Hun sírtáblák a 6. századi Kínából - Z. Tóth Csaba honlapja

Recommendations

Info

A hátoldal harmadik tábláján (6) kétszintű az ábrázolás: a felső rész közepén egy figura áll, egy üstben vagy hordozható oltáron égő áldozati tűz előtt, fején az ún. padam, egy fehér fátyol, melyet zoroasztriánus papok viseltek, hogy ne szennyezzék be a szent tüzet. Mellette 7. 8. 9. egy kutya, amely központi szerepet játszott a zoroasztriánus temetkezési szertartásban, a sagdid-ban. Ebben a rítusban úgy hitték, hogy ha a kutya nézi az elhúnyt testét, a tekintete elűzi a tisztátalan szellemeket. Közvetlenül a pap mögött férfiak csoportja, akik közül négyen térdelnek és késeket tartanak az arcukhoz vagy a homlokukhoz. Egyikük sem kínai figura, és ez a jelenet eszünkbe juttatja a szkíták és a hunok hasonlóképpen leírt temetkezési szokásait, melyben a gyászolók késekkel, nyilakkal sebeket ejtettek magukon, különösen a fejedelem halálakor. Maguk a temetkező helyek azonban, ahonnan a <strong>sírtáblák</strong> előkerültek, nem zoroasztriánus jellegűek; ebben a vallásban ugyanis a halottakat magas helyekre tették ki, hogy a ragadozók felfalják a tetemeket, majd a csontokat összeszedték, és osszáriumokba helyezték. Az észak-kínai „nomád” temetkezéseknél koporsókban feküdtek az elhúnytak. A negyedik hátsó táblán (7) egy másik ünnepélyes összejövetelt láthatunk, férfi résztvevőkkel, melyek egyike valószínűleg az elhúnytat ábrázolja. Nagyobb alakja törökülésben ül egy díszes, lebegő baldachin alatt, ami jelzi magas rangját, és gyakran megjelenik a kínai buddhista paradicsom ábrázolásain, drágakövekkel és lótuszvirágokkal díszítve. A férfi poharat tart s két szolga áll kétoldalt mellette. Előtte a többi szolga előkészíti az ételeket. Eltérően a mennyegzőn szereplő hun figurától, ez az alak szakálltalan, rövid hajú, és másfajta fejfedőt visel. A szolgák öltözete, hajviselete és arcvonásai más-más etnikai jelleget tükröznek. Az ünnepség-jelenettől jobbra mindkét relief – a háttámla két utolsó darabja – lovasmenetet ábrázol, ugyanolyan sziklás tájon. Az egyiken (8) türkök és közép-ázsiaiak menete, míg a másik (9), ettől jobbra, heftalita hunokat ábrázol elefántháton. A középponti figurák – egy hosszúhajú türk, és egy koronás, szalagdíszes hun - jelentőségét mindegyik táblán mutatja az elhelyezkedésük és egy napernyő, melyet a fejük fölé tartanak. Mindkét személy feltartja jobbkeze mutatóujját, ami a tekintély jól ismert gesztusa az iráni, középázsiai világban. Jobb oldalon az első tábla (10) – merőlegesen az elefántlovasra – egy kettős tábla, két külön jelenettel a jobb és bal oldalán. A bal oldalon két lovascsapat halad ellenkező irányban. 4
Fent egy nem-közép-ázsiai hölgy, aki szokatlanul nagy fejdíszt visel, balfelé lovagol két kísérőjével. Alul egy közép-ázsiai férfi lovagol az ellenkező irányba, szintén két kísérővel és két kutyával. Kísérőjének egyike napernyőt tart a feje fölé, jelezve a férfi magas rangját. A másik ilyen státus-jel a bojt, ami lova nyakánál függ; hasonló bojt van a hölgy lova nyakán is, ami szintén mutatja lovasának jelentőségét. A menet hasonló más lovasokéhoz, melyek ábrázolása számos temetkezési kőtáblán megjelenik a <strong>6.</strong> század közepe tájától, melyeket Zhangdefuból valóknak tekintenek, mely közel feküdt az Északi Qi dinasztia fővárosához. A Zhangdefuból származó táblák is nem-kínai népeket ábrázolnak, de eltérően a Miho-tábláktól, kevesebb etnikai típus szerepel rajtuk. Mégis sok a közös elem a Zhangdefu- és a Mihotáblákon: a mód, ahogyan a nyeregben ülnek, öltözetük, hajviseletük, és a napernyő is, amit a fejük fölé tartanak. Az iker-relief másik felén úgy tűnik, hogy egy eszkhatologikus jelenetet ábrázoltak, két különböző birodalmat: a mennyeit és a földit. A fölső, mennyei szférában egy négykarú istenség látható, két felemelt kezében a napot és a holdat tartja, két másik keze pedig a két oroszlánfejjel díszített mellvéden pihen. Letekint két oltárszolgára (valószínűleg két buddhista Boddhiszattvára), melyek mindegyike lótuszvirágon áll és hangszeren játszik, a bal oldali lanton, a jobb oldali hárfán. Az alsóbb, földi szférában zenészek kísérnek egy táncosnőt. Az istenség Nana, vagy Nanaia istennővel azonosítható, akinek alakja a sumér-akkád Nanâ istennő kultuszára vezethető vissza, mely eljutott Transzoxániába és fennmaradt egészen az arab hódításig (üzbég és tadzsik „nana” = anya). Ábrázolásai nagyon elterjedtek voltak Szogdiában és Khvarezmben, festményeken, stukkókon, fafaragásokon és fémtárgyakon, s különösen a temetkezési kultuszokhoz társították. Mindegyik ábrázoláson oroszlánon, vagy oroszlános trónon ül, és négy kezéből kettőben a nap és a hold szimbólumait tartja. Nana képmása eljutott Kelet-Turkesztán buddhista művészetébe is. A Miho-reliefen az oroszlánfej Nana jelvénye, míg a vörösre festett korong a kezében a napot jelenti; a másik korongon valószínűleg egy vörös félhold volt, amely már nem látható. Az alsó, földi szférában egy közép-ázsiai zenekar ül gyékényeken vagy szőnyegeken, s körbevesznek egy táncosnőt, aki valószínűleg egy kínai táncot jár, a „kabátujj-táncot”. Ennek 5 10. 11.
Page 1 and 2: Hun sírtáblák a 6. századi Kín
Page 3: hátul varkocsba font hajuk miatt i
Page 7 and 8: sírtáblák szereplőiként vagy k

Hun sírtáblák a 6. századi Kínából - Z. Tóth Csaba honlapja

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?