Mechwart András

MECHWART ANDRÁS
A NÉMET MÉRNÖK,
AKIBİL MAGYAR NAGYIPAROS LETT
MECHWART ANDRÁS (1834–1907)
Mechwart András és felesége, Lujza házasságkötésük évében, 1866-ban
(Országos Mőszaki Múzeum Öntödei Múzeuma, Budapest)
Mechwart András 1834-ben a bajorországi Schweinfurt városában született. Az elemi iskola
elvégzése után lakatosinasnak tanult, és legényremekként elismerést keltı zárat (Chubbzárat)
készített. Ennek nyomán a város ösztöndíjat adott neki, amivel Augsburgban a
Politechnikumban folytatta tanulmányait, míg 1855-ben gépészmérnöki oklevelet kapott.
A nürnbergi Cramer & Klett Maschinenfabrik gyárban kapott munkát, ahol vasúti
kocsikat és malomberendezéseket gyártottak. Itt négy évig dolgozott, majd – elınyös
ajánlatra – Przemyslbe indult. 1859 novemberében érkezett Budára, hogy az augsburgi
származású Eichleiter Antal barátját meglátogassa, aki Ganz Ábrahám kéregöntéső
vasúti kerekeket gyártó vasöntödéjében és gépgyárában dolgozott. Eichleiter bemutatta
Ganznak, aki rögtön felismerte Mechwart tehetségét, maradásra bírta és állást ajánlott neki.
1/3

Ettıl fogva Mechwart élete összefonódott a Ganz-gyárral. Éppen a 25. születésnapján,
december 6-án lépett a Ganz-gyár szolgálatába, amely 40 évig tartott és igen jelentıs
eredmények kísérték. A gyár folyamatosan bıvült, 1866-ra már öt üzeme (öntöde,
mintaasztalos-, gép-, lakatos- és kovácsmőhely) volt, és majd 400 munkást foglalkoztatott.
Mechwartra a gépmőhely vezetését bízta Ganz, de az üzleti élet irányításába is bevonta.
Ganz 1867 végén bekövetkezett halála után Mechwartra nagy feladat hárult: az üzletvezetés.
Ganz halála után az örökösök ugyanis ıt, Eichleitert és Kellert, a cég eddigi
könyvelıjét bízták meg a gyár vezetésével. Ekkor vette fel a cég a Ganz és Társa nevet. A
svájci örökösök 1869-ben eladták a gyárat, amely Ganz és Társa Vasöntı és Gépgyár Rt.
névvel, Mechwart mőszaki igazgatóságával mőködött tovább.
1872-ben a gyár a ratibori (Porosz-Szilézia, ma Lengyelország) üzemmel bıvült és egyre
több nemzetközi elismerést aratott. 1875-ben Eichleiter és Keller kiváltak a gyárból –
Mechwart egyedül maradt. Lényegében ettıl számíthatjuk Mechwart szervezıi és gyárfejlesztési
eredményeit:
1878-ban villamos részleget alapított (Zipernovszky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó
fejlesztı mérnıkök meghívásával), 1880-ban megvásárolta az Elsı Magyar Vaspálya
Jármővek és Alkatrészek Gyártó Társulat Kıbányai út 31. sz. alatti gyártelepét, 1887-ben
az ausztriai Leobersdorf-ban gépgyárat épített, majd bérbe vette a petrovagorai
(Horvátország) nagyolvasztót.
Közben a budai törzsgyár is fejlıdött. 1873-tól a malomipari hengerszékeknél is bevezette
a kéregöntéső, rovátkolt öntöttvas hengerek gyártását, ami igen pozitívan hatott mind a
malomiparra, mind a Ganz-gyárra. Amíg – Ganz halála után – a törzsgyárban évi 28.000–
38.000 db vasúti kocsikereket öntöttek, addig 1873-tól évi 600–1500 db hengerszéket is
gyártottak.
Mechwart – az 1870-es évek fegyverkezési versenyét kihasználva – kéregöntéső ágyúlövedékek
gyártását is megindította.
Legjelentısebb alkotásai azonban a hengerszékek voltak. A Ganz-gyár 1874-ben vásárolta
meg a Wegmann-hengerszékek gyártási licenciáját. Ebbıl fejlesztette ki Mechwart a tartós,
öntött hengerekkel mőködı, a hengerpár összeszorításával mőködı, burkolattal ellátott,
modern hengerszékek egész sorát. A 19. század végére a Ganz-gyár 60-féle hengerszéket
gyártott. 1907-ben a gyár legyártotta a 30.000-ik hengerszéket.
Gépészeti vonalon a gızlokomotívra szerelt eke, a Bánki-Csonka petróleummotorral ellátott
eke, az oldható tengelykapcsoló voltak legjelentısebb találmányai.
A vasúti kerekeknél a 19. század végén megvásárolta az amerikai (USA) Griffin-öntési
eljárást, amely részben a kupolókemencék bıvítésével, részben az öntési technológia
fejlesztésével lehetıvé tette a nagyobb kopásállóságú kerekek öntését.
2/3

Mechwart 1874-tıl 1894-ig összesen 22 találmányára kapott szabadalmat, amelyek közül a
kilenc legjelentısebb a gabonaırléssel kapcsolatos. Az utolsó ırlıhengerekre vonatkozó
szabadalmat 1886-ban kapta meg.
Mechwart magánéletérıl keveset tudunk. 1866-ban vette feleségül barátjának, Eichleiternek
a hugát. Közben – nehezen – tanult magyarul is. Szabadidejében (német) verseket írt.
Szerette a zenét és megalapította a Ganz-gyári dalárdát. Társaságban kellemes úr volt. A
munkásokkal barátkozott, patriarchális stílusú vezetı volt. Szociális érzékenységére jellemzı,
hogy 1884-ben létrehozta a tisztviselık nyugdíjalapját, amelyet évenként jelentısen
támogatott. A munkásoknak segélyalapjuk volt, amelybıl kamatmentes kölcsönt vehettek
fel, a gyár 22 munkásházzal, ebben 445 lakással rendelkezett, a gyáregységekben étkezıhelyiség
és fürdık, orvosi szoba volt, betegsegélyzı pénztár mőködött. Az elıírtnál többet
fizetett a gyár munkásainak, és – nem utolsó sorban – a gyárnak saját inasiskolát alapított.
Munkásságát a király is elismerte: számos kitüntetést kapott (pl. a Ferenc József-rend
tagjává választották), míg nyugállományba vonulásakor, 1899-ben magyar nemesi rangot
adományoztak neki „belecskai” elınévvel. Ebben a Tolna megyei községben birtoka és kis
kastélya volt.
A magyar ipar – a malomipar, a jármőgyártás, a villamosipar, a gépgyártás – nagyon sokat
köszönhet Mechwart András sokoldalú munkásságának, találmányainak, szervezıképességének
és nagyon pozitív emberi tulajdonságainak.
Szöveg: Lengyelné Kiss Katalin, Klug Ottó
3/3