratívája tehát a hazatér<strong>és</strong> reményének témájában még<strong>is</strong>csak<br />

folytatódik. (Erre utal az ,,árva lécek" je|zői szerkezete <strong>is</strong>.) Figlelemre<br />

méltó azonban, hogy ez a remény ,,már-már elfúló", <strong>és</strong> a fiadtság szorongásával<br />

telt, amit a következő versszakban (ahol a versbeli beszélő nem azonos<br />

az eddigivel, hanem Isten szólamát képezí) megerősít a ,,hazátlanabb" jelző,<br />

ami nyelvileg us/an a szóra, a kimondhatóra vonatkozik, a verseg<strong>és</strong>z kon_<br />

textusában azonban a tékozló történetének <strong>és</strong> az apokaliptikanak alapkérdé,<br />

sére, a hazatalálásra, az a$ai bázba való megtér<strong>és</strong>re <strong>is</strong>. A ,yadáIlat" <strong>és</strong> a<br />

,,madarak" képe (mely a Jelen<strong>és</strong>ek VIII.7 motivikqát v<strong>is</strong>zi tovább) egrbízonyo<br />

s j ele nté shorizontba n Az á n ál toz tís áIlathangjának a - b eszédet megha,<br />

Iadó - konnotáció jában szerepel, e5l másikb an azonban a szorongató apo,<br />

kaliptikus látomás jelent<strong>és</strong>vonatkozásába kerul. Ezzel párhuzamosan - a<br />

szövegben előrehaladva - a ínegszólítő párbeszéd reménye <strong>is</strong> eltűnni látszik<br />

(,,<strong>és</strong> nem beszélem a te nyelvedet",(...) Nincs <strong>is</strong> szavam."), amit a bábeli<br />

nyelvzavar megjelenő képzete fokozni \átszik (,,Iszonyú terhelomlik alá alevegőn,<br />

/ hangokat ad egz torony teste,"). Ezmár nem a tékozló ftú <strong>és</strong> az apa<br />

közőtti párbeszéd - ünnepbe torkolló - megszakadása, nem a dialóguson,<br />

sőt a megért<strong>és</strong>en <strong>is</strong> túllépó befogadás szőt|ansága! A ,,Sehol se vagl, Mily<br />

51 Lásd Ricoeur, i.m,, Ricoeur itt Lou<strong>is</strong> Maíin olvasaára hivatkozik:lásdEssai d'analyse structurale d'un<br />

récit-parabok: iIatthíeu 1 3/ I -23,,,Études Théologiques et Religieuses" 46, 35-7 4.<br />

32 Ricoeur, i.m., 79.<br />

50

üres a világ." kezdetű zátő versszak a második r<strong>és</strong>zt" tragikusra hangolja: a<br />

,V<strong>is</strong>szafoga d az ősi rend." csúcspontja után minth a a szövegíve a remény fokozatos<br />

elveszt<strong>és</strong>ét követné, hogl a másik <strong>és</strong> Isten - a csörömp ölő árnyék jelképezte<br />

bűntudattal párosuló - hiányának megtapaszta\ásán át" a köItői én<br />

v<strong>is</strong>szajusson a,,Kimeredek a földből." <strong>teljes</strong> elharyatottságánaklkiűzettet<strong>és</strong>ének<br />

helyzetéig. A ,,Mert elha5latnak akkor mindenek." felüt<strong>és</strong>ével induló<br />

apokaliptikus látomás köre itt önmagába zárul.<br />

Ha a nyelvtani alakoka'r" szem e\őtt tatwa olvassuk a verset, világossá válik,<br />

hogl azidézett,,Csak most az egszet szóIhatnék veled" (kiemel<strong>és</strong> tőlem)<br />

igemódja egzfelől vágrakozástfe)ez ki, másfelől a dialógus, ahazatalá|ás reményének<br />

b izonytalan ságát. A költemény korábbi szekvenciáib an ug anezt<br />

sugallja az ,Ígr índulok" va$/ a ,,Haza akartam, hazajutnivégul" (kiemel<strong>és</strong>ek<br />

tőlem) fájdalmas bizonytalanja. Másképp a ,,szőlhatnék veled" csupán<br />

vágtakozás a párbeszédre, de éppen a párbeszéd reaIizáIódásának képtelenségét<br />

juttatja éwényre: a köitői én beszéde nem válik megszólítássá,<br />

monológikus marad. A dialógus eszerint azApokffian csupán be nem <strong>teljes</strong>edő<br />

váglakozásként van jelen. Apáfueszéd ,,már-már elfúló remény"-e reménytelenséggéváltozik<br />

a következő vetsszakban, ahoi a megszőIaló lsten<br />

kimondjal ,,Nem értem én az emberi beszédet." Ha akét beszéIő (a monológban<br />

megrekedő költői én illewe a megszőIíthatatlan, a megszóIítást befogadni<br />

képtelen Isten) bábeli nyelvzavara felőlolvassuk a verset (,,hangokat ad<br />

es/ torony teste"), a ,,Csak most aZ es/szer szólhatnék veled" szöveghelye a<br />

tékozlő flú szőlamaként konstituálódik. pontosabban a tékozlő fiű beszédének<br />

sajátos űjjáírásakén|, mely éppen a tekintetben szignifikáns, hogl képtelen<br />

kimondani ősképe szavait:,,Apám vétkeztem az égel|en <strong>és</strong> te ellened."<br />

(Lk 15,2l) Az Ápokrlf tékozlója nem tudja kimondani, hogl bűnös, s ezéft.<br />

nem sikerülhet megszólítania Istent, akit valaha imúlt időben!) szeretett, h<strong>is</strong>zen<br />

- miként rejtőzkődő Istenének - ,,nincs <strong>is</strong> szava". Pilinszlly tékozlója<br />

nem talál haza, megreked bűneinek, s méginkabb bűntudatának bűvkörében.<br />

Jellegzetes, hogr amikor (a második t<strong>és</strong>ztzátó versszakban) végre ténylegesen<br />

megszőlírja Istent, akkor valójában Isten hiányát szőlítja megi ,,Sehol<br />

se vagy. Mily üres a világ." Az Apokrlf által megidézett tékoz|ő fiú valóban<br />

egy bizonyos történelmi <strong>és</strong> líratörténett szituáció szülötte, valóban<br />

,,Auschwitz utáni" tékozló, aki nem tudja kimondani, aki ,,számkivetett",<br />

akinek hazatér<strong>és</strong>e több, mint kérd<strong>és</strong>es. Már csak azért <strong>is</strong>, mert számkivettet<strong>és</strong>e<br />

apokalipszís utáni, nem pedig apokalipsz<strong>is</strong> előtti. Reménytelenségen túli,<br />

nem pedig remónység elŐtti; ,,csorog az ires árok". (Effajta megfordításra<br />

utal a költemény narratívája <strong>is</strong>, melyben az apokalipsz<strong>is</strong> eseménye megelőzí<br />

a tékaz!ő fiú evangéliumi történetét.'3) A tékoz|ő flű patabo|ájának költői felidéz<strong>és</strong>e<br />

annyiban <strong>is</strong> találó, amennyiben a bűn feloldhatatlanságának - az<br />

33 Vö. Szigeti Lajos Sándor, ,,A teremtett Isten csendje", in ,rUIerre, hoglan?" Tanulmátyok Pílinsz&y /d^<br />

nosról, szerk. Tasi Józsefl, Petőfi lrodalmi Mrizeum, Budapest, 1997,41,-56.<br />

51

evangéliumi eredetinek ellentmondó - paradigmája a felelősség es/etemességének<br />

paradigmájával fotr össze; az Apokrtrf tanúsága szerint a parabola<br />

farizeusának <strong>és</strong> megtérő bűnösének egzként vállalnia kell a bűnt, ez valna<br />

Pilinszky,,tanúság-etikája" értelmében az es/etlen lehetséges autentikus vá-<br />

Iasz a bűn démoni, lstent <strong>is</strong> elnémító kozmikus elhatalmasodására.<br />

Az Ápokffian a tékozlő fiú parabolájának űjláírása - a versszetkezet álral<br />

<strong>is</strong> jelzett - köztesség jegzében történne tehátz A ,y<strong>is</strong>szafogad az ősi rend"<br />

eksztatikus határtapasztalatát. - mintegl kontrasztként - a végítélet szoron-<br />

gató számkivetettségének határtap asztalata fogja körül <strong>és</strong> uralja,'o A verszáró<br />

harmadik szakasz perspektívája volna itt a döntő perspektíva : az lstet által<br />

Iátott - a többszörös <strong>is</strong>métl<strong>és</strong> retorikája álta| fokozott jeientőségő - ,,átnyék"<br />

képe, mely a bűn feloldásának ajándéka, ünnepe helyén az ercdendő<br />

bűnösség <strong>és</strong> bűntudat feloldhatatlanságát sugallja (inkább A pet mintsemÁz<br />

dtváltozás szellem<strong>is</strong>égét idézve), ami a teremtmény ,,kő"-,,,halott redő"- <strong>és</strong><br />

,,törmelék" (tötedék?)-1étébe torkollik. Ahol a könny helyén ,,üres árok csorog<br />

a|á", ott a reménytelenség olyan fokú, ami a világvégét nem a teremt<strong>és</strong><br />

(teológiai értelemben tekintett) szimmetrikus pár-eseményeként, hanem annak<br />

megsemm<strong>is</strong>ül<strong>és</strong>eként, de legalább<strong>is</strong> megtör<strong>és</strong>eként láttatja. Pilinszlly<br />

egz világosan körülhatárolható kóltői karszakában - amit a k<strong>és</strong>őbbiekben<br />

éppen avizsgálr. aspektusban haladt meg* az apakaliptikus reménytelenség,<br />

pontosabban a reménytelenségen <strong>is</strong> túli léttapasztalat tehát olyan uralomra<br />

Iátszikjutni, hogz magát a Teremtőt <strong>is</strong> megkísértheti: ,,de látja <strong>is</strong>ten nincsen<br />

arra mód / kitörni út remény e látomásból!" (}elen<strong>és</strong>ek Vnr.7,) Ennek jegében<br />

hívhatja dialógusra Kakát a Harmadnapon költője.<br />

E köztesség vagl körkörösség uglanakkor e$z másfajta értelmez<strong>és</strong>t <strong>is</strong> sugallhat:<br />

a tékozlő fiű péIdázatának költeménybeli töredékessége-lezáratlansága<br />

eg5iben nyitottságként <strong>is</strong> interpretálhatő. Eszerint atékozló apokrif története<br />

az ember<strong>is</strong>ég esietemes, újra meg újra megszakadő, újra meg újra<br />

megújuló történeteként, es/fajta meg-megújuló kezdetként állna előttünk;<br />

,,A Tékozló Fiú története nem egles bűnösök története, hanem az eg<strong>és</strong>z ember<strong>is</strong>égé,<br />

Minden emberé."" ,,E valódi <strong>és</strong> feloldhatatlan feszültségból született<br />

eg<strong>és</strong>z kultúránk <strong>és</strong> minden imádságunk. Abból, hogz itt vagrunk, s mégse<br />

vagrunk eg<strong>és</strong>zen itthon a földön."'ó Ebben a perspektívában azÁpokrlfPilinszky<br />

v<strong>is</strong>szatérő, nag témájának - tragikusra hangolt - íllusztrációjaként<br />

<strong>is</strong> olvasható: a ,,mindig, mindig íshazavágnam" helyzeteként, otthontalanságahazatalá|ás<br />

nyugvópontra nem jutó, de mindvégig reménykedő köztességeként,<br />

Mindennek ellenére még<strong>is</strong> úgz véljük, az Apokrlf nem arról tudósít, ho$l<br />

lsten nem létezhet többé a II. világháborűutáni európai ember számára. Sok-<br />

34 Vö. Ricoeur 3íbliat hermeneutiktiiának terminusaiva}.<br />

35 'Kő ós kenyér", in TEC Il., óó.<br />

36 ,,Azttjév közepén', TEClI,24T.<br />

52

kal inkább arról, mennyire tragikus Isten rejtőzködő létének <strong>és</strong> az emberrel<br />

folytatott párbeszéde megszűn<strong>és</strong>ének paradoxona, Ebben az olvasatban kerülhet<br />

leginkább előtérbe a költemény ima-jellege, a kompozíciónak az a jellegzetessége,<br />

amelyben bűn <strong>és</strong> imádság kettős témála jut kifejez<strong>és</strong>re, Ahogy<br />

az e|ső t<strong>és</strong>zt a prófétai beszédmód határozza meg, úg;l a másodikat leginkább<br />

az imádság d<strong>is</strong>kurzusa. lsten hiányának Apokffieli megíogalmazása<br />

valóban a panasz - Pilinszlly |írájában több helyutt megjelenő - imatípusát<br />

imitálja. Ám ennél általánosabb értelemben <strong>is</strong> azonosul a koltői én az imádkazőhe$zetével.<br />

A tékozló fiú énjébe öltöző lírai én eleve megteremti a kapcsolatot<br />

az imádság szituáciőjával, h<strong>is</strong>zen a lukácsi parabola metaforikájában<br />

a bűnös megtéré§e az awaiházba nem má§, mint szavakon túli találkozás<br />

Istennel, másképp imádság. Tudjuk, az imádság - a kortárs teológiák<br />

tanúsága szerint <strong>is</strong> - lényege szerint dialógus, AzApokrlflírai hőse azonban<br />

csak vá$rakozik a párbeszédre, de sem a megszőlításig, sem a megszólítottságig<br />

nem jut el, ahogyan <strong>is</strong>tene sem képes a dialógusra.Imája monológ marad,<br />

a megszólítás helyett önmagába forduló, kongó ,,szónál<strong>is</strong>hazát|anabb"<br />

szó, Az ima-kezdemény megszólítója <strong>és</strong> megszőIítottia - báí szólarnaikat<br />

egymás mellé helyezi akompozíció - nem talá|koznak, nem ,,látják meg egzmást".<br />

Íg, nem jöhet létre a találkpzásnak az a fa)ta <strong>teljes</strong>sége, amiről Karl<br />

Barth a következőket mondja: ,,A'ta|áIkozás' az a 1étforma, amelyben az<br />

egzik fél szembenéz a másikkal, A szem uglan<strong>is</strong> arta va\ó, hog általa az<br />

eglik ember a másik számára szemtől szembe láthatő leglen.(. ..) Hog az<br />

eglik embernek a másik |áthatővá, a másik ernbernek az egik meglátottá<br />

leszl ez a szemnek <strong>és</strong> a|átásnak emberi,értelme."3'Másképp fogalmazva az<br />

Apokffköltőibeszéde egrfajtabelső monológként <strong>is</strong> olvasható, me$en a lírui<br />

beszélő a valódi dialógus rcményéről lemondva ,,fiktív párbeszédeket'l<br />

folytat.'u ,,Avárakozó, a reméLő, a vágrakoző, s az, akihez avágr szól, akihez<br />

a remény fordul, avárakozás tekint, nem kerul azonban (...) a kölcsönösség<br />

vonatkozásába, v<strong>is</strong>zonyába egmással, Az igei állítmány r,árga harmadtk<br />

szeméIyű, s nem másodík. Nem Ze <strong>és</strong> én, hanem -Látszőlag, első pillanatban<br />

- Ő es én víszonylat.Yalőjában azonban - s ez újabb esszenciát <strong>és</strong><br />

ontikus atmoszlérát sugárzó mesterfogás - nem Ő <strong>és</strong> én v<strong>is</strong>zonylat, hanem<br />

azŐ-nek <strong>és</strong> az énnek csak tárguiasult, pontosabban szólva: dologiasulttálett<br />

megjelöl<strong>és</strong>ének v<strong>is</strong>zonylata, az Ő <strong>és</strong> az az v<strong>is</strong>zonylata."jn<br />

Ezzel szemben, ha firyelembe vesszük, hogl a legkorszerűbb ima-teológiák<br />

minden Istenhez forduló gesztust, mindenfajta ima-kezdeményt imádságként<br />

kezelnek, a fent vízsgált szövegr<strong>és</strong>zt még<strong>is</strong>csak az imádság-bát tökéletesen<br />

be-nem-<strong>teljes</strong>edő - formájaként kell értelmeznünk. ,,A jó ima (...)<br />

37 Barh, i.m., 83-84<br />

38 Barth ebben a - k<strong>is</strong>ztológiai alapú - antropológiai munkájában us/an az interperszonál<strong>is</strong> kapcsolatokat<br />

vizsgália, ám azt ő maga <strong>is</strong> a transzcendenssel való v<strong>is</strong>zonyra vonatkoztatja,<br />

3q Németh G,, i,m., 416.<br />

53

mindig a megtér<strong>és</strong>, nrindig a hazataláIás csodája, s a legszentebbek ajkáról<br />

éppúry, mint a legbűnösebb ember szájáből. É,s valőjában nincs <strong>is</strong> más ima,<br />

csak ez, (...) a hazataláIás imája,"^o Az imád,ság felőli olvasatot megerősíteni<br />

látszik a költemény eg<strong>és</strong>zében kitüntetett funkciójú |átáslláwány mozzanatan'illetve<br />

a harmadik r<strong>és</strong>z narrációs szöge, melyüen tsten látja alíraí<br />

hőst, Vagl<strong>is</strong>, ha a teremtmény nem <strong>is</strong> látja Teremtőjét (nemJátásának, vakságának<br />

metaforá)a averczáró,,üres árok" kifejez<strong>és</strong>l), az még<strong>is</strong>csaklátja őt,<br />

ha nem <strong>is</strong> érti beszédét: ,,tátja Isten, hogy állok a napon," S igaz ugzan, hogz<br />

az ígr megjelenített <strong>is</strong>teni tekintet - A per szorongatő ,,nézve-lev<strong>és</strong>ét" idézve<br />

- leginkább a bűntudat feloldhatatl anságát. erősíti meg (,,Látja árnyam kövön<br />

<strong>és</strong> kerít<strong>és</strong>en. l LéIelaet nélkül |átja állaai l árnyékomar a levegőtlen pr<strong>és</strong>ben."<br />

lkiemel<strong>és</strong> tőlem/), s hogr éppen ez a feloldhatatlanság az akadálya a<br />

párbeszéd, az imádság létrejöttének, de még<strong>is</strong> Isten jelenét mondja ki (tragikus!)<br />

evidenciaként, Balassa Péterrel szőlva,vakreményként"r'. S még<strong>is</strong> ott<br />

érezzük- a mégoly reményvesztettverczárlat ellenére - a reményvesztettsé,<br />

gen túli reményt, H<strong>is</strong>zen ,,különbség van remény <strong>és</strong> remény közt"'s - mondhatjuk<br />

a ttafkát éttelmező Camus-vel. Karl Barth iménti gondolatmenetének<br />

fo|ytatását idézve:'A rnásikat látni tehát egzben azt <strong>is</strong> jelenti: |áthatővá tenni<br />

magunkat a másik számára. Ha engedem, hory ő <strong>is</strong> lásson engem, hogz<br />

a szemembe nézzen, eg<strong>és</strong>zen biztos, hogl én <strong>is</strong> látom &. rz a kettős értelme<br />

a szemnek <strong>és</strong> alátásnak,"nn Ha ennek fényében olvassuk azApokffit, melyben<br />

Isten Látja a lírai hőst, kev<strong>és</strong>bé látszik lehetetlennek, hogl a tékoz\ő llős<br />

<strong>is</strong> megláthatja <strong>is</strong>tenét, s ho$z ,,szem <strong>és</strong> \átás" v<strong>is</strong>szanyeri kettős érteimét,<br />

TerméSzetesen nem ennek a költeménynek a szÖvegvilágában, melyet az<br />

apokalipsz<strong>is</strong> nem-látása uta]rnu, s ahol a lírai hős apokrif útja megteked az<br />

apokalipsz<strong>is</strong>,,mélyponuárl',. A,,Mert qlhagiatnak akkor mindenek" kifosztottsága<br />

a szem kifosztottsága <strong>is</strong>, mely a Passtó Kr<strong>is</strong>ztusának látástól való<br />

megfosztortságát ídézi, azt a ,,nullpontot", amikor e$z pillanafta lézus <strong>is</strong><br />

megvakul a kereszten.ru Jézus<br />

passiójának ezen eseményére prózai elmélke,<br />

d<strong>és</strong>eiben <strong>is</strong> kitér aköltő, a versszövegben pedig akereszt motíwmának illet,<br />

ve a Gecsemáné kertbeli agóniának l,,Devirrasztván a számkivettet<strong>és</strong>ben, /<br />

mert nem alhatom akkor éjszaka"l megidéz<strong>és</strong>ével utal.<br />

40 "Kő é§ kenyéí', in TEC IL, óó-67.<br />

41 A magunk r<strong>és</strong>zérő| úgllátjuk, az apokaliptikus tapasztalat refereniialitása nem mond ellent a látomásosságnák:<br />

a vers felút<strong>és</strong>e szerintünk épp annyira a jánosivízionáló apokaliptika öröksége, mint a tórténelmi<br />

tapasztalat esszenciáli§an sűdtetert költői megfogalmazása, mitöbb, a láger_költ<strong>és</strong>zet naglsá_<br />

gát éppen ebben a lelbonthatatlan kettósségben véljük felfedezni.<br />

42 VÖ. Balassa Péter, ,,Semmit se látni. (Látnak s tánatnak-e PilinszllyJános látomásai?)", in ,,Lúerre, hog/ail?",26-37.<br />

43 Camus, Albert, ,,Remény <strong>és</strong> abszurdum Franz Kaíka éietművében', 1n ma az Akropol<strong>is</strong>zon, A;francía<br />

esszé klasszikusal, Budapest, Európa, 1977, 665.<br />

44 Banh, i.m,, 84.<br />

45 Vö.Balassa, i,m.<br />

4ó Vö.Balassa, i.m.<br />

54

Az Apokrlf ezen a nullponton, a kenóz<strong>is</strong> semmijének mé§pontján fogant,<br />

ahonnan csak e$l-egl pillanatra lép ki, ho$, a költemény zár|atában ki<strong>teljes</strong>ítse<br />

e mélypontot: ,,Akkorra én mát, mint a kő va$lok.,./ halott redő, ezer<br />

rovátka rajza, l eg jó tenyérnyi törmelék l akkorta mát a teremtmények<br />

arca.l És konny helyett az arcokon a ráncok, / csorog alá, csorog az úres<br />

árok." A ,,mélypont"-nak itt nem lehet ,,ünnepélye", a tékozlő fiúnak nem<br />

torkollhat ünnepbe az űtja, az agóniát még nem követi feitámadás, Mindez<br />

a költői é|etmű eg ű)abb fejezetétjelenti majd, ahol az apokalipsz<strong>is</strong> eszkatolőgíává<br />

<strong>teljes</strong>edhet, s melynek mindazonáltal szabad utat nyit az Apokff,<br />

H<strong>is</strong>zen a bennefoglalt ,,imádság eIővéte|ezett nász, vendégség, atyaiház <strong>és</strong><br />

terített asztal, akkor, amikor még senkink nincs, koldusok, tékoz|ő fiúk <strong>és</strong><br />

szo mjazők- éhezők va gru nk. " n'<br />

47 ,,Amikor imádkozunk", in TEC ll., 231.<br />

55

56<br />

Tóth kr<strong>is</strong>ztina<br />

,4z egénű<br />

A költő könyvében, aki már nem é1,<br />

a vers mellett, melyben egr nőtől ír,<br />

aki nem étr már, mint egl sárvirág<br />

megőrződött a macskám lábnyoma:<br />

odalopódzott mindig, mert nas/on<br />

izgatta őt a lapok közti r<strong>és</strong>,<br />

vátta, hogl eglszer kijön az egér,<br />

(régen elveszett az a macska <strong>is</strong>),<br />

<strong>és</strong> tényleg, ott a papíralagút<br />

mélyén valami folyton imbolyog;<br />

elteszünk ezt-azt a lapok közé,<br />

lepr<strong>és</strong>elni a véletleneket.

Takács Zsuzsa:<br />

veled vesz hátv<strong>is</strong>sza<br />

Ezentúl bárhol talá|kozhatom veled,<br />

s ha feltörő könnyeimtől alig <strong>is</strong> |*tlak,<br />

homályos körvonal, Telátsz jől,<br />

közelítesz hozzám, v onzáso dat érzem,<br />

az órvérrylrő mozgás elkap.<br />

veled vesz hát v<strong>is</strong>sza a szerelem?<br />

A bátor, vörös, őszi leve]ekkel<br />

tudatod, ho$l velem vagl,<br />

hogl hirnökeid voltak mind a férfiak,<br />

akiknek meztelen mellén feküdtem.<br />

Gyötrődtem miattuk, téged reméltelek<br />

a szüntelen szobákban.<br />

A lányai hajlékony testét v<strong>is</strong>elő<br />

lányok piros labdája forgott.<br />

Miért nem előbb szóltál,<br />

hogr egletlen szerelem minden.<br />

A kr<strong>is</strong>tályerdő árnyék-vadjai<br />

enyhül<strong>és</strong>t találtak volna,<br />

de így fönnakadva, fölnyársalódva<br />

verődtek az ;jveg éleken.<br />

Eglszerre a ki-nem alvó tudat<br />

<strong>és</strong> megváltás a kialvó tudatban.<br />

(Beney Zsuzsa)<br />

57

líabdebó Lőránt<br />

Barcsay |enő Mfw<strong>és</strong>zeti anatómifiia<br />

Egl remekmű megszület<strong>és</strong>ének számtalan <strong>is</strong>mert <strong>és</strong> rejtett oka lehet. A<br />

személyes életút szerencs<strong>és</strong> <strong>és</strong> veszélyes csillagállása eglként közrejátszhar.<br />

létrejöttében. Barcsay Jenő számtalan nyelven (még kínaiul <strong>is</strong>) <strong>is</strong> megjelente,<br />

tettMűv<strong>és</strong>zett anatómía című kónyve a második világháborű utáni évek terméke.<br />

Az újjászewezett Képzőműv<strong>és</strong>zeti Fő<strong>is</strong>kola tanáráv á meghívott <strong>és</strong> kineyezett<br />

mester már jelentős munkásságra tekinthetett v<strong>is</strong>sza, Fest<strong>és</strong>zetének<br />

jellegzetess ége magátő| értetődően sugallta kortársainak, hogy éppen ennek<br />

a tárgmak az oktatására kérjék fel a mestert. uglanakkor ez az oktatói tevékenység<br />

menedéket jelenthetett a műv<strong>és</strong>zetek korlátozását politikai eszközökkel<br />

végrehaltó hatalom uralmának - az űgrnevezett Rákosi-rezsimnek -<br />

idején. olyan íeladatot rótt a mesrcrre, amelyet végrehajtva megalkuvás nélkül<br />

folytathatta munkásságát, sőt ennek felvállalásával érhette el a maryar<br />

műv<strong>és</strong>zet bezártságának legnehezebb éveiben, hory az eg<strong>és</strong>z műv<strong>és</strong>zeti vi-<br />

1ág álta| elfogadott <strong>és</strong> befogadott világhírtj alkotást hozhasson létre.<br />

Abban a szerencs<strong>és</strong> helyzetben lehettem, hogz 198O-ban ery rádiós sorozat<br />

számára Barcsay mester elmondta számomta műve keletkez<strong>és</strong>ének hiteles<br />

történetét, Ezt kibővíwe 1983-ban Á hcíborunak vége lett című interjú<strong>kötet</strong>emben<br />

publikáltam . Ezálta| a mester álta| még életében hitelesített szöveg<br />

segítségével tudom felidézni a remekmű létrejöttének történetét. A legendás<br />

hírű <strong>és</strong> tekintélyű anatómiatanári pálya kezdetének éveit,<br />

,,A háború után kora tavasszal a fő<strong>is</strong>kolán <strong>is</strong> megindult a munka. A hiányző<br />

tanárok helyébe űjabbakró| kellett gondoskodni. Eryik nap értesít<strong>és</strong>t<br />

kaptam, hogl megbeszél<strong>és</strong>végett menjek a fő<strong>is</strong>kolára. A tanári kar egr r<strong>és</strong>ze<br />

már várt teám, szívesen fogadtak. Azután afelől érdeklődtek, elvállalnám-e<br />

az anatómia oktatásár.. Igennel feleltem. Azza\ ugran<strong>is</strong> t<strong>is</strong>ztában voltam,<br />

ho$z a funkcionál<strong>is</strong> anatómia oktatása nem <strong>is</strong> olyan eglszerű dolog, de meg<br />

kell próbálni. Csak k<strong>és</strong>őbb áru|ta el valaki, hogr Krocsák Emi1 ajánlottengem<br />

a fő<strong>is</strong>kolai tanfuságra.Az anatómiaoktatás nem volt k<strong>is</strong> dolog. Ehhez az7Hát \enő, tudod az anat6miát'l" Én azt mondtam neki:<br />

>P<strong>is</strong>ta, énnekem annyi formai tudásom van az emberi testtel kapcsolatban,<br />

amennyit vizuál<strong>is</strong> úton a magam r<strong>és</strong>zére meg tudtam szerezni, de hogr ezt<br />

tanítsam <strong>is</strong>, annyival nem rendelkezem.( ))Hát akkor hog; akarod tanítani?<<br />

58

uMegpróbálom, megsze ízem a szükséges dolgokat, könyveket, szeruek ew jó<br />

aktot, hozzákezdek az anatómiatudásom gratapításához, <strong>és</strong> ha nem mery,<br />

itt haglom a fő<strong>is</strong>kolát,<<br />

Volt e$l k<strong>is</strong> szerencsém <strong>is</strong>. Mégpedig az,hogr a fő<strong>is</strong>kolán az éIet a szénszünet<br />

miatt nem indulhatott meg. Szereztem könyveket, e5l jó modellt,<br />

majd a fó<strong>is</strong>kolán lévő egret\en emberi csontvázat, amelyik forgó vasállványra<br />

volt fölszerelve, újságpapírba becsomagoltam, <strong>és</strong> azza| elindultam hazafelé,<br />

Akkor még a Hunyad téren laktam, a 7. számúházban - amelyet még a<br />

háború alatt kaptam, amikor az Aradiutcaiházat, ameiyben a lakásom volt,<br />

bombataláiatéfte. Rövid ideigtattőzkodtam szerencsére ott, azutánátkö|tözködtem<br />

a Benczűt utca 12. számú házba, a Lyka hiárolyék lakasának eglik<br />

műtermes r<strong>és</strong>zébe, amelyet tőlük kaptam meg; 72 évet töltöttem el ott, sokat<br />

dolgoztam, k<strong>is</strong>méretű figurál<strong>is</strong> képeket festettem, azonkívüI az anatómíakönyvemet<br />

<strong>is</strong> attfejeztem be. De ekkor méga Hunyadi téri szükséglakásban<br />

laktarn, <strong>és</strong> végigvonultam az Andrássy úton a csonwázzal. Az emberek néha<br />

utánam néztek, de nem voltak megrémüive attól, hogl emberi csonwáznak<br />

aLába lóg ki a papírok közül, mert h<strong>is</strong>zen akkor még az utcán itt-ott emberi<br />

tetemet <strong>is</strong> lehetett látni. Hazavittem. Reggeltől estig rajzoltam, rujzo|tam <strong>és</strong><br />

rajzoltam.<br />

Sosem felejtem el az e|ső őrámat, Naglon sok növendékem volt. Hetven<br />

első évesem <strong>és</strong> körülbelül negrven másodévesem. Bementem a tanterembe,<br />

ahol áporodott levegő fogadott: meleg <strong>is</strong> volt, sokan <strong>is</strong> voltunk. Az emberi<br />

koponyával kezdtem az emberi test oktatását. x<strong>és</strong>őbb éreztem, hogz a módszerem<br />

nem olyan, amilyennek szerettem volna, Magammal nem voltam<br />

megelégedett. Eiőadásaim után rendszerint szomorúan ballagtam hazafe\é.<br />

A módszeremen gzakran váLtoztattam, kísérleteztem, hogl e téren eredményes<br />

munkát végezhessek, újabb <strong>és</strong> újabb ötleteken törtem a fejem, amelyeket<br />

mindig rajzban próbá|tam rögzíteni. Ralzban gondolkoztam. Jó nébány<br />

év múlva sok k<strong>is</strong> váz|atom gyűlt erybe. Milyen jó volt, hogl megőriztem ezeket,<br />

mert k<strong>és</strong>őbb nagy segítségemre voitak, t953-ban funkcionál<strong>is</strong> anatómiakönyv<br />

elk<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>ére kaptam megb:uást a min<strong>is</strong>ztériumtól. Eleinte idegenkedtem,<br />

nem mertem ehhez az igen nehéz <strong>és</strong> felelősség<strong>teljes</strong> munkához hazzáfogni.<br />

Ekkor már volt va$l öt-hatszáz ilyen k<strong>is</strong> papírra lerögzített ralzocskám,<br />

ezeknek az alapján próbálkoztamkialakítani egi funkcionál<strong>is</strong> anatómiakönyvet,<br />

Mégse mertem választ adni még arra vonatkozőan, hogt elvállalom-e,<br />

hozzákezdltetek-e egy ilyen nehéz munkához. Ezt mondtam<br />

Mihályfi Ernőnek, az akkori, műv<strong>és</strong>zetekhez értő min<strong>is</strong>zterhelyettesnek <strong>is</strong>.<br />

TÖrtént aztán, hogl naglon sokat kínlódtam a gerincemmel, sokáig nem<br />

tudtam festeni, nem fudtam álló munkát végezni. Lementem Szentendrére.<br />

Elóvettem a szerszámaimat: az áL|ványomat, a háromlábú székemet, al

kámba raktam a vázlataimat, ötleteimet, rajzaimat, <strong>és</strong> még aznap v<strong>is</strong>szavtaztam,<br />

<strong>és</strong> este hattól majdnem reggel néryig mást se csináltam, mint a<br />

padlóra rakosgattam a rajzocskáimat, közben ki <strong>is</strong> alakult a könyv szerkezete,<br />

csonwáza, Reggel feló rájöttem, hory én akfu három anatómiakönyvet <strong>is</strong><br />

meg tudnék csinálni. Bizonyos múltam e téren már volt, h<strong>is</strong>zen már nyolcadik<br />

éve anatőmiával foglalkoztam a fő<strong>is</strong>kolán,<br />

A könlzvem felépít<strong>és</strong>ében a tanmenetem vezetett. De szükségem volt vala-<br />

kire, egl arányosan felépített emberi formára, modellre, hogl annak segítségével<br />

az átkr., stilizált szerkezet élő fotmát" sugalljon a néző számára,Ivanics<br />

Máté mint beosztottam lett a könyvem modellje.Ahory elk<strong>és</strong>zültem arujzsorozattal,<br />

megmutattam Mihályfi min<strong>is</strong>zterhelyettesnek, örült a gyűlteményemnek.<br />

Azannal teiefonált néhány munkatársának, s még aznap közölte<br />

a Művelt Nép Konyvkiadó vezéigazgatőjáyal, hory a könyvemet ki ke]l adni.<br />

Másnap term<strong>és</strong>zetesen ftjl kellett keresnem avezérigazgatóí., hogz a még<br />

nemt<strong>is</strong>ztázott kérd<strong>és</strong>eket megbeszéljük. Rövid időn belül a nyomdába kerültekarajzaim.<br />

Az Offset Nyomda váIlalkozottaffa, hogz a könyvem nyomódúcait<br />

elk<strong>és</strong>zítse, Naglon előrelátó <strong>és</strong> óvatos voltam. Engedélyt kértem a<br />

nyomda ígazgatójától, hogz az elők<strong>és</strong>zítő munkálatokban r<strong>és</strong>zt vehessek.<br />

Sokszor csak éjfél felé kerültem haza, Minden lapot külön megnéztünk, a<br />

nyomatokat megbíráltuk, s csak a^}tán kezdtek hozzá a sokszorosításához."<br />

A rajzokat orvosi szempontból Somogzi Barnabás ellenőrizte, bevezetőT,<br />

pedig Végvári Lajos a fő<strong>is</strong>kola művelőd<strong>és</strong>történ<strong>és</strong>z professzora írthozzá, h<br />

könyv a Művelt Nép Konyvkiadónál L91l-banjelent meg. Az elk<strong>és</strong>zült köniru<br />

szetűje 1954-ben Kossuth-díjat kapott. A könyv második ,,bővített, javított<br />

kiadását" , ,,átnézte <strong>és</strong> sajtó alá rcndezte Nádas Györgl", 1 955-ben már a Cserépfalvi<br />

lmre igazgatósága alatt megalakult Corvina Kiadó jelentette meg,<br />

amely azőta <strong>is</strong> állandó kiadója az immár számtalan idegen nyelven <strong>is</strong> megje|enő<br />

műnek.<br />

Egl nagz műv<strong>és</strong>z <strong>és</strong> nagrszerű pedagógiai érzékkel megáldott mester kivételes<br />

alkotása tankönyvként a huszadik század második felében imiglen<br />

válik megh atfuozőv á a világ műv<strong>és</strong>zetí oktatásában.<br />

Maga a mester ezt a víIágra szóIő alkotást a maga szerény életvitelére vezette<br />

y<strong>is</strong>sza. ,,Nehéz életem volt. Tudtam, hory a műv<strong>és</strong>zetből én megélni sosem<br />

leszek képes, mert a míiv<strong>és</strong>zetet olyan nagl dolognak <strong>és</strong> különös üglnek<br />

tekintettem mindig, hory azt az anyagiakkal kapcsolatb a hozni nem <strong>is</strong><br />

illik, Éppen ezétt az életemet ú5l rendeztem, hogr másképpen tartsam fönn<br />

magam. Inas<strong>is</strong>kolában tanítottam hosszú évekig. |ó| éteztem magam azinasok<br />

között, jőbatátokvoltunk, sohasem tartottam megazta bizonyos három<br />

lép<strong>és</strong> távolságo1 se az iparostanonc-<strong>is</strong>kolában, se pedig k<strong>és</strong>őbb aKépzőműv<strong>és</strong>zeti<br />

Fő<strong>is</strong>kolán. Persze bogrbarátaim voltak, mert jóban, rosszban mindig<br />

egytitt voltunk. Tizennégr évet töltöttem ott el, <strong>és</strong> ott tanultam meg, hogl hoglan<br />

kell úgl tanítani, hogl óravégeztével a tanuló a kijelölt anyagot magá-<br />

60

évá <strong>is</strong> fudja tenni. De hát én nem tanítottam, énbeszélgettem a növendékeimmel,<br />

a tanításnak ezt a módszerét nem h<strong>is</strong>zem, hory meg lehet tanulni,<br />

valakinek vas/ van ilyen érzéV,g vagy nincs. Amikor Berén} bejött az óráim_<br />

ía - nas/on szerctetí az óúimon lenni -, azíkérdezte egl alkalommal: >i[e<br />

}enő, hoi tanultad meg a tanításnak ezt,amódszetét?

Ar,tryalosi Gergely:<br />

vaniüatum vanita§<br />

Naglon nehezen érthető, vajon miért találták ki -<br />

feltehetőleg a lB. szá-<br />

zadban- a ,,csendélet" elnevez<strong>és</strong>t (nem <strong>is</strong> beszélve annak francia íotmájáről,<br />

amely, mint köz<strong>is</strong>mert, ,,holt tetm<strong>és</strong>zetet" jelent), H<strong>is</strong>zen a csendéletnek legtöbbje<br />

csupa olyasmit ábrázo|t, aminek a szemlél<strong>és</strong>e érzéki örömökkel járt:<br />

élelm<strong>is</strong>zereket, állatokat, virágokat, a míndennapi élethez szükséges eszközöket,<br />

stb. - vagy<strong>is</strong> mindazt, amiről az embernek az éIet, nem pedig a halál<br />

jur. az eszébe. 1,667-ben egl André Fébien nevű francia kritikus, midőn a műfajok<br />

akadémiai ranglétráján legalul elhelyezkedő műfajt kívántajelleme7ni,<br />

,,holt <strong>és</strong> mozdulatlan' dolgok ábrázolásárólbeszé|. Az ,,élettelen term<strong>és</strong>zet"<br />

gondolata, amely nem feltétlenül azonos a halott term<strong>és</strong>zette| {az inantmé<br />

szó jelenthet bénultságot, eszméletlenséget, vag;rl eglszerűen a mozgás hiányáq,<br />

Diderot-nál <strong>is</strong> megjelenik, aki pedig köztudomásúlag nagr rajongója<br />

vo i t cha rd i n műv <strong>és</strong>zetének. Mi ndaz o nál tal a műv <strong>és</strong> zeűö rtén<strong>és</strong>zek általáb an<br />

mege$/eznek abban, hogt az elnevez<strong>és</strong> első változata Hoilandiában jelent<br />

meg a 17. század közepe táján, <strong>és</strong> t<strong>is</strong>ztán technikai jelent<strong>és</strong>e volt: a németalföldi<br />

festők a ,,still,leven' kifejez<strong>és</strong>en eryszerűen mozdulatlan term<strong>és</strong>zetet,<br />

vagz modellként beállított term<strong>és</strong>zetet értettek. lnnen ered a német stílleben<br />

<strong>és</strong> az angol sttl|-\1fe, amelyek első megközelít<strong>és</strong>ben szintén nem a halálra<br />

utalnak, v<strong>is</strong>zont a sző szemantikai tartományáhaz hozzátesznek valamit,<br />

amit a holland eredetiben talán nem játszott sz€rep€t: a csend fogalmát, va-<br />

5l<strong>is</strong> egr virtuál<strong>is</strong> akusztikus dímenziót.<br />

Feltehetjük a kérd<strong>és</strong>t (nyilván sokan fel <strong>is</strong> tették mát az elmúlt két évtized<br />

során), hory miből ered ez a kettősség az angolszász illewe az <strong>és</strong>zakeurőpai,<br />

valamint a latin népeknél dívó elnevez<strong>és</strong>ekközöttl H<strong>is</strong>zen azutőbbikultúrákban<br />

lassanként a francia használat honosodott meg (például az olaszoknál<br />

a natura morta íelváltotta a korábban előíorduló cosa naturale, illetve<br />

a natllra tn posa kifejez<strong>és</strong>eket, mely utóbbiak szemmel láthatőan közelebb<br />

állottak a németalföldí szóhasználathoz). Okolhatjuk ezért term<strong>és</strong>zetesen a<br />

francia Akadémia álta| bevezetett merev hierarchiát, amelyen belül a pusz,<br />

tán tárgrakat ábrázolő kép csak a legalsó szinten kapott helyet, s azt" akülönös<br />

jelenséget, hogz a Felvilágosodás máskor oly szabad szellemű na5z<br />

eglén<strong>is</strong>égei lényegében értetlenül ha5rták ezt az értéksorrendet. Létezik<br />

azonban eg}l kev<strong>és</strong>bé foldhözragadt, filozófikusabb értelmez<strong>és</strong> <strong>is</strong>, Eszerint<br />

olyan, lényegében tudattalan,,szemantikai kontaminációró|" lenne szó,<br />

62

amely azújkori csendéletet összevonta ew, az ókorban mfu 1ó| <strong>is</strong>mert témaábtázolással,<br />

nevezetesen aVanítas, a hívság megjelenít<strong>és</strong>ével, amelyben v<strong>is</strong>zont<br />

a halál gondolatának domináns szerepe volt.<br />

Tudjuk, hogl a csendélet műíaja a hellen<strong>is</strong>ztikus kor kezdeteitől hírt ad<br />

magáról a görög kultúrákban; apró, hétköznapi tfugak, virágok stb. ábtázo-<br />

Lásátőlvan szó. Ezekból csupán a k<strong>és</strong>ői leszármazottak érkeztekelhozzánk,<br />

mint amilyenek a Pompejiben, Herculaneumban taláIt mozaikok. Az idősebb<br />

plinius által említett peiraikosz vag.r pireíkosz, aki talán az első név szerint<br />

említett csendélet-íestő volt, a rüparographosz nevet kapta, ,,alacsonyrendű<br />

vagz v<strong>is</strong>szataszító dolgok festőjel', ,,szemétfestő" jelent<strong>és</strong>űnu. Ez a pejotatív<br />

e|nevez<strong>és</strong> nem vá|toztat azon, ho5r annak az őkorí trompe-l'oeil technikának,<br />

amelynek kifejleszt<strong>és</strong>ét Apollodóroszya§ Zeux<strong>is</strong> nevéhez szoktuk kötni,<br />

óriási sikere lehetett évszázadokon keresztül, Inkább szenzuál<strong>is</strong> mint didaktikus<br />

műv<strong>és</strong>zet lehetett ez, a rőmai birodalomban feltehetőleg a patriciusházak<br />

falait ékesítették vele. De ha a Pompejiben vas/ Herculaneumban<br />

fe\tárt mozaikokra gondolunk, lehetetlen elhárítani a gondolatot, hogl az érzéki<br />

é|et. örömeinek kiélvez<strong>és</strong>érevaló epikureusbuzdítás mellett már ekkor <strong>is</strong><br />

szerepe lehetett acarpe diem ideolőgiának, az em|ékeztet<strong>és</strong>nek az élet végességére,<br />

az ember időbeli létmődjfua. Mors omnia aequat - látjuk azon az e|ső<br />

Vanítatum, vag<strong>is</strong> koponyaábrázoláson, amelyet a nyugat-eurőpai műv<strong>és</strong>zet<br />

felmutat: ez<strong>is</strong> Pompejiben láthatő.<br />

Abizánci műv<strong>és</strong>zetben tudomásom szerint nem találunk analóg törekvé,<br />

seket; talán ezzeI függ össze, ho5l a csendélet mint műfaj legközelebb a Trecento<br />

elején bukkan fel ttáliában. Giotto képeinek bizonyos r<strong>és</strong>zleteit szokás<br />

ilyenként említeni, valamint Lorenzetti <strong>és</strong> Gaddi trompe-l'oeíl technikával k<strong>és</strong>zült<br />

kapolna-dekorációit, A térbel<strong>is</strong>ég illúziőjának felkelt<strong>és</strong>ét persze majd a<br />

következő évszázad helyezi igazán a középpontba; Ucello vagl Piero della<br />

Francesca <strong>és</strong> Fererico de Montefeltre olyan megoldásokat alkaImaznak,<br />

amelyek közvetlenül utalni látszanak az antikmintákra (például a íélig nyitva<br />

hagyott fal<strong>is</strong>zekrény motívuma, amely tele van könyvekkel, tudományos<br />

eszközökkel;. Itt kell emiítenünk a miniatúra-műv<strong>és</strong>zetet <strong>is</strong>, amely a maga<br />

aprólékos realizmusávairbiztosítja a hűséges tárgr-ábrázolás továbbfej\őd<strong>és</strong>ét,<br />

immáron nem csupán ltá|iában, hanem a flamand festőknél <strong>is</strong>, Jan Van<br />

Eycknél, Memlingnél vagz Rogier Van der Weydennél a csendélet általában a<br />

figurál<strong>is</strong> kompozíciók egl r<strong>és</strong>zletét alkotja, többnyire szimbolikus vas/ pusztán<br />

dekoratív célzattal. Bizonyos vallási témák ábtázolásánál szükségszerűen<br />

megjelentek a csendéletfest<strong>és</strong>zet elemei (például a liliom az angtali űdvözlet<br />

megjelenít<strong>és</strong>ekor, a terített aszta| akánai menyegző e§etében, a szentek<br />

jellemző tárglai). Mindez feltétlenül hozzájárulhatottbizonyos ai-műfa-<br />

48 Az lgo2-ben megjelent Ókorí leikon (szerk, Pecz Vilmos) a kóvetkezőket írja róla; "Pyreicus,.. a hollandus<br />

genrefest<strong>és</strong> ókori megelózője; festett varga- <strong>és</strong> borbélyműhelyeket, szamarakat, csendéleteket,<br />

nagl realizmussal, úry hogl irányát p<strong>is</strong>zokfest<strong>és</strong>nek, rhyparographiának nevezték, <strong>és</strong> oly tökéllyel<br />

festetr, hogz képeit drága péfizzel fizették " Franklin, Budapest, 754. o.<br />

63

jok ftiggetlened<strong>és</strong>éhez: a virágcsokrok, élelm<strong>is</strong>zeíek, Vanitas-témák ábtázolása<br />

mindenn apos sá <strong>és</strong> elfo gado ttá v áIt. pyz antik xé n í á k {v endégaj án d ékok)<br />

festői témájának eguértelmű öröksége jelenik meg a manier<strong>is</strong>ták tefitett asztal-ábtázolásaiban,<br />

amely azután szintén a németalföldi festőknél jut tokélyre.<br />

(Itt mindenekelőtt az úgmevezett monokróm asztal-képeket kell említeni.)<br />

A csendélet mint a halálról való meditáció helye olyan divattá váIik,<br />

amely a protestáns németalföldről indul ugyan, de azután kiterjed az eg<strong>és</strong>z<br />

katolikus Európára <strong>is</strong>. Hozzá kell tenni, hogr ez a divattá válás a témák<br />

dekorativizáIődását <strong>is</strong> elősegítette. (A nagr kivétel Rembrandt.M<strong>és</strong>zárszéke,<br />

ez akampőnlógó kibeiezett ökör, a maga expresszionizmus felé mozduló hideglelős<br />

realizmusával.)<br />

Sorolhatnánk még a neveket a 79 . század, ele]éíől a 2a. század végéig, rámutathatná<br />

nk az impresszion<strong>is</strong>ta, a cézanne-i vag| a kub<strong>is</strong>ta csendélet különbségeire,<br />

megállapíthatnánk, hogl ennek a műfajnak bizonyos törvényszerűségei<br />

a dőntő különbözőségek ellenére töretlenül élnek eg<strong>és</strong>zen a hiperrealizmusig,<br />

sőt még tovább, eg<strong>és</strong>zen napjainkig. Mondandóm légtegéhez<br />

azonban, melyet megpróbálok róvidre fogni, ezek nem sokat adnak hozzá.<br />

Téz<strong>is</strong>em tehát a következő: az e\múlt két évezredben az olyan festői ábrázolatok,<br />

am el yek előzményként vas/,, u tózmá nyként " ö s sze fúggé s b e hozhatók<br />

a csendéletnek a 17. <strong>és</strong> a 78. században,kialakult ,,kanonizált" formáival<br />

{mert &z<strong>és</strong>em szerint ma a ,,csend élet" sző elsődleges, közvetlenül felbukkanó<br />

jelent<strong>és</strong>tartalma könilbelül azt fedi ]e, ami akkor alakult ki) valamikép-<br />

Pen mindig reflexív v<strong>is</strong>zonyban áIlnak az émberi létmód időbel<strong>is</strong>égével, vágl<strong>is</strong><br />

végességgel. Ez amegfogalmazás ebben az általánosságban persze nem<br />

markol sokat (vagl éppen túl sokat markol <strong>és</strong> keveset fog), h<strong>is</strong>zen mindenfajta<br />

fest<strong>és</strong>zetről elmondható, mióta világ a világ, ho$l (Tandori Dezső sza,<br />

vával élve) ,,tényíékez<strong>és</strong>", a társ/ak <strong>és</strong> a festői tfuggrá alakítatt emberalakok<br />

kiemel<strong>és</strong>e az irreverzibil<strong>is</strong> időfolyamból. Minden fest<strong>és</strong> maga a Vanitas, a<br />

tudván tudott hiábavalósá g, az idő felett aratott illuzórikus győze\em, amely<br />

a rcprezentatív fest<strong>és</strong>zet korszakainak legjelentősebb alkotásaiban tanúskodik<br />

a leginkább a Kreatúra örök alulmaradásárőL, A íest<strong>és</strong>zet, pilinszllytől<br />

kölcsönözve akifejez<strong>és</strong>t, ,,lerombol <strong>és</strong> megörökít" egrszetre, a dolgokat es/azon<br />

gesztussal szolgáltatja ki a t<strong>is</strong>zta időbel<strong>is</strong>égnek <strong>és</strong> teszi ídőtlenné. Az<br />

idő feletti grőzelem <strong>és</strong> az ídőnek való <strong>teljes</strong> önátadás eglbemosódik. lsmét<br />

Pilinsz\yt idézve:,,A Kreatúra könyörög, / leroskad, megadja magát". A Kreatúra,<br />

hz-Ami / kónyörög, mutatja magát." (Nagruárosi tkonok)<br />

Mindez tehát. szefintem <strong>is</strong> joggal mondható el a fest<strong>és</strong>zetrőI áltatábanvéve;<br />

még<strong>is</strong> úgt érzem (vállalva a műv<strong>és</strong>zetíöíténeti naivitás iátszatának kockázatát1,<br />

hogl a csendéletben az időbel<strong>is</strong>óghez valő víszony oly módon konstitutív<br />

hogz általa kísérletet tehetnénk a műfa) specifikálására <strong>is</strong>. Ehhez term<strong>és</strong>zetesen<br />

könlvnyi terjedelmű történeti elemz<strong>és</strong>ek szükségeltetnének (h<strong>is</strong>zen<br />

valamiféle történelemfeletti, korszakoktól <strong>és</strong> megvalósulási formáktól<br />

64

független definíció kínkeserves megalkotása alighanem semmiféle haszonna1<br />

nem járna),Itt <strong>és</strong> most, töredékes <strong>is</strong>mereteimre támaszkodva csak es/etlen<br />

példára hivatkoznók, annak étzékeltet<strong>és</strong>e cél)ábóI, hogr századunkban<br />

milyen jellegzetes koncepciók alakulhattak ki a csendélet sajátos temporalitására<br />

vonatkozólag.<br />

Ehhez Svetlana Alpers (maglarul nemrég megjelent) kiváló munkájának<br />

eryik fejteget<strong>és</strong>ét veszem alapulnn. ]elenlegi mondanivalóm szempontjábóL az<br />

teszi különösen érdekessé ezí. a könyvet, hogz eg<strong>és</strong>zen más nézőpontből tekint<br />

a csendélet műíajára, mint jómagam. Nem az időbel<strong>is</strong>ég-vonatkozást<br />

tattla e|sődlegesnek (még a Vanítas,allegóiák esetében sem), hanem a láthatónak<br />

<strong>és</strong> birtokolhatónak vélt tudás egfa)ta prax<strong>is</strong>át, mesterséggé a|akított<br />

graknrlását. Ez <strong>is</strong> ?tlozófr,a a maga módján, melyet Alpers abaconizmus holland<br />

válfajaként igzekszik* számomra nas/on meggrőzően - leírni, s amelyet<br />

e$l korabeli műv<strong>és</strong>z megfogalmazásával érzékeltet, ,,Ami a festőművé,<br />

szet szándékát illeti; mí az <strong>és</strong> mit hoz létre, A festőműv<strong>és</strong>z o|yan tudomány,<br />

amely arravaló,hogtábrázoljon minden eszmét va$l fogalmat, amilyet csak<br />

a látható term<strong>és</strong>zet eg<strong>és</strong>ze iétrehozni képes, <strong>és</strong> tászedle a szemet rajzzal <strong>és</strong><br />

színnel," S németallöldiek megközelít<strong>és</strong>mődjar<strong>és</strong>zekre bontja aIáthatőt 1például,<br />

amikor Abraham van der Schoor Vanttas-képén a legkülönfélébb nézőpontokból<br />

látunk koponyákat). itáliai lest<strong>és</strong>zettőL eltétően, mondja<br />

Alpers, <strong>és</strong>zakon nem alakult ki közmegegtez<strong>és</strong> ^z avizuál<strong>is</strong> idealitásról. ,,Nem<br />

érezték szükségét, hogl összerakják, egibeillesszék vagz valamiképpen feloldlák<br />

az egtedi láwányokat az eg<strong>és</strong>znek egzséges érzetévé" . Számukra a figuelem<br />

flem az öntudatból származík (derridásan szőWán, nem egy szubjektitás<br />

derivátuma), hanem aJiglelem maga az öntudat. Lemondanak aruől,<br />

ho5z kiválasszanak egyetlen, kiváltságos nézőpontot, amelyből a tudás öszszegezhetővé<br />

válik. Amikor tehát, mondja Alpers, Willem Kalí e5z meghámozott<br />

citroínot ábtázaI, akkor rlem az idő rombolását jeleníti meg, hanem egz<br />

jól <strong>is</strong>mert felületet <strong>és</strong> anyag<strong>is</strong>ágot vet alá a figlelmes tekinter, púbájának,<br />

miáltal olyasmit látunk, amit egzébként sohasem, A festő tekintete ,,új <strong>és</strong><br />

konkrét tudás" birtokába juttatott minket közös világunkról,<br />

Alpers éppen arra \átszik felhívni a figzelmünket, hogr a XVII. századi<br />

holland csendéletek esetében még akkor se tulajdonítsunk tűlzott jelentőséget<br />

az időbel<strong>is</strong>ég szemantikai dimenziójának, ha az adott festmény történetesen<br />

a Vanítas-téma <strong>is</strong>merős aliegoricitására épül, Acarpe diem élményét kifejező<br />

örökség, amely alátáshoz <strong>és</strong> a tudáshoz való új víszony terepének tekintendő.<br />

Ez a v<strong>is</strong>zony a döntő, s ebből a szempontból majdnem mindegl,<br />

hogl kakukkfíímagvakat, egereket, koponyákat vagl emberi arcokat vesz<br />

górcső a|á a festő. Alpers azonban túlságosan lelki<strong>is</strong>meretes <strong>és</strong> körültekintő<br />

tudós ahhoz, hogr ebben a lecsupaszított egzoldalúságban képv<strong>is</strong>eljen e5l<br />

49 Svetlana Alpeí* Hű képet alkotni, Holland ntűv<strong>és</strong>zet a XVil, században. Corvina, 2000. hivatkozásaim<br />

a 3. fejezetre vonatkoznak ("Hűséges kézzel <strong>és</strong> á'llhatatos szemmel", 95-143. o.)<br />

65

álláspontot, bármennyire <strong>is</strong> ez a véleménye. David Bailly 1651-ben k<strong>és</strong>zült<br />

csendéletének elemz<strong>és</strong>e kőzben úgl érvel álláspontja mellett, hogz másfelől<br />

v<strong>is</strong>szahozza a temporalitás|átszólagháttérbe szorított dimenzióiát Eglr<strong>és</strong>zt<br />

hangsúlyozza Bailly műv<strong>és</strong>zetszemléletének,,haszonelvűségét", vagl<strong>is</strong><br />

könyve alapkoncepciójának megfeielően a baconi progíam németaiföldiesítettváItozatának<br />

láttatja. Ebben a haszonelvű felfogásban, mondja ,,aműy<strong>és</strong>zel<br />

nem egtszerűen utánazza a tetm<strong>és</strong>zetet, nem <strong>is</strong> a kópzelet játéka, in_<br />

kább az a techné vagl<strong>is</strong> mesteí§ég, amelynek segítségével képesek vagrunk<br />

a term<strong>és</strong>zet értelmét kicsikarni." A műv<strong>és</strong>zet hasznatebát abban ál1, hogy újfajta<br />

világ<strong>is</strong>merethez yezet.<br />

Ezí. az érvel<strong>és</strong>t a fentebbiekbő| már <strong>is</strong>merjük. Ám amikor a kép konkrét<br />

elemz<strong>és</strong>ébe íog, Alpers olyan mozzanatokat <strong>is</strong> bevon az íntetpretáciőba,<br />

amelyek egláltalán nem szükségesek téz<strong>is</strong>eínek igazo|ásához, ellenben határozottan<br />

arra mutatnak, hogz az idíbel<strong>is</strong>ég még akkor <strong>is</strong> a csendélet meg,<br />

kenilhetetlen vetülete, ha maga a mű vitathatatlanul ,,aműv<strong>és</strong>zi tudás dicső,<br />

ít<strong>és</strong>e". Az <strong>is</strong>, de nemcsak az: ,,szemé|yes értékű emlékmű <strong>és</strong> haglaték <strong>is</strong>" teszi<br />

hozzá a műv<strong>és</strong>zettörtén<strong>és</strong>z. ,,Méltán nevezhetjük a képet emlékműnek,<br />

mert nem a szokásos formában, a festőállványon alkotja meg önarcképét,<br />

hanem portré alakban mutatja be önmagát; €$l ábrázo|ás a többi között. A<br />

műv<strong>és</strong>zet <strong>és</strong> az én megmunkálása hiánytalanul egrbeforr." Az asztalonheverő<br />

tfugrak mintegy magukba szippantották Bailly életét <strong>és</strong> munkásságát,<br />

a festőpáIcát taítő ifiú pedig vélhetőleg az örökös, akinek a hagyatékot szánta.<br />

Alpers el<strong>is</strong>meri, hogy majd rnindeglik tárgt ,,a haglományos utalást tartalmazza<br />

a hiábavalóságra <strong>és</strong> ennélfogva minden emberi iglekezetnek <strong>és</strong> kiváltképp<br />

magának az életnek a mulandóságára" , Ez azortban szerinte egá\talán<br />

nem a horatiusi gesztushoz vezeí.; nem azért mutatja fe1 a mesterségbeli<br />

tudás kínálta örömöt, a műv<strong>és</strong>zet gnimölcseit, hogl v<strong>is</strong>szautalja azokat<br />

az időbel<strong>is</strong>égükből eredő kilátástalanságra. Nos, sernmi okunk, hogl vitassuk<br />

ezt az értelmez<strong>és</strong>t, annál <strong>is</strong> kev<strong>és</strong>bé, mivel Alpers k<strong>is</strong>vártatva (na5lon<br />

becsületesen) hozzáteszi, ,Am azért téved<strong>és</strong> lenne azt hinni, hogr ezzelletudtuk<br />

a halandóság <strong>és</strong> a mulandóság eg<strong>és</strong>z ptob\émalát, amit Bailly képe<br />

feivet". Ennek a csendéletnek a lényege abban á1l, mondja, hory önmagát<br />

mint puszta festményt állítla elénk a maga törékenysógében <strong>és</strong> mulandóságában.<br />

Szinte ,,megszállottan verseng" ezze\ a törékenységgel, ,,amelynek<br />

udvarol, s amelyet elíogad". Alpers szőhasználata ezen ponton áthevül,<br />

mondhatnánk, d<strong>is</strong>kurzusa maga <strong>is</strong> belép a csendélet temporalitásának problémakörébe.,,Műv<strong>és</strong>zete<br />

abban csúcsosodik ki, hory buborókokat hoz létre,<br />

de ezek olyan mesteri fortéllyal megcsinált buborékok, hogl sohasem pattannak<br />

szét." Íme, a Vanttas,élmény megkettőz<strong>és</strong>e a műv<strong>és</strong>zettörténeti d<strong>is</strong>kurt<br />

zusban: a tudós esi oxymoronhoz hasonló retorikai megoldással élve, ha némileg<br />

szándékai ellenére <strong>is</strong>, v<strong>is</strong>szahelyezí centrái<strong>is</strong> pozíciőjába a csendéletet<br />

<strong>és</strong> azidőbel<strong>is</strong>ég ősi szimbiőz<strong>is</strong>át, Más szintre helyezve azt, term<strong>és</strong>zetesen, te-<br />

66

et engedve a vizuál<strong>is</strong> tudás, a vizuál<strong>is</strong> kísérletez<strong>és</strong> útján történő meg<strong>is</strong>mer<strong>és</strong><br />

örömsze rző aktiviLásának, de már nem alárendelve ez utóbbinak a temporalitás<br />

jelent<strong>és</strong>ét, ,,A hiábavalóság emblémái" - hangsú|yozza-,,nem anynyira<br />

jelenlétükkel idézik fel a mulandóságot, mint inkább a mesteri ábyázolásokként<br />

meglévő státusukkal. A műv<strong>és</strong>zet nem tárgta tehát az erkölcsi<br />

megítéi<strong>és</strong>nek, hanem ott frszkel annak kellős kőzepén." Alpers ezzel akarva<br />

akaratlanul el<strong>is</strong>meri, hogt az idő ,,megállítása", amely a csendélet létrejöttének<br />

abszolút feltétele, nem kiiktatja a temporalitást, ahogy Baconre hivatkozva<br />

bizonyítaní iglekszik, hanem éppen annak új <strong>és</strong> másho$/an döntő<br />

fontosságú szerephez juttatása.lgazavan abban, hogl a holland csendélete<br />

mindeglike a többitől elszigetelt leírásnak tekintethető, s ilyen értelemben kikapcsol<br />

egtfajta,,elbeszélő" kontinuumot.. Azt azonban már nem akafia tudomásul<br />

venni, hogl a kontinuitás kikapcsolása nem az idődimenziő megszüntet<strong>és</strong>ét<br />

jelentik, hanem éppen önnön hiányával, fonákjáróI utal a legrőzhetetlen<br />

időbel<strong>is</strong>égre, Nem a csendélet aliegorikus mondanivalőja ez,<br />

hanem létrejöttének lehetőségfeltétele, ahogz a filozófusok mondják,<br />

,,Painers make paíntings, not meantngs" - idézi Alpers könyvének mas/ar<br />

eIő szav a a műv <strong>és</strong>zettörtén<strong>és</strong>znő harciasan megfogalm azott hiv allás át. Ha<br />

pusztán e kijelent<strong>és</strong> feltételezhető intenciójátnézzük, <strong>teljes</strong> mértékben eglet<br />

kell értenünk vele. kevesen lehetnek, akik v<strong>is</strong>sza akarnának térní abhoz a<br />

szemlélethez, amely aműalkotás érte|mez<strong>és</strong>ét állítólagos jelent<strong>és</strong>ének körülhatfuolására<br />

igrekezett redukálni, a műv<strong>és</strong>zettörténetben pedig nem látott<br />

mást, mint elsődleges <strong>és</strong> másodlagos jelent<strong>és</strong>ek egimásrakövetkező sorát. A<br />

festők pedig valóban festményeket, nem pedig jelent<strong>és</strong>eket állítanak elő, A<br />

t<strong>is</strong>ztálkodás hasznos dolog, ígt az eszmék megt<strong>is</strong>ztítása <strong>is</strong>, de azértvigtáznunk<br />

kell, hogz ki ne öntsük a $zereket a futdővízzel egnitt. Alpers annyira<br />

ellenszenvezik a csendélet mulandőság-vagt hiábavalóság-allegóriakéntva-<br />

1ó felfogásától - amely tehát erre ajelent<strong>és</strong>re redukálná a csodálatos németalföldi<br />

fest<strong>és</strong>zet jó r<strong>és</strong>zét -, hory legszívesebben kiiktatná a jelent<strong>és</strong>ek elem-<br />

z<strong>és</strong>ét a műv<strong>és</strong>zettörtóneti munkából, Hajlamos elfeledkezni arról, amit<br />

egióbként glakorló múv<strong>és</strong>zettö rtén<strong>és</strong>zként ponto san tud, nevezetes en, hogz<br />

a műv<strong>és</strong>zet -. bármi$en műv<strong>és</strong>zet - csupán egy jelent<strong>és</strong>ekkel telített d<strong>is</strong>zkurzív<br />

térben funkcionál, Meggrőzően érvel amelleít, hogl a Xlfrl. század<br />

holland fest<strong>és</strong>zetének lényegi vonását a|eító jellegben kell keresnünk, hogl<br />

ez a műv<strong>és</strong>zet.,bármennyit <strong>is</strong> örökölt a múltból, a látásnak <strong>és</strong> a tudásnakűjfajta<br />

kapcsolatát hozta létre. Ám nem látszik figlelembe venni, hogt ezenúj<br />

kapcsolat megfogaimazása közben maga <strong>is</strong> jelent<strong>és</strong>eket áIlít eIő, más jelent<strong>és</strong>eket<br />

pedig (például a tempora|itáshoz kapcsoiódókat) szíve szerint háttétbe<br />

szorítana. Pedig az az elképze|t kijelent<strong>és</strong>, ho5r ,,a csendélet az időrő<br />

szól", semmivel sem inkább kárhoztatható, mintha például azt mondanánk:<br />

,,a csendéleta|átás mint kísérleti aktus útján megszerczhető <strong>és</strong> birtokolható<br />

új virtuál<strong>is</strong> tudásról szól". Npets persze í\em ezt mondja, hanem egl sa.játos<br />

67

festői'prax<strong>is</strong> <strong>és</strong> a vele egnitt kialakuló'ffIozőfiai attitüd lehetőség-feltételeiűlbeszél,<br />

Hasonlóképpen: akik (minr jórnagam) a csendélet történötileg módosuló,<br />

de mindig jelenvaló lehetőség-feltételének tekinti a temporalitás - (óleg<br />

tregatíve történő - műv<strong>és</strong>zi újrafogalmazását, nem azt mondják, ho5l<br />

minden csendélet az ,,időrő| §zól". A csendélet a fest<strong>és</strong>zet e5lik alapkonstituenséne<br />

k, az időhözvaló v<strong>is</strong>zonynak eglik legradiká1 <strong>is</strong>abb áegnyitvanu-<br />

1ásmódja.<br />

6B

Maúin lringó:<br />

rujzolni csendet<br />

rajzolni spirál<strong>is</strong>an<br />

szóval csendet ahory<br />

áthajlik onnan ide<br />

magából kivetkezve még<strong>is</strong><br />

maga maga<br />

megralzolni csigába szedv e<br />

ahogr a hasonlat ívevezet<br />

ceruzát, szempillát<br />

szóva| többféleképp<br />

tompán áthúzní, becsavarodni<br />

az ütes <strong>és</strong> t<strong>is</strong>zra lapon<br />

köréje rá s ha5lni<br />

hatása töltse s tartsa fenn<br />

mint mosolyt a rűzs<br />

az aranykeretű ovál<strong>is</strong> csöndet<br />

69

Vass Éva:<br />

Híán} hiány a hiánytalan<br />

weöres sánd,or Medeia című versének elemz<strong>és</strong>e<br />

(E<strong>is</strong>emann Györgz Tantalosz a századvégen című tanulmányának alapján)<br />

,,Az önmagába zárkózó hiánylény bámulatos közönnyel <strong>és</strong> érzéketlenség,<br />

gel tud átgázoLni mindenen, hogz a belső űrt megtöltse, Ez a passzivitásból<br />

fakadó pusztítás."50<br />

hMedeta vers mottójában azonosítva találunk egzmással ellentétes fogalmakat,<br />

jelenségeket. élő egr a halotta|, az ébet az airvőval, az iflú az öreggel<br />

stb. A mottónak az ^z a funkciója, ho$z az eg<strong>és</strong>z műre vonatkozó igazságot<br />

vetítsen előre segíwe a megért<strong>és</strong>t. Márpedig ha ezeket a paradox szövetségeket<br />

Médeía személyére <strong>is</strong> igaznak véljük, akkor figlelemreméltó lehet megneveznünk<br />

<strong>és</strong> megvizsgálnunk az őkétlegjellemzőbb, e$lmást taszító pólusát.<br />

Mégpedig azt, hogt Médeia gyilkos <strong>és</strong> ő maga az áldozat <strong>is</strong>.<br />

Médeia <strong>is</strong>teni parancsból lesz szerelmes laszőnba. Tulajdonképpen ennek<br />

a szerelemnek a csíráját az <strong>is</strong>tenek ültették szívébe. Ez az érz<strong>és</strong> élete szerves<br />

r<strong>és</strong>zévé válik, <strong>és</strong> az <strong>is</strong>tenektől, Istentől, valamilyen felsőbb hatalomtól való<br />

k<strong>is</strong>zolgáltatottságát jelzi. Elharyja apját, megöli ftvétét <strong>és</strong> a királyt ezért a<br />

szerelemért.laszón azonban véget vet ennek az <strong>is</strong>teni rendeltet<strong>és</strong>ű harmóniának,<br />

kapcsolatnak <strong>és</strong> elhagzja azL, aki őt feltéte| nélkül szereti. Médeia tehát<br />

r<strong>és</strong>zese lehetett egz <strong>is</strong>teni kapcsolatnak, amely ugyan követelt áldozatokat,<br />

de tulajdonképpen ezeket eIőre beleszámították az <strong>is</strong>tenek. Azonban<br />

amint vége szakadt a kapcsolatnak, Médeia hiánylénnyé vált. Többé nem létezik<br />

az a harmónia, ami az <strong>is</strong>tenek közbenjárásávaI megszülethetett. Ettől<br />

kezdve élete csak arra irányul, hogl ezt az űrt bármi áron betöltse. Úlabb emberáldozatok<br />

következnek, de ezek|étjogosultságát nem szabad az e\őzőekéhez<br />

hasonlítanunk. Amazok pontosan illeszkedtek az <strong>is</strong>teni terybe, fájdalmas<br />

szükségszerűség hqtatta őket"végre Médeiával. De az <strong>is</strong>tenek engedélye<br />

nélkül, önkényesen bemutatott embeúldozat <strong>teljes</strong>en másra főkuszál. Az áIdozathozatal<br />

mindig <strong>is</strong> azt fejezte ki, hogz nem az ember az éler. ura, Az áIdozattal<br />

<strong>is</strong>meri be k<strong>is</strong>zolgáltatottságát<strong>és</strong> táuta|tságátaz i§tenre, valamint elhelyezi<br />

önmagát a világban. Áz emberi lény ennyiben nyitott, nem tud zárt<br />

világot alkotni magának, amelyben a salát szabályai feltétel nélkül működnek.<br />

Az áldozat azanban sohasem végleges, h<strong>is</strong>zen az ember sohasem képes<br />

50 EISEMANN GyöIs/: Tantalosz a századvégen. in.: Ósjbrmtikjelenídóben,72.<br />

7a

örökre <strong>és</strong> tökéletesen megoldani emberi, hiányos helyzetét. Ezt az <strong>is</strong>tenek <strong>is</strong><br />

tudják, ezértkérnek az embertől mindig helyettes áldozatot. Az embernek<br />

nincs joga, sem illetékessége, h,ory végleges, komoly áldozatot,hozzan az <strong>is</strong>teneknek,<br />

Ez kizfuőlag <strong>is</strong>teni tett lghet. Csak az <strong>is</strong>teni áldozat képes örökre<br />

megváltani az embert glarló emberségéből (l. Kr<strong>is</strong>ztus áldozata), Médeia<br />

azonban fájdalmát követő közönye <strong>és</strong>lázadása szövetségében megöli az iflú<br />

arát, saját $lermekeit <strong>és</strong> a versből kiderül, hogl laszón <strong>és</strong> saját maga megryilkolásától<br />

senr riadna v<strong>is</strong>sza. Ezzel tehát önmaga szab magának törvényeket,<br />

ő maga lesz élet <strong>és</strong> halál ura megkerűIve az <strong>is</strong>teneket, Valójában nem<br />

a glilkolás önmagában Médeia bűne, hanem az öntöwényűség, annak elvet<strong>és</strong>e,<br />

hogr ráhaglatkozzon az <strong>is</strong>teni akaratra. Ezeknekaz áldozatoknak a segítségével<br />

sem kapja v<strong>is</strong>sza azonban a férfi szerclmét,vágra nem <strong>teljes</strong>ül be<br />

<strong>és</strong> éppen ezválík tantaloszi sorsának büntet<strong>és</strong>évé. Nem sújtja őt az <strong>is</strong>tenek<br />

karja, csupán magánya, kiapadhatatlan <strong>és</strong> soha be nem <strong>teljes</strong>ülő vágának<br />

kínjai lesznek büntet<strong>és</strong>e. Ígz válik a gyilkos áIdozattá. ,,Alázadó közöny tehár.<br />

azt" a lélekállapotot jelöli, mellyel a nyitottság nélküli hiánylény a végleges<br />

áldozatra rászánja magár., s azí" va|amilyen szinten, valamilyen formában<br />

végrehajtja. Semmit sem vállal a jelen káoszáből(...), s érzéketlenül<br />

nyúL át alétez<strong>és</strong> fuáma<strong>is</strong>ágának realitása fölött. Mindenáron az általa elképzelt<br />

szubjektív harmóniát akafia, melytől, úgt érzi, igazságta|anul megfosztatták,<br />

s melynek könyörtelen ügrnöke |esz.""<br />

Most pedig nézzükvégig, milyen ívet rajzo|Médeia <strong>és</strong> történetének hiány-<br />

1ény mivolta a versen keresznil.<br />

A vers felüt<strong>és</strong>e ís je|zi, hogl a legfontosabb jelenség vizsgálatába Y"ezdtünk,<br />

híszen az e|ső mondat egtszeíre három tagadás dimenziíját nyitja<br />

meg. Nem sokkal utáfta <strong>is</strong>mót a hiány <strong>és</strong> annak betölt<strong>és</strong>ére irányuló vágy jelenik<br />

meg: ,,egu cseppért tapad a nyirkos földbe"" Ha hagzjuk, hory ez a pár<br />

szavas mondat hasson ránk, érezni fogjuk a csepp szó <strong>és</strong> a nyirkos fekete<br />

föld nem <strong>is</strong> annyira tartalmi, inkább hangzásbeli, asszociatív jellegő feszül<strong>és</strong>ét.<br />

A cseppben bennefoglaltatik az <strong>is</strong>, hogy kev<strong>és</strong>, hogr az utolsó, hory finom,<br />

életadő, gtógtító, hory gömbölyű. A fekete nyirkos fold pedig magában<br />

hordja, hogr az eg<strong>és</strong>z nedves, hogy ta|án a nedvességtől fekete, hogl állott,<br />

porhanyós, büdös, A kettő egimásnak feszül, r,aszítja eglmást, <strong>és</strong> még<strong>is</strong> csak<br />

eglmásból élhetnek, csak egnitt létezhetnek, e5lmásnak adnak értelmet, Ez<br />

a csepp arta hivatott, hogy életet adjon a rózsatőnek, hogl betöltsön, de ez<br />

nem jöhet létre, ahogl maga a c§epp sem, a fekete nyirkos föld nélkül. Ezért<br />

<strong>is</strong> hasonlítja a rőzsát sa)átmagához Médeia, h<strong>is</strong>zen ahhoz, hogl az <strong>is</strong>teni<br />

harmónia cseppje újta az övé legren, a rohadó sárkányt kell segítségul hív-<br />

5í U.o.74.<br />

sz wrÖREs Sándor: Medeia, In; Eg/beg/ütött írásoh 1I. Bp, 1970. 255.<br />

71

nia, gzilkolnia kell. A bennünk lakoző Isten nem működhet a szintén bennünk<br />

munkálkodó, rohadó bűnös, emberi létünk nélkül.<br />

Ki kell emelnünk, hogi Médeiának megszűnik a kapcsolata az <strong>is</strong>tenekkel,<br />

Erre többször <strong>is</strong> találunk utalást a versben, Pl,: ,,Jobb, ha nem tudom, nem<br />

kérdem az <strong>is</strong>tenektől, mért hívlak én?"53<br />

Az <strong>is</strong> kiderül, hogz Médeia az <strong>is</strong>tenek Észéről étezte becsapásnak, árulás,<br />

nak a helyzet hirtelen rosszra fordulását: ,,az <strong>is</strong>tenek szűzt<strong>is</strong>ztakezébe adják<br />

<strong>és</strong> ha vér csorog, majd számonkérik ők,"'n; ,,az égiek mozdították kezem,<br />

v ezették |Őröm, töltötték bürök,poharam, még-sincs r<strong>és</strong>zemre oltalom""<br />

Naglon fontos akövetkező két sor: 'Ha mutatnám szivem: irgalmaznánakaz<br />

<strong>is</strong>tenek, De néma leszek, esküszöm."'u \gaz, ho$l <strong>is</strong>teni szikra lobbantotta<br />

fel szerelmüket"laszónnal de a választás Médeiáé.Yá|asztás a ,,bánat<br />

<strong>és</strong> a semmi közül"". A szív megmutatása éppen azt jelenti, amire már fentebb<br />

<strong>is</strong> utaltam; ráhagratkozás az <strong>is</strong>tenre, bizalom az <strong>is</strong>tenben, Ez egtfelől<br />

glengeséget <strong>is</strong> jelenthet, amennyiben a semmivel játő kockázawállalás, a<br />

mindennek az elvet<strong>és</strong>e azonos lenne a bátorsággal. De ki dönti el, mí abár.rabb:Lázadni,<br />

szenrbes4egülni, az <strong>is</strong>teneket hibáztatní,bezárkőzni<strong>és</strong> gyilkolni,<br />

vasr elíogadni laszón dönt<strong>és</strong>ét, abánatot <strong>és</strong> ráhagratkozni arra a felsőbb<br />

akaratra, amely valami oknál fogva ebbe az irányba terelte az életemet Mindenkinek<br />

mást jelent a bátorság. Médeia nem mutatja szívét, bár be<strong>is</strong>meri,<br />

hogl ez lenne a megoldás. Mégsem ezrváIasztja, hanem |ázadásának ad he-<br />

1yet, a bánat <strong>és</strong> a semmi köznl ő a semmit választja.<br />

Az e|ső szakaszvége felé találjuk a számunkra egzik legjelentősebb egységet:<br />

,,árny vagl csak, hiány, csak seb a szivemben s folyton tépleh semmi<br />

több." <strong>és</strong> uglanitt lejjebb: ,,mert több va$z nekem, mint életed, vagl életem."'u<br />

Ha ezidáíg nem <strong>is</strong> érzékelwk volna a versbői, itt eglértelműen metafizikai<br />

sftre tereli a problómát Weöres (vagz Médeia). Az első r<strong>és</strong>zben Médeia valamilyen<br />

formában azonosítjalaszónt ahiánnyal, a második t<strong>és</strong>z eztkieg<strong>és</strong>zítve<br />

pedig azt emeli ki, hogl a {érfl csupán anyagi, testi megtestesítője. Nem<br />

azonos vele, egyszerre kevesebb <strong>és</strong> több annál. Megpróbálom feloldani a paradoxont:<br />

ennek a történetnek lehettek volna mások ís a szereplői, de az <strong>is</strong>tenek<br />

választottáklaszőnt <strong>és</strong> Médeiár, <strong>is</strong>. Ezért egtr<strong>és</strong>zt emberi dimenzióban értelmezve<br />

laszónjelenti Médeia számáta a hiányt; a férfit ke1l v<strong>is</strong>szaszerczníe<br />

mindenáron, emberi lények íeláldazása árán <strong>is</strong>. Ebben a világban helye van a<br />

szenvedélynek, a fizikai őrületnek, a tudatos pusztításnak. Ery másik, metafizikai<br />

dimenzióban nem laszőnt akarja v<strong>is</strong>szaszerezní Médeia, hanem egz<strong>is</strong>ztenciájának<br />

azt az elveszített szervéí,, amely benne az <strong>is</strong>tenítjelentette <strong>és</strong><br />

53 U.o.255,<br />

54 u.o. 256,<br />

55 U. o,256.<br />

56 U. o. 257.<br />

57 ]ean-Luc Godard: Klfullatíósíg (A bout de soEfle) c, filmjébőI<br />

58 L. 3,lj.258,<br />

72

ami több kettejük fizikai, evilági kapcsolatánál, Csak hiányként, sebként 1ár<br />

ja a fétttt a húsvér nő, de mindkettejük életénél többet jelent kiköszörülni az<br />

egz<strong>is</strong>ztenciáján esett csorbát; v<strong>is</strong>szaszerezni ahajdani, paradicsomi idiilt, az<br />

<strong>is</strong>teni magot, énjének jobbik felét, }u egzik dimenzióban talán megoldás lehet,<br />

vagl enyhet adhat abosszú, a pusztítás, de a másikban ezeken felülemelkedve<br />

csakaz adhat feloldozást, ha elfogadjuk hiánylény mivoltunkat, <strong>és</strong> nyitottságunk<br />

Évén teret engedünk az <strong>is</strong>teni kinyilatkozbtás <strong>és</strong> akarat (term<strong>és</strong>zete§en<br />

a Gondv<strong>is</strong>el<strong>és</strong> nevében) beáramlásának. Hagzjuk, hogl Isten a saját<br />

maga módja <strong>és</strong> szándéka szerínt nevelgesse a magot, amit belénk ültetett.<br />

Fentebb említettem, hory a végleges áldozat meghozása nem emberi, hanemkLzárólag<br />

<strong>is</strong>teni cselekedet lehet. Az emberáldozat azonban nem helyet,<br />

tes áldozat, hanem végleges áldozatnak tekinthető. Pontosan ilyen, illetve az<br />

es/etlen végleges emberi áIdozat Kí<strong>is</strong>ztus feláIdozása: Isten feláIdozza fiát<br />

Médeia tehát olyan területre tévedt, amely már nem tartozik az ő hatáskötébe.<br />

Lz első szakasz zárő sorai mintha felidéznék Médeia kr<strong>is</strong>ztusi hivatásá,<br />

nak nemkért, nem engedett, tiltott felvál|alását:,,S ha íelelni kell <strong>és</strong> tetteink<br />

terhét velem megosztanod: én egledül <strong>is</strong> elbirom. Két vállam van, ne félj,"*<br />

Tetteink terhét Jézus cipelte, ő az egyetlen, aki egzedül <strong>is</strong> elbírja, akinek két<br />

válla elbírta a kereszt nehéz súlyát.<br />

A vers első szakaszában a do|gozatcím első felének, a hiány r<strong>és</strong>zletes bemutatása<br />

történik,<br />

A második szakaszban talán még erő<strong>teljes</strong>ebben megtaláljuk a mottóban<br />

előv ezetett,,szövetkezett paradoxonokat".<br />

Médeia pokolraszáll: önnön énjének bu$lraiba merül, áImában megjelennek,<br />

testet öltenek kettős vá$zai. Már a szakasz elején űjra 1elz<strong>és</strong>t. kapunk az<br />

eddigi tételeink bízonyttásáíá: ,,Á sáq a por örök álmában felsóhajt, lassan<br />

megreped (...), mutatja (.,.) a merdek utat lefelé, melynek legmélye nincs<br />

soha."uo A sár, a por éppúgl Médeia eglik énje, mint álmának a k<strong>és</strong>őbbiekben<br />

felbukkanó további szereplői (Sárkányszűz, Sárkánylegény). Talán valamilyen<br />

kúlső réteget jelent, amelynek megnyitása feltétlenül szükséges a további<br />

rétegek íelltárásához. A sárnak, pornak örök álma vanl két dologra<br />

utalhat ez, Az eguik, hogz Médeia felébteszti ezt a ftgőta alvó réteget, a másik,<br />

hogl ez a íelébreszt<strong>és</strong> talán nem történhet meg, amikor ébren vag,unk,<br />

hanem csak az álom óvó szárnyaí alatt. S valóban: ha v<strong>is</strong>szagondolunk egzegy<br />

archetipikus álmunkra, emlékeznünk kell, hogy ezek az álmaink állnak<br />

legközelebb hozzánk, ahhaz, akikvalójában mi magunkvaglunk. De ezeket<br />

az á|mainkat véglegesen nem tudjuk megfejteni <strong>és</strong> ezzel e$/ütt term<strong>és</strong>zetesen<br />

önmagunkról <strong>is</strong> csekély tudást sajátíthatunk el. Erre utaltam dolgozatom<br />

elején, mikor a nyitott emberi term<strong>és</strong>zeuől írtam. Nincsen legmélye az embev<br />

59 L. 9. 1,.<br />

60 L.3.lj.259.<br />

lJ

nek, az ember mindig <strong>is</strong> több annál, mint,amit önmagáról megtudhat <strong>és</strong> amit<br />

másoknak kifejezhet magáról. A párds űr, a boldog sötétség veszi könil saját<br />

tájainak bebarangolása közben. A legfontosabb kérd<strong>és</strong> azonban továbbra<br />

<strong>is</strong> nyitott marad: Hová érkezik meg végúl az ember, Médeia, Weöres? Nyitott<br />

az ember, vagr pedig hiánylény?<br />

A következő erőte|jes képünk Médeiáról a Sárkányszűz alakja. Ebben ísmét<br />

megtaláljuk a nő kettős énjét: a grilkost <strong>és</strong> az ál,dozatoL. Bizonyos történetekben<br />

a sárkányoknak szüzeket szoktak felajánlani á|dozatvl, cserébe a<br />

szörnyeteg életben hagyja aváros többi lakóját. Médeia tehát önmaga puSZtítőja,<br />

önmagának esik áldozatul, önnön lényének jobbik felét feláldozza <strong>és</strong><br />

ennek eredményeként bizonyos ideig tartó nyugalom, jóllakottság következik.<br />

De ez csak időleges lehet, Médeiában megtestesül azanban a Sárkánylegény<br />

<strong>is</strong>. <strong>is</strong>mét a sárkány, <strong>és</strong> vele együtt a legény, aki arra hivatott, hogl megölje<br />

a szörnyet <strong>és</strong> megmentse választottját, a szüzet. Kezd egrértelművé válni,<br />

hogl valőjában mivel <strong>is</strong> küzd Médeia, adott sárkány mivolta, de hogy hoglan<br />

v<strong>is</strong>zonyui ehhez a r<strong>és</strong>zéhez, az csak rajta múlik. szembeszegülhet ve-<br />

7e, <strong>és</strong> ezzel v<strong>is</strong>szakaphatja szűzi mivoltát <strong>is</strong>, vagr feláldozhatja magát neki.<br />

Ebben az esetben a legnaglobb szembeszegril<strong>és</strong>t talán azjelenti, ha nem adjuk<br />

meg magunkat bűnös, rosszabbik felünknek, hanem elfogadjuk, hory 1étezik<br />

<strong>és</strong> próbáljuk megszelídíteni, aho$z egi másik Weöres írásban olvashatjuk<br />

(A váglak megszelídít<strong>és</strong>e). Ekkor a sárkány <strong>és</strong> az ember egrmás mellett<br />

élhet, eglmás javára tevékenykedhet. De ha megadjuk magunkat neki, akkor<br />

felfal, felem<strong>és</strong>zti jobbik énúnket. Term<strong>és</strong>zetesen mind a sárkány, mind a<br />

szűz, mind a legény öröktű eggtek,legbelső buglrainkban uglanolyan örök<br />

harcot. vívnak, ahogzan a mesékben különálló alakok.<br />

Kifúntetett helyet foglal el Médeia álmában az emberfejű <strong>is</strong>ten. Megint a<br />

már jól<strong>is</strong>mert kettősség: <strong>is</strong>ten <strong>és</strong> ember eglényegí<strong>is</strong>ége. Ez az emberfejű <strong>is</strong>ten<br />

elfogja, rabul ejti a Sárkányszizet, majd feláldozza csapatával. Ki lehet<br />

ez a vezét? Lehet <strong>is</strong>teni rendel<strong>és</strong>, lehet emberi hűtlenség, lehet körülmény.<br />

Ami közös bennük; ezeknek eshetett á|dozatu| Médeia. Kívülről érkezőkér<strong>és</strong>ek,<br />

elvárások, parancsok, amelyeknek meg kell felelni, amelyek megkövetelik,<br />

hogl <strong>teljes</strong>en az övéké legyen, amelyek szétcincálják, darabokra szedik.<br />

Végül v<strong>is</strong>szaérkezünk az első szakaszban említett nyirkos fekete földhöz,<br />

melyben sárkány rohad. Term<strong>és</strong>zetesen magát Médeiát <strong>is</strong> lehet azonosítani<br />

az emberfejű <strong>is</strong>tennel: benne <strong>is</strong> van <strong>is</strong>teni <strong>és</strong> emberi <strong>is</strong> <strong>és</strong> vannak magával<br />

szemben ewárásai, amelyeknek ugranígl áldozatul eshet. Tehát itt <strong>is</strong> tovább<br />

követhetjük a már elindított kettős száIat. Lehetnek az <strong>is</strong>tenek, a körülmények,<br />

Iaszón, akik tőrbecsalták, de lehet önnönmaga á|dozata <strong>is</strong>, Az érteimez<strong>és</strong><br />

dimenzióiát kell csupán egzértelműe n meghatároznunk.<br />

A Sárkányszüzet földbetiporták, a fdld összezátul <strong>és</strong> újra k<strong>is</strong>imul. Nem<br />

tudni pontosan hol járunk időben, h<strong>is</strong>zen nincs <strong>is</strong> idő, de azbíztos,hogt ez<br />

az a föld, amelyet Médeia a második szakasz elején mély álmáből felébresz-<br />

74

tett. Most űjra összezárul ebben a másik történetben. Valami befejeződött ezze|<br />

az áldozattal, valami ínegíört: ,,külön ítra tér a jó meg a rossz, élet s<br />

halál"u'. Ami a mottóban, ami ezídáig a versben egr volt, hirtelen különválik<br />

<strong>és</strong> önálló é|etetkezd élni. Meghalt a Sárkányszűz, a Sárkánylegény pedig őt<br />

siratja, nem tudta megmenteni. Es/ik énje meghalt medeiának, Iaszón elhagrta<br />

őt .., bátmelyik síkon <strong>is</strong> kozelítjük meg: hiánylénnyé vált. ttt <strong>is</strong>mét<br />

v<strong>is</strong>szatér az e|ső szakasz vezérmotívuma, a cseppért áhítozó tőzsatő: ,, (..,)<br />

kaparom a földet, ho1 ő lemerült"u'. ,,(...) felkiáltok egr é)szakán, mint aki<br />

céljára döbben: >Jaj a Sárkányszizeí.kivánom ént Úlulon rég-kiapadt erőm,<br />

e násztakarom!

su$ár: oda hullt a Sárkányszűz virággal telt öle, bimbó-szive, rögbetiport<br />

élete."u'Megérkeztünk a dolgozatom címének kétharmadához, a színtelen űr,<br />

az üres halotti pólya, a sötét <strong>és</strong> a semmi köztJeküdní, a kettős eJszaka mind<br />

a hiány hiányát mutatják.<br />

Mikor éppen lemondana rőla, a Sárkánylegénynek megjelenik kedvese. Az<br />

a kedves jelenik meg, aki hajdanán az övé volt, s mellette fiatalon önmaga<br />

<strong>is</strong> feltűnik. Az áhított állapot, vágrának tárgta most végre megjelenik, de<br />

ahogl Tantalosz történetébő már <strong>is</strong>merjük, ez a vági soha sem <strong>teljes</strong>ülhet<br />

be. Eg<strong>és</strong>z életében a Holdbeli csónakost kívánta, s az ábrándkerget<strong>és</strong> mellett<br />

megöregedett, vágta be<strong>teljes</strong>ületlen, szomjan <strong>és</strong> grumölcstelen (ez mát<br />

konkrétan Tantalosz büntet<strong>és</strong>ét ídéz|) marudt.<br />

Ezzel zátul a második szakasz: a hiány hiányának megapasztalásaután<br />

az embet megmarad betöltetlenül, hiánylény mivoltát nem tudta megszüntetni,<br />

weöres verse kimondottan modernnek mondható, ha idő- <strong>és</strong> térszerkezetét<br />

vizsgáljuk. Eddig <strong>is</strong> több utalást olvashattunk az áIomra <strong>és</strong> az ébren|étre<br />

vonatkozőan, de nincs ezekközőtt logikai folyamatosság, Nem tudjuk, mikor<br />

van ébren az elbeszélő <strong>és</strong> mikor alszik. A harmadik szakasz <strong>is</strong> ébred<strong>és</strong>sel<br />

indít, <strong>és</strong> a harmadik bekezd<strong>és</strong> talán a második szakaszbeli álomra, pokol-<br />

)fuásra utalhat.<br />

Azth<strong>is</strong>zem, a vers nem lenne eg<strong>és</strong>z a harmadik, befejező szakasz nélkül,<br />

Ebben a r<strong>és</strong>zben nyer értelmet az első szakaszbeli hiány pdl:ldszl; a második<br />

szakaszbe\í hiány hiányának rémálma. Ebben a r<strong>és</strong>zben valóban megtörténlk<br />

az áldozat. Médeia feláldozzamagát apjának, kedvesének, grermekének.<br />

Mintha a Sárkányszűzzel történt, álmában\átott áldozatot <strong>teljes</strong>ítené be. Az<br />

álomból végul <strong>is</strong> nem derül ki e5zértelműen, hogr kí áldozza fel a szúzet.<br />

Tudjuk, hogr az emberfejű <strong>is</strong>tenség, de hogl ez kinek, Médeia melyik t<strong>és</strong>zének<br />

feleltethető meg, az nem derül ki. A fontos, hogl itt <strong>és</strong> most be<strong>teljes</strong>ül az<br />

á|dozat, Médeia szerettei éhségét saját testével, életével csillapítja.<br />

Ekkor érkezik meg Médeia a híóny hiánya híánytalan állapotába. Különböző<br />

képekkel mutatja be, néma ktáltás; <strong>teljes</strong> sótét, mely árnytalan; se-van<br />

se-ntncs; hiány hiánya híánytalan; vaglok <strong>és</strong> nem vag,lok; eltört a telt csupor<br />

<strong>és</strong> Gz ec€tes bor klfolyt, eltört az üres csupor <strong>és</strong> az űr mely benne volt.<br />

Olyan hiányok ezek, amelyek tökéletesek, a hiány hiánya hiányralanul jelenik<br />

meg bennük, A hiánytalan itt azt jelenti, hogy hiány mivoltában tókéleles,<br />

,, (...) nem tép baj <strong>és</strong> gyász férge, még<strong>is</strong> örömtelen'uu Hiányzikabaj <strong>és</strong><br />

gtász, de ezek hiánya nem az örömet szüli, hanem ery újabb hiányt, az<br />

örömtelenséget, ígt lesz hiánytalan a \eltár. Az üres csupor sem egrszerűen<br />

üres, hanem az űrt foglalja magában, amely önmagában maga az abszo|út<br />

67 U.o.265<br />

68 U.o. 268<br />

76

hiány megtestesítője <strong>és</strong> ráadásul mindkettő eltörik, így lép színre itt <strong>is</strong> egl<br />

harmadik hiány az eg<strong>és</strong>z, erység hiánya, Vagtok <strong>és</strong> nem vaglok. Médeia, a<br />

hiánylény létezik, úgy, mint töíött telt csupor, amiből kifolyt a bor, <strong>és</strong> nem 1étezik;<br />

ahosl az eltött üres csuporban az eltört űr sem |étezikva\ójában. Mínden<br />

eg<strong>és</strong>z eltörött,.. Eddig azt|áttuk,hogt az ember nyitottsága <strong>és</strong> hiány,<br />

lény mivolta szorosan összekapcsolódik, h<strong>is</strong>zen a hiány annyit jelentett,<br />

hogy több annáI, mint ami beiőle megtapasztalható, a nyitottság pedig ennek<br />

édeste§wére: betöltéxe vár, de kívülről érkező betölt<strong>és</strong>re. Í5i alkottak<br />

eg<strong>és</strong>zet. De ezen a ponton, amelyen most állunk , az eg<strong>és</strong>z eltör<strong>és</strong>ével, a kettő<br />

e5lsége <strong>is</strong> megszűnik, ,,Mindenesetre a lét nyitottságának <strong>és</strong>híányérz<strong>és</strong>ének<br />

elszaka dása katasztrőfa-tudatot indukál, megszenved ője v égzetesen sérultnek<br />

állítjahelyzetét. Kifejezvén, ho$l a két dimenzió eglmásnak ad értelmet:<br />

e$rüttesük építő, elkülönül<strong>és</strong>ük pusztító hatású a pillanattól a sors<br />

idő<strong>is</strong>égére tekintő egz<strong>is</strong>ztencia számára. (..,) ezen hiányál|apotban elhomályosul<br />

például a szenved<strong>és</strong> jövő-aspektusa, a jővőből történő értelmezhetősége,<br />

melynek nyomán jelent<strong>és</strong>nélkülivé válik, Így ffinik elő a hiány jelenben-<br />

rőgzüirt mozdulatlansága,"un Aversben <strong>is</strong> olvashatjuk: ,,örökkön e percet élem<br />

én"o. LJgtan a versben most érkeztünk el konkrétan a legnagrobb tör<strong>és</strong>hez,<br />

de a mű már legelejétő|fogva erről szól, Ezért <strong>is</strong> nehéz időrendszerében tájékoződni,<br />

mert annyira nem <strong>is</strong> fontos az idő. Ezt az es/ percet éli meg folyamatosan,<br />

álmában <strong>és</strong> ébren, akkor, amikor elmeséli a történetet, akkor, amikor<br />

megálmodja ós akkor <strong>is</strong>, mikor újra felébred. Nem tud többé kikerülni tragédiájának<br />

vonzásköréből, lényének eg<strong>és</strong>ze tört el, amit nem lehet látomásokkal,<br />

bo s szúval, álmodozással ös szefolt ozgatni<br />

A következő r<strong>és</strong>z külön eglséget alkot a versen belül: ez az e§íetJren r<strong>és</strong>z,<br />

amelyben a sorok láthatóan e5zmáshoz vannak illeszwe, hosszú sor váltakozik<br />

a röviddel, a szőtagszámok <strong>is</strong> egleznek helyenként. Űlra látomás-,<br />

álomszerű képek következnek, Nászt ír le, Médeia <strong>és</strong> a világmindenség nászát.<br />

Az őrök áldozat meghozatalának motí\,uma itt űjra feibukkan: végtekn<br />

szeretek, mindenem adom <strong>és</strong> belehalok, |ézusí áIdozat ez, amirő| már megállapítottuk,<br />

hogz csak <strong>is</strong>teni tett lehet, az ember ebben nem kompetens,<br />

,,Szűz, szeíető, anya, örök áldozaí, adakozva kitárulok, kifosztva elmerülök,<br />

vátják új pirkadásomat."7'Médeia meghal, mint szíiz, az áttatlan érte|mében,<br />

h<strong>is</strong>zen soíozatos bűnöket követett el, meghal, mint szerető, h<strong>is</strong>zen<br />

laszőné lett <strong>és</strong> őr. eheszítette, meghal, mint anya, h<strong>is</strong>zen saját 5lermekeit<br />

maga ölte meg. Mindenét, tulajdonképpen önmagát áIdozta fe1, azért, hogt<br />

betöltse azL az űrt, ami benne keletkezett, miután paradicsomi létét elveszítette.Ezután<br />

már tényleg csak a feltámadást lehet várni, ami újra a jézusi képet<br />

idézheti bennünk.<br />

69 L, 1.lj. 64.<br />

70 L. 3. |i. 269.<br />

71U.a.<br />

77

De ekkor <strong>is</strong>mét időzavarba kerulünk, a szakas z első sorában íoglalt ébred<strong>és</strong><br />

után újra felébred Médeia. Ez arra mutat, hogt az eg<strong>és</strong>z. áldozatbozatal<br />

még<strong>is</strong>csak álom volt,<br />

A beíejező r<strong>és</strong>z egrr<strong>és</strong> zrő1 hatmőniát mutat, beavatottak táncot lej tenek<br />

<strong>és</strong> áldoznak, de maga Médeia nem méltó arra, ho5l közéjük r,artozzon. Az oltárhoz<br />

nem léphetek; bűnei miatt nem áldozhat az <strong>is</strong>teneknek. Valójában<br />

e$zetlen bűne az, hogl nem <strong>is</strong>meri be szubjektív bűnösségét, azt, hory hiánylény<br />

mivoltát nem tudja saját akarata <strong>és</strong> szándéka szerint megszüntetni,<br />

azt,hogtez <strong>is</strong>teni feladat, amelyre rá kell minden halandónak hagyatkoznia.<br />

Változz azzá, amit a lét akar - mondja Rilke, Közben hallani a papnők áldozati<br />

énekét, amely akár Médeiáé <strong>is</strong> lehetne: megti§ztulásért könyorögnek, De<br />

Médeia mindaddig nem kaphat megbocsátást, amíg nem engedi az<strong>is</strong>teni erőt<br />

működni. Márpedig azutolsó sorokig nem <strong>is</strong>meri fel téved<strong>és</strong>ét, ,Iévelygő, távoli<br />

kedvesem, meddig kell ölnöm, elesnem érted?"" Egtáltalán nem kellene<br />

ölnie, erőszakosan ragaszkodnia ahhoz, ami az övé volt, más útja <strong>is</strong> van annak,<br />

hogr a bennünk \évő űrt betöltsük.<br />

De végül, az utolső sorokban még<strong>is</strong> megér7

legesnek hitt pozícíő zártsága, mozdíthatatlansága, S e többlettel a grenge,<br />

törékeny ember a ,,mozdíthatatlaíl' héroszok folé nőhet, Sőt, a másik oldalon,<br />

éppen a lélekben la\azó,,heroikus" vágrakat kell legyőznie ahhoz, ho5l<br />

a megválth atóság állapotába érkezhessen, "'u<br />

Médeia, miután elveszítette azt, ami eddig benne <strong>is</strong>teni volt, tévesen,<br />

önálló akarutábőIprőbáItav<strong>is</strong>szászerezní azí, Elfeledkezett arrő|, hogy nyitott<br />

lény <strong>és</strong> inkabb hiánylény mivoltát erősítette magában. Úgttett, mint az<br />

egyl,kLázár Ervin mesében (,{ lyuk <strong>és</strong> a zokn| a lyuk. E$lre csak terebélyesedett,<br />

míg végul a zokni megszűnt Iétezni. De zokni nélkül maga a lyuk sem<br />

létezhetett tovább, Médeia <strong>is</strong> elveszítette mindazt, ami hiányának, a benne<br />

keletkezett űrnek értelmet adott, De a vers véleményem szerint egyfajta fej,<br />

lőd<strong>és</strong>i folyamatot mutat, Médeia még<strong>is</strong> feltámad, be<strong>is</strong>meri bűnét, azt, hogy<br />

az ember alapvetően bűnös <strong>és</strong> azt, ho5l önmagát nem válthatja meg.<br />

,,Itt a három szikla tövében<br />

a sárkány <strong>és</strong> az ember<br />

nem viaskodnak többé,<br />

eglmás íelé fotdítják arcukat.""<br />

7ó L, 1.lj.80.<br />

77 Weöres Sándor: Ron5lszőnyeg. |n,: Ea/beg/qjftft írások 1. 399.<br />

79

Sr"egő János<br />

sravak a Hálóban<br />

Hull a hajam, nincs kenyerem,<br />

tollam vásik,<br />

ha|ászbátyám ígr veszett el.<br />

Él íry más <strong>is</strong>.<br />

Idegeim elmeritem,<br />

mint a hálőt,<br />

hust fogni s a nehéz vizen<br />

könnyű álmot,<br />

Szakadt lehet - gondolkozom, *<br />

az énhálőm,<br />

Kiaggatom, megfoltozom.<br />

S íme, látom -<br />

kilerített fagzos hálóm<br />

az ég, ras/og -<br />

jeges bogai szikrázón<br />

a csillagok.<br />

A hálók felfejt<strong>és</strong>ük után már nem hálók többé. Némileg funyalva e dogmatikus<br />

<strong>és</strong> íjesztő áIlítást: nem úgy hálók már, mint annak előtte, hanem<br />

másképpen hálók már. Ugyanakkor újrabálókká lehetnek, ám áItalában ez<br />

a nehezebb t<strong>és</strong>ze a műveletnek; miután megvízsgáljuk a háló anyagát, ki<strong>is</strong>mertük<br />

szövevényes voltát, hajlamosak vagrunk a matériát a sarokba dobni.<br />

Pedig ahá|őkra szükségvan.<br />

Dalnak érződik a vers. Mfu akezdő félmondat megteremti a dal bensőséges,<br />

es/szetű atmoszféráját. (|tt az ,pwszerŰ" talán nem szerencs<strong>és</strong> kifejez<strong>és</strong>,<br />

meft alapvetően pejoratív, lemondó a jelent<strong>és</strong>e, inkább a ,,term<strong>és</strong>zetes"<br />

fedi le ennek a létállapotnak a milyenségét.)<br />

Nyilvánvalóan nem lehet hangonként elemezni a verset, de talán akezdet<br />

kezdeíe megenged annyi fonológiai pepecsel<strong>és</strong>t, hogy leltárba vegruk: a ,,háló"<br />

<strong>és</strong> a ,,hu11 a" hangalakok uglanazokból a mássalhangzokból épülnek fel,<br />

azzal a minimál<strong>is</strong> különbséggel, hogl a második fonémarealizácíóban az ,,1"<br />

B0

hosszúvá vá|ik. Ezí. a dal-jelleget nyomatéko sítja a kezd<strong>és</strong> finom alliterációja<br />

<strong>is</strong>. (Hull a hajam.)<br />

Az első versszak négu negatív megállapítással nyitja meg a teret, határolja<br />

magát körül. Ebből az első három hasonló típusú, <strong>és</strong> összeköti őket egz<br />

sajátos szintaktikai elrendez<strong>és</strong> <strong>is</strong>. Kezdődik a mondat egl igei állítmánnyal<br />

(hull) ezt követi az alany birtokos alakja (a hajam), a második tagmondat a<br />

létige tagadő verziőja (nincs) egy újabb szintén birtokos alannyal (kenyerem);<br />

<strong>teljes</strong>sé, önmagába v<strong>is</strong>szafordulővá azonban a következő, szám szerint<br />

harmadik tagmondaí teszi a nyitóképet: megfordul a szintagma sorrendje<br />

előbb szerepe| az alany (tollam) <strong>és</strong> mintegi zárja a kijelent<strong>és</strong>t az ígei á|Iítmány<br />

(vásik). A három tagmondat egt sajátságos hálót tesz ki: V - N - V -<br />

N-N-V(V:Verb;N:Noun)<br />

Az e\ső mondat itt megnyugtatőal véget <strong>is</strong> érhetne, konstatálhatnánk a<br />

generatív nyelv<strong>és</strong>zet egtszerű szépségeit, de nem; a mondat folyatódik, <strong>és</strong><br />

megnyit egr újabb jelent<strong>és</strong>síkot. Ery olyan szintet, ami az elkövetkezőknek,<br />

a vers eg<strong>és</strong>zének \esz az értelmez<strong>és</strong>hotizontja. Megjelenik egl szubjektum,<br />

aki azonnal el <strong>is</strong> tűnik. Hory ki ez a báty, <strong>és</strong>, ho5i hoglan <strong>is</strong> veszett el, megkockáztatom:<br />

lényegtelen,<br />

A lényeges <strong>és</strong> a verset előre lendítő mozzanat az,hogr yan ez ahalász, ílleve<br />

az, hogl volt ez a halász, <strong>és</strong> most már nincs ez a ha\ász. És lehet az,<br />

ho$l van <strong>és</strong> nincs ahalász. Az áIlapotok különbözősége. Szakadékvan a két<br />

dolog között, <strong>és</strong> a híd a hasonlat (ígz), ami összeköti a r<strong>és</strong>zeket. hhíány az<br />

azonosság,<br />

A ne$ledik sorban megint szerepel az ,,ígt" . Vonatkozhat az eg<strong>és</strong>z mondatra,<br />

<strong>és</strong> csak az előző sorra <strong>is</strong>. Ez már az értelmez<strong>és</strong> manipulált szabadsága.<br />

Azé az éttelmez<strong>és</strong>é, amely olyan paradox, akárcsak az, hogtúgr é1 más,<br />

aho5z elv<strong>és</strong>z valaki.<br />

A második strófa már színtetikus, minthakétzsinórbó1, eggé válna a háló.<br />

Eggié vá|ík az értékeit vesztett lírai szubjektum <strong>és</strong> ahalász eszköze, az a<br />

íátgt, ami halásszá teszi a halászt. É,s a tárgr a háIő, ott marad szabadon,<br />

használni kell. Rá kell jönni az idegek <strong>és</strong> a kötél analőgiátlára, <strong>és</strong> ebből metaforát<br />

kel1 alkotni.<br />

Ám a metaforát nem szabad tovább bontani, mert úry járhatunk, mintaz,<br />

aki kiváncs<strong>is</strong>ágból va$l tudása fitogtatásábóI ízeire szedí ahá|ót, felmutat-<br />

1a a d,arabjait, majd ezzel az immár használhatatlan valamivel próbál halat<br />

fogni. Ideg <strong>és</strong> háló, hús <strong>és</strong> könnyű álom. A két világ a nehézvízközegében<br />

lesz ery. Bár ítt még nincsen <strong>teljes</strong>en lefedve a két jelent<strong>és</strong>dimenzió, a 'mint<br />

a" hasonlítő szerkezer. még jelöl egl valamilyen távolságot. A költemény felénél<br />

vagrunk.<br />

s a harmadik eglségre ez a távo\ság, ontológiai differencia megszűnik, elolvad,<br />

Korábban még az,,idegeim" szerepelt birtokos alakban, most már a<br />

háIó ,,az én hálóm". Kétszeresen <strong>is</strong> jelölt, hory kié. A hálón (a szöveghálón),<br />

81

újabb szőttes, a háló továbbfinomítása a gondolatjelek alkalmazása. Az elsőnél<br />

a gondolatjel valóban gondolat-jel, a gondolkozás jelöl<strong>és</strong>e. A iírai szub^<br />

jektum itt már nem az, aki a kezdetekkor volt, reflektál, önmagára v<strong>is</strong>szahajol,<br />

amikor kijelenti, ho5l ,,gondolkozom". Ez az ál|ítás (gondolkozom), azon<br />

a másik §íkon, ami már-már megszűnt lenni, megfeleltethető a ,,kiaggatom"<br />

<strong>és</strong> a ,,megfoltozom" műveleteknek. Ió esetben a gondolkozás helyrehozás,<br />

valaminek a kijavítása, rekonstruálása. A harmadik versszak utolsó sora felmutatja<br />

a zfuő e5zség képét.<br />

Bizonyos vetületei e Képnek (muszáj naglbetűvel írnom, nem tudom miért,<br />

csak sejtem...) túl vannak az emberi meg<strong>is</strong>merő <strong>és</strong> felfogóképesség hatfuain.<br />

S ez a túllev<strong>és</strong> nem feltétlenül valamilyen gondolati eredet<strong>is</strong>éget, vas/<br />

filozófiaí mélységet jeient. Ez a jeiensé g tíanszcendentál<strong>is</strong>, azaz ití. valamintúli,<br />

túl van a logoszon, az Eidosz izző közelében.<br />

A zátő négr sor felfejt<strong>és</strong>ét inkább e5r rímpár viheti előre. Á költemény<br />

utolsó soíá: ,,ö csillagok". Egz külön doIgozattémála lehetne JőzsefAttila<br />

csillagrendszerének az elemz<strong>és</strong>e, mi most egl közeli vers zárlatát szeretnénk<br />

idézni, hogz e két csillag fénye megvilágítsa eglmást.<br />

,A semmi ígán ül szivem,<br />

k<strong>is</strong> teste hangtalan vacog,<br />

köréje gúlnek szeliden<br />

s nézik, nézika csillagok."<br />

Döbbenetes, hogy a ,,csillagok" a ,iragyog" <strong>és</strong> a ,yacog" szőval <strong>is</strong> dmel.<br />

Méghazzá milyen megindítóan szépen.., <strong>és</strong> milyen magátő| értetődően., .<br />

Még rokonítja akét darabot a metafora ki<strong>teljes</strong>ed<strong>és</strong>ének a mozgásiránya<br />

<strong>is</strong>. ALassan, tünődve végén a befogadó <strong>is</strong> azonosítjamagátvalamennyire a<br />

csillagokkal, ő <strong>is</strong> belekerül, (mert bele keil kerülnie) ebbe a poétikai univerzumba.NézőIesz<br />

a néző. (Ennek a hermeneutikai felvet<strong>és</strong>nek az alapja a Tanátnő<br />

által A gondolat metgforáíban kifejetett metafora-elmélet <strong>és</strong> r<strong>és</strong>zletes<br />

verselemz<strong>és</strong>.)<br />

A Háló zátósoraiban a háló szinte kivetül az eg<strong>és</strong>z vi|ágra, Kiterul <strong>és</strong> kivetüi.<br />

Utóbbi terminusnak van egz másik jelent<strong>és</strong>mozzanata, a ,,kivetül<strong>és</strong>",<br />

mint Martin Heidegger ontológiai ,,Entwurf" kategóriája aLét <strong>és</strong> ídóbentöbbször<br />

<strong>is</strong> szőhoz jut, mint kivetül<strong>és</strong>, mint eldobás, <strong>és</strong>, mintifelvázolás <strong>is</strong>.<br />

A kiterített háIó a metafora reprezentáciőja, Apoétikai alakzatvilágba kenil<strong>és</strong>e,<br />

önmegjelenít<strong>és</strong>e. Felvázolja önmagát <strong>és</strong> meg <strong>is</strong> világítja önmagát,<br />

h<strong>is</strong>z ,,rag;og".<br />

,,De ami szép, magában boldognak látszik" - áII Eduard Mörike Egl lámpríra<br />

című versének híres, polémiákat kiváltó utolsó sorában. (Hévizi ottő<br />

nyersfordítása. Szabó Lőrinc műfordításában; ,,Íme; saját magában üdvözül<br />

a szép.") Ahogy Mörike versében valami magába fordul, önmagába t& v<strong>is</strong>z-<br />

82

sza, úg;v }ózsef Attila költeményében, metafizikai dalában ez a valami, átIépi<br />

ahatárait, túlmegl a korlátokon, látásra kényszeríti a|íraí szubjektumot.<br />

Betakarja a mindenséget, <strong>és</strong> a mindenségen belül minket <strong>is</strong>, saját maga szikráző<br />

hid,egségével,<br />

83

Györe Gabriella:<br />

ősz <strong>és</strong> tavasz között<br />

IrJű Babits leveleiben rajongó t<strong>is</strong>ztelettel emlegetett Nietzsche történelemszemléletekről<br />

^z foga|mazottvtziőjában az állat az, aki boldog. A végesség<br />

tudatának hiányával képes az ember fölé emelkedni. lg emlékez<strong>és</strong> képességének<br />

hiánya a tér-idő kontinuum eglénre szabott végességével folytatott<br />

küzdelemben előnyt jelenthet számára, - bár a tudás hiánya, éppen e nemtudás<br />

íedí el előle ezt a látszőlagos teremt<strong>és</strong>beli előnyt, tehát boldogsága<br />

csak kívülről értelmezhető, ígrnem saját, Mi segítheti az egtént megküzdeni<br />

az idő személyre szabott végességének tudatával? A Babits Ősz <strong>és</strong> tavasz<br />

közót4ének" <strong>és</strong> Balázsolásának alanyát fogla|koztató kérd<strong>és</strong> ez, azonban a<br />

két vers a perszonalitás ábrázolásához, az áIta|ános <strong>és</strong> az egléni egzmáshoz<br />

v aLő v<strong>is</strong>zonyához különb özőképpen kőzelít.<br />

ABalázsolás a szubjektum hangsúiyosságára épít a betegség személyhez<br />

kötött, Kínjaiból felo|dozást csak az nyújthat, aki átesett már ewel rokonítható<br />

kínokon. A könyörgós irányultságát ezhatározza meg. A könyörgő kér<br />

segítséget olyasvalakitől, aki rokon - hasonló kínokat élt át -, még<strong>is</strong> idegen,<br />

az éntől elkülönböződő, minthogl eg;u másik |étszférába lépve már túl van a<br />

szenved<strong>és</strong>en. Mássága azonban nem csak ebben áIl ez még nem tenné alkalmassá<br />

arra, ho5l a kónyorg<strong>és</strong> címzettje legzen. Címzetté attőlváIhat, hogy a<br />

másik \étszíérában kiemelkedő §zerepet tölt be: közvetítő, a szfétát uraló legnaglobb<br />

hatalommal rokonságban lévő szemé|y, aki segíthet azza|, hogt<br />

kózvetít ahhoz, aklbez szólni az egrén alkalmatlannak érzí magát" szerénysége,<br />

mélységben léte, erőtlensége folytán'u.<br />

Szent: aki életszentségével érdemesült a keglelemre, A'szent' szőt abibl<br />

ikus ha$lo mányb an minden egtházközségtag elnyerte, megszól ításként alkalmazták,<br />

mely a jövő 'tgeretét hordozta magában. K<strong>és</strong>őbb értelme leszűkült,<br />

A szent ember nem feltétlenül a szentté avatotí, a szentté avatás ínég<strong>is</strong><br />

feltételezi néhány tulajdonság meglétét. lyz éIetből a halálon már átesett<br />

ember, aki olyan, az egtház által vallási szempontből tökéletesnek tekintett,<br />

78 Németh G. Béla naglszerű elemz<strong>és</strong>étő (A szenved<strong>és</strong> verse. Babits: Balázsolás In. Németh G. Béla: 1 1<br />

vers. Verselemz<strong>és</strong>ek, vercertelnez<strong>és</strong>ek Tankcinyvkiadó, Budapest, 1977.211-240.) ezen a ponton tér el,<br />

s indul k<strong>is</strong>sé más irányba a gondolatmenet: nem a felnőtt <strong>és</strong> ryermek kulcsfogalmak a 1élektan <strong>és</strong> a<br />

bölcselet által kimunkált elkülönböző iráayainak gondos eglbemunkálását, sem az irónia mindent különös<br />

fénybe vonó versbeli szerepét, vagy Balázs étt<strong>és</strong> által segítő voltát, hanem inkíbb kózvetítő voltát<br />

azonos súllyal hangoztatva a szenved<strong>és</strong>ben mindenki számáta hozzáférhető út keresósét jelöli ki<br />

mint csapásirányt.<br />

84

a |egf'űb t<strong>is</strong>zteletet kiérdemlő életet él, mely alkalmassá teszi őt az egházon<br />

kercsztül lsten által történő felmagasztosulásra, szentté ayatható. Ez<br />

örök helyet bíztosíí. számára: szent, azaz változhutatlan <strong>és</strong> sérthetetlen.<br />

tJgyanakkorközvetítő szetepet játszik Isten <strong>és</strong> ember kozött: aki szentekhez<br />

imádkozik, Isten már felmagasztosult szolgájához imádkozik, feltételezNe a<br />

sz€í,Lt s,zevának, könyörgesének nagrobb erejét Isten előtt, közels égébő\ fakadóan.<br />

A könyörg<strong>és</strong> hatókonyságát inkabb látja biztosítottnak, ha kőzvetjtő<br />

áLtalszőL:,,Üdvözlégy Mária, malaszttal <strong>teljes</strong>, azÚrvanteveled... lmádkozzá1<br />

érettünk, bűnösökért". evangéliumok tudósítása szerint'n apostoloknak<br />

ranított imájában Jézus ^z haszná|ja előszöt azt a szót Isten megnevez<strong>és</strong>ére,<br />

melyet a héberben a családban hasznáIatos, mikor a glermek megszőlítja<br />

édesapját. Ezt a méiyen grökercző összetafiozás-élményt a fordítások <strong>szövege</strong><br />

már nem képes v<strong>is</strong>szaadni: mintha megrómültek volna a bensőségesség<br />

ilyen hőíokátől, v<strong>is</strong>szatorpannak, A fordításokban a nas/on közeli v<strong>is</strong>zony<br />

<strong>és</strong> abeszéIő glermeki pozíciőja egtaránt eltűnni látszik,<br />

ABalázsolás alanya bívőként fordul segítségért a vele szenved<strong>és</strong>ében rokon<br />

Balázshoz, ennek az odafotdulásnak bővítijelent<strong>és</strong>tarta!már. a g;iermekkori<br />

Balázs-napi élmények felidéz<strong>és</strong>e, melyek az élet<strong>és</strong> halál közöttihatfu átlép<strong>és</strong>ének<br />

képzetét erősítik meg awal a tudással összhangba kerülve, amely<br />

a halál előtti pillanatokról szerezhető a klinikai halál állapotát tűlélí. emberek<br />

egybehangző beszámolóiból. Szinte közhelyszeű az ember előtt közvetlenül<br />

halálát megeLőzően leperegő életét összegző képsor. Rokona e tapasztalás<br />

annak a mindennapi helyzetnek, mikor elalvás előtt leperegnek a nap<br />

eseményei: mit végeztünk el, mi történt, miben hozott újat. A hívő ember<br />

számára aha|ál <strong>is</strong> csupán átmenet eryik léthelyzetből es/ másik léthelyzetbe,<br />

miként az ébren|étbő| az alvásba. lyzonban nem mindig fájdalommentes<br />

<strong>és</strong> e5zértelmű: a másik szléra <strong>is</strong>meretlen, s mint ilyen, félelmet keltő, mást<strong>és</strong>zt<br />

az átjutás végtelen kínnal <strong>és</strong> fájdalommal járhat. R<strong>és</strong>zben óppen ennek<br />

a személyes kínnak <strong>és</strong> fájdalomnak megrázó erejű megjelenít<strong>és</strong>e az, amitől a<br />

vers hallga tójáb an b otzongató rezo nanci át kel t'o.<br />

A glermekkori élményre v<strong>is</strong>szaemlékezve a je\enlegihelyzettel analóg é1ményre<br />

<strong>is</strong>mer: míg gzermekkorában ,,ijedt őzikeként" az oltár eIőtt a pap könyorgött<br />

érte szent Balázshoz, ho$l megvédje a torok nyavalyáitőL, most a<br />

pap szerepéí.SzentBa|ázs, töltheti be lstenhez fordulva, hogy a bár felnőtt,<br />

79 MátE 6,9-13 <strong>és</strong> Lukács 11,1-4:Luk. tt.t Es lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekuána elvógezte,<br />

monda néki eg az ő taníwányai közüll Uram, taníts minket imádkozni, miképen ]ános <strong>is</strong> tanítoLta az ő<br />

taníwányait. Luk. 11,2 Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Aryánk, ki vagl * a<br />

mennyekben, szenteltessék meg a te neved. ;őjjön,el a te országod. Leryen meg a te akalatod, miképen a<br />

mennyben, azonképen e földön <strong>is</strong>, * Mát, ó,9.Luk. 11.3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk<br />

naponként. Luk. 1 1.4 És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi <strong>is</strong> megbocsátunk mindeneknek, a<br />

kik nékünk adósok, És ne vígl minket k<strong>is</strong>értetbe; de szabadíts meg minket a * gonosztól. * Mát. 6,13.<br />

B0 Nem feltétlenül étzékelem azt ahaíáíozott kúlönbséget a vers Németh G. Béla által alkalmazott négles<br />

íelosztásában, melyben az első, $,ermekkort felidéző r<strong>és</strong>z ironikusságát felváltaná egu más hangvétel,<br />

mely az önirónia hiányával volna ,iellemezhető.<br />

85

ám nem kev<strong>és</strong>bé ijedt, beteg embert megszabadítsa egz sokkalta na$zobb <strong>és</strong><br />

veszélyesebb nyava|yátó\: abízonytalanságtól. A halál szükségszerűsége ellen<br />

hadakozni nem lehet, még<strong>is</strong> csak akkor Láthatő be nlugodt főve|,ha atávozó<br />

va7amiképpen fel<strong>is</strong>merte az ittlét jelentőségét: csak akkor nem érzi feleslegeinek,<br />

mega|ázőnak, bántónakaz ittlététkövető távozást s az ewel járő<br />

fájda|makat, ha érzi annak értelmót, A valódi kérd<strong>és</strong> nem a halál, hanem<br />

hogl sikerüIt-e azt megelőzően valamiféle €rtéket teremfve betölteni azt az<br />

intenciót, amivel teremtetett: az Isten saját képéte <strong>és</strong> hasonlatosságáta, teremtőképesnek,<br />

Ho$l ,,nag dolog"-e a halál, attól függ, ,,mit ér az élet"", A<br />

versben éppen az uto7ső pár sor az, ami jelzi a szenved<strong>és</strong> értelmének lehetőségét,<br />

ígt teíemfve a harmónia élzetétu'.<br />

A halállal, annak gondolatáva1 folytatott küzdelem az ember legbensőbb<br />

magánszfétájába tarr.ozik, íry ennek megfogalmazása a kitárulkozással teremti<br />

meg erejét: mintha valaki előttünk vetkezne pőftre. A vers szépségét ez<br />

az őszinteség fokozza; u$lanakkor éppen a csak a személyre, csak effe az<br />

egl személyre jellemző karakterjeglek a he$zet tétjét átéreztetik, de el <strong>is</strong> távolítanak<br />

ami közös, az aküzdelem, de a szenved<strong>és</strong>történet stáciői mindenkí<br />

számára mások, Az itt könyörgő már megjárta a magakáWáriáját, sközeledik<br />

ahhoz a ponthoz, ahol - az átmenet megtörténte után, mint e5l beavatási<br />

szertartás következményeként - hasonlóvá válik az ,,okos felnőtt"-höz,<br />

akihez könyörög: űjra felnő, már ebbe az űj létszférába.<br />

A két éwel korábbi Ősz <strong>és</strong> tavasz között-bens' még szó sincs errő\ a megnyugvásról.<br />

A személyesség nem olyan fokú, mint aBalázsoláséuo, Azvers tíz<br />

szakáből hatban nem az,,én', hanem a ,,mi" dominál. ttt még inkább a ha-<br />

1á1 szükségességének belátásáig yezető küzdelemrőI van szó: ,,nem tudjuk<br />

már magunkat megcsalni: / óh jaj, meg kell halni, meg kell halnil". A kiúttalan<br />

félelem munkál a <strong>szövege</strong>n: az eglmás mellé sorakoztatott term<strong>és</strong>zeti- <strong>és</strong><br />

életképek ug;zanoda vezetnek, a halálfélelem, az emberi élet végességének<br />

fel<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>i kényszere á1l szemben a term<strong>és</strong>zet örök megújulásával, a grermekkori<br />

lefekv<strong>és</strong>ek, elalvások napról napra <strong>is</strong>métlődő, így akkor <strong>és</strong> ott állandónak<br />

tűnő kópeivel, A Balázsolásban könyörgő ember gzermekként üed a<br />

81 Hasonló következtet<strong>és</strong>re jut Petri Györgl József Aítila| Kéí hexameter című versének értelmez<strong>és</strong>ekor:<br />

"Radnóti Miklósnál 'mindennek más távlatot ád aha|ál már'. József Atti|a számfua a minden annuláliatott.<br />

A halál nem más távlatot ád. ttem <strong>is</strong> távlat. Amivel szembenézünk, az nem távlaí, az jelenvalóság,"<br />

Petri Gyöísi: ,,fuíért kgek én tísztességes?.,. " In: Beszélő, 1994. július 2'l,-, 4.o,<br />

82 Németh G. Béla elemz<strong>és</strong>ében Babits kvalitásait dicséri, hogl ez az utolsó, mondatszerkezetileg a kétszeres<br />

kapcsolatos köt<strong>és</strong>móddal ,,hozzátoldott dünnyög<strong>és</strong>;;kéntható, a harnradik t<strong>és</strong>z erős letoricitiásával<br />

szemben erősen aluftetorizáltzárlathoglan v<strong>is</strong>zi el a ,,szelíd, elégikus irónia" ki<strong>teljes</strong>ed<strong>és</strong>ébe<br />

a verset a humor majd a kifejezőerő tobzódása fel6l.<br />

aS Ősz <strong>és</strong> tavasz közüt 1q35. ápril<strong>is</strong> 14.-én jelent meg Az Est-ben, míg a Batdzsoltís a Pesti Napló<br />

,<br />

^z i 937.auguszius ^r-' 15.-i számában.<br />

84 Néméth Ó, néla mínt ,,kólt<strong>és</strong>zettörténeti <strong>és</strong> művelőd<strong>és</strong>történeti rájátszások <strong>és</strong> uülások sorozatait" felmutató<br />

művet elemzi, melyben e ráiátszások mindig következetesen deformáltak; kíváltják a megalkotottság<br />

étz<strong>és</strong>ét, ám rafináltan eryszerűnek tűnnek fel, (Németh G, Béla: hasonlóság, példázat, hasonlat.<br />

Ery Babits-vers néhány tanulsága.lft í 1 vers, 789-210)<br />

B6

hamarosan e|érkező <strong>is</strong>meretlen, úihelyzettő| - az Ősz <strong>és</strong> tavasz közőtt uto|só<br />

né$l versszakának beszélője megfáradt <strong>és</strong> öreg ember, aki nem k<strong>és</strong>zül már<br />

(mé$ máshová, a végleges befejiez<strong>és</strong> foglalkoztatja, Nincs sző az életvég folyamatát<br />

egzéniesítő testi szenved<strong>és</strong>ről: a szenved<strong>és</strong> az ötegség, a megöreged<strong>és</strong>,<br />

mely nem feltételez további perspektívát. Az Ősz <strong>és</strong> tavasz között sorai-<br />

ban nincsenek e$zénítő, elkülönítő karakterjeglek: ta|án ezt hangsúlyozza<br />

az ,,érl'belép<strong>és</strong>ével a vers népdalszetűvéválása, atöbbszőt<strong>is</strong>zerkezeti <strong>is</strong>métl<strong>és</strong>ek,<br />

paralelizmusok (,,Csak az én te|em nem ily mulandó. / Csak az énhalálom<br />

nem halandó-"), a rímek azonossága ezekben a szakaszokban (,,Olvad<br />

a hó, tavasz akar lenni, / Mit tudom én, mi szeretnék lenni!"), az ellentétek<br />

jeremiádos párhuzamai (,,Akikkel jőt. tettem, megtagadtak; l akiket szereí.tem,<br />

nem szeretnek, / akikért ras/ogtam, eltemetnek i') , s az eg<strong>és</strong>z versen végigvonuló,<br />

népdalos refrén, A folklórt idézi az ember-fa képe <strong>is</strong> (,,Lombom,<br />

ami lehullt, sose hajt ki,,." ,,Ami betüt ágam irt a porba, l a tavasz sárvize<br />

elsodorja."), mely a term<strong>és</strong>zet örök megujulási képességével ál1 szemben, A<br />

néphitben a fa leképezi akozmaszt, imitációja annak múlt - jelen - )övő, a<br />

föld alatti - földi - föld feletti régiók összeköt<strong>és</strong>ével, Az utolsó versszakban a<br />

,,szátadt tőke" szép köt<strong>és</strong>sel v<strong>is</strong>szautal az e|ső versszak szőlősdombjára <strong>is</strong>u'.<br />

Az ,,asszonyi 1őság" ny$that us/an valamicske vigaszt, de feloldani nem<br />

tudja, csak takargatni a tényt.<br />

Míga Balázsolás egrkúzdelem vereségéből iglekszik menteni, amit lehet,<br />

itt még csupán aküzd<strong>és</strong> exponáltatik; ígr nincs esély a harmóniára (még ha<br />

azvereségvolna <strong>is</strong>). A kérd<strong>és</strong> inkább az ftegség utáni termószetszerűlegbekövetkező<br />

halál, mint a halál utánbármi közel sem term<strong>és</strong>zetszetű-<br />

Az idő kényszerű múlásának képei olyannyira plasztikusak, ho$i nehéz<br />

tőlük elvonatkoztatni. Az első szakasz as/agos dombjának \űdbőrző bor-<br />

85 A szőlőLóke már a korai keresztényeknél jelentőségre tetí szeft, mint szimbólum: ,,A harmadik századi ke-<br />

resztény írásokban az egház eg<strong>és</strong>zében az Atya ültetvénye, >szőlősker[

zongása*u József Attila Költőnk <strong>és</strong> Kora-nakzár|atában állandósul az elmúlás<br />

botzalmává (,,Lágtan ülnek ki a boldog / halmokon a huilafoltok. / Alkonyúl,""),<br />

mígaz elomlik igekifejezőerejének Pilinszlly éjszakála <strong>is</strong> sokat köszönhet<br />

(,,A foszladó világ felett l te változő <strong>és</strong> még<strong>is</strong> egy, l szelíd, örök vigaszvawi<br />

/ elomlik minden kívüled, l mItlág erőszakad kivet, / elomlik <strong>és</strong><br />

kihamvad."uu).<br />

A téli term<strong>és</strong>zet lehangolóan vigasztalan képei párhuzamban áIlnak az<br />

öregséggel viaskodó ember érz<strong>és</strong>eivel (,,öreg öröm, nem tud vigasztalni, l Óh<br />

jaj, meg kell halni, meg kell halni"un) melyet erősít a paradoxikus ellentét <strong>is</strong><br />

tudattalan újjáéled<strong>és</strong> <strong>és</strong> tudatos végesség közőtt.<br />

Aköze\gő halál feldolgozásában más-más horizonton mozoguglan a két<br />

vers, de a versek beszélőjének helyzete nem csupán ebben különbözik. Az<br />

Ősz <strong>és</strong> tavasz kózótt az áItaIánoson, a 'mi'-n keresztül jut el a személyesig,<br />

az'érí-ig. ABatázsolás egles szám első személye a saját szenved<strong>és</strong>ekáté|<strong>és</strong>ének<br />

élményében tud felmutatni áLtalánost, így adva távlatot: a könyörgő<br />

elmúlásának méltóságában osztozik mindenki, aki bár nem uglanígr, de<br />

ugt anezze| s zembesülno.<br />

86 Németh G. Béla a századvégnaturalizmusának felviilantásaként értékeli a stílusfajtákra való rálátszások<br />

r<strong>és</strong>zeként (uo, 198, o.)<br />

87 Jőzseí Atti|a: Kóltőnk <strong>és</strong> Kora, Megjelent 1937 októberében, A két vers rokonságának érzetét erősíti a<br />

,,nem tud.|uk már magunkat megcsalni" <strong>és</strong> a<br />

'Hiába<br />

hazudozol" összecseng<strong>és</strong>e <strong>is</strong>.<br />

88 pilinszlty ]ános; Te g/őzz le. A vers a Trapéz <strong>és</strong> korlcít<strong>kötet</strong>kompozicíójában első helyre kení1, mint a<br />

Halak a hálóban r<strong>és</strong>z nyttódarabja. Pilinsz}

Szigetí Jenő<br />

rét part közt a l{eresztílt<br />

(Fáy Ferenc : Keresztút)<br />

,,ALétez<strong>és</strong>, mely túléli halálunk<br />

túléIí az ón létez<strong>és</strong>em <strong>is</strong>.<br />

De Isten, ki belénkhelyezte lelkét<br />

Mindnyájunk halálába beléhal. "<br />

(Beney Zsuzsa: Két parton, Argumentum.2000. 62,)<br />

A huszadik század második felében született verseink között talán a legszebb<br />

passiónk Fáy Ferenc ,,Keresztút|' című ciklusa, mely a Yigilia 7975<br />

márciusi számábann' jelent meg <strong>és</strong> meglehetősen nas/ v<strong>is</strong>szhangot váltott ki<br />

külföldön <strong>és</strong> idehaza <strong>is</strong>. Bár megjelent Fáy Ferenc Kanadában kiadott <strong>kötet</strong>eiben<br />

<strong>is</strong> ez a nawszerű versciklus, de ezekhez a könyvekhez a mag'tar könyvtátakban<br />

<strong>is</strong> naglon nehézhozzá)utni, Ezt a verset, <strong>és</strong> a szinte elfelejtett náy<br />

Ferenc emlékét szeretném megidézni Beney Zsuzsa t<strong>is</strong>zteletére. A versciklust<br />

egr hosszabb meditatív öné|etrajzí ihlet<strong>és</strong>ű prózaibevezető indítja, majd kö,<br />

veLkezik a keresztút tizennégt stáciőja.q'<br />

,,Olyan parárryi volt, o$an szegényekre-szabott, hogl ajárőrbenjáró Isten,<br />

míkor a pécelí lutherántts lelkek ügles-bqjos dolgait ellenőrime, ifulai közé<br />

szorult, épp hogl csak megszalonnázott,ifulmelegedett eg,l kicsit, s már<strong>is</strong> elindult<br />

c!frább őrbódéiJelé. Tor4ya nem volt, harangja sem volt, Csak az oltárhqjó<br />

ámyékábanifoldíg hqjló Krísztus szomorú arca beszélt arról, hogl vasárnaponként<br />

itt ís bűnös emberek váry'ák az Erős várunk nékünk az Isten nagl<br />

ígéretét.<br />

Ez a ház volt Édesanyánk <strong>és</strong> kétiftának ímádságosháza.<br />

Nem úgl Édesapánké, ki reverzálísával ott díszelgett, al,ig pár száz méterre,<br />

a katolíkus Isten gazdag dícsőségében. Ahol orgona szólt, harang zokogott,<br />

tóUéllftst szállt, <strong>és</strong> ollan piros-csípk<strong>és</strong> szoknyában keinghetett, Isten<br />

személye körul, Gudics Míska proletár nyomorúsóga, mint a Kelecsérryi k<strong>is</strong>asszortyok<br />

a kastély kertben. Ebbű a csodából könnyelműsködótt kí bennün-<br />

91 Fáy Ferenc: Keresztut. Vigilia XL, évf.3. sz, 1s75. í85-190.<br />

92 Fáy Ferenc: Kövület c. <strong>kötet</strong>ében §örösváry Publ<strong>is</strong>hing co. Limited) Toronto (1977) 89-99<br />

^<strong>szövege</strong>í alapján közöljük. A szöveg több helyen eltér a Vigtliában közölttő, a lényegesebbeket a jegzetekben<br />

je|ezzúk.<br />

89

ket, báryámmal, az Édesapánk. M<strong>és</strong>záros Istyánn' píébános út kt úgl őrködött<br />

eretnekségünk vadonában, mtnt egl gledícsatüsk<strong>és</strong> ellenrqlbrmácíó, nem<br />

<strong>is</strong> hívott bennünket mdsképp, mínt: az Ószvérek.<br />

De ennek a két kís öszvémek, Feltámadáskot míkor az eg<strong>és</strong>zifalu ott szorongott<br />

a Szentsír körül, kelepe!ő szóIt <strong>és</strong> a házak rqjtő mekgében hímestojások<br />

álma várta a pálinkaszagú harmadnapot, mégtscsak megnyította kapuít<br />

a katolíkus Isten. Én ís, a k<strong>is</strong> öszvér latín szavak títokzatos melegében ott<br />

találkoztam azzal a Kr<strong>is</strong>ztussal, akíhez még ma ís tmádkozom.<br />

Hajól tudom, Schwartz Ármín bácstifestette ezt a K<strong>is</strong>ztust. A;Élbemaradt<br />

(szobqfestő <strong>és</strong> mázolóvá tt) óreg zstdó műv<strong>és</strong>z, kt tizennég,, stácíójában<br />

álmodta hívő kereszténnyé magát.<br />

Ó, az a Keresztútl Míntha Mikszáttt bábaszékí vttága rlyílott volna élő valósággá,<br />

,,a mí Rozáltnkkal",* két;frával, a havasokkal <strong>és</strong> a tqjjal, ahol a<br />

rosszrtyelvek szeint, káníkuldban megfugtott a bírka. Ott ment azon a Keresztúton<br />

aifulum, Árnyak <strong>és</strong> valóság, emberek <strong>és</strong> váglak, gterek-szenved<strong>és</strong>ek<br />

<strong>és</strong> leírhatatlan órőmök világa.<br />

Batár bácsíiffipapi elókelősége mógött, ott búkált a hqjnalíifeldecik biztonscígot<br />

adó öröme:<br />

Lieberman Ármin" ptlátust kézmosósából pedig ktkandikátt aifr<strong>is</strong>sen mosott<br />

borosdemízsonok párás hídege. Sátga volt ezen az úton minden: sdrgák<br />

aiftík, az emberei szenved<strong>és</strong>, a Domb, a rétek tavaszi arca. Sárga valt Riesz<br />

Róza'u néní sírató magábaroskadása, mefrfi)lé itg,l borult az ég, mínt ójás<br />

sqtharang, S alatta a krumplícukor-vílág elérhetetlen boldogsága élt,<br />

És sárga volt az Embernek-Fia, kinek szép, szakállas arca, úg/ vílágított<br />

a párás halál sárga csapdáí kózött, mínt eldobott vtrag. Sárgák voltak a latín<br />

szavak <strong>és</strong> sárga a csend, mefu kíbuggtant a véres szenved<strong>és</strong>bű.<br />

A;falum ment ezen az úton. Áz én, megcsryfoltatásában, megverettet<strong>és</strong>ében<br />

<strong>is</strong> mosolygó, glönyörűJctlum. Parasztok könrtye, munkósok veitéke, városperemére<br />

s zorul t kís t<strong>is</strong>z uts elók vasalf' rlyomorus ága, Édes anyám, Édes a.pám,<br />

a mt eglszerű, emberszabású életünk.<br />

Itt ment a megváltó Isten a halál;felé, a sápadt DombJelé, hol hurkos szelek<br />

szorításában /údást ingatta a tqj, <strong>és</strong> a rómaí százados megtér<strong>és</strong>€ sárgállott<br />

az ikrás köd, között.<br />

Ezt a Keresztutat akarom elmondani, <strong>és</strong> azt az Istent,'8 kí megcst{olt, öszvér-életem<br />

mínden sebében benne van:<br />

93 A Vigiliában (185) Gyenge Albin.<br />

94 A Vigiliában (185) még itt betoldva 'Müntz nénivel"<br />

95 Liberman (Liebermann) fumin péceli szatócs. Fáy Ferenc a ,,Történelem" c, versében <strong>is</strong> megemlékezik<br />

rÓIa| ,,ÚgI éltek, ho5l; 'Lieberman úr,t eztírla föl még, elsejéig.'/ Vagl kérlelve Riesz Rózfnénit,/ estéik<br />

adták zálogul," Fáy Ferenc; Kövül€t (1977J 22. old. - Vigiiia, LX (1975) 12. sz. decembet B22,<br />

96 Riesz RÓza zálogház tula|donos(?) Pécelen. v.ö. 5, jeglz,<br />

9 7 Vigiliában ( 1 86) itt még betoldva,,<strong>és</strong> nyakkendővel álcázott"','<br />

98 A Vigiliában innen a mondat végéig ez á11: ,,akihez elesettségemben még ma <strong>is</strong> imádkozom'<br />

90

I.<br />

(Pitátus halátra ítéli /ézusQ<br />

Kezet mosott. S míg nézte, hory a fák<br />

hogl' futnak szét az alkony-sárga tájban,<br />

ízlelgette az ítélet szavát,<br />

<strong>és</strong> reszketett a rázuhant magányban,<br />

hzí., már vitték. ott ment az emberek<br />

s az érte-nőtt gonoszság sűrűjében,<br />

* szegény,n' szakállas, szőke k<strong>is</strong>gzerekkit<br />

önnön furryahajkurász az éjben.<br />

Atcábavágott korbácsként a széI,<br />

Iábába mart a kuvasz-árkok csendje,<br />

lmádkozott, Nem magáért, - azér,í,<br />

kit ottha$lott a rá rnért félelembe'.<br />

IL<br />

(lézus vállára veszi a nehéz Keresztet)<br />

Vállára vette, s kilépett a föld<br />

meleg kezén ak<strong>és</strong>ő délutánba.<br />

túéglátta, hogl e$l asszony nyelvet ölt,<br />

s a csúfolódő égszalad nyomába.<br />

Olyan nehéz lett, s még<strong>is</strong> oly szelíd<br />

a v álI- szakasztó fájdalom keglelme.<br />

Átúszott száján egt pát tégi íz,'oo<br />

<strong>és</strong> anyja áldott teste nyílt ki benne.<br />

S eléfutott a boldog táj, ahol<br />

jönét-köszöntő fényben álIt az éljel.<br />

Sóhajtott. .. aztán elindult a Domb<br />

sziklái közr., az emberek jelével.<br />

99 Á Vigiliában (186) a szegeny heiyett ,,szelíd".<br />

10o Ez a sor a Vigiliában lsq "Atjarja száját eg-eg régi íz"<br />

91

92<br />

IIL<br />

{ézus először esik el a Kereszttel)<br />

Szemébe folyt a vér már, s szája szé|én a könnyek<br />

lepergő cseppje mélyén, a pfuás Domb feküdt.<br />

Felállt kicsit, hory álljon, de nem lett így se könnyebb,<br />

Iszonytató magány a követte mindenütt.<br />

Aztáneldőlt a Domb <strong>is</strong>, Peregtek lent a porban<br />

a szájából kifordult testvértelen szavak.<br />

Az anyját látta jönni... <strong>és</strong> véres nyugalomban<br />

Halottak teste száradt a zsoldos fák alatt.<br />

S hogl lassan hullni kezdett, a rázuhant homályból<br />

felékapott egz emlék .., egy római 7

V,<br />

(C z i ré n e í S í m o n t J é z u s Ke re s z tj éne k h ordo z ás ára ké ny s z e i tík)<br />

Nem azért ment, hory betetjék azÍrás|<br />

Csak fáradt volt, hát elindult haza.<br />

Az utak'.' széIén párolgott a csírás<br />

tavaszi fold, s a Város YóíaIa<br />

- mint fr<strong>is</strong>s szántások kifordított" férge -<br />

némán feküdt ak<strong>és</strong>ő délutáni,<br />

pihenni vágtó, álmos napsüt<strong>és</strong>ben.<br />

Akkor hozr.ák. E5letlen szörnyű, szájű<br />

arc volt a r<strong>és</strong>zeg, kísérő tömeg.<br />

Megállt <strong>és</strong> nézte a tépett ruhájú<br />

embert, Nem váddal, nem a gríílölet<br />

sötét ködén át: önmagán át, [élve.'n'<br />

S mert szegény volt <strong>és</strong> megfáradt naryon,<br />

íg r<strong>és</strong>ze lett a másik szenved<strong>és</strong>e<br />

S mikor melléje lökték, ho5z a vállán<br />

érjen céIba, az annak szántteher,<br />

nemzűgolődott akkor sem <strong>és</strong> gráván<br />

nem p<strong>is</strong>zkolta, hogz ígz terelje el<br />

a gunyt magfuőL - Csendben vállra vette.<br />

Es látta már agúny mögött a nyelvet<br />

<strong>és</strong> tudta már, hogr kit hoznak megette,<br />

V].<br />

(Ve ron tka odany q tj a /éz u s n a k ken dőj é t)<br />

Előszöt csak a döbbenet,<br />

aztán a fortő vágr, hogl értse,<br />

aztán a fákközt megrekedt<br />

fuldokló alkony szíwer<strong>és</strong>e,'o'<br />

mely Ú5u feküdt a tenyerén,<br />

mint önnön életének mása,<br />

Hozzá hajolt, s a drága vért<br />

lemosta selymes simítása.<br />

101 AVigiliában (187) "Az utak" helyén az ,,útkét" áll.<br />

102 AViviliábai(í87) a sor: ,ködén át, hanem önmagán át, félve."<br />

103 A Vigiliában (188) a sor: 'düiöngő árnyak szíwer<strong>és</strong>e"<br />

93

S ahogl5lolcsán életre kelt<br />

giccses mása a véres arcnak,<br />

már tudta, hogran mondja el<br />

a mindenektól megtagadtat.<br />

VIL<br />

ffézus másodszor esik el a Kereszttel)<br />

És térdre esett ú'ra, hogz felállt.<br />

S míg nézte eldőlt árnyékát a porban,<br />

magához hízta a tay asz halált,<br />

s pihegve vál a bársony nyugalomban.<br />

S dülöngve jött a Domb: szemében vásott,<br />

k<strong>és</strong>-penge éles grűlölet:<br />

szelet vetett arcába'oo <strong>és</strong> bogáncsot,<br />

tizetvetett eléje <strong>és</strong> követ,<br />

Azértlo' feláll't. Megduzzadt nyelve, kéken<br />

kifordult száján, mint egr ron5idarab.<br />

Szomorú volt <strong>és</strong> nézte, fenn'ou az égen<br />

hogl' húznak át a ffuadtmadarak.<br />

WII.<br />

ffézus a jeruzsákmí as szortyokkal találkoztk)<br />

Milyen furcsa most innen nézni őket<br />

a por mögül, az alvadt véren át,<br />

ahogy kinyílnak sátgán, mint az emlék,<br />

<strong>és</strong> felmutatja mind, mind bánatát,<br />

Eléjük menq bár tudta, hogr hiába.<br />

Lábukhoz ült, bár tudta, nem lehet<br />

leülni ott, hol tűz sűlthat a f,ába,'o'<br />

<strong>és</strong> ellenükre dólnek a he$lek.<br />

104 A Vigiliában (188) az "arcába" helyett ,,eléje"<br />

105 AVigiliában (188} "Akkof<br />

106 A Vigiliában (188) ,,hory" áll a ,,fenn" hetyett.<br />

107 A Vigiliában (188) a sor íry szól: ,,leülni ott, hol villám sújt a fába"<br />

94

S ahogl az arcuk szétgurult a tálba,<br />

s felnyalták sorra az utak,'08<br />

már csak haláluk élt a délutánba,<br />

<strong>és</strong> szé| csóválta lompos'on árnyukat.<br />

X,<br />

(ézus harmadszor esik el a Kereszttel)<br />

Aztánery kőbe megbotlott aIába.<br />

Előre hul]t s a porban úgl feküdt,<br />

mint minden élők minden alkonyában<br />

a ffuadt ember fekszik, mindenütt,<br />

Lehetett volna ács, vag/ bolt<strong>is</strong>zoiga,<br />

tudós tanár, vagy megfárudí. paraszt,<br />

ki tört tesiével elterul a porba,<br />

a mezssie szélén, s.nem tud mást, csak azt,<br />

ho$i béke van. - A főpapok nevették.<br />

Az anyja sírt, mert anyja volt, s azok,<br />

kik hátul félve, messziről követték:<br />

a megrémített várományosok,<br />

hitetlen"o hittel, szemlesüwe, hitvány<br />

férgekvoltak csak. fucukon pedig<br />

iélekké lett a legbátrabb taníwárry,<br />

az áru]rő, a tizenkettedik.<br />

X.<br />

(lézus t megfo s z tj ák r uh át tó l)<br />

Ígt vetkőztette anyja, amikor<br />

játékba-ffuadt életén az átnyas,<br />

párák-csipkézte"' alkony szétterüll<br />

s nary udvarán a sárga hallgatásnak<br />

a szátnyas ég a fák szívére ült,<br />

108 Á Vigiliában (188) a sor: ,,§ felnyaliák szomjazó utak"<br />

109 A Vigiliában (188) ,,cirmos" ál1 a ,,lompos" helyen.<br />

110 A Vigiliában (189) ,,Megszeppent" á11 a "hitetlen' helyett.<br />

1 1 1 A Vigiliában (189) "szelíd-varázstl" á|l a ,,párák-csipkézte" helyett.<br />

95

Csitri ágak"' figlelték, s pattanásos<br />

rüglek futottak ne§ztelen,<br />

mikor ágyéka selymes vadonában<br />

lobot vetett a félelem,<br />

Vacogva állt. A ködből szilvakéken"'<br />

a Domb borzalmas teste dőlt elé.<br />

Imádkozott."o S az alkony teknőiében<br />

habzott a csend, az emberé.<br />

XL<br />

(/ ézu s t kere s n re ifr s zí ttk)<br />

Mint az, ki hetven, nyolcvari évet élt meg,<br />

s nem harminchármat, úgy nézett körül.<br />

Öregparusztok állnak ígl, vet<strong>és</strong>ek<br />

s halál előtt, hogr éveik mögul<br />

még v<strong>is</strong>szanézye, elrendezve lássák<br />

a földi dolgok, munkás életük '<br />

végső számadását.<br />

s ahogl szelíden, intőn felmagaslott<br />

- korok felett <strong>és</strong> űj idők előtt -<br />

látta magát, mint biztos-záru kapcsot<br />

az Isten <strong>és</strong> a végtelenbe nőtt<br />

ember között. - Még élt, még folyt a vére,<br />

de már a hiwány, ftszeg zsoldosok<br />

kockát vetettek gíir ött köntösére.<br />

Xil.<br />

(ézus meghal a Kereszten)<br />

Bárány sikoltott. S szarva közt az alvadt,<br />

megőszült földet hét őzhordta szét.<br />

Valaki sírt, S őhallgatta a széIben<br />

A Megtérő11' íorró lélegzetét.<br />

1!2 Avigil.iában (189) helyette "fák"<br />

1 13 Á Vigiliában (189) ,,A tájtó1 pára-kéken'<br />

114 Á Vigiliában (189) ,,széryenkezett"<br />

115 A Vigiliában (190) ,,félelem"<br />

96

Válla kiugrott forgóin, lihegve<br />

Kapaszkodtak a köd-takart utak.<br />

Száján kidólt a csend, s a ferde fényben<br />

sziklák mutatták arcukat.<br />

S az égőszélben végre látta őket:<br />

az elfutőka[, megkerülteket,<br />

halála v&es pattján születőket.<br />

S mosolygott, mikor elvégeztetett.<br />

XIil.<br />

(Iézus holttestét leveszik a Keresztről <strong>és</strong> anyja ölébe teszík)<br />

Mesélt neki. S míg símogatva, félve<br />

ölébe vonta szép fejét,<br />

beburkolta a g;olcs, tavasz| égbe<br />

didergő teste szégrenét.<br />

s ő ott feküdt csendesen <strong>és</strong> szelíden<br />

az aW adt szav ak f ájda|ma között,<br />

mint a legk<strong>is</strong>ebb, abban a mesében,<br />

ki glőzelmesen v<strong>is</strong>szajött.<br />

XV.<br />

116 Á Vigiliában (190) ,,kéken'<br />

117 A Vigiliában (190) ,,es/".<br />

ffézus holttestét ekemettk)<br />

Nem vérzett mál Kezéből savós homály szivátgott<br />

s beomlott köldökéből az őwénylő hideg,<br />

A Domb úszott feléje, s a fuldokló virágok<br />

száján kiíeslett sáígánl'u, a rozsdás őrulet.<br />

Csöpp anyja hullt folébe, s a buktató sötétben<br />

az égnagt-lombú ágán a"'kék-arcú halott.<br />

Meleg szavak lobogtak, melyeket itt az éjben,<br />

a rányíló tavasznak már el nem mondhatott.<br />

s mikor rádőlt a szikla <strong>és</strong> minden út beomlott;<br />

s már csak vak árnya kéklett a rázuhant falon,<br />

kint mondták már a kertek <strong>és</strong> suttogták a bokrok:<br />

milesz harmadnapon!<br />

97

A Vigilia |9 7 5. évi márciusi számában"' megjelent ciklus nagl v<strong>is</strong>szhangot<br />

váltott ki, h<strong>is</strong>zen Fáy ekkor itthon szinte <strong>is</strong>meretlen költőnek számítatt,<br />

Első három vetse az előző év novemberében jelent meg a folyóirat hasábjain."n<br />

A RÓnay Gyórgl szerkesztette Vigilia szívesen vá|la|ta a határunkon<br />

túli maglar irodalom népszeűsít<strong>és</strong>ét, term<strong>és</strong>zetesen a kor ,,k<strong>is</strong> lép<strong>és</strong>ek politikájának"<br />

megfelelően, kellő óvatossággal. Fáynak ez a versciklusa v<strong>is</strong>zont<br />

tÖbb volt, mint es/,,külfoldre szakadtbazánkfiának" névjegre. Ignotus pál<br />

0go1-1g7B) Londonból, olvasva a ,,Keresztutat", ezt írta : ,Valósággal kereszténnyé<br />

váltam aKeresztűt. felfalásakor. Ambár ez sem pontos, mert a litániád<br />

- nevezhetemí# - keresztény <strong>és</strong> keresztény <strong>és</strong> zsidó eglszerTe s még<br />

a magamfajta vén <strong>is</strong>tentagadó <strong>is</strong>tenpóthite <strong>is</strong> belefér. Az a józan <strong>és</strong> magasztos<br />

közhely duruzsol benne, amelynek hite <strong>és</strong> hite(ó ereje nélkül mindnyájan<br />

felfordultunk volna, a Mária siralom névtelen)étől}ózsef Lttlláig <strong>és</strong> meganynyi<br />

utőd)áig, mielőtt a szánkat ép szőra nyithattuk volna. Ez persze nem az<br />

én felfedez<strong>és</strong>em, nem <strong>is</strong> a tiéd, de a te érdemed, hogl három eytized nosztalgikus<br />

<strong>és</strong> opáIzó term<strong>és</strong>zete fonódott elréved<strong>és</strong> után az egtszerű emberi csodára<br />

találsz simuló szavakat, méla jambusokba <strong>és</strong> keresztrímbe hangszerelődőket.<br />

Sose vetkőzve ki látomásaid eredendő rendjéb ő1 Tóíh Arpád <strong>és</strong> ]uhász<br />

Gyula, vary Chagall rokona? nyilván mindnyájunké, s ugzanakkor beleszűrve<br />

egz k<strong>is</strong> Franc<strong>is</strong> ]ammes-ot <strong>is</strong>, kiről nem tudom, <strong>is</strong>mered_e egrálta_<br />

Ián űl-katolikus, vagl ó-katolikus francia költő volt a századforduló tálán:<br />

mas/ar költők közül leginkább szép Ernóre hatott, de hogl kire hasonlított<br />

leginkább, nem tudnám megmondani. Sem, hogy ki más mondhatta volna,<br />

'Beburkolta a gyolcs tavaszí égbe/ didergő teste széwenét-l". A szégyen, mint<br />

megdicsőül <strong>és</strong>, * fájő, <strong>is</strong>tenrelen szíwel mondom - nagyon keresztény gondolat.<br />

Freudhoz méItó. Honnan a nyavalyábóI jutott az eszedbe? De abbahas/om<br />

a talmudizálást az evangéliumi látomáson. Elég az hozzá, hogr<br />

$lönyörű.",,o<br />

A versciklus megjelen<strong>és</strong>e Rónay Györgr érdeme volt, aki figzelemmel kísérte<br />

a maguű emigráns irodalmat <strong>és</strong> a Vigilia ,Iáiékozódás" rovatában beszámolt<br />

a legjobb könyvek megjelen<strong>és</strong>éről, Mint említettük Fáy Ferenc hazai<br />

,,felfedez<strong>és</strong>e" <strong>is</strong> az ő érdeme volt. Az első Fáy versek 1974 novemberi közl<strong>és</strong>e<br />

eIőzte meg csak a ,,Ketesztut"-at, de még ebben az esztendőben hét verse<br />

jelent meg a folyóiratban, köztük utolsó <strong>kötet</strong>ének címadó verse <strong>is</strong>, a<br />

,,Kövület".''' A következő év elejéru Rónay eztírta Fáynak: 'A Keresztútnak<br />

11B Vigiiia XL. évfolyam 3. szám március 185-190. old.<br />

1 19 Vigilia XXXIX. éví. 1 1. sz. novembet 7B3, oló,. Ezek: "|máó,ság, hajnali fényben ,,(1974) - ,,Huszadik<br />

század" (1973) -,,Rab.ság" - Mindhárom megíalálható - k<strong>is</strong>ebb változtatásokkal Fáy Ferenc: Kövület.<br />

Vörösváry Publiihing co. Limited, Toronto Canada (1977).34..35,39. old.<br />

120 A levélidézet Fáy Ferenc: Rövület (Toíontó. 197 7) külső boútóját6l.<br />

121 Vigilia XL.(l975). 9. szeptember 6o5. oldal: 'Úgl éltél itt..." - "Kövület" - A 12. decemberi számban:<br />

821,-822. a "Szeptember" -.K<strong>és</strong>ei ápril<strong>is</strong>." - "Melengető" -,,Tórténelem" -,,9zűzmáiás kiráW" (Az<br />

utóbbi verset Tamási Áron emlékének szánta. A versek megtalálhatóak: Fáy Ferenc: Kövütet (Toronto<br />

1,97 7) 45.1 l 1.1 16. 5 8.7 0.22.,20. k<strong>is</strong>ebb módosulásokkal.<br />

9B

itthon <strong>is</strong> nagl v<strong>is</strong>szhangja volt _ sokak szerint az év legszebb verse. Igaz,<br />

hogl a költ<strong>és</strong>zet nem lóverseny - de valóban í5l van. Nagr vers voltl <strong>és</strong> na-<br />

gzon örülök,,,hory a Vigiliában jelenhetett meg, <strong>és</strong> hogi egr kicsit 'házi' költőnkvagr<br />

már- büszkékvagrunk rá..,! Naglon jó, nagzon ígazkö|tőndk talállak,<br />

<strong>és</strong> külön becsülöm benned, ho$l olyan szép, öntudatos következetességgel<br />

tartod távol magadtól a sok kint éIő * magtar kölíőt megkísértő <strong>és</strong><br />

megzavaró neoavantgarde hőzöng<strong>és</strong>eket <strong>és</strong> struktural<strong>is</strong>ztikus'szövegmániákat'.<br />

De ezt a kintet <strong>és</strong> bentet nyomban korrigálnom kell egl kicsit,<br />

'Kint' <strong>is</strong> lehet 'bent' élni a maglar költ<strong>és</strong>zet <strong>és</strong> költői nyelv hazájában. Te ott<br />

éIsz, s amit csinálsz az itt meg <strong>is</strong> marad,.,npp úry a mi költőnknek tartunk,<br />

mint bárki más nekünk kedveset, aki esetleg csak karnyi r.ávolságra é1 tőlünk.<br />

Bár itt ez v<strong>is</strong>zonylagos, nem számít a távolság, csak az ígazság, hítelesség,<br />

a tísztaság számít a költ<strong>és</strong>zetber|' .I22<br />

Fáy ekkor érkezett páIyája csúcsára. Mint a ciklus lírai hangulatú, önéietralziihlet<strong>és</strong>űbevezetőjébőUát)uk,<br />

- pécelen született 1921 jűnius 2a-án,"3 A<br />

cs aiádi hagzományoknak megfe lelően kato nat<strong>is</strong>zt letí, 7 9 44 -ben avatták hi -<br />

vatásos hadnaggzá. Harctéri szo|gálat, majd amerikai hadifogság kovetke,<br />

zett ahonnan 1945 decemberébenhazajött ltthon szabályosan igazolták <strong>és</strong><br />

a Székesfőv fu o snál t<strong>is</strong>zwi selőként elhe$ezkedett. 1 9 47 áptil<strong>is</strong>ába n megn ő,<br />

sül.t. 1947 júniusában Letartőztatták <strong>és</strong> internálták, ahonnan i94B márciu,<br />

sában szabadu\t. Közben 1948 január 15-én egy Éva nevű k<strong>is</strong>lánya született.<br />

Szabadulása után felesége, <strong>és</strong> családja minden kapcsolatot megszakított<br />

vele.''n Ezután | 9 4 B -b an Jugo sz|áviába, onnan ped ig Olasz országb a szökött,<br />

1951-ben Kanadába vándorolt. Itt kezdetben erdőirtáson, majd bányában<br />

dolgozott. Ekkor már verseket írt, ameiyek az emigráns lapokban rendre<br />

megjelentek. Első <strong>kötet</strong>e, a ,,]eremiás siralmai" í956-ban Torontóban mindössze<br />

36 oldalon jelent meg a Helikon kiadónál. P,z emigtáns irodalmi életben<br />

ezt a k<strong>is</strong>ded <strong>kötet</strong>ecskét <strong>is</strong> nagr frgyelemmel fogadták. Pohárnok ]enő<br />

(tS9S-1962) a Németországban megjelenő Új Hungáriában"', Csilry Ágnes<br />

Mária pedig a Rómában megjelenő Katolikus Szemlében <strong>is</strong>mertette.''u Lassan<br />

élete <strong>is</strong> rcndeződött. 1957-ta a brontoi <strong>is</strong>koiaszék alkalmazottjaletr.. Fáy <strong>is</strong>mertségét<br />

az emigrációban tovább erősítette, hory Csily Ágnes Mária Fáy<br />

verseit beválogatta a ,Xíz év vefsei" című ffijteményes <strong>kötet</strong>be, mely alcíme<br />

szerint ,,a szabad nyugaton élő költők 1945-1955 között"-i verseinek<br />

antolőgiála,"7 Az első sikert sorba követték a többi <strong>kötet</strong>ek. A második 126<br />

122 A levelet Fáy idézi a,,Kóvület" (Toronto, 1,97 7) k:ül'ső, hátsó botítőiárl,<br />

tzs Életraizáhozl Nas/ c§aba: / maglar emigráns irodalom l*ikona. Aígumentum - petőíi lrodalmi Múzeum<br />

- Kortárs lrodalmi Kózpont. Bp. 2ooo. 254-255. - Somogyi Fetenc, Az Árpád Ákadémia taglainak<br />

tevék€nJlsége. C]eveland Oh. 1982. 94-9 5.<br />

t24 Fáy lstván 1 985 ápril<strong>is</strong> 30-i levele Márai Sándorhoz, - Palackposta Márai Sándortól. Közzéteszi Szigeti<br />

Jenő. M<strong>is</strong>kolc, 2001.120-121.<br />

tzS Ú; nungária1957,18. sz. P;. monogrammal.<br />

12ó Katolikus Szemle, 1957.1. szám.<br />

127 München. 1956.<br />

g9

lapon ,,Az ítást eg;rszü megtalálják" címen l919-benjelent meg Torontoban<br />

a Ma$lar kultúra kiadásában. Ezt <strong>is</strong> hasonló figzelemmel kísérte a nyugati<br />

mas/ar sajtó. Csiky Ágnes Mária a Maglar Híradóban, <strong>és</strong> a <strong>Magyar</strong> könyvbaÁtban<br />

ítt íól'a,"' a Nemzetőrben pedig Lőkkös Antal mé|tatta."'A harmadik<br />

Fáy <strong>kötet</strong> <strong>is</strong>mertet<strong>és</strong>éí., ajánlását az emígráns sajtó, kötelezőházi feladatként<br />

vette, h<strong>is</strong>zen ekkorra már az emigráciő egyik legjelentősebb költójének<br />

számított. A torontoi Helikon Társaság kiadásában megjelenő ,,Magamsiratő"<br />

(7967) kritikái <strong>is</strong> ezt tükrözik.'"o<br />

Fáy Ferenc utolsó előtti <strong>kötet</strong>e , az ,,Áradás" a szeruő magánkiad ásában<br />

1972-ben jelent meg Torontóban Buday Lászlő rézdomborműveinek képeivel.'''<br />

A <strong>kötet</strong> 57 verset taftalmaz, melyek 1968 <strong>és</strong> 1972között születtek. Verseinek<br />

<strong>is</strong>meretében úgz tűnik, hogt ezzel a <strong>kötet</strong>ével lett érett, a kor irodalma<br />

szemponrjából jelentős költő Fáy Ferenc, bár errő| a saját erőből kiadott,<br />

szép kivitelű <strong>kötet</strong>ről méltatlanul kev<strong>és</strong> <strong>is</strong>mertet<strong>és</strong> született.132 Lassan nálunk<br />

<strong>is</strong> <strong>is</strong>mert lett a neve, flőként Rónay Györgz jővolt"ából, aki a Vigiliába csemp<strong>és</strong>zte<br />

Fáy verseit. Ezért utolsó <strong>kötet</strong>ének, a ,,Kövület"-nek java ftsze a <strong>kötet</strong><br />

megjelen<strong>és</strong>e előtt <strong>is</strong>mert lett itthon <strong>is</strong>. A <strong>kötet</strong>et 1977-ben Torontoban a<br />

Vörösváry Publ<strong>is</strong>hing Co. Limited adta ki. Az esztétikus szép <strong>kötet</strong>et Buday<br />

László tervezte <strong>és</strong> illusztrálta. Ezeket a verseket ígr jel\emezteHatár Győző a<br />

,,Ruhátlanul" című vers margójára 1975 június 26.-ánírt jegtzetében"', ,,Az<br />

emigtáciőban legkedvesebb költőm Fáy Ferenc. Mert (1) a vers azt mondja,<br />

amít ő mondani akar (2) ő azt mondja, amit a vers mondani akar (3) a vers<br />

nála mindig annyi, amennyil nem kuporog <strong>és</strong> nem ál1 koturnuson, nem<br />

hosszú, nem rövid (4) minden verse szívettépő - olyannyira, hogy (5) elolvasása<br />

után megrendülten ülök <strong>és</strong> bámulok a semmibe. Mindezt érdekmente,<br />

sen mondom <strong>és</strong> tanúsítom, Isten engem úgy segéljen, ezért nekem sallárium<br />

nem jár s neki <strong>is</strong> leglen immár mindegl, élek-e, halok-e, Csak épp a hazai<br />

vers-diaré mocsoktengerén mindennaposan átgázoWa - jólesik megfüredkezni<br />

ennyi t<strong>is</strong>ztaságban, Türelemmel jeglzi - valamely Öregsátánnak elszetzett,<br />

hitből-örömhírből kicsípett legénye.""n Az utolsó verses<strong>kötet</strong> Fáy<br />

pá|yájának csúcsa volt Rangos <strong>is</strong>mertetőket kapott."' Ebben jelent meg a<br />

,,Keresztút" <strong>is</strong>, Az utolsó <strong>kötet</strong> után, mint a Vigilia állandó szerzője, sorra je-<br />

L28 Mag/aí Híradó. 1959. 44. - Magar h?nyvbarát, 1960. |.sz.<br />

129 Nemzetőí. 19ó0.86. §z,<br />

130 Tóth László: Katoliku§ Szemle1968,1 .szám. - Kabdebó Tamás; lrodalmi Úlság. tooe. to-1 1. - Nemzetőr.<br />

1968. 216 - Székely Molnár lmre: Kanadai l,ta$lar Újság. 1968. íebr.23. - Abaffy Lász|ó: Új<br />

tátóhatár. 7969 . 2.sz.<br />

131FáyFerencÁradós, Aszeíző kiadása. Toronto, 1972.1oO oldal. 57 vers.<br />

132 Kemenes Géfin Laszló: Irodalmi Ú<strong>is</strong>ág ora. 13-l,+.<br />

133 A veís megjelent: vi$lia 1976. decemberi számábal 82B. o|d, - Fáy Ferenc; Kövület, Gotonto 1977)<br />

105.<br />

134 ldézet iáy F"renc, Kövület (Toronto 1977) külső borítc,ától. ,,,<br />

135 Buday László: Kirónika (Toronto) 1978.1.- - Tóth László: Katolikus Szemle |978.2,sz. - IQbdebó Tamás<br />

lrodalmi Ú)ság 1,s78.tt-12. - Kovács Imre: Kanadai Ma$larság. Ig78.22.sz. * Máté Imre: NemzetőL<br />

797B.33B.<br />

100

lennek meg azok a versei, amelyek a ,,Kövület" után születtek, Az első volt<br />

ezek közül az 1978 ápril<strong>is</strong> B-án elhunyt Rónay Györry emlékére írott ,,K<strong>és</strong>ei<br />

vázlat nagyapámrőI" című verse."u Ezt mégvagtköze| húsz vers követte,<br />

melyből néhány 1981 június 10,én bekövetkezetí. halála utánlátott napvilágot.<br />

Utolsó, Vigiliában megjelent verse a ,,Szabá|yta|an sirató" volt.'" A Fáy<br />

versek közl<strong>és</strong>ét Rónay Lász|ó Fáyról írt tanulmánya zárta 1e;"'<br />

Fáy halála után alig néhány hónappal k<strong>és</strong>őbb, megjelentek összegűjtött<br />

versei, melyhez Határ Győző itr.bevezető tanulmányt, ,E E" * <strong>és</strong> ami marad<br />

belőle" címen. A <strong>kötet</strong>et Fáy István (1918-2003) - a kóltő nemrég meghalt<br />

bátyja, maga <strong>is</strong> jeles irodalomtörtén<strong>és</strong>z, <strong>és</strong> Samu Margit, a kóltő özvegte -<br />

rendezte sajtó alá."9 Márai Sándor Fáy Iswánhoz 1983 ápril<strong>is</strong> i0-én kelt levelében<br />

a <strong>kötet</strong> kapcsán így írt Fáy Ferenc költ<strong>és</strong>zetérőI: ,,az ÓsszegJrííjtött<br />

Versek a Nyugat után következő nemzedék|ítájának eglik becses <strong>kötet</strong>e, ott<br />

van a heiye a polcon, ahol a mas/ar költ<strong>és</strong>zet maradandó értékeit őrzik. Fáy<br />

Ferenc ennek a nemzedéknek egzik kivételes tehetségű tagja volt, primus<br />

inter pares, Az olvasó számára megnyugvás, hogl azidő előtt eltávozotí költő<br />

életművél sikerült méltó keretbe tenni".140<br />

Sajnos, az ,,Ósszegűjtött Versek" nem minden Fáy Ferenc verset tartalmaznak.<br />

A legnagzobb hiány Fáy korai szerelmes verseinek ciklusa, az<br />

,,Évák" amit Márai véleménye szerin[ ,,okvetlenül ki kell adni egl k<strong>és</strong>őbbi <strong>kötet</strong>ben,<br />

amely Fáy Ferenc életművének <strong>teljes</strong>ségét foglalja eglbe, A hangja <strong>és</strong><br />

biztonsága, az a|- <strong>és</strong> felhangok tudatos hangszerel<strong>és</strong>e, ez mind bizonyság,<br />

hogl a fiatal költő kivételes képességgel tudja hangszerelni a verseit".''' Anynyit<br />

tudunk, hory a ,,Lévák" ciklusból, melyet Márainak <strong>is</strong> elküldött Fáy István<br />

öwen példány k<strong>és</strong>zi|t amit szétküldözgetett a régi barátoknak. Lassan<br />

foglnak a régibarátak, Fáy István <strong>is</strong> itt haryott bennünket, jó volna ezeket<br />

a verseket <strong>és</strong> Fáy Iswán köIt<strong>és</strong>zetét <strong>is</strong> megmenteni, még mielőtt elnyelné a<br />

nyugati magzarságot a mindent magába oWaszt1 na$/ tégely. Amíg rangos<br />

tanulmányok nem jelölik ki Fáy Ferenc helyét a mas/ar költ<strong>és</strong>zet sok érdekes<br />

<strong>és</strong> értékes kincset őrző mezőin, őizze emlékét Márai Sándor naplójegzzete,<br />

melyet l9B3 elején íít: ,,A költő a közelmúltban hunyt el Torontoban.<br />

Hafvan évet éIt, emigráns volt, 1ó néhány versében a második világháborút<br />

követő idő magyar költ<strong>és</strong>zetének <strong>teljes</strong> értékő energiája sugárzik, Azután<br />

136 Vigilia 1979 (44) 3. (március)182. old.<br />

137 Vigilia 1979 (44) 9. sz.600,601. -Nxáruró<br />

(Hegyi Bélának)tHazám,Menekül<strong>és</strong> (Yarga Mihálynak),<br />

Száríthozó, Nyárutó, Vigilia 1980 (45) 5. sz,342-343 GaWzó, Wllázó, Iuíagány, Félelem. Arckép,<br />

szeffidővel (Ilia Mihálynak). Vigilia 198l. (46). 3, szám 7B4. DiagnóZ<strong>is</strong>, Erdőtűz, /ég alafr, - Vigilia<br />

§82. p7.év|. 4. sz. 44, Besnyői búcsú, Ápám, Vers csibehangra. Vigilia 1982. {47) 4.sz. 254. Szabólxtalan<br />

sirató.<br />

138 Rónay László: Maglar kökók rglugaton (Ft{y Ferenc). Vtgilia 1982 (47 . év| l, 38-43, 44-46.<br />

1,39 Fqy Ferenc összegli{jtött verseí. Sajtó aIá rendezte Fáy István. rforonto, 1 981) Vörösváry<br />

14O Palackposta lvíáraí Sándortól. Közzéteszi Szigeti Jenő. Bíbor Kiadó, M<strong>is</strong>kolc 2001. 1 1ó. o1d.<br />

L47 Márai Sándof 1985 május 27.-i levele Fáy tstvánhoz,In. Palackposta Márai Sóndortól (M<strong>is</strong>kolc, 2001.<br />

122.<br />

101

van a versekben kamaszos keserűség, férfias szókimondás, feminin érzékenység.<br />

<strong>Nyelv</strong>i erele a klasszikus mas/ar líra szőfukar, szemérmes <strong>és</strong> minden<br />

mesterkéltségtől mentes példáit idézi. Vallásos <strong>és</strong> pogány, kóbor nomád<br />

<strong>és</strong> különösen 'masiar'- nem mas/aros, nem <strong>is</strong> vitézköt<strong>és</strong>es, nem a paranoid<br />

fellengz<strong>és</strong>sel megfogalm azott' mélruag;l[ar' <strong>és</strong>'hígma$ia r' -, ú§'ma$zar',<br />

ahogl nem lehet más egl ember, aki B évezred, előtt több nekiindulással el,<br />

bolyongott Lebediából, mert hajtotta a népvándorlás hullámver<strong>és</strong>e. Egz napon<br />

megérkezett aDunal<strong>is</strong>zakózép, ottt"aláIkozott az avarokkal, akiket néha<br />

megölt, néha megölelt, aho5r ezt népek már szokták, amikor <strong>is</strong>merkednek.<br />

K<strong>és</strong>őbb sátrat veft,ha!ászat <strong>és</strong> vadászatközben megtanult gabonát vetni,<br />

megtelepedett, <strong>és</strong> megélte akereszténységet, areneszánszoí"é§ a reformáciőt,<br />

a Felvilágoso dást", az ipari forradalmat, a szocializmust, a fasizmust. . . ,<br />

<strong>és</strong> egz napon arca ébredt, hory Kanadában é1, ahová elvándorolt a kommun<strong>is</strong>ták<br />

elől, <strong>és</strong> verseket ír ma$rar nyelven, mert csak íg tudla hitellel elmondani,<br />

amit út közben, ezer éven át tapasztalt. Például aKeresztűt tizennégt<br />

szólamában <strong>és</strong> még sok szépséges poémában, melyekből mindig egy 'magrar'<br />

szól az olvasóhoz. Olyan magányban írja a verseket, amilyen a steppe,<br />

vag;.r az idegosztály rácsos magánya lehet. A könyvnek helye van a pblcon,<br />

ahol a ma$/ar költ<strong>és</strong>zet maradandó műveit Őtzik".'n'<br />

1,42 Márai Sándor: Napló, (1976-19ssl.Úivary^GRIFF" Verlag. München (19s5). 172-1,73.<br />

102

Tamás Ferenc<br />

A dráma lezajlott,<br />

TárnaméIy<br />

A fáklyták, amelyek<br />

föIszabdalták az éjszaka sötétjét<br />

a kertben, az elfogatáskor, kihunytak,<br />

elhamvadtak. A múlté az árulás,<br />

a lökdösőd<strong>és</strong>, a katonák ostorként csattanó, halk<br />

parancsszavai, a siefve elharyott olaj-liget, a sűrű lomb,<br />

a magába forduló, csillagtalan sötét.<br />

Az első felvonás.<br />

S a többi <strong>is</strong>: a kihallgatások,<br />

hurcolások, ütlegel<strong>és</strong>ek forgószínpada.<br />

A per, az ezerwattos fény, az oúítő tömeg.<br />

Mind alászállt, hogr ott<br />

éljen tovább, a tárnamélyben, váItozaú.anuL,<br />

akár akő.<br />

És újabb réteg, újabb,<br />

sziklává dermedt felvonás. Az elguötört test útja,<br />

a szekercék csattogása, a szomjúság, avér,<br />

leglek, bámószkodók, katonák, kiáltások, szavak,<br />

föld <strong>és</strong> ég között, a semmiben. A dráma<br />

véget ért".<br />

Emlékszel az utójáLékra?<br />

Gondo s kezekre, mo sdatásra ? B alzs amra? Gyolcs ra ?<br />

Sírüregre? Fehér sziklába v<strong>és</strong>ett kamra. Tapintható<br />

sötét. Bezárult kőkapu. Az Űr. A tér, Csak a test,<br />

az fekszik ott, Megérkezett. Elhaglatott.<br />

A jeges<br />

harmattól dermedt, apró,<br />

csenev<strong>és</strong>z fúgefán még<br />

tücsök cirren, sze|lő<br />

motoszkál5zér füvek<br />

között. Aztán még ennyi sem,<br />

csak tárnamély.<br />

Benqt Zsuzsdnak<br />

103

Ia4<br />

Majd reggel jön, jön a reggel,<br />

árnyékos, szürke nap, <strong>és</strong> újra éj, <strong>és</strong> újra éjszakátutánző napvilág.<br />

Évezrednyi sötét után, a harmadik napon -<br />

mi lesz<br />

mi volt<br />

ml nlncs<br />

mi van<br />

m1

Balassa Péter:<br />

Szabads ág, kommunikáció, katolicitás-<br />

Mottóul Pál apostol Galatákhoz írt levelónek szavait (4,7-7) váLasztottam:<br />

,,Azt gondolom: amíg az örökös k<strong>is</strong>korú, semmiben sem különbözik a rabszo|gátől,<br />

jóllehet mindennek ura. Gyámok <strong>és</strong> gondv<strong>is</strong>elők a|á van rendelve<br />

atyjától meghatározott ideig. Így mí <strong>is</strong>, amíg k<strong>is</strong>korúak voltunk, a világ elemeinek<br />

szolgáIatában álltunk. De amikor elérkezett azidők <strong>teljes</strong>sége, Isten<br />

elküldte Fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalőla lett, Ki kellett<br />

u$lan<strong>is</strong> váltania a törvény alá rendelteltet, ho$z a fogadott fiúságot elnyerjük.<br />

Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt<br />

kiálltja: Abba, Atyal Tehát nem rabszolga többé, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor<br />

Isten által örökös <strong>is</strong>." (Vö: Jn 13,34-35;Jn 17-20; Róm B,12-17; 1 Kor 13;<br />

2Kar 5,79; GaI3,26. 4,I3;Jak I3,B)<br />

Arra szeretnék törekedni, hogz a következő gondolatmenet leíordíth atő |egten<br />

égetően időszerű problómáinkra, dílemmáinkra, de magát a íordítást<br />

nem végzem el, h<strong>is</strong>zen mindnyájan szabadok vagrunk, abban <strong>is</strong>, hogl mit<br />

hogzan hallunk <strong>és</strong> értünk. Megpróbálok úry beszélni e hármasságról, ho5l<br />

ne tévedjek el mindenáron a saját, esetleg önkényes, szubjektív értelmez<strong>és</strong>eim<br />

úwesztőjébe, hanem a zsinati szellemnek megfelelően az olvasó elé tárjam<br />

azokat a régen meglévő, zsinati <strong>és</strong> zsinat körüli, nem <strong>is</strong> mindig kizárólag<br />

katolikus szellemi eredményeket, amelyek Maglarországon kev<strong>és</strong>bé ísmertek,<br />

holott nas/on <strong>is</strong> kéznéllevőknek kellene lenniök. nmit tehát mondandó<br />

vagzok, voltaképpen idézetsorozaton alapul , hivatkozás a meglévőkre,<br />

különösen a zsinati dokumentumokra, elsősorban a Gaudíum et sp€s-rc.<br />

A szabadságot nem fogalomként, nem egl szóként használom itt, hanem<br />

a Kr<strong>is</strong>ztus-esemény megtörtén<strong>és</strong>eként, valami eleven folyamatot, dinamikát,<br />

mozgást,lejátsződást, az embet egz<strong>is</strong>ztenciál<strong>is</strong> fuámáját éttve njta, Azért<br />

hangsúlyozom ezt, meft a kereszténységben minden szövegértelmez<strong>és</strong>, megért<strong>és</strong><br />

csak másodlagos lehet ahhoz az eseményhez, találkozáshoz képest, a<br />

sz ab adítás e s e mé nys ze rű m e gta p a sztalásáho z ké pes t, am i m i n denkí számára,<br />

minden időben meghívásként fennáll, éppúg, mint a hit <strong>és</strong> a szefetet eseménye,<br />

ami szintén nem zárható a Sző, a fogalom börtönébe. Ígl talán el- <strong>és</strong><br />

v<strong>is</strong>szautalhatunk a ,,spekulatív naglpéntektől" (Hegel költői szaya ez a filozófia<br />

,,helyérő|") a feltámadás realitásához. Isten szabadsága a teremt<strong>és</strong> tet-<br />

" Az 1993, március 6-i zsinati napra k<strong>és</strong>zült előadás szerkeszíetí <strong>szövege</strong>. Megjelent a Pannonhalmi<br />

szemle 199412. számában (60-69. o1d.).<br />

105

tében, mint <strong>is</strong>teni önközl<strong>és</strong>ben, a Lét létrehozásának szeretetében, a pftort<br />

mege|őzi az ember szabadságát, <strong>és</strong> uglanakkor lehetővé teszi azí, Ez a szer<br />

kezet, mely e$zetemes, önmagában <strong>is</strong> kérd<strong>és</strong>-felelet jellegű, kommunikatíV<br />

dialogikus, eseményszerű. Maga a teremt<strong>és</strong> szabadsága <strong>és</strong> az embet szabad<br />

választása, mellyel igent mond a teremt<strong>és</strong>re: Én;Te kommunikatív v<strong>is</strong>zony,<br />

kölcsönös, fűggő dialógus, az elfagadás vas/ az,elfordalás állandó dinamikájában.<br />

A szabadságaz embet számára nem szó, nem fogalom tehát, hanem<br />

cselekmény, cselekedet, megél<strong>és</strong>, megtörtén<strong>és</strong>, esemény, mely felelőssé,<br />

get jelent. Ily módon keresztény naglkorúság, érettség <strong>és</strong> szabadság nem elváIaszthatók<br />

egzmástól. Hory miféle tartalommal töltjük meg a szabadság<br />

megtörtén<strong>és</strong>ében, azlenne korunk egyik fő kérd<strong>és</strong>e. Mit jelent hát a szabadság<br />

a jelen időhorizontjában?<br />

Aszabadság eseményéhez nyilván akővetkezők tartozhatnak: a Biblia tstenét,<br />

f okozatokon ilierve naglságrendi ugrásoko n keresztül mindenkép p en,<br />

egne inkább a szabadság oldalán látjuk állni, mivel nem csak szabadon<br />

hagja az embert, hanem szabadságra <strong>is</strong> kötelezi, ami már a paradicsomi elbeszél<strong>és</strong>ben<br />

kifejeződik, amikor eltávolodik egzmástól Isten <strong>és</strong> ember, miközben<br />

Isten áldása <strong>és</strong> az íg*et a szabadításra továbbra <strong>is</strong> itt marad, az evíIági<br />

távolság, a term<strong>és</strong>zeti vagz k<strong>és</strong>őbb történeti idő könilményei között <strong>is</strong>. Enynyiben<br />

a bűnbees<strong>és</strong>-történet nyilvánvalóan egrfajta szabadság-elbeszél<strong>és</strong> <strong>is</strong>,<br />

az embet drámai-tragikus ön<strong>is</strong>meíetííapasztalása a felelősség <strong>és</strong> a bűn korrelációjárőI,<br />

az emberi lény kettős összetartozó aspektusáról. <strong>is</strong>ten mindenesetre<br />

azokkal ,,ért szót", azokat tekinti az Ő népének, az Ószövetségben<br />

egledül lztaelt, a Megtestesül<strong>és</strong> óta potenciál<strong>is</strong>an minden egzes embert, akik<br />

a szab adság űtj án elindu lnak. Ennyiben a hív ő e mber szab adsága egll szerre<br />

hely <strong>és</strong> vándorlás, es/szerre beleglökerezettség<strong>és</strong> zarándoklás, találás <strong>és</strong> keres<strong>és</strong>,<br />

helyi közösség <strong>és</strong> globalitás, megszakítás <strong>és</strong> megköt<strong>és</strong> e$lsége <strong>és</strong> belső<br />

titka, amit megélve <strong>teljes</strong>íthetünk be. A Biblia Istenének ez a szabadító,<br />

szabadságra elkötelező <strong>és</strong> olykor rejtéiyesen sok értelmű megmutatkozása<br />

Kr<strong>is</strong>ztusban <strong>teljes</strong>edik ki, aki szabad, szenvedő emberként lépett a világba,<br />

<strong>és</strong> szabadon váIasztotta az Őt, szolgává, bűnözővé |ealáző kereszthaláLt. hz<br />

Arya iránti hűsége <strong>és</strong> szabad dönt<strong>és</strong>e széwálaszthatatlan, ,,Ha lehetséges,<br />

múljon el tőlem ez a pohár - Legzen meg a Te akaratod", ezek összetattoznak,<br />

a szabad dönt<strong>és</strong> a szolgaságra, az elhagyatottságra <strong>és</strong> önkiüresít<strong>és</strong>re,<br />

valamint az alászá|lásra maga a szabadítás aktusa. A Fiú szabadsága<br />

uglanakko r mint ája a megszabadulásnak önmagu nktól, egó nktól, meg-megújíthatő<br />

szabadulás a v<strong>is</strong>szautasítás <strong>és</strong> el nem fogadás, az adottvégességben<br />

gtökerező bűnösségétől, <strong>és</strong> éppen az egőva| szemben: önmagunkra találás,<br />

eszméietre tét<strong>és</strong>, a legegletemesebben személyes, perszonál<strong>is</strong> dönt<strong>és</strong>, melyet<br />

a mé$-én hoz meg. Ennek ellentettjel szabadság a tagadásra, a nem-re, az<br />

elfordulásra, kockázatként benne foglaltatik a szabadság-antropológiában. A<br />

bűn problémája a keresztény gandolkodásban, mintegr a theodicea,problé-<br />

106

ma örököseként csak<strong>is</strong> egl szabadság-központú dialogikus teológia keretében<br />

gondolható át, Abűn legóz<strong>és</strong>e szavakkal vagl moráift\ozífiai fogalomanalíz<strong>is</strong>ekkel<br />

- hiú ábránd. Nem félreért<strong>és</strong>, hanem elfordulás a megért<strong>és</strong> lehetóségétől.<br />

A szabadságban adott lehetőség a rossz megtörtén<strong>és</strong>ére, mint az<br />

ember érettségének akceptálá§a - Isten teremtő kommunikációjának es/etemes<br />

m<strong>is</strong>ztériuma, Ho5l <strong>is</strong>merős irodalmi példával tes/em érthetőbbé: ha<br />

nem ígz lenne, nem érteném a Karamazov testvérek ama híres helyét, amikor<br />

a haldokló Zoszíma sztarec, térdre borul a rossz <strong>és</strong> abűn megpróbáltatásainak<br />

útjára lépő Mitya Karamazov előtt. Minden es/es embernek az ewetemessége,<br />

a fiúi felszabadítás, a kr<strong>is</strong>ztusi szituáciő <strong>és</strong> lehetőség révén, va\óban<br />

a szabadság megvalósítása, saját szolgaságunkkal szemben * beleértve<br />

a szabadság eltévelyed<strong>és</strong>eit, melyek hozzátartoznak az ember egz<strong>is</strong>ztenciál<strong>is</strong><br />

fuámájához, A megváltás szó a héberben <strong>és</strong> a görögben eglaránt k<strong>is</strong>zabadítást<br />

jelent a rubszolgaságból, váltságot a szolgaságból, tehát valami eg<strong>és</strong>zen<br />

materiál<strong>is</strong>at <strong>és</strong> időhöz-helyhez kötöttet, amit még a szümbolon szó <strong>is</strong> v<strong>is</strong>szhangoz.<br />

Szümbolon eredetileg bizonylat, <strong>is</strong>mertetőjel, igazolvány, ennyiben<br />

a Symbolon vagl<strong>is</strong> a Credo Isten <strong>és</strong> ember szabadon kötött szövetségének újra<br />

megerősítő bizonylata, <strong>is</strong>mertetőjele, igazolása, ,yáltságlevele". Ilyen értelemben<br />

- ahogz Kierkegaard mondja - az előrefordított emlékez<strong>és</strong>ben (anamn<strong>és</strong>z<strong>is</strong>z)<br />

yan az <strong>is</strong>métl<strong>és</strong> által megtörténő ünnepi, euchar<strong>is</strong>ztikus jelenlét:<br />

,,ezt cselekedjétek az én emlékezetemíe" . Voltaképpen e cselekv<strong>és</strong> meg<strong>is</strong>métl<strong>és</strong>ében,<br />

az előte fordítow emlékez<strong>és</strong> kommunikatív aktivitásában magának<br />

a Kr<strong>is</strong>ztushitnek a foglalata van benne. Ezt a Credőt, amikor liturgiában közösen,<br />

vagr akfu e$ledül magunkban megerősítjük, ery szabad választást<br />

erősítünk meg, amely az egtmáshoz szőlásnak felel meg, s mint i$en: egyetemes<br />

éwényőbízony|at, <strong>is</strong>mertetőjel. A szimbólum esietemes éwényérőI a<br />

protestáns, de vallását nem $lakorló Goethe beszéIt a legvilágosabban <strong>és</strong><br />

legmélyebben talán: ,,Minden, ami történik, szimbólum, s miközben tökéletesen<br />

megmutatja önmagát, a másra, az egtébrc uta1." A |átható <strong>és</strong> a láthatatlan,<br />

az utalő <strong>és</strong> az uta|t, a jelöló <strong>és</strong> a jelölt * miként az Egrház e§etében<br />

<strong>is</strong> - összetartozik <strong>és</strong> eglmásba foglaltatik akar dialektikus, agonál<strong>is</strong> értelemben<br />

<strong>is</strong>. Az, hogl szabadnak születünk, majd, szabaddá érünk a párbeszédre<br />

Istennel va§ a másik emberrel, (aki adott esetben egt eg<strong>és</strong>z közösség 1ehet,<br />

akfu a Gerhardt Lohfink értelmében vett kontraszttátsada|om, a valódi, élő<br />

közösség Jézusban), hogl tehát lótez<strong>és</strong>ünk a pioi kommunikatív, az éppen<br />

|ézuskettős szeretetparancsának cselekv<strong>és</strong>t jelentő, felszólító szavaiban történtk<br />

meg. A másik emberrel Lörténő párbeszéd, a testvéri§ég <strong>és</strong> szeretet eseménye<br />

-ha csakuglan megtöfiénik *, párhuzarna <strong>és</strong> szimbó|uma az Atya <strong>és</strong><br />

a Fiú kölcsönös kapcsolatának, me|y már nem űt <strong>és</strong> szolga v<strong>is</strong>zonya. Ebben<br />

a párbeszédben az odaadás, a magunkból kilép<strong>és</strong> mozzanaLa a domináns,<br />

nem pedig az önmagá&tvalő szabadság. ttt olyan párbeszé&e való szabad<br />

odaadásról van szó, amelyben persze benne van az áldozat mozzanata. § en-<br />

1a7

nek a húsvéti áldozat s a kereszthalál a mintája, ami a pascha, az átmenetel^,<br />

az Eryiptomból szabadulás eseményere v<strong>is</strong>szaemlékező ünnepre épül rá,<br />

Kr<strong>is</strong>ztus az abszo\út önalávet<strong>és</strong>ben, önkiüresít<strong>és</strong>ben, az adaadottság mintaadásában<br />

kommunikálja embertársának a választás szabadságát, Ebben<br />

minden emberséges magatartás mintája <strong>is</strong> benne van, ami a lemondás körébe<br />

tartozik a v<strong>is</strong>szatartottság, a tapintat, a nem mindent kimondás, s íry a<br />

jóhallgatás, ami nem más, minta a másik meg<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>ének korlátaira vonatkozó<br />

tudás el<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>e. Ez a lemondásban <strong>és</strong> odaadásban realizáIódő á|dozat<br />

eglben a mély-én perszonál<strong>is</strong>, eg<strong>és</strong>zen személyes v<strong>is</strong>szanyer<strong>és</strong>e. Az es/szeri,<br />

ami uglanakkor es/etemes, éppen ígz válhat szabadon kommunikáló<br />

alannyá; ez a modern fel<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>, mely az oíosz vallásbölcselettŐl, Dosztojevszkijtől<br />

a zsidó ftlozőfiaí megújuláson <strong>és</strong> a protestáns dialektikus teolÓgián<br />

át a katolikus perszona|izmusig yezet, valójában az őstégi, ősegtházi tudás<br />

- közösség <strong>és</strong> eglén v<strong>is</strong>zonyát illető - v<strong>is</strong>szanyer<strong>és</strong>e, s mindez eg:.ütt a<br />

zs inati szellem<strong>is</strong>ég ökumen iku s elők<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>é nek tekinthetó, telj es j oggal.<br />

A megváltás a (rab)szolgaságbó1, a fiúi státus megajánlása <strong>és</strong> kiküzd<strong>és</strong>e<br />

tehát naglkorúságot jelent, az igazí örökséget, melyet útként kaptunk az<br />

Atyától. A Galata-levél <strong>és</strong> más szentírási helyek ,,Abba, Atyal' kiáltása ennek<br />

azeksztatiklls engedelmességnek <strong>és</strong> szabadulásnak a szavakba önt<strong>és</strong>e. Hogz<br />

szabadságunkban á11 - magas abb bizal'.om által - elherdálni vagl grarapítani<br />

a teremt<strong>és</strong> örökségéí. {vö. sáfár-péIdázatok a Bibliában), őúzn| pásztoro|ni<br />

vagr tékozolni. A másikra íiguel<strong>és</strong>, a kilép<strong>és</strong> magunkból vaw a magunkró1<br />

megfeledkez<strong>és</strong>, saját r<strong>és</strong>z szerinti voltom (partikularitásom) <strong>és</strong> r<strong>és</strong>zesül'ő<br />

voltom (participációm) szabad belátása nem tartalmaz tehát semmiféle rczignált<br />

hangsúlyt, hanem kommunikatív nyitottságot jelent. Ebben a nyitottságban<br />

tapasztalja meg az ember saját igenjét - amenjét - a Létre, aho5l Pilinszky<br />

írja eryik versében, az evangéliumok botrányosságával: ,,Kimondat-<br />

1anul jól van, ami van." Ebben az ígen-ben a mű, alétrehozás, a munka Éö-<br />

zös valta <strong>is</strong> benne van, ami íe]rtételezi az ember <strong>és</strong> a másik ember aktív közős<br />

t<strong>és</strong>zvételét. nni magunk <strong>is</strong> újjáteremtjük a kapott szabadságot, a meghívás<br />

révén aszabadságúlra megerősít<strong>és</strong>ét, ahog,ran abarátságot, a testvér<strong>is</strong>éget<br />

<strong>is</strong> közösen erősíti meg két ember vas/ es/ közösség effektivitása. A<br />

szabadság ily módon nem <strong>is</strong> annyira bennünk van, mint inkább kózöttünk<br />

történik meg újra s újra (vagl sem), annak analőgiájára, ahogran Jézusvan,<br />

1ehet közöttúnk, ha az ő nevében összejövünk. A szabadság tehát: v<strong>is</strong>zony-<br />

1at, nem pedig kaotikus <strong>kötet</strong>lenség, nem a semmi végletes függetlensége<br />

mindentől <strong>és</strong> nem <strong>is</strong> fogalmi szubsztancia, nem monologikus állapot, Aszabadság<br />

létez<strong>és</strong>e <strong>és</strong> megvalósítása a bűnben <strong>és</strong>lva5l az üdvösséges cselekedetben:<br />

definitív hitigazság (vö: Rahner-Vorgrimler: Teológiai k<strong>is</strong>szótár), Ide<br />

tartozik az anímal ratíonale (értelemmel bíró lóny, eszes lény) ónrendelkez<strong>és</strong>ének<br />

el<strong>is</strong>me{<strong>és</strong>e, még lstennel szemben <strong>is</strong>, éppen azért, meft aTőIevalő<br />

függ<strong>és</strong> a szabad önrendelkez<strong>és</strong> ke5lelmének elnyer<strong>és</strong>ét jelenti. A tényieges<br />

108

üdvrendben Isten akarja a teremtett szabadságot, mert éppen ez teszi lehetővé<br />

a szabad pattnethez méltó, neki szóló, személyes <strong>is</strong>teni önköz|<strong>és</strong>t. Az egz<strong>is</strong>ztenciál<strong>is</strong>váIasztás<br />

szabadsága, a lelki<strong>is</strong>mereti szabadsághozzátartozika<br />

személy lényegi méltóságához, amibe beleértendő, ho§ az egrénnek joga<br />

van a szabadság konkrét megvalósításához szükséges térre, minden olyan<br />

állami <strong>és</strong>,egtházi hatalommal szemben, amely ezt a teret kényszerrel megszüntetni<br />

vagr igazságtalanul korlátozni akarja. Ilyen értelemben a keresztény<br />

szabadság nemcsak felszabadulás a bűn, a külső törvény <strong>és</strong> a halál hatalma<br />

alól, hanem a világi hatalmasságok szolgaságából <strong>is</strong>.<br />

Kommuníkácíó a vílággal: a IL vatikáni zsinaton világosan kifejez<strong>és</strong>re jutatt<br />

az a világról való tapasztalat, hogl a világ nem es/§zerűen eleve adott<br />

valóság, amely az embert saját, megtapasztalható jelentőségében érdekli<br />

(Gaudium et spes}. De őrként, pásztorként, nem pedig gátlástalan ,,önmegvalósítóként".<br />

Az egrbáz nas/on lassan kezdett új <strong>és</strong> pozitív módon v<strong>is</strong>zo_<br />

nyulni a világhoz, annak minden dimenziójához: á sok egtház egtségéhez<br />

<strong>és</strong> sokféleségéhez, mint a nyelv erységéhez <strong>és</strong> a nyelvek sokféleségéltez, a<br />

profán tudományok autonómiá)ához, a kutatás, a vizsgálódás szabadságához,<br />

a demokratizáIődáshoz, a társadalmasodáshoz ós a szexualitáshoz, Ez<br />

aváltazás azűjkot eredménye, melynek fő mozzanataÍ: aZ antropocentrikus<br />

szemlélet térhódítása, a világ varázstalanítása, bizonyos értelemben <strong>is</strong>teni<br />

mivoltától való megfosztása <strong>és</strong> áwá|toztatása az emberi cselekv<strong>és</strong> anyagává,<br />

a racionalitás <strong>és</strong> a technika uralkodóvá váIása, az embernek saját történet<strong>is</strong>égére<br />

iránluló reflexiója, kritikus v<strong>is</strong>zony a múlthoz <strong>és</strong> a hagzományhoz.<br />

Ez a fejleménysorczaí. végső soron a kereszténység szellemi talaján bontakozottki,<br />

még ha a fej|őd<strong>és</strong> $rakran, hol joggal, hol bűnösen szembefordult <strong>is</strong><br />

a konkrét egházzal. Következ<strong>és</strong>képpen a kereszténység el<strong>is</strong>mer ugranbizonyos<br />

üdvtöriéneti dualizmust Isten <strong>és</strong> ember között, ez azonban semmi esetre<br />

sem lehet radikál<strong>is</strong> <strong>és</strong> nem megszüntethetetlen. Ilyen értelemben úgl kellene<br />

felfognia modernit ás világát, mint amelyb en az egtház <strong>és</strong> a világ v<strong>is</strong>zonyának<br />

a története az egtház fokozatos magárataláIásának a története lehetne,<br />

nem pedig önelvesztő görcsösségének a története. E történet sotán az<br />

egrház egzre inkább engedi a világot kibontakozni a maga világi mivoltában.<br />

Itt két elhatárolás szükséges. Az egik az integrizmussal, a másik az<br />

ezoterizmussal szembeni. lyz elsőhöz: azintegrizmus úgz tekinti avílágot,<br />

mint az egtház cselekv<strong>és</strong>ének <strong>és</strong> önkifejez<strong>és</strong>ének puszta anyagát, aría törekszik,<br />

hogz az egrházbekebelezze a világot, <strong>és</strong> h<strong>is</strong>z abban, hogy szintéz<strong>is</strong> jöhet<br />

létre a kereszténység <strong>és</strong> a vi|ágközött a hwatalos egházvezet<strong>és</strong>e alatt.<br />

A másik, nem járható űt az ezoterizmus, amely közömbösnek tekinti a világot<br />

a kereszténység, amely közömbösnek tekinti a víIágot a kereszténység,<br />

azüdvözül<strong>és</strong> <strong>és</strong> Isten abszolűt jövője szempontjából, <strong>és</strong> dual<strong>is</strong>ta módon a világtól<br />

való elfordulásban látja az igazikercsztény magatartásí, Úgz <strong>is</strong> fogalmazható,<br />

ho5l mindkét esetben azok, akik az egrházat féltik a szabadság-<br />

1a9

tőL, akfu integr<strong>is</strong>ta, akár ezoterikus alapon, bizony összetalálkoznak azalrkal,<br />

akik kívülról, nem hívő oldalról; at<strong>is</strong>zt᧠evilági szabadságot íéltik az<br />

egrháztől. Mindkét félelem - az egfikaz egtháztől, a másik a szabadságvilágátől<br />

- egrmásr. <strong>is</strong> sebezve, még<strong>is</strong> erősíti <strong>és</strong> radikalizálja egmást. Ezlenne<br />

a példája a íossz fajta dialógu§nak, a szabadság téveteg önértelmez<strong>és</strong>einek,<br />

ez az, ami nem Én-Te dialógus, hanem Én-Azdialógus, ameiyben azidegen<br />

- félelmetes, ellenséges, pusztán azáltal, hogr: más. Az Én-Az típusú<br />

kommunikáció - mely szorosan véve egiirányú, tehát nemkommunikáció -<br />

nem tartja t<strong>is</strong>zteletben avllrágigazi rendjét, mozgását, nem <strong>teljes</strong>íti azt a feladatot,<br />

melyet lsten a világban-benne-lét (Heidegger: In-der-Welt-Sein) szituáciőjáva|<br />

az idő végességébe, teháí, a türeiem púbatételébe <strong>és</strong> a múlékon1,<br />

ság megpróbáltatásába helyezett, A világ elutasításának önkritikát|an széIsősége<br />

éppen a keresztény szabadság ellen való, nemkommunikatív, r<strong>és</strong>zleges<br />

(példa rá az izoláló nacionalizmus <strong>és</strong> a hatalmi, triumfal<strong>is</strong>ta egházias,<br />

ság <strong>is</strong>mételt egzmásra találása régiónkban, illewe a r<strong>és</strong>zlegesség összeté_<br />

veszt<strong>és</strong>e az ewetemességgel). Mindez ellentmond a katolicitás szoros értelmének,<br />

végül <strong>is</strong> elutasítás Isten teremtő tettével §zemben, azzal,hogt szabadon<br />

<strong>és</strong> számunkra m<strong>is</strong>ztikus módon ezt <strong>és</strong> éppen ezt avilágot teremtette; h<strong>is</strong>zen<br />

azáItal, hogy a leglen gesztusa megtörtént, felszabadította a bűn sorseseményét<br />

<strong>is</strong> - ennyiben beszélhetünk a szabadság titka mellett a bűn m<strong>is</strong>ztériumárÓl<br />

<strong>is</strong>. Erre a legyen-re a katolikus vagy<strong>is</strong> es/etemes válasz egledül<br />

az Amen lehet: Legren meg aTe akaratod. A teremt<strong>és</strong> magának a végtelenül<br />

különbözőnek ís a teremt<strong>és</strong>e, a másság szabadon enged<strong>és</strong>e, még ha magában<br />

rejti <strong>is</strong> ab ovo a képmás, az tmago Dei mivoItot - ez a,,szümbolon" maga<br />

az ember történ<strong>és</strong>e, Istennel való kommunikációjában, legyen bármilyen<br />

előjelű. Ha Isten megteremtette azt, ami nem Ő, akkor erre mondanunk kell<br />

valamit, kérdezni <strong>és</strong> felelni kell. Ezt a beszéIget<strong>és</strong>t nem korlátozhatja sem<br />

teswérgíílölet, sem nemzetek, sem az idegenek, sem semmiféle másság álta|ánosítő,<br />

kivetítő elutasítása, h<strong>is</strong>zen a teremtett világ sokfélesége * a Kozmosz<br />

laudatiójának at<strong>és</strong>ze. A beszélget<strong>és</strong> - a különbözőségek <strong>és</strong> a végtelenül<br />

különbözőközött- az, ami eryetemes, sőt eglesítő <strong>és</strong> ami mindenki számára,<br />

kirekeszt<strong>és</strong> nélkül lehetővé vált Kr<strong>is</strong>ztus szabadítő kegyelme, e keglelem<br />

működ<strong>és</strong>ének megmutatása által. Jézus kettős szeíetetparuncsaként emlegetett<br />

mondata valőjában nem parancsolat a külső, a régi Törvény értelmében,<br />

hanem annak szerctet áItal történő exegéz<strong>is</strong>e, belsővé tétele, nem más,<br />

mint annak averbalizálása, amit |ézus <strong>teljes</strong> lényével, tetteivel, élettörténetével<br />

bemutatott, megmintázott, s ígz szabad dönt<strong>és</strong> tárgrává t€tt: d szeretet<br />

eseményét, Az emberi lényt k<strong>is</strong>zabadította a Törvény mindaddig szükséges,<br />

szent szolgaságáből <strong>és</strong> ú)ra, belsűeg,,megkötözte" a Másik, a Te felől.<br />

A teremt<strong>és</strong> ily módon nem más, mint a világ önállóságának, autanőmiájának,<br />

önelvűségének elfogad ása, a világ saját je|entőségének <strong>és</strong> jelent<strong>és</strong>adó<br />

képességének: ftiggetlenségének engedélyez<strong>és</strong>e, ami nem elbitangolást, ha-<br />

110

nem a pásztoro|ás felelősségét rejti magában, s amely eglszerre jelzi avilág<br />

távolságát Istentól <strong>és</strong> közelségéthozzá, az ősaryáknak a hívásra, szólításra<br />

válaszoló nyelvén: ,,Itt va$lok, Uram". Átaas <strong>és</strong>kiűzet<strong>és</strong> ez, mely maga ffid<br />

a l m a s kommuniká ciő, méghozzá b a rá t í a nJtlj da lmas, i|y en értelemben egzszerre<br />

kommunió <strong>és</strong> szakadék. Term<strong>és</strong>zetesen a katolicitás egletemessége<br />

fiem azí.jelenti, hogl eglszetűen feloldódhatnánk az általunk <strong>is</strong> rosszal telííetí.yilágvalóságában,<br />

Avilágot a katolicitás által abban a mély,rétegben kell<br />

elfogadni, amelyet a kegrelem <strong>és</strong> azimago Dei meg-megújuló tapasztalata jelent<br />

benne, s amihez hozzátartozik a megbocsátás e|őszöt <strong>is</strong> - önmagunknak,<br />

hogl ezzel képesek legnink másokat a testvér<strong>is</strong>ég jeryében elfogadni,<br />

egnittal az ön-megbocsátás aktusában elvállaini <strong>és</strong> megérteni sajái bűnösségünket,<br />

mely antropológiai \étszerkezetünk alapjaihozvezet: simul íustus<br />

et peccator (egzszerre igaz <strong>és</strong> bűnös), amit felülmúlhatatlanul éppen Jézus<br />

kereszthalálának kettős értelme mutat be az ember számára. A földi <strong>és</strong> az égi<br />

hivatás, akárcsak a földi <strong>és</strong> az égi szerelem vagl barátság <strong>és</strong> testvér<strong>is</strong>ég: különbözik<br />

e$zmástól, de ez a különbözőség nem abszolűt <strong>és</strong> nem szünteti meg<br />

az egrcéget <strong>és</strong> mély egrmásra vonatkoztatottságot, mikózben nem <strong>is</strong> olvad<br />

össze <strong>teljes</strong> azonossággá. Eckhart mester szavaival: ,,Nincs Eg Föld nélkül"<br />

az emberi történet végességében. A jelet <strong>és</strong> a jelöltet nem lehet azonosítani -<br />

a szümbolon inherencia-szetkezete épp ezt hivatott kifejezni *, de radikál<strong>is</strong>an<br />

szétválasztani sem, meft ez dual<strong>is</strong>ta tör<strong>és</strong>hez <strong>és</strong> szakadáshoz vezet,<br />

olyan tragikus világképhez, mely e$lség <strong>és</strong> különbözőség szimbolikus struktűré4áró1,<br />

mely az anyagban mutatkozik meg, nem másutt, mi| sem tudhat,<br />

hbarátsághasonlatával élve: magunkra <strong>is</strong> találhatunk benne, magunknál <strong>is</strong><br />

vagrunk, eglek <strong>is</strong> vagrunk a másikkal <strong>és</strong> á]dozatosak <strong>is</strong> ily módon, amenynyiben<br />

le <strong>is</strong> mondunk benne magunkról, uglanakkor a másik relatív-dinamikus<br />

határainá|hűzódnak az én relatív-dinamikus határaim, s e kettő kölcsönös<br />

el<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>e, t<strong>is</strong>ztelete a íelszabadult kommunikáció alapja, Vajon a parudicsomi<br />

tilalom nem es/szerűen egl barátságterm<strong>és</strong>zetes önközl<strong>és</strong>e <strong>és</strong> intelme<br />

volt-e, amí nem szorult indoklásra: nem vas/unk egiedül a világban, s<br />

ezt éppen a tilalom, a Másik határát|ép<strong>és</strong>ének tilalma felez ki - innentől<br />

ugzan<strong>is</strong> a Másik létdimenziőja van (ez esetben a tudás fája, mint egtbaúti<br />

tilalom cölöpe), amit a kommunikáció érdekében, az egnivé tartozás jegé,<br />

ben nem szabad átlépned. E tilalom term<strong>és</strong>zetesen a szabad megszeg<strong>és</strong> lehetősége<br />

<strong>és</strong> a baráti engedelmesség, önkorlátozás szabad váiasztása, idegenség<br />

<strong>és</strong> közelség tapasztalása, tette egtaránt benne van.<br />

Egtház <strong>és</strong> világ, valamint a szabadság fenti megköze|ít<strong>és</strong>éból adódik a<br />

már szóba kerult kommunikatív |étez<strong>és</strong> es/etemessége, katolicitása, a kifejez<strong>és</strong><br />

eredeti értelmében. A latin communíco, communícare ige jelent<strong>és</strong>e: közössé<br />

tesz, valakit valamiben Észesít. A kommunikáciő a személyes képesség a<br />

meghallásra <strong>és</strong> a szabad nyitottság alapján megvalósuló közl<strong>és</strong>, ami aköz|ő<br />

<strong>és</strong> a közl<strong>és</strong>t befogadó, meghalló személy között közösséget etedményez. Ezt<br />

111

a kommunikatívközösséget communiónak nevezzik. A communio <strong>és</strong> a communicatio<br />

szavak közössége arra vall, ami a közl<strong>és</strong>t <strong>és</strong> meghaliá§t es/etemessé<br />

teszi.<br />

,,A megértett lét - nyelv" - mondja Gadamer, Az ember <strong>és</strong> az Isten, az ember<br />

<strong>és</strong> ember, az eglén <strong>és</strong> közösség közötti kommunió <strong>és</strong> kommunikáció<br />

e§yetemes éwényű nyelvi aktus - nyelven nem csupán szavakat <strong>és</strong> e$láltalán<br />

verbalitást értve, hanem ahoglan Aquinói Szent Tamás mondja ,,a szó<br />

t<strong>is</strong>zta történ<strong>és</strong>e, a történ<strong>és</strong> igazsága hozza elő a megfelelő szót." Ezt azt <strong>is</strong><br />

jelenti, ho$l ami a Létben félreértett vas/ meg nem értett, az <strong>is</strong> a nyelvhez<br />

mint nem-ért<strong>és</strong> <strong>és</strong> félreért<strong>és</strong> tattozik. H<strong>is</strong>zen a nyelven túli birodalom, a történ<strong>és</strong><br />

ígazsága - a nagzobbik r<strong>és</strong>z, a tulajdonképpeni lét-m<strong>is</strong>ztérium: ,,Es az<br />

Ige Testté lett." A nyelven túli birodalom r elsősorban maga a kommunikáció:<br />

a világ megszóIítása a Szó testet ölt<strong>és</strong>e által, az lge ,,k<strong>is</strong>zabadulása" önmagáből,<br />

megtestesül<strong>és</strong>e, a Szó történetté változása. TaIán úgr mondhatnánk:<br />

a puszta megnevez<strong>és</strong>bŐ|, a NévbŐl talá|kozas, tehát kommunikáció<br />

lett. A nyelvi megért<strong>és</strong>, melyről Gadamer beszél, valójában tehát kinyílás <strong>és</strong><br />

csodálkozás, csodálat <strong>és</strong> dicséret, laudatio az összehasonlíthatatlanul nagrobb,<br />

meg nem érthető, fel nem fogható, de kétségkívril rryelvt esemény<br />

itánt: a testté válás ,,nyelvi" m<strong>is</strong>ztériuma mint számunkra, racionalitásunk<br />

számára nem <strong>teljes</strong> mértékben érthető-megfogalmazható esemény felé. Avalódi<br />

kommunikációban mindig benne van a metanyelvi, a poszwerbál<strong>is</strong>, a<br />

haligatás, a némaság, sőt az idegenség, de mégsem ellentétként, hanem<br />

e8}rüttállásként.<br />

Hogt az ember váIaszadása az <strong>is</strong>teni önközl<strong>és</strong>re legtöbbször paradox módon<br />

kérd<strong>és</strong>íormát ölt, hogr az igen <strong>és</strong> az amen legtöbbször pafiasz, perleke-<br />

d<strong>és</strong>,Iázad,ás, olykor tagadás <strong>és</strong> fájdalmas értetlenség íormáját ölti, arra <strong>is</strong> a<br />

megváltó mintát éppen Jézus 22. zso\tár-idézete, vakító felkiáltása adja a keresztfán:,,Éli,<br />

Éli, lamma sabakhtani?" A kérd<strong>és</strong> <strong>is</strong> eryfajta válaszadás, meg<br />

a rá következőhaIlgatás <strong>is</strong>. A kommunikáciő az ember es/etemes, eryedi 1ényegébez<br />

r.attozik, miközben az ember nem individuál<strong>is</strong> szubsztancia csupán,<br />

|éte nem monológikus, hanem már eleve érintkezik a másikkal, vagu<strong>is</strong><br />

az ember egyáltalán a megszőLítottság <strong>és</strong> a megszólítás állapotában jön létre,<br />

a nyelv, a gesztusok, a mimika <strong>és</strong> a hallgatás jelei útján, AzÉn, melyet a<br />

Te megszólít, csak ebben a kapcsolatban jön létre a szó igazi értelmében,<br />

mínt esemén)l, hogz ebben valósuljon meg a személy szabadsága <strong>és</strong> felülmúlhatatlan<br />

egzszer<strong>is</strong>ége. A kommunikációnak ez az ember lényegéhez tattoző<br />

képessége eleve magában foglalja azt alehetőséget, hogt az embert megszólítsa<br />

egl abszolűt, es/etemes Te, <strong>és</strong> ígl végéwényes, eszkhatológikus közösségbe<br />

hívja önmagával s a többi emberrei: ,,egzek lesztek" (|n íT,Z0). Az ember<br />

képes arra, hogr befogadja Isten közl<strong>és</strong>ét, önközl<strong>és</strong>ét, amelyben az embernek<br />

emberré lett tesméreként, a szenved<strong>és</strong> <strong>és</strong> a megaláztaftás szubjektumaként<br />

nyilatkoztatja ki önmagát, tsten önközl<strong>és</strong>e Kr<strong>is</strong>zrusban, a Testté vá-<br />

t12

lásban: lsten-szolgája, ebed /ahve állapota, amit Deutero-IzajásbőIvesz át az<br />

Ujszövetség, ezzel értelmezve Kr<strong>is</strong>ztus életét <strong>és</strong> halálár.. Az abszo\út kommunikáció<br />

helyzete tehát az izajási jövendöl<strong>és</strong>nek felel meg: olyan Messiásról<br />

van sző, aki utolsó az embetek között, akit megkínoznak, aki némán tűri a<br />

szenved<strong>és</strong>t, aki nem szép ps nem ékes, aki nem kirá$ként érkezik, akit az<br />

emberek megvetnek, Isteri pedig magára ha5zjh, aki épp ígtveszimagára az<br />

emberek bűneit <strong>és</strong> a kivetettek között kap sírhelyet. A VAGYOK szolgasága, a<br />

szolgává lett teremtő szabadság, az odaadattság mint önközl<strong>és</strong> <strong>és</strong> dönt<strong>és</strong>,<br />

meghaladhatatlan <strong>és</strong> felülmúlhatatlan es/etemes mintájáról van sző. csak<br />

szabad. ember tud szolgúln l, fuggerlenül attól, hogt az igazi szolgálő wdatában<br />

van-e szabadságának vagl sem. Aki nem fél, az meri odaadni magát -<br />

,,aBárány az, ki nem íél" (Pilinszl

Mezei Baláns:<br />

Beyezet<strong>és</strong><br />

A hang metamoríőz<strong>is</strong>a<br />

Filozófi a, Yóltpszet, vallás<br />

Filozófia, költ<strong>és</strong>zet, vallás: o7yan témák, melyek önmagukban <strong>is</strong> érdeklőd<strong>és</strong>re<br />

tarthatnak számot, de uglanennyire eglmáshoz való v<strong>is</strong>zonyukban.<br />

Áz alábbiakbanezutőbbit fogom vizsgálni; s noha eközben feltételezemetémák<br />

köznapi fogalmát, tudatosan teszem ezt: &ííd támaszkodom, amit alapjában<br />

véve tudni vélünk. Módszerem nem tekinthető szokatlannak: minden<br />

eljárás támaszkodik valamire; s mindig vannak olyan előfeltev<strong>és</strong>ek, amelyek<br />

az adott szempontból nem vizsgálhatók, Mindig létezlk egt vizsgálati, kognitív,<br />

logikai periféria, amely bármely vizsgálati, kognitív, logikai vállalkozást<br />

a maga módján körülvesz. A feltev<strong>és</strong>ek e köre a vizsgálat során még<strong>is</strong><br />

helyet ta\ál a felvet<strong>és</strong>ek távlatában; még<strong>is</strong> viiágot nyer legalább<strong>is</strong> azon rétegük,<br />

mely a felvetett témákat körbefogja. Tehát nem önmagában akarok szólni<br />

a filozófiáról, hanem azon v<strong>is</strong>zonyában, mely a bólcselethez kapcsolja;<br />

költ<strong>és</strong>zetrő <strong>is</strong> úgz, ahoglan a beszédhez illeszkedik; s a vallást <strong>is</strong> akként<br />

vizsgálom, hogl szembehelyezem a mondással. Elemz<strong>és</strong>em azonban nem<br />

műfajelmélet lesz, nem <strong>is</strong> fenomenológiai vagl hermeneutikai, hanem meg,<br />

értő. Megértő e|emz<strong>és</strong> az, amely elemz<strong>és</strong>e során bevezet<strong>és</strong>t végez abba az<br />

érintettségbe, amely nélkül semmilyen megórt<strong>és</strong> nem létezik, Az órintettségbe<br />

való bevezet<strong>és</strong> az érintettségek sokféleségének összehangolt egtsége. Az<br />

érintettségbe való bevezet<strong>és</strong> az érintettség fokozása az érintkez<strong>és</strong> folyamán;<br />

mel} fokozásnak nyilvánvaló határai vannak, ám ez nem törli el a valóságos<br />

fakazás jól fel<strong>is</strong>merhető szintjeit; végül azt a szintet, melyről a megétt<strong>és</strong> jó<br />

lelki<strong>is</strong>merettel állítható. Abevezet<strong>és</strong> ebben a megért<strong>és</strong>ben nyeri el célját; s<br />

csak e megért<strong>és</strong> emelheti valóban bevezet<strong>és</strong>sé.<br />

Miközben a három téma kapcsolódási pontjait keresem, arra ís választ.<br />

akarok adni, hog;l a hang, amely a megért<strong>és</strong>t jeilemzi, miféie. Honnan ered<br />

a megértós hangja, amelyet megüwe e problémákról megszólalunk? Milyen<br />

hangforrásból meríthetünk; s miféle hangnemben szólalunk meg? A|ább azt<br />

fogom állítani, hogt ez a hangnem a t<strong>is</strong>zta hangvétel: a megórintett jelenség<br />

hangjának felcsendül<strong>és</strong>e, melynek az éríntettségáIta| módunkban áll hangot<br />

adni. Míközben hangot adunk a megért<strong>és</strong>nek, a jelenségre hangolődva átvesszük<br />

a jelenség hangát; vagl<strong>is</strong> hangvótelt valósítunk meg,<br />

1,14

Az a problematika, melyet most röviden fe|vázo\tam, $lakorta felmerült<br />

gondolataink kanonizált - a v<strong>is</strong>szatekint<strong>és</strong> távlatában töredékeiben összehangoltnak<br />

tűnő - történetében. Rá adott válaszaink glakran esnek abba a<br />

hibába, hogl egles hangjainkat vas/ elszigetelt érvényességükben emelik ki<br />

s ezt az érvényességet tota|izálják, vag;l olyan m<strong>is</strong>zticizmusban merülnek el,<br />

amely mindenben e$z valóságos vas/ ,,szubsztantív" értelemben meghatáro-<br />

zottetedeti hang közvetlen érvényetkívánja fellelni, Hatotalizá|jukvalame-<br />

lyik hangját, a ?iozőftát, a költ<strong>és</strong>zetet vas/ a vallást valami másra vezetjük<br />

v<strong>is</strong>sza; vagz<strong>is</strong> nem engedjük meg, hogz önmagában szóhoz jusson. Ha pedig<br />

valamely tematikát a másikból eredeztetjük - így példáu1 a vallást ,,népszerű<br />

fi|ozőfiának" tartjuk -,látszőlagmegőrizzűk a jelenséget, ám\étét i|-<br />

\úziővá fakozzukle; ezzel megtagadjuk önálló hangját, <strong>és</strong> <strong>is</strong>mét nem leszünk<br />

képesek szőhoz juttatni azt, ami benne felhangzik, Az itt megfogalmaződó<br />

álláspont ezektőI különbözik; fleíl kívánja elvitatni egletlen hang létjogosultságát<br />

sem, ám rámutat végességtikre. A végesség azonban csak a felületes<br />

látásmódban abszolút értelemben vett határoltság; mélyebben látva a véges<br />

dolog minden ízében <strong>és</strong> <strong>teljes</strong> eg<strong>és</strong>zében véges; vagr<strong>is</strong> végessége nem<br />

más, mint az, ,ami összetettségének eglségé,ben, annak sajátosan véges v<strong>is</strong>zonyában<br />

fejeződik ki, Ez a v<strong>is</strong>zonl,r a metamo{fóz<strong>is</strong>é, érfie ezt nem csupán<br />

a biológiai vary fizikai7étez<strong>és</strong> szubsztanciáira, hanem arra <strong>is</strong>, amit e bevezet<strong>és</strong>ben<br />

fiIozőfiának, költ<strong>és</strong>zetnek, vallásnak nevezünk. A végesség olyan<br />

határoltság, amely lehetővé teszi az átmenetet valami másba, A valami másba<br />

való átmenet csak akkor valóban átmenet, ha nincs olyan végpont, amely<br />

ha|adását telj e s egé szébe n te rmi n áIja: ha haladá sának nincsen ab szolűt v égpontja,<br />

csak a két íáz<strong>is</strong> v<strong>is</strong>zonyával arányos metamorfóz<strong>is</strong>a.<br />

A hang metamoffőz<strong>is</strong>a összetett folyamat, amely nem érhet véget az egrik<br />

vas/ a másik hang hangoztatásában, hanem túllép ralta <strong>és</strong> valami másként<br />

hangzik fel újra. A csecsemő sírása nevet<strong>és</strong>sé váItozlk, tagolatlan hangicsálása<br />

rigmussá, mondókává, da||á; mindez bonyolultan tagolt beszéddé. A beszéd.<br />

már eleve beszélget<strong>és</strong>, de ezen belül folyonos monológ, magánbeszéd,<br />

melynek számos formája lehet: közvetlen-grakorlati, önreflexiós, objektív<br />

elemző, tagoltan magtaráző, elvontan éwelő, könnyeden társalgó, hullámzőan<br />

hangulati; avagy derűs <strong>és</strong> szomorú, reménykedő <strong>és</strong> haragvó, érrclemkereső,<br />

fohászkodó, meditációs, soliloquiál<strong>is</strong>. Végul atagolt hang - az emberi<br />

élet végén - <strong>is</strong>mét artikulálatlanságba fűlr, a zihálásba, a halálhörg<strong>és</strong>be,<br />

melyeknek vége a hang elhalása, A hang elhalása: ahangvégességének eklatáns<br />

megnyilvánulása. De mivel ez a vég sem lehet abszolűt, végessége<br />

e$lben átváltozás: annak arányában vett metamoríőz<strong>is</strong>, ami a végesség<br />

konkrét formájfua jellemző. A hang elhalása ennek megfelelően olyannak te-<br />

kinthető, ami egz, más szinttőlhal|gatózva meghallhatatlan hang felhangzásfua<br />

utal, E hangról - adott állapotunk szerint - jogos lehet úgy szólnunk,<br />

mint ,,még fel nem hangzottróI"; vas/ mint olyanról, amely ,,es/szer még el-<br />

115

hangzik"; mint amely - régies nyelvtani alakkal élve -,,fe1- vagl elhangzandó".<br />

A hang jövője különös; amint felbukkan az elhaló hang horizontján,<br />

már<strong>is</strong> fényt,derítiarra, hogl mindig <strong>is</strong> jelen volt; már mindig <strong>is</strong> v<strong>is</strong>szahangzott<br />

ajovőből,ab-ban a hangban, mely végessége folytán eieve az elhalás fe-<br />

1é hajlik. fxz elhaló hang arra int, hogl a még hangzó hangot <strong>is</strong> elhalása fe-<br />

1ő1 halljuk, vagl<strong>is</strong> a jövő még el nem hangzott hangja feiől, Íry felfogva a je-<br />

1en hangja már valamiképpen aiövőé; ami fölhangzik, mát mindig <strong>is</strong> önnön<br />

kicseng<strong>és</strong>ére irányul, vagi<strong>is</strong> egy jövőbeli, még el nem hangzott hangra, A jelen<br />

tehát a jövendő prelúdiuma csupán; előhangja annak a jövőnek, ami a<br />

jelen hangjában hangtalan. Hangvételünk, mindent összevéve, e hangtalan<br />

1öv ő e|őzetes rezonanci ája; e|őhang,<br />

Á hangétel<br />

Ha tudjuk <strong>is</strong>, hogr felhangzó hangunk hangvétel - s amennyiben az abszolűt<br />

jövőé, annyiban t<strong>is</strong>atán hangvétel <strong>és</strong> semmi más *, még mindig homályban<br />

marad annak problémája, hory e hangvétel miképpen lehetséges. E<br />

kérd<strong>és</strong>re az alábbiakban megkísérlekvá|aszt adni; de arra már most tá akarok<br />

mutatni, hogz e hangvétel term<strong>és</strong>zete miféle. Első látásra objektív-elemző,<br />

mely elvontan felfogható szabályokra támaszkodik, s különösen támaszkodik<br />

afta a szokásra, amelynek keretében egl gondolatmenet előadható, <strong>és</strong><br />

a hallgató vag. az olvasó á|talbefogadható. De korántsem mondható, hogz<br />

minden további nélkül term<strong>és</strong>zetes lenne magának a hangvételnek a léte.<br />

Felhangzásához szükségunk van a hangüt<strong>és</strong>ek sokaságára: a glakorlatíra, a<br />

tewezőre; az emlékezőre, a képzelőre; az uí.ánzőra, az ihletettre; a duívára,<br />

a kifinomultra; mindmegannyi hangra, amelyek szertehangzásában még<strong>is</strong>csak<br />

lehetsóges hangot adni annak, ami minden hangüt<strong>és</strong>ben mint valamennyiben<br />

uglanaz hangzik fel. Az e$zes hangüt<strong>és</strong>ek markáns különbsége<br />

egyben az összhangzat mindenkor konkrét lehetősége <strong>is</strong>; nemcsak zenei<br />

szimfóniában, nemcsak szavak vagz gondolatok összecseng<strong>és</strong>ében, hanem<br />

még inkább egl olyan harmonía praestabtlíta nozgásában, amelyet nem<br />

mint időben megelőzőenlétezőt találunk k<strong>és</strong>zen, hanem mint olyat, amely a<br />

jövőbő minte$z v<strong>is</strong>szahajolva stabilizálja a jelent. ,,praestabilita" mivolta tehát<br />

előzetesen adott stabilitás, mely nem a múlt elmúltával következik be,<br />

hanem a jövő e\őtt, annak elővételekéí|t. Ez annyit jelent: folytonosan <strong>és</strong><br />

vísszaszoríthatatlanul ál1 e|ő vagl jelenik meg a d<strong>is</strong>zharmónia töredékességében;<br />

történetek zűrzavarában, amelyek összhatása, a megért<strong>és</strong> felől, e5lfalta<br />

zenekari próbát ídéz: hangzayata csupán előhangja a szimfóniának.<br />

Mintha minden d<strong>is</strong>zharmónia efftle előzmény lenne; nem következmény,hanem<br />

előzmény, H<strong>is</strong>zen;másként meg se hallanánk, csupán mint olyan mozgást,<br />

ameiy szimfonikus e$lségekre <strong>és</strong> ezek <strong>teljes</strong>ebb eglségére irányul Az,<br />

I16

ami szerint a d<strong>is</strong>zharmóniát meghalljuk, olyan hangvétel, amelyet megszólaltaWa<br />

valami egrségnek adunk hangot: elrmek, amely meghatározása szerint<br />

az ígazságra irányul. Az igazságta irányulő az igazságl

ség kieg<strong>és</strong>zül az összekapcsoltság elő- <strong>és</strong> utóidejűségével: a fájdalom hangja<br />

glakorta elórevetíti az örömét;,amennyiben a diadal hangja jajongássá, a<br />

jajkiáltás önmaga ellentétévé alakul át, avagt ennél egrszerűbben: a ténylegesen<br />

átélt öröm vag fájdalom saját ellentétének múlt- <strong>és</strong> jövóbeli távlatában<br />

|étezik <strong>és</strong> tónylegesen azzá <strong>is</strong> változik át. a történeti összefirgg<strong>és</strong>ek e<br />

szerkezete ténylegesen soha nem válik tökéletessé: történetileg nem válik<br />

minden öröm ürömmé avagl megfordítva; neffi valósítja meg, hanem csupán<br />

csak utal a hang logikájának eg<strong>és</strong>zlegességére, mely empirikusan végtelen<br />

számű összhangzatban lenne kifejezbető. E logika szerint a hangok sokasága<br />

<strong>és</strong> sokfélesége végtelen egrség, végtelen összhangzat, amely minden<br />

pontján <strong>és</strong> eg<strong>és</strong>zében <strong>is</strong> meghaladla a szétszőrtságot: míg a konkordancia<br />

végtelen, a d<strong>is</strong>zkordancia véges. De a konkordancia végtelensége nem afféle,<br />

mint a matematikai valóság: nem absztrakt elszigeteltségben létezik, hanem<br />

a sokféleség anyagában, annak formáit katalizá|va <strong>és</strong> meghaladva, mintegl<br />

bensőségesen elősegírve azt, illetve hozzájárulva ahhoz, hogt az, ami konkordál<strong>is</strong>an<br />

végtelen,,k<strong>is</strong>zámíthatatlanul, spon|án, faktikusan, szabadon<br />

hangozzék fei a d<strong>is</strong>zkordancia történetében, Ez a bensőséges jelenlét <strong>és</strong> meghaladás<br />

adja meg a hangok sokféleségének az egrségét, aminek meghallása<br />

hangvétel; s minél <strong>teljes</strong>ebb e meghallás , annál t<strong>is</strong>ztább vételű a hang.<br />

Filozófia, költ<strong>és</strong>zet, vallás: olyan hangok ezek, melyek önmagukban <strong>és</strong><br />

eg,tnáshoz való v<strong>is</strong>zonyukban <strong>is</strong> szefiehangzók. Sokféleségük aligha tűnik<br />

eglbevethetőnek. A f/rozófia minden je1 szerint az elfogulatlan objektivitás<br />

eg<strong>és</strong>zleges hangja kíván lenni, még akkor <strong>is</strong>,ha az eg<strong>és</strong>z reál<strong>is</strong> |étét megtagadja.<br />

A világot ery közelebbről meghatátozatlan, es/etemes <strong>és</strong> objektív<br />

szempontbÓl Látja <strong>és</strong> juttatja szőltoz; miközben úgl tűnik, hogl magán a<br />

szemponton <strong>is</strong> uralkodik: képes arta, hogl az ewetemes logika rendszerét<br />

vagz rendszereit megbízhatóan feltárja, A költ<strong>és</strong>zet ezzel az absztrakcióval<br />

szemben a történetirőlszőI; de nem mint olyanról - h<strong>is</strong>zen ezmár es/etemes<br />

feladat lenne *, hanem mint konkrét történetekben megjelenőrő,Iegten sző<br />

akát az emberi élet eseményeírőI, akár a történelem menetéről. Vagz<strong>is</strong> a költ<strong>és</strong>zet<br />

iényege szerint dráma; akkor <strong>is</strong>, ha furur<strong>is</strong>ztikus va$/ lényegtelenül<br />

köznapi; ha erotikus va$l obszcén; ha politikai, dicsérő, szidalmazó vagt<br />

szitkoződó; h<strong>is</strong>zen minden ízében azt a drámát akarja megszólaltatni, melynek<br />

önmagábanvettlogikáját elhallgatni kénytelen. A vallás mindezzeI r<strong>és</strong>z,<br />

ben szembenállva es/szerre kíván drámaian történeti lenni, uglanakkor<br />

absztrakt, vagl<strong>is</strong> intellektuál<strong>is</strong>an dogmatikus. Egrszerte állítja magát az<br />

es/etemes tudás forrásának, ugzanakkor felkínálja a g;akorlati bölcsesség<br />

idvözítő tudását <strong>is</strong>. S míg a költ<strong>és</strong>zet hivatkozása jór<strong>és</strong>zt a drámai múlt, <strong>és</strong><br />

a fiIozőttáé az abszttakt <strong>és</strong> örökkévalónak tartottjelen, addig a vallás a jövőben<br />

felhangzó harmóniára utalva á|lítja a valóság különbségeinek szimfónikus<br />

egrségét mint a jövendő, elképzelhetetlen harmónia előfutamát.<br />

A hang metamorfóz<strong>is</strong>a: olyan jelenség ez, ami nemcsak a felhangzó hang<br />

1t8

sajátja, hanem a fel nem hangzóé <strong>is</strong>; s mintha valami egléni hang lenne ez,<br />

mintha lenne bennünk egz hang, amelyről nem tudjuk pontosan megállapítani,<br />

hogr a miénk-e vagl valaki másé, hogt hozzánk tartozik-e vagy valahonnét<br />

felhangzik bennünk, mint a miénk de még<strong>is</strong> mérhetetlen távolságra<br />

tőlünk; mintha élne bennünk egl hívó hang, amelyet oly mélyen <strong>is</strong>merünk,<br />

mint egletlen más hangot sem, s amelyre, ha válaszolunk, mintha us/anazon<br />

hang szőLaIna meg bennünk, eg<strong>és</strong>zen közekőI. Hangunk hívásra vá-<br />

],asz; az a hang, amely minden hangunkat összeköti eglmással, eredeti hívásra<br />

ad rolytonos választ, abban, hogz emberekvaglunk, <strong>és</strong> arra, hogl embernek<br />

kell lennünk Két hangról van itt sző? Első megközelít<strong>és</strong>ben nem tudjuk;<br />

talán nem <strong>is</strong> fontos. Annyi tőnik btzonyosnak, ho$l a mélységben <strong>és</strong><br />

magasságban felhangzó e redeti va5z őshan g szólít; ltív. hz a hang, amellyel<br />

erteváIaszolunk, mintha az őshang v<strong>is</strong>szhangja lenne; mintha a hangunk<br />

csupán v<strong>is</strong>szhang lenne, holott tudjuk, hogz a miénk <strong>és</strong> szabadon hangoztatjuk.<br />

Valóban: hangvételünk v<strong>is</strong>szhang. Nem mi adjuk, hanem kapjuk;<br />

vesszük; elfogadjuk, Ebben a mozdulatban válik a v<strong>is</strong>szhang valóban hangvétellé.<br />

Felhangzó eredet<strong>is</strong>ége nem más, mint a felhangzón túli hangforrás<br />

kiáradásának recepciója; tezonanciája. hz őshang <strong>és</strong> a v<strong>is</strong>szhang ezen eíedeti<br />

összeíügg<strong>és</strong>e valami kimondhatatlanul fontosat rejt; s nem biztos, hogr<br />

ezt a fontosságot emberi hangon el tudjuk mondani, h<strong>is</strong>zen nem csupán a<br />

v<strong>is</strong>szhangról szőI, hanem az őshang <strong>és</strong> a v<strong>is</strong>szhang eredeti összetartozásáró1<br />

s mindarról, ami ekörül felsejlik bennünk.<br />

Ftlozffia <strong>és</strong> költ<strong>és</strong>zet<br />

Az őshang, amely a v<strong>is</strong>szhangot hívja, a v<strong>is</strong>szhangban hangzik tovább; a<br />

v<strong>is</strong>szhang pedig bolyong <strong>és</strong> keresi a hívót, mindeközben sokfélévé váItozik.<br />

E sokíéieség eredete a hang lejt<strong>és</strong>e, maga a hanglejt<strong>és</strong>, A hanglejt<strong>és</strong> mélyén<br />

a hangsúly nehézkedik; a hangsúlyban pedig az akataí., mely dönt a hangsúlyelosztásról,<br />

A hangsúlyban megjelenő hanglejt<strong>és</strong> hangnemet eredmén}ez;<br />

s a hangnem a hangcsoportok legkülönbözőbb term<strong>és</strong>zetes összetételeit<br />

<strong>és</strong> ezek áwá|tozásaít: a csecsemő sírása így alakul át rigmussá, dallá,<br />

énekké, beszéddé, elemz<strong>és</strong>é, kér<strong>és</strong>sé, paranccsá, költ<strong>és</strong>zetté, ptózává...Ezek<br />

összefügg<strong>és</strong>ét a hang alkotja, mely e5letemes: kiterjed a flIozőfta, a költ<strong>és</strong>zet,<br />

a vallás hangjára <strong>is</strong>. Ho5zan hangolhatók össze e hangok?<br />

Afl\ozófta hangja első megközelít<strong>és</strong>ben <strong>is</strong>métl<strong>és</strong>: tudom, mert olvastam,<br />

hogl voltak emberek, akik a valóságról elgondolkodván állításokat fogalmaztak<br />

meg többé vagu kev<strong>és</strong>bé pontosan meghatározott szavakkal; s e sza,<br />

vakat megtanulva magam <strong>is</strong> megértem, hory miben á1l ezen állítások tarta|ma,<br />

hogz mit jelentenek az egles terminusok <strong>és</strong> nag}zjából mire vonatkoznak,<br />

Mi több, a kijelent<strong>és</strong>eket nemcsak meg<strong>is</strong>mételni tudom, hanem bírálni<br />

119

<strong>és</strong> továbbgondolni, hangot tudok adni elégedetlenségemnek azért, hogl a filozófus<br />

nem fogalmazott pontosaí,I vas/ éppen tévesen fogalmazottl avary<br />

terminusai nem alkalm asak az egyes kérd<strong>és</strong>ek kielégítő |eírására. Ha íilozófus<br />

vaglok, ezen a ponton kezdekráébredni a filozófr,a sajátosságára; társalgásba<br />

keveredek a többi filozófussal, vitatkozva átgondolom állításaikat s<br />

ezzel hozzájárulok ahhoz, hogz a hang, a filozófus hangja, folytonosan érvényesüljön<br />

nemzedéktől nemzedékre,<br />

Ám mindez a filozófr.a hangjának csupán a külseje; nemcsak annyiban,<br />

ho5l a filozófia nagrr<strong>és</strong>zt ténylegesen felhangzik vagr leírásra kenil, hanem<br />

annyiban <strong>is</strong>, hogz ez a társa|gás nem alaptalan; van benne valami, amire<br />

folytonosan hivatkozo m es/etért<strong>és</strong>emben vagz elu tasításomb an, egl mélyebb<br />

hangra, afilrozófia mélyebb rétegére, amelyben képes vagyok meg<strong>is</strong>merni a fi-<br />

Iozófiai igazságot. Itt talán a ftlozófia szó nem <strong>is</strong> hangzik el; c§upán az igazság<br />

többó vagl kev<strong>és</strong>bé artikulált keres<strong>és</strong>e folyik <strong>és</strong> folytatódik, nem általánosságban,<br />

hanem fogalmakban <strong>és</strong> terminusokban, amelyeket állításokká<br />

alakíthatok. E fogalmak <strong>és</strong> terminusok még lehetnek filozófusokéi; de egyre<br />

glakrabban másfé},ék, keres<strong>és</strong> közben felbukkanók, melyek megért<strong>és</strong>e külön<br />

feladat. A filozófia mint tudományos d<strong>is</strong>zciplína mindeközben áthangolódik,<br />

hangnemet vált; hanglejt<strong>és</strong>e <strong>és</strong> hangsúlyai megváltoznak; más hangforrást<br />

keres, mint ami a filozófiaí tankönyvben, szöveggrúíjteményben, eredeti texrusban<br />

fellelhető; hangforrást, mely mélyebb <strong>és</strong> állandóbb emezeknél.<br />

E megváltozott hangsúlyil ft\ozőftát, melyben a külsőről a belsőre, a megszokattróI<br />

a szokatlann, a rögzítettr'ű a rögzítetlenre terelődik a figzelem,<br />

nevezzúk bölcseletnek. Míg a lúozőfia <strong>is</strong>métel, felmond, utánoz, addig a bölcselet<br />

megért. Megért<strong>és</strong>e a fiirozófr,a hangárnyekaiban indul útnak; onnan,<br />

aho| az igazság nem kap hangot. A hangtalan igazság az, ami megszőlítja a<br />

bölcseletet. Már mindig ís ezt tette: amikor még csak fflozófr,a volt, már mindig<br />

<strong>is</strong> tudatában volt a fiIozőfiaí hangvétel árnyékainak, <strong>és</strong> már mindig <strong>is</strong><br />

azon i$zekezett, hogt ezen ányékokat filozőfiai fénnyel világítsa meg. A fi-<br />

Iozőfr,aí hang: sajátos orgánum, mely az igazságkereső ember organonja.<br />

Mégsem eredeti oí$árron: marad benne valami giökeres külsődlegesség,<br />

amely minden szerczámra je|lemző, A szerszámmal szemben á1l a szetv, a<br />

szetvezet közvetlen működ<strong>és</strong>e, amely es/szerre belsó <strong>és</strong> külső; ami nélkül<br />

nincs szerszámhasználat sem, h<strong>is</strong>zen a szerszám nem más, mint tárgliasított<br />

szery melynek működ<strong>és</strong>e <strong>és</strong> működtethetősége a szervezet eg<strong>és</strong>zétőI<br />

függ; a szerszám <strong>is</strong> akkor funkcionál<strong>is</strong>, ha szinte r<strong>és</strong>ze az ót céltudatosan<br />

hasznáLó szervezetnek. Míg a filozófia ekképpen instrumentá|ís, szerszámhasznosító,<br />

a bölcselet mélyebben organikus: orgánuma mélyebben szőlal<br />

meg az igazságkereső metamorfóz<strong>is</strong> szewezetében. A bölcselet a szew Yózvetlenségét<br />

alkalmazza; szeíyez§tben gondolkodik, va5z<strong>is</strong> abban a szerveződ<strong>és</strong>ben,<br />

ami a valóság összhangzatának lényeges <strong>is</strong>mertetőjegle. A bölcselő<br />

tudja, hogz e szeívezetbe maga <strong>is</strong> beletartozik; hogl a szeíy közvetlensége<br />

IZ0

csak azéft lehetséges, mert a valóság tagolt egrségében mint annak sajátos<br />

mozzanatahat.Igaz: mát a szerszám <strong>is</strong> valamiképpen szerv; s a filozófia <strong>is</strong><br />

valamiképpen a bölcsel ethez tartozik; de nem ú5l, mintha a fllozőfia a\apozná<br />

meg a bölcseletet, hanem fordíwa; h<strong>is</strong>zen a szerszámhasználatot idó'ben,<br />

logikailag <strong>és</strong> organikusan megelőzi a szervhaszná|aí", mi íöbb, a szerszám<br />

használata íunkcionál<strong>is</strong>an <strong>is</strong> attói függ, mennyire válik szervessé, Fiiozófia<br />

<strong>és</strong> bölcseiet tehát: a filozőfiaí hang két rétege, melyek eglmáshoz tattoznak,<br />

de még<strong>is</strong> megkülönböztethetők; s melyek közűlr filozafáIni soha nem vagrok<br />

képes a bölcselet orgánuma nélkül, de bölcselkedni akkor <strong>is</strong> képes vaglok,<br />

ha nem filozofálok: az előbbit ez utóbbi íeltételezi.<br />

Hasonló helyzet á11 íenn az emberi hangok e5l másik csoportjában, amit<br />

költ<strong>és</strong>zetnek nevezünk, Nem valiom azt a felfogást, ho5l a költ<strong>és</strong>zet elméletileg<br />

vagz logikailag elsődleges lenne más hangokhoz képest, Heidegger szerint:<br />

a költőileg mondott <strong>és</strong> a gondolkodva mondott soha nem e$zenlő; de időtől-időre<br />

a kettő még<strong>is</strong> vwanaz, amikor uglan<strong>is</strong> a költ<strong>és</strong>zet <strong>és</strong> a gondolkodás<br />

közötti szakadék t<strong>is</strong>ztán <strong>és</strong> határozattan feltárul. Ez akkor történhet<br />

meg, amikor a költ<strong>és</strong>zet magas, a gondolkodás mély.'<br />

E gOndolat nagrr<strong>és</strong>zteglbecseng azzal, amit fentebb a hang egrségének<br />

sajátos beágtaződásáról mondtam. A költ<strong>és</strong>zet <strong>és</strong> a gondolkodás különbsége<br />

eszerint eI nem eny<strong>és</strong>zŐ; s ezzel esrutt nem <strong>is</strong> vezetbetík v<strong>is</strong>sza eglmásra.<br />

E5zmáshoz tartozásuk különbségükben jelenik meg, amely különbség egzben<br />

összehangolódásukat <strong>is</strong> 1ehetővé teszi. Amennyiben a gondolkodás <strong>és</strong> a<br />

kölí<strong>és</strong>zet nem es/enlŐ, a költ<strong>és</strong>zet. a gondolkodás kiforrása, Ámennyiben<br />

még<strong>is</strong> ug.lanaz a kettő * vagz<strong>is</strong> valami közösnek más <strong>és</strong> más kifejeződ<strong>és</strong>ei<br />

-, ez az ugtanazság a különbségtikben képes csak megnyilvánulni. Amiképpen<br />

ftlozőfia <strong>és</strong> költ<strong>és</strong>zet funkcionál<strong>is</strong> v<strong>is</strong>zonya különbségtikben <strong>és</strong> összefügg<strong>és</strong>ükben<br />

tárui fel, úry a költ<strong>és</strong>zet <strong>és</strong> gondolkodás összefügg<strong>és</strong>e <strong>is</strong>. Hangjuk<br />

nem egienlő,híszen a bölcselet ahangárnyékon él, abbóIhangzik elő. De a<br />

kettőben van vaiami, ami uglanaz, tudniillik maga a hang, amely bennük<br />

felhangzik. Az, amire mindkettő a maga összefügg<strong>és</strong>ében <strong>és</strong> különbségében<br />

v<strong>is</strong>szavezethető: az őshang v<strong>is</strong>izhangja; az én hangom.<br />

Az én hangom nem a te hangod. A te hangodat csak akkor hallom, ha<br />

szóIsz; vagl ha szóItáI <strong>és</strong> a hang v<strong>is</strong>szhangzik bennem. De saját hangom<br />

meghallásához nem kell hallás; akkor <strong>is</strong> hallom, ha süket vagzok. Mert bár<br />

különbség van saját hangom külső <strong>és</strong> belső hallásaközött, a külső hallás a<br />

belső hallás szerves folytatása; ez pedig nem más, mint <strong>és</strong>ziel<strong>és</strong>e annak, amit<br />

szavakban vas/ szavak nélkül mondok. saját hangom külső hallása mintha<br />

csak felerősítené abelső hallást, melynek kifejeződ<strong>és</strong>e. Ám a te hangod kíviil-<br />

* Heidegger, M,, rr(ís helJ3t denhen?, Reclam 1984, 14. olda1.<br />

121

ől érl

étt áwezetnek bennünket e kritikus ponton oda, ahonnan v<strong>is</strong>szanézhetünk;<br />

ahova v<strong>is</strong>szatérhetünk: a dikció állandóbb tattományaiba. A költ<strong>és</strong>zet a beszéd<br />

ta|a)án á11. A beszéd hangja az, amin megszólal; a beszéd megsűrul<strong>és</strong>e<br />

válik költ<strong>és</strong>zetté <strong>és</strong> mutatja fel, ho5l abeszéd eleve hordozza ezt a sűtűséget,<br />

miként a szőlőlé a mustot, a must a bort; ayagy miként erdőben 1áwa a<br />

látványban a fény hordozza az árnyat <strong>és</strong> az átny a fényt. Nem az abeszéd<br />

hordozza a költ<strong>és</strong>zetet, amely a mindennapok töredékes hangja; tehát nem a<br />

hangtöredékek megannyi konkrét alakzar.a. A köznapok hangja mindig valami<br />

meghatározatt: paruncssző, kér<strong>és</strong>, szitok, kijelent<strong>és</strong>, követel<strong>és</strong>, el<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>,<br />

célkitűz<strong>és</strong>, fogadkozás, stb. Mindez meghatátozott <strong>és</strong> íeltéte\ezi a beszéd<br />

folytonosságát, amiben élünk. A beszéd maga valami összefüggő, tehát egrfajta<br />

áramlás, ami akkor <strong>is</strong> folytatódik, amikor nem beszélünk róla; s akkor<br />

<strong>is</strong> árad a maga partlaiközött, örvényeivel <strong>és</strong> bukóival , kanyatjaival <strong>és</strong> hullámaival,<br />

amikor nem fejezzük ki valamely konkrét fotmájában A költ<strong>és</strong>zet<br />

ennek a laza <strong>és</strong> íolytonos áradásnak a sűrűje; összetömörül<strong>és</strong>e; egz,e5l örvény<br />

a b<strong>és</strong>zéd folyamában; ayag e5l hullám, amely felcsap <strong>és</strong> aláhanyatlik.<br />

Filozófia <strong>és</strong> bölcselet , beszéd <strong>és</strong> költ<strong>és</strong>zet: párhuzamos fejlemények. A fi-<br />

\ozófia feltételezi <strong>és</strong> jó esetben megvalósítja a bölcseletet, amennyiben külsődlegessége<br />

elhaglható <strong>és</strong> organonja a bölcselet orgánumává mé§ulhet. A<br />

költ<strong>és</strong>zet szembefordul a köznapi beszéd elemi folyamát meliékágakba kényszetítő<br />

beszédformákkal, vagy<strong>is</strong> v<strong>is</strong>szaterel bennünket a beszéd eredeti,<br />

önálló <strong>és</strong> méltóság<strong>teljes</strong> hömpölyg<strong>és</strong>éhez; megvilágítja, hogr a beszéd nem<br />

azonos egyes formáival, ame$e beletörték, r.ehát nem a köznapival , aleíróval,<br />

a célkitűzővel, a parancsolóval, de még a fohászkodóval vagr könyörgővel<br />

sem. A beszéd vaiami alapvetőbb; még a költ<strong>és</strong>zethezképest <strong>is</strong> az,h<strong>is</strong>zen<br />

a koltemény közvelve vagl közvetlenül a beszédből veszi a hangját, A beszédben<br />

azt keressük, ami valamennyi emberi hangüt<strong>és</strong>beíl v§dnaz; alninek<br />

u$lanazsága az egles formák különbségében megvilágítódik. A beszéd<br />

orgánuma azonban még az első halásra hallhatónál <strong>is</strong> gazdagabb: benne rejlik<br />

a mondás <strong>és</strong> vallás kettőssége. E kettősség úgt tátul fel benne, mlnt az<br />

igazságkereső hangban bölcselet <strong>és</strong> íLl.ozőfi.al vagz mint a költ<strong>és</strong>zetben köl,<br />

tői dikció <strong>és</strong> beszéd.<br />

Mondás <strong>és</strong> vallás<br />

Abeszéd alapmegnyilvánulása - mikénr a fo|yó vas/ a tenger folytonos<br />

zúgása akitátt ablak alatt - hang. Hangzása úgl hangzik fe1, hogl hangot<br />

kap, valaki hangot ad neki, felhangzását biztosítja; hívja. A beszéd tehát maga<br />

lenne a v<strong>is</strong>szhang, amelyben élünk? Nem; a beszéd még nem az első<br />

v<strong>is</strong>szhang, hanem a v<strong>is</strong>szhangnak v<strong>is</strong>szhangja csak. hbeszéd először <strong>is</strong> va,<br />

laki másnak a beszéde; amikor azt mondom: ,,beszélj!"; avas/ ,,ez mátbe-<br />

123

széd!" - elsősorban nem arra gondolok, ami a beszédben szoro§ értelemben<br />

veve az enyém, az énbeszédem, hanem eryfajta absztrakcióval a beszéd objektív<br />

hu||ámzására gondolok, mefrlen valaki beszél, aki nem szükségképpen,<br />

legfeljebb véletlenszerűen azönos saját magammal, Ha belegondolok abba,<br />

hogl mí az, ami az énbeszédem, hogz mi lenne az abeszéd, melyet én szólaltatok<br />

meg, mely es/enest magamból hangzik fel, azonnal belátom, hogl<br />

ez a beszéd nem bír azzal a külső objektivitással, amire a tengetzűgás hasonlata<br />

utal. Ráébredek arra, hog az, amit én beszélek, voltaképpen nem<br />

más, mint saját megnyilvánulásom; mondataim külső vagz belső felhangzása.<br />

Beszédem éppen az, amít mondok: sqátbeszédem mondás. Nem es/szeíien<br />

hangzá§, nem <strong>is</strong> objektíve fuamlő beszéd, melyen valaki szól, hanem<br />

az, melyet én juttatok szóhoz; az én akarati tettemmel megalkotott mondat<br />

kimondása.<br />

Amikor valamit kimondok, akarattal teszeíw még akkor <strong>is</strong>, ha kimondásom<br />

meggondolatlan <strong>és</strong> a köznapi ítélet szerint akaratlan, Akaratlanságom nem az<br />

akarathiányát mutatja, hanem más akarat meglététl olyanét, melynek során<br />

az akarut közvetve mást <strong>is</strong> tesz, mint amit akar, Akaratlanságom mögött álta,<br />

lános akarat húzódik meg, ami lehetővé teszi, hogl még az akaratlanul kimondottat<br />

<strong>is</strong> - akarattal vagz akaratlanul - nekem tulajdonítsák. A mondat tehát<br />

intencionál<strong>is</strong>; s mint ilyen tárgát önmagában hordja, Utal valamire, ami<br />

a mondatbankiÍejeződillr, vagz<strong>is</strong> utal, mindenek felett, a mondatbankifejeződő<br />

igazságra. Mindebben az én mondatom marad; noha érvénye közös, aktusa<br />

szemé$es. Mindkettő hangsúlyozása fontos: a személyes aktusban az feleződik<br />

ki, hog;l a mondat az én mondatom, va5r<strong>is</strong> azé, aki hangot ad meglátásának,<br />

Én, aki a mondatban hangot adok meglátásomnak, nem vagyok eredeti<br />

hangadó; hangom v<strong>is</strong>szhang s csak ekként lehetséges. Uglanígz: mondataim<br />

uglan személyesek, de még<strong>is</strong> e szabad v<strong>is</strong>szhangból fakadnak. A mondat<br />

személyessége eglben objektív érvényesség <strong>is</strong>l van közös tárga. E tátg, vag<strong>is</strong><br />

az igazság, mint objektív <strong>és</strong> önmagában áll'ő jelenik meg a mondatban:<br />

olyan, mint aminek mindentől független érvénye van.<br />

Ez az utóbbi különös: miért gondoljuk azt, hagr ez az objektív érvény<br />

minden további nélkül, szinte magától értetődően létezík? Noha a mondat<br />

aktusának személyessége mint ilyen nem lehet forrása az objektív érvényességnek,<br />

korántsem egrértelmű, hory az obje|

ságot képes lenne kimondani. Az ,,önmagában vett mondat" kétségtelenül<br />

valami végsőnek tűnik; csakho$, érvénye meróben logikai. De mióta gondoljukazt,hogr<br />

azígazságvégső íormája logikai kell hogy legzen? Mióta feltételezzük<br />

azt, hogr a logikai igazság e|szakítható azon formáitól, melyek ár<br />

fogőbban kapcsolódnakaz embet é7etéhez, tehát nem csupán gondolkodásának<br />

e5l-egy jellegzetes működ<strong>és</strong>éhez, hanem ahhoz, amí létez<strong>és</strong>ét a maga<br />

eg<strong>és</strong>zében jellemzi?<br />

A logikai igazság valami absztraktum; olyan szabályrendszeí yaw szabályosszefügg<strong>és</strong>,<br />

amely nem létezik, hanem érvényes. Ervényessége úg[ jelenik<br />

meg a létezők közőtt, mint sokféleséguk jellegzetes ősszhangja, Az<br />

összhang megért<strong>és</strong>e nem feltétele - s különösen nem formál<strong>is</strong> feltétele - az<br />

összhangnak. A megért<strong>és</strong> maga sajátos mozzanata annak, ami az összhang.<br />

Nem arról van sző, hogl a megért<strong>és</strong>től akarom függővé tenni az összhangot<br />

a maga érvényességében, hanem arról, hog az összhang megért<strong>és</strong>ét akkor<br />

értjük helyesen, ha az összhangmozzanataként fogjuk fel; mi több, helyesen<br />

nem <strong>is</strong> foghatjuk fel másként, mint ehhez az összhanghoz idomulót, beléje<br />

tagolődőt, ahhoz taft.őzőt, azza| érintkez1t, azt megéríntőt, megérLőt. Ám ha<br />

ennyi érthető, tesruk hozzá azt <strong>is</strong> az érintkez<strong>és</strong> mozzanata az összhang kulcsv:<br />

dz a hangkulcs, melytŐl az összhang hangneme fligg. A megért<strong>és</strong> nem<br />

bármely hangüt<strong>és</strong> az összhangban, nem ís az éwényesség elhanyagolható,<br />

mellékes fúggeléke, hanem éppen megfordítva: az, amitőI az ősszhang feltárulása<br />

már mindig <strong>is</strong> fuggött <strong>és</strong> függ. Amennyiben a megért<strong>és</strong> az összhang<br />

eg<strong>és</strong>zére irányrrl, tehár. arra az eg<strong>és</strong>zre, melyben a logikai szabályösszefigg<strong>és</strong><br />

érvénye fennáll, annyiban az összhang mint eg<strong>és</strong>z a megért<strong>és</strong> eg<strong>és</strong>zével<br />

á11 paritásban; á1l összefügg<strong>és</strong>ben; á11 olyan megfelel<strong>és</strong>ben, melyre az egtkori<br />

mondás érvényes: ,Az igaz az eg<strong>és</strong>z."<br />

lrz eg<strong>és</strong>z soha nem az, amit éppen most annak <strong>és</strong>zlelek, hanem az, ami a<br />

ténylegesen felfogottat felfoghatatlanul meghaladja. A mondat az, ami a<br />

most felfogott eg<strong>és</strong>zet mondja ki; de nem mondhatja ki másképpen, mint<br />

úry, hogz utal ana, ami a most felfogott eg<strong>és</strong>zet meghaladja. Vajon kifejezhető<br />

ez a meghaladás? Yltfejezhető az, ami még fel nem hangző; ami csak felvagl<br />

elhangzandó? szóhoz 1uttathatő az, ami az eg<strong>és</strong>z totalitásátvégtelenül<br />

transzcendálva a totalitáson <strong>is</strong> túllépő - ,yégtelen'? hz, ami a mondás eg<strong>és</strong>zéntúI<br />

van, valóban végtelen. Nem abban az értelemben, mintha a vógesek<br />

matematikailag végtelenül meghosszabbított sorozal,a lenne; nem Úgr, mintha<br />

a véges variálhatóságának végtelen számú modalitásait íejezné ki. Ha,<br />

nem es/szerűen, simpliciter: infinitum. Infinifum simplex, egtszerű, minősí.tetlen,<br />

jelzőtlen végtelen. rcifejezhető e végtelen valamiképpen? Avagl végképp<br />

v<strong>is</strong>szaadhatatlan? Ha vísszaadhatatlan lenne, végtelensége véges lenne<br />

; m€rt bárminek a v<strong>is</strong>szaadh atatla\sága megfasztattság; a megfosztottság<br />

pedig végesség. Tehát e végtelen v<strong>is</strong>szaadható, Va$z még inkább azt kellene<br />

mondanunk: ha nem <strong>is</strong> szólaltatható meg, ha nem <strong>is</strong> mondható ki, még<strong>is</strong><br />

125

v<strong>is</strong>szaadható. Hangja semmiképpen sem adható; csupán v<strong>is</strong>szaadható; nem<br />

önmagában, hanem csak v<strong>is</strong>szhangként hangoztatható. A v<strong>is</strong>szaadás feltétele<br />

a hangvétel; s míg a hangvétel a végtelen felfoghatatlanságának sajátos<br />

* a végtelen végtelenségéből szabadon következő - befogadása, addig a hang<br />

v<strong>is</strong>szaadása a vétel belső, szabad következménye. Szabad hangvétel <strong>és</strong> szabad<br />

v<strong>is</strong>szhang; e kettő e$lsége fejeződik ki abban, amit vallásnak nevezek,<br />

A mondás abeszéd koncentrátuma; a párbeszéd elementüfiIö; a gondolatáram<br />

szórődásának szabad összefogása. Az, amiben a fogalmak megjelenhetnek.<br />

Az első szerkezet, mely nélküI abeszéd áramlása nem képzelhető el,<br />

A mondásb an abeszéd igazságfunkciója válik világossá: az,hogt az igazság<br />

hangoztatására irányul. A mondásbanigazat mondok, noha nem feltétlenül;<br />

mondhatok valami ham<strong>is</strong>at <strong>is</strong>, ám ekkor giengítem a mondás mondandóját.<br />

A mondás önmagában véve, ha nem <strong>is</strong> szükségképpen, de tendenciaszerűen<br />

az igu:zság kimondására irányul. A mondás ekként kapcsolódik össze a beszéddel<br />

<strong>és</strong> költ<strong>és</strong>zettel: h<strong>is</strong>zen a mondás mondája az, ami abeszéd sűrűségét<br />

okozza <strong>és</strong> ezáItal költ<strong>és</strong>zetet kelt, ,q. költ<strong>és</strong>zet abeszédben mint monda<br />

bukkan fel; az ígazság elmondásának sajátos formála, amelyben tény <strong>és</strong> értelmez<strong>és</strong><br />

igazságigényt megfogalmazva e5zesül. Az efféle monda ezétthangozhat<br />

prőzában <strong>és</strong> szűk értelemben vett versben; lehet általános dikciója<br />

vagt szűkértelemben vett költői ritmusa; mindenkor abeszéd költői sűrűségére<br />

utal <strong>és</strong> különbözik a vallástól. A mondás valami eredeti <strong>és</strong> sziLárd; igazságigényű<br />

<strong>és</strong> koncentrált; olyan hang, amely minden hangok közül a legeredetibbnek<br />

tűnik. De csak addig, amíg nem szembesülünk a mondás mögött<br />

meghűzódő vallással, amely már nem csupán mond, hanem vall, tehát azőshangra<br />

mint valami eredetire nemcsak elmosódottan, tendenciaszerűen, ha,<br />

nem elsődlegesen <strong>és</strong> tévedhetetlenül válaszol.<br />

A vailás az, ami az őshangra mint őshangra elsődlegesen válaszol. A val-<br />

1ás nem mint religio, hanem mint co41fusslo, A confessio jelent<strong>és</strong>e ,,kinyilvánít",<br />

,,megvall". Történetileg, tudjuk, annak megvallását jelentette, hog az<br />

i|Iető személy melyik felekezethez tafiozott. De a jogi ügyintéz<strong>és</strong> szükségletén<br />

túl a szőtörténet mélyebb értelemre utal: á co41fessíones oly vallomásokat<br />

jelent, amelyben a valió hangot ad élettörténetének; nem szűken vett ftlozófiai<br />

vagz tudományos objektivitás szerint, hanem lényegesebben: a fel<strong>is</strong>mert,<br />

es/etlen igazság szempontjából, E szempont a végtelen összhangé; melyben<br />

a sokféleség, fokozatosan avas/ egz csapásra, egzbehangzik. Olyan hangvétel,<br />

mely szinte maradéktalanul harmonikus; maradéktal anul igaz. Valóban:<br />

míg a mondás csupán trárlyul az igazságra, a vallás csak az ígazat vallhatja.<br />

?g, aki vall, nem vallhathazugságot, mert akkor már nem vall, hanem<br />

ham<strong>is</strong>an tanúskodik. Amennyiben vall, igazat vall, A vallás nem hazudhat.<br />

A vallás sűrűbb a mondásnál, abeszédnél, a költószetnél; <strong>és</strong> mélyebb a bölcseletnél<br />

<strong>és</strong> a filozófiánál. Avallás közvetlenül tárja íeiiazigazságot, mi több,<br />

úry tűnik, az ígazságes/etlen közvetlen mégnyilvánulási pontja.<br />

126

A vallásban us/an megkülönböztethetünk confessiót <strong>és</strong> religiót, ám e kü_<br />

lönbség összefügg<strong>és</strong>t rejt, R religio a vallás funkciója: ez utóbbi mind kronológiailag,<br />

mind logikailag megelőzi a relig;őt; s ha religio létezik - ahoglan<br />

létezik -, az a vallásból ered <strong>és</strong> a vallásban marad fenn, Mint minden intézménynek,<br />

a religiónak <strong>is</strong> van önálló \éta|apja; ez pedig a közösségben élő<br />

ember íntézményes v<strong>is</strong>szakapcsolása azon cselekmények körébe, amelyek<br />

krónikus meg<strong>is</strong>métl<strong>és</strong>e konstituálja a religiót. De az, ami a religióban <strong>is</strong>métlődik<br />

<strong>és</strong> aminek a v<strong>is</strong>szakapcsolását a religió végzi, nem religió, hanem vallás;<br />

a religió a vallásban marad fenn, s ha ettől elválik, fokozatosan eleny<strong>és</strong>zik<br />

- miként a holttest <strong>is</strong> a lélek távozása után, Mindazonáltal a religió<br />

nemcsak efféle idegen test a valláson, hanem annak szükséges intézményesít<strong>és</strong>e<br />

<strong>és</strong> ennek fenntartása; a vallás szerve, tehát nem merő szerszám, amely<br />

elhajítható vagz lecserélhető, hanem szervesül<strong>és</strong>, amelynek több köze van a<br />

valIáshoz, mint azt a vallás á|talában hajlamos elképzelni. A vallás <strong>és</strong> religio<br />

kapcsolatatehátpárhuzamos a bölcselet <strong>és</strong> frlozófia, illetve a mondás <strong>és</strong><br />

a költ<strong>és</strong>zet v<strong>is</strong>zonyával,<br />

A vallás: v<strong>is</strong>szhang, Szabad v<strong>is</strong>szhang, tehát szabad vallás. Minek a val-<br />

Iása? EIőször <strong>is</strong> bevallása annak, hogr az emberi hang korláíozotí, töredékes,<br />

hogr sokféle íormáiban a dinamika nem a koncentrálódás, hanem a<br />

szétszórődás felé centrifugál; ho5z az emberi hang önmagában erőtlen, mert<br />

nincs ekként valódi hangforrása. Ennek bevallása a vallás kezdete, De nem<br />

avégei a hang, amely eredetileg felhangzik, v<strong>is</strong>szhangot kelt; s a v<strong>is</strong>szhang<br />

eltelik az ercdeti <strong>teljes</strong>ségévei, h<strong>is</strong>zen az eredeti éppen az, ami már másra<br />

v<strong>is</strong>sza nem vezethető; amivégtelen. Mivel az emberi hang fel<strong>is</strong>merhetően véges,<br />

csupán utalni képes a végtelen hangra, ami eredetileg hangzik fel <strong>és</strong><br />

v<strong>is</strong>szhangot kelt, A v<strong>is</strong>szhang nemcsak az emberi hang végességének a bevallása,<br />

hanem a végtelen hang megvallása <strong>is</strong>; megvallása annak, hogl a<br />

végtelen hang, mely v<strong>is</strong>szhangot kelt, valamiképpen maga <strong>is</strong> vallás: önmaga<br />

végtelenségének szabad kinyilvánítása; kivallása. Az őshang mint avégtelen<br />

hang, mely kivallja önmaga végtelenségét, szabadon cselekszi ezt <strong>és</strong><br />

ekként kelt szabad v<strong>is</strong>szhangot: szabad vailást.<br />

E vallás kétíelé irányul: mint v<strong>is</strong>szhang v<strong>is</strong>szafelé: a végtelen hang felé,<br />

h<strong>is</strong>zen ez az a hang, amely felhangzásáért hangunkkal tartozunk. Nemcsak<br />

neki tartozunk, hanem hozzá tartozunk: hangunk mutatja, hogz mire hangolódunk.<br />

Hangunk mint vallás az őshang v<strong>is</strong>szhangja, tehát a végtelen kivallásának<br />

megvallása. Ebben mutatkozik meg, hogr az őshang <strong>és</strong> v<strong>is</strong>szhang<br />

összehangolt, ami a vallás belsőleg adott célja: összehangolva lenni;<br />

egzbehangolódni; be|etagoződni az összhangba, nem usian a véges hangokéba,<br />

hanem a végtelen hang metamorfikus dallamába. A hang uryan<strong>is</strong> dallam;<br />

nemcsak etimológiailag (amire a szó va|ószínű indoeurópai eredete<br />

utal), hanem mivoltának legapróbb összetevőjében <strong>is</strong> valami összehangzó. A<br />

végtelen hang dallamában valaki énekel, vagl<strong>is</strong> hangot ad, megadja a han-<br />

127

got ahhoz, hogzv<strong>is</strong>szhangozhassuk; ő a hangadó. Feladatunk,hory a han_<br />

gadőval szab adon összehangolódva annak hangját szabadon v<strong>is</strong>szhangozzuk.<br />

Ezze| olyasmi <strong>teljes</strong>ül, ami túlme$z a hang iietamorfőz<strong>is</strong>ának beláthatő<br />

skálá)án; olyasmi, amit most nem hangoztathatunk, csupán afia ajövőre<br />

való tekintettel, melynek kifejeződé§e, a fentiek szerint, mindenkor valami<br />

még fel nem hangzott; valami elhangzandó.<br />

A vallás másik íránya nem v<strong>is</strong>szafelé mutat, hanem előte; errgfelé, Kózénk,<br />

A v<strong>is</strong>szhang itt hangzik fel s noha v<strong>is</strong>szafelé irányul, még<strong>is</strong> hailható<br />

kozöttünk. Ez fontos feladata; nem vasrunk hangadók, de közvetítjük a<br />

hangot; közénk eresztjük, áteresztjük, ahogzan a vallás confiteorjában a<br />

,,con-" nemcsak azt )elenti, hogz <strong>is</strong>mételten <strong>és</strong> nyomatékosan megtesszük,<br />

hanem azL <strong>is</strong>, hogi valamivel vagz valakivel egzetemben, közösségben tesszük<br />

meg, A vallás mint bevallás, megvallás: eglben hiwallás <strong>is</strong>, a közösség<br />

hitének közös megvallása. Először <strong>is</strong> megvallása a hit történetének - ,,íátu-<br />

mának", elbeszélt történetének -, melyet a közösség ekként élt át. Másr<strong>és</strong>zt<br />

megvallása a hittörténet be<strong>teljes</strong>ül<strong>és</strong>ének, va5l<strong>is</strong> jövőre tekintő <strong>teljes</strong>ségének.<br />

A kettő egruttesen vezet annak be<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>éhez, hogr vallás <strong>és</strong> religio -<br />

a vallás egnittléte a történetileg megszilárdult vallási szokások bizonyos<br />

halmazaival - összehangzók. Összhangzatuk v<strong>is</strong>szhan$; s ekként az őshangban<br />

<strong>is</strong> valami összehangoltságot sejíet, ami eddig nem kapott hangot.<br />

Noha még<strong>is</strong> hallható volt; h<strong>is</strong>zen az őshang nem lehet más, mint végtelen<br />

összhang s ennyiben bizonyos mozzanatok összhangja, melyek végtelenségében<br />

végtelenül hangoznak el.<br />

Hang <strong>és</strong> szó<br />

A mondás <strong>és</strong> vallás hangja: sző, Az a hang, ami a mondásban <strong>és</strong> vallásbankifejeződik,<br />

nem egzszerűen egt általános, legren bár típus va$l szerkezet,<br />

hanem va]ami konkrét. A vallásban az igazság önmaga közvetlenségében<br />

hangzik fel, kerül kivallásra, aminek közvetett formája a mondás; de<br />

mindkettő tartalma a sző, mely az ígazságor. tartalmilag telíti. A sző ahang<br />

végső konkrétuma, melyben a vallás egubgn mondás <strong>is</strong>, tehát állítás; melyben<br />

a hang egz konkrét nyelvhez kötődve, egl konkrét eseményre vonatkozőIag,<br />

ery jól érthető állítást megfogalmazvahangzikfel Aszó ezen felhangzása<br />

az ige. Míg a sző a hang végső konkrétuma, addig az ige ezen konkrétum<br />

szintétikus kifejeződ<strong>és</strong>e, olyan vallásban, mely egrben mondás; olyan<br />

mondásban, mely eglben világos állítás.Ilyen állítás az,hogr ,,a hang testté<br />

változott". A hang, vagy<strong>is</strong> az őshang, a szó testét ölti fel, tehát azét a<br />

konkrétumét, mely egl adott nyelvben, egr adott történelmi időszakban, tehát<br />

a fakticitás jól meghatátozott körülményei közt ad hangot önmagának.<br />

Az ige a te ste t öltö tt h ang szav ának nyo ma téko s felha ngzá sa ; hangoztat ása ;<br />

128

hirdet<strong>és</strong>e. A végtelen hang nemcsak hang, hanem ige, mely egt<strong>és</strong>zt a maga<br />

örökkévaló hangjában hangzik fel, másr<strong>és</strong>zt"hangját szórabírja, szót ad neki;<br />

a hang szóként jelenik meg, meg§zólal; igét hirdet.<br />

Hang <strong>és</strong> szó: mint lélek <strong>és</strong> test; az ige mint e kettő összhangzatának fel-<br />

CsendÜl<strong>és</strong>e, vagl<strong>is</strong> kiáradása, szétterled<strong>és</strong>e. A szó a hang teste, miként a<br />

religió a vallásé. A hang a szőban ölt testet <strong>és</strong> ezt szabadon teszi; azokért, akik<br />

a hangot meg nem hallják, ezért megszőLításra várnak. E szó metamorfikus: a<br />

dallamból folytonosan átalakul szővá; a szó igévé; az ige vallomássá; a vallomás<br />

bizonyosságot szül; a bizonyosságb ó|bizonyságtéte| származik, abból pedigbizonyíték.<br />

A bizonyíték argumeírtum; az argumentum érvel<strong>és</strong>, ami a szőt<br />

áwezeti a társalgásba. A társalgás a társadalom teste, amiben létezik; kifejeződ<strong>és</strong>e,<br />

amiben szőt kap a hangja, Amiként a hang <strong>is</strong> a szóban ölt testel s a<br />

vallás a religióban, abeszéd a költ<strong>és</strong>zetben, a bölcse\et a filozőfiában.<br />

A hang <strong>és</strong> a sző vógtelen közössége: társasságuk, Sejtettük ezt már akkor<br />

<strong>is</strong>, amikor a hang lényegét metamorfikusságában <strong>is</strong>mertük íel. AwáItozása<br />

nem a semmibe megl át, ami lehetetlen volna; hanem a másikba, mely eglr<strong>és</strong>zt<br />

másik, másr<strong>és</strong>zt- amennyiben a metamorfóz<strong>is</strong> eglben a másik megha-<br />

Iadására <strong>is</strong> sort kerít - végtelenségében még<strong>is</strong> ug*anaz. Csakaz lehet ugyanaz,<br />

ami különbözik, vagr<strong>is</strong> az, ami a különbségében beletagolódik uglanabba,<br />

ami mint ilyen soha nem ragadható meg konkrét terminusokban. Az<br />

ugvanaz mindenkor valami nagrobb eg<strong>és</strong>z; meghaladása mindenkor beátadás<br />

<strong>és</strong> kiáramlás, s a kettő végtelen hatmóniája. Az, ami |lg'|anaz, mindig<br />

,YiSSZatér"; vagl<strong>is</strong> soha nem marad ,,itt", soha nem lesz a ,,miénk", soha<br />

nem érthető meg az érintkez<strong>és</strong> szokványos módjain, hanem csak azon mi-<br />

voltában, ami minden pillanatban való v<strong>is</strong>szatér<strong>és</strong>ében, megtér<strong>és</strong>ében, eljövetelében<br />

nyilvánul meg. ,,Ugranannak örök v<strong>is</strong>szatérte" ez? Talán ez <strong>is</strong> feirbukkan<br />

e gondolatban; a változás mint |lglana4 noha mindenkor más. A<br />

metamarfóz<strong>is</strong> a kettő egzsége <strong>és</strong> ezen eglség végtelen meghaladása, ami az<br />

eglség valódi eglségének egiedüli biztosítéka, Az egtség ebben a meghaladottságban<br />

válik társassággá, avas/ - a llozófiatörténet néhány jellegzetes<br />

kifejez<strong>és</strong>ével élve -,,monadikus interszubjektivitássá".<br />

A hang <strong>és</strong> a szó örök társasságának társalgása, heiyesen felfogva, <strong>is</strong>métlődik<br />

a valóság legkülönbözőbb Étegeiben: hang <strong>és</strong> szó v<strong>is</strong>zonya felbukkan<br />

mondás <strong>és</strong> vallás, költ<strong>és</strong>zet <strong>és</strong> beszéd, ftlozófia <strong>és</strong> bölcselet v<strong>is</strong>zonyában, illetve<br />

magában abban a dallamban, amelynek során a hang <strong>és</strong> a szó társalgása<br />

a mondás <strong>és</strong> vallás, a költ<strong>és</strong>zet <strong>és</strong> beszéd, a fi,|ozőfia <strong>és</strong> a bölcselet tátsalgásává<br />

hangolódik át. Áthangolódásuk egrc<strong>és</strong>zt különbségrikön alapul;<br />

másr<strong>és</strong>zt összefügg<strong>és</strong>ükön. Különbség <strong>és</strong> összefügg<strong>és</strong>; azon elv érvényesül<strong>és</strong>e,<br />

hogr a hang nem a maga közrletlenségében terjed, hanem szabadon; s<br />

szabadsága teszí \ehetővé a v<strong>is</strong>szhang szabadságát, áttéte|esen a valóság<br />

szabadságát, vagl<strong>is</strong> szabad<strong>és</strong>k<strong>is</strong>zámíthatatlan rétegződ<strong>és</strong>ét, illetve ezenré_<br />

tegek önálió fennállását <strong>és</strong> működ<strong>és</strong>ét. A hang metamorfóz<strong>is</strong>, amely bizo-<br />

129

üyo§ keretekközött tagoltan terjedki a valóság rétegeire; s amely már önmagában<br />

<strong>is</strong> folylonosan átalakul.valami más§á; rniközben eredeti hangzá,sa'a<br />

maga konkrét történetében rnég<strong>is</strong> töretlen marad. ;<br />

Mindennek aligha adhatnánk hangot, ha nem azon,a hangon, amely minden<br />

metamorfóz<strong>is</strong> szertehangzásáb an egy§zer s mindenkorr a egrbehangző.<br />

130

Tóth Imre (Párizs)<br />

Azsidők megsemm<strong>is</strong>ít<strong>és</strong>e - az<br />

antíszemítizmu§ önryilkossága: a Nyrgat<br />

töfténelmének szüksé gszeű eseménye-<br />

<br />

Ez akérd<strong>és</strong> újra <strong>és</strong> újra felmerül, Tekintettel az ant<strong>is</strong>zemita <strong>szövege</strong>kre, melyek<br />

özöne e|árasztotta mind a népszetű, mind az ún. tudományos irodalmat,<br />

helyesebbnek tartom a kérd<strong>és</strong>t í5l feltenni:

A na$l, a végső robbanás helyszíne végul Németotszág lett. Elsőként a történelemben<br />

a Harmadik Birodalom vetett véget az űres fecseg<strong>és</strong>nek <strong>és</strong>, hatékonyságuk<br />

elhanyagolhatővolta miatt, aháziipaú népirtásoknak, A chiliasztikus<br />

félelmek szakadatlanul a zsidók társadalomból való kirekeszt<strong>és</strong>ét követelték,<br />

adva volt tehát a <strong>teljes</strong> odaadást <strong>és</strong> szakavatottságot igénylő feladat: a<br />

megalkuvás nélkül végrehajtott Végső megoldás', Oroszok, ukránok, mag;r|arok,<br />

lenglelek, románok <strong>és</strong> a többiek képtelenek voltak az ősi feladat rnegoldására.<br />

Szerény eredményei fényében a klasszikus ant<strong>is</strong>zemitizmus már-már hitelét<br />

vesztette mint komolytalan, képmutató demagógia. Ery Horthyval folytatott<br />

megbeszél<strong>és</strong>e után, Wesenmayeí, e$/ a megvet<strong>és</strong> hangján foga|mazott jelent<strong>és</strong>ében<br />

közölte Berlinnel, ho$l Horthy demagóg módjára kérkedik köz<strong>is</strong>mert,<br />

ősi ant<strong>is</strong>zemítízmusával, de minden radikál<strong>is</strong> megoldási javaslata elől kitér.<br />

Nem ígz a Harmadik Birodalom. Ami másoknál hiánycikk volt, az itt mind<br />

rendelkez<strong>és</strong>rc állt szorgalom, kitartás, megbízhatóság, feglelem, tekintélyt<strong>is</strong>ztelet.<br />

Ahhoz, hosl sikerre vigiék eztakitíizöit történelmi feladatot szükségvoit<br />

re ndszeretetre, a megkezde tt mu nk a v éghezviteléhez igónyelt b e|ső megt őző -<br />

d<strong>és</strong>r e, az akadályok leküzd<strong>és</strong>éhez szükséges elszánts ágr a.<br />

A zsidókat <strong>is</strong> beleértve kezdetben mindenki meg volt gtőződve róla, hogl<br />

a Führer csak a számta|an ant<strong>is</strong>zemita demagógok eglike, kikben Nyugat-Eu,<br />

rópa történelme bővelkedik. Igaz, hogl a Führer hangszórókból kiokadott <strong>és</strong><br />

a közönség extatikus tetsz<strong>és</strong>nyilvánításaitól kísért szőzatai fanatizmusuknál<br />

fogva minden eddig <strong>is</strong>mert előzményt messze meghaladtak. Az ant<strong>is</strong>zemítizmus<br />

a Führer beszédeiben érte el csúcspontját. Eszméletl en, ijesztő, pánikkeltő<br />

dühkitör<strong>és</strong>ei dacára sem gondolta senki, hory szó szerint értendőek,<br />

A harmincas évek vége felé édesapám azt iavaso|ta, hogl Németországban,<br />

Martín Buber frankfurti szemináriumában folytassam tanulmányaimat.<br />

Mélyen hívő ember volt, a Talmud <strong>és</strong> a Kabbala nag.l<strong>is</strong>merője. Csodálkozva<br />

néztem rá: Nyugodt, széles mosollyal válaszolta: nHory kommun<strong>is</strong>ta<br />

vasi, azt tudom jől, de hidd el nekem, te <strong>is</strong> be fogod látni, neked <strong>is</strong>kola<br />

kell, a legjobbí Es ez éppen neked való. Ami pedig Hitlert illeti - itt kacagni<br />

kezdett - mi az, hogz Hitler? Hány Hitleít Látott már a zsidő történeleml A<br />

Hitlerek jönnek <strong>és</strong> mennek, A zsidók pedig maradnak <strong>és</strong> tovább tanulnak!o<br />

Neville Chamberlain <strong>is</strong> meg volt róla gtőződve, hogl Hitlerrel a vitatott kérd<strong>és</strong>eket<br />

úriember módján meg lehet tár$lalni, hogl valós esély van a (megbékít<strong>és</strong>ére>.<br />

A Führer azonban csupán itt <strong>és</strong> ekkor volt képmutató, amikor<br />

Chamberlaint <strong>és</strong> Daladiert meg kellett gtőzni arról, hogi ő <strong>is</strong> csak egl a hazudozó<br />

politikusok közül, szónoklatainak célja kizárólag a tömegek felalzása.<br />

Ami a:zonban a zsidókat iileti, a Führer nem hazudott. EgFenes volt, férfias<br />

<strong>és</strong> őszinte, szavai <strong>és</strong> tettei között nem volt ellentmondás.<br />

Dürer apokalipsz<strong>is</strong>ének négu lovasa gnílölettől ittasan, eszeveszett rohamban<br />

végigszáguldott a Föld színén. A rombolás <strong>és</strong> a glilkosság megszál-<br />

132

lottai vért vetettek <strong>és</strong> tűzv<strong>és</strong>zt arattak világszerte: Narviktól Tesszalonikáig,<br />

Bresttól Sztálíngr ádíg. Ő!öng<strong>és</strong>ük mögött azonb an tudományos racionalitással<br />

valósult meg a Führer programja, Európa z,sidótlanítása. Káprázatos<br />

tervszetűség, makulátlan log<strong>is</strong>ztika (a lebony olításhoz szükséges számo|ó -<br />

gépeket e$/ nas/ amerikai cég szolgáltatta), r<strong>és</strong>zletekig kidolgozott menetrendek,<br />

(engedményes - a 12. életévigbezárólag ingrenes - csoportutazás<br />

taúfája) <strong>és</strong> a tökélyre vitt kollektív munkal orvosok, biológusok, vegz<strong>és</strong>zek,<br />

mérnökök, tudományos kutatóintézetek porosz fegrelemmel múködtek közre<br />

az ősi kérd<strong>és</strong> megoldásában, A német polgári <strong>és</strong> katonai génie'n" sikerrel<br />

hajtotta végre a szükségszerűség megvalősítását: ott, ahol a fonőfejű dilettáns<br />

bütyköl<strong>és</strong> csődöt mondott, végül <strong>is</strong> higgadt elmék profi szaktudása cé|hoz<br />

ért. hmi az improvizált vérfürdők műkedvelői számára kivitelezhetetlennek<br />

tűnt, azí.lehetőyé tette most a hullaglárak tudományos technológiája.<br />

Attól kezdve, hory a kriminalitás <strong>és</strong>szerűen érvel, ei fog terjedni, mint az<br />

<strong>és</strong>szerűség maga.

A mélypontján volt.<br />

A zsidók meggzilkolása a német szellem öngzilkosságát jelentette. Az,<br />

amit több, mint egl évszázada (német kultúra>-ként tartott számon <strong>és</strong> csodált,<br />

<strong>teljes</strong> joggal, a vllág, önkezével vetett véget életének,<br />

A világháború végén romban heverő német városok a sajtóban <strong>és</strong> televíziőban<br />

naponta láthatóak. A tegnapi romok éppúry, mint a máraűjjáépített<br />

városok. De hogzan szemléltessük a szellem rcmjait? Még Németatszágban<br />

<strong>is</strong> csak egl k<strong>is</strong>ebbségben tudatosodott, ho$r szellemi síkon mekkora értékveszteséget<br />

okozott a Harmadik Birodalom,<br />

A Dte Zeít, a jelentős német liberál<strong>is</strong> polirikai <strong>és</strong> kulturál<strong>is</strong> folyólrat 1995.<br />

májusi első számában es/ neryedoldalt betöltő hirdetóst közölt a kereszt jelével<br />

<strong>és</strong> ezzel a szöveggel : Vae victts - í 945 mqius 8. - 1 995. mQitts B. Mtndazon<br />

horgfrtársatm emlékére, akiket ,gfrlszabadításuky alkalmából megszabadítottak<br />

btrtokuktól, Haz(juktól <strong>és</strong> glakran az életüktű <strong>is</strong>. Náírás: egttetszőleges név.<br />

De miért neVaevtctr<strong>is</strong>,|ajagőzőnek? Miért nem/qj aglőzedelmes Szovjetuníónak?<br />

Mert hogyan háIálta meg Oroszországa több mint tízmilliós emberélet<br />

áLdozatát, amely meghozta számára a Dicsőséges Győze|met?<br />

Ígr igaz, de mindezek dacáta, igen<strong>is</strong>l Vae víct<strong>is</strong>! |aj a ragrcgő német fizikának,<br />

melyet porba döntött a Deutsche Píglsík, az úgtnevezett

Az emancipáciő <strong>és</strong> ára<br />

Mindazok az étvek, melyeket a Harmadik Birodalomban a náci tudományos<br />

public<strong>is</strong>ztika . Amint ezeket a <strong>szövege</strong>ket Újraolvasom<br />

- az obszcén <strong>szövege</strong>k oly v<strong>is</strong>szataszító ha|maza, hogl idézni sem merem<br />

őket - elfog e5l érz<strong>és</strong>, mel}ben az undor <strong>és</strong> a §ajnálat keverednek. Hoglan<br />

lehetséges ez, hogt a term<strong>és</strong>zet- <strong>és</strong> a szellemtudomány nagzjai ilyen méiyre<br />

zuhantak?<br />

.:<br />

135

Tény, hory a matematika <strong>és</strong> a fizika rassz<strong>is</strong>ta étte|mez<strong>és</strong>ét illetőleg az elsőbbség<br />

minden kétséget kLzáró|ag az ep<strong>is</strong>ztemológus Pierre Duhemet illeti.<br />

Egl erős, ant<strong>is</strong>zemita ellenzéki átamlal dacáta zsidók a 19. század elejétől<br />

kezdve Németországban, <strong>és</strong> csak itt, hat évtizeddel Franciaországot" <strong>és</strong> Angliát<br />

megelőzve foglalhattak el egletemi katedrát, zsidőkszámáravalóban léíezett<br />

egy ősi vallásos kötelezettség, hory 5lermekeiket igen korán írni <strong>és</strong> olvasni<br />

tanítsák. Ez azonban éppoly kev<strong>és</strong>sé magarázza meg a zsidók naglszámú<br />

r<strong>és</strong>zvéte\ét" a német szellemi életben, mint a német egretemek megnyitása<br />

a zsidók előtt a német tudományos életben játszott zsidó szerep magas<br />

színvonalát, Számba kell v<strong>is</strong>zont vennünk, ho$l miközben a haglományos<br />

ant<strong>is</strong>zemitizmus szembeszállt a zsidók emancipációjával <strong>és</strong> integráciőjáaal,<br />

a zsidók számára ez az e|lenállás egrben állandó kihívást <strong>is</strong> jelentett, olyan<br />

akadályt, melyet le kell küzdeniük, Ez az erős <strong>és</strong> mesterséges akadály állandó<br />

jelleggel magas színvonaiú <strong>teljes</strong>ítményekre ösztökélt: ahhoz, hogl valaki<br />

zsidó létére egzetemi katedrát kaphasson, mindenki számára nyilvánvaló<br />

<strong>teljes</strong>ítmények felmutatására volt szükség, melyek jóval meghaladták a másokéit,<br />

Az ant<strong>is</strong>zemiták mindig tagadták, hogy zsidók szellemi <strong>teljes</strong>ítményeinek<br />

bármilyen értéke lehet. Makacsul hajtogatják, hogl a zsidókból hiányzik<br />

minden eredet<strong>is</strong>ég, de fürge <strong>és</strong>z)árásuk révén ravaszak <strong>és</strong> átejtik a Á z s idó k em a nc ip ác i-<br />

|: :rr!:<br />

őját köveő évszázad a német matematika feWftágzásáthozta. Ezzel egrideiűleg<br />

exponenciál<strong>is</strong> mértékben nőtt a zsidók hozzájáru|ása a matematika kibontakozásához.<br />

I36

kérdeztek, elegáns <strong>és</strong> ar<strong>is</strong>ztokratikus mosoly játszott az arcán, amint a magasból<br />

v<strong>is</strong>szakérdez€tt t

duzzadó;fefi képes lesz minket megszabadítaní aifrancia hegemónia igqja<br />

alólt tl<strong>is</strong>zen Franciaország v<strong>is</strong>eli a fő felelőss éget a zsidók emancipáci ója miatt.<br />

A zsídók emanctpáctójal logegtenlőség! Gletchberechttgung! fuíég egl<br />

1francía q7ándék! lla már <strong>teljes</strong>en világos, hogl a zsídók mifuen mértékbenlfulelősek<br />

Németország lerombolúsáért. Á szociáldemokrácía, ez a rá$fene, melynek,<br />

tudatlanságában <strong>és</strong> kapzststígában a német munkásság áldozatául<br />

esett: vez€tőí többségükben zstdók. Hát csak tessék ígt tovább csínálni! Csak<br />

vessék meg a tudomány <strong>és</strong> ajózan <strong>és</strong>z parancsait! Frege a maga r<strong>és</strong>zérő a<br />

következő, kollégái többsége által kétségtelenül osztott következtet<strong>és</strong>re jutott:<br />

á szellemi destrukció, melynek a vesztes háború lett a következménye,<br />

nagyr<strong>és</strong>zt a zsidők művu De felvetődik itt es/ komoly probléma, melynek<br />

Frege <strong>teljes</strong> tudatában van. Yalójában oly mértékben asszimilált zsidókról<br />

van sző, hogl nem könnyű a zsidókat megkülönböztetni a nem-zsidóktól.<br />

Azonban van megoldás: tessék űjra bevezetní a regtjó középkoi tórvényeket,<br />

elszigetelni, megktilönböztetőjelekkel ellátni a zsídókat. Tűryenek el, kí kell<br />

óket vetní a n€mzet testébű! Végrendeletét személyes vallomással zárla: Én<br />

az tgazságot keresem, semmi mást, csak az igazságot!<br />

Se mmi kétség, világos szav ak. .Világos ságot t Világos s ágo t ! > je|szóv al v e -<br />

zette be Frege szakadatlan <strong>és</strong> agresszív hadjáratát az á|tala morbus mathematicorum<br />

recens néven támadott <strong>és</strong> divatszeszélynek mínősített korabelí<br />

matematika ellen, melyet legna$/obb kortárs matematikusaí teremtettek,<br />

Georg Cantor, Karl Weierstrass, Richard Dedekind <strong>és</strong> David Hilbert.<br />

A zsidók emancipációja sikeresen\ezáru7t, de nem maga votrt-e a végletes<br />

ant<strong>is</strong>zemitizmus okozőja? A zsidók társadalmi sikerei nem járultak-e naglb<br />

an ho zz á m e gs em m <strong>is</strong> íté sűkhöz?<br />

A zsidó felvilágosodás végső célja, a német <strong>és</strong> az eurőpai zsídőság naryrutörő<br />

reménysége, a kultúra útján végbemenő integrácíőja volt. Ez a kísérlet<br />

meghiúsult. A nagl többség elutasította a zsidókat mint idegen eket. A zsídók<br />

történetét az európai történelem betegségeként szokták ifelfogní, úg<br />

ahog,z egl tllmort nem tekingiük a beteg test szervének. Ezt ónmagóba veve<br />

ts qiánlatos tudomásul venntink, de az őszinteség megkíváryia, hogl igazságát<br />

<strong>is</strong> eltsme1/ük - ígl Ludwig Wittgensíein az ant<strong>is</strong>zemitizmus kapcsán<br />

794$-ban, alig három éwel a IL világháboruutánít,r.íeljegrz<strong>és</strong>eiben.<br />

A vitathatatlan kudarc kapcsán nem joggal merül-e fel kétség az integráciő<br />

szándéka <strong>és</strong> történelmi íolyamata kapcsán mind erkölcsi, mind politikai<br />

legitimitását illetőleg? Nem okkal-joggalkell-evégzetes történelmi téveszmeként<br />

fel<strong>is</strong>mernünk a zsidő emancipáció gondolatát, é§ nem maga a valóság<br />

kényszerít-e rá, hogl el<strong>is</strong>merjük e vál'lalkozás <strong>teljes</strong> csődjét?<br />

Valóban, közísmert tény, hogl az emancipációtkövető rövid periódusban<br />

naglságrendileg több zsídót gzilkoltak meg, mint előtte az ezredéves pogromok<br />

folyamán. Ez súlyos, igen súlyos érv kegyetlen tényszerőségét lehetetlen<br />

nem tekintetbe venni.<br />

L39

Uglanakkor virathatatlan a következő tény <strong>is</strong>: egretlen közösség sem. játult<br />

h,ozzá olyan nagzszámű, kivételes színvonalú lényeges tr.ldományos <strong>és</strong><br />

műv<strong>és</strong>zi munkával a szellem gazdagításához, mint a k<strong>is</strong>számú nyugat-európai<br />

zsidóság, mégpedig az emancipáció óta eitelt rövid idő fo|yamán. Az<br />

emancipáció <strong>és</strong> integráció nélkül azonban ez a te|jesítmény elképzelhetetlen<br />

lett volna,<br />

Hogl ennek túl magas volt az ára? Minden bizonnyal azvolt: magas, nas/on<br />

magas. Azonban a két tény inkommenzurábil<strong>is</strong>, Minden összehasonlíthatóságot<br />

kizárnak, nem taftoznak uglanahhoz az eseménytörténetí térhez,<br />

más kategóriák alá esnek.<br />

A történelem semmit sem ad inglen. A tettek <strong>és</strong> a res gestae tólünk íüggenek<br />

* az értük megkövetelt árat a történeiem egroldalúan állapítja meg.<br />

Nem kérdezi, hogz hajlandók vagrunk-e megfizetni, vas/ sem, kérlelhetetlenül<br />

behajtja rajtunk, Nincs alku, Mindenekelőtt nem befolyásolhatő azáIta|,<br />

ho$r a banál<strong>is</strong> hétköznapi élet kedvéért lemondunk a ragzogó, nary <strong>teljes</strong>ítményekről,<br />

melyek szerencsétlenséget hoznak ránk.<br />

Megnyílnak az eurőpai társadalmak kapui a zsidőság előtt; ennek us/anakkor<br />

a középkor pogromait naglságrendileg meghaladó tömegryilkosságok<br />

az ára: a zsidók emancipációjának e két eseménytörténeti pólusa nem az<br />

es/etlen bizonyíték rá, hogr a történelem kérlelhetetlenül kegretlen. Bár a<br />

saját tetteink eredője, a történelem,éppoly közömbös a k<strong>is</strong>emberek, mint a<br />

hősök szándékaival szemben, Mindannyiunkat szándékainktól eitérő irány,<br />

ba kényszeríti,<br />

Aki asszimilálódík, asszimilál<br />

Közömbös, kérlelhetetlen keg;etlensége dacára a történeiem, akár tetszik,<br />

akár nem, az emberi lét közege, melyben egl <strong>is</strong>teni parouszta <strong>is</strong> megnyilat<br />

kozik- az aközeg, melyben azÉsz kibontakozik.<br />

Az asszimiLáció"u társadalmi kózösségek számáta term<strong>és</strong>zetes folyamat.<br />

Ennek a felfogásnak a legitimitását képtelenség lenne kétségbe vonni, Igaz,<br />

hogl az asszimiláció egz k<strong>is</strong>ebbs ég eltíin<strong>és</strong>éhez vezethet, ha beolvad a többségi<br />

kozegbe,Ez azonban nem szikségszerű következmény. A k<strong>is</strong>ebbség egr<br />

másfajta közösség keretei közt <strong>is</strong> megőrizheti sajátosságait,ha azakva\ós értékeket<br />

képv<strong>is</strong>elnek, <strong>és</strong> a k<strong>is</strong>ebbség ragaszkodik hozzájuk. a zsidók kétezeréves<br />

története ennek legjobb bizonytéka. Minden tagadhatatlan asszimi,<br />

lációs folyamat ellenére a zsidóság nem szívódott fel, nem tűnt el.<br />

Azok, akilt,]a zsidő közösségeken belüi minden asszimilációt elleneznek,<br />

tőként azza\ éwe|nek, hogl a rítusok szigarú megőrz<strong>és</strong>e az es/etlen út, ame-<br />

146 A szőt klasszikus európai értelmében használom. Jelent<strong>és</strong>e az Es/e§últ Álamokban ettbl elt&ően az,<br />

hory egz k<strong>is</strong>ebbség a <strong>teljes</strong> beolvadás útiárr felszívódik <strong>és</strong> eltúnik.<br />

I40

lyen a zsidók <strong>teljes</strong> beolvadása <strong>és</strong> felszívódása mege|őzhető. A magam r<strong>és</strong>zéúltagadom<br />

ennek az állításnak mind tényszerűségét, mind történelmi <strong>és</strong> erkölcsi<br />

legitimitását. Előszőr <strong>is</strong> tagadom tényszerűségét történelmi <strong>és</strong> társadalmi<br />

síkon: sem a rítusok szigoru megőru<strong>és</strong>e, sem a mély Egz<strong>is</strong>tenhit nem<br />

nyujt, <strong>és</strong> nem <strong>is</strong> nyújthat, elegendő védelmet egl közösség <strong>teljes</strong> megsemm<strong>is</strong>ül<strong>és</strong>e<br />

ellen, ha a rombolás akarata fennáll <strong>és</strong> az ehhez szükséges hatalmi<br />

eszközök rendelkez<strong>és</strong>re állnak. Hány népet irtottak ki művi úton a történelem<br />

folyamán? Az a néhány zsidő ild,özött pedig, aki a Harmadik Birodalom<br />

népirtó íparát. túiélte, megmenekül<strong>és</strong>ét kétségtelenül másnak köszönhette,<br />

mint a rítusokhoz való hűségnek <strong>és</strong> az Egl<strong>is</strong>tenbe vetett hitnek. Lzrael á|lam<br />

megalapítása minden bizonnyal egyedi esemény a történelemben, különös<br />

tekintettel a politikai esemény erkölcsi vetületeire. Átala rótt le a Nyugat es/<br />

leltétlen erkölcsi tartazást. Ez a tartozás annak az ant<strong>is</strong>zemitizmusnak az<br />

ercdője, amelyet a Nyugat kezdettő fogva magából kitermelt <strong>és</strong> felhalmozott,<br />

A zsidó élet <strong>és</strong> biztonságalapja|ztae\határain belü1 éppoly kev<strong>és</strong>sé az ősi rítusok<br />

t<strong>is</strong>zteletben tartása, mint az Istenhit. A hit nem elegendó biztosíték. A<br />

biztonsághoz feltétlen szükség van más társadalmi erőkre <strong>és</strong> egz hatékony<br />

történelmi etőre. Ez az erő létezett <strong>és</strong> létezik ís,<br />

De mindenekelőtt megkérdőjelezném a fenti szemlélet történelmi legitimitását<br />

<strong>is</strong>, mely szerint a zsidő hitgzakorlat szavarolja a zsidő nép fennmaradását.<br />

Azsídő díaszpőra példátlan volta a zsidóság híveit <strong>és</strong> ellenségeit egraránt<br />

Égőta foglalkoztatja, Bla<strong>is</strong>e Pascal mélyenszántó gondolataira utalnék, me,<br />

lyeket a zsidő 1ét történelmi permanenciájának szentelt. Hadd idézzem ebben<br />

a kontextusban ]acques Bernoulli, a nas/ svájci matematikus szavait, melyekkel<br />

az általa íe|Iedezett exotikus mértani görbét {spira mírabtlís) jellemezte:<br />

Eadem mutata resurgo, megváltozom <strong>és</strong> önmagam maradok. Az etruszkok<br />

olaszokká váltak, gallokból franciák lettek. De hol vannak a vandálok <strong>és</strong> az<br />

avarok, a cimberek, pannonok <strong>és</strong> a dákok? Hány, egzkor a Római Birodalom<br />

területén élő nép tűnt ei, úgy hog}l a nevükön kívül nyomuk sem maradt! Ebben<br />

nincsen semmi rendkívüli. Ellenkezőleg: ez a történelem term<strong>és</strong>zetszerti<br />

<strong>és</strong> kegletlen menete. csak a zsidók voltak már zsidók valamikor az egtkori<br />

Római Birodalomban, <strong>és</strong> azok <strong>is</strong> maradtak a birodalom utődállamainak teniletén.<br />

Csak a zsidók maradtak íenn az időben, ők léptek a rabszolgaságból a<br />

hűbérí társadaiomba, abűbérségbőI akapita|ízmusba <strong>és</strong> a reál<strong>is</strong>an létező, de<br />

főként irreál<strong>is</strong> szocializmusba, átkeltek az <strong>is</strong>zlám <strong>és</strong> a kereszténység terén,<br />

m iközben minden környezetbe a megőrizték iden titásukat.<br />

Még eg;lszer a matematika hideg metaforáit hívom segítségül: három évezred<br />

társadalmi, politikai <strong>és</strong> etnikai rendszereinek transzformációira vonatkoztawa<br />

a zsidőság a nyugat-európai Lörténelem alapvető invariánsa. Markáns<br />

jegzei dacára, melyek a zsidől

szédok, <strong>és</strong> főként az össztársadalom ü5leiben való állandó r<strong>és</strong>zvétel jellemezte,<br />

miközben magát a többségi környezetet az etnikai, nemzeti <strong>és</strong> vallásivízváIasztó<br />

vonalak sokasága tagolta r<strong>és</strong>zekre, A zsidók Európa otszágaiban<br />

sok évszázad folyamán a ?<br />

"Zsidő<br />

De hadd idézzem még a következő zsidó gondolatokat <strong>is</strong>: az Isteni kinyi-<br />

142

latkoztatás túl magas <strong>és</strong> fenséges a gtarlő emberi értelem számára; ezért<br />

minden egles ember kötelessége, hory maga próbálla értelmezni, <strong>és</strong> ezért<br />

kell <strong>is</strong>, hogz szabad legzen a Szentírás értelmez<strong>és</strong>e. A tételt, mely Isten egledüli<br />

legfelsóbb autoritását mondja ki, Abraham Lincoln következőképen é.rtelmezte:<br />

, a zsarnokság ellen<br />

valő |ázadás Isten iránti engedelmesség.<br />

Továbbá, más szinten, néhány rituál<strong>is</strong> előírás a mindennapi élet megszentel<strong>és</strong>ére:<br />

bűn terhe mellett köte|ező az írás <strong>és</strong> olvasás <strong>is</strong>merete; kézmosás a<br />

kenyer érint<strong>és</strong>e előtt; kötelezőheti fürdő a Sabbath előestéjén; valamint számos<br />

más higiénikus előírás. Ezekről a,rítusokról ma már senki sem gondolná,<br />

hogr tipikusan zsidó szokások. A múltban azonban nem mindig volt ez<br />

íry. Siheder koromban szülőföldem íáján a zsidók bizart szokásaik miatt<br />

még nevets ég tárgát képezték, Mikor fiatalember voltam, Kelet-Európában<br />

mindenütt, de Közép-Európa otszágaiban <strong>is</strong> judeo^bolseviknak minősült<br />

mindenki, aki a munkásoksztrájkjogátvagr a nők azonos fizet<strong>és</strong>hezvaló jo,<br />

gát védte. Ezek a pontok term<strong>és</strong>zetesen nem voltak kizárőlagosan zsidó követel<strong>és</strong>ek,<br />

uglanakkor azonban a zsidók tömeges r<strong>és</strong>zvétele a szakszeweze_<br />

ti <strong>és</strong> emancipációs mozgalmakban oly szembeöt\ő volt, hogz az emberckttt]inyomó<br />

többsége a hasonszőrű politikai mozgalmakat magátő| értetődően<br />

társítouák a zsidőságlloz.<br />

Nern kev<strong>és</strong>bó lényeges az asszimilált, <strong>és</strong> csak<strong>is</strong> az asszimiláIt zsidők szerepe,<br />

melyet nem-zsidó környezetük szeliemi öröksége gazdagításában játszottak,<br />

Ki merné tagadni, hogl e$z Philon, Maimonides, Spinoza vagr<br />

Husserl <strong>és</strong> Bergson életműve a nyugat-európai gondolkodás egzetemes örökségének<br />

szeryes r<strong>és</strong>ze? A német nyelv Heinrich Heine <strong>és</strong> Franz Kafka nyelvét<br />

asszimiláita. Paul Celan költ<strong>és</strong>zete mélyen áthatja korunk német irodalmi<br />

nyelvét. Rendkívüli hatása éppen sajátosan zsidó izenetének függvénye, <strong>és</strong><br />

ennélfogva a német szellemi örökség szerves <strong>és</strong> lényegi r<strong>és</strong>ze, Megrázó műve,<br />

a Halá!fiiga, nemcsak 'kötelező <strong>is</strong>kolai oivasmány': német fiatalok ezrei<br />

<strong>és</strong> ezrei <strong>is</strong>merik kír,ulről szövegét. Mind e szerzők életműve éppoly elidegeníthetetlen<br />

r<strong>és</strong>ze a német kultúrának, mint Hölderlin, Rilke vagl Thomas<br />

Mann életműve. Munkáikat azonban nem asszimilálta volna a német kultúra,<br />

ha nem lettek volna ő maguk <strong>is</strong> asszimilált zsidók. Duhemnek tehátigazavoll<br />

Jacobi, Heftz, Minkowslly <strong>és</strong> Einstein valőjában a német szellem<strong>is</strong>ég<br />

prototípusa voltak, Karl Marx éppoly elidegeníthetetlen r<strong>és</strong>ze a német kulturál<strong>is</strong><br />

hagzománynak, mint Martin Luther.<br />

A sajátos identitás megőrz<strong>és</strong>e a másságban nem öncéI, hanem értékőrz<strong>és</strong>,<br />

Nekem úgl tűnik, ho$l a haglomány értékeit kizárólag saját magunk számára<br />

kuporgatni elvetendő dolog. Gondoljunk a Bund-ra, a zsidő munkások<br />

szocial<strong>is</strong>ta uniójára: milyen nas/ szerep et játszott az európai eszmék átadásában<br />

Lenglelország, aBa|ti államok <strong>és</strong> oroszországfe|ét<br />

A zsidó történelemben döntő szerepet játsző sajátos asszimilációs folya-<br />

143

mathoz egy hegeli fogalmat szeretnék kölcsönözni. Hegel a diremtío fogalmát<br />

azért yezette be, hogz vele egl eszmei v<strong>is</strong>zony jellegzetes dialektikáját<br />

jellemezze, mely e$rszerre megkülönböztet <strong>és</strong> e$lesít, szembeállít <strong>és</strong> összeköt,<br />

frigret <strong>és</strong> válást, elidegened<strong>és</strong>t <strong>és</strong> tesfvér<strong>is</strong>éget jelent.<br />

|gaz,hogt az asszim|láció állapotában nem kónnyű az é7et, h<strong>is</strong>zen áliandó<br />

ambiguitás. Ennek dacára az asszimiláciő a zsidók <strong>és</strong> nem-zsidók közös<br />

tö rténetébe n mindig kons truktív szerepe t )átszott.<br />

A több mint kétezer éves diaszpóra nem a történelem tévelyg<strong>és</strong>e, agalut<br />

nem es/szerijen száműzet<strong>és</strong>, hanem sajátos létíorma, a létez<strong>és</strong> különleges<br />

módozata. A kétéltűség a nyugat-európai zsidóság sajátos létállapota, A zsidőságszámáta<br />

az azonosság mindig eglben a másság tudata <strong>is</strong>. Önmagamként<br />

mindig egzben a Másik <strong>is</strong> va5lok a zsidő tudat Nyugat-Európa szer€ncsétlen<br />

tudata.<br />

Verba volant...<br />

!,z eg<strong>és</strong>z nyugati irodalomban nem található még egz, a szakadatlan ant<strong>is</strong>zemita<br />

rctorikához foghatóan folytonos, vérmes <strong>és</strong> bővizű ér. És még<strong>is</strong>,<br />

vannak es/es, elszórt, elszigetelt egléni hangok, itt-ott csak pillanatokra íelcsengő<br />

madátdal, alig hallható <strong>és</strong> csak ritkán meghallgatott, esendő hangok,<br />

csendes szavuk alig képes áthatolni a megkövesedett előítélet páncélján, me-<br />

1yet évezredek emeltek a kétségbevonhatatlan igazságok rangjára. De hirtelen<br />

megszólal egy loannes Reuchlin, ery Abbé Gregoire, Lessing, Pascal vagy<br />

Racine. Vagl Alexander von Humboldt, aki a Harmadik Birodalom korifeusai<br />

szemében a fővétkes volt abban, hogl a zsidők behatolhattak a német kulturál<strong>is</strong><br />

életbe. Következményképp ő volt felelős a német szeliem rcmlásáért.<br />

Humboldt 1945-ben ígt váLaszolt Gobineaunak, aki elküldte neki az Essaí<br />

sur l'tnégalité des races humatnes c. művének ery dedikáltpéldányát, amely<br />

a fajelmélet első pozitív tudományos megalapozásának kísérletét tatta|mazza:<br />

ja <strong>és</strong> a német reformáció eglik alapítója, mégsem köztudott, hogl egl É4aben<br />

névtelenülközzétett opusculum szerzője. A zsidók védelmében írt neglven<br />

oldalas dolgozatát nyílt levél formában az eichstádti püspöknek címezte.<br />

Kéri,,hogl ne tegle nyilvánossá szerzőségét. hz életét félti. osiander kertel<strong>és</strong><br />

nélkül elítéli a zsidőküldöz<strong>és</strong>ét, Nem grengéd, senkit sem kírnél. Azokétt<br />

a szegény, rtyomorúságos ártatlanokért, megftlemlített, megkínzott,<br />

megfojtott, legtilkolt, máglyán megégetett ktsemberekért emeli fel szavát, akiket<br />

míndenkí glűlöl. Ahelyett hogl megvédenék óket, a szenved<strong>és</strong>eiknek órülnek,<br />

Keresztérgl ember létemre a kötelességemnek tektntem, hog vádat emeljek<br />

a gazság ellen. Istennek színe előtt minden keresztény legfelsűb kötelessége,<br />

hog,l az igazság <strong>és</strong> az Isteni törvény megg,lalázása ellen tíltakozzék.<br />

Korabeli kifejez<strong>és</strong>sel élve: a zsidő voge!frei, szőszerínti értelmében: 'szabad<br />

mint a madár'; a jogryakorlatban ez szabad prédát, törvényen kívüttt je|entett.<br />

Aki törvényen kívüli, aztbárki tetsz<strong>és</strong> szerinr. meg <strong>is</strong> öiheti, Elborzasztó<br />

csak hallant ts, mífilen vad kegletlenséggel égetnek,Jojtanak meg ártatlan<br />

zsidó embereket. Ha víszont ez az eg"árás a zstdókkal szembenjogos, akkor<br />

míndazok vétkeznek - császát kíráfu,Jqjedelmek <strong>és</strong> városok - akík btrtokaíkon<br />

menedéket adnak a zstdóknak, <strong>és</strong> ók éúemekek ki büntet<strong>és</strong>t, mível nem<br />

Jojtják meg az összes zsidót, Ígr Osiander.<br />

1526-ban az otLomán könnyűlovasság megsemm<strong>is</strong>írő csapást mér a páncélos<br />

lovagokból á|ló mag./ar hadseregre, A király, ]agelló Lajos, elesik azütközetben,<br />

a Maguar Királyság összeomlik. A töíökök röviddel k<strong>és</strong>őbb Bécs<br />

alatt állnak, Tíz éwel, akatasztrőfa előtt a mag;lar hadsereg fővezére, Dózsa<br />

Györgz űj stratégiát javasolt: ha nincstelen parasztok tömegeiből állítunk fel<br />

hadsereget <strong>és</strong> a katonákat es/ parcella földdel fizetjük meg, tigr<strong>is</strong>ként fognak<br />

harcolni saját foldjeik védelmében. A naglbirtok vesztét érezvén, a magyaf<br />

nemesség lellázad a terv ellen. Lovassági hada bekeríti <strong>és</strong> leryilkolja a<br />

fegrvertelen parasztokat, A karóba hízott, felakasztott, megégetett <strong>és</strong> felnéglelt<br />

parasztok tömege messze meghaladta tizenvalahány pogrom áldozatainak<br />

számát.<br />

Maryarország romjaiban osiander az Isten vjjár.látja. Áz ártatlanul kiontott<br />

keresztéry/ <strong>és</strong> zsidó vér okán a szegény maglar ország bizonydra rászolgált<br />

a pusztulásra. És Osiand er itt céIoz rá, hogt az áttatlan vér ontásában<br />

vétkes többi nemzetre us/anez a sors vár. De úgt tűnik, mintha Magrarország<br />

<strong>és</strong> főként Németország inkább attőI rettegne, nehogr elmarusztallák a<br />

zsidók eltiprásában mutatott restsége miatt.Á hallgatás eg,lenlő a cinkossdggal,<br />

mondja osiander, Ha hallgatok, Jsten előtt vétkezem. Htszen az Út az<br />

Ószövetség Istene mínden vétket megbocsát - egletkn ktvétellel: az ártatlan<br />

vér ontása nem nJer bűnbocsánatat. Maga az Ú<strong>is</strong>ten ad nekem bátorságot,<br />

hogl vakmerő módon nytlvánossdgra hozzam a véleményemet,<br />

Osiander vitairatának címlapján ez a jelmondat á1I: vér által pusztul<br />

mínd, akt ártatlan vért ont.<br />

145

Azidézett r<strong>és</strong>zletek azt abenyomást kelthetik, mintha Osiander levelét kizfuólag<br />

a zsidók védelmében írta volna. Ez azonban r,rem ál1, A levél összefüggő,<br />

következetes jogi, erkölcsi, teológiai érvek láncolata, mely általánosságában<br />

akínvallatás ellen irányul. E5lben az emberijogok mellett kiállő izzókiálwány<br />

<strong>is</strong>, Ar<strong>is</strong>ztotel<strong>és</strong>z higgadt <strong>és</strong> ragzogó netoftkqia őta az első olyan<br />

munka, mely a kínvallatásr.a alapozott igazságszolgáltatást szigoru logikai<br />

érvekkel, elle ntmo ndás ossága alapján uta sítj a v<strong>is</strong> sz a.<br />

De ki hallgat a sivatagba kiáltott szóra? Az eichstádti püspök hallgat á.<br />

Eg;l csoport zsidőt Tittingenben rituál<strong>is</strong> grilkosság vádterhe alatt megkínoztak,<br />

A püspök elrendeli k<strong>is</strong>zabadításukat. Luther azonban felmondja abarátságot<br />

Osiandernek. A kor e5lik híres teológusa, Osiander eglkori ingolstadti<br />

kollégája, Ioannes Eck pedig t14|-ben dühödt röpiratot publikál a 'lutheránus<br />

csábító hazug koholmányai' ellen. Benne Osiandert a zsídók védőatyjá,<br />

nak, ostoba locsogónak, az aranybojú ímádójának nevezi, aktt megvakított<br />

a zstdó uzsorások pénze, <strong>és</strong> elvesztvénjózan eszét cqfolhatatlan btzonyítékok<br />

ellenében azt mer<strong>és</strong>zelí állítaní, hogl a zsidók igazságtalanságok áldozataí.<br />

Ioannes Eck pamfletje a nem mindig hallgató többség szájíze szerint beszélt.<br />

Osiander egredüI szállt szembe a farkasok kórusával. >, írja Hegel. De a német történeiem<br />

könyvében van eglnéhány olyan az emberi balsorsról írtlap, amirő illik tudomást<br />

vennünk.<br />

Eztmutatja Nietzsche példája <strong>is</strong>. Munkáíban figzelemreméltó, mély kritikai<br />

reflexiók találhatók , igaz, olykor kínos gondolati ficamok tőszomszédságában.<br />

Nietzsche volt első filazőfiai olvasmányom, Alig tizenöt éves koromban<br />

<strong>is</strong>merkedtem meg egl velem egzidős fiúval, Mojse Kleinnel. Családunk<br />

helyi v<strong>is</strong>zonylatban a fe<strong>is</strong>ő tízezerhez tdíLozott: özvegt naginénémmel<br />

egrutt öten laktunk ery szoba-konyhában, de legalább a foldszinten, <strong>és</strong> főként,<br />

ha nem <strong>is</strong> volt még folyővíz,legalább besütött a nap <strong>és</strong> esténként egl<br />

villanykörte világított. Mojse <strong>és</strong> népes ortodox zsidó csa|ádia petróleumlámpa<br />

fénye mellett élt a gettóban, es/ alagsori pincelukban.Yézna, sovány, vörös<br />

hajú fiú volt, tüdőbajos, sápadt arcátvörhenyfoltok borították. A helybeli<br />

maglar <strong>és</strong> román környezet szemében ő volt a Vörös zsidó' típusa, ez a német<br />

nomenklatúrában a 'Tintenjude' fogalmának felel meg. Iskolára nem<br />

volt pénzük, úryhogl az építkez<strong>és</strong>ben dolgozott. Kőműves tanonc lévén tégiákat<br />

cipelt fel a vállán az áLWányzatra. Miután ledolgozta a tízórás műszakot,<br />

naponta ta|álkoztunk Szatmát város parkjában. A talá|kozőn már mindig<br />

t<strong>is</strong>zta fehér ingben, apacs gallérban jelent meg, Én neki az elektronok pályáiról,<br />

a Pascal háromszögről, a binomiál<strong>is</strong> téte|rő\ meséltem, Nekem ő kedvenc<br />

szetzője, Nietzsche munkaiból olvasott fel. A kommunizmust elutasította.<br />

Ő ébresztette ,fel bennem a fi|ozőfia iránti szenvedélyes érdeklőd<strong>és</strong>t. Ebben<br />

az időben félművelt nácik szívesen tűntettek a kultúra iránti gyengéjükkel<br />

(a kultúra va\ójában sohasem volt erős oldaluk). Főként Nietzschét bál-<br />

146

ványozták, <strong>és</strong> görcsösen púbálták k<strong>is</strong>ajátítani megcsonkított gondolatait,<br />

Újraolvasom néhány aforizmáját, melyet barátom egzkor a vigasztalásunkra<br />

felolvasott. A zstdók a kiválasztott nép, mtvel a népek közepette az erkólcs géniuszát<br />

képv<strong>is</strong>elik. Európa a zsídóknak nem kís hálcval tartozik na.g/stílű<br />

etikrijukért, mely éppen racíonálís gondolati habítusukból ered. A németség,<br />

ez a stralmasan trractonál<strong>is</strong>JE-, még míndig szükségét érzí annak, hogl minde4felefanctaellenes,<br />

an t<strong>is</strong>zemtta, teuton <strong>és</strong> porosz o s tobas ágokkal mos s ók<br />

az ag,lát, szükségét érzi annak a rögeszmének, hogl a német vér a sqiát, kts<br />

cseppnyi, zsidóságától való megttsztulása után epekeQjék. Nekem azonban<br />

úgt tűntk, hogt sokkal naglobb haszonnaljárna az ant<strong>is</strong>zemtta uszítókat<br />

hatríron túlra űzní. Tudatában vaglok annak, hogl azok <strong>is</strong>, akik az antíszemítizmust<br />

elutasítják sosem magát ezt az érzelmet, magát tarlják szemük<br />

előtt, hanem kizáróIag túlzó szélsőségeínek rosszízl<strong>és</strong>ű megnyilvánulásaít,<br />

Eglébként pedig bocsánatot kell kérnem azért, hogt valaha én <strong>is</strong> e gusztustalan<br />

tárglkór;fertőző tQjaira tevedtem, ha csak rövid ídőre <strong>is</strong>. Á zsidók b{ofuása<br />

afold mtnden tQjón az árnyaltabb ítélet, szubtil<strong>is</strong>abb érvel<strong>és</strong>,jobb <strong>és</strong> vitágosabbifogalmazás<br />

írányába hatott. KezdettűJogva ez volt a küldet<strong>és</strong>ük: a<br />

n épe kre erű te tni a " mél tányos abb magatartásJfo rmáka t".<br />

...gesta manmt<br />

A t<strong>is</strong>ztességes hangok mellett ott vannak azok <strong>is</strong>, akik hallgatnak. És ez<br />

nem feltétlen a cinkos hallgatás csendje, A nary m<strong>is</strong>ztikus irodalom - }ohn<br />

Scott Eriugena, Eckhardt mester, Keresztes Szent ]ános, ]acob Böhme, Henry<br />

More, Antoinette Bourignon <strong>és</strong> mások - ez az ewőpai szellem mélyén e5l olyan<br />

foldalani folyam, melyet nem szennyezett a zsidők elleni g,,íílölet mérge,<br />

Csendes siavű, elfeledett, halk hangok? De verba volant, az emelkedett<br />

szavak ott szárnyalnak, rezonálnak az európai szellemben, néma kiáltásukat<br />

lehetetlen semmibe venni. A szavakon túl pedig ott vannak a tettek.<br />

Halk, néma tettek, elszigetelt egléni gesztusok, személyes cselekedetek,<br />

amelyek nem váltak maradandó társadalmi tényekké? Lehetséges. De megj<br />

ósolhatatlan hatásuk olykor nagyságrendileg megh aladta eleny<strong>és</strong>ző erelű<br />

okaikat.<br />

Auschwitz: Isten halála? Nem: az alt<strong>is</strong>zemitizmus halála!<br />

A holocaust könili vitákban glakran hallható ez akeserű mondat: . Hegel, A szellem;fenomenologtQjában o|vashatő a<br />

következő - korai - kommentár ehhez az eredetileg ókori gondolathoz:

und des verlustes eben dieses w<strong>is</strong>sens von sich - der substanz wie des<br />

Selbst, es <strong>is</strong>t der Schmerz, der sich als das harte Wort ausspricht, das Gott<br />

gestorbm <strong>is</strong>t.>> Azazl ez a fájda|mas, keserű sző: Isten halott, annak a tudata,<br />

hogl ebben az (a|anyI) btzorryosságban minden lényeg elveszett, sőt maga<br />

ez az ön<strong>is</strong>meret <strong>is</strong> -_ a szubsztagcia éppúry elveszett, mint a szubjektum<br />

maga.<br />

Ígr igaz. Ez a íeldúlő, fájdalom ihiette szó egzben az Én elveszt<strong>és</strong>ének a<br />

kifejez<strong>és</strong>e <strong>is</strong>. A gtrzász immár egt azóta eltelt fél évszázada éjjel <strong>és</strong> nappal<br />

mindennapos vendégem; <strong>és</strong> még<strong>is</strong> merem állítani, hogl nem Isten halt meg<br />

Auschwitzban, hanem az ant<strong>is</strong>zemitizmus,<br />

A nyugat-európai ant<strong>is</strong>zemitizmus végső formátlában Auschwitzba to?<br />

kolt, benne csúcsosodott; de egyben Auschwitzban össze <strong>is</strong> omlott. Véglegesen.<br />

Alighogtbefelezte mestermúvét,belejezte pályafutását <strong>is</strong>, A logika minden<br />

következetességével levonta prem<strong>is</strong>száiból a végső következtet<strong>és</strong>eket, <strong>és</strong><br />

megmutatta a bennük rejlő abszurditást.<br />

hmi azőta teza1lott, mindaz, aminek az elműIt fél évszázad folyamán,<br />

mindenekelőtt a országaiban tanúi voltunk,<br />

nem más, mint egy hulla utolsó rángatődzásai. Egr ideig még tovább nőnek<br />

a dög körmei, Nem álltatam magam, vannak <strong>és</strong> még jó ideig lesznek <strong>is</strong> ant<strong>is</strong>zemiták<br />

e Föld színén. De az ant<strong>is</strong>zemitizmusnak, mint politikai <strong>és</strong> ideológiai<br />

programnak, éppúgz, mint mindenfajta rasszizmusnak, véglegesen lejárt<br />

a történelmi ideje.

Mártonfff Marcell:<br />

A történetteológus mint dramaturg<br />

A Jefte-elbeszél<strong>és</strong> (Bírák könyve 11) poéti?ájához<br />

(1. Törtenelem, irodalom, teológia) A Bírák könyve l1,. íejezetében a<br />

Gileádból száműzött, de szorongattatás idején hadvezéri posztra v<strong>is</strong>szacsábított<br />

Jefte az lphigeneia-mítosszal tematikusan rokon tórténetének drámai<br />

tetőpontján emberáldozatra tesz fogadalmat az Útnak ( 1 1 ,30*3 1 ). A <strong>teljes</strong>i<br />

t<strong>és</strong> feltétele az ammoniták elleni gtőzelem azún segítségével, amelynek nél-<br />

külözhetetlenségét |efte e|őzőIeg, a gll'eádiak küldöttsége előtt már megvallotta<br />

(vö. Bír, 11,9). A gtőzelmet követően annak ellenére fogadalma szerínt<br />

cselekszik, hogl szava tartása Lárry ának felá|dozására kötelezi (I I,39).<br />

Miben áIl e történet jelentősége? Megítél<strong>és</strong>em szerint e kérd<strong>és</strong>re egruttesen<br />

adhat legalább r<strong>és</strong>zleges választ az elbeszél<strong>és</strong> történelmi, irodalmi <strong>és</strong> teológiai<br />

vizsgálata. A történeti-narratív irodalmi alkotáskénr jellemezhető<br />

textusra <strong>is</strong> á11, amit Robert Alter általánosságban á|lapít meg a bibliai történetmondásról,<br />

ahol fokozottan nehéz éles különbséget tennünk történelem<br />

<strong>és</strong> fikció között, Mert noha köztudottan ,,a modern, >tudományos( történetírásban<br />

<strong>is</strong> érvényesüinek retorikaí szerkezetek, a bibliai narratíva e spektrum<br />

szélső pontján foglal helyet, h<strong>is</strong>zen benne a nartáciő <strong>és</strong> a párbeszéd nye|ve<br />

sohasem az események felidéz<strong>és</strong>ének áttetsző médiuma, hanem folyamatosan<br />

előtérbe kerül, s mindig azzal a szándékkal, hory az események alkotó<br />

mozzanataként v áljék étzékelhetőv é",' u'<br />

Az alábbiakban e kettős - történeti <strong>és</strong> irodalmi - meghatározottságot szem<br />

előtt tarwa teszek kísérletet a }efte ,,bírói" tetteit bemutató elbeszél<strong>és</strong> drasztikus<br />

fordulatának, Jefte emberá|dozatánakértelmez<strong>és</strong>ére, abbói a feltételez<strong>és</strong>ből<br />

kiindulva, hogr sem a történeti, sem a poétikai kérd<strong>és</strong>feltev<strong>és</strong> nem érvényteleníti,<br />

ellenkezőleg: mindkettő termékenyebbé teheti annak fontoigatását,<br />

ho$l e vitatható szakasz milyen értelemben ige, azaz kinyilatkoztató textus.<br />

us/anakkor kísérletképpen sem kívánom k<strong>is</strong>zakítani a törtónetet abitrő<br />

való beszéd tág kontextusábőL. A poétikai kérd<strong>és</strong>feltev<strong>és</strong> azért <strong>is</strong> bizonyulhat<br />

külö nö s en termékenyn ek áItaláb an az ó szövetsógi s zövegek interpretációj ában,<br />

s választható, közelebbről, a .ielen közelít<strong>és</strong>i kísérlet vezérfonalául <strong>is</strong>,<br />

mert, amint ugyancsak Álter fogalmaz, ,,a régilzraelben az irodalmi impulzus<br />

csaknem ugranolyan erő<strong>teljes</strong> volt, mint a vallási impulzus, pontosabban a<br />

147 Robert Álter: The World qf Bibíical Ltterature, 59.<br />

l49

kettő elválaszthatatlanul összekapcsolódott, úgzhory azutőbbí megért<strong>és</strong>éhez<br />

nem nélkülözhető az előbbi maradéktalan figyelembe vétele",'o8 Term<strong>és</strong>zetesen<br />

illetékességhiányában sem lehet célom, hory az irodalrpi invenció működ<strong>és</strong>ének<br />

<strong>és</strong>zlel<strong>és</strong>ével megkérdőjelezzem az elbeszé|é§ történeti hitelét, Ígr az<br />

Alter íelállította alternatíva értékel<strong>és</strong>ét sem tekinthetem feladatomnak. Szerinte<br />

ugran<strong>is</strong>, bár elképzelhető, hogy Jefte csakugraníeláldaztalányáí.- ,,persze<br />

a legszigorubb bibliai tiltással szembeszegülve" -, valőszínűbb, hory<br />

,,Gileád vidékén szokásban volt egl pogány kultusz, (...) mondjuk e5z Perszephóné-szerű<br />

<strong>is</strong>tennő t<strong>is</strong>ztelete, amelyet aziztaelí nők áwettek; s amikor e<br />

ritusok eredete feled<strong>és</strong>be merült, magyatázatképpen megszületett a<br />

történet"."' E hipotéz<strong>is</strong>nél messzebbre vezetőnek látszik annak megfontolása,<br />

ho5l Jefte története ftsze es/ összetettebb irodalmi vállalkozásnak, amely<br />

,,a kölcsönös vonakozások rendjébe foglal jellemet <strong>és</strong> motívumot, eseményt é§<br />

töfténetírói sémát, politikai íntézmérryt é s vallá sí perspektívát ",' uo<br />

(2. Ery korai keresztény kontextus) A szövegvizsgálat során felltátulró<br />

komplex jelent<strong>és</strong>szerkezet uglanakkor destruktív hatást <strong>is</strong> kifejt: mintegl ellene<br />

dolgozik annak a gondolati koherenciának, adott esetben ideologikus<br />

e$lségesítő tendenciának, amelyről a többszörösen újraértelmezett s magát<br />

az archaikus elbeszél<strong>és</strong>t &te|mező történetteológiai keret tanúskodik. Érdemes<br />

es/ pillanatra szemüglre vennünk azt a k<strong>és</strong>őbbi, korakeresztény kontextust,<br />

aZsidókhozítt levél 11. fejezetét, amelyben a hit - ,,a remélt dolgokban<br />

való bizalom, <strong>és</strong> a nem látható dolgok |étérő| való meggyőződ<strong>és</strong>" (Zsid.<br />

11,1) - kiemelkedő ószövetségi tanúi közötí. a Bírák könyvének több főszereplője<br />

<strong>is</strong> helyet kap. Valamennyien az üdvösségtörténet eryenrangúnak ítélt<br />

kulcsszereplői. A szóban forgó szakaszban Abettőt a zsidó <strong>és</strong> az elsőkeresztény<br />

vértanúkig a hitben való kitartás hősei s a nevükhöz fűződő, meghatározó<br />

üdvösségtörténeti események vonulnak el előttünk. Ray Stedman jeryzimeg,<br />

hogz a Zsidó-levél 1I. fejezetét ,,aSzentírás WestminsterAbbey-jének<br />

<strong>is</strong> nevezték", mivel a hit hőseinek megannyi síremléke sorakozik benne - helyénvalóbb<br />

volna azonban, ha a hosszú fe<strong>is</strong>orolásban, élő <strong>és</strong> a hitnek életet<br />

adó személyekről lévén sző, ,,a hit hőseinekdíszszem|éjét" látnánk."'Józsué<br />

könyve sorsdöntő eseményeinek felidéz<strong>és</strong>ét követően a levél, ídőszíikére hivatkozva,<br />

glors tekintettel futja át abírák<strong>és</strong> a királyok korszakának néhány<br />

kiemelkedő alakját, megemlíwe a prófétákat <strong>is</strong>:<br />

,,lís mit mondjak még? H<strong>is</strong>zen kifogynék az időből, ha szólnék GedeonúL<br />

Bárákről, SámsonróI, JeftérőL, Dávidról, Sámuelről <strong>és</strong> a prőfétákról. nzek<br />

hit által országokar. gőztek7e, igazságot szo|gáltattak, ígéreteket nyertek el,<br />

14B l. m.5ó,<br />

149 I. m. 57.<br />

150 Uo.<br />

151 Ray c, Stedman: ,,What Faith Is'|" .In uő: Hebrews (§eries 1), Heb 71:1-7, D<strong>is</strong>covery Publ<strong>is</strong>hing, 1995:<br />

http :/lwww. pbc. orgdp/stedman/hebrews 1 /index.html<br />

150

oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétő| menekültek<br />

meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit fu.<br />

tamították meg" (Zsid. 1|,32-34).<br />

Mindamellett a hitben va\ó kitatás e5<strong>is</strong>égesítő elve akkor <strong>is</strong> nehezen ad<br />

magtatázatot Jefte <strong>és</strong> Ábrahám mellérendelő szerepe\tet<strong>és</strong>ére, ha elfogadjuk<br />

Graham Hughes megállapítását; ,,A Zsidőkhoz írt levéi szerzője azÚjszövetség<br />

összes írőjaközül a legnaglobb szorgalommal <strong>és</strong> sikerrel dolgoztaki azt,<br />

amit ma hermeneutikának nevezünk, Legmélyrehatóbb fáradozása arra irányult,<br />

ho5l elmondja, miként kell elgondolnunk Isten lgéjét, amely, ha a történelem<br />

folyamán bontakozik <strong>is</strong> ki, jól fel<strong>is</strong>merhetóen mindvégig Isten lgéje<br />

marad",'" ]efte, horyhabiza\mát azÚxvégz<strong>és</strong>ében (vö. Bír, 11,9) <strong>és</strong> önátadását<br />

az ÚX reá száIlott" lelkének (Bír. 1 1,29) va|őban a hit aktusaként foghatjuk<br />

<strong>is</strong> fel, s ha őr. magát - az emberáLdozatra tekintettel - a hit tragikus<br />

hőseként könyveljük <strong>is</strong> el, aligha áll^ítható páthuzamba Ábrahámmai, ,,a hit<br />

lovagjával" (Kierkegaard;. Ábrahám Kierkegaard szerint abszurd, azazkövethetetlenül<br />

személyes, megoszthatatlan'u' s ezéft a szemléltető mellérendel<strong>és</strong>t<br />

sem igazoló hitéről a Jahv<strong>is</strong>ta szerző sokkal kiérleltebb reflexióján keresztül<br />

értesülünk, mint amilyen hittapasztalat közvetít<strong>és</strong>ére a Bírák könyvében<br />

megőrzöttősi hagzományanyagképes.''o S noha épp ezérr. term<strong>és</strong>zetes, hogy<br />

aBítákkönyvének szerzőie - amint k<strong>és</strong>őbb aZsidő-levélé <strong>is</strong> - ,,súlyos teológiai<br />

apparátust vet be, hogz köztefogja <strong>és</strong> értelmezze vele a régi dokumentatív<br />

anyagot"tss, dz á|tala megalkotott üdvösségtörténeti ív korántsem igényli<br />

a közrefogott elbeszél<strong>és</strong>ek jelent<strong>és</strong>irányainak egtbegyiijt<strong>és</strong>ét e5letlen, kizá,<br />

rólagos éttelmező momentum jegyében. A Zsidó-levél, amely 1 1. fejezetében<br />

a hit vezétmotíwma mentén ,,zenei kompozíció mődjára foglalja össze" az<br />

Ószövetség nag témáit,"u kézzelfoghatóvá teszi, mekkora hatalma van a<br />

'tökéletesség' <strong>és</strong> a'be<strong>teljes</strong>ed<strong>és</strong>' fogalmainak mint hermeneutikai eszközöknek,<br />

ugranakkor lényegesen csökkenti <strong>is</strong> a nevek mögött rejlő, egységes értelemmel<br />

felruházott, de a teológiai konstrukcióval felül <strong>is</strong> írt egledi elbeszél<strong>és</strong>ek<br />

jelent<strong>és</strong>tartalékait,<br />

152 Graham Hughes; Hebrews and Hermeneutícs: The Epístle to the Hebraus as a New Testament EXampte<br />

aJaíbticáí nftrpretation, Cambridge UE Cambridge, t979,3.<br />

ts3 vö, ,,Írás, különbség, átmenet". Seiyem Zsuzsa beszélget<strong>és</strong>e Tatár Gyórgglel zsidó <strong>és</strong> keresztény gondolkodásmód<br />

v<strong>is</strong>zonyáról, Legk<strong>is</strong>ebb Kózös Többszórös 2000 (l. évU 3-4, 124-133:,,A hit lovagja<br />

csak eryes számban használható kifejez<strong>és</strong>, a hitnek nincsenek lovagjai, ha vannak, akkot az absztrakcíó,<br />

a hit iovagjainak még eg,mással sem lehetséges semmiféle kommunikatív v<strong>is</strong>zonya, mert a<br />

hit lovagjának az a lényege, hory magányos. Ha nem magányos, akkor valami naglon súlyos probléma<br />

van a hitéve1" (125).<br />

154 l.\étségtelen uryanakkor, hogl e teoiógiai reflexió e megoszthatatlan hit megért<strong>és</strong>ét, azazvégső soíon<br />

- az em\ékezetközvetít<strong>és</strong>ével - megoszthatóságát, életfotmáváválásátszolgálja. Tatár szerint ,,A z§idó<br />

maga a hit. Hitből van. Nem valami rajta kívúliben h<strong>is</strong>z" (ld, uo.),<br />

155 Gerhard von&ad: \heologíe des Áken Testaments. Band I: Die Theologte der geschichtlíchen Úberltgfrrungen<br />

Israels, Chr. Ka<strong>is</strong>er Verlag, München, 1966,34O,<br />

15ó Gabriei Josipovici: Il libro di Dio,305.<br />

151

,,Azújszövetség tudni véli, mi a jelent<strong>és</strong>, míg a Héber Biblia naglobbr<strong>és</strong>zt<br />

állígia, b,ogt létezik jelent<strong>és</strong>""' - Gabriel }osipovici összegző íté|etét talán<br />

másként <strong>is</strong> felfoghatjuk, mint a hit elhatározattsága helyett a végső értelem<br />

tagadását előnyben r<strong>és</strong>zesítő poetológiai állásfoglalás glanánt. A jelent<strong>és</strong><br />

nyitottsága, amely Bírák könyvének a Jefte-történetet olvasó <strong>és</strong> megőtző<br />

szerzőjénéI a könyv szi|árd teológiai konstrukciója dacára <strong>is</strong> megmarad,<br />

esély ad atra, hogr az archaikus elbeszél<strong>és</strong> újraoivasása során teológiailag<br />

<strong>is</strong> ösztönzően fogalmazódjék meg a rejtelmes individualitását megtaftó esemérry<br />

<strong>és</strong> az értelemerység megteremt<strong>és</strong>ét célul kitűző, átfogő történeti keret<br />

v<strong>is</strong>zonyátavonatkoző kérd<strong>és</strong>. Ennek a kérd<strong>és</strong>nek <strong>is</strong> köszönhető, hory a Bírák<br />

könyve esetében a szerzőség problémája mint hermeneutikai probléma<br />

vetődik fei,<br />

(3. hszerzőség mint az értelmez<strong>és</strong> kritériuma) A talmudi hagzományra"B<br />

<strong>is</strong> v<strong>is</strong>szavezethető feltev<strong>és</strong>, ti. hogy a könyv szerzője Sámuel próféta, egtebek<br />

közt aíra az érvre támaszkodik, hogz ,,bizonyos evidenciák alapján a<br />

megírás idejét a monarchia korai időszakára, esetleg közvetlenül a Saul megkorcnázása<br />

utáni időszakra tehetjük","n , nemcsak azéfi., mefi. az <strong>is</strong>métlődő<br />

ídőhatároző (mellék)mondat: ,,Abban az időben[, amikor] nem volt k|ráIy<br />

Izráelben. .. " (Bír. 17 ,6; 18,7 ; 1,9 ,7 ; 2I ,25) a királyság idejébő| íörténő v<strong>is</strong>szatekint<strong>és</strong>re<br />

utal, hanem azétt <strong>is</strong>, meít az előreutalás egrik lehetséges értelme<br />

szeriní. ak<strong>és</strong>őbbikitályság a korábbi bírőihivatal történeti modelljéül szolgálhatott.'*<br />

A Bírák könyvét létrehozó tötténetíró-teológus azonban nem oly módon<br />

tesz éles különbséget a kétféle íw:tézmérry között, hogr a korábbit tökéletlenebbnek,<br />

mígaz k<strong>és</strong>őbbit tökéletesebbnek tekintené, hanem épp ellenkezőIeg:<br />

amint Gerhard von Rad leszögezi, a könyv felfogása szerint ,,Izrae| a kirá|ysággal<br />

megszűnt elfogadni Jahve uralmát,önmaga felett (vö. Bít.8,23)".1u'Míg<br />

157 I. m.31,9.<br />

15B Baba Bathía, L4b.<br />

159 Vö. David Malick: Introduction to the Book of<br />

'An ;udges", 1995: http://www.bible.org.<br />

160 H. W. Hertzberg véleményét idézi von Rad, i. m, 344 (9. lábil <strong>és</strong> 345. Martin Buber - akinek álláspontját<br />

von Rad vitatja - azon ayéleményen van, hogl a jelenlegi szöveg két Bírák könyvébói tevődik<br />

össze: egr antimonarchikusból <strong>és</strong> egy monarchikusból 1uo.). - Malick szerint az udvari szerző va,<br />

|ószínísíthető szándéka az volt, hog Sau1 király,t fi5lelmeztesse köteiességére, a JHWH iránti engedelmességre,<br />

s megértesse vele: az áldás végső,soron nem a személyes ha.talomtól vagl érdemtől, hanem<br />

JH\,VH hűségétó függ (vö. Malick, i, m,).,= Robert Ch<strong>is</strong>holm a Bírák könyvében szereplő asszonyok<br />

sorsának alakulásából következtet atra, hogl mive1 az eleinte csupán külsó eróktői tbnyegetett<br />

s a fenyegei<strong>és</strong>re hósiességgel válaszoló izraeli nók végül már l_zral:kózösségén belül, saját népük körében<br />

szenvednekbántalmazást - közéjük tartozik;efte lánya <strong>is</strong> -, lzrael ekként <strong>is</strong> énékelhető hanyatlását<br />

bemutawa a mű egr fejlettebb politikai alakzat; a királyság megjelen<strong>és</strong>éi k<strong>és</strong>zíti elő.<br />

Ch<strong>is</strong>holm szerint a nők sorsa<br />

"szemrevaló<br />

bizonyíték aüa aézve, hory a könyv szevője Sámuel,<br />

akárcsak a Ruth kónyvéé". Vö, Hampton Keathley: ,,the Role of Women in the Book of ;udges" (originated<br />

Írom a handout and class notes in Dr, Robert Ch<strong>is</strong>holm's Hebrew class at Dallas Theoiogical<br />

Seminary1 ; htto ://www.bible.orgdocs/oübooks/jud/women.htm.<br />

161 von Rad, i. m. 345,<br />

152

1Sám. 72,LO-ben a két hivatal összevet<strong>és</strong>e egloldalúan a királyságjavárabi!lenti<br />

a mérleget, a Bírák §zerzője ,,szigoru ítéletnek veti alá a királyokat, ám<br />

nem illeti kritikával abítákat mint Jahve közvetlen meghívottjait'.'u'A Sámuel-hipotéz<strong>is</strong>t,<br />

es/szersmind a könyv korai, i. e, 11. va5l |a. századi keletkez<strong>és</strong>ének<br />

hipotéz<strong>is</strong>ét az őszövetségi hitfejlőd<strong>és</strong> tüzetesebb elemz<strong>és</strong>e va\ószínűtlennek<br />

tünteti fel az Isten ígéreteinek történetében fordulópontot jelentő<br />

király-teológia - amelyben az üdvígérer" ,,e|őször kotődik politikai intézményhez"<br />

,'u" de amely a dávidi felemelked<strong>és</strong> után, a Deuteronómiumi Történeti Mű<br />

íté|etét megíontolva még<strong>is</strong>csak ,,balul végződótt kísérlet"-ként jellemezhető'un<br />

- nem képv<strong>is</strong>el magasabb szintet a Bírák könyvében felvonuló ,,karizmatikus<br />

vezeí6k" (Max Weber) értékel<strong>és</strong>éhez<br />

képest. ,,Itt - amint von Rad Írja - csak-<br />

us/an arrólvan sző,hogr melyik azigazi teokratikus rend lzraelben, s érthető,ha<br />

aBírák konyvét egt ízben a bibliai Politeiának nevezték".'6'Szerzője a<br />

bírói hivatalban látja az lzraelhez illő kormányzati fotmáí, aminek nemcsak<br />

teológiai, hanem irodalmi következménye <strong>is</strong>, hory á bírák tetteit elbeszélő régi<br />

történeteket elfogultság nélkül építi be nagrívű történetteolőgiai reflrexiőjába.<br />

Elfogulatlanságának poétiltai nyereségéről eryfelől az az obasói benyomás<br />

ad számot, amelyet Claus Westermann ígt összegez:<br />

,,A Bírák könyve a fiatalság lelkületét sugározza. Szereplőinek többsége<br />

fiatalember. Ami még fontosabb: e5l nép ifiúkoráról sző\, egJ vad, mozgalmas,<br />

forrongó, a pillanatoknak éIőkorról, olyan időkrő, amikor a lelkesed<strong>és</strong><br />

többet érl, mint a jőzantewez<strong>és</strong>, a pillanat szültett tett nas/obb becsben állt,<br />

mint az okos intézményrendszer. Ez olyan kor volt, amelyben helye volt a tréfának,<br />

abátorságnak <strong>és</strong> a szemtelenségnek, amikor a heves csatákban (5. fe-<br />

)ezet) érvényesült a játékos kedv, <strong>és</strong> a királylánynak egl íogadalom miatt<br />

meg kellett halnia, miután a he5lek között elsiratta szizességét (1I.<br />

fejezet), "'uu<br />

Másfelől a Deuteronóm<strong>is</strong>ta Történetííó által nagtra értékelt karizmatikus<br />

vezet<strong>és</strong>, amelynek köszönhetően ,,a felszabadítő erők nem váltak új hatalmi<br />

képződménnyé','u'<strong>és</strong> amely épp ezért azlstel Lelkétól vezételt, alulról építkező<br />

s íg az <strong>is</strong>teni rend transzcendenciáját, birtokolt tudássá nem konvertá|ható,<br />

hanem egyedúl a hitben megragadható különbözőségét hitelesebben kifejezővallási<br />

közösség metaforájaként kaphat helyet a szabadíás nafiatíyájában,<br />

azért<strong>is</strong> befolyásolhatja a könlv poétikai karakterét, s közvetetten a teológiai<br />

értelmez<strong>és</strong> irányát, mert e metafora minte5l belülről vílágítja meg a kompozí-<br />

1ó2 Uo.<br />

163 clau§ Westermann: Áz Ószövetség theológítljának vazlata (A Budapesti Theológiai Akadémia Bibliai<br />

<strong>és</strong> Juda<strong>is</strong>ztikai Kutatóc§oportiának kiadványai, 2.), Budapest, 3 1993, 61.<br />

164 I. rn, 72.<br />

165 Von Rad, i. m. ő45.<br />

i6ó Claus Westermann-Gerhard Gloege: Á Biblia títkaí. Bevezet<strong>és</strong> a Bíbliába, }űlvin Kiadó, Budapest,<br />

1,s97 , 1,0B, dr, Tóth Károly pontatlan fordításának he|yesbít<strong>és</strong>éve| - }ríful<br />

167 |. m. 106.<br />

l53

ció eg<strong>és</strong>zét, Ha elfogadjuk, hogl a könyv írója a Pentateuchoszbanmegkezdett<br />

s a kivonulás alapító eseményét kiterjesztő szabadítástörténetet ítla tovább,<br />

akkor azt <strong>is</strong> be kell látnunk, hory e mostmár -Józsué <strong>és</strong> a Bírák könyvében -<br />

a honfoglalás eseményeire összpontosítő szabadítástörténet, az Öt Könyv haryományáhozhűen,<br />

elsődlegesen Isten feltételekhez nem kötött, inglenes tetteinek<br />

- közbe|ép<strong>és</strong>einek - a története. Westermann feledhetetlenül szép megíogalmazásában:<br />

Isten szabadítő cselekv<strong>és</strong>e ,,a szenvedő teremtmény iránti<br />

könyórületből ered. Isten könyöniletéből fakadó szabadításávall

volodtak az Úrtól (aki kihozta őket Eryiptomból; mert a Baalokat t<strong>is</strong>ztelték)<br />

- szorult he$lzetbejutottak (mert fellángolt ellenük azŰxharagja; fosztogatőkkez&e<br />

adta, hogr fosztogassák őket) - pannszosaft az Únuoz P.taltottak<br />

segítségért * az Ún meghallgatta óket <strong>és</strong> bírát 1sófetet), azcz szabadítót küldött<br />

nektk * akí megszabadította óket.<br />

A bíró, akarizmatikus vezető, azúxküldötte <strong>és</strong> médiuma, e történeti narratíya<br />

a\apsémálán belül s annak á|Landó aktoraíhoz @z Úrhoz <strong>és</strong> |zrael<br />

kollektívumához) képest hősiességében <strong>is</strong> alárendelr. szereplő. Olyannyira,<br />

hogl harci cselekménye adott esetben komikussá válhat azŰx önhatalmú<br />

beavatkozásának minden mást mellékessé lefokoző, s mindenfajta emberi<br />

szinergizmust"'kizáró erejévelszemben (ld. Gedeon rajtaüt<strong>és</strong>ét a midjániták<br />

táborán). A bírák ambivalens nagtságának, valódi hősiességének <strong>és</strong> olykor<br />

eszközszerű,kvázi-gépies működ<strong>és</strong>ének ábrázolása a novell<strong>is</strong>ztikus elbeszél<strong>és</strong>ekben<br />

a nanátot számára kettős perspektívát kínál fel e történetek szereplőihez<br />

íűződő v<strong>is</strong>zonya kialakításához, EglfelőI tárgrilagosan tekinthet rájuk,<br />

távolról szemlólhetiőket, <strong>és</strong>ígt az erkölcsi ítéIkez<strong>és</strong>tő| <strong>is</strong> tartózkodhatik.<br />

Távolságtartása azonban, másfelől, etikus távlator. nyithat. Ez történik, amikor<br />

a Történetíró nem csak JH\MH üdvözítő tetteiről emlékezik meg, de a tettek<br />

kiválasztott emberi alanyaít <strong>is</strong> személy<strong>is</strong>égük <strong>és</strong> sorsuk összetettségében<br />

id,ézi meg. Mondhatni szabadítástörténetének epikai <strong>és</strong> teológiai sémája nem<br />

olvasztja magába a komplex emberség fuámaí összetevőir., Paul Ricoeur kifejez<strong>és</strong>ével:<br />

nem engedi feled<strong>és</strong>be merülni a (szent) történelem (másik) autentikus<br />

alanyát, a ,,cselekvő <strong>és</strong> szenvedő embert" a maga konkrét, eglszeri <strong>és</strong><br />

tragikus v a\őságában, akitől az üdvtörténet narysze rű látomásához igazodó<br />

totál<strong>is</strong> történelemmagtarázatok <strong>és</strong> teológiai rendszerez<strong>és</strong>ek olyannyira hajlamosak<br />

megvonni az em|ékezet perczonál<strong>is</strong> figzelmét<br />

(4. Drámai párbeszéd) E kettős perspektíva tükreként (alkalmasint a kompozíciő<br />

trükkjeként) <strong>is</strong> felfoghatjuk azt a módot, ahogz az elbeszélő elhelyezi<br />

jeftét Lzrael bíráinak sorában. A Józsué könyvéhez átköt<strong>és</strong>t biztosítő, s<br />

egzebek közt a Történetíró teológiai propozíciőját tarta|mazó bevezet<strong>és</strong>t (Bír.<br />

7,I-3,6) hat ,,nag|' bíró (Otniél, Ehud, Samgar, Bárák, Ehud <strong>és</strong> Abimelek)<br />

váltakozóan rövidebb, illetve hosszabb hőstörténete követi (3,7-9,57); majd<br />

e Észletező történeteket öt - a rövid, sztereotip l<strong>is</strong>ta miatt * ,,k<strong>is</strong>" bírónak nevezetthős<br />

(Tolá, |áir,Ibcán, ÉlÓn <strong>és</strong> Abdón) felsorolása (10,1-5; 12,B-15); ebbe<br />

ékelődik be a|eftétő| szőlő drámaí elbeszél<strong>és</strong> (1I,1-í2,7); végül k<strong>és</strong>őbbi<br />

toldás, ill. szerkesztői művelet eredményeképpen"' a bkákhoz hasonlított<br />

171 Vö. von Rad, i. m. 34i. Gedeon bíróháromszáz harcosának kiválasztása - az tlR utasításáru- azalábbi<br />

kulturál<strong>is</strong> kritérium alapián történik; azok vehetnek r<strong>és</strong>zt az akcióban, akik a Haród forrásánál nem térdre<br />

ereszkedve <strong>és</strong> kutya módjára nyaldosva <strong>is</strong>szák avizet, hanem tenyerükból szürcsölik; ezután már e 1pvesek<br />

által megfútt kürtök <strong>és</strong> ósszetört cserépfazekak hangzavara <strong>is</strong> elegendő, hog az ellenség táborában<br />

kitört numinózus pánikaz ÚR szabadító tetteként iródjéklzrael emlékezetébe (vö,Bír.7,1-22).<br />

172Yö.Erich Zenger e. a: Einleitung in das Alte Testament, Koh]hammer, Siut€art-Berlin-Mln, 1995, 139.<br />

155

Sámson hosszabb epiződja (73,1_16,31); a könyvet néhány k<strong>is</strong>ebb korabeli<br />

híradás - köztük a benjaminiták nőrablásától szóIó - zár)a (17,t-27,25),<br />

előtejelezve a királyság korszakát. Jefte e szekvencián belül ,,na5l" bírő a<br />

,,k<strong>is</strong>" bírák között, története pedig eglszerre a számkivettet<strong>és</strong> <strong>és</strong> a felemelked<strong>és</strong>,<br />

az Úr iránti odaadás <strong>és</strong> e5z primitív rírushoz való ngaszkodás, a §ő,<br />

ze|em <strong>és</strong> az immár belső ellenségesked<strong>és</strong>ről tanúskodó harc mint kudarc története,<br />

vagl össze$ezye: a töíténetteológus szándékával konform <strong>és</strong> lzrae|<br />

töNényétől mélyen idegen tettek alanya, coíncídentía opposítorum.<br />

A szítuáció <strong>és</strong> a sors szélsőségeit eryesítő Jefte többértelmű történetét már<br />

a szószemantika szintjén előre- <strong>és</strong> v<strong>is</strong>szautaló nyelvi jelek, <strong>is</strong>mótlődő fordu_<br />

latok, pol<strong>is</strong>zém igék, beszédes nevek alkalmazásávalr alapozza meg az a na?<br />

ratív technika, amelynek működtet<strong>és</strong>e ekként ironikus modalitással árnyalja<br />

az e|beszéI<strong>és</strong>t. Jefte |/eptach] neve mas/arul: ,,megnyitom számat", A név eti_<br />

mológiai rokonságban á|| azzal az igéve|, ameiyet a száműzött, s v<strong>is</strong>szahívott<br />

gileádi hős akkor hasznáI majd, amikor kétségbeesve szól lányához:,,magam<br />

ádnm szavamat [megnyitottamszámatfaz ÚRnak, <strong>és</strong> nem vonhatom v<strong>is</strong>sza"<br />

(Bír. 1 1,35). Robert Alter az irőnia további belső rímeit <strong>is</strong> <strong>és</strong>zleli az elbeszél<strong>és</strong><br />

nyitányában Jefte szű|őatyja a kollektív entitást jelólő Gileád; kérd<strong>és</strong> tehát,<br />

hogy anyja, akit az e\beszélő keresetlenül ringlónak nevez ( 1 1 , 1) - szemben<br />

,,testvéreivel", akik eufém<strong>is</strong>ztikusan ,más asszonyt" mondanak -, kire vet<br />

rossz fényt: az e|űzöttre-e vas/ az elűzőkte? Tőb, a száműzet<strong>és</strong> foldje eryszeüe<br />

semleges <strong>és</strong> ironikus földrajzi név. ]elent<strong>és</strong>e : ,,jó", de a szabadcsapatot<br />

maga köré gűjtőlefte számára nemcsak az otthontnl való elválasztottságÍájdalmas<br />

tapaszta|atátny$tja, hanem egz<strong>is</strong>ztenciájába égeti a vallási kirekesztettséget<br />

<strong>is</strong>, a földönfutó elválasztottságát a törvény tanulásátói <strong>és</strong> prax<strong>is</strong>á_<br />

tói, amely, ha tragikus súlyától <strong>és</strong> eglszer<strong>is</strong>égétő nem fosztja <strong>is</strong> meg Jefte<br />

végzetes fogada\mát, a mögötte meghílződő hitképzet megítél<strong>és</strong>ében s a fele-<br />

1ősség mérlegel<strong>és</strong>ében körultekint<strong>és</strong>re inti a történet olvasóját.<br />

Az alku, melyet a k<strong>is</strong>emmizett íat{a Gileád véneivel íolytar., egl másikkal,<br />

Jeftének az Úx e|őtt, vagt legalább<strong>is</strong> a vallási meggrőződ<strong>és</strong>ét uraló <strong>is</strong>tenképzet<br />

előtt kimondott fogadalmával lép antitetikus kapcsolatra a szövegben.<br />

Utóbbi maga <strong>is</strong> az alku fotmájá,r. ö|ti ,,Ha valóban kezembe adod, az<br />

ammóniakat, akkor bármi jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel<br />

v<strong>is</strong>szatérek az ammóniaktól, az Úxé \esz az, feláldozom égőáIdozatul"<br />

(11,3Ob-31). A történet két alku kettős csomópontja köré rendeződik. A kettőközöttaz<br />

ammonitákhoz címzeítkorrekt hadüzenet nem <strong>is</strong>mer sem alkut,<br />

sem megalkuvást. }efte intelme az ammóniak királyához a telített emlékszet<br />

naríatívájaként, a Törtónetíró honfogl a|ás-epikájának döntő eseményeit<br />

íjraelbeszélve hatol e\őre az események teológiai főkuszáig:,,Én tehát nem<br />

vétettem ellened, Te akarsz rosszat tenni velem azza|, hogl háborút indítottá1<br />

ellenem. nz Ún, a bírő, ítéljen ma lzráel fiai,<strong>és</strong> Ammón fiai között!<br />

(I1,27)" . vétlenség <strong>és</strong> rossz szándék szembeáIlítása, s vég§l az ÚR ítéletének<br />

156

invokációja minte$z a logikai kényszerűség erejével vetíti előre a harc sejthető<br />

kimenetelét. Ekként a Deuteronóm<strong>is</strong>ta Tüténetító nemcsak a szabadítás<br />

alapeseménye, a kivonulás <strong>és</strong> a honfoglalás közötl. teremt folytonosságot,<br />

hanem Jefte hitét <strong>is</strong> következetesnek mutatja be. Ehhez a következetességhez<br />

kapcsolódhatik majd a zsidő-levél arcképcsarnokát berendező újszövetségi<br />

szerző tipológiai eljfuása. Az alku során uglan<strong>is</strong> nem a törvényt birtokló s<br />

]efte fólött <strong>is</strong> törvénykező törzsi közösség kúldöttsége, hanem a törvényen ki<br />

vüli 1eíte az, aki elsőként hivatkozik az ÚRra; k<strong>és</strong>őbb ő a)ánlja csatája eredményét<br />

azÚxkezébe, válaszul őt szállja meg erejével azŰxlelke (rúah,ja);<br />

<strong>és</strong> ő teszi kockára végül, fogadalma baljós meghatározatlanságáből adódóan,<br />

mindenét, Antitetikus v<strong>is</strong>zonyról a hadüzenetet közrefogókétalku között<br />

azét beszélhetünk, mert míg az előbbí a nas/ formátumú karizmatikus férfiú<br />

feltétlen hitének megnyilvánulásaként étthető, addig az utőbbihoz alelkesült<br />

könnyelműség konnotátuma társulhat.<br />

Mennyiben k<strong>és</strong>zíti elő az első alku retorikai szerkezete a második értékel<strong>és</strong>ét<br />

vezérlő elbeszéIői nézőpont tudatosítását? A narráror saját verbál<strong>is</strong>,<br />

szociokulturál<strong>is</strong>, tematiku§, esztétIkai, meggtőz<strong>és</strong>stratégiai <strong>és</strong> erkölcsi<br />

konstrukciój ához alakítja a Jefte <strong>és</strong> Gileád vénei közt r.a|,ó beszélget<strong>és</strong>t. Perspektivikus<br />

montázzsá szetkeszti az öt.|ép<strong>és</strong>ben kibontako zó párbeszédet, annak<br />

az adottságnak megfelelően, hogr bármely eiőadott beszédesemény ,,két<br />

kommunikációs síkon, két kommunikátor Észvételével történik meg, kér lá-<br />

tőszögetlétesít, miközben egz harmadik, a narrátor nemritkán ironikus látószöge<br />

mindenkor rejtetten van jelen".''3 Kenneth M. Craig alapos (e helyuitt<br />

nem r<strong>és</strong>zletezhető) elemz<strong>és</strong>ét összefoglalva: a szerző mögöttes stratégiáját,<br />

amelynek kifejl<strong>és</strong>ét a párbeszédre, a r<strong>és</strong>zmev'ók megszólalásainak dinamikájára<br />

bízza, úgz jellemezhetjük, mint kétféle diplomáciai ravaszság konfrontációját,<br />

amelyüen az egre többet ígérő gileádiak rugalmas taktikája Jefte 1élektaniiag<br />

nem kev<strong>és</strong>bé érzékeny, az őtk<strong>is</strong>emmizőközösség morál<strong>is</strong> fogtatékosságát<br />

leleplező érveivel kerül szembe.<br />

(1) ,,[Gileád vénei] Ezt mondták Jeftének: ]öj1,\égt a vezérünk, <strong>és</strong> harcoljunk<br />

az ammóniak ellen!<br />

(2) De Jefte ezt mondta Gileád véneinek: H<strong>is</strong>zen ti srrílöltök engem, <strong>és</strong> kiűztetek<br />

ap ám ház áb ő1! Miétt j ö tte te k mo st hazz ám, a m iko r b ajb an vagzto k?<br />

(3) Cileád vénei ezt felelték Jeftének: Éppen azért fordultunk most h azzád.<br />

]öjj velünk, <strong>és</strong> harcolj az ammóniak ellen, a,zután légz nekünk, Gileád eg<strong>és</strong>z<br />

lakosságának a fejel<br />

(4) leíte ezt mondta Gileád véneinek: Ha v<strong>is</strong>szav<strong>is</strong>ztek engem, hogl harcoljak<br />

az ammőniak eilen, <strong>és</strong>ha az ÚR hatalmamba adja őket, akkor én akarok<br />

ienni a yezetőtök.<br />

173 Kenneth M. Craig, Jr.: ,,Bargaining in Tov (]udges 1 1,4- 1 1); The Many Directions of So-called Direct<br />

Speech", Bíbltca 79 (1998) 76-85,itt:76.<br />

l57

(5) Gileád vénei azt felelték Jeftének: Hallja az ÚR, ami köztünk történt,<br />

Úgz fogunk cselekedni, ahoglan mondod.<br />

Akkor elment Jefte Gileád véneivel." (1 1,6-11a)<br />

Első válaszábanJefte úgtkezelri a véneket, mint jogfosztottságáért felelős<br />

testvéreinek bűntársait, miután azok az Izraelben eryébként elterjedt udvariassági<br />

formulákat mellőzve"' ,,fordultak hozzá". A nyilván <strong>és</strong> okkal meglepődött<br />

gileádiak - okkal, h<strong>is</strong>zen az o|vasót <strong>is</strong> meglepi az ídegen földre szakadt<br />

gerillavezér diplomáciai kultúrája - hirteien módosítják a beszélget<strong>és</strong><br />

irányát, s ráígernek kezdeti ajánlatukra: immár nem hadvezérként, hanem<br />

,,Gileád eg<strong>és</strong>z lakosságának"ifejeként |átnák szívesen Jeftét, miközben átsiklanak<br />

az eshetőség felett, hogl a harc akár vereséggel ís végződhetik. Jeítét<br />

egraúntvezérlí a büszkeség <strong>és</strong> a vallásos hit, amikot azÚR nélkülözhetetlen<br />

segítségére hivatkozik, egnittal pedig elfogadja a partnerei diktálta feltételeket.<br />

Sőt, most már ő <strong>is</strong> diktál: elűzet<strong>és</strong>ének adekvát jővátétele csak<strong>is</strong> az<br />

lehet, ha közreműköd<strong>és</strong>éért népvezéri poszt lesz afízetség (,,akkor énakarok<br />

lenni a yezetőtök",1,1,9 * kiemel<strong>és</strong>: rn\. véneknek nem esik nehezéte a<br />

vallásos kazeológía alkalmazása, mely Jefte ^ invokáciő)ához idomul: azURat<br />

szólítva pecsételik meg a szerződ<strong>és</strong>t, Mindazonáltal, noha }efte <strong>is</strong>teni ke5ltől<br />

tette fűggővé a harc kimenetelét, s a vónek Isten nevével erősítik meg az<br />

egrezményt, a vallási nyelvezet bevezet<strong>és</strong>e az alkuba más síkon <strong>is</strong> kifejti hatását.<br />

A dialóguspartnerek <strong>és</strong> a narráto r beszédmődja nem hagy kétséget afelőI,<br />

ho5l Jefte kormányzővájelöl<strong>és</strong>e nem JHWH akaratából történik. A jelenetet<br />

emberi megfontolások alakítják."5 A Történetíró számára oly kulcsfontosságú<br />

bűnösség-kérd<strong>és</strong> a gileádi vének cselekv<strong>és</strong>ében artikulálódik, mégpedig<br />

ery olyan vezérszó (L€itwort) mentén - a kiíejez<strong>és</strong>t Buber <strong>és</strong> Rowen,<br />

zweighasználja, a Leitmottv mintájára"u -, amelynek jelent<strong>és</strong>tartalma a történet<br />

folyamán egyre bővül, A hozzá menni/jönní, hozzá térnifordulnt, elmenni<br />

ige azonos g,,ökű változatai (a vének elmentek Jeftéhezl miértjöttök<br />

hozzóm?; azért jöttünÉ most hozzád; jojj veltink; |efte elment velük) úry alkotnak<br />

szekvenciát a párbeszédben, hogl közben az ige vallásos felhangja <strong>is</strong><br />

hallhatóvá válik. A vének megtérnek Jeftéhez, akaratlanul <strong>is</strong> kiíejezve ezzel,,<br />

hogz ő az ígéret valódi letéteményese. Aiftzikai térb€n nem ők távolodtak el<br />

tőle. Ellenkezőleg: 6k taszították ki Jeftét, aki elment s messzire távolodott a<br />

törzsi-vallási közösségtől. Ám aki politikai szinten s a nép önértelmez<strong>és</strong>e felő1<br />

szemlélve idegenné vált, most mint ,,megtérőket" fogadja az elűzőket, a<br />

történet gondolati terében, etikai mélystruktúrájában tehát az ő alakja |esz<br />

az ÚR szándékának médiumává, szemben meghívóinak szembeötlően proflán<br />

törekv<strong>és</strong>ével: hogl lehetőleg külső erő bevonásával, azaz saját vesztesé-<br />

174 Vö. Alter, i. m. 60.<br />

175 Vö. Craig, i, m. 81.<br />

1.76 Alteí, i, m. 61.<br />

158

geiket a minimál<strong>is</strong>ra mérsékelve oldják meg az ammóniakkal fennálló konfliktushelyzetet;<br />

s valljuk be, Jefte saját ,vallási-törvényi felk<strong>és</strong>zültségének<br />

kezdetleges volta ellenére <strong>is</strong>,<br />

Utóbbi az emberáIdozat fogadalmában nyilvánul meg drámai erővel.<br />

csakhogz a bűnösség-problematikát a nanátor ekkorra mát az igazságtalan<br />

jogíosztás <strong>és</strong> a cselszövő taktika elemeit sorakoztató politikai alku d<strong>is</strong>kurzusában<br />

horgonyozta le, s Jefte fogadalma az Úmak a maga különös<br />

archaikumában, a történetteológus által érintetlenül haglott dráma<strong>is</strong>ágában<br />

á11 előttünkl mint egy másik történet, egléni sorstórténet a kollektív s a bű,<br />

nösség, az eltánrolodás, a v<strong>is</strong>szatér<strong>és</strong> motíwrnaival differenciált szabadítástörténeten<br />

belül, A kettő közt ahozzátét<strong>és</strong>ek <strong>és</strong> v<strong>is</strong>szatér<strong>és</strong>ek szekvenciájának<br />

tragikus csúcspontja létesít kapcsolatot, megítél<strong>és</strong>em szerint azonban<br />

nem teolQgiai összefügg<strong>és</strong>t. Amikor Jefte szembetalálkoziklányáva| <strong>és</strong> megvallja<br />

előtte, hory miiyen fogadalmat tett, patetikusan ígz eg<strong>és</strong>zítí ki a nevé-<br />

ben rejtjelezett sors (emlékszünk: ,,me$n}itottam számaí, azŰrnak") elhárír<br />

hatatlan végz<strong>és</strong>ét:,,s nem vonhatom v<strong>is</strong>sza", pontosabb fordításban: ,,tt€111<br />

térhetek v<strong>is</strong>sza" (1 1,35).<br />

(5. Jefte átdozata)A Gileád eg<strong>és</strong>zétreprezentáló vének irónián átszűrt, de<br />

következménye felől s a szabadítástörténet tág perspektívájából nézve eredményes<br />

,,megtér<strong>és</strong>ével" szemben Jefte előtt nem á1l nyiwa a megfordulás út<br />

ja. Vallási tudatában a fogadalomhozva\ő hűség épp olyan kényszeútő erő,<br />

mint az ÚR lelke, amely harci sikeréért kezeskedik. A karizmatikus vezér tragikus<br />

hős. Kiúttalansága, a v<strong>is</strong>szatér<strong>és</strong> lehetetlensége nem másítható meg,<br />

mivel e kiúttalanságkitaszítottságát, következ<strong>és</strong>képp életének <strong>és</strong> hitkultúrájának<br />

az idegenség <strong>és</strong> a száműzet<strong>és</strong> kietlen foldje meghatáíozta,,különfejlőd<strong>és</strong>ét"<br />

<strong>teljes</strong>íti be. Némiképp spekulatívnak, vagz legalább<strong>is</strong> csupán az egtik<br />

- meglehet, a konyv szerkesztőjét i§ foglalkoztató - értelemlehetőségnek tőnik<br />

az az oksági v<strong>is</strong>zony, amelyet Alter állít fel ;efte fogadalma <strong>és</strong> a <strong>teljes</strong>íté,<br />

sét követő belv<strong>is</strong>zály, Gileád <strong>és</strong> Eíraim hanyatlást jelző törzsi összecsapása<br />

között. A fogadalom elbeszél<strong>és</strong>e olyan archaikus záwány, amelynek megér-<br />

t<strong>és</strong>éhez közelebb v<strong>is</strong>z, ha fe|tételezzük az elbeszélő r<strong>és</strong>zvétét<br />

]eíte <strong>és</strong> leánya<br />

iránt. Emez termékenyebb interpretamensnek bizonyulhat, mint e§, a TörténetírőtóI<br />

merőben idegen, jólleher lzraelrcílexiójának történetében eglre hatátozottabb<br />

íormát öltő megtorlás-teológia segítségül hívása. A Deuteronóm<strong>is</strong>ta,<br />

műve <strong>teljes</strong> ívet tekintve, a szabadítás tötténetét mint az á|dás íolytonosságának<br />

történetét írja meg; mint olyan történetet, melyben ,,a szabadítás<br />

kenyerének helyébe az áldás kenyere 7ép";" A Bírák kön3,vében Isten áldásának<br />

jellegzetes konkretizáciőja, a bírői karizma, mint láthattuk, nem<br />

függvénye az áldásközv etítő felk<strong>és</strong>zültségének.,,Meghatáro zott alkalomta<br />

177 Vö. Westermann, i. m. 104.<br />

l59

adatik meg, s önmagában nem teszi mássá az embeft, aki, miután a mű bevégeztetett,<br />

naryjából az marad, amí annakelőtte volt"."'<br />

A szerkesztői művelet ezért a feloldás igénye nélkül őrzi megJefte hitének<br />

ellentmondásosságát, amelyet a hős felemelked<strong>és</strong>ének <strong>és</strong> tragikus bukásának<br />

szimmetíiája <strong>is</strong> hangsúlyossá tesz, Jefte háromszorosan megérdemelt<br />

yezér: idegen foldön morál<strong>is</strong> fölényben van otthonával szemben; hite megszégrenítően<br />

őszinte a gileádi vénekéhez képest; s JH\MH ellenállhatatlan<br />

ereje tölti el. De uryaní$l kudarca <strong>is</strong> háromszoro§: erkölcsi fölényét közömbösíti<br />

emberáldozata; hite nem teszi szabaddá; karizmatikus ereje szerencsétlenségbe<br />

fordul át. Személyes sorsában közösségi létének hármas energiaforrása<br />

apad el. Magánemberi lótének vesztes voltát az elbeszélő ]efte <strong>és</strong><br />

leánya találkozásának megrendítő jelenetében érzékelteti. Az a könilmény,<br />

hory Jeftének van háza népe <strong>és</strong> |eánya, váratlanul érí az olvasót: az elliptikus<br />

s zerkeszt<strong>és</strong> fu nkciój a éle thelyzetek kontras ztjának a megte remt<strong>és</strong>e.<br />

,,Amikor fgtőzelme után] Jefte megérkezett Micpába, aházához, éppen a<br />

\eányajöLt ki eléje dobolva <strong>és</strong> táncolva. Csak ez az egretlen leánya volt, nem<br />

volt rajta kívül se fia, se leánya. Amikor meglátta aleárryát, megszaggatta a<br />

ruhájár., <strong>és</strong> ezt mondta: Ó, leányoml Porba sújtottál, szerencsétlenné tettél!<br />

Mert én magam adtam szavamat az ÚRnak, <strong>és</strong> nem vonhatom víssza, A le,<br />

ány ígl felelt neki: Apám, ha szavadat adtad az ÚRnak, tedd velem azt, amit<br />

kimondtált H<strong>is</strong>zen megengedte az Úr', ho5i bosszút ál|j ellenségeiden, az<br />

ammóniakon. Majd eztmondta apjának: Csakaztazeglet tedd megvelem,<br />

hogz ne bánts engem két hónapig: hadd menjek el a heglek közé elsiratni leányságomatbatátnőimmelt<br />

Áz apja azt felelte: Menjl És elbocsátotta két hónapra.<br />

Lzpedig elment abarátnőivel elsiratni |eányságát a hegrek között.<br />

Két hónap múlva v<strong>is</strong>szatért apjához, Az pedig megtette vele azí., amit megfogadott.<br />

Aleány nem élt féríival. Azóta lett szokássálz,ráelben, hogl évről évre<br />

elmennek lzráe|Ieányai, <strong>és</strong> megéneklik a gileádi Jefte leányát, évente n<strong>és</strong>/<br />

napig." (11,34-40).<br />

Leányajött elé - egletlen leárlya volt - nem volt másifra, se lánya. Ahá-<br />

romtagú gondolatritmus líraira hangolja a találkozás elbeszél<strong>és</strong>ét, de hason-<br />

lóképpen lftai mozzanat a zene, a tánc <strong>és</strong> a dal-motívum antitetikus elő- <strong>és</strong><br />

utőjátéka mint a névtelenül említett lány vá|aszát könilöIelő belső keret. A<br />

lány agóze|met ünneplő tánccal <strong>és</strong> dobszóval, szépségének <strong>és</strong> 5lermeki hűségének<br />

ünnepi megnyilvánulásával fogadja apját, s feltételezhető, ho5r miuán<br />

b aÁtnőivel v<strong>is</strong>szavonult a heglek kö zé, fi atal életét sirató ének bűcsúztatja,<br />

miként ,,azóta" <strong>is</strong> a kultuszhelyen, évente négl napon át. Alány névtelensége<br />

hangsúlyosan a képre <strong>és</strong> a gesztusra koncentrálja megjelen<strong>és</strong>ét <strong>és</strong><br />

eltávozását Minek aképére? A leány feltétlen bizalma, a kétséget nem <strong>is</strong>merő<br />

e\szántsá.g, amellyel jővá|tag4a apja fogadalmát s az ÚR végz<strong>és</strong>ét - a tel-<br />

178 John L, McKenzie, S.J.: Ge<strong>is</strong>t und Welt des Áken Testamentes, Ráber,Verlag, Lvzeín, 1962,177.<br />

160

jes kilelé fordulás, a saját-létből kitekintő s attól radikál<strong>is</strong>an eltekintő hit<br />

megérzékít<strong>és</strong>e. Ha 1efte Törvényől s kultusztól e|szakított, idegenben, nomád<br />

körülmények kózötí. formálódott hite egl, a fogadalmat némán elfogadó,<br />

távoli ísten képmasában teszi láthatóvá a korai lzrael monoteizmusának<br />

eryik, a Történetíú teolőgiájához képest eIőidejű alak"zatát, akkor leftelányának<br />

hite, s kivált az abensőségesség, amellyel apjához fordul, ikonikusan<br />

jeleníti meg az elbeszéIő egruttérz<strong>és</strong>ét, amely egyidejűleg utóbbi hitének<br />

emocionál<strong>is</strong> összetevőjeként <strong>is</strong> beíródik a szövegbe. lsten arcait csak a szavára<br />

adotthívő válaszok rajzolhatják ki; s a hit nem szakítható ki megért<strong>és</strong>ének<br />

töténetéből. A lehetséges válaszok kontrasztla itt a monologikus <strong>és</strong> a<br />

dialogikus Isten-v<strong>is</strong>zony különbségében rugadhatő meg. }efte Isten-képzetének<br />

megfelelően a (feltételhez szabotQ fogadalom, a (feltételt <strong>teljes</strong>ítő) grőzelem<br />

<strong>és</strong> a fogadalom (feltétlen) beváltása csak szerkezetileg felel meg apfubeszéd<br />

kritériumainak. A megszólítás-válasz-v<strong>is</strong>zontválasz hármasságát lehetővé<br />

tevő két pólus, a csata emberi <strong>és</strong> <strong>is</strong>teni alanya, nem kerül közel egzmáshoz<br />

szőváltás révén (mint az őstörténet számos jelenetében). }efte fogadalma<br />

<strong>és</strong> következetes cselekv<strong>és</strong>e a magánbeszéd törvényének engedelmeskedik<br />

egz pusztán formailag dialogikus térben. A Deuteronóm<strong>is</strong>ta reilexiójában<br />

v<strong>is</strong>zont az örökül kapott Jefte-történetre Istennek az emberi sors feletti<br />

benső megindultsága (rehem-je) mutatkozik meg; ezáItal pedig a közelség <strong>és</strong><br />

a megválaszolva megértett <strong>is</strong>teni szó <strong>is</strong> hallhatóbbá válik.<br />

(6. A kép jövője) A fogadalomtevő Jefte egrt, az elbeszé|őáltal már meghaladott<br />

vallási tudatforma leképeződ<strong>és</strong>e, Ameg&(ó r<strong>és</strong>zvét képe v<strong>is</strong>zont ,,nem<br />

egl leképezett kép képmása, hanem létszerűen kommunikál a leképezettel",179<br />

Gadamer különbségtétele képmás <strong>és</strong> kép között a Jefte-történetben<br />

megmutatkoző |ényegi differencia megért<strong>és</strong>éhez <strong>is</strong> segítséget nyujt. A Jefte <strong>és</strong><br />

lánya találkozását elbeszélő jelenet, amiként feláIdozás tényónek szűkszavú<br />

közl<strong>és</strong>e <strong>is</strong> (,,Az pedig megtette veie azí., amit megfogadott" * 1 1,39), nem csupánbeszámol<br />

egy eseményről, hanem - <strong>és</strong> ebben á1l egyik jelentős teológiai<br />

<strong>teljes</strong>ítménye - t<strong>és</strong>zt <strong>is</strong> vesz lzrael lsten-tapasztalatának a|akításában. ,,A<br />

sző <strong>és</strong> a kép nem pusztán i|luszttáciő, hanem azt, amit megmutatnak, csak<br />

ezá\tal változtatják azzá, ami" ,'uo Amikor a Történetírő teo|ógiája szempontjáből<br />

az üdv- vagl szabadítástörténeti rendszerez<strong>és</strong>sel egrenrangúnak tünteti<br />

fel az esemény-elbeszél<strong>és</strong>ben megragadható <strong>is</strong>teni beavatkozás egled<strong>is</strong>égét,<br />

akaizma k<strong>is</strong>zámíthatatlanságát, valamint az emberi dráma tragikus <strong>és</strong><br />

lírai aspektusát,Izraelhitét neves <strong>és</strong> névtelen személyekhezkötött fejlőd<strong>és</strong>ébenláttatja,<br />

azazjövőre tárulő történet<strong>is</strong>égében érti meg, miközben óhatatlanul<br />

elők<strong>és</strong>zíti a feltétel nélküli irgalom személyes rnegmutatkozásánakújszövetségi<br />

elbeszéL<strong>és</strong>ét <strong>is</strong>, A Bírák könyvének történeti anyaga kezdeti, a<br />

179 Hans,Georg Gadamer: Igazság <strong>és</strong> módszer Gondolat, Budapest, 1984,112,<br />

180 U0.<br />

161

Deuteronóm<strong>is</strong>ta Történetíró interpreációja érett stádiumát képv<strong>is</strong>eli annak a<br />

ttanszformációs folyamatnak, amelyben a sorsszerű teremtményi lét szenvedőleges<br />

tapasztalatábő| fo\

Demeter Jtilia<br />

, .<br />

rét költőre<br />

Beney Zsuzsának<br />

probatío calami:<br />

lin ts vokam valami.<br />

(Csokonai Vitéz Mihály)<br />

Túl a néhány <strong>is</strong>mert, s vaióban hátborzongató egrez<strong>és</strong>en (a'nagt semminek<br />

ágán - A semmi ágán ül szívem) Csokonai Vitéz Ntíhály <strong>és</strong> Jőzsef Attila<br />

sajátos, nehezen megfogalmazhatő, mély rokonságban fonódik össze. Kettejük<br />

belső rokonságára már többen ftgtelmeztettek (Németh Andor, Vas István,<br />

Bóka LászIő, Szauder József, Yargha Ba|ázs, |ulow Viktor), Szőke<br />

Györ5l pedig tanulmányban <strong>is</strong> tárglalta, A kovetkezőkben e Csokonai-Józseí<br />

Attila,,l<strong>is</strong>tát" szeretném bővítenl<br />

Költői alkatuk közös forrásvidékét emeli ki mindjárt vonzódásuk az elégia<br />

műfajához, mdty műfaj a 78. századi angol sírkólt<strong>és</strong>zet, s fóleg a nálúnk<br />

mi nden b izo nnyal legn a globb ha tá s ú You ng közv etít<strong>és</strong>év<br />

eI (N ig h t Th o ug h t s )<br />

érkezett Maglarországra, a 18. század legvégén. Első képv<strong>is</strong>elője, sőt megteremtője<br />

Csokonai volt, aki ahalállal foglalkozó elmélkedő verdtípusból, az<br />

<strong>is</strong>kolás sent€ntía-költ<strong>és</strong>zetbű <strong>és</strong> a klasszic<strong>is</strong>ta ódakölt<strong>és</strong>zetből alakította ki<br />

saját elégia-műfajál E modern elégia-fogalom a 20, századbanláthatőan|őzsef<br />

Attilához állt alegközelebb. Ennek bizonyításaként Csokon aitől a Halotti<br />

versek I. r<strong>és</strong>zének (Rémítő 's vídító kétségek) negledik szakaszát <strong>és</strong> |ózsef<br />

httl|a Elégitiját helyezem egimás mellé. Semmi alapunk azt feltételezni,<br />

hagt az Elégíát ítő }ózsef Attilára bármilyen közvetlen hatással lehetett Csokonai<br />

verse. Még<strong>is</strong>, tudva azt, hogr szeíette <strong>és</strong> gzakran forgatta csokonait,<br />

kettejuk belső rokonsága alapján talán nem érdektelren az efféle párhuzamos<br />

versolvasás.<br />

A Halottí versek vízsgálandő szakaszára <strong>és</strong> az Elégiára az aposztrof ódai<br />

beszédmőd je||emző, s az ődai hangot mindkét költőnél az önkeres<strong>és</strong> <strong>és</strong> az<br />

ön-azonosság vallomása hitelesíti: C§okonaináI a fájó <strong>is</strong>meretelméleti-antropológiai<br />

kétely, mígJózsef Attilánál az azonosulás megvallása. Az aposztyoí<br />

meg- <strong>és</strong> felszőlításának e$les szám második személye József Attila esetében<br />

óhatatlanul önmegszólítást sejtet, <strong>és</strong>,ígt van ez Csokonainál <strong>is</strong>. József Attila<br />

a címadással <strong>és</strong> a vers kopár, szikár szcenikájával <strong>is</strong> ellensúlyozza a csak a<br />

zárlatban nyilvánvaió óda<strong>is</strong>ágot, Csokonai versét pedig egn<strong>és</strong>zt a halottbú-<br />

163

csúztató alkalom, másr<strong>és</strong>zt a szenvedélyes vívódás fordítja elégikusba.<br />

Mindkét versben megfi5zelhető u5lan<strong>is</strong> az ep<strong>is</strong>ztemológiai-antropológiaiontológiai<br />

kérd<strong>és</strong> közekőL, belülről valő vizsgálata, az elvont tár$z mindkét<br />

esetben húsbavágó, fojtogatő, személyes kérd<strong>és</strong>t jelent. Ez a prímér líra<strong>is</strong>ág<br />

megakadályozza az ődaszerzők minden lelkesed<strong>és</strong> ellenére szükséges távolságtartását.<br />

A megszóiítás {Te kemérly lélek, te lágt képzelet! - Te tsuda valóság, belém<br />

szállott lélek!) hasonlóságán túl egzértelműen azonos a felszólítás <strong>is</strong>:<br />

A valóság nehéz nyomaít követve<br />

ó nn ö n m ag adra, e rede te dre<br />

tektnts alá íxt<br />

Szál§ magadba, nézd-meg ön term<strong>és</strong>zetedet,<br />

Merts erőt abból, 'sifejtsd meg lételedet.<br />

Döntő persze a különbség <strong>is</strong>, h<strong>is</strong>zen az ítt a Jőzsef Attila-versnek a Szózatra<br />

úruelő dominánsa, a nyitásban <strong>és</strong> a zárlatban egraránt, s az innenítt-anyjához<br />

tér hármassága-fejti föi- az azonosulást. csókonainál v<strong>is</strong>zont a<br />

belém szállott - bennem érező Lélek önmaga önmagából bontja ki ön termé,<br />

sz€tét, Ezétt sajátos vonalak mentén alakul a két versben a rr-ÉN] v<strong>is</strong>zonya.<br />

Csokonai íelsorolja a Lélek meg<strong>is</strong>merő, ítélL

ja fel, a gondolatmenet hullámzásában pedig, a pozitív zár|at ellenére <strong>is</strong>, erősebb<br />

lesz a mardosó kétség.<br />

Uglancsak meglepő azonosság a két vers között, hogt az <strong>is</strong>meretelméleti,<br />

világnézeti kérd<strong>és</strong> |egf6bb aspektusa etikai, s e szemlélet mindkét esetben<br />

felerősíti alfuai azonosulásí.. AzElégtavégénlózsef Attila a verseleji ítthangsúlyával<br />

<strong>is</strong> kiemelt Szózat zárlatát idézí: Igazán / csak itt mosolyoghatsz, ttt<br />

sírhatsz,.. E pontról v<strong>is</strong>szatekinNe azonban eg<strong>és</strong>zen világos az itt eltérő tattalma,<br />

azaz a vers éiesen el <strong>is</strong> kanyarodott a Szózat imperatíwszátől: akopár<br />

nyomor millióival <strong>és</strong> helyszínével való azonosulás nem es/szerűen kötelesség,<br />

hanem megkerülhetetlen törvény, melyet tényként rőgzít az Éi.l, Csokonai<br />

a halhatatlan lélek létét az igazságszo\gáltatás <strong>és</strong> a gondv<strong>is</strong>el<strong>és</strong> hiánya<br />

alapján kérdőjelezi meg, s e ,,csúszí.atással" lép át az erkőlcs teruletére.<br />

Legtöbbször persze nem a hasonló sorok vagr szerkezetekbizonyítjákkét<br />

olyan költő rokonságát, akiket legalább né5l emberöltőyálaszt el egzmástól;<br />

sokkal fontosabb a hasonló koltői szemlélet. A Lilla ciklus GroJ Erdő@né Ő<br />

Naglságához címzett nyitóverse több József Attila-i példával szolgálhat. A<br />

külső <strong>és</strong> be|ső tér összetartozása, végtelen <strong>és</strong> véges, elvont <strong>és</strong> konkrét költői<br />

kézbentartása megdöbbeníő a 1B,19. század fordulóján:<br />

De e' temérdek rejtekbe<br />

Tenger bónatom ngmiÉrL<br />

És a'Jűdtű az egekbe<br />

'S tnnen a'Dunába ért.<br />

Amagános panasz tanúi a sötét <strong>és</strong> rideg - de konkrét - tájelemek, amelyek<br />

a fájdalmas <strong>és</strong> sebzett tfugyakhiánya vagi hiányossága révén tágulnak<br />

űrré:<br />

Á' barlangok setét g/omra<br />

Hol senki sem láthatott,<br />

Hol magános pannszomrr<br />

Csak a' kőszdl hallgatott,<br />

Á' pusztúlt várak' omlása,<br />

Á'vad erdók' ejjele,<br />

Á' méfu vűglek' horpadása,<br />

lqjjaímmal megtele.<br />

165

meg,<br />

Csokonai a megfoghatat|an,ifrltós ldőt <strong>is</strong> Jőzsef Attila-i módon ragadta<br />

Téged szűlt e' a'Világ?<br />

Vagl a'Vitagot <strong>is</strong> te szűlted éppen?<br />

Mert ha csak níncs Napvílág,<br />

Nem mérhetünk időt mí semmiképpen.<br />

1Újesztendei gondolatok)<br />

Ah! egl vén Tölglnek allyában<br />

Lóttam a' sáppadt ldőt,<br />

Sereg szú pesgett markában.<br />

Ah, melly sírva kértem őt,<br />

Hogl törűlje kí belűem<br />

LILLÁT <strong>és</strong> a'bánatot! -<br />

De ő e!futott elűem,<br />

Könnyeze tt, <strong>és</strong> hallgatott.<br />

(Gróf Erdődyné őnagrságához)<br />

Az utóbbi versben a tölgu <strong>és</strong> azIdő <strong>is</strong>mert toposzként jelenik meg, ezt ető,<br />

síti a mindent lerontó sereg szú képzete <strong>is</strong>. Az ldő azonban a sáppadt jelzővel<br />

nem allegória többé, s a topikus r<strong>és</strong>zvétlenséggel ellentétes magataftása<br />

révén (Könnyezett, <strong>és</strong> hallgatott) a megfag}tatatlan, filozóftai fogalom végképp<br />

tárgliasul.<br />

A k<strong>és</strong>e i Csokonai-költ<strong>és</strong>zet bo nyolult s ors s z i m bólum a {D ebrccze ni Attila)<br />

a pillangó, melynek lényege a hernyó <strong>és</strong> a pillangő sajátos azonossága <strong>és</strong> különbsége.<br />

E képzetnek uglan nincs (verbál<strong>is</strong>) köze József Attílához, még<strong>is</strong> a<br />

két költő rokonságának rejtett összefügg<strong>és</strong>e bontható ki a segítségével.<br />

A sorsszimbólum alapja, <strong>és</strong> a leg<strong>is</strong>mertebb <strong>is</strong>,A'Píllangóhoz című vers önképe,<br />

166<br />

Áz én lelkem <strong>is</strong> hqfdanában,<br />

Mtnt te, vídám 's eleven volt;<br />

Míg !fi ús ágom tavas szában<br />

A' vírágzó LILLA btliolt:<br />

De most lomha, 's hernyó' móQjára<br />

Á,íás zkál a' ifanyar bdna ton,<br />

És a' mások múlatságdra<br />

M ag ána k ve rs - ko p o rs ó t Jo n.

Fontos a látszőlag archetipiku s évszak-ha sználat: a pillangó év szaka a íavasz,<br />

a hernyóé a tél, A fenti idézetet elők<strong>és</strong>zítő sor, az Órök tél dúlja létemet<br />

azonbanhatátozottan kilép a közhelyes évszakszimbolikaból: a té|-\ét sajátos<br />

összecseng<strong>és</strong>e <strong>és</strong> a folyam atszerű dúg"a ige fölerősíti az örók hangsúlyat.<br />

A hernyó a gtötrött, fáradt lét metaforája, evilági, v<strong>is</strong>szafordíthatatlan <strong>és</strong> -<br />

h<strong>is</strong>zen Órök tél dúlia létemet - végtelen. A versvégi sürgetó kérd<strong>és</strong>, de inkább<br />

kér<strong>és</strong> - mtkor lesz? - épp e végtelen végesre szabására vonatkozik:<br />

Óh, mtkor lesz, hogt bús kí4jában<br />

Le töl töm hernyó-él teme t,<br />

És szenEfedelem púpEában<br />

kta l s zo m szenved<strong>és</strong>e me t ?<br />

A virág-hernyo-pillangó hármasság korábban <strong>is</strong> megjelent, méghozzá<br />

kétszer <strong>is</strong>, na5lon hasonló képben:<br />

Tavas z lo t t él te m b ímb ój a<br />

De títkon rágván hernyója:<br />

korán hervadásra dűlt.<br />

Hernyóm, kíben glönyörködtem<br />

ptllangóvá vált előttem,<br />

'S;fttssebb Rósákra repűlt.<br />

(Impromptu es/ cseresznyefa ]evel.et rágó hernyóra)<br />

Ne hiQi a'nyQjason mosolygó,<br />

A' Grátzíák' kertébe' bo$lgó<br />

Lepkéknek, óh ne hiQj!<br />

Ezek tsak tli rózsákra;futnak,<br />

Es hirtelen véns égre jutnak;<br />

Ne htdd, n€m tart ez íg.<br />

En ís neveltem egt virágot,<br />

Kit lopva egl hernyótska rágott<br />

Em<strong>és</strong>znén édesen;<br />

De végre lepke vált belűe,<br />

'S ryijabb virtíg után elóle<br />

Eltűnt negédesen.<br />

(Fill<strong>is</strong>hez)<br />

A' Pillangóhoz hernyó létével ellentétben e két versben a hernyó a §önyörköd<strong>és</strong><br />

tátgta, a Filltshez címűben es/enesen hemyóska. A hernyó azonbanlopva,<br />

titkon rág, s a tragikus fordulatot épp azválgaki, ho5l a gyönyör-<br />

I67

ködtető hernyó valójában a csapodár pillangó álcája;4hernyo korán <strong>és</strong> hirtelen<br />

elhervasztja a virágot, melytt a hernyóból kibornjó pillangó elha5l, s<br />

más, ifiú virágokra repül, Az eleJn<strong>és</strong>zt<strong>és</strong>, a hervadás az i(lúság eltűn<strong>és</strong>e, A<br />

megújuló tavasz <strong>és</strong> ifiúság csapodár jelképe a pillangó, avirágvéges léte pedig<br />

e$lszeri, még a pillanatnál <strong>is</strong> rövidebb, számára nincs,megujulás. A két<br />

hasonló idézetben azonos a történ<strong>és</strong>, de e|tétő a vírág. A tavaszlott éltem<br />

bimbója a korán hervadásra dűlt vitág miniarűr monológja. A Fíllíshez című<br />

vers v<strong>is</strong>zont rejtett önmegsző|ítás, annak ellenére, hogt az első két szakasz<br />

aSzép Húgom figzelmeztet<strong>és</strong>e: Ne hí4ía'rlyqiason mosolygó [-.J Lepkéknek,<br />

óh ne híQi! Ennekbizonyításáta a ,,történetmondó" ad pé|dázatot a saját virágjátő|,<br />

ahol a maradandó hiány az édesen glötrő hernyó eltűn<strong>és</strong>e. Mindhárom<br />

pillangó-versben avirág-lét, az iflúság röpke pillanata s hervadása v<strong>is</strong>zszaíardíthatatlan,<br />

Pontosabban: megfoídítására csak a játékos deus ex<br />

machina képes, s e ponton a pillangó metaforához kapcsolom a Dorotac<br />

eg<strong>és</strong>zen más (?) vilrágát:<br />

DorOtO/a leveté a' vénség' szőnyegét,<br />

Mint a' kígló szokta téli lebernyegét<br />

t, .]<br />

Dorotqla Oporral mtnQjárt kezet tsapott:<br />

Levágatta tulkát, 's hívatta a' Papot.<br />

A komíkus eposzban e$zedül a szereleméhes, kicsúfolt vénlány értette<br />

meg a magára hagyott poétát, s az é|etműben a Lilla elveszt<strong>és</strong>e után íeltűnő<br />

egyéb vénasszonyok (Karnyóné, Dór<strong>is</strong>) valójában groteszk, ironikus költői<br />

önképek. Az évszakszimbolika, a hernyórágtavirág hervadása, azaz akorai<br />

<strong>és</strong> v<strong>is</strong> szavonhatatlan ö regség, a boldogságból-szerelembő v a|ő kizárat ás ke -<br />

serűsége mélyen }ózsef AttíIát idézi:<br />

168<br />

Szép a tavasz <strong>és</strong> szep a nyár ís,<br />

de szebb az ősz s legszebb a tél,<br />

annak, ki tűzhelyet, családot,<br />

már végképp másoknak remél,<br />

1Íme, hát megleltem hazámat..,)

Gyapay Lászlíl<br />

Kölcsey <strong>és</strong> a Csongor <strong>és</strong> ILinde<br />

Kölcsey minden bizonnyal a Csongor <strong>és</strong> Tünde első <strong>és</strong> legfiglelmesebb olvasói<br />

közé taytozot|., Az akadémiai ül<strong>és</strong>eknek köszönhetően 1831 január elejétől<br />

február végéig óppen akkor tartőzkodott Pesten <strong>és</strong> Pécelen,"' amikor Vörösmarty<br />

műve elha$lta a nyomdát.'u'Báttfay Lászlónak kúldött beszámolőja szerint<br />

a fr<strong>is</strong>sen megjeient darabot két hónap leforgása alatt háromszor olvasta el,<br />

,,Csongort oivasám Pesten; s mivel a drámaí actio nem képzeletim szerint ment,<br />

alkalmas hidegséggel. Itthon elolvasám másodszor magamban, s harmadszor<br />

<strong>is</strong>mét sógorasszonyomnak, Ezen harmadik olvasás megkapott. Ezer oda nem<br />

valók, <strong>és</strong> másképpen valók mellett <strong>is</strong>, Csongor kincs. Hidd el nekem édesbarátom,<br />

a mi Vörósmarrynk nagr költő, s ritkán naglobb, mint a Csongor sok he-<br />

1yeiben, Minden dramaturgiaiktitikázás ellenére, akárki mit mond, én a nemzetnek<br />

Csongorért szerencsét mondok".1u' Ebbő\ az érvel<strong>és</strong>t nem tartalmaző vé-<br />

1eményből kiderül, hogt a nagr dramaturgiai tanulmányokat (Kömer Zfinyljérű,<br />

A leányőrző) maga mögött tudó, elmóleti kérd<strong>és</strong>ekre fogékony Kölcsey csak<br />

lassan.iutott el oda, hogz a normatív értékel<strong>és</strong> elmarasztaló mozzanatai ellenére<br />

remekműnek tartsa a Csongor <strong>és</strong> Tündet A mára már régiessé váIt szerencsét<br />

mondkifejez<strong>és</strong>sel élve a nemzeti irodalom 1övőjérőIglakran szkeptíkusan nyi-<br />

Iatkoző kritikus'u' nem k<strong>is</strong>ebb el<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>nek ad hangot, min| hogl Vörösmarry<br />

színjátéka miatt kedvező sorsot jövendöl magának a nemzetnek.'8u Ezt a véleményét<br />

a k<strong>és</strong>őbbiekben <strong>is</strong> íenntartotta, mert mint Pulszlcy Ferenc tel)egz<strong>és</strong>éből<br />

182 Vö. Dóbrentei Gábor-I'uilcseyhez, Pozsony, 1830. nov 18. Kölcsl-ev, 109; Kölcsey*Szemere Pálhoz,<br />

Naglkároly, 1830. dec. 14. = KÓMz,IIt,375-376; Kölcsey-Bártfay Líszlóhoz, Narykároly, 1830. dec.<br />

15. : KÓM2, IlI,379-380; Kazinczy ós Kólcsey*SzemerePá7hoz, Pest, 1831. febí. 16. : KÖM2, lll,<br />

382-383; <strong>ME</strong>ZEI 1990. Saját beszámolója szerint Kölcsey 1831 januáí 9-én délelŐtt, öt <strong>és</strong> fél napi utazásuán<br />

érkezett Pécelre (vö. Köicsey-BártíayLászlóhoz, i831. jan. 9. = KÖM2, IIl, 381,). Pestrő vary<br />

Pécelrő minden bizonnyal 1831. február 26-án vagr 27-én indult Csekébe. Bártfaynak azt írta, hogl<br />

március 3,án&thaza (Kölcsey-Bártfay Lász,lóhoz, Narykároly, 1831. máIc. 11. : KÖM2, lli, 3s3.). Az<br />

indulás feltételezett dátuma úgy jön ki, hogl a v<strong>is</strong>sza útra <strong>is</strong> 5-ó napot számolunk. Egbevág ezzel az<br />

a tény, hogl KÁzinczy a február 28-i üi<strong>és</strong>ről levélben számolt be Kölcseynek, aki ekkor már nem volt<br />

Pesten (Kazinczy-Kölcseyhez, Pécel, 1831, márc.4. <strong>és</strong> 10. = Kazlev, XXI, 468469.).<br />

183 Lásd VÓRÖSMÁRTY 19B9,746_747.<br />

184 Kölcsey-Bátfay Ászlóhoz, Nagrkároly, 1831, ápr, 9. = KÖM2, Il1, 39o.<br />

185 Lásd p|. .,az a fájlalni való, hogi ezen mi litteraruránk oly szíik, oly kicsiny, [...] ol1y csekely, hog azt,<br />

ha felség sért<strong>és</strong> nélkül lehetne, méltán csak nehány kev<strong>és</strong> s privát emberek Steckenpferdjének keliene<br />

gondolnunk. A kifejez<strong>és</strong> egl kicsinyt kom<strong>is</strong>ch, de az <strong>is</strong>tenség tudja, hory ezen bohóskodásnál senkinek<br />

a szíve nem vérzik ttgt, mint az enyém. Én mindig úgy voltam, ha százan mondák, hogi haladánk, s<br />

virágzásba menni k<strong>és</strong>zülünk, én nem hittem; ha százan mondák,hog ezyag! aíflaz jól fog kiütni, én<br />

azttaítám,nem."(Kölcsey-SzemerePálhoz,Lasztóc, 1817. jún. 12._KÖM2,11I,259-260)<br />

18ó Vö. MNyÉSz<br />

t69

kiderül, 1833-ban az országgíjl<strong>és</strong>i ifiaknak <strong>is</strong> hasonló szellemben nyilatkozott:<br />

,Vörösmarty daramatikus munkái közt fKolcsey] legjobbnaktatja a Csongor<br />

<strong>és</strong> Tündét, mellyek[l] Calderoni nemben közelebb járnak a lytához."'"' Az<br />

alább következő gondolatfelvet<strong>és</strong> arra vállakozik, hogl egy o1yan létélményre<br />

hívja fel a firyelmet, mely Kölcsey különböző megnyilatkozásaibólvalamint a<br />

Csongor <strong>és</strong> Tündéből egraránt kiolvasható, <strong>és</strong> íry lehetséges magatázatként<br />

szolgálhat a rendkívül el<strong>is</strong>merő véleményére.<br />

,,Csak akkor vanjól valami munka, mikor márjobb nem lehet","' idézi felr<br />

kazínczy a fiatal kölcsey számára eglkori hivatali íelettese, pászthory sándor<br />

mondását. Ez az e$/etemes érvénnyel megfogalmazott szabály az adott<br />

összefügg<strong>és</strong>ben a költői alkotásmódra vonatkozik. Eszerint korrekcióvaii, fo,<br />

lyamatos javítgatással, cs<strong>is</strong>zolássalr érhető el az irodalmi mű tökéletességének<br />

lehető legnaryobb foka. Ezennel olyan valaki kapta ezt a szentenciózus<br />

tanácsot, aki mind általános, mind adott poétikai értelmében alaposan megfontolta,<br />

<strong>és</strong> olyan kimunkált, bensőleg átélt maximát formált belőle, melyet<br />

eg<strong>és</strong>z életében érvényesíteni törekedett, Kölcsey kritikusként már a tízes<br />

években megjelent bírálatiban nas/on hangsúlyos helyen utalt e szabá|yra.<br />

CsokonairóI k<strong>és</strong>zített rccenziőját azzal a tanulságga| zárta, hogl nincs<br />

,yeszedelmesb az írókra nézye, mint sokat írni", mert ez a gtakorlat - es/ebek<br />

mellett - ,,a munkákat gondatlank<strong>és</strong>zűletűekké teszi".''n Nem sokkal k<strong>és</strong>őbb<br />

a K<strong>is</strong> János verseiről szőló bíráIatban azt az őhaját fejezte ki, ho5l a<br />

,,megbecsülhetetlen' szeruő,,még eglszer adassa ki a maga verseit" <strong>és</strong> a hibák<br />

kijavításával ,,igzekezzékmégtökéletesb mustrát adni fiataljainknak".'9o<br />

A Berzsenyi-rccenziőban pedig azt nehezményezte, hogl a költő még a második<br />

kiadást sem t<strong>is</strong>ztította meg a vitathatatlannak ítélt hibáktól."'A Kölcseyben<br />

megnyilvánuló tökéletesség-igényt jól jellemzi, hogl 1126-ban egt<br />

kritikaelméleti fejteget<strong>és</strong>ben azt hangsúlyozta, hogl ,,a summum bonumot<br />

mind az eg<strong>és</strong>zliteratúra, mind az egles Iiterator előtt fel |...] kell mutatni,<br />

hory akik akarják, látniok lehessen, mely távolságban álljon még a' pálmakoszorű".<br />

Pillanatnyilag nem a summum bonum meghatátozásának mikéntje<br />

<strong>és</strong> nehézségei érdekelnek, hanem az abeállrítódás, mely kerüli, hogl a kritikusnak<br />

1<strong>és</strong> általaban az embernek) ,,a legfentebb tökéletesség utánbuzdítástóI<br />

e| kelljen szoknia, s a hibák eránt búnös kedvez<strong>és</strong>sel v<strong>is</strong>eltetnieú .Isz Az<br />

187 |dézí Staud Géza: VÓRÓSMARIY 1989,841-<br />

188 KAzií|czy-Kblcseyhez, §zéphalom, 1808. aug. t9. = KazLev, \"I, 36. Vö. Kazinczy*K<strong>is</strong> ]ánoshoz, Várad,<br />

7794. márc. 4. = KallÉv,11, 343-344,<br />

189 KöLcsEY Csokonai vitéz lúihtífu_mttnkáinak kitikai megítéltet<strong>és</strong>ek: KöM2, 1, 413.<br />

i90 KóLCSEY K<strong>is</strong>'János versei = KóM2, 1, 41H19.<br />

t9 t KöLCsEu, aeasenyi Ddníel versa : KóMz, I, 426.<br />

tsz rÖucsry, Kómer Zrínyljérű = KöM2, I, 533.<br />

170

t B30- 1 83 1 fordulóján papína vetett, összegző, kritikaetrméleti tanulm ányában<br />

a tökéletesed<strong>és</strong> kérd<strong>és</strong>e nemcsak a megvalósult mű szempontjábói merült<br />

fel, hanem a műv<strong>és</strong>z önfejleszt<strong>és</strong>e <strong>is</strong> a vizsgá|at tárgta lett. Kölcsey arúl<br />

aveszéIyérőlbeszélt, hogl ha szűk körre szorul a műv<strong>és</strong>zi érdeklőd<strong>és</strong>, az<br />

alkotó ,,hamar kimeríti magát; gondolati <strong>és</strong> képzelményi mindég us/anazon<br />

egy ideákkal s képekkel foglalatoskodván egl oldaluak maradnak, sifog,lnak<br />

ínkább mtnt nevekednek.Dl93 (Kiemel<strong>és</strong> tőlem. - Gy, L.) Kölcsey itt azt" a sok területre<br />

érvényesnektartott benyomását" fogalmazta meg, hogi amennyiben a<br />

(műv<strong>és</strong>z)ember lemond az előrelép<strong>és</strong>re, a tökéletesed<strong>és</strong>re való iglekezetről.,<br />

az addig eiért minőségi szLnt a hanyatlás törvéílyszetűveszéIyének van kitéve,<br />

Élete egz igen fontos <strong>és</strong> drámai pillanatában, amikor 1B35. február 9-én<br />

az országgtűl<strong>és</strong>tőlbícsúzott, <strong>és</strong> rövid beszédében a legfontosabb tételeit fog-<br />

Ialta Össze, a nemzetre vonatkoztatva fogalmazott meg hasonló gondolatot:<br />

,,,\zok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképpen a<br />

maradás szőnak több jelent<strong>és</strong>e van, Korszerinti haiadás épen maradást hoz<br />

magával; veszteg maradás következ<strong>és</strong>e pedig senyved<strong>és</strong>."'no Eglénre <strong>és</strong> közösségre<br />

e$zaránt érvényes tehát a tétel, hogz a jobbra való törekv<strong>és</strong> hiánya<br />

elkerülhetetlen hanyatláshozyezet. Akorszerintí haladás * épen maradás ílletve<br />

veszteg maradás - seryned<strong>és</strong> fogalompár szembeállítása egrértelművé<br />

teszi, ho$l a folyton váLtoző körülmények miatt, egl elért minőségi fakozat<br />

puszta fenntartásához erőfeszít<strong>és</strong>te, energiabeíektet<strong>és</strong>re van szükség. A<br />

Paratnes<strong>is</strong>ben, mely feltehetően 1B34-körü1, tehát az országgtíil<strong>és</strong>i működ<strong>és</strong><br />

során keletkezett,'g5 szintén felbukkan ez a gondolat, de ezennel már álr.alános<br />

törvényként, morál<strong>is</strong> tartalommal telítette,fl ,,dz ember tökéletesülhető<br />

teremtmény; s mint olyannak meg <strong>is</strong> kell magát bizonyítani. Minden, ú5lmond<br />

a költő, ami felfelé nem hág, 1efelé süllyed;'nu <strong>és</strong> ígz kell az emelkedni<br />

megszűnt embernek <strong>is</strong> süllyedni, s ki nem tudja, miképpen őt a süllyed<strong>és</strong><br />

193 KóLCSEY, Kritika : KöM2, 1, óó5.<br />

tss KÖLcsry Búcsú az orszógos rendektóI : ttÖtvtz, Ii, ióó, Eríe az adaíta szabó c. zoltánhívta fel flglelmemet,<br />

amit ez úton köszönök.<br />

tgs LuxÁcsy tssr.<br />

196 Kölcsey Horatiusra uta1. Vö. ,,Ha nem ét fe1 az átlagos úryvéd l <strong>és</strong> a jogász ery Messaliával szónoki<br />

téren, / <strong>és</strong> nem <strong>is</strong> oly tudományú, mint Casceilius Aulus, / Még<strong>is</strong> t<strong>is</strong>ztelik. Ám közepes költőn soha<br />

ember, / <strong>is</strong>ten s könyvesboltkirakat nem fog könyönilni! l Mint kedves lakomán sértő a ham<strong>is</strong> zenehang,<br />

<strong>és</strong> / bánt az avas kenet <strong>és</strong> Szardínia méze a mákon l- merth<strong>is</strong>z ezek híján <strong>is</strong> meglett volna ebédűnk<br />

-, / íg, ha az emberi szív örömóért felfedezett veís í hajszállal rosszabb a tökélynél, hul1 le a<br />

mélybe." (HORATIUS, lrs poetica, 369*378 sor = HORATIUS 1961, 595. Murakózi Gyula fordítása.)<br />

Kölcsey létélményének rneghatátozó voltára mutat, hogl míg Horatiusnál nem általános tétel fogalmazódik<br />

meg, h<strong>is</strong>z más elbírálás alá esik az üg,véd, <strong>és</strong> más alá a költő, addig Kölcsey Horatiusra hiyatknzva<br />

egletemesnek mondott törvónyt állít fel, Hasonló eljárás figlelhetó meg kitikaelméleti töredékében<br />

<strong>is</strong>: ,,A kritika [...] minden művet a legfelsőbb tökélethez mér; s amint ahhoz kózelebb vary<br />

távolabb állani találta, úry mondja ki felette kemény eglenességgel ítéletét. Mert nem megtanított-e<br />

már még Horác bennünket, hogz a költ<strong>és</strong>ben semmi középszerű nem talál kegzelmet? Minden ami<br />

nem íelfelé siet, alant marad. Minden ami a felső ponttói távozik, lefelé szál1.<br />

Si paulum a summo d<strong>is</strong>cessit, vergit ad imum." (KÖLISEY,Ieg/zetek,a kittkáról <strong>és</strong> poéz<strong>is</strong>roZ = KÖM2,<br />

|, 648_649.)<br />

1T1

es/enesen az ál|athoz ragadja le?"'n' A fejlőd<strong>és</strong> lehetőségeitbiztosító embermodell,<br />

a belsőleg motivált erkölcsi kötelességétz<strong>és</strong>, a szabadvái|asztás lehe_<br />

tősége <strong>és</strong> az abbó| fakadó felelőség az egrik oldalon, az animálís lét fenyegető<br />

veszélyétzete a másikon jellemzi Kölcsey beállítottságát, Annyira fontos<br />

<strong>és</strong> meghatározó lelki he|yzetrőlvan szó, hogr néhány lappal k<strong>és</strong>őbb önf,eledten<br />

- ígaz kev<strong>és</strong>bé általános igénnyel - szinte v<strong>is</strong>szatéved ehhez a gondolathoz,<br />

<strong>és</strong> ahazaszeretet kapcsán újra az önfejleszt<strong>és</strong> köteiességérő| <strong>és</strong> az ennek<br />

elmulasztásával jfuóveszélyről beszéI, amikor vit:athatatlan Ényként ál-<br />

Iapítja meg, hory ,,az embet, ha értelme s érzelme körét gondosan nem szé,<br />

lesíti, keskeny s mindég keskenyb határok közé szotú|".'nu Kölcsey eg<strong>és</strong>z é|et&e<br />

jellemző a most bemutatott létélmény; az hogr míg egrr<strong>és</strong>zt étzékeli a<br />

tökéletesed<strong>és</strong> felemlő lehetőségét, fenyegtően nehezedik rá az a nyomasztó<br />

tapasztalat, hory a gzengeség <strong>és</strong> a konilmények szerencsétlen alakulása<br />

örökre megakadályozhatják az emberben rejlő lehetőségek megvalósítását, s<br />

ígr a méltősággal mególt életet.<br />

Ennek a íeny egető, |ehűzó erőnek a hat ását v áItoző formákban eg<strong>és</strong>z éIetében<br />

érzékelte. Alig 23 évesen úry emlékezettv<strong>is</strong>sza az l1lO-ben Pesten e1-<br />

töltött időte,'n'mint amelyet olyan emberek társaságában iöltött ,,kiknek szíveik<br />

felsőbb szépségek étz<strong>és</strong>ére nyifva állanak". Az inspiráló közegbőL távoli<br />

otthonába, Álmosdra érkeztekor tele volt ,,nary érz<strong>és</strong>ekkel, mint az elválsztottak",<br />

de a ,,mindennapi élet unalmai közt" szinte <strong>és</strong>zre sem vette ,,midőn<br />

e5l közönséges földmívelő lett" belőle.'oo Úgy érezte, a szakráI<strong>is</strong> szférával<br />

kapcsolatot tartó elváIasztottak, kiválasztottak kózül feltűn<strong>és</strong> nélkúl<br />

húztale magához a ,,profanum vulgus", melyet lelke jobb felétől idegennek<br />

véLt, h<strong>is</strong>z mint mondta, tapasztalásból tudta, hog barátaival ellentétben a<br />

műveletlen tömeg verseit nem fogadja örömmel.'o' Nemcsak a mindennapias<br />

környezet töltötte el szorongással, hanem az <strong>is</strong>, hogl elképzel<strong>és</strong>e szeúnt a<br />

tökéletesed<strong>és</strong>hez szükséges belső energiák az életkor előrehaladtáva| fogtnak.<br />

,,Eljön az idő - írja Kállay Ferencnek 25 évesen, már előre aggodalmaskodva<br />

-, hogy az i$ű tűz elalszík bennem <strong>és</strong> benned <strong>is</strong>, s környülményeink<br />

kényszerítenek bennünket a közönséges emberek klassz<strong>is</strong>áhozközelíteni'..202<br />

Azigazánjelentős alkotás elmaradásának, a tökéletesed<strong>és</strong> sikertelenségének<br />

nyomasztó élményét nem enyhítheti, <strong>és</strong> a következményeket nem változtathatja<br />

meg az a tény, hogr a kudarcért a körülmények <strong>is</strong> felelősek lehetnek.<br />

Erről töprengve írta 1814 elején Döbrenteinek nem kev<strong>és</strong> szorongást tükröző<br />

sorait: ,,midőn elmentünkkor |értsd: halálunkkor] <strong>is</strong> éreznünk kell, hog fá-<br />

tgz ttÖt csrY Paraínes<strong>is</strong> : nötr,tz, |, 1102.<br />

198 KÖLcsEY Parainesís = KÖM2, I, 1 loó.<br />

loo Öné|e*aizi levele szerint 1810. január végétő őszigvoltPesten. Lásd Kölcsey-Szemeréhez, Pozsony,<br />

1833. márc. 20. : K)lcslev, 143,<br />

200 lblcsey-Szemeréhez, Álmosd, 1813, máj. 22. = KÓMz,II].,75.<br />

201 Kölcsey-Döbrenteihez, Álmosd, 1813. §zept. 25, = KÖM2, III, 94.<br />

202 Iíblcsey-KállayFerenchez, Nag;károiy, 1815. máj.30, = KöM2, IIl, 181.<br />

l72

adásunk az eg<strong>és</strong>zre nézve füstbe men|, § töreked<strong>és</strong>eink rezultátumok nélkül<br />

maradtak - meg fog-e azon gondolat majd nyugtatni: Te megtettél mindent,<br />

amit tenned lehetett, s önnérz<strong>és</strong>ed legzen jutalom ..,? Kicsiny vigasztalás va-<br />

|óban, midőn a soísot vesszük eIő, s azt mondjuk, hogl ez nem eshetett másképpen.<br />

Ott, hol nincs többé helye a reménynek, nem jöhet fel eryéb a kétségbees<strong>és</strong>nél'.203<br />

A bukás irányábaható erőkközösségi §zinten való érvényesül<strong>és</strong>ének<br />

sorsszerűnek érzett jelenlétéről tanúskodik az életmű köz<strong>is</strong>mert<br />

záródatabja, a Zinyi másodík éneke, hol a vers végső változatában a sors<br />

megmásíthatatlan ítélete hangzik íel :<br />

Áaást adék, sok magzaí.ot, honodnak,<br />

Mellyén kiket táplál vala;<br />

'S másokra yársz, hogl érte vívni fognak?<br />

önnépe nem lesz védfa\a?<br />

Szív lélek el van vesztegetve rátok;<br />

Szentharczra nyifva várt azut;<br />

'S ti védfalat körűle nem vonátok;<br />

Ő gáva fajt szült, 's érte sírba jut.'on<br />

Az illúkori tépelőd<strong>és</strong> <strong>és</strong> a k<strong>és</strong>ei költemény még akkor <strong>is</strong> uglanarra a fenyegető<br />

etőtétre enged úlátást , ha az első esetben a körülmények teszik kétségessé,<br />

hogr a tehetség maradandó értéket ltozzonlétre, a másodikban pe,<br />

dig a közösség önhibája miatt nem élt a szerencs<strong>és</strong> lehetóségekkel. A legfontosabb<br />

kózös mozzanat mind a két esetben az, ttogr az ember elveszti a<br />

szenttel, a|étezőkvalódi birodalmával a kapcsolatot, <strong>és</strong> az életét a mulandó,<br />

a profán jeglében tölti el,<br />

A Vörösmarty-szakirodalomban újra <strong>és</strong> újra felbukkan a kérd<strong>és</strong>, hogl mi<br />

motiválja Mirígr ellenségességét csongorral <strong>és</strong> Tündével szemben, Gyulai Pál<br />

bevallottan nem tud eligazodni azan, ,,hogt mí&t üldözi Mirígz a szerelme,<br />

seket", Horváth János felveti, hogl Miríry az ősgonosz, aki a jótett fejében<br />

bosszút esküdött, <strong>és</strong> Csongor ,,büszkesége szawát" körmei közé akattakaparintani<br />

(148*7ő2),'o' hory Tünde a ,,boszorkánydombra", tehát uirígl területére<br />

ültette a fát (49-56), hogy Miríry a sajátlányát akarta feleségul vétet-<br />

ni Csongorral, ós e házasság révén ő akart uralko dni (3í2-31,6) , hogy a cso-<br />

dafa g,lumölcsét magának akarta megszerezni 06a1-2605), <strong>és</strong> reméIte az<br />

aranyalma megifiítja (3209*3212). Ezek az összetattoző mozzanatok azon-<br />

203 Kölcsey*Döbrenteihez, Ámosd, 1814. jan. 21. = KÖMz,IIi, 121.<br />

zoe KöLcsEy 2aü,176, 1014-1017.<br />

2o5 Ahivatkozott helyek sorszámát itt <strong>és</strong> a továbbiakban VÓRÖSMÁRTY 1992 alapján adtam meg.<br />

Iló

an nem győzik meg magát Horváth |ánost §em, mert Gyulaihoz hasonlóan<br />

Ő <strong>is</strong> oda jut, ho$l nem ,yilágos, miért ellensége tMirffi Csongornak <strong>és</strong> Tün_<br />

dének", A legfr<strong>is</strong>sebb összefoglaló tanulmányban Taxner-Tóth Ernő lényegében<br />

irí$zséggel magtarázza Miríglnek a szerelmesek iráni gíilöletét:,,csongor<br />

fiatal, szép, szerc|emre, teremt<strong>és</strong>re alkalmas <strong>és</strong> eglén<strong>is</strong>égéből, származásából<br />

adódóan egyaránt szabad. Az QtegMiríry rút, k<strong>is</strong>zikkadt, kiábrándult,<br />

álmodozásra, szerelemre eglaránt képtelen : szolgája tönkrement testének,<br />

az álmatlanságnak, éhségnek, szomjúságnak, terméketlenségnek, íájdalmaknak;<br />

<strong>és</strong> szolgája Csongor [.,,] családjának <strong>is</strong>. Mi kell még, hogy gyűlölje<br />

iflú urát", akinek mindene megvan, ami neki híányzík."'ou Magam r<strong>és</strong>zéről a<br />

felsoroit okokat egl olyan elemmel szeretném kibővíteni, amely a mű eg<strong>és</strong>zének<br />

értelmez<strong>és</strong>ére kihat, <strong>és</strong> egrben kölcsey most társialt létélményével <strong>is</strong> vi-<br />

1ágosan kitetsző párhuzamot mutat.<br />

A darab elején úry lép színre C§ongor, mint aki hosszú, eredménytelen<br />

vándorútról érkezett haza. Bolyongásai során ,,[s]emmi földön nem" találta<br />

azt, aki álmaiban él, a ,,dicsőt, az égi szépet" (3-5). Erdemes kicsit elidőzni<br />

a dtcső je|ent<strong>és</strong>énél. A biblikus szótfuak szerint a héber <strong>szövege</strong>kben a dtcsőséget<br />

a kábód (vö. kóved), a súly fogalmát hotdoző szó jelöli. Egrlétező fontosságát,<br />

t<strong>is</strong>zteletét, <strong>és</strong> írydicsőségét a létében megnyilvánuió súlya határozza<br />

meg.,,A héberben tehát -- folytatódik a magzarázat -, a görögtől <strong>és</strong> ma,<br />

gyartól eltérően, a dicsőség nem annyira a hírnevet jelöli, mint inkabb a súly<br />

alapján felbecsülhető valőságos éttéker.."'o' Azt a hatást, azt a dícsőséget,<br />

amely befolyása révén belőle kiárad.2ou A magzar érte\mezőszőtát elsíként<br />

valóban a hírnévhez kapcsolódó jelent<strong>és</strong>mez őt adja m€$: ,,Olyán

fénytő| körúlsugárzott, Dicsőült arcz, dícsőült szent,3) A szentek sorába helyezett.<br />

Dicsőtilt kírályaink István <strong>és</strong> László.4) lstenben boldogult, Istenben<br />

elnyugodott,nzll A szőtárakon túl, egléb adatok alapján <strong>is</strong> kimutathatő ez a<br />

jelent<strong>és</strong>árnyalat. A legszembetűnőbb, hogz a dicső szó alkalmas az Isten<br />

megnevez<strong>és</strong>ére. Garay János Szent Lászlójában az égi látomás leírásában o1vashatjuk;<br />

,,Ki mer<strong>és</strong>zli vakmerően látni őí., l ^ dicsőség sugárkörében<br />

d icsőt? " "' A Vö rös mar ty által igen t<strong>is</strong>z telt Berzsenyi p edig a Fo h á s z kodá sb an<br />

ír ígr: ,,Buzgón leomlom színed előtt picsőt"" A biblikus nyelvben az Úr dícsősége<br />

illewe /ahve dicsősége kiíejez<strong>és</strong> az önmagát kinyilatkoztató Istent<br />

jelöli,"o A mózesi könyvek szerint az Isten dicsősége ,,Jahve mérhetetlen fölségének,<br />

mindenek fólött<strong>is</strong>égének kölső megjelen<strong>és</strong>i fotmája, amely nem sérti<br />

aláthatatlan Istent (vö. Kiv 33, IB*23), de még<strong>is</strong> lehetővé teszi számára a<br />

földi ember előtti megnyilatkozást, saját maga kinyilatkoztatását"''' Bizonyosan<br />

nem íüggetlen a biblikus nyelvtől, hogl főnévként a dtcső (vag aközős<br />

tőbőI eredő más származék) alkalmas a legfőbb, a végső \étező(k) illewe<br />

érték(ek) megnevez<strong>és</strong>ére. Berzsenyi 1B15-ben Dukai Takács Juditot megszőlítva<br />

mondja: Te ,,fényesb útra térsz, l [...] hol a poös<strong>is</strong>' nyájas Istenei, l Sze-<br />

münkhöz illő foldi öltözetben / Enyelgve zátnak karjaik közé, l 'S a' Symboláknak<br />

hímes fátyolában / Öleltetik meg a Nag;zot 's Dicsőt".''u Vörömarry<br />

1B2Ovégénevagl 1821 e|ején pedig ezt írja: ,,Emelkedő erőveI andalog, / 1e1kem<br />

rokon sugáridon, nagy Égl l vaúzs kezekkel von föl anglaiom l A jő' ,<br />

dicső', szép' honnja' szent körébe, / holott ezer képekben állanak l azok, miket<br />

csak imádva t<strong>is</strong>ztelek".'" Ehhez hasonlóan melléknévként grakran tűnik<br />

fel a dtcső a legfőbb létező (Isten) vagr vele kapcsolatbanlévő, tőle szátma,<br />

zó dolgok minősít<strong>és</strong>ére, A reíormátus haglományban ma <strong>is</strong> élő Szenci Molnár<br />

Albert zso|tárfardításaiban eglebek mellett előfordul a ,,dicső templo-<br />

modba", ,,dicső nevedet","u ,,Az <strong>is</strong>tennek dicső heg/e", ,,dicső szentségében<br />

[értsd: szentélyébert]""' szőszerkezet. Érthető módon a szetkek <strong>is</strong> megkaphatják<br />

ezr. a jelzőt, mint például Faludinál: ,,Ditső Isívánl Nary Királyunkt /<br />

Tóged' ég 's föld magasztal"."o Berzsenyi ,,az egek dicső pompája""' kifejez<strong>és</strong>thasználja,<br />

míg Vörösmartyná| az lsten három kiemelt tulajdonsága között<br />

szerepel a dtcsŐ: ,,'S a' nemzet <strong>is</strong>ten képe lesz, / Nemes, nagl <strong>és</strong> dicsŐ, l<br />

211 CzF; Vó. MNyÉ,Sz.<br />

212 GARÁY 1886-i887, IIt, 163.<br />

213 BEMSENYi 797q, 84. Vörösmarty Berzsenyi emlékére írt versében utal a Fohószkoddsra, ,,Az Íhletennek<br />

[Berzsenyi] ajkairól dicsőn / Kelt a' mer<strong>és</strong>z dal, meghaladá porát / A lomha földnek 's fellegen tú1 / A napot<br />

<strong>és</strong> nap, urát koszönté." ryónösnnanw Berzsenyi emléke: vÖnÖslaanry 9ó0-1962,1I, 216.)<br />

214 vö. BTSZ, 230. ha§áb,<br />

2t5 HL, Isten dicsősége címszó,<br />

216 Dukaí Takócs lttdíthoz = BERZSENYI 1979, Ií8-119.<br />

217 Áz lfúscíg <strong>és</strong> Áxatlanság : VöRöSMARTY 1,g6o-Is62, í, 159.<br />

u8 LXuI. Zsoltór: SZENCI 1984, 1ó5.<br />

21g IXVII Zsoltár = SZENCI 1984, 180, 185,<br />

220 Szent István Kírályhoz = IIALUDI, I, 70.<br />

221 A' Reggel = BERZSENYI 1979,45.<br />

t75

Hatalma, üdve <strong>és</strong> neve / Az éggel méíkező.""' A felhozott példák világosan<br />

mutatják, ho$z a dicsőnekvan olyan jelent<strong>és</strong>e, melyben meghatározó a szaktáL<strong>is</strong><br />

mozzanat. Ezt az <strong>is</strong> bizonyítja, hogt számos olyan példát lehet idézni,<br />

ahol a szent <strong>és</strong> a dicső szó párhuzamos nyelvtani szerkezetben szinte szinonimaként<br />

fordul elő. Iiyen esettei találkozunk Szenci Molnár zsoltárfordításában;<br />

,,Dicsérjétek az Llrat, t NdiatoX az ő szent voltát, l L..,J l Dicsérjétek<br />

hatalmát, l Mellybő| ő dicső voLtátl Minden veheti esiében."''3 Berzsenyinél:<br />

,,Gyönyöne nyilt szív nyiladozza l A szeretet' csuda két virágít: l ll szent<br />

Poez<strong>is</strong>zt <strong>és</strong> a' dicső erény","* Garay Jánosnál: ,,A dicső hőst, kit magaszta7<br />

énekem / Rég dicsönek, szentnektartja nemzetem.""'<br />

V<strong>is</strong>szatérve a Csongor <strong>és</strong> Ilinde nyitójelenetéhez, megállapíthatjuk, hory<br />

a ,,dicsőt, az égi szépet" szerkezetben az ,,égi szép" értelmező-jelző a dtcsőIehetséges<br />

jelent<strong>és</strong>eiből arra szűkítí az értelmez<strong>és</strong>t, melyben jelen van a szakrál<strong>is</strong><br />

mozzanat. Csongor tehátvándorlása során a földi világban a profánnal<br />

szembenálló szenttel keresett kapcsolatot, Ennek per§ze az a feltétele, hogl<br />

képzete leglen róla. Bolyongásból céljavesztetten éppen olyan helyre érkezett,<br />

ahol a Tünde által ültetett, égi eredetíj, csadafa virít, Ennek a ténynek a<br />

tudatosodása arról gtőzhetné meg hősünket, hogl az éginekvan realitása az<br />

evilág<strong>is</strong>ágban. Afát meglátva Csongorban felsejlik annak íöldön túli összetevője<br />

(,,ott egy almatő virít, l Csillag, grönry <strong>és</strong> földí ágből, l Hátom ellenző<br />

világból, l Új ie|ensée, új csoda." [13-15]), áe az erre vónatkozó bizonyosságot<br />

a fa tövében megkötözve talált mirígltőlvárja. Aboszorkány azonban<br />

feltűnően vonakodik igazolni Csongor sejt<strong>és</strong>ét. A mintegl 120 soros, hosszadalmas<br />

párbeszédben Mírígl többször megpróbálja elterelni Csongor íigzelmét<br />

a valódi kérd<strong>és</strong>ről, <strong>és</strong> a többszöri erő<strong>teljes</strong> kényszerít<strong>és</strong> hatására,kelletlenül,<br />

csak lehetőségként mondja eI az almafa tündéri szátmazásá|: ,,Ha11,<br />

jad, űrfr' mely glanúffi váíl: / Innen tündér, szép \eányzó, l Aki e fát ülteté<br />

tán, lHordja v<strong>is</strong>sza, mint sajátját, l !\z arany grümölcsöt <strong>is</strong>." (143-147) A<br />

Mirí5ltől megszeruett tudás megőzi csongort, hogl nem irreál<strong>is</strong> törekv<strong>és</strong><br />

az evilági körülmények között a szakrál<strong>is</strong>t tekinteni orientációs pontként. A<br />

korábban iránywesztettir]ú, aki úry éíezte, hogz szél sodorta levélként hányódik<br />

("Mo§t, mint elkapott levél, / kit sűvölwe hord a szél, / ny,rrgtalan vagyok<br />

magamban" 16-8]), most határozottan cselekedve a megszentelt hely<br />

védelmében lép fel; ,,de menj el - mondja Miríglnek -, l |...1 / Mert ha még e<br />

szent helyen / ltt taláIlak, eltemetlek." (149-152) (Kiemel<strong>és</strong> tőlem. - Gy. L.)<br />

E jelenetet követően Csongor monológja hangzik fel, melyben kétszer íordul<br />

elő a dicső sző, mind a kétszer a szent szinonímájaként. A főhős először<br />

a fát jellemzi (,,Szép fa, kertem új lakőja, / Me|y mint nem várt ritka vendég,<br />

/ Félig flold, ftlig dicső ég, / Ösmeretlen kéz csodá ja l Íúlsz e|őttem, s a kopár-<br />

222 Honszretet = VÓRÖs},ilARry §60-1962, ll1,74.<br />

223 cL. Zsoltár = SZENCI 1s84,3s3.<br />

224 Á' Poez<strong>is</strong>z, hqjtíanta : BERZSENYI 1979, 1 52.<br />

225 Szent László = GARAY 1886-1887 , 11|, 137.<br />

176

a lÉletet, fényt gazdagságot, / S hintesz álmot a sóvárra," [163-169]), majd<br />

ahatqrí alakjában íeltűnő Tündét (,,Ah, de mit tekint szemem? l Szerelemnek<br />

rőzsaszája, / Mondd, minek neyezzem őí., l A nem földit, a dicsőt?"<br />

[1B1-1B4]). A Tünde itánt érzett szerelem keres<strong>és</strong>ében Csongor számára<br />

olyan célképzet jelenik meg, mely meghatározó mozzanatként foglaljamagába<br />

a szentet, Ilyen orientációs ponttal az összes szercplő közül egledül ő rendelkezik.<br />

Az ördögfiak a létez<strong>és</strong> a|ső szférájához tartoznak, amit jóI mutat,<br />

hog az V felvonásban a könilmények szerencs<strong>és</strong> alakulása folytán csupán<br />

anyagi haszon reményében szegődnek Tünde szolgálatába: ,$z Mirí5z a vén<br />

gonosz. l l...] l Hársfa-lyukba cövekeljük; / [.,,] l h tündér ezt|átni fogja; l S<br />

végtelen jutalmat ád." (3246-3253). A három vándor értetlenséggel <strong>és</strong> ebből<br />

fakadóan lenéz<strong>és</strong>sel fogadja Csongor kérd<strong>és</strong>ét, mikor az Tündérhon holléte<br />

íelől érdeklődik. A Kalmár <strong>és</strong> a Fejedelem saját földi értéküket azonosítják az<br />

égi szf&áva\ (Italmár: ,,Itt van zsebemben a tündérvilág, l ltt láthatod meg,<br />

jercze,légt buvár." L714*7|5]; Fejedelem: ,,Tündérhon ott van , ahol én varyok,"<br />

[750]), <strong>és</strong> evilági eszközökkel arra törekszenek, hogz a fény <strong>és</strong> sötér<br />

ségúrává váljanak (Kalmár: ,,Az éjet nappá, éj)é a napot. lYarázslom által"<br />

|699-T0O]i Fejedelem: ,,mígleszáll ott, itt már fenn ra5logjon l Szolgálatomban<br />

a nap, s birtokom, l Mig én leszek, ne lásson éjszakát." |732-734]), aTudós<br />

pedig hiteltelen álomnak béIyegzi a Csongor által keresett világot (,,Kö1,<br />

tők vllága, szép tündéwilág, / Mi kár, ho$l álom, g;rermeknek való"<br />

|BZ7-B2B1) A tündérként pip<strong>is</strong>kedő Ilma kerül - ha lehet ilyet mondani - fizikailag<br />

a legközelebb a szakráI<strong>is</strong> szférához, de az ezkánt való <strong>teljes</strong> érzéketlenségét<br />

jól mutatja, hory azÉ1, az univerzum (eryik) alapvető hatalma közelében<br />

képtelen felfogni a helyzet fontosságát , <strong>és</strong> űgr sző|al meg mintha a<br />

piacon lenne: ,,Ah, szegény bús asszonyságnak / Millyen furcsa álmai vannak!"<br />

(2722-2723) Balga ebből a szempontból megíelelő társa Tündének.<br />

A fontos szereplők értékorientáciőjából tehát az következik, hogz Csongor<br />

az egret|en, akinek van képzete a szentről <strong>és</strong> ígr képes cselekedeteit a profánná1,<br />

a mindennap<strong>is</strong>ágnál magasabb mércéhez szabni. Ha ezt az ftányultságát<br />

sikerül megőriznie, kívül kerülhet a nevében <strong>is</strong> pusztulást jelentő Mirí,gz"u világán<br />

<strong>és</strong> ezérr. hatalrmán. ltt érthető meg, miért lett volna a boszorkánynak<br />

olyan fontos, hogr elfedje Csongor elől atényt, m<strong>is</strong>zerint van realitása,annak,<br />

hogr az égi valóság megjelenik a földön. Mirí5z stratégiáját a nyitójelenetbeli<br />

kudarca vtán azhatározza meg, hogl az tündérrel való szerelem iehetőségéről<br />

megbizonyosodott Csongort olyan helyzetbe hozza, me|y artőI gr6zi<br />

meg, hogl egz fdldi íétfr, számáta pusztán nyers, érzéki kapcsolat lehetséges.<br />

Miríry első próbálkozása,hogt Tünde hajáből levágott fürttel megcsalja Csongort.<br />

Sikere reményében bizakodva mondja: ,,Megvan, megvan! E hajakkal/<br />

Elborítom lányomat. / Csongor lássa, s megcsalódjék, / Karjain elandalodjék,<br />

226 AX|X, században még élt a miigl szó valamilyen pusztító betegséget, pl, pest<strong>is</strong>t, kolerát jelentő változata.vő.<br />

CzF; MNyÉSz; VÖRÖSMARTY 1992, 13; Vörösmarty 19Bg,Bo2.<br />

177

S akkor én uralkodoyl.t (312-316) Egy mesei alaptípus, az ötegasszony a<br />

kitá|ytthozpróbálja feleségül adni leányát, a darab kontextusában újjelent<strong>és</strong>t<br />

nyeí, usian<strong>is</strong> a szent <strong>és</strong> a profán kettősségének erőterébe keült hős megpróbáltatásainak<br />

megjelenít<strong>és</strong>e mellett az égi métcéhez Lgazított etika esélyei kenilnek<br />

mérlegre, Mirígy úgy kívánja kiterjeszteni uralmát Csongorra, hogz integrálni<br />

akarja őt a fold-elvű"'világba, valóra akarja váitani, amit átokként<br />

kívánt neki: 'léry<br />

oiyan, mint Miríry" v2).Ezen szándéka második próbál-<br />

kozásánál még világosabbá válik. Ekkor össze akarja fektetni abeszé|ő nevű<br />

Ledérrel, nyilvánvalóan arra törekedve, hory elfelejtesse hősünkkel az égi<br />

szerelem rcalitásátl ,,S ma.id, ha Csongor álom áIta| l Elszalasztá kedvesét<br />

[Tündét], lEztfLedétt] ölelje megcsalódva. lShah, ha majd aförte|enből l<br />

Énrea éi írtózni kezd l Önmagátót, életétől,/ [...] / És örökre, mindörökre / Látja<br />

tíitni szép wlágát, l A szetelmet, édes álmát: / S keble, mint az elhaglott<br />

ház, lOly rideg, bús, oly komor |esz, lAkkor 1ásson engem ülve, l Örömemben<br />

énekelve, l megnyílt sírja szélein." (1BB5-1901).<br />

Az elmondottakból felsejlik a párhuzam a között az erőtét között, melybe<br />

a darabban Csongor ke rult, <strong>és</strong> melyet Kölcsey eg<strong>és</strong>z pá|yáján érzékelt. Csak a<br />

szentet, a summum bonnum-ot szem előtt tartó célképzeí., <strong>és</strong> az ennek érdekébe<br />

tett folyamatos energiabefektet<strong>és</strong> őtizhet meg eglént <strong>és</strong> közösséget attól,<br />

hogl a föld-elvű mindennap<strong>is</strong>ág, a profán világ le ne húzza magához,<br />

Nem véletlen tehát, hogl a csillag, az oríentáló transzcendencia ősi szimbóluma<br />

fontos szerepet tölt be mind a Csongor <strong>és</strong> Ttindében mind Kölcsey <strong>szövege</strong>iben.<br />

Vörösmartyná| az égi világot megjelenítő.tündór-fa egzik, Csongor<br />

által első pillantásra éruékelrt,ősszetevője éppen a csillag. Ezze| összhangban<br />

az első felvonásban Tünde llmának magtarázza, hory ,,a szerelmes l Csillagot<br />

hordoz szemében: / Annak nincs sötét s homály, l Bár bolyongjon éj felében,<br />

/ Kedvesére tátalál" (272-275), majd a darab végén Csongornak az animál<strong>is</strong><br />

létet, ahaláInál<strong>is</strong>borzasztőbb jövőt feswe mondjal ,,S akkor fájő zsib,<br />

badásban l Únalomtől betegen / Hamvadozni íogsz sötétül, / Mint csillag,<br />

mely lemeglen." (3589-3592) Acsillag elhamvadása, a látókörből való kikerül<strong>és</strong>e<br />

a lét kiüresed<strong>és</strong>ét vonja magával. Erről a veszél7rtőIbeszél Kölcsey <strong>is</strong><br />

akkor, amikor a valódi költ<strong>és</strong>zet nélkülözhetetlen voltát fejtegeti, <strong>és</strong> a poéz<strong>is</strong>t<br />

mint a lélek eryik tolmácsát mutatja be, ,,mely az állatemberben <strong>is</strong>teni eredetet<br />

bizonyít". A költ<strong>és</strong>zetfiem kellő kózösségi megbecsül<strong>és</strong>ének lehetősége<br />

csalja ki belőle azt a kérd<strong>és</strong> íormájában megfogalmazott sóhajt, melyben a<br />

csillag motívum a Csongor <strong>és</strong> Tündevel összecsengő módon bukkan fel: ,,mi<br />

lenne a nemzet, mely az eg<strong>és</strong>z term<strong>és</strong>zetet csak kincses ládának tekintené, s<br />

a csillagok ezreit csak arra valóknak, hogl portékás hajója útját igaz-<br />

227 Vö. MARTINrrÓ prr<br />

778

gassák?"'zs Felsejlik tehát, miért becsülte Kölcsey oly sokra Vörösmarly művét,<br />

hogr ,,a nemzetnek Csongorért szerencsét" mondott. A profanáló dás erőinek<br />

engedő kózösséget (lásd Zinyí második éneke) uglan<strong>is</strong> hathatósan té,<br />

rítheti Ie erről a veszélyes űtró| az a populár<strong>is</strong> haglományokat"n magas költ<strong>és</strong>zetbe<br />

emelő poézís, mely éppen a szent. megőrz<strong>és</strong>ének problémá)át. tematizálja,<br />

A tét azért na$l Kölcsey szemében, mert megs/őződ<strong>és</strong>e, hogz katartikus<br />

élmények okozta lelki ,,kiemelked<strong>és</strong>ek nélkül sem es/es ember, sem<br />

nemzet a történetek sorában állásra méltó nem lehet".2'o<br />

nóvtoírÉsrx<br />

BERZSENYI 1979 : Berzsenyi Dániel Ósszes művei, I, Költöi művet, s. a, r.<br />

<strong>ME</strong>RENYI Oszkát, Bp., AkadémiaiKiadó, 1979.<br />

BTSz : Btblíkus Teológíaí Szótdr2,&óma, !976.<br />

CzF : CZUCZOR Gergely, FOGARASI ]ános, A maglar nyelv szótára, |-YL<br />

Pest/Bp,, 1862-íBT4.<br />

FALUDI 1786-1787 : FALUDI Fercntz' Költeményes maradványt,I-II, Eglbe<br />

szedte, 's elő beszédekkel, jegrz<strong>és</strong>ekkel, <strong>és</strong> szükséges oktatásokkal meg<br />

bővítve közre botsátotta a' mas/ar költeményes gzüjtemény őregbed<strong>és</strong>ére<br />

RÉvfi Miklós. Gy őrött, Strajbig Jőzsef' betűivel, 17 B6-1 7 B7 .<br />

GARAY 1886-7887 : GARAY János Összes munkái,I-V kiad. FERENCZY }ózsef,<br />

Bp., MÉHNER Vilmos kiadása, 1BB9*1887.<br />

GYIJLAI 19B5 : GYIJLAI PáL, Vörösmarö/ éktrEza, Bp., Szépirodalmi Kónyvkiadó,<br />

19B5.<br />

HL : Haag Lextkon : Bíbiliatéka CD-ROM: A bibliatudomtíny elektroníkus<br />

köryntóra, Dunaharaszti, CD Dealer Kiadó.<br />

HORÁTIUS 1961, : Quinti HORATI FLACCI Opera omnía / Quintus HORATI-<br />

US FLACCUS Ósszes verset, szerk. <strong>és</strong> a fordítást e||enőrízte BORZSÁK István<br />

<strong>és</strong> DEVECSERI Gábor, latin szöveg gondozása <strong>és</strong> bev. BORZSÁK Ist,<br />

ván, utőszó DEVECSERI Gábor, jegz,SZEPESSY Tibor <strong>és</strong> BORZSÁK István,<br />

Bp., Corvina Kiadó, 1961 (Kétnyelvű Klasszikusok).<br />

HORVÁTH I, 1969 : HORVÁTH }ános, VörösmarQl drámái: (Egletemí előadás<br />

1942/43, II. <strong>és</strong> 1943/44. I-n.Jel€u). Bp., Akadémiai Kiadó,1969,<br />

(lrodalomtö fténeti Füzetek, 63),<br />

KazLev : MZINCZY Ferenc Levelez<strong>és</strong>e, I-XXI, s. a. r. V^CZY János, Bp.,<br />

1890-1911; XXII, s, a. r. HARSÁN\aI István, Bp., |927; XXIII, s. a. í.<br />

BERÚSZ }enő, BUSA Margit, CS. GÁRDoNYI Klára, FÜLÖP Géza, Bp.,<br />

Akadémiai Kiadó, i960.<br />

228 KöLcSEl Emlékbeszéd Berzsmyi Driníelifelett = t

KBL : KereszEén Bíbliai Lexíkon : Btbiliatéka CD-R)M: A bíbliatudomárry<br />

elektronikus köryntdra, Dunaharaszti, CD Dealer Kiadó. ,,<br />

KÖLcSEy ZQo| : KÖLcSEy Ferenc, Versek <strong>és</strong> vergfordítások. s. a. r. SZABÓ<br />

G.Zoltán, Bp., 2001 GíÓLCSEY FerencMínden Munkát, saíozatszeík. SZA-<br />

BÓ G. zoltán).<br />

Kölcslev : KÖLCSEY Ferenc Levelez<strong>és</strong>e: Válogatás, s. a. r. SZABÓ G, Zoltán,<br />

Bp., Gondaolat Kiadó, 1990.<br />

KÓM2 : KÖLCSEy Ferenc Összes művet, I-III, s. a, r. SZAUDER Józsefné,<br />

SZAUDER Jőzsef, Bp., Szépirodaimi Könyvkiadó, 1960.<br />

LUI{ACSY 1993 : LUKÁCSY Sándor, Mtkor írta Kólcsql a Paraines<strong>is</strong>t?, ItK,<br />

1993,256_260.<br />

MARTINKÓ 1977 : MARrINKÓ András, A ,,jbldt mení7y" eszmeJe Vörösmar-<br />

$ életművében : M, A., Teremtő idók, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó,<br />

1977,1,72121,<br />

<strong>ME</strong>ZEI 199a : <strong>ME</strong>ZEI Márta, Kölcsql <strong>és</strong> az Akadémia : ,l4 mag kíkél": Előadósok<br />

Kölcsql Ferencrű, szerk, TAXNER-TÓTH Ernő, Bp.-Fehérgzarmat,<br />

Kölcsey T ársaság, í990.<br />

MNyÉSz : A maglar rlyelv értelmező szótára,I-VII, szerk. A Maglar Tudo,<br />

mányos Akadémia <strong>Nyelv</strong>tudom ányt Intézete, Bp., Akadémiai Kiadó, 1 9 8 6.<br />

SZENCI 1984 = SZENCI MOLNÁRAbert, Psalteftum ungartcum: Szent Dávíd<br />

Kírólynak És rroJétáinak Százótven Zsoltárai, utősző,ie§z. GYŐRI jános,<br />

Bp,, Szépírodalmi Konyvkiadó, t984.<br />

TAXNER 7993 : TAXNER TÓTH Ernő, Rend, kételyek, nyugtalanság: z{ Cson,<br />

gor <strong>és</strong> Tünde kérd<strong>és</strong>ei, Bp., Argumentum Kiadó, 1993 {hodalomtörténeti<br />

Füzetek, 133).<br />

TESz = A maglar nJ/elv íörténeti-etímológíat szótára,I-IV szerk, BENKő Loránd,<br />

Bp,, Akadémiai Yiadő, 19B4.<br />

VóRöSMARTy !960-1962 = vÖRÖsmARTy Mihály, Kísebb kóltemérlyek,<br />

I-III, s. a. r. HORVÁTH Károiy, rÓrn Dezső, Bp., Akadémiai Kiadó,<br />

196o-1962 §ÖRÖSMARTY Mihály Összes miívei, szerk, HoRvÁTH Károly,<br />

rÓrH Dezső),<br />

VÖRÓSMARTY 7989 : VÖRoSMARTY Mihály, Druímák,Iv s. a. r. FEHÉR Géza,<br />

STAUD Géza, TAXNER-TÓTH Ernő, Bp., Akadémiai Kiadó, 19B9 §Ö-<br />

RÖSMARTy Mihály Összes műveí,IX, szerk, HoRVÁTH Károly, rótH nezső).<br />

vónÖsuanry 1992 : VöRöSMARTy Mihály, Csomgor <strong>és</strong> Tünde: drámai<br />

költemény, szerk., s. a. r., jeg'z, KERÉN\rI Ferenc, [Bp.], Ikon, 1992 (Matúra<br />

Klasszikusok, 9),<br />

180

Bíró Ferenc:<br />

Program <strong>és</strong> poéz<strong>is</strong>-<br />

Közjó, tudományok, nyelv: Bessenyet Györgl prograrrljának centrumdban e<br />

háromlfugalom áll. Ezek közül - a romantikába vísszanyúló értelmez<strong>és</strong>i haglománnyal<br />

ellentétben - nem lehet kiemelni a magtar nyelvet, sőt, voltaképpen<br />

nem ts a háromifogalom önmagában, hanem a közöttük létrehívott vtszony alkolja<br />

az elgondolás lényegét. Erre a vtszonyra épül, [nnen bontakoztk elő a<br />

program rendszer€, az előJeltev<strong>és</strong>ek <strong>és</strong> következ<strong>és</strong>ek, a megmutatkozó kényszerűségek<br />

<strong>és</strong> a megnyíló lehetőségek gazdag <strong>és</strong> mégís áttetsző szövevénye.<br />

A három fogalom összekapcsolásának leg<strong>teljes</strong>ebb megfogalmazása az<br />

Eg,l maglar társaság tránt valójámbor szándék című nevezetes iratnak ,,A<br />

tekintetes <strong>és</strong> nemes Maglar Hazánakkeglelmes <strong>és</strong> nagzságos Fő Rendihezz"<br />

címzett ajánlásában olvasható. Ígr szől: ,,Az Otszág' boldogságának egyik<br />

leg főbb Eszköze a' Tudomány. Ez mentő| közönségesebb a' lakosok között,<br />

az Orczág <strong>is</strong> annál boldogabb." Ez a kiinduló tétel, amely megadja a célt <strong>és</strong><br />

a cél elér<strong>és</strong>éhez az eszközt" ís, az eszközhőz pedíg a kulcsotl ,,A Tudománynak<br />

Kulcsa a' <strong>Nyelv</strong> még pedig a' számosabb Észre lézve, a' mellynek sok<br />

Nyeivek' tanu\ásábann módja nints, minden Országnak született <strong>Nyelv</strong>e." Az<br />

elsőkettő ugyan nem egzformán evidens, h<strong>is</strong>zen a tudományok (<strong>és</strong> műv<strong>és</strong>zetek)<br />

terjeszt<strong>és</strong>ének a közjő szempontjábőI játszott szerepére vonatkozóan a<br />

század eglik legnaryobb hatású gondolkodója jelenterte be kételyét Bessenyei<br />

fellép<strong>és</strong>e (1772) előtt mintes/ két. évtizede - a Jean Jacques Rousseau<br />

második Díscours-jában foglaltakkal egzet nem értő kortársi közvélemény<br />

azonban túlságosan <strong>is</strong> erő<strong>teljes</strong> volt ahhoz, hogl minden további nélkül elfogadjuk<br />

a folytatást A tudománynak ez a szercpe nem csak ery lehetséges,<br />

inkább a term<strong>és</strong>zetes javaslatnak tetszik, ameiyet a kor, a ,yilágosság kora"<br />

hitelesít, Ráadásul felmerülhettek előtte más lehetőségek <strong>is</strong>, h<strong>is</strong>zen a ,,tudomány"-t<br />

ama eszközök közül csak ,,az egyik"-nek mondja,<br />

Á három fogalom közi| a gondolatmenet. cé|ját, táv|atát <strong>és</strong> igazo|ásár.<br />

megadó közjó definiá|ása Látszólag a legkönnyebb, valójában ez még sincs<br />

íry. S bár a másik kettő 1a tudomány <strong>és</strong> nyelv) az áItala meghatározott térben,<br />

reá hivatkozva működhet, valamivel rószletesebben róla csak az eg<strong>és</strong>z<br />

program <strong>is</strong>meretében szólhatunk. Tartalma us/an csak az odavezető utak <strong>és</strong><br />

módok révénköze|íthető meg, ezeknek az utaknak <strong>és</strong> módoknak a felderíté-<br />

* E5l naglobb tanulmány r<strong>és</strong>ziet<br />

1B1

séhez azonban elégnek látszik a kifejez<strong>és</strong> iegáltalánosabb jelent<strong>és</strong>e <strong>is</strong>. A<br />

,,közjő"-n az otszáglakosságának - va$l a lakosság túlnyomó r<strong>és</strong>zének- jő<br />

közétzetét (,,boldogságát" ; <strong>és</strong> nyugalmát értj ük,<br />

llz e|ső kérd<strong>és</strong>ként nyilván az metil fel, hogz mit jelent Bessenyei szóhasznáIatában<br />

a ,,tudomány" szó? A jelent<strong>és</strong>t uglancsak a kor beszédmódjából<br />

olvashatjuk ki, de uglanezt a jelent<strong>és</strong>t határozza meg az a cé| - aközjó<br />

* <strong>is</strong>, amelynek az e\ér<strong>és</strong>éhez eszközil szolgáI. A tudomány vagl tudományok<br />

szó itt, de egyéb írásaiban sem a mai értelemben vett tudományokat je-<br />

1enti - annál sokkal na5iobb terjedelmű fogalomra kell gondolnunk. Lényegében<br />

magába foglalja a szépirodalmat, a filozőftát. <strong>és</strong> a szó mai értelmében<br />

vett tudományokat, azaz: á|talában az írott dolgok összességét, a human<strong>is</strong>ta<br />

ftadícióból eredő filoiógia nyelvén a litterae-t, amely valóban mindent<br />

(költ<strong>és</strong>zetet, bölcseletet, tudományt) felölel. Term<strong>és</strong>zetesen tudja, hogl különbség<br />

van közöttük, nem tud azonban közöttük hierarchiáról. Ez azértvan<br />

ígz, mert lényegi különbségről sem tud közöttük. Az A Holmi (Béts, 1779)<br />

egyik cikkelye szerint (XLV R<strong>és</strong>z, Mé{y okoskodás s írás) a fúazófia <strong>és</strong> a költ<strong>és</strong>zetközött<br />

csak az a különbség, hory az utóbbi a filozófta álta| nehézkesen<br />

megfogalmazott" ,,igazságot" ,,nyájjas formába" öItözteti <strong>és</strong> íg hozzáíérhetővé<br />

teszi mindenki számára, Azaz: a lényeg azonos, csak a megjelen<strong>és</strong><br />

különbözik. Ezétt van - csak ezét lehet -, hosr ,,E$l ékessen szől7ó, egl hatalmas<br />

Poéta többet végbe v<strong>is</strong>zen az embereken, mint száz ezet Seneca (375)<br />

- ami term<strong>és</strong>zetesen egráltalán nem jelenti azí., how Bessenyei versolvasóként<br />

csak a nyájas formába íelöltöztetetí. ,,igazságot" értékelte volna a költőkben:<br />

az áIta|a <strong>is</strong> a legnagyobbra becsült Gyönryösi Iswánt dicsérve ez a<br />

teoretikus szempont láthatóan eszébe sem jut (2B5-29B, XXXII. R<strong>és</strong>z, Gyönglösi<br />

vag/ a. ma.glar versel<strong>és</strong>). A ,,tudományok" Bessenyei írásaiban ily módon,<br />

az elméleti alapot illetően közös lényeggel bírnak, a gyakorlatban v<strong>is</strong>zant,<br />

- mivel ott az egtmástóI e|térő művelt területeknek éppen az eltér<strong>és</strong>ei<br />

vannak az előtérben - igen összetett szerkezetű fogalomként mutatkozik<br />

meg s nincs jele, hogy ő változtatni kívánt volna e szerkezeten. Korának<br />

glermeke volt, ebben avonatkozásban nincs semmi glökeres különbség közötte<br />

s a xMII. század ama haglományt<strong>is</strong>ztelő tudósai között, akikszámára<br />

a magyar irodalom ,,mindent felölel, mít valaha magtarországi ember írt"<br />

(Horváth János: Maglar irodalom<strong>is</strong>meret, A rendszerez<strong>és</strong> alapelveí, Tanulmá,<br />

nyok. Búdapest, 1956, B.), még ha sző sincs arról, hog, eg;lformán kedvelné<br />

e produktumokat. A hazai deákságta <strong>és</strong> e5lházias irodalomra például ő már<br />

idegenkedve néz: ,,Még magrarul, amint szokták mondani, proíánus írók<br />

nem <strong>is</strong> voltak" - írla eús kritikai éllel a Maglar Nézűöz kapcsolt /eglz<strong>és</strong>-<br />

ben de nem egy vá|tozatban írja le azt a meg|őződ<strong>és</strong>ét sem, hogr -<br />

ezt Á<br />

Holmíban olvashatjuk - a ,,Frantzia, Anglus szóba ezerszer méllyeb böltsesség<br />

fekszik már mint valaha a Deák szóban volt..." (A Holmi, Béts, 1779,<br />

2 T 5,) Ez Bes senyei gon dola tvilága szempo ntjáb ó1 usra n alapvető különb sé g<br />

I82

(a mondat nyílt állásfoglalás a ,,modernek" mellett <strong>és</strong> a ,,régiek" ellen), a számára<br />

érvényes irodalomfogalom feltől nézve azonban még<strong>is</strong>csak lényegtelen<br />

- ebben a tekintetben ug;lan<strong>is</strong> nem csak előtte járt honfitársaival, de európai<br />

írótársaiva| <strong>is</strong> rokonítható: a XVIIL század nem játszik olyan döntő szerepet<br />

az esztétikai irodalomfogalom alakulástörtónetének kanyargós útján, mint<br />

majd a íomantika kora, Több <strong>és</strong> tóbbféle megnyilatkozás <strong>is</strong> tanúsítja, hogr<br />

számáta - fiiggetlenül a terminológiai kérd<strong>és</strong>ektől - a ,,tudományok" összetettképződmény<br />

volt, pontosabban: csök összetett képződményként volt értelmes<br />

<strong>és</strong> használhaíő. AMaglarságban több alkalommal <strong>is</strong> szól arról, ho5l<br />

milyen szerzők gazdagították a klasszikus <strong>és</strong> modern nemzetek ,,tudományát"<br />

- filozófusok, tudósok <strong>és</strong> írók egrformán szerepelnek, de egrformán<br />

szerepel tudós, filozófus, szépíró akkor <strong>is</strong>, amikor arról töpreng, milyen írók<br />

műveit kellene lefordítani íDaglaííö: 'ha Volfiust, Flörit, Monteskiöt, Vilándot,<br />

Kroneket, Miltont, Donátot sat. mas/arul lehetne olvasni, fogadom,<br />

hogz egynehány esztendő mulva az asszonyoknak <strong>is</strong> több tudományok, értelmek<br />

lenne, mint most sok doctusoknak van az országban."<br />

Tudjuk, hogl nem csak az irodalom sző nem létezett ekkor, de mai érte-<br />

lemben, sőt, a lttterae értelmóben nem létezett még aliterutúra szó sem - erre<br />

s r<strong>és</strong>zben az eddigiekre <strong>is</strong> lásd Szili Jőzsef {Áz trodalorrgfogalmak rendszere,<br />

Budapest, 7993,26-44) <strong>és</strong> Tzvetan Todorov {La notion de ltttérature, Pat<strong>is</strong>,<br />

19B7) tanulmányait. A korabeli magiar szők<strong>és</strong>z|etnekez a híányossága<br />

azonban arra uta1, hogl a nyelvnek akkor nem volt szüksége eze,kre a szavakra.<br />

Az irodalom vagz iiteratúra majd e$lnemű dolog 1esz, ennek a kornak<br />

,,tudománya" v<strong>is</strong>zont még összetettképződmény volt. Bessenyei számára éppen<br />

ez az összetett képződmény volt az irodalom (<strong>és</strong> a filozófia <strong>és</strong> a szaktudományok)<br />

term<strong>és</strong>zetes állapota s ez nem csak műfajváIasztásaiban, ritka<br />

teoretikus jellegű megnyilatkozásaiban, de - az iménti példa <strong>is</strong> erre utalt -<br />

írásainak j ellegzetességében, mondhatni írásmódjában <strong>is</strong> megmutatkazott.<br />

Elsősorban talán éppen itt; nála a ma szépirodalminak tekintett műfajok te,<br />

Iíwe vannak bölcseleti kérd<strong>és</strong>ekke7, a fúozófr,ai kérd<strong>és</strong>ek pedig grakran szőlalnak<br />

meg a szépirodalom nyelvén, Ez a jellegzetesség valóban idegen attól,<br />

amit a XlX. századnagr ít6inál tapasztalunk, de aztnem mondhatjuk, hory<br />

a XVIIL században még hidnyzik az, ami majd k<strong>és</strong>őbbi korszak sajátossága<br />

lesz, h<strong>is</strong>zen us/anennyi joggal azt <strong>is</strong> mondhatnánk, hogr már a huszadik<br />

században megjelenő vaiamely modern irodalmi irányzat sajátossága bukkan<br />

íel nála <strong>és</strong> kortársainál. Eryik kijelent<strong>és</strong>sel sem mondunk sokat.<br />

A Bessenye i számát a érvényes tudo mányfo galom nyilvá n össze ftigg<strong>és</strong>ben<br />

van a human<strong>is</strong>ta tradícióval, amely a felvilágosodás sodrásábanlő ideig inkabb<br />

csak erősödött, azí. az a|akját azonbatr amely az ő írásaíban körvona-<br />

|azódik, közvetlenül valószíníileg még<strong>is</strong> a cél, a közló fogalma formálja ki. A<br />

tudományok fogalmára ebben a távlatban uglan<strong>is</strong> olyan teher nehezedik,<br />

amely egt szerűen lehetetlenn é tesz minde n szűkít<strong>és</strong>t - azaz: sz akosodás t -,<br />

183

aköz)ó szolgá|atában e5ledül egl ilyen sokarcú, strukturált, sokfelé működni,képes<br />

fogalom adja az egzedül lehetséges változatot. E tágasságon vas/<br />

inkább: meghatfuozatlanságon belül azonban Bessenyei maga tesz néhány<br />

szűkítő éwényíi megegtz<strong>és</strong>t. Ezeknek a megjegtz<strong>és</strong>eknek az alapja - mint<br />

iátni fogjuk - a program eryik belső sajátszerűségében ta|álhatő. Íg például<br />

nyilván más a ,,tudomány" tartalma akkor, amikor a /ómbor szdndékban<br />

mint egl tudós társaság tevékenységének tátgáró| gondolkodik róla ő (<strong>és</strong><br />

vélhetően: valamely munkatársa) s más akkor, amikor arról beszél, hogl a<br />

hajdani vadságaink leküzd<strong>és</strong>ében a tudományok segíthetik az ember<strong>is</strong>éget:<br />

majd o1vas s az alvasás ,,jobbittya" halandó társainkat - ahogr írja lelkével<br />

beszélgewe azA Holmhan(Béts, 1779,263), de <strong>is</strong>mét más a Tolerancia című<br />

írás ffilteményben, aho7 az ember erkölcsi nevel<strong>és</strong>e szempontjából fontos<br />

,,bölcsesség"-et emeli ki a ,,tudományokkal", itt konkréten a számára spekulatívnak<br />

<strong>és</strong> meddőnek tetsző geometriával szemben, amihez nyilvánvalóan<br />

nem értett. Ezeka fogalom használaía során megmutatkozó k<strong>is</strong>ebb-nagiobb<br />

módosulások azonban semmit nem v áltoztatnak irodalomfogalmának alapvető<br />

jellegéíL, azan tehát, hogz körébe eglaránt beletartoznak a szaktudományok,<br />

a szépirodalom (a poéz<strong>is</strong> <strong>is</strong>) <strong>és</strong> a bölcselet, A szóhasználat esetleges<br />

bizoryrtalanságai ezen a körön belül megmvtatkoző bizonytalanságok.<br />

A nyelv eredeti, elsődleges - tehát nem származékosvagr levezetett - szerepe<br />

a programban ebben a két v<strong>is</strong>zonylatban, a ,,tudományok" <strong>és</strong> a közjőv<strong>is</strong>zonylatában<br />

mutatkozik meg.<br />

Aközjő elsősorban a tudományok terjeszt<strong>és</strong>ével érhető el, a tudományok<br />

terjeszt<strong>és</strong>e pedig csak a nyelv révén lehetséges. Alúmbor szándékban olvasható<br />

megfoga|mazás - 'A Tudománynak Kultsa a' <strong>Nyelv</strong>" - íry értendő,<br />

egledül a nyelv által terjedhetnek a tudományok az ország lakosai között,<br />

egredül így érhető el tehát az ország lakosainak ,,lehetséges" java. A Bessenyei<br />

számára érvényes nyelvfogalom egyik jeliegzetessége ebből az összefügg<strong>és</strong>ből<br />

következik, A nemzeti nyelvnek ígl uglan<strong>is</strong> elsősorban eszközként<br />

kell v<strong>is</strong>elkednie, pontosabban: a tudományok terjeszt<strong>és</strong>ére hivatott vehikulumként<br />

- ez a feladat határozza meg a hozzávaló v<strong>is</strong>zonyt éppen úgl, mint<br />

azt ahelyet, amelyet atársadalom életében elfoglal. Ez azt jelenti, hogt számára<br />

a nyelvnek a kommunikáció szempontjából előtérben álló tulajdonságai,<br />

tehát: közérthetősége, világossága, áttetszősége fontosabbak, mint a<br />

költői beszédhez oly nélkülözhetetlen evokatív erő. A költ<strong>és</strong>zetet illetően<br />

számáta us/an ez az erő - tehát akífejez<strong>és</strong> ereje _ egláltalán nem <strong>is</strong>meretlen<br />

dolog, sőt, nagron <strong>is</strong> t<strong>is</strong>ztában van a poéz<strong>is</strong> hatalmával s azzal <strong>is</strong>, hogl<br />

ez ahatalomvoltaképpen megmas/arázhatatlan, Ez a másik feltétele annak,<br />

hogl leírhatja - eglebek között - az A Holmhan (Béts, 1779) az imént már<br />

idézett tételt, hogy ti. ,,Egl hatalmas poéta többet teszen, mínt száz ezer<br />

Seneca" (375), vagi<strong>is</strong>: van pillanat, amikor a kifejez<strong>és</strong> ereje mellett. számára<br />

184

látványosan torpül el a gondolat ónmagában vett hatalma. De ezén <strong>is</strong> hivatkazhat<br />

arra, hogr a nasi kÖltőből maga a term<strong>és</strong>zet szől (,,Meg juhazódollá_<br />

tod, mihent Term<strong>és</strong>zetet hallasz beszélni". .ffiq. A költ<strong>és</strong>zet - a költ<strong>és</strong>zetnek<br />

ez a nem ,,tudós" felfogása - egláltalán nem idegen Bessenyeitől, ám<br />

ha gondolawi|ágában ott <strong>is</strong> é1 ez a felfogás, nem ez á1l az előtérben, S ez érthetŐ<br />

a programhoz sokkal megfelelőbb az az elképzel<strong>és</strong>, amely szerint a poéz<strong>is</strong>t<br />

a,,tudományok" ölelik magukba. A költ<strong>és</strong>zet ebben a keretben nem lesz<br />

más, mint a gondolat felöltöztet<strong>és</strong>e: ,,Kéntelen vagrunk, a leg kedvetleneb<br />

igazságotjátékos ábrázatba <strong>és</strong> nyájjas formába öltöztetni, mert különben az<br />

emberek hátat vetnek neki" (Á, Holmí, Béts, 1779,375), A költ<strong>és</strong>zet hatalmát<br />

Bessenyei, a költői művek oly grakran elragadtatott éIvező)e tehát <strong>is</strong>meri, de<br />

annak titkai nem foglalkoztatják - a nyelv jelentőségére vonatkozó reflexiói<br />

nem innen, nem a kifejezőerő felől, hanem a kommunikáció lehetőségei fe-<br />

1ől merülnek fell a nyelvnek számára elsósorban aközl<strong>és</strong> szempontjából van<br />

jelentősége. Különféle megnyilatkozásait többnyire ez abeáIlítottság vezérli.<br />

ltt van a magtarázata annak, hogl nem volt pur<strong>is</strong>ta - felesleges Új (<strong>és</strong> eleinte<br />

bizonyosan sokak számára nehezen &thető vagu éppen érthetetlen) mag|ar<br />

szavak gzártása ahazai nyelvhasználatban már közkelerű, mindenki<br />

által elfogadott - h<strong>is</strong>zen jól értett - idegen helyett. Ha nincs megfelelő ma-<br />

s/ar szavunk, mondjuk úry, ahogy deákul van, minden nemzet ú5l mondja.<br />

Aftlozőfta, teológia va$z fizika helyett -írjaaMaglarságban - minek,,új<br />

szókat gondolni.?" Uglanakkor a/dmbor saíndékban fontos feladatnak tartja<br />

ery ,,szókönyv" (a magiar szavak jelent<strong>és</strong>ét mindenki számára megmagtaúzó<br />

sző,r.ár) k<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>ét, A szőújítások u5zan<strong>is</strong> _ úgy látszik - elkerülhetetlenek,<br />

az új szavak elfogadásának pedig éppen ez a rudős tfusaság áItal<br />

kidolgozott s a tudósok közötí.léttejött megállapodásra épilő,,szókönyv" a<br />

feltétele: már \étrehívatt új szayakat megtanulva az emberek glorsabban <strong>és</strong><br />

könnyebben értik meg eglmást, A tudósok kőzötti konvenció mintha ebből a<br />

szempontbÓl na$lon <strong>is</strong> fontosnakLátszana, de e$lelőre nem látszanak hasonlóan<br />

fontosnak vagy sürgősen kidolgozandőnak azok az elvek, amelyek<br />

alapján egráltalánhozzá lehet kezdeni új szavak a|kotásáhaz.<br />

Bessenyei a nyelvet tehát elsőrendűen a közl<strong>és</strong> eszközeként fogja fel, más<br />

összefügg<strong>és</strong>eiről tud us/an, de ezek igazán nem érdeklik, mivel _ mint gondolkodót<br />

- a progíam érdekelte, Számára nem válik kérd<strong>és</strong> tátgtává az, amit<br />

pedig pontosan tudott, hogl ti. eg poétának nagrobb lehet a hatalma felettünk,<br />

mint százezer Senecának. Ennek a beállítortságnak az erejét különösen<br />

irodalmi művekről szóló kritikai véleményeimutatjákjól. Ezeket us/ancsak,{<br />

Holmíban (Béts, 1779) olvashatjuk, Ezekben azításokban a szóban<br />

forgó irodalmi művel kapcsolatban csak nyelvi-stilár<strong>is</strong> fenntartásokat hangoztat<br />

s véleményét grakorlati módon teszinyilvánossá, többnyire egrczetűen<br />

újta írja a megbíráIt szerzők neki nem tetsző szövegr<strong>és</strong>zleteit s a kettőt -<br />

a megbírált <strong>szövege</strong>t <strong>és</strong> a sajátját - párhuzamosan közli, hogl az olvasó jól<br />

185

lássa a küiönbséget. A kritika szempontja mindig a világosság <strong>és</strong> az érthetőség.<br />

Bornem<strong>is</strong>sza Péter veretes régi maglarságávaI (Xvdik R<strong>és</strong>z, Régi mag,larság),<br />

a Haller Lászlő féle Telemakus barokkos bonyolultságaival<br />

(XXVIIIdik R<strong>és</strong>z, Maglar írás móQia) vagl Sándor Iswán Svédi grófnqának<br />

modoros érzelmességével szemben (XLII R<strong>és</strong>z, A kíifordított svédt grffié)<br />

egaránt a közérthető, eglértelmű <strong>és</strong> logikus írásmódoí" e[ít)a szembe, Ez<br />

annál inkabb feltűnő, mert személyes ízl<strong>és</strong>éhez e$lébként a barokk kor érué,<br />

kies, leíró elemekben gazdagversel<strong>és</strong>i módja ál1 a legközelebb, éppen ezért ő<br />

a legnaglobb ma$iar költőnek vitathatatlanul Gyönglösi Istvánt tatja <strong>és</strong><br />

annak ellenére, hory - mint uglancsakA Hotmkól (XXXil R<strong>és</strong>z, Gyöngtöst<br />

va,g/ a maglar versel<strong>és</strong>) derül ki - abűeszédűségre, felesleges <strong>is</strong>métl<strong>és</strong>ekre<br />

kényszeútő,,néglsarkú" versel<strong>és</strong>nek u$lancsak ő az első nagl ellenfele s itt<br />

nem kíméli az annyira t<strong>is</strong>ztelt Y{IL, századi elódöt sem, Egzáltalán nem<br />

mondhatjuk tehát, hogl a személyes ízl<strong>és</strong> <strong>és</strong> a programból következő stilár<strong>is</strong><br />

preferenciák Bessenyei esetében azonosak lennének, írásaiban az uralkodó<br />

<strong>és</strong> a menny<strong>is</strong>égileg <strong>is</strong> na5lobb helyet elfoglaló szólamot azonban a program<br />

kívánalmai diktálják.<br />

186

Rohrig Géra;<br />

S aint-Exupéry vázlataibót<br />

zsuzsamamának<br />

a szeíetet ha r<strong>és</strong>zlehajlás<br />

úgr nem szeretlek téged<br />

vagy éppen csak annfira<br />

mint bármely teremtményed<br />

)<br />

awő ébreszti az awőt<br />

nézdhalott kelti a holtat<br />

az é|ő fel az élőt megölni<br />

a halott fel megszülni akit meghalt<br />

néma a föld néma<br />

a hold ham<strong>is</strong> akár egrkóbor eb<br />

hintőporpuhán<br />

csak egl pont csak egl szög áll korüled<br />

a<br />

tű fokába szorult teve<br />

etetném: leglen ereje ,<br />

koplaltatom: ígl akarja lsten ,<br />

az ember<br />

mindég annyit szeíet<br />

mint amennyit nem<br />

mert a szeretet béke<br />

keserves háború<br />

:<br />

187

188<br />

hát sose feledd testvér<br />

egl kereszten <strong>is</strong> lehetsz még<br />

a tékozló ftú<br />

4:<br />

csakazujjadon át<br />

üthetsz rá e szögte<br />

csak seben át nyűlhatsz<br />

a <strong>teljes</strong> kézfogásig<br />

nélküled tudom<br />

nem lehetek csak<br />

ponttá tarolt sugár<br />

mezítelen ágék<br />

mindenkin kívül<br />

senkim sincs nekem<br />

semmim sincs s lásd<br />

te vagr mindenem<br />

te vas/ a hajcsat<br />

ale|eplező rúzsnyom<br />

már az igaz;at sem kell<br />

többé hazudnom<br />

mert as/ar volt nekem<br />

a folöspéldány borda<br />

szívemet éjente<br />

halálomig nyomta<br />

ám ha veled egnitt<br />

eryedül élek<br />

ha te vagz a<br />

mindennapi kísértet<br />

ú5l öröm a szé$len<br />

az ember neked eszik<br />

szeretni már könnyű<br />

csak leglen szeretni kit

s ne félj: ki ryerryát snijtott<br />

ha kell meg <strong>is</strong> ny$tja<br />

életem ho5z neked<br />

születhessekqra<br />

5<br />

:<br />

csak ott jő igazán<br />

ahol vaksötétben <strong>is</strong> ki<strong>is</strong>merem magam<br />

két ily helyet tudok a világon<br />

a cellát<br />

melyben immár tíz éve élek<br />

s azt a másikat ahol meg sohasem jártam<br />

6<br />

mint táguló vízgsíirűn<br />

a lemezjátsző tűje<br />

én közelednek<br />

ha ő nem menekülne<br />

íry lassul hitem<br />

<strong>és</strong> íry nő a pupillaperceg<strong>és</strong><br />

égő csipkebokor<br />

csak égő csipkebokorra néz<br />

189

Endrefff Zoltán<br />

A mennyei kutyafu ttatóban<br />

* Oh, a nagz Locke! Köszöntelek tudós barátomt Micsoda szerencse, hogz<br />

egr i$en kitíínő gondolkodóval beszélgethetek reggel ö tko r !<br />

- Szerencse| AzL nevezed szerencsének, Szókrat<strong>és</strong>zem, hogr már megint<br />

nem tudok aludni, eg<strong>és</strong>z éjjel csak forgolódom, aztán meg kínomban kijóvök<br />

Blacky-vel atérre!<br />

- Ha meghallgatsz, tudós barátom - mondta Locke-nak Szókrat<strong>és</strong>z, aki<br />

Téiemakhosz nevűkutyáját futtatta * rögtön meg fogod érteni, miért önilök<br />

e nem vátt találkozásnak, Hajnali né5, <strong>és</strong> öt között, amikor ki szoktam jönni<br />

Télemakhosszal, csak az ács szokta futtatni Glaukónját, mert Eutekla aszszony<br />

a k<strong>is</strong> Mikronját, Smith úr Presidentet <strong>és</strong> Behemótosz úr az ő harapős<br />

Kimonját. Engem már régóta foglalkoztat e$l fogas kérd<strong>és</strong>, amit eleddig, sqnos,<br />

senkivel sem tudtam megvitatni itt a kutyafuttatóban. Ezért öniltem<br />

meg annyira, amikor megláttalak, tudós barátom, mert veied végre<br />

megbeszélhetem. ,.<br />

- És mi az az izgalmas kérd<strong>és</strong>, amire hiába keresi aválaszt a nagt Szőkíat<strong>és</strong>z<br />

- kérdezte Locke ásítozva, miközben épp lecsatolta a pőrázt a kutyájárőL<br />

- Az, ho5z vannak-e kuryák - válaszolta Szóktat<strong>és</strong>z, <strong>és</strong> jó messzire elhajította<br />

az ö sszehara p d ál t ten<strong>is</strong>z7ab dát a kuty ájának,<br />

- Hm... hory vannak-e kutyák.,. igen... érdekes kérd<strong>és</strong> - mondta Locke<br />

szórakozottan, nas/ot ásíwa - majd hirrelen magáhaz tért, <strong>és</strong> ráförmedt<br />

Szókrat<strong>és</strong>zra: * me$őrültél, barátom?l. Eztkérdezed, miközben épp a kutyádat<br />

levegőzteted?<br />

* Lassan a testtel, tudósbarátom, előbb hallgasd megaz érveimet. Tanulmány<br />

az embei értelemrű című k<strong>is</strong> értekez<strong>és</strong>edben hosszú fejezeteket szentelsz<br />

annak a tételnek, hogl a látszat. csal <strong>és</strong>...<br />

- Igen, igen, de remélem, nem az én könyvem tette kétségessé eiőtted,<br />

hogz vannak kutyák - mondta Locke még mindig ingerülten. * Na jó, hallgatlak<br />

- tette hozzá, <strong>és</strong> lzókrat<strong>és</strong>zte nézett.<br />

- Akkor kezdem. Nézzűk csak, tudós barátom, például Télemakhoszt <strong>és</strong><br />

Mikronr. lu én karcsú testű, hosszú lábű Télemakhoszom szélsebesen íut,<br />

nem úgl, mint Mikron, aki ölebhez illőn mindig csak Eutekla asszony könil<br />

Iebzsel, azőta megjóformán ki sem száll az öIéb'61, amióta megöregedett <strong>és</strong><br />

elhízott, Az eryik reggel kíváncs<strong>is</strong>ágból mér<strong>és</strong>eketvégeztem, <strong>és</strong> megállapítot-<br />

190

tam, hos/, a 21 kilométeí per óra sebességgel száguldó Télemakhoszhétszer<br />

olyan glorsan halad, mint Mikron, akinek a maximál<strong>is</strong> sebessége 3 kilométer<br />

per óra. Ha mindkettőt kuryának neveznéd, tudbarátom, az o|yan lenne,<br />

mint ha ,,asztalnak" leveznéd ezt az 1 méter magas alkalmatosságoí. itt a<br />

parkban, ahol sakkozni szoktunk, meg azt a 7 métet magas rudakból <strong>és</strong> rájuk<br />

ácsolt deszkalapből állő szerkezeteí., a ftgelőálllást, amelyen sokat kellett<br />

kuporognom, amikor őrségben voltam aSpárta <strong>és</strong> Athén közti háború idején,<br />

- Jó gondolat, Szőkrat<strong>és</strong>zem, Télemakhosz <strong>és</strong> Mikron vaióban úgz különbözik<br />

egzmástól, mint e5l kerti aszta| <strong>és</strong> egl katonai figyelőállás - ei<strong>is</strong>merem,<br />

nem lehet mindkettőkutya.<br />

- Örülök, professzor uíam, ho5z te <strong>is</strong> ígz látod, most iépjünk tovább, Nézzük,<br />

mondjuk, Behemótoszt <strong>és</strong> a te Blaclty-det. Mind a kettő nagr behemót,<br />

de mégsem sorolnám őket uryanabba a fajba. Behemótnak amputálni kellett<br />

a bal melső Lábát, <strong>és</strong> ezért..,<br />

-,,...nem tartozhat mind a kettő azonos fajba, a kutyák fajába, mint<br />

ahogl nem taríozhat a háromszög fogalma a|á eg három egzenessel határolt<br />

síkidom <strong>is</strong> meg e5z négl eglenessel határolt síkidom <strong>is</strong>." Ugre, ezt akartad<br />

mondani, szókrat<strong>és</strong>zem?<br />

- A számból vetted ki a szőt, illewe a kutya\ábakat, professzor uram. De<br />

lépjünk továbbl hasonlítsuk össze Kimónt <strong>és</strong> Presidentet. Ezek között <strong>is</strong> feltűnőek<br />

a különbségek, a legszembetűnőbb vagy inkábbb filbeszökőbb az,<br />

hogt az alattomos Kimónt még eryikünk sem hallotta ugatni, President meg<br />

mintha öblös hangjában lelné a legnagzobb élvezetet: szinte megállás nélkúl<br />

bömböi <strong>és</strong> harsog, Mintha a népg,,úíl<strong>és</strong>en volna, <strong>és</strong> épp szőzatot intézne polgártársaiho<br />

z az agórán,<br />

- Látom, professzor uram, nem <strong>is</strong> kell tovább szaporítanom a példákat,<br />

u$ze már es/etértesz velem abban, hogl embertársaink önkényesen gzömöszölik<br />

be ugyanabba a skatulyaba négylábú barátainkat, s nevezik valamennyit<br />

,,kutyának", holott az égsilágon semmi alapjuk sincs erre - fejezte<br />

be a gondolatmenetét Szőkrat<strong>és</strong>z, <strong>és</strong> elégedettennézett Locke-ra,<br />

-Mielőtt Locke kinyithatta volna a száját, odalépett hozzájuk dán dogjával<br />

Kierkegaard, <strong>és</strong> íg szőlt:<br />

* A hajnali csendben végig tudtam hallgatni az eg<strong>és</strong>z beszélget<strong>és</strong>eteket,<br />

amit idesétáltam a parkon át Arvidda1, aki ma nem ugatott, mert amint a köt<strong>és</strong>rőláthatjátok,<br />

torokgyulladása van. Ha megengeditek, elmondom, új etikai<br />

elgondolásaimat, amelyeket nagtszerűen alátámaszt Szóktat<strong>és</strong>z nomínalizmusa.<br />

* Milyen izmusom, Kierkegaard barátom? Sokat vitatkoztam az éLet végső<br />

kérd<strong>és</strong>eirő| az agőrán athéni polgárokkal meg vándofft|ozófusokkal, s a<br />

szof<strong>is</strong>ták hozzám <strong>is</strong> vágtak válogatott gorombaságokat, de nominal<strong>is</strong>tának<br />

még senki sem nevezett...<br />

jaj, Szőkrat<strong>és</strong>z, ne vedd sért<strong>és</strong>nek, amit mondtam... }ó, hogl nem hívsz<br />

191

ki rögtön párbajrat. A nominalizrnus <strong>és</strong> a arealizmus két t<strong>is</strong>zteletre méltó logikai<br />

<strong>is</strong>kola volt a középkorban. Akkor vkágzottak, amikor te már vagv ezerötszáz<br />

éve itt fent voltátr, <strong>és</strong> miután megittad híres bürökitalodat, <strong>és</strong>, naglon<br />

helyesen, egláltalán nem foglalkoztál ft\ozófr,ai <strong>is</strong>kolákkal, amelyeknek ma<br />

se szeri, se száma,<br />

Engem mindig szőrakozr.attak dán barátunk etikai, teológiai <strong>és</strong> esztétikai<br />

elméletei, hallgassuk rneg, mire mes/ a te anti-kutyatanoddal - fordult Locke<br />

Szőkrat<strong>és</strong>zhez, aki meg <strong>is</strong> enyhült, <strong>és</strong> a|ábánál heverő Télemakhoszhátát simogatta.<br />

Az imént Szőkrat<strong>és</strong>z cáfolhatatlanul bebizonyította neked, professzor<br />

uram - fordult Kierkegaard Locke-hoz - hory nincsenek kutyák, <strong>és</strong> mondanom<br />

sem kell, hory ugranezek a meggondolások érvényesek azűgnevezett<br />

,,emberekre" <strong>is</strong>, tehát.,.<br />

*,,,.,tehát csak Szókrat<strong>és</strong>zvan meg Kierkegaard, Locke, Eutekla, Smith,<br />

Behemótosz stb., de emberek nincsenek" - vágott közbe Locke. - ils milyen<br />

következtet<strong>és</strong>eket von le ebből a dán ?iozóflai büszkesége? - kérdeztekíváncsian<br />

Locke Kierkegaard-t,<br />

Az én etikámat <strong>is</strong>merhetitek a Vagl-vagl-bó1" a kollégák csócsálják <strong>is</strong> monográfiák,<br />

cikkek ezteiben, de a könyv megjelen<strong>és</strong>e óta eltelt százöwen év<br />

alatt senki sem értette meg a legkedvesebb gondolatomat.<br />

- A meg nem értett lángelmék szomorú sorsa... Kiergegaardbarátom, ragadd<br />

meg az alkaimat, hogr most Szókrat<strong>és</strong>z <strong>is</strong>, én <strong>is</strong> lessük a szavaidat,<br />

Nem <strong>is</strong> beszélve Blacl

- Ti e5l pár szóbőI <strong>is</strong> meg fogtok éfieni, éles elméjű barátaim. Sem az elltízott<br />

Mikront, sem a 5zors lábú Télemakhoszt. nem tenné ugzebár boldoggá,<br />

ha mindkettőjüknek a hiposztazált ,,kufya" term<strong>és</strong>zetének megfelelő át,<br />

lagsebességgel, 1,2 kilométer per őrával kellene közlekednie,'Mint ahogz<br />

Presidentet <strong>és</strong> Kimónt sem, ha mindkettőnek egyforma hangerővel kellene<br />

ugatnia, Nem az a jó gazda, aki ráetőszakolja a ,,kutyaságnak" megíelelő v<strong>is</strong>elked<strong>és</strong>mintákat,<br />

egt Mikronra, Télmakhoszra, Presidentre vas/ Kimónra,<br />

hanem aki gondosan figleli négtlábúbarátja legfinomabb rezdül<strong>és</strong>eit, <strong>és</strong> abban<br />

segít, ho5l Mikron valóban Mikron, Télemakhosz csakugzan Télemakhosz<br />

va5l Kimón csakuglan Kimón leglen.<br />

* És mi következik ebből, Kierkegaard barátom -kérdezte Locke - azokra<br />

a lényekre, akiket jobb elnevez<strong>és</strong> híján nevezzük talán r.ovábbra <strong>is</strong>, ,,embereknek"?<br />

* Nekem tetszik, amit Kierkegaard mond, mindenben es/etértek vele, s<br />

néhány péIdutal meg <strong>is</strong> világíthatom a következményeit - mondta filozőftai<br />

szakzsargontól, s ne mondjam például hogt ,,az antroposzofizmus eidetikus<br />

redukciója ekvivalens a transzcendentál<strong>is</strong> lényeglátással," bármennyire fudósnak<br />

képzelik <strong>is</strong> magukat a posztmodern dekonstruktiv<strong>is</strong>ta neofenomenológusok,<br />

akik ilyesmikkel dobátó dznak. Én inkább találó példákkal kerestem,<br />

<strong>és</strong> azokkal érveltem.<br />

Itt van például Van Gogh. Mint tudjátok, az európai fest<strong>és</strong>zet történetében<br />

nem volt még egl festő, aki annyira sikertelen lett volna, mint ő: eg<strong>és</strong>z éLetében<br />

összesen es/ képet sikenilt eladnia. El <strong>is</strong> tanácsolták a fest<strong>és</strong>től a barátaí,<br />

<strong>és</strong> unszolták, vállaljon inkább könyvillusztráciőkat, rujzo|jon képes<br />

magazinoknak, vagl les/en tőzsdei spekuláns. Van Gogh azonban a saiár.<br />

daimonionjára haligatott, csak festette tovább a napraforgóit, a cipőit, az önarcképeit,<br />

<strong>és</strong> íry lett belőle Van Gogh.<br />

Vas/ itt van Einstei n. Őt már k<strong>is</strong>fiú korában izgatta, hogr mi a tér <strong>és</strong> az<br />

idő, <strong>és</strong> amikor az elemi <strong>is</strong>kolában megtudta, hogt ezzel a kérd<strong>és</strong>sel a íizikusok<br />

foglalkoznak, elhatározta, ő <strong>is</strong> term<strong>és</strong>zettudós lesz. Gondos szüleinek<br />

azonban nem tetszett abizonytalan tudóspá|ya, <strong>és</strong> nem n),ugodtak addig,<br />

amíg ki nem üryeskedtek az Albert fiúnak egy nyugdíjas állást a bázeli<br />

szabványügyi hivatalban. De az Einstein nem haglta, hory letérítsék a sajá,r.űtjáróI:<br />

a szülei helyett inkabb a daimonionjáraha|Igatot|, csak számolgatta-számolgatta<br />

a tér, az id,ő <strong>és</strong> a mozgás kapcsolatát, <strong>és</strong> Íry lett belőle<br />

Einstein.<br />

- Szókrat<strong>és</strong>z péLdáinak segítségével most már ki <strong>is</strong> mondhatjuk az én legtbntosabb<br />

etikai elvemet - vette át a szót <strong>is</strong>mét Kierkegaard: ,Van Gogh, 1égl<br />

Van Gogh-gál", ,,Einstein, 1é5l Einsteinnél'. Vagy másképp mondhatjuk azt<br />

ís, hogz Istennek külön terve van minden egles emberrel, <strong>és</strong> mindenkinek az<br />

a feladata, ho5z fel<strong>is</strong>merje <strong>és</strong> meg <strong>is</strong> valósítsa életének <strong>is</strong>teni tervét, a saját<br />

<strong>is</strong>teni hivatását. Hogz meg<strong>is</strong>merje a titokzatos ,,nevet", amelyről a ]elen<strong>és</strong>ek<br />

193

könyve Íg beszél:,,A $lőztesngk.., e$l fehér követ adok. A kövön új név<br />

van, amelyet senki más nem ért, csak aki kapja" (Jel. 17,2),<br />

Ahogy beszélgettek, eglszer csak odalépeíthozzájuk e$l tanáros külsejű,<br />

alacsony termetű férfi, <strong>és</strong> ígt szőlt Az előbb <strong>is</strong> itt voltam, <strong>és</strong> figlelmesen vé-<br />

=<br />

gighallgattalak benneteket, csak nem akartamközbeszólni - kapcsolódott be a<br />

beszélget<strong>és</strong>be Immanuel Kant, - Meglepet<strong>és</strong>üket láwa hozzátette: - Nem értem,<br />

miért csodálkoztok,. . A ttszta <strong>és</strong>z krittkqftí-ban, amelyet jól <strong>is</strong>mertek, világosan<br />

megírtam, hogl noumenál<strong>is</strong> eszéve| vas/ tíanszcendentál<strong>is</strong> énjével itt fent az<br />

ember es/szerre mindenütt jelen van... S ha már közbe szőltam, megkérdem<br />

Kiergegaard barátunktól, hogran érti tulajdonképpen az ő tetszetős etikai aiapeivét:<br />

,,X.Y lé5l X,Y-nál" Vajon X,Y.-nak az empríeikus vas/ a tíanszcendentál<strong>is</strong><br />

én-jére gondo<strong>is</strong>z-e? Innen fentrő| aztlátom, hogr önmegvalósító emberektől<br />

nyüzsög az eg<strong>és</strong>z föld, de borzadok ennek következményeitől, a háborúk, a déli<br />

féltekén élő nyomorgo száz- <strong>és</strong> százmilliők, a pusztuló erdők, a terméketlenné<br />

váIt foldek <strong>és</strong> a lakhatatlan városok Látványátől, Mondd, kedves<br />

Kierkegaard, valóban jő az szetinted, hory bűnös ön-jüket va$i én-jüket próbálják<br />

megvalósítani embertársaink, a Földön élő eszes lények?<br />

- Már megbocsáss, kedves Kant, túl szögletesen gondolkodtok ti, németek,<br />

Bűnös, nem-bűnös, igaz, ham<strong>is</strong>, 1ó, tossz, szép, rút... !űí. azéfi., remélem,<br />

nem gondolod, hogr az emberi cselekedetek, kapcsolatok <strong>és</strong> jellemek hi-<br />

hetetlen sokféleségét be lehet sorolni e fogalmak, vary kategóriák a|á. Épp a<br />

ti nagz költőtök, ez a Goethe mondja: ,,ZöId az élet aranyíájal Szürke min-<br />

den elmélet" -<br />

szóIt közbe váratlanul Descartes, aki épp akkor ért oda Epszi-<br />

lonnal, a k<strong>is</strong> francia pudlijával. Majd ígi folytattal - Mielőtt a fejemhezvág<br />

nátok, hogl erkölcsi szubjektivizmusba süllyedek (amit, mellesleg, én <strong>is</strong> utálok),<br />

röviden megmutatom nektek, hory milyen őriásí attalmaza az erkölcsileg<br />

minősítendő élettényeknek.<br />

- Kíváncsian várjuk a gondolataidat, Descartes barátunk, bár engem kilelt<br />

a hideg ettől a,,halmaz" szótól, Ne feiejtsd el, kérlek, hogi nem vagrunk<br />

olyan erősek matematikából, mint te - fordult Kierkegaard érdeklőd<strong>és</strong>sel<br />

Descartes felé.<br />

* A glengébbek kedvéért egt példán mutatom be, hogy mire gondolok -<br />

szólt Descartes, s bosszús arcánlátszott: már sajnálja, hogt ő, a világos <strong>és</strong><br />

meghatárazott gondolkodás prőfétája bekapcsolódik zavaros fejű alakok vi,<br />

tájába, amely egrpárizsi szalonban folyó beszélget<strong>és</strong> színvonalát sem éri el.<br />

- Na, figleljetek ide * szőlt Descartes. - Urye |átiátok az AB szakaszt? -<br />

<strong>és</strong> e$z he$zes kővei egl e$l méter hosszú es/enes szakaszt rujzo|t a földre.<br />

- Azt Ls rudjátok, ho$l ezen a szakaszon végtelen sok pont van. Most ralzo,<br />

lok a szakasz B végpontjában egl másik, u$rancsak egl méter hosszú szakaszt,<br />

amely merőleges az első szakaszra, ezlesz a BC szakasz, <strong>és</strong> ezt az ABC<br />

deftkszöget kieg<strong>és</strong>zír.em két másik, egy móter hosszú segédvonallal, ígz megkapom<br />

az ABCD négzetet.<br />

|94

* Idáig mindent értünk - zúgták boldogan a kq§iafuttató filozófusok,<br />

Szókrat<strong>és</strong>z, Locke, Kant <strong>és</strong> Kierkegaard i ,<br />

- Akkor folytatom. Most gondolatban rendeljenek hozzá, batátaim; íolytatta<br />

Descartes - az }E szakasz minden egles pontjához egr emberi személy<strong>is</strong>éget.<br />

Nyilvánvaló, hory vggtelenül sokféle személy<strong>is</strong>ég van, amely függ a<br />

nemtŐl (férfi, nŐ), az életkortől, a testalkattól (kövér, sovány, magas, alacsony,<br />

cingár, teltkarcsú, dagadt, k<strong>is</strong>portolt stb.), a karaktertípustól (kolerikus,<br />

szangvinikus, piknikus, melankolikus stb,), a foglalkozástól (ebből több<br />

ezer yan egy modern társadalomban az űrhajóstól kezdve a tőzsdei spekulánson<br />

<strong>és</strong> a maffiózőn át az apácáig), a vallástól (ma ebből <strong>is</strong> több száz van<br />

még egz olyan k<strong>is</strong> országban <strong>is</strong>, mint Maglarország, a római katolikusoktól<br />

kezdve a kr<strong>is</strong>na-tudatúakon át a sátánístákig) <strong>és</strong> az etnikaihavatartozástől,<br />

hory csak néhányat említsek a személy<strong>is</strong>éget befolyásolő tényezők kontinuum<br />

számosságú halmazábóL.<br />

- Kezdem sejteni, Descartes kolléga, hová akarsz kilyukadni - szőIt közbe<br />

csillogó szemekkel Kierkegaard. - Híres koordinátáiddal, amelyeket még<br />

értek <strong>is</strong>, meg fogod mutatni, hogy például férfiak <strong>és</strong> nők között végtelenül<br />

sokféle partnerkapcsolat lehetséges...<br />

- Dánbarátunk íején taláIta a szöget - vette át a szőt <strong>is</strong>mét Descartes, Le-<br />

glen az ABCD né5lzet AB oldala az x-tengely, AD oldala az y-tengely, ekkor a<br />

négzet végtelen sok pontja, vagy<strong>is</strong> az (X, Y) pontok, ahol n <strong>és</strong> m<br />

egtaránt végteien sok értéket vehet fel, a férfiak <strong>és</strong> nők közti végtelenül sokféle<br />

lehetséges partnerkapcsolatot rcprezentálják. Amelyek közül embertáísaínk<br />

- konformizmusuk, konvencionalizmusuk <strong>és</strong> fantáziátlanságuk miatt -<br />

csak naglon csekély számút, mernek kipróbálni, <strong>és</strong> engedélyeznek eglmásnak.<br />

Embertársaink ahelyett, hogl rácsodáIkoznának a másik nemhez tartoző <strong>is</strong>tenképmások<br />

mérhetetl en v ált ozatoss ágára, <strong>és</strong> a Teremtő hihetetlenúl gazdag<br />

kínálatából"választanának párt maguknak - ehelyett megszorítő törvények <strong>és</strong><br />

szabályok tömegével korlátozzák <strong>és</strong> szabIyák szűkre választási lehetőségeiket.<br />

- Ekkor Locke vette át a szót - Ha nem a mennyei boldogságot élvezném<br />

itt veletek esruft, barátaim, bizony, elkeserítene Á türelemrű írt munkám csekély<br />

hatása. Ma <strong>is</strong> előítéletek rabjai az embertátsaink, <strong>és</strong> ma <strong>is</strong> uglanazokat<br />

a szabályokat követik, mint. az én kartársaim a XMI. zzázadban: ,,a föld a<br />

földdel, a pénz a pénzzel házasodik" vagz ,,keresztény <strong>és</strong> zsidó, anglikán <strong>és</strong><br />

katolikus, fehér <strong>és</strong> néger ne házasodjék egrmással" stb. Pedig honíitársam,<br />

a kitűnő Shakespeare a Rómeó <strong>és</strong> /úlíá-ban megírta, mekkora tragédiáhozvezet,<br />

ha es/ 4 csoport <strong>és</strong> egl á csoport tagjainak megtiltják a szerelmet. Matematikus<br />

barátunk, Descartes kedvéért mondtam a <strong>és</strong> b csoportot,<br />

aho| a vált"oző lehet<br />

Montague, gazdag, keresztény, anglikán, fehér, tudós, idős stb.,<br />

, a b váltazó,Lehet<br />

Capulet, szegény,zsidó, karolikus, néger, tanulatlan; fiatal stb.<br />

195

Nektek pedig - fordult a többiek felé Locke -, akik kev<strong>és</strong>bé vagltok járatosak<br />

a matematikában, elmesélek egl szerelmi történetet a saját életemből,<br />

ami előttetek <strong>is</strong> megvilágítia majd Kierkegaard <strong>és</strong> Descartes barátunk etikai<br />

elgondolásait.<br />

- Halljuk, halljuk :- zúgták a kollégák, mire a filozófus-kutyák <strong>is</strong> abbahaglták<br />

a csaholást, s Blac\y, Télemakhosz, Awid <strong>és</strong> Epszilon <strong>is</strong> figrelmesen<br />

hallgatta Locke-ot.<br />

tL<br />

- Tudjátok, a polgárháboró miatt többször <strong>is</strong> hosszabb ídőre el kellett harynom<br />

Angliát, <strong>és</strong> éveket töltöttem Párizsban. Ott <strong>is</strong>merkedtem meg 1680 körül<br />

Fernand-ék fogadőjában egz Constance nevű szobalánnyal, aki húsz éves lehetett,<br />

én pedig akkor már ötven éves <strong>és</strong> évekóta özve5len voltam. Az első hetekben<br />

Constance v<strong>is</strong>szafogott <strong>és</strong> tartőzladó volt. Reggel mindig pontban féi<br />

kilenckor kopogott az ajtómon,,,Bonjour, monsieur" - mondta, belépett szobalány-ö|tözetben;<br />

fekete szoknyában <strong>és</strong> fehér blűzban, fején fehér fityulával, letette<br />

az asztalomra sövres,i porcelán k<strong>és</strong>zletben akávét, atejet, avalat, a dzsemet,hozzá<br />

a fr<strong>is</strong>s baguette-et, amit annyira szeretek, majd: ,,au revoir, monsieur",<br />

modta, <strong>és</strong> már távozott <strong>is</strong>, anélkül, hoglcsak rámnézettvolna.<br />

Ezen a szinten maradt a kapcsolatom Constance-lel vagz három hétig,<br />

amikor egt szép napon odajött hozzám a fogadós, Fernand úr, <strong>és</strong> bocsánatkér<strong>és</strong>ek<br />

között bejelentette: valami bajvan a logadó konyhájában a kemencével,<br />

át kell rakatnia. Amíg tart a munka, legfeljebb három napig, mondta<br />

Fernand, ebédeljenek <strong>és</strong> vacsarázzanak abaútlánál, Vernont-nál, akinek a<br />

fogadőja közel van az övéhez, majd a szobalány mindig velem me§, hogz el<br />

ne tévedjek a zeg^]gos sikátorokban.<br />

- En majd pár lép<strong>és</strong>sel maga előtt haladok, monsieur Locke - mondta<br />

Constance az első utunkon - <strong>és</strong> úgy vezetem. Bizonyára kellemetlen lenne<br />

önnek, ha taláIkoznánk itt a Quartier Latin-ben valamelyik tudós vagt főűt<br />

barátjával, aki meglátn á, hogt egy nas/ filozófus, ha jól mondom ezt a szót,<br />

egr szob alánnyal sétálgal<br />

- Oh, nem, én szeretném, Constance, ha mellettem jönne, <strong>és</strong> beszélgetnénk<br />

- válaszaltam, de ő hajthatatlan maradt, hál<strong>is</strong>tennek csak két napig.<br />

A második napon este Vernont fogadójában véletlenül összetalálkoztam<br />

Shaftesbury-vel, aki épp akkor érkezett Londonból. Miután megvacsorázlunk,<br />

Shaftesbury aki teie volt hírekkel, a lakosztályába invitált, hogl nyugodtabban<br />

beszélgethessünk az angliai fejleményekről. Wh<strong>is</strong>lly mellett jőkétóra<br />

hosszat hallgattam Shaftesbury-t a whigekről, orániai Vilmos esélyeirő|<br />

meg persze az ő vesszőparipájátől, a moral sense-ről, majd v<strong>is</strong>szamenrcm a<br />

fogadó földszinti termébe, ahol Constance-t hasitam.<br />

196

- Mindig körülményesen fogalmaztál, kedves Locke - szólt közbe Kant. -<br />

Szerelmi történetet ígérté|, <strong>és</strong> helyette Shaftesbury-ről meg a moral sense-ről<br />

szónokolsz, Pedig mi aztvárjuk, mi történt a k<strong>is</strong> Constance <strong>és</strong> közted...<br />

- Épp ezt mesélem, barátaim - vette át a szőt <strong>is</strong>mét Locke. - Constancebe<br />

abban a pillanatban beleszerettem, amikor Shaftesbury-től lejövet beléptem<br />

a nas/terembe, amelyet vernont-ék íogadójában napközben sönt<strong>és</strong>nek,<br />

este étteremnek használtak, Ahogl a nyikorgó falépcsőn lépegettem lefelé,<br />

azí. hal|ottam, spanyol zene szűt1dik ki az egrébként c§endes, szolíd étteremből.<br />

Amikor beléptem, különös láaány fogadott a teíem közepén össze<br />

volt tolva négr asztal, az asztal mellett két fekete hajú ftú gitározott, az asztalokból<br />

rőgtönzőtt pódiumon pedig önfeledten tüzes táncot (mint k<strong>és</strong>őbb<br />

megtudtam) flamencót járt kipirult arccal Constance. Nem <strong>is</strong> vették <strong>és</strong>zre,<br />

hory beléptem, leültem egt székte, ahonnan jől láthattam Constance-t, <strong>és</strong><br />

ryönyörködtem benne, ahogz szinte mozdulatlanul tartott, feszes felsőtesttel,<br />

de a|ábával annál tüzesebben szapotázva jfula a flamencót, hol szökellve,<br />

hol glors forgásokat végezve, hol a sarkaiva1 kopogva.<br />

Amikor a zene elhallgatott, az asztaloknál ülő vendégek megtapsolták<br />

Constance-t, ő meg kipirult arccal boldogan hajlongott minden irányban, <strong>és</strong><br />

fogadta a tapsot. De amikor meglátott engem, leugrott az aszta|rőI, <strong>és</strong> hozzám|épetr.:<br />

- Nem <strong>is</strong> gondoltam, monsieur Locke, hogy ilyen hamar betejezi a tanácskozásr..<br />

Már<strong>is</strong> indulhatunk, vezetem megát - mondta Constance zayartan.<br />

Én hiába erősködtem, maradjunk még, szeretném tovább nézni az ő táncát,<br />

seho5l sem tudtam meggtőzni.<br />

Az útonbazaíe|é Fernand-ékig Constance mellettem jött, talán azétt, mert<br />

már sötét volt, <strong>és</strong> nem tartott attól, hogl bárki megláthatla a neves tudóst *<br />

engem - ery szobalánnyal sétálni. Az űton Fernand-ékig megtudtam Constance-ról,<br />

ho5u tizenöt évesen maradt áwán, akkor vette magához Fernand,<br />

aki a rokona, igaz, nem önzetlen jóságból: Constance-nak néglkor kell ke}nie,<br />

takarít, mos, segédkezik a konyhán <strong>és</strong> felszolgál. Fernand éjszaka <strong>is</strong><br />

igényt tartott volna aszolgálatára, mondta Constance, de amikor előszöt ptóbált<br />

bemenni Constancekamrájába éjszaka, a karcsú, de erős lány, aki sok<br />

mezei munkát végzett Otthon Bretagne-ban, hatalmas pofont adott neki, s<br />

azőta Fetnand nem <strong>is</strong> próbálja zaklatni. Még tovább <strong>is</strong> hallgattam volna a<br />

7ányt, de épp megérkeztúnk, Constance elbúcsúzott, ,,bonne nuit, monsieur",<br />

mondta, <strong>és</strong> már el <strong>is</strong> tűnt,<br />

- Soha nem értettem az életftlazófr,ádat, Locke barátom - szóIt közbe<br />

Kierkegaard. _ Rejtély, miért érdekeltek téged annyira a kamatláb <strong>és</strong> a pénz<br />

elméletének kérd<strong>és</strong>ei meg persze a kelet-indiai tátsaság rabszolgakereskedelmi<br />

üzletei, amelyekben magad <strong>is</strong> r<strong>és</strong>zt vettél. Azt, meg soha nem értettem,<br />

hogl ünnepelt filozófus létedre hogzan tudtál feleségül venni egl nálad harminc<br />

éwel fiatalabb francia parasztlányt, miután özvegren maradtál.<br />

lq7

_ E táncos este után megváltozott köztünk a v<strong>is</strong>zony, Constance elkezdett<br />

mesélni. - folytatta Locke a történetet. - Constance elmondta, na§/on hiányzik<br />

neki a falu, ahol élt, a mezők, a rétek, az etdők, az á|Iatak, a madarak <strong>és</strong><br />

Geneviöve nővér, aki a faiujuk közelében levő c<strong>is</strong>ztercita kolostor apátnője<br />

volt, <strong>és</strong> akivel G<strong>is</strong>elle Istenrö <strong>és</strong> a szentekről szokott volt beszélgetni. Con,<br />

stance nem <strong>is</strong>merte a ,,teológia" szőt, annál inkább meglepett v<strong>is</strong>zont a teológiai<br />

meglátásaival. Egzszer Jézus halálárő| beszéIgettünk: én elmondtam<br />

Constance-nak, mennyire felfoghatatlan emberi <strong>és</strong>szel Isten bölcsessége, aki<br />

azt a jézust t€tte a mi Urunkká <strong>és</strong> Megváltónkká, akit keresztre feszítettek,<br />

<strong>és</strong> akit az utolsó &ában mindenki elha$zott, még a taníwányai i§, ,,Nem,<br />

nem ígr történt" - mondta. Majdhozzátette: Geneviéve nővér sokkal érdekesebben<br />

tud beszélni, mint a plébános arya, aki jobban szereti a bort <strong>és</strong> az aszszonyokat,<br />

mint a Bibliát, <strong>és</strong> ezért ő, Constance nem étti, miért nem lehetnek<br />

papok nők <strong>is</strong>, mint például Geneviöve nővét, Az asszonyok éppen olyan jó1<br />

tudnának $uóntatni <strong>is</strong>, mint a f&fiak, mondta constance, mert a nők jobban<br />

megértik az embercket, <strong>és</strong> nem csakazon törik folyton a fejüket, ho$lan szerezhetnének<br />

naglobb földbirtokot vary több pénzt, vagi lehetnének püspökök<br />

va5l főapátok.<br />

- Szőval, a k<strong>is</strong> Constance-od femin<strong>is</strong>ta teológus volt, anélkül hogy tudott<br />

volna úla? -k&dezte hitetlenkedve Kant.<br />

-|el|emző, hogl te ezen csodálkozol, Kant barátom - szólalt meg<br />

Descartes, - Mit <strong>is</strong> várhatnánk tőled, aki mindig lenézted a nőket, nem <strong>is</strong> nősültél<br />

meg soha..,<br />

- Valóban nem nősültem meg, de nem azéft, amiért a kortársaim gondolták,<br />

hanem a törvény miatt. Poroszországban a XVIII. században csak az nősülhetett,<br />

aki gondoskodní <strong>is</strong> tudott a családjáról. Én fiatalemberkéntházítanító<br />

voltam nemesi családoknál, <strong>és</strong> harvan könil jártam már, amikor végre<br />

professzor lettem Königsbergben. Nem méltó egl Descartes-hoz, hogt k<strong>és</strong>zpénznek<br />

veszi a kortársaim balítéleteit. F,n azért nem házasodtam meg, mert<br />

amikor még tudtam nőt kívánni, akkor nem tudtam volna eltartani, amikor<br />

meg el tudtam volna taríani, akkor már nem tudtam kívánni. De hallgassuk<br />

inkább tovább Locke barátunk <strong>és</strong> a k<strong>is</strong> constance történetét.<br />

- Teológiai gondolatainál <strong>is</strong> jobban meglepett Constance azzal, ahogr az<br />

irgalmasság erényét $rakorolta, Fernand büszke volt francia konyhájára, de<br />

nem <strong>is</strong>mert mértéket, s hogl jó hírét vi5zék a vendégek a fogadójának, sültekből<strong>is</strong>,<br />

körít<strong>és</strong>ekből <strong>is</strong>, zöldségekből <strong>is</strong> valóságos hegreket hordatott elénk.<br />

Aminek a nas/ r<strong>és</strong>zét aztán a felszolgálók érintetlenül vitték v<strong>is</strong>sza a konyhára.<br />

A jószívű szakács segített Constance-nak berakní az ételeket egy jókora<br />

kosárba, a kosárért meg este, a sötétség leple alatt eljárt eg csavargónak<br />

öLtözött ferences szetzetes, Constance gróntatója, <strong>és</strong> elvitte a l'nospital de<br />

Saint Lasare-ba, a szegényházba.<br />

Constance-nak még,a falujában mesélt Geneviöve nővét Szent Erzsébet<br />

198

furcsa szokásáról, aki a környezete megbottánkozására a türingiai várból<br />

hordott ki ennivalót a,szegényeknek, <strong>és</strong> lett aztán maga <strong>is</strong> koldusszegény,<br />

amikor férje, az őtgrőf halála után annak rokonai elkergették avárbóIErzsébetet<br />

a k<strong>is</strong>glermekeivel egrutt. ,,különös ez a te iótékorry akciód", mondtam<br />

es/szer Constance-nak. ,,Mert ery régi filozófus, Ar<strong>is</strong>ztotel<strong>és</strong>z azt tanította,<br />

hogl a nagdelkűségva§ bőkezűség erényét csak gazdag vary legalább <strong>is</strong><br />

jőmódú emberek glakorolhatják, akiknek van miből adakozniuk, Te meg,<br />

Constance, a gazdádjavaiból vagz nagrlelkű." ,,Inkább menjen a moslékba a<br />

sok finomság, egyék meg a d<strong>is</strong>znók, a szegények megéhezzenek?" kérdezte<br />

csodálkozva Constance. ,,Nem h<strong>is</strong>zem, hogz nas/on megkárosítom Fernand<br />

urat, ez az Ar<strong>is</strong>ztote|<strong>és</strong>z megnagr szamár lehetett, ha még azt sem tudta,<br />

hogt az Úr szemében a szegény asszony két fillérje kedvesebb, mint a gazdagok<br />

adományai,"<br />

Úgl látom, batátaim, túl hosszan beszélek, a kutyák <strong>is</strong> inkább futkároz<br />

nának már. Abba <strong>is</strong> ha$zom a történetemet... - hallgatott el Locke <strong>és</strong> kétdő<br />

tekintettel a kollégáira nézett.<br />

- Szó sem lehet róla, folytasd csak - biztatták mindnyájan Locke-ot.<br />

- Akkor ugrom €$CIt: két évig laktam Fernand fogadőlában, amikor végre<br />

v<strong>is</strong>szamehettem Angliába. Ez alatt akér. év alatt eglre jobban megszerettem<br />

Constance-t, <strong>és</strong> amikor már kezdtem k<strong>és</strong>zülődni hazaPárizsból, megkértem<br />

a kezét. Constance kinevetett, amikor előálltam a házassági ajánlattal.<br />

,,Tudod, hogl szeretlek, ;ohrr', mondta Constance, ,,a humorodat meg élvezem,<br />

De hogt érezném magamat Londonban én, a francia parasztlány, aki<br />

egl szót sem tudok angolul? És hiába lennék a feleséged, a te tudós baÁtaid<br />

meg a feleségeik, mind urak <strong>és</strong> dámák, ha akarnának se tudnának engem<br />

e$lenrangúnak tartani magukkal, mint ahogl ]ohn, rólad sem akartam sokaig<br />

elhinni, hogz te képes vagz erre". Kénytelen voltam igatat adni Constance-nak.<br />

Sokat töprengtem, kínlódtam, <strong>és</strong> végül azt mondtam, hogr ak,<br />

kor inkább én sem megzek. Constance biztatott, csak menjek, felejtsem el,őt,<br />

engem Londonhoz köt minden, az életem, a munkám, abarátaim; majd ő,<br />

Constance <strong>is</strong> i$lekszik engem elfelejteni. Sokáig tépelődtem, aztán azt taláLtam<br />

ki, hory házasodjunk össze, Franciaországnak Angiiához legközelebbi<br />

csúcskén, Cala<strong>is</strong> közelében veszek Constance-nak e5l házat egl k<strong>is</strong> birtokkal,<br />

<strong>és</strong> majd úgy élünk, hory én egy fél évet mindig Londonban, egl fél évet<br />

pedig Constance-szal Cala<strong>is</strong>-ban töltök.<br />

- tÉs mit szőlt a k<strong>is</strong> constance ehhez a konvencionál<strong>is</strong>nak nem mondhatő<br />

házassági ötlethez, Locke batátom? -kérdezte Descartes.<br />

-Jó pát hónap kellett Constance-nak, ho5l elhiggle, komolyak a szándékaim,<br />

<strong>és</strong> még több, hogl eldöntse, akar-e velem éInL lvtán megtartottuk az<br />

esküvőt a Saint Sulpice templomban, vettunk e5l k<strong>is</strong> birtokot Boulogne de<br />

Lombres-ban, <strong>és</strong> húsz évig éltünk egyutt boldogan, míg meg nem haltam,<br />

- Csak nem akarod,a legizgaimasabb ponton abbaha5lni a történetet? -<br />

I99

fakadt ki Kierkegaard. - Hogl egrmásba szeret egl férfi <strong>és</strong> egl nő, azt értem,<br />

de csak a népmesékben fordul elő olyasmi, hory ,,boldogan éltek, míg meg<br />

nem haltak".<br />

- A londoni barátaimsem hitték el, hory jól érzem magam Constance-szal<br />

- felelte Locke. ,,Mes a brit filozófus, hogz hódoljon a gall kakas, a gall tyúkok,<br />

nyulak, kecskék <strong>és</strong> birkák előtt" - mondogatták gúnyosan tudós barátaim<br />

az Inkling klubban, valahányszot tayasszal Constance-hoz indultam.<br />

Az aprómarhák emleget<strong>és</strong>ével egyébként az állatfarmta céloztak, amelyet,<br />

szomszéd gazdák segítségóvel, Constance évek alatt kialakított Boulogne de<br />

Lombres-ban,<br />

- Csodálkozom, ho$r a k<strong>is</strong> Constance-t, aki a leírásod alapján meleg szi<br />

vű, étző asszony lehetett, épp a mechanika érdekelte * szőlközbe Descartes.<br />

- A mechanika? Valamit fébeértesz, barátom -vá]raszolt Locke Descartesnak<br />

- nem a mechanikát szeíette constance, hanem az ál|atokat.<br />

- Ejnye, kedves Locke, elfelejtettem volna - íg, oescartes - hag a Medt<br />

tatíones című munkámban bebizon7,ttottam, ho5z az állatok gépek <strong>és</strong> nincs<br />

lelkúk. akit tehát az ál\atok érdekelnek, azt a gépek érdeklik, a te k<strong>is</strong> Constance-<br />

odat tehát v alőjáb an a mechanika érdekelte.<br />

-Pierre-t, ablkát, Madeleine-t, a kecskét, Sarah-t, akancát <strong>és</strong> a többieket<br />

Constance olyannyira nem tartotta gépnek, hogl beszélgetett velük, mint<br />

ahogl az embet abarátaival szokott, Azok pedig értették őt, szót fogadtak<br />

neki, sőt, igényelték a társaságát, amit én felettébb különösnek találtam,<br />

mert engem, bevallom, soha nem fiiztekbaráti érzelmek d<strong>is</strong>znőhoz,|ibához,<br />

kecskéhez vagt bárártyhoz. Én mindig csak a kutyámmal voltam közelebbi<br />

barátságban - mondta Locke.<br />

Egrszet beszélgettem <strong>is</strong> erről Constance-szal, <strong>és</strong> egrszerű szavakkal elmeséltem<br />

neki, Descartes barátom, a te elgondolásaidat az állatokről <strong>és</strong> a gépekrő1.<br />

Constance-t felháboútatta az elméIeted, amelyet, bocsáss meg, képtelen<br />

ostobaságnak tartott, <strong>és</strong> azt mondta, eszerint a Descartes szerint bizonyára<br />

a mennyországban sincsenek állatok, amit Constance sehogz sem tartott<br />

ö ssze egI ezte the tőnek a ter emtő I s te n j ó s ágával.<br />

- Hiba csúszott volna a filozófiámba? - tűnődőtt Descaítes, <strong>és</strong> megvakarta<br />

a pudlijának az á|lát. - Lehet, hogt igazatok van, ma a nagzüzemí gazdaságokban<br />

a szegény állatokat, akik a születósüktől avágőhídig ketrecekben<br />

töltik eg<strong>és</strong>z életüket, u5lanolyan tömegtermel<strong>és</strong>ben gyártják, mint az autÓka,r.,<br />

te\evízió k<strong>és</strong>zülékeket vagr mobiltelefonokat, <strong>és</strong> ennek az áIlatokkalva-<br />

1ó gépies bánásmódnak a kialakulásához, tairán én <strong>is</strong>hozzájárultam azzal a<br />

gondolatommal, amely felháborította a te Constance-odat -<br />

mondta Locke-<br />

nak lehajtott fejjel Descartes.<br />

-Látad, kedves barátom, nem az érdemeink alapján üdvözü,lünk, hanem<br />

Isten felfoghatatlan keryelméből, ahogl ezt a mi Lutherunk meg <strong>is</strong> mondta.<br />

Csakhogr ti, páp<strong>is</strong>ták , kiátkoztátok őt ezért", <strong>és</strong> majdnem ötszáz évnek kellett<br />

2a0

eltelnie, amíg ezl, felfogtátok, <strong>és</strong> elvegre el <strong>is</strong> <strong>is</strong>mertétek nemrég Augsburgban,<br />

ahol a Vatikán <strong>és</strong> a Lutheránus Világszövetség illetékesei végte aláítták<br />

a kózös nyilatkozatot a megigazulástóL, <strong>és</strong> érvénytelennek nyilvánítonák<br />

e$lmás kölcsönös kiközösít<strong>és</strong>ét.<br />

- Elég a teológiáből! Most mondtam, hogl nekem nem volt r<strong>és</strong>zem aházas<br />

élet boldogságában, én inkabb a b,ázasságától szerctném még hallani Locke<br />

barátunkat - szőItkőzbe Kant, mire Descartes <strong>és</strong> Kierkegaard elhallgatott,<br />

- Nem <strong>is</strong> tudom, mit meséljek el abból a boldog húsz évbő|, amit Constance-szai<br />

töitöttem a foldön. Silviával tizenöt évig éltem boldog házasságban,<br />

míg meg nem özvegültem, <strong>és</strong> Silvia szép nő meg jó feleség <strong>is</strong> volt, ahogyaI|<br />

ezt egl angol lady-től elvártam. De csak Con§tance-tól tudtam meg igazán,<br />

mennyi finomság <strong>és</strong> kedvesség lakhat e5l női szívben, amit el sem tudok<br />

mondani nektek, barátaim, Mert a Tanulmány az embert értelemró7-ben<br />

sok mindent összehordtam us/an a sensation-nel kapcsolatban az érzetekrő7,<br />

azt azonban nem tudnám leírni, mit éreztem, amikor Constance megsimogatott,<br />

megérintett vagl éppen csakbozzám ért - leheletnyi finomsággal,<br />

mások társaságában, <strong>és</strong> minden porcikájával, ha csak kettesben voltunk.<br />

Constance rabul ejtett a temperamenrumával <strong>is</strong>, először akkor, amikor lát,<br />

tam, hoglan táncol az asztalonvernont logadójában Amikor meg egrutt é1tünk<br />

már e5l pár éve, Constance azzal bűvölt el, ahogl megpróbált eleget<br />

tenni szociológiai érdeklőd<strong>és</strong>emnek, <strong>és</strong> meg<strong>is</strong>mertette velem Boulogne de<br />

Lombres társadalmát. Es/ik ámulatból a másikba estem, ahogz ebáltoztatía<br />

az arcát, a mozdulatait, a hanghordozását, s kenetes hanghordozással<br />

szentbeszédet mondott,,Kr<strong>is</strong>ztusban kedves testvéreinek", ahogy azután<br />

egtszer-kétszer magam <strong>is</strong> hallottam Lacoste abbétól, Boulogne plébánosától.<br />

shakespeare társulatának szín<strong>és</strong>zei <strong>is</strong> megiriglelhették volna constance<br />

utánzó műv<strong>és</strong>zetét, lőleg azt az alakítását, amikor a Sainte Scholstique zárda<br />

egrik kimagasló egzén<strong>is</strong>égét utánozta nekem, ahatláb magas <strong>és</strong>kétszáz<br />

font súlyú Théröse nővétt, akit Constance alighanem joggal tartott a legnagyobb<br />

szení. íazéknak a világon.<br />

- Platónom dialógusa iból tudj átok, kedves b ar átaím, mennyire fonto snak<br />

tartottam a szépségel<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>ére törekvő ffrfiaknál a helyesen ryakorolt fiú,<br />

szerelmet * szőla|tmeg Szókrat<strong>és</strong>z. - De ahogy hallgattam abeszámolődat a<br />

te k<strong>is</strong> Constance-odról, Locke batátom, mfu épp kezdtem volna iriglelni,<br />

amikor eszembe jutott, hogr most éppen a íokozhatatlan boldogságot éwezzr;'kitt.<br />

Mondd csak,batátom, találkoztáI-e a mi Erószunkkal <strong>is</strong> Constance<br />

közelében?<br />

- Zavarbahoz a kérd<strong>és</strong>ed, Szóktat<strong>és</strong>zem. Mi már eg<strong>és</strong>zen más világmindenségben<br />

éltünk, mint ti. Amikor én odalent taítőzk§dtam, a XVII. század<br />

Eutópájában, addigra Descartes barátunk <strong>és</strong> más tudósok jóvoltából eltűntek<br />

mát a világból a mi manóink, koboldjaink <strong>és</strong> boszorkányaink éppú$l, mint<br />

a ti <strong>is</strong>teneitek, nimfáitok, tündéreitek, s velük esótt Erósz <strong>is</strong>.<br />

201

, Szomorú - mondta,Szókrat<strong>és</strong>z. - És ha elnézeminnen a ti elgépiesedett<br />

<strong>és</strong> eltömegesedett világotokat, az ttgynevezett. tudományos <strong>és</strong> technikai civi-<br />

Iizáciőt, akkor aztkell mondanom, hogy Athén még a bürökpohárral egnitt<br />

<strong>is</strong> jobban tetszik nekem, mint mondjuk Mexico Ciry, Budapest vas/ éppen<br />

London, Már megbocsáss, kedves Locke, sajnállak, hogz Erósz hiányzott a<br />

Constance-s zal való házasságodból,<br />

* Lassan a testtel, Szőkrat<strong>és</strong>zern - szólt közbe Kant. Bár sem a férfi-nő,<br />

§em a f&ft-ftú v<strong>is</strong>zonyban nem vagrok olyan jártas, mint te, azérí. a szavak<br />

<strong>és</strong> a tárgak v<strong>is</strong>zonyával sokat foglalkoztam a Tíszta <strong>és</strong>z kitikq1a című<br />

szösszenetemben. É,s awa glanakszom, hory határozattan jelen volt a górögök<br />

Erósza Locke kolléga <strong>és</strong> Constance kapcsolatában <strong>is</strong>, csak esetleg más<br />

néven. Va5z tévednék, kedves Locke? _kérdezte Kant.<br />

- Ellenkezőleg, fején ta|áltad a szöget, ami nem <strong>is</strong> lep meg egl Kantnál -<br />

mondta Locke. - Azt íígleltem meg magamon, hogz Constance korábban soha<br />

nem tapasztalt eíotikus hatást glakorol rám. Nekünk, flérfiaknak az eglik<br />

legnemesebb testr<strong>és</strong>zünk, mint tudjátok, nem mindig engedelmeskedik a gravitáció<br />

Newton-ffle törvényének. Ez érdekes lehet, Descartes kolléga, a te<br />

test-lélek dualizmusod szempontjából <strong>is</strong>. Te tagadtad, hory a lélek, a te res<br />

cogítans-od hatást tud gzakorolni a testre, a res extensa-ra <strong>és</strong> fordíwa. Nálam<br />

v<strong>is</strong>zont elég volt csak an,nyi, hogr Constance rám nézzen, rám neve§sen<br />

vagz akár csak szóljon hozzám, <strong>és</strong> ezeknek e t<strong>is</strong>ztán lelki érzeteknek vagl<br />

képzeteknek ahatására az említett nemes testr<strong>és</strong>zem már<strong>is</strong>krzd,ett szárnyalni<br />

a magasba,<br />

* Rendben van, el<strong>is</strong>merem, ho5z ott volt veletek Erősz - mondta Szókrat<strong>és</strong>z.<br />

- De érdekelne még, kedves Locke, hogran tudtad a rád <strong>is</strong> jellemző ango1<br />

hidegvérrel magadhoz édesgetni ezt a temperamentumos francia k<strong>is</strong>lányt?<br />

* kérdezte Szókrat<strong>és</strong>z.<br />

- Ezzel a kérd<strong>és</strong>sel , Szőkrat<strong>és</strong>zem, fordulj inkább Constance-hoz, aki, ezt<br />

mondanom sem kell, szintén a menny lakója, akárcsak mi, eglszerű filozófusok.<br />

- Tudom, de akkor miért nincs most itt melletted -kérdezte Szókrat<strong>és</strong>z,<br />

- ltt van, csak ő Pál apostollal <strong>és</strong> más nas/ szentekkel egrütt elragadtatott<br />

a harmadik égig, a mi látásunknak meg még t<strong>is</strong>ztulnia kell, hogl jól lássuk<br />

őket Isten trónusánakközvetlen kózelében. - De erről inkább máskor beszélgessünk,<br />

mert Blac\y, Télemakhosz meg a többiek most már tényleg<br />

nyugtalanok * mondta Locke, <strong>és</strong> Blac(y-vel egnitt elindult,<br />

2o2

K<strong>is</strong>s Noémi:<br />

,4z tdegen tíl <strong>és</strong> gtakorlata<br />

- etűdök nézeu|tÉr<strong>és</strong>ekre -<br />

1.<br />

,,.,,<strong>és</strong> akkor a Káfer boitjában mint finomságot megrendelnélek...":<br />

,, . . .und dann würde ich dich in dem Feinkostladen Káfer bestellen, . . " -mondtam<br />

J,-nek anémetverziót, majd tovább gondoltam a dolgot, <strong>és</strong> lefordítottam<br />

magamnak a mondatomat, a sa)áí. gondolatomat a nyelvemre. A helyzet a<br />

következő voltl e$l test feküdt mellettem <strong>és</strong> a számat idegen szavak haryták<br />

eL Szátaz este, eső <strong>és</strong> harag nélkül. A szenvedély nem ragadott el minket.<br />

Szavakba temetkeztünk, nem a szívünkbe, legalább<strong>is</strong> nem közvetlenül oda.<br />

Atesthez beszéltem, magam mellé, J.-hez, az arcához, a szájához, a szeméhez,<br />

az ő nyelvén.<br />

A két mondatközöttlátszőIag csak kev<strong>és</strong> eltér<strong>és</strong> van. Mármint ami a jelent<strong>és</strong>eket<br />

illeti. A féirefordítás szokásos hibáit most inkább nem ecsetelném.<br />

Köztünk vannak, íry <strong>is</strong>, úgz <strong>is</strong>, küIönböző formákban. A jeleknek azonban<br />

már semmi közük eglmáshoz. Az eredeti, melyet hangosan mondtam, <strong>és</strong> a<br />

fordítása, mely már csak az én számomta \étezett, két külön világot jelölnek:<br />

két nyelvet. Két különál|ó tájat <strong>és</strong> egimással ritkánbeszélő embereket szóIíthatnának<br />

csak meg. pedig majdnem us/anabban a pillanatban, uglanazoíl<br />

a helyen <strong>és</strong> ugzanabbőI az okból születtek. !,zért születtek, ho5l |,-nek elmondhassam<br />

őket.<br />

Abban a másodpercben valóban úry tűnt, |.-t meg tudnám enni. Bemennék<br />

a müncheni cukrászdába, kiváIaszranám őt az étlapról. Az eladó türe,<br />

lemre intene, h<strong>is</strong>zen sok a rendel<strong>és</strong>, be ke1l tartani az itemet, rajtam kívül<br />

még jő néhányan leadták mát a rendel<strong>és</strong>üket, Majd, amikor végre rám kerülne<br />

a sor, az utolsó pillanatban kivenné j.-t a mikróból, ho5z amíg odaér vele<br />

meleg maradjon. K<strong>is</strong>zolgálna veie. Én a he$emen várnám, míg rám kerül<br />

a sor. A kávéház e$l sarkában ülnék le <strong>és</strong> fi$lelném a többieket. Megfiglelném,<br />

ki kit eszik meg. Nyomoznék az események után, az itt-ott megbotló<br />

ígazság után, Mindenki azt enné meg, akit a legjobban szeíer. Akit tegnap,<br />

vagl éppen aznap szeretett meg, esetleg abban a pillanatban, amikor megrendelte.<br />

De felőlem akár egt hete <strong>is</strong> szerethetné, akit eszik vagl tán öröktől<br />

fogva. Ígl lenne persze a legszerencs<strong>és</strong>ebb. Eryik enné a másikát. A szerelmet<br />

mindenki úgy ízesítené a cukrászdában, ahogr kívánja, ahory mindig <strong>is</strong><br />

203

megkívánta, Csípősre ff<strong>is</strong>zetezné, cukotmázzal édesre sütve kérné ki magának,<br />

ropogósan, esetleg lágran enné. Halkan vas/ sikolwa. Mindenki szeme<br />

7áttára, vas/ titokban, magányosan, felejtve <strong>és</strong> emlékezy,.r,;l<br />

}. a szerelmem, Egzik értelemben öröktől fogva, egl másikban csak pár<br />

hónapja, hos,megláttgk egrrnást. Ő harminchárom éves, szép férfikor<br />

em<strong>és</strong>zti eztán - ón majdnem annyi, mint az ő férfikora csak női években számolva,<br />

Egz eg<strong>és</strong>z térképet megrajzoltunk mi ketten, J. <strong>és</strong> én, Aíérfi <strong>és</strong> én. Ha csak<br />

azokat. az utakat venném figyelembe ezen a térképen, melyeket eddig egrutt<br />

tettünk meg, Közép-Európa nagt r<strong>és</strong>ze be lenne rajzolva rajta: Zürich,<br />

Frauenfeld, Konstanz, Baden-Baden, Prevost, Marbach am Neckar, Frankfurt<br />

am Main, München, Bécs, Budapest, Őrbotryán, Eger, M<strong>is</strong>kolc, Kas§a, K<strong>is</strong>köre,<br />

T<strong>is</strong>zafured, Gödöllő... nem tűnnének el nyomtalanul. A térkép legvégü1:<br />

megannyi név, vizek <strong>és</strong> he$lek összhangja, ok okozat, ezer hangulat <strong>és</strong> legkülönbözőbb<br />

elbúvölő történetek táta, szívdobogás <strong>és</strong> lórúgás. De a szagok<br />

<strong>és</strong> azízek <strong>is</strong>, mind rajta lennének, mind helyet kapnának benne. Maradandó<br />

helyet.<br />

Ha szeretkezünk egymással folyton arra gondolok, hogr az mal'dnem<br />

olyan mintha J. már nem tiltakozna tovább, el|azíwa izmait, k<strong>is</strong>zabadítva<br />

minden félelmét, ami minket <strong>is</strong> fenyeget, tényleg megengedné, hogz megegtem<br />

őt. Beleegzezne, hogr mindenestül az enyém le$len. A mozdulatával<br />

arra kér, hogl soha ne engedjem eI őt többé, még akkor sem, ha he$lek, vizek<br />

<strong>és</strong> nyelvek vá7asztanak el minket. A cél érdekében, hogz megszüntessük<br />

a különbségeket eddig belakotr tájaink között, ha rajtam múlna, legalább<br />

ilyen praktikus fordulatot vennének életrajzaínk. Ha még egtszer valaki felteszi<br />

a kérd<strong>és</strong>t, mi <strong>is</strong> az e$/etlen kívánságom ezen a világon, én nem a házasságot,<br />

a $lereket, aházatvag;rt az úrlevelet válaszolom. De még csak nem<br />

<strong>is</strong> azokat a szavakat húznám ki I.-bő\, melyekkel az üök szerelmet ígéri,<br />

hogr aztán én <strong>is</strong> ígérhessem. A szavaknak a csúnyábbik oldala van az ígéretekben<br />

megírva. Naglon ravaszak tudnak lenni, kétértelműek, mint az emberi<br />

történetek <strong>és</strong> az emberek, akik hallgatják <strong>és</strong> elh<strong>is</strong>zik őket. nninek bíbe-<br />

\ődjek oVan szavakkal, melyek v<strong>is</strong>szaütnek, 1,1ár most tudom, hory a saját<br />

ígéretem becsapna. Én sem tudtam betartani e5z ígéretemet, akkor nem várhatom<br />

el most J.-tőugranazí., amit én sem tettem meg. V<strong>is</strong>szaütne ugranaz<br />

a csalódotts ág.Íw sem a nyelvek fordíthatósását, sern a meggrőző erejüket<br />

nem választanám útitársul, hogl J.-ben eligazodjam. Ezt inkább kerülném,<br />

ha már lehet e$/szer választanom.<br />

Enni mindig <strong>is</strong> szerettem. Ha megenném, J. bennem élne tovább, Én kötném<br />

az ebet a karóhoz <strong>és</strong> nem fordítva. Mindent arrahegreznók ki, hogl mi<br />

<strong>teljes</strong>en megértsük egzmást, senkinek ne leryen beleszólása dolgainkba. J.<br />

teste az én testem egrr<strong>és</strong>ze lenne. Bennem élne, otthonosan. Nyugalom venné<br />

körül. olyan, mire mindig <strong>is</strong> váglotr. olyan, akire váglott. Amiről annyit<br />

204

mesélt anyanyelvén. Én táplá|nám, én gondolkodnék kettőnk helyen, mi<br />

gondolkodnánk kettőnk helyett. Én lennék ő. Én lennék J,<br />

}. <strong>és</strong> én nem beszélnénk eg,mással. Nem lenne szükségunk a metaforákra,<br />

sem a másoktól örökölt mítoszokra. Nem lennénk az örökösök, Meft az a<br />

baj velük, hog ajándéknak néznek ki, végul meg nem szabadulhat tőlúk az<br />

ember. Rájönnénk turp<strong>is</strong>ságaikíd: dz ígéret hibáira, mi§zerint segítenek elígazodní<br />

a világokban; avaíázsigére, hogl úgu csinál, mintha toposz lenne,<br />

taftja a több ezet éves tapaszta\atot; ő útielző, nekünk csak figlelni kell a je -<br />

leket, A toposzok ugyanakkor látszatfedelek. A leíedet<strong>és</strong>re hamar fény denilne,<br />

mely alattmeztelen, csupasz a test, védtelen, Nemcsak az em\ékezetet, de<br />

az emlékezetlétrehozóit <strong>is</strong> ránk erőltetik. Ígz löknek előre minket, ígl lekötnek<br />

minket. De vannak e mások, más okok a nyelven kívül? Ha megenném<br />

J.-t, azzal mindent átmentenék, MÍtoszt <strong>is</strong>, logoszt <strong>is</strong>. A párbeszédek tényleg<br />

feleslegessé válnának közöttünk, <strong>és</strong> mi még<strong>is</strong> beszélgetnénk e5imással, immáron<br />

a legnagzobb egyetért<strong>és</strong>ben.<br />

2.<br />

Káfer egl híres müncheni élelmi szergtáttó. Amolyan delikátesz, hab a<br />

tortán a városiaknak, akik főleg finomságokat vesznek tőlük. A finomság<br />

csupán az édességet jelenti, gondolhatnánk. De Káfer éttermek tulajdonosa<br />

<strong>is</strong>. Ery város gaszíronőmiálának, történelmének, kulturájának <strong>és</strong> irodalmának<br />

eglik meghatátoző alakja. Kifer toposz. ,,Olyan mint a Gundel", mondta<br />

J., amikor többet szercttem volna tudni róla. Ebből <strong>is</strong> látszik, milyen hasonlatokkaltájékoződik<br />

két olyan ember a világban, mint mi. Ha J. egr müncheni<br />

könyvesboltot, antikváriumot, múzeumot, hidat, folyót vagz templomot<br />

be akart azonosítani, es/ mas/ar megfelelőt keresett hozzá. Lehetőleg<br />

olyat, amihez a hasonlót hasonlítani tudta. Néha arra gondoltam, mennyi<br />

minden megeglezilt akéttájban Mennyire hasonlít eglmáshoz a két idegen<br />

vidék. Az idegen <strong>és</strong> a magzar.<br />

Ha még sokáig együtt maradunkJ, minden hasonlatát kívulről fogom tudni.<br />

De addigra, mire ő nyitott könyv \esz előttem, már a hasonlatok <strong>is</strong> eltűnnek.<br />

Észrevétlenek lesznek. Rutinmunkák, Automaták, akik úgl tűnik köze,<br />

lebb hoznak minket. Pedig nem. Csak elhomályosítanak bizonyos nem magá,<br />

tól értetődő dólgoltat, A csupasz szayak, a féI s;zavak <strong>is</strong> elegendők lesznek.<br />

Képtelenül fogunk élni egzmással. De legalább<strong>is</strong> képek nélkül. Úg, meg nem<br />

lehet beszélgetni. Akkor meg hallgatni fogunk. Olyan lesz, minthaJ,-t tényleg<br />

megettem vóIna. Teljesen el fognak tűnni a szavaí <strong>és</strong> a képei bennem.<br />

Egl faluban fogunk élni, uglanabban alkertben <strong>és</strong> uglanabban a tájban<br />

töltjük majd napjainkat. A házunkat meg fogjuk osztani, mindent felezünk,<br />

a szobánkat, a könyveket <strong>és</strong> az ágrunkat <strong>is</strong>. Lehet, hog <strong>és</strong>zre sem fogom

venni őt. Atnézeka világon, mert c§ak befele látok, oda, ahol }. él. Napok telnek<br />

el <strong>és</strong> mí még nem kérdeztünk eglmástól semmit, Elfelejtünk még hasoniítani<br />

<strong>is</strong>. A hasonló annyira hasonlítani fog, hogl elv<strong>és</strong>z köztük a különbség,<br />

Napok telnek el. E$l márciusi koru tavaszi estén |, elalszik a fotelben. Nagzon<br />

sokáig alszik majd. A szemüvege lecsúszik az arrán, a könyve a padlón<br />

hever majd, szétnyiNa alap <strong>és</strong> abetíikolvasatlanul. t{n meg <strong>és</strong>zre sem vettem<br />

a pillanatot, amikor meghalt. Pedig még az ágrunkat <strong>is</strong> megosztottuk.<br />

De nem kellett a nyelv, Megtagadtuk. Annyira beglakoroltuk őt.<br />

Vajon ug./anaz történik a testekkel, mint a szavakkal?<br />

A két nyelv, a női - az enyém -, <strong>és</strong> a férfi - az övé - annyira kieglensúlyozódnak,<br />

hogl sem a szavakesztétikája, sem a teslek erotikáia nem veszik<br />

mát <strong>és</strong>zte, hogz két külön nyelvet beszé|tekvalamikor, hory két külön világot<br />

testesítettek meg.<br />

Mindaddig, amíg |.-t meg nem i§mertem, úgt tűnt, a ftrfi nyelve más,<br />

mint az enyém, Én, már csak ilyen okokból <strong>is</strong>, folyton kettős játékban gondolkodtam,<br />

E5u olyanban, ahol az én nyelvem <strong>és</strong> te nyelved teremtik meg a<br />

játék lehetőségét. Többszörös igazságokat puffogtatnak a felek. Feltételt<br />

szabnak a szócsatákhoz, melyeket nap minr nap megvívtam. Szerettem, ígértem<br />

<strong>és</strong> megcsaltam végul. Ki)átszottam a |eheű legtöbb vesszőparipámat.<br />

Még akkor <strong>is</strong>, ha előbb mondtam ki a dolgot, mint gondoltam rá. Ami a dolgok<br />

kimenetelét illette, persze nem volt minden esetben úzsás a helyzetem,<br />

Végső soron a csaták után megmaradt a melankólia enyhe keserny<strong>és</strong> íze,<br />

mely az epét juttatja eszembe, folyton a két nyelv - a két világ <strong>és</strong> valóság -<br />

átj árhatatlans ágár a fi glel meztetett.<br />

Most J,-t szeretem. A melankólia még nem f<strong>és</strong>zkelte be magát végérvényesen.<br />

Ha J. nő lenne, talán lehetne abarátnőm, De mivei én a férfiakat <strong>is</strong> sze,<br />

retem, biztosan megcsalnám eggzei, már csak egy kockázatos szócsata ked,<br />

véért <strong>is</strong>. Feltennék mindent egllapra, fűt íát ígérnék, még akkor <strong>is</strong>, ha nem<br />

tudnám el&e - mert azt §osem lehet -, hogz mi |esz a dolog vége, ho5lan<br />

alakul a játék, ki nyer, ki veszít. Csak sejt<strong>és</strong>eim lennének, mint mindig, bizonyosság<br />

híányában.<br />

3.<br />

Ha két eltérő ember kirándul, <strong>és</strong> ők történetesen különböző államok polgárai,legalább<br />

két területet kell a birtokukba venni, hogy mindkéttáj egyíormán<br />

legzen jelen a kirándulás jeleneteiben.<br />

Suppenkaspar például ery nég5ret mesefigura, tudtam meg J.-től még Münchenben,<br />

aki nem nas/on. rajor,rgott a levesért. Suppenkaspar ezért <strong>is</strong>métli<br />

folyton, hogy ő ,,márpedig nem eszi meg a levest". Nem <strong>is</strong> tud mást mondani,<br />

csak ezt. Eííől a figuráról nekem nem voltak sejt<strong>és</strong>eim. Lévón, ho5l én<br />

206

Európa e5l másik t<strong>és</strong>zén nőttem fel. Csak eszembe 1utott a sztoriről Vítéz<br />

László, Igaz, ő inkább arról lett híres, ho$r a palacsintasúlővel az ördögör.<br />

püfolte. A hasonlat annyiban állja meg a helyét, hogl mindkét mese hőse<br />

hajlamos a félkegyelmű benyomását kelteni. Pedig nem azok. Csak annak<br />

vannak megcsinálva. Mert a gzerekek azt szeretík, gondolják a felnőttek.<br />

R<strong>és</strong>zben ígl <strong>is</strong> van. Eryik országban sem etetik másként a glerekeket, csak<br />

ilyen figurákkal, Aztán, ha felnőnek minden afonákjára fordul. Már nem sok<br />

mulatságos dolog marad. Senki sem mondja meg, melyik nyelvet kell beszélni,<br />

Annyi a nyelv, Annyi a nyelvnek. Nincs közös romantika, mesehős sincs<br />

többé, De, hogr van-e helyette valami más, hogl van-e helyette valőság, az<br />

még kérd<strong>és</strong>es,<br />

vajon uglanaz történik a testekkel, mint a szavakkal?<br />

Kérdezem megint. Én, mint egz glerek <strong>is</strong>mét|em Suppenkaspart (aki tényleg<br />

nem egy bibliai figura); ,,Ich esse meine Suppe nicht. Meine Suppe esse<br />

ich nicht."<br />

Nekem annyira tetszett, ho$l a második mondatban csak a szőrend váItozik,<br />

Könnyű megtanulni, mint'egz gyereknek. És ennyi már elég <strong>is</strong>, ], elmondta,<br />

hogy ki Kaspar <strong>és</strong> én <strong>teljes</strong>en magamba fogadtam.<br />

A nyár nas/on s/ors, giorsabb, mint az autó, amivel elébe akartunk kanyarodni.<br />

Arrafelé sokat esett az eső, k<strong>és</strong>őbb sótétedett <strong>és</strong> hideg volt. Kívül<br />

<strong>is</strong>, belüi <strong>is</strong>. Elindultunk, gondolván, már nem sok meglepet<strong>és</strong>t íafto$at a táj:<br />

nem sokan vannak a földön, akik ne tudnák, kik a németek, A németek tet,<br />

tek róla, hogy beírják magukat a történetekbe, ?,z eg<strong>és</strong>zen egrszerű, kicsi emberi<br />

elbeszél<strong>és</strong>ekbe. Szerényebb országta vágztunk, de nem boldogtalanabbra.<br />

olyanra, ahol a'múlt millett a jövónek <strong>is</strong> van szava.<br />

Ezek után megérkeztünk Maglarországta. Én elmondtam J.-nek a két<br />

mondatot a szórendvá|tozással. Attól kezdve ő <strong>is</strong>mételte őket: ,,Én nem<br />

eszem meg a levesem. A levesemet nem eszem meg."<br />

Atáíg.ffag t,je néha megzavarja. De ennek már semmi köze Suppenkasparhoz,<br />

Csak hozzá <strong>és</strong> hozzám. Ae idegen nyelveinkhez. Hatfuát|ép<strong>és</strong>einkhez.<br />

Nálunk a leves különben sem savanyú, nem úszkálnak benne káposztadarabok,<br />

mint a bajoroknál. Na, nem mintha nem lett volna a két konyhanyelvnek<br />

a történelemben köze egymáshoz, Csakho5l Kaspar nálunk még<br />

kev<strong>és</strong>bé ette volna megazt a gulyáslevest, melyben a hús fele zsírcafat volt,<br />

a felszínén vastag zsírkörök köröznek, taláIkoznak <strong>és</strong> eglbeolvadnak, mígnem<br />

az eg<strong>és</strong>z lábast befedik <strong>és</strong> a napköziben osztják, Elsőtől nyolcadikig.<br />

K<strong>is</strong>dobosnak <strong>és</strong> úttörőnek <strong>is</strong> járt. Benne volt a tizenkét pontban, ho$l a közösség<br />

előbbre való, mint a szení család. Ha úgy nézzik akkor <strong>is</strong>, <strong>és</strong> ha nem<br />

úgl akkor meg nem. Márpedig ha az elveket szigorúan érte|mezzik, nincs<br />

bocsánat, de aztán még<strong>is</strong> lett. Nz <strong>is</strong>kola ebédlőjében a konyhás néni merte a<br />

levest. Lehetőleg arctalanul, csak a köpenyere emlékszem <strong>és</strong> a széles csípőjére,<br />

dohányos újaira. A köpenyén ép.polyan zsírfoltok voltak, mint az étel-<br />

207

en. Szigorú leves, nem jön v<strong>is</strong>sza belőlem, ha nem akarom, pedig ő akar,<br />

Színtelen köpeny <strong>és</strong> színtelen tártyér, fehér alapon. Nem vo|t, ez t<strong>is</strong>zta üs/, sehogz<br />

sem. De ezt, hogl tudom ma lefordítani },-nek? tJgtanazt kaptuk az<br />

ediőtáborban a nyáíon, mint évközben az <strong>is</strong>iben. Alumíniumkanállal kellett<br />

enni a zsírt <strong>is</strong>, a levét <strong>is</strong>, Ha nem, volt békaüget<strong>és</strong> <strong>és</strong> szigor, ezért gríírtem le,<br />

na meg jólneveltségből, mert ételt otthon sem hasrunk a tányéron. A békaüget<strong>és</strong><br />

szőt 1. nem <strong>is</strong> értette, Hiába a szőtát, Nekem a $zermekkoromat a paprikás<br />

l<strong>is</strong>zt íze hatotta át. És én ma <strong>is</strong> vágiom effe az ízte, nem tudom kitö-<br />

rölni az emlékezetemből.Ezt. most megmutatom J.-nek, gondoltam. Neki tetszett.<br />

Szagolta <strong>és</strong> megette. Megnyalta utána a száját, Aztán udvariasan azt<br />

mondjal ,,Sehr pikant". Én elh<strong>is</strong>zem neki, amit mondott, mert szeretem,<br />

ahogz hízeleg, ahogl bele tudja enni magát e$/ másik kultúrába,<br />

1. nem határeset, hanem hatfujárő. Nincs hazája, mert Németországot<br />

nem tartja annak. J, egtszer azt moftdta, ő nem tudja, mi az ahazaszeretet.<br />

Ezt atémátkenilték a tanárok méga nas/ nemzeti romantikusokkalkapcsolatban<br />

<strong>is</strong>. Goethét titkolták, F{erder ígu bukott meg, Többször nem hoztuk mi<br />

sem szóba a dolgot. Értettem, J. mire céloz. Németül mondta, <strong>és</strong> én lefordítottam,<br />

amit mondott,<br />

4.<br />

Egl embernek uglanúgz iehet két arca, mint egi tájnak. A legtöbb találkazásuglanígz<br />

kétféleképpen dokumentá|hatő. Ahory szöveg <strong>és</strong> kép folyton<br />

kieg<strong>és</strong>zítik, átírják, karrigáIják, ellentételezik <strong>és</strong> értelmezik egzmást. Két órzékszervet<br />

kötnek le, de a legvégső hatást tekinwe már nincs eltér<strong>és</strong> közötnik.<br />

Eglbeolvadnak. Végül a két összetevő csak annyiban tér el e5lmástól,<br />

mint az aíc abeszéItetőjétőI, aki ryakran mást mond, mint amit kifejez, VégúI<br />

<strong>is</strong> az arc a lélek tükre. Nem? De nem,<br />

J. Münchenben é1, én Káposztásmeg,zeren. Mindketten éltünk másho1 <strong>is</strong>,<br />

itt <strong>is</strong>, ott <strong>is</strong>. Ezzel <strong>is</strong> meg azzal <strong>is</strong>. Család, barátok <strong>és</strong> ami utána jött még. Kü-<br />

Iönböző utakon indultunk, hogr azíáne5l közös úton <strong>és</strong> helyen térjünk nyugovóra.<br />

Ezen a nyáron pedig gyerekkorunk városait vettúk célba. Megnéztük<br />

őket, beszéltünk róluk. Kettős értelemben dokumentáltuk őket: képekkel <strong>és</strong><br />

történetekkel. Mindig jelen voit a hasoniított <strong>és</strong> a hasonló, Összehoztukavárosokat.<br />

A hasonlat, a kettónk hasonlósága volt a kirándulásoknak <strong>és</strong> a róluk<br />

k<strong>és</strong>zült dokumentumoknak az alapja.<br />

!. dísszettációjának <strong>is</strong> ezt a címet adtal Doppelte Dokumentatton. Még so,<br />

ha nem olvastam végig. De a címét már többször megpróbáltam lefordítani<br />

mag/aría. Szószerinti hű fordításb an Dupla do kumen tácíó. Ebből a műveletből<br />

még akár az <strong>is</strong> kiderü,lhetne, mennyire hasonlít a két nyelv _ az eredeti<br />

<strong>és</strong> a fordítása * eglmáshoz. De másképp ís mondhatom a címet, úgl mint<br />

2a8

Kettősjegtz<strong>és</strong>, keuős adatgldjtes, kettős bizonyítás, kettős dokumentálás...<br />

<strong>és</strong> megannyi variáció, mind a végtelenbe tart. Annyi azonbanbizonyos: a dokumentum<br />

J. országában egz kedvenc szó, Dupla biztosíték. Egz hiteles munka<br />

alapja. De ki mondja ki az utolsó szőt, hogr híteles? Ery maglar könyv<br />

címeként nehéz lenne elképzelni, még akkor <strong>is</strong>, ha a sző magalatin eredetű.<br />

Tú1 magabiztosra színezi uglan<strong>is</strong> a dolgokat. Miközben kitörli a tárgzak <strong>és</strong><br />

az adatok szépségét. Azt, hogr nekik már semmi közük jelent<strong>és</strong>eikhez, A<br />

lantázia <strong>és</strong> azirónia sokszor nehézségeket okozhat a dokumentumok világában.<br />

Ehhez képest élősdibb ha$lománya van például a német irodalomban a<br />

term<strong>és</strong>zettudományoknak <strong>és</strong> a szellemtudományoknak <strong>is</strong>, mint nálunk. Nem<br />

véletlenül. A politikai szándék, másszar a politikai korrektség vetette meg a<br />

lábát bennük, ezí. én dokumentáltam. jó, ha mindent kétszer elolvas az,ember,<br />

amit Írtak. Eglszet, aztán meg újra. Bár a németek ebből <strong>is</strong> tőkét kovácsolnak<br />

<strong>és</strong> már<strong>is</strong> megvetette lábát eg új fényben szúLető, harapós <strong>és</strong> megtévesztő<br />

idea,<br />

Lásd például, a német nők többsége ma már k<strong>és</strong>z nőiessége elveszt<strong>és</strong>ére.<br />

Mert mindent halálosan komolyan vesznek, A femin<strong>is</strong>tákat <strong>is</strong>, Az angol-amerikai<br />

gender kiíejez<strong>és</strong> azérí, van, nehory gyanúba kerüljön az anyanyelv,<br />

hogl csak es/szer kelljen őket eloIvasni, <strong>és</strong> már<strong>is</strong> tudja az ember hányadán<br />

állhat velük. Inkább nem németül mondják, mert akkor megint valami ,,hazal"<br />

mazgalom lenne, az meg nem szül jőt. Ezéír. mondják a másik nyelvén.<br />

5,<br />

,,A rasszizmus logikaja fuggetlen a í.árwáú|". "E§ rasszizmustó1 megt<strong>is</strong>ztított<br />

nyelv égetően szükséges lenne, nem <strong>is</strong> lenne elképzelhetetlen, de<br />

nemcsak németül nincs." - mondja Nádas Péter e5z nemrég írt esszé)ében<br />

Martin Walser <strong>és</strong> lgnatz Bubts-vitqíónak d,okumentációjáről. plet <strong>és</strong> lroda-<br />

1om, 2000 március 3,). A maglar író eredetileg a Neuer Züricher Zeitung számára<br />

írt gondolataiban nem kevesebb a tét, mint az emlékezet <strong>és</strong> a német<br />

emberek lelke, Európa nyugalma. De végső soron a nyelv lehetősége, melyet<br />

Nádas optim<strong>is</strong>tán el tud képzelni ttll jőn <strong>és</strong> rosszon. Egl imaginárius nyelvtőlbeszél,<br />

mert ez a nyelv nincs. Én tovább mennék, megalkotta-e, beszéli-e<br />

már valaki ezt a nyelvet?<br />

}, <strong>is</strong> hajlamos kétértelmű kijelent<strong>és</strong>ekben gondolkodni. Amikor München,<br />

ben jártunk például kétszer <strong>is</strong> ellátogattunk a Nymphenburger Parkba. tu eLső<br />

alkalommal kitaláltuk,hory még eglszer meglátogatjuk a parkot, de azt<br />

a napot már csak az írásnak szenteljük <strong>és</strong> rlem a beszélget<strong>és</strong>nek. Az egtetlen<br />

kitétel azvolr., ho5l mindkettőnkírásában szerepelnie kell a parknak. Mikor<br />

másodszot ottjártunk J. még<strong>is</strong> sokat beszélt. Én pedig dokumentáltam,<br />

amiket mondott: a park látod, két architektúra a|apján épü|t, ez két küiön<br />

209

korszakát <strong>is</strong> jelzi a német fejedelemségnek, de egzik korszak sem tudta véglegesen<br />

íelszámolni a másik nyomait, uglan<strong>is</strong> a í8. száz,4dban először a<br />

francia kertet tervezték meg <strong>és</strong> alakítpttákki, majd a 19, században Maximil-<br />

lian Emanuell megbízott es/ újabb épít<strong>és</strong>zt, akiv<strong>is</strong>zont uz angol kert mintá-<br />

jára tewezte meg a folytatást, gondold el, ho5l mind a francia szabályos<br />

kert, mind a vadkertre em|ékeztető angol kertépít<strong>és</strong>zet egr terv eredménye,<br />

ezek műkertek, <strong>és</strong> itt már semmi sem marad a term<strong>és</strong>zetből, annál inkább<br />

marad a két kultúrából, melyek v<strong>is</strong>zont alapvetően csak az antik korszak romantikus<br />

filterén keresztül voltak képesek befogadni <strong>és</strong> beépíteni a salátképzelt<br />

kertjeikbe. J,-t <strong>teljes</strong>en elkáptáztatta a német {óúri ízl<strong>és</strong>, <strong>és</strong> az utánzás<br />

szépsége, A kert tökéletes másolata az idegennek.<br />

Én megírtam magunkat. ő nem.<br />

Egl Németországban nevelkedett embernek nehéz megbirkózni azzal a<br />

rendbontó gondolattal, hory a jelölő <strong>és</strong> amit jelö1, nem mindig feleltethetők<br />

meg es/enesen egrmásnak, Az irónia ritkán kenyere mostanában <strong>is</strong> a népnek.<br />

Nem tanult még meg nevetni, mert nem szenvedett Űgft Ez persze csak<br />

közheiy, de a kelet-európaiaknak a halálosan komoly irónia a feglverük, Ellenszerként<br />

jól beválik, utasítás nélkül kapható.<br />

Bár |. hajlik a kettőségek felé. Saját szexualitását <strong>is</strong> íry tudja leginkább<br />

meghatátozni, ha játszikvele, Szokotí.úgtjátszaní vele, mióta kinyílt a vi-<br />

1ág. Egzik kedvenc témája ugzan<strong>is</strong>, hogy ő <strong>is</strong> lehetne kétnemű. Ez az e|bizonytalanodott<br />

nemi identitás amúgl <strong>is</strong> egiik fő iparággákezdváIni a mai<br />

szellemtudományoknak <strong>és</strong> a szórakozt atóiparnak hazájáb an. Igaza v an,<br />

mert a Kultur ma már Ge<strong>is</strong>thozképest tónyleg mintha előnyben lenne, Ú5lhogr<br />

át. <strong>is</strong> kell hamarosan nevezni az ewetemet <strong>és</strong> a tanszéket, ahol dolgozik.<br />

Mert ma már nemcsak a ge<strong>is</strong>t, hanem a körper <strong>is</strong> r<strong>és</strong>ze a kutatásnak.<br />

Elég íjesztő a kép, ami a tudományos eredményeket <strong>és</strong> a hétköznapi tudásformák<br />

kapcsolatát illeti. De hát ki van adva egr felettébb demokratikus o1vasmányl<strong>is</strong>í:a,<br />

amit le kell tanítani. Mikor kimondta ]., hory ő <strong>is</strong> az lehetne,<br />

már v<strong>is</strong>sza <strong>is</strong> vonta. Én nem mindig tudom követni, Ezt a tudományos bizonyta|anságot,<br />

a megrőz<strong>és</strong> <strong>és</strong> akötelezettségek közötti nagzfokú feszültséget.<br />

A bízonyítékok hiánya a§aszt, meg a glerekek. Milyen nevet adjunk<br />

nekik? Igaz, }.-nek megvan az oka kételkedni tudásában. D<strong>is</strong>szertációjának<br />

hőse, Hubert Fichte (nincs meg mas/ar fordításban semmi tő|e), szintén szexualitásából<br />

kovácsolt poétikai tőkét, de elég hamar likvidálta őt a kánon.<br />

Szegény J. most új szerzőt, új programot,l1j poétikát keres. Ebben a kettős<br />

erotika világában nekem annyi esélyt ad - <strong>és</strong> ez megnyugtatő számomra -,<br />

hogl csak akkor lehetne ígazán kétnemű, ha nem lenne barátnője.<br />

Azth<strong>is</strong>zem, illetve nem vagrok biztos benne, hogr ]. mindig azt mondja,<br />

amií.tesz, ezért,ís lenne jó megenni őt, akkor nem mondhatna mást, csak<br />

amit én <strong>is</strong> tudok.<br />

210

6.<br />

Vajon mi köti össze akét országot? Egi pár kilométer, amit J, <strong>és</strong> én esrutt<br />

megtettünk? Vary például egy régi levelez<strong>és</strong> utalásai, melyeket J. eg<strong>és</strong>z idő<br />

alatt olvasott <strong>és</strong> próbált megfejteni? A jegzetek a lapok szélén, Kerényi Károly<br />

ós Thomas Mann kapcsolata mindenesetrc az európai irodalom eglik<br />

legfontosabb 20. századi levelez<strong>és</strong>e. Mindkét nemzet profi, <strong>és</strong> profitáIt.<br />

Akét ország legfeljebb csak levelezhet e$lmással, h<strong>is</strong>zen nem szomszédok,<br />

hogy sűrűn Látogatőba érkezzenek Még csak nem <strong>is</strong> beszélik egzmás<br />

nyelvét.<br />

K. városa, ahol J. §zeptembertől lakik <strong>és</strong> B., ahol én kezdem ei régi életemet,<br />

kb. 860 km-re fekszenek egrmástól. V<strong>is</strong>zont van köztük eg;l képzeletbeli légvonal,<br />

Mi rajzoljuk meg napról napra, mikor egzmásra gondolunk. Van egl<br />

fö|drajzi hasonlóság <strong>is</strong> közöttük. K, ugzan<strong>is</strong> a Bódeni-tó meliett fekszik, mely<br />

Európa második legnagrobb tava, aB.-hez közel fekvő Balaton után. A térkép<br />

<strong>is</strong> összeköt minket. A nádas, a halászok, a strand, a felfújható gumicsónak,<br />

amit mindkét tóban kipróbáltunk. Annyi minden más, amire v<strong>is</strong>szaemlékszünk.<br />

De a két városnak .- rajtunk kívül - nem sok köze van e5zmáshoz. K.<br />

<strong>és</strong> B. két igazság e$/szerre <strong>és</strong> nem lehet tudni me.lylk az, míkor melyik.<br />

Eglígazságlenne a történetünk, most, hogz v<strong>is</strong>szagondolok <strong>és</strong> pörgetem<br />

az eseményeket? A térkép szerint, melyet mi eddig berujzoltunk magunk mögött,<br />

nem. De törekszünk.<br />

Ha én tény|eg megenném J.-t, mint ahory az egruttlétek alatt meg <strong>is</strong><br />

(t)eszem, akkor <strong>is</strong> csak egt igazságra törekszem saláí testem hajtom, eglre<br />

beljebb <strong>és</strong> beljebb, mígnem <strong>teljes</strong>en meg nem kapom, ami ját. Pedig nincs,<br />

ami járna.<br />

Szerctkez<strong>és</strong> közben beszélni annyit jelent, hogt az ember el<strong>is</strong>meri legalább<br />

két világ <strong>és</strong> két igazságlétez<strong>és</strong>ét. Ha az ev<strong>és</strong>t <strong>és</strong> a szeretkez<strong>és</strong>t összekötő<br />

vágyam <strong>teljes</strong>ülne, többé nem tudnék J.-vel beszélgetni, nem tudnám<br />

meggtőzni magamnak.<br />

Akarom <strong>is</strong> a nyelvet, meg nem <strong>is</strong>. Hatalom <strong>is</strong>, meg nem <strong>is</strong>. Szeretem <strong>is</strong> J.-|,<br />

meg nem <strong>is</strong>. Le akarom fordítani, meg nem <strong>is</strong>. Idegenek vagrunk, meg <strong>is</strong>merősök<br />

<strong>is</strong>.<br />

7.<br />

Az utazás végén, amikor megérkeztünk Ma5lar országta, már nem volt<br />

elég esz nyelv. számomra <strong>is</strong> akkor derült ki, ho$z a németFrau szőt legalább<br />

háromféleképpen lehet ma5zarul mondani: nő, asszon:l, csE. I. talán még<br />

most sem tudja, valójában, hogzan mondják, hogr nő. Persze a nőnek nemcsak<br />

a hangalakja más, hanem a jelent<strong>és</strong>e <strong>is</strong>. Legalább annyira, amennyire<br />

211

es/ német nő más, mint e$l magyar nő,ltt más a nők történelme. De, hogl<br />

J. erre maga jöjjön ú, a magabfuén tapasztalja a nőt, ahhoz be kell laknia a<br />

tálat <strong>és</strong> be kel1 glakorolnia a helyzeteket, hogl aztán a megfelelő szó hagrja<br />

el a száját, egráItalán megtalálja a hangot a nókkel.<br />

A falu, K., ahova e|őször megérkeztünk, már teijesen leégett az aug§sztu,<br />

si naptól. Olyan meleg volt azan a napon <strong>és</strong> a rákővetkező héten <strong>is</strong>, ho5l el<br />

sem hag,tuk a helyet, ahol felvertük a sátrunkat. A test nehezék volt qszaka,<br />

az alvás pedig egt f,árasztó foglalatosságnak tűnt, Nappal a T<strong>is</strong>zában<br />

enyhítettük a fájdalmakat, Es/ tájat - gondoltuk - csak úgl lehet meg<strong>is</strong>mer-<br />

ni, történetét elkezdeni <strong>és</strong> ruI

nőnek ienni. J. n§ csinált meg minket, hory mi összeho zhatnánk e két, eglmástól<br />

eltérő szimbólumrendszert. Neki nincs még sörhasa, én meg nem vagrok<br />

emancipált, Szó szerint felhasználnánk mindkettőnket; őt <strong>is</strong> <strong>és</strong> engem<br />

<strong>is</strong>. De áwitt értelemben <strong>is</strong>: h<strong>is</strong>zen ígl sikerülne legféltettebb vágrunk <strong>és</strong> legtőzhetnénk<br />

a nyelvi különbségeket.<br />

De vajon elég lenne e két test egr rend felállításához? Yajon nincs e eleve<br />

több igazság minderyikőnk testébe beleírva? A nőkben az apák, a fiúkban<br />

pedigaz anyák emlékezete él tovább, Ezek nélkül soha nem illeszkednek öszsze<br />

testr<strong>és</strong>zeink. Még akkor sem, ha J. <strong>teljes</strong>en az én t<strong>és</strong>zemmé válna.<br />

213

2,1.4<br />

schein Gábor<br />

(szabadulás)<br />

a foltos nadrágokkal, ingekkel, kiritkult atlétatrikókkal<br />

dobozok teltek meg. Minden holmit külön-külön kézbe kellett<br />

fogni, e5lmás után kihúzni a fiókokat, összegrííjteni<br />

gr őgr szer esfi olákat, alkatr<strong>és</strong>zeket, j e5lzeteke t, Aztán sor ke rül t<br />

másra <strong>is</strong>. Előkerült egr zománchibás vájdling, egt szá|kásta ázott<br />

deszka <strong>és</strong> néhány elszürkült tány& <strong>is</strong>, miközben a szoba sarkában,<br />

minden fáj dalo mtól megszab adulva, e5z barna fu les fotelból<br />

félig lehunyt szemmel mintha minden mozdulatot figuelt volna,<br />

akihez ebből már semmi sem tartozott, figrelte akezet, amely<br />

néhány nappal azelőtt akőrház udvarán yezetgetíe, mint es/<br />

hosszú, napsütötte mólón, csúcsán pirossapkás jelzőr(lddal,<br />

avíz íeIé forduló padok között. És az eglik szekrényből,<br />

fogasáról leesve, kibukott egz kék kabát. Amolyan felöLr.őféle,<br />

tél <strong>és</strong> tavaszközt v<strong>is</strong>elhető, a bél<strong>és</strong>e <strong>is</strong> ép volt. Ez megmaradt.<br />

A dobozok mellett eg |

Imreh,András:<br />

Ha<br />

Ha én vadász volnék,<br />

kelnék virradatkor,<br />

órám ketyeg<strong>és</strong>e<br />

a poryogó vackor;<br />

egl fehér fal előtt<br />

puskám o|ajaznám,<br />

eszembe se jutna<br />

sem őz, sem oroszlán,<br />

Ha én spanyol volnék,<br />

fehér ingben jfunék,<br />

órára lebonfva<br />

tudnám, hol van árnyék,<br />

Este dominóznék,<br />

jfunék a templomba,<br />

ahogl az apám, merí,<br />

ő <strong>is</strong> spanyol volna.<br />

Ha én hadna5l volnék,<br />

lenne egl rémálmom:<br />

e5ledül bolyongok<br />

kopár, köves tájon,<br />

rons/os zászló lobog,<br />

lehajtom a fejem,<br />

úry állok alá, hogl<br />

nem <strong>is</strong> nézem, milyen.<br />

Ha én nem én volnék,<br />

ok <strong>és</strong> következmény<br />

nélkül kóborolnék,<br />

mígazt. nem érezném:<br />

megtortent, amlrot<br />

régóta álmodtam -<br />

végre eltévedtem<br />

saját városomban.<br />

215

Beney Zsuzsa köLtő, esszéírő<br />

(Budapest, 1930. ápril<strong>is</strong> 21.)<br />

Helvenöt évről, éppen hetvenöt sorban. Esl sor, egz év - a lehetőség<br />

vagl a korlátozottság abszurditása éppen aíra a fel<strong>is</strong>mer<strong>és</strong>re döbbent rá,<br />

amihez ez a herven esztendő elvezetett: a dolgok elmondhatatlanságára,<br />

aíía a kettősségre, ami az élet <strong>és</strong> az elbeszél<strong>és</strong> szelleme (hory Kert<strong>és</strong>z<br />

|mtét idézzem) közön fennáll. Arra, hogl azét kellett mindezt végigélnem,<br />

ho5r rádöbbenjek: ílost, v<strong>is</strong>szanézve, elmondhatatlan - s ha az<br />

időt nem vesszük avilágtől független, csak<strong>is</strong> emberi ideának, akkor már<br />

megtörténtének idején <strong>is</strong> bizonyosan az volt. Va|ójában tehátkét élelet,<br />

kétszer hetven évet éltem végig: a létez<strong>és</strong>nek <strong>és</strong> a Lét reg<strong>is</strong>ztrálásának,<br />

megtudásának életét, Eddig sohasem foglalkoztatott ilyen élesen e kettő<br />

v<strong>is</strong>zonya: a tudat, pontosabban a szavak ví|ágár" csak korlátozottnak, de<br />

nem hazugnak véltem. Most már talán annak tartanám - ha ez után a<br />

fel<strong>is</strong>mer<strong>és</strong> után még léteznék számomra az igaznak <strong>és</strong> a hazugnak fogalma,<br />

ha nem tartanám mindkettőt a csak-verbál<strong>is</strong> világ r<strong>és</strong>zének -<br />

ponto sabban talá n cs ak a kimondhatób an l,étezőnek.<br />

Ilyen mértékben válnék el e5rmástó| a|étez<strong>és</strong>két, formája? H<strong>is</strong>zen ha<br />

ez ígt van, akkor a tudott semmiképpen nem a van leképez<strong>és</strong>e, <strong>és</strong> egláItalán<br />

nem biztos, hory szerkezeti formáik megfelelnek egzmásnak.<br />

Akkor talán jogos az avágram, hory hewenötéves koromban, életemben<br />

e|őszöt, nem öregen <strong>és</strong> nem még-nem-eg<strong>és</strong>zen öregen, (h<strong>is</strong>zen az életidő<br />

mérhetőségének semmi köze megél<strong>és</strong>ének tartalmához) arról próbáljak<br />

beszélni, amiről eddig sohasem mertem azokről a jelenségekrőL, amik a<br />

nem verbái<strong>is</strong> világban bizonyultak számomra a legfontosabbnak.<br />

!,zth<strong>is</strong>zem, mindenekelőtt, <strong>és</strong> ta|án ez volt életem valóban legfontosabb<br />

tartalma: az évszakok változásáról. Mindennél lényegesebb volt<br />

számomra (alighanem életnél <strong>és</strong> halálnál, eg<strong>és</strong>zségnél <strong>és</strong> betegségnél,<br />

együttlétnél vagz elszakadottságnál <strong>is</strong>) az ízek, illatok, aromák, alát:lá-<br />

nyok hangulatánakkimondhatatlan testi étzéke\<strong>és</strong>e. Nem helyettesítené,<br />

ha a testi érzékel<strong>és</strong> elsődlegessé9é16l beszélnék. Feltételezhető, hogr a<br />

testi érzékel<strong>és</strong> azonnal magával rántja a róla-gondolkozást: az évszaksk<br />

vatázslata pedig a világnak <strong>és</strong> az énnek verbalizáIhatatlan egüttél<strong>és</strong>ébőI<br />

fakad, a gondolatok inspirációjának forrása. Nem tudom, én magam<br />

vagyok-e más a tél érdes <strong>és</strong> a kora nyár zöldjének tobződőan túlcsorduló<br />

közegében. Azt azonban tudom, hogz bármivel <strong>is</strong> próbálom e kettős<br />

helyzetet jellemezni, sohasem alényegéről beszélek. Maga az évszak sző<br />

216

sem a meghatározás, hanem a metafora nyelvén szólhozzám. Va$l<strong>is</strong> ha<br />

kimondom, magam <strong>is</strong> a metafora nyelvét használom - pontosabban a<br />

metaforikus létet élem.<br />

Létez<strong>és</strong>ünk, helyünk a világban, az emberi tudás tehát a metaforikus<br />

látás képességében rejlene? Ha végignézek elmúlt évtizedeimen hirtelen<br />

nézewáltással, mínt eglvasarely-képen, a dolgoknak <strong>és</strong> az eseményeknek<br />

ez az o|dala domborodik ki: a Gyermekkor mint létforma, a boldogságnak<br />

<strong>és</strong> a boldogtalanságnak e$mást váltó <strong>és</strong> e$lmást érlelő periódusai, mint<br />

sűrűn szövött szőnyeg, ame$en a történelem eseményei megjelennek, Az<br />

elbeszél<strong>és</strong> szeileme ígz alakul át alétez<strong>és</strong> szeliemévé: a csak másodiagosan<br />

elmondhatóvá, Vajon van-e ennek köze ahhoz a történelmi helyzethez,<br />

amibe beleszülette m, a származás rcáI<strong>is</strong> meghatározatlanságához,<br />

ahhoz, hogz a nép. amelynek nyelve anyanyelvem, glermekkori élményeim<br />

kitörölhetetlen tapasztalata szerint nem fogad tagjává? Megmásíthatóe<br />

ez az örökös félelmet be]ém plántálő tény? Vajon a metaíorikus látás<br />

aIapja nem a megmásítás k<strong>és</strong>ztet<strong>és</strong>e-e? A felejt<strong>és</strong>, a realitás tudomásulvételének<br />

tagadása, a félelem eltakarása a fájdalommal?<br />

Na$lon sokat éltem ez alatt a hetvenöt óv alatt. Nagl veszélyekből<br />

menekültem meg, többször álltam a halál árkának küszöbén, A magrar<br />

tö rténel e m n ek a i i gh a ne m 1 egiz gal ma s abb, legsűrőbb kor szakát é|tem át,<br />

s ez az áté|<strong>és</strong> a magam átadásának <strong>teljes</strong>ségét jelenti, komprom<strong>is</strong>szumok<br />

keres<strong>és</strong>ét <strong>és</strong> meg-nem-taláLásának frusztráciőit. Nem a szavakban,<br />

hanem az élet lehetőségeiben íelmerülő kérd<strong>és</strong>eket: ffiert vajon iehet-e<br />

es/szerre lenni zsidónak <strong>és</strong> magrarnak, <strong>és</strong> mit jelent az egik <strong>és</strong> a másik?<br />

Adhatja-e az ember energiája |egjavát akkor, ha egrszerre próbá|<br />

t<strong>is</strong>ztességes orvosnak <strong>és</strong> t<strong>is</strong>ztességes költőnek lenni? Nem olyan ellentétek-e<br />

ezek, amelyek az élet (<strong>és</strong> nem a szavak) mélységeiben kioltják egrmást?<br />

H<strong>is</strong>zen leírható, <strong>és</strong> le <strong>is</strong> kell írnunk ery Röntgen-ábra képét - de<br />

ez a |eírás meg sem közelíti azt a benyomást, azt a tudást, amit szavaink<br />

csak gyengén reprodukálnak <strong>és</strong> u5zaní5i: e5z vers mint eg<strong>és</strong>z, <strong>és</strong><br />

bármilyen műalkotás, az emberi v<strong>is</strong>elked<strong>és</strong> műalkotását <strong>is</strong> beleéftve,<br />

nem csak távolról sejteti-e a metafora túlsó, kimondhatatlan pólusátl<br />

csakho$z a metafora hatásának titka éppen megfejtetlensége. Amint<br />

,,értelmén' kezdünk gondolkodni, megszűnik - nem csak varázsa, hanem<br />

létez<strong>és</strong>e <strong>is</strong>. Számomra a költ<strong>és</strong>zet (általánosságában) a metaforák<br />

nyelvén beszél. Vajon lehetséges-e, hogy az, amit az ötegségk<strong>is</strong>zfuadásának<br />

neveznek, a metaforák átlátását, az elvarázsolt állapot megszűntéí.<br />

jelentí? Hog ezért nem tudok mostanában verset írni? Vagl hogr az<br />

öregség maga <strong>is</strong> az utárLa következőnek metaíorája? És mint ilyen, vigasztalás?<br />

2|7

2000-ig a M<strong>is</strong>kolci Eryetem docense, egletemi tanáta, zjoZ.től a Pázmány<br />

péter katolikus egletem &aadő tanáta. Az irodalomtudomány kandidátusa,<br />

Nyugdíjazásáig tüdőgyó gtász szakorvosként dolgozott Budapesten,<br />

AKöltók egtmás közt (1969) című antológiában Weöres Sándor vezettebe.<br />

Művei: Tű&ld, versek (1972): Cémahangra, ryerekversek (1972); Ikerta,<br />

nulmányok, esszék (1973); Rontás, regény (I97a); Nyitva van az ararlykapu,<br />

verselemz<strong>és</strong>ek glermekeknek (1979); A másodík szó, versek (1981); Gyász,<br />

versek (19s7); Napló, előtte <strong>és</strong> utána, regény (l9S7);lózseJAtttla,tanulmártyok,<br />

esszék (19B9); rűffildí tQj,versek (1990); Versek a labiintusból,versek<br />

(1992); Szó <strong>és</strong> csend között, esszék (1993);Agondolat metqforái, esszék<br />

(1999); Két parton, versek (2000); ,l, tárgltalan lét,vesek (2003);<br />

Díjak: Füst Milán-jutalom (1979)l Józseí Attila-díj (1990); Kortárs-díj<br />

{1991); a Soros-alapíwány alkotói díja (l99B).<br />

21B<br />

http ://www inaplo. hu/na/ 1 9 9 9 1 0/Q 1 B*Eeneyzsuzsa.html

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!