Hun sírtáblák a 6. századi Kínából - Z. Tóth Csaba honlapja
Hun sírtáblák a 6. századi Kínából - Z. Tóth Csaba honlapja Hun sírtáblák a 6. századi Kínából - Z. Tóth Csaba honlapja
Számos Közép-Ázsiából származó tárgyról, műalkotásról ismert a hasonló vadászjelenetek ábrázolása, például a Szászánidák korából. A Miho-táblákon is hasonló szalagokat (vállbojtokat) és hajat viselnek az alakok, mint a szászánida ábrázolásokon, azonban 1. öltözetük és arcvonásaik megkülönböztetik őket az irániaktól. Nyújtott koponyájuk és arcvonásaik megegyeznek a heftalita hunokéval, akik az 5. században legyőzték a szászánida Iránt és a következő száz esztendőben egész Közép-Ázsiát uralták, beleértve Szogdiát is. Ugyanezek a fej- és szalagábrázolások jelennek meg a heftalita hun fémművesség emlékein és a heftalita pénzérméken. A vállbojt vagy -szalag megjelenik az Orlati csontlemezeken is, melyeket a 80-as években találtak Szamarkandtól 50 km-re észak-nyugatra a Saganak-folyó menti kurgánok egyikében, s amelyben több mértékadó kutató a hunok közép-ázsiai megjelenésének első ábrázolását látja (B. Brentjes, és B. Marshak; részlete lent jobbra). A vadászjelenetet sziklás környezet veszi körül, hasonlóan a többi táblához. E tájképeken gyakran jelennek meg virágok, lombok, fák és különböző állatok. A táblák némelyikén csak egyetlen jelenet van, míg mások két jelenetet is ábrázolnak, egyet fent, egyet lent. Utóbbi esetekben gyakran a sziklás tájkép különíti el a két jelenetet egymástól. A 2. tábla fölső reliefje két lovast ábrázol. Fez-szerű süveget viselnek, és a közép-ázsiai és türk népek tipikus viseletét, a kétszárnyú köntöst, vagy kaftánt. Az alsó mezőben vízparton áll egy felszerszámozott, felnyergelt ló a lovasa nélkül, hatalmas nap-ernyő alatt, mögötte négy alak, előtte pedig bal felől egy másik térdel és edényt emel a ló szájához. A felső és az alsó jelenetet nemcsak a szikla és a napernyő választja el, hanem a jelenetek iránya is: fent balról jobbra haladnak a lovasok, lent a ló a fejével bal felé áll. A lószerszám része a bojt, mely a pofaszíjról lóg le, és megtalálható a közép- és belső-ázsiai népeknél egyaránt, valamint más sírtáblákon (bojtos lószerszámdísz, vagy sallang, van az Orlati csontlemezen is). A díszes lószerszám jelentős és gazdag személyre utal. A bal oldali harmadik és utolsó tábla (3) táborozást ábrázol. Egy központi figura kupolás sátorban ül, kísérői kiszolgálják, lovaik legelnek, lent pedig egy lovascsapat vadászik. A kupolás sátor egy jurta, hordozható otthona még ma is a türk népeknek. Nem csupán a jurta alapján mondhatjuk az ábrázolt alakokat türköknek vagy hunoknak, hanem két hosszú, és 2
hátul varkocsba font hajuk miatt is, ami közös jellemzője volt a párthusoknak, hunoknak, avaroknak, vagy a régi magyaroknak az egykorú bizánci tudósítások szerint, és így viselik hajukat az afrasziabi fellegvár freskóin ábrázolt követek. A következő hat tábla a kőfekhely hátsó oldala, melynek bal felén az első tábla (4) egy árukkal megrakott, felmálházott tevét ábrázol, melyet hosszúhajú hunok kísérnek lóháton. A tevék voltak a fő szállítóeszközök a Selyemúton Kína és Közép-Ázsia között. Számos kínai temetkezésből előkerültek ábrázolásaik. A teve felett felhőket fúj a szél balfelé, ami visszatérő kínai képi elem a 6. században. 2. 3. Az 5. táblán mennyegzői lakoma látható. A vőlegény egy tekintélyes, szakállas hun nagyúr, a menyasszony pedig, úgy tűnik, egy kínai hölgy. Kínai baldachinos ágyon ülnek és köszöntőre emelik poharaikat. Az ünnepség részeként egy csoport zenész látható alattuk, középen pedig egy táncoló alak. A zenekar és az élénk mozgású táncos figurája visszatérő ábrázolás a kerámiából készült zarándok-kulacsokon, melyeket a 6-9. század folyamán állítottak elő Kínában, az Északi Qi és Tang dinasztiák alatt. A kulacsokon 4. 5. 6. és a reliefen hasonló mozdulatot végez a táncos, mint amit a kínaiak „huxuan”-nak (huszuan), „szogd forgásnak” neveztek. A közép-ázsiai zene és tánc népszerű volt Kínában a 6. századtól a Tang-korszakon át, zenészeket, valamint férfi és női táncosokat hozattak Szamarkandból és Taskentből Kínába. A faragáson megjelenik egy jellegzetesen közép-ázsiai füles kancsóforma, lent balra, az egyik térdeplő szolga mögött, amely hasonlít a híres Nagyszentmiklósi kincs korsóira. 3
- Page 1: Hun sírtáblák a 6. századi Kín
- Page 5 and 6: Fent egy nem-közép-ázsiai hölgy
- Page 7 and 8: sírtáblák szereplőiként vagy k
Számos Közép-Ázsiából származó<br />
tárgyról, műalkotásról ismert a hasonló<br />
vadászjelenetek ábrázolása, például a<br />
Szászánidák korából. A Miho-táblákon<br />
is hasonló szalagokat (vállbojtokat) és<br />
hajat viselnek az alakok, mint a<br />
szászánida ábrázolásokon, azonban<br />
1.<br />
öltözetük és arcvonásaik megkülönböztetik<br />
őket az irániaktól. Nyújtott<br />
koponyájuk és arcvonásaik megegyeznek<br />
a heftalita hunokéval, akik az 5.<br />
században legyőzték a szászánida Iránt<br />
és a következő száz esztendőben egész<br />
Közép-Ázsiát uralták, beleértve Szogdiát<br />
is. Ugyanezek a fej- és szalagábrázolások<br />
jelennek meg a heftalita hun fémművesség<br />
emlékein és a heftalita pénzérméken. A vállbojt vagy -szalag<br />
megjelenik az Orlati csontlemezeken is, melyeket a 80-as<br />
években találtak Szamarkandtól 50 km-re észak-nyugatra a<br />
Saganak-folyó menti kurgánok egyikében, s amelyben több<br />
mértékadó kutató a hunok közép-ázsiai megjelenésének első<br />
ábrázolását látja (B. Brentjes, és B. Marshak; részlete lent<br />
jobbra).<br />
A vadászjelenetet sziklás környezet veszi körül,<br />
hasonlóan a többi táblához. E tájképeken gyakran jelennek<br />
meg virágok, lombok, fák és különböző állatok. A táblák némelyikén csak egyetlen jelenet<br />
van, míg mások két jelenetet is ábrázolnak,<br />
egyet fent, egyet lent. Utóbbi esetekben<br />
gyakran a sziklás tájkép különíti el a két<br />
jelenetet egymástól.<br />
A 2. tábla fölső reliefje két lovast<br />
ábrázol. Fez-szerű süveget viselnek, és a<br />
közép-ázsiai és türk népek tipikus viseletét,<br />
a kétszárnyú köntöst, vagy kaftánt. Az alsó<br />
mezőben vízparton áll egy felszerszámozott,<br />
felnyergelt ló a lovasa nélkül,<br />
hatalmas nap-ernyő alatt, mögötte négy<br />
alak, előtte pedig bal felől egy másik térdel<br />
és edényt emel a ló szájához. A felső és az<br />
alsó jelenetet nemcsak a szikla és a<br />
napernyő választja el, hanem a jelenetek<br />
iránya is: fent balról jobbra haladnak a<br />
lovasok, lent a ló a fejével bal felé áll. A<br />
lószerszám része a bojt, mely a pofaszíjról lóg le, és megtalálható a közép- és belső-ázsiai<br />
népeknél egyaránt, valamint más <strong>sírtáblák</strong>on (bojtos lószerszámdísz, vagy sallang, van az<br />
Orlati csontlemezen is). A díszes lószerszám jelentős és gazdag személyre utal.<br />
A bal oldali harmadik és utolsó tábla (3) táborozást ábrázol. Egy központi figura<br />
kupolás sátorban ül, kísérői kiszolgálják, lovaik legelnek, lent pedig egy lovascsapat vadászik.<br />
A kupolás sátor egy jurta, hordozható otthona még ma is a türk népeknek. Nem csupán a jurta<br />
alapján mondhatjuk az ábrázolt alakokat türköknek vagy hunoknak, hanem két hosszú, és<br />
2
Change language