Hun sírtáblák a 6. századi Kínából - Z. Tóth Csaba honlapja
Hun sírtáblák a 6. századi Kínából - Z. Tóth Csaba honlapja Hun sírtáblák a 6. századi Kínából - Z. Tóth Csaba honlapja
a tánc-ábrázolásnak figyelemreméltó párhuzama van egy buddhista kőoszlop talapzatán, melyet Xi’anból, a Közép-Kínai Shaanxi tartományból ismerünk. A Xi’ani sztélén ugyanilyen jelenet szerepel, két különböző zenekarral, és két különböző táncossal: a jobb oldalon kínai zenészek ülnek gyékényeken, és egy női figura mutatja be a kabátujj-táncot, míg a bal oldalon egy közép-ázsiai zenekar kísér egy közép-ázsiai férfitáncost, mely a szogd forgást mutatja be. Jobbra az utolsó tábla (11), mely érintkezik az elülső táblával, ökör vontatta kétkerekű kocsit ábrázol; gyakran megjelenik buddhista barlang-festményeken és kínai sírokban a 4. századtól (pl. a Luo Rui-sírkamra festményein és tábláin), de a sírtáblák esetében inkább beszélhetünk a sztyeppei népeknek a szkíták óta meglévő kocsi-kultuszáról. A baloldali 1. és a jobboldali 11. táblát egy-egy vaskampó csatolta a két elülső záróelemhez (lent). E kapuszerű záróelemek tipikusak a kínai építészetben: egy-egy dupla torony kontytetővel, mindegyik tetején jellegzetes kampóval. Hasonlóan a Zhangdefukerevethez és más ismert példákhoz, a tornyok lépcsős elrendezésűek, a magasabb szegélyezi a „bejáratot”, és ehhez simul az alacsonyabb torony egy falrészlettel. A tornyokon vörös festék nyomai láthatók. A tornyok és a falak tövénél mindkét oldalon négy hun férfi látható, melyek egyike felszerszámozott lovat vezet. A figurák hosszú tunikát, övet és csizmát viselnek; a lovat vezető alakot leszámítva mindegyiknek a kezén túl lóg köntösének ujja. A vezető figura mindkét kapuzaton különbözik a többitől: alakja nagyobb, magasabb, övén tarsoly és hosszú, hun típusú, keresztvas nélküli kard. Ilyen figurák, építészeti elemek találhatók a Zhangdefu-kaputáblákon is. Kit temettek a sírba, mely magába foglalta e rendkívül szép, eleven jelenetekkel díszített kőtáblás kerevetet? A külföldi, és általában nyugati kutatók „szogdnak” határozzák meg a táblákon szereplők nemzetiségét, szogd tulajdonoshoz kötik őket. Erre azonban valójában kevés bizonyíték van: a 2000-ben talált, s a Északi Zhou dinasztia korából származó Xi’ani táblák esetében tudjuk csupán, hogy egy 579-ben elhúnyt, An Jia nevű szogd főemberé volt a sír, aki a kínai „sabao” rangban vezette közösségét. A másik adatot a sírtáblák hovatartozását illetően a Taiyuani sírkerevet nyújtja (Shaanxi tartomány), mely egy 593-ban elhúnyt Yu Hong nevű türk – de valószínű, hogy inkább hun – „sabao” síremléke volt, aki perzsa követi rangban szolgált az északi dinasztiának. A sírtáblákat készíthették szogdok heftalita megrendelésre, másfelől figyelembe kell venni azt is, hogy a szogd népnév az 5-6. században már inkább jelentett kevert nemzetiségű, párthus-kusán-hun szogdiait. Az azonos öltözetek, hajviseletek, jelenetek, embertípusok miatt sokszor nem könnyű megkülönböztetni a középázsiai etnikumokat, melyek mindazonáltal szkíta jegyeket is őriznek az ábrázolásokon. Mégis van néhány támpontunk, melyek főként az említett heftalita hunokhoz kapcsolják az észak-kínai sírtáblákat, különösen a Miho-táblákat, akár tulajdonosként, akár a 6
sírtáblák szereplőiként vagy készítőiként. Mindenekelőtt, mint említettük, a heftalita hun pénzérméken láthatunk ugyanolyan viseletet és emberábrázolást, mint a Miho-táblákon, vagy a Taiyuani (túloldali középső kép) és más táblákon; a szogd pénzek ábrázolásai sokkal egyszerűbbek s nagyon valószínű, hogy amit eddig pl. az afrasziabiszamarkandi freskókon szogdnak határoztak meg, ott is heftalita hun ábrázolásokról kell beszélni. A hátrafelé nyilazók a Taiyuani táblákon ugyancsak a szkíta-párthus-hun etnikumot idézik, a szogdok nem a harcművészetükről, inkább kereskedő életmódjukról, hajlamaikról tűntek ki. Érdekesség, hogy a Taiyuani táblákon – ahogy az afrasziabi freskókon is – megjelennek a „motívumokat éneklő” madarak, melyek rendszeresen és a legutóbbi időkig jelen vannak a magyar népművészet tárgyain. A sztyeppei életmódot aktívan gyakorló etnikumokra utalnak a sírtáblákon látható jurtaábrázolások, életképek, vadászjelenetek, s leginkább az alakok öltözéke, egész habitusa, amint fentebb leírtuk: a föveges, csizmás, kaftános, bajuszos, hosszú varkocsba fogott hajú, övükön tarsolyt, kardot, íjtegezt viselő alakok. A küllős szekér is elsősorban a szkíta világból ered (kurgán-temetkezésekből és egykorú leírásokból jól ismertek), ennek képi hagyománya jelenik meg a Miho-táblákon. Etnikailag talán a leginkább meghatározó érvényű jelenet a 6. tábla fölső faragványa, a késekkel saját magukat megsebző figurák: a gyász-szertartásnak ezt a sajátságát egyértelműen a régi szkítákkal és az európai hunokkal kapcsolatban jegyezték fel a historikusok, Hérodotosz (Hist. lib. IV., 71.) és Priszkosz rétor (De legationibus, Attila király temetéséről). A vallási jellegű ábrázolások is határozott irányt adhatnak tájékozódásunknak: a Miho-táblákon egyaránt láthatunk zoroasztriánus, buddhista és a lókultuszra utaló jeleneteket (a lókultusz ábrázolása nem volt jellemző a városi életet élő szogdokra). Mindez, és a vallási sokszínűség elsősorban a közép-ázsiai hunok sajátja volt: a tudósítások szerint e hunok egyfelől vérszomjas harcosok (Szung Jün, buddhista zarándok), „tűzimádók”, azaz zoroasztriánusok, továbbá városaikban sok a gondozott, arannyal díszített buddhista szentély (Wei Shi, kínai követ), s a lovat kultikus tiszteletben részesítik (Ptolemaios). A Miho-táblákon zoroasztriánus jellegűek a nap-hold jelképek, a szent növények és az áldozati tűz; buddhista jellegű a négykarú istenség; végül nomád jellegű a folyómenti lóáldozat bevezető részének ábrázolása, és általában az életképek, alakok és tárgyak (vadászat, mulatságok, jurta, szekér). Fontos „sztyeppei” művészeti elem, mely ugyancsak nemzetiséget jelöl, a többször szereplő fordított szívalakú lótusz-, vagy vízililiom-motívum (2, 7, 8, 11. kőtáblák), mely rendszeresen díszíti a hunok, avarok s a honfoglaló magyarok vereteit, tárgyait is (a képen a honfoglaláskori Zempléni ezüst csésze mintája). 7
- Page 1 and 2: Hun sírtáblák a 6. századi Kín
- Page 3 and 4: hátul varkocsba font hajuk miatt i
- Page 5: Fent egy nem-közép-ázsiai hölgy
a tánc-ábrázolásnak figyelemreméltó párhuzama van egy buddhista kőoszlop talapzatán,<br />
melyet Xi’anból, a Közép-Kínai Shaanxi tartományból ismerünk. A Xi’ani sztélén ugyanilyen<br />
jelenet szerepel, két különböző zenekarral, és két különböző táncossal: a jobb oldalon kínai<br />
zenészek ülnek gyékényeken, és egy női figura mutatja be a kabátujj-táncot, míg a bal oldalon<br />
egy közép-ázsiai zenekar kísér egy közép-ázsiai férfitáncost, mely a szogd forgást mutatja be.<br />
Jobbra az utolsó tábla (11), mely érintkezik az elülső táblával, ökör vontatta kétkerekű kocsit<br />
ábrázol; gyakran megjelenik buddhista barlang-festményeken és kínai sírokban a 4. századtól<br />
(pl. a Luo Rui-sírkamra festményein és tábláin), de a <strong>sírtáblák</strong> esetében inkább beszélhetünk a<br />
sztyeppei népeknek a szkíták óta meglévő kocsi-kultuszáról.<br />
A baloldali 1. és a jobboldali 11. táblát egy-egy vaskampó csatolta a két elülső<br />
záróelemhez (lent). E kapuszerű záróelemek tipikusak a kínai építészetben: egy-egy dupla<br />
torony kontytetővel, mindegyik tetején jellegzetes kampóval. Hasonlóan a Zhangdefukerevethez<br />
és más ismert példákhoz, a tornyok lépcsős elrendezésűek, a magasabb szegélyezi<br />
a „bejáratot”, és ehhez simul az alacsonyabb torony egy falrészlettel. A tornyokon vörös<br />
festék nyomai láthatók. A tornyok és a falak tövénél mindkét oldalon négy hun férfi látható,<br />
melyek egyike felszerszámozott lovat vezet. A figurák hosszú tunikát, övet és csizmát<br />
viselnek; a lovat vezető alakot leszámítva mindegyiknek a kezén túl lóg köntösének ujja. A<br />
vezető figura mindkét kapuzaton különbözik a többitől: alakja nagyobb, magasabb, övén<br />
tarsoly és hosszú, hun típusú, keresztvas nélküli kard. Ilyen figurák, építészeti elemek<br />
találhatók a Zhangdefu-kaputáblákon is.<br />
Kit temettek a sírba, mely magába foglalta e rendkívül szép, eleven jelenetekkel díszített<br />
kőtáblás kerevetet? A külföldi, és általában nyugati kutatók „szogdnak” határozzák meg a<br />
táblákon szereplők nemzetiségét, szogd tulajdonoshoz kötik őket. Erre azonban valójában<br />
kevés bizonyíték van: a 2000-ben talált, s a Északi Zhou dinasztia korából származó Xi’ani<br />
táblák esetében tudjuk csupán, hogy egy 579-ben elhúnyt, An Jia nevű szogd főemberé volt a<br />
sír, aki a kínai „sabao” rangban vezette közösségét. A másik adatot a <strong>sírtáblák</strong> hovatartozását<br />
illetően a Taiyuani sírkerevet nyújtja (Shaanxi tartomány), mely egy 593-ban elhúnyt Yu<br />
Hong nevű türk – de valószínű, hogy inkább hun – „sabao” síremléke volt, aki perzsa követi<br />
rangban szolgált az északi dinasztiának. A <strong>sírtáblák</strong>at készíthették szogdok heftalita<br />
megrendelésre, másfelől figyelembe kell venni azt is, hogy a szogd népnév az 5-<strong>6.</strong> században<br />
már inkább jelentett kevert nemzetiségű, párthus-kusán-hun szogdiait. Az azonos öltözetek,<br />
hajviseletek, jelenetek, embertípusok miatt sokszor nem könnyű megkülönböztetni a középázsiai<br />
etnikumokat, melyek mindazonáltal szkíta jegyeket is őriznek az ábrázolásokon.<br />
Mégis van néhány támpontunk, melyek főként az említett heftalita hunokhoz<br />
kapcsolják az észak-kínai <strong>sírtáblák</strong>at, különösen a Miho-táblákat, akár tulajdonosként, akár a<br />
6
Change language