Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
Download (763Kb) - REAL-d - Magyar Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
5. Orvosi kapcsolataink a XVII–XVIII. században és a Rákóczi-szabadságharc egészségügyének néhány lengyel vonatkozása A XVI. század végétől, elsősorban Báthori István lengyel király (1586) halálát követő évtizedektől jelentősen csökkentek és átformálódtak a magyar–lengyel orvosi kapcsolatok. Okát nemcsak a történeti magyar állam három részre történt szakadásában, a külpolitikai körülmények megváltozásában, hanem a reformáció következtében felekezeti alapon erősen széttagolt magyar diákság külhoni tanulmányi helyeinek megváltozásában kell keresnünk. A középkori magyar–lengyel orvosi kapcsolatokat elsősorban a közös uralkodók (Anjouk és Jagellók), a királyi udvarok és a magyar ifjúság krakkói tanulmányai hívták életre. Ezek hatására vált kölcsönössé a magyar és a lengyel orvosoknak a másik országban való gyakorlata. Ez a kapcsolati forma az erdélyi fejedelemség történetének elsőszakaszában is tovább élt, majd Báthori István lengyel királysága is több magyar orvos és sebész lengyelországi működését segítette elő. Annak ellenére, hogy a két nép rokonszenve a későbbiekben sem csökkent, mégis a XVII. század elejétől orvosi kapcsolataiknak új, bár szerényebb formái alakultak ki. A reformáció szelleme a krakkói egyetemet sem kerülte el, de a vallási villongások lecsitulása után a lengyel egyetem katolikus intézményi jellegűmaradt, így nem jelenthetett vonzerőt a magyar protestáns ifjaknak, akik elsősorban a német egyetemeken szereztek tudást és képesítést, az oktatás színvonalának hanyatlása pedig a tanulni vágyó fiatal magyar katolikusokat tartotta távol Krakkótól. A magyar–lengyel diákkapcsolatok az itáliai egyetemeken éltek tovább, bár nem szabad figyelmen kívül hagynunk sem Bécset, sem a németalföldi egyetemeket. Közös egyetemi nemzeteket és kollégiumokat tartottak fenn, támogatták egymást a tisztségviselők megválasztásában, később pedig – a diákévekben kötődött barátságok következtében – a szomszédos országban biztosítottak egymásnak orvosi gyakorlatot. E vonatkozásban jelentős a 90
határterületek érintkezése is, így a felvidéki és az erdélyi magyar orvosok időnként – például járványok idején – dél-lengyelországi gyakorlatot folytattak, de neves krakkói orvosokat is gyakran hívtak meg magyarországi konzíliumra, ill. udvarházakhoz gyógyítani. E kapcsolatokat viszont csak a területi közelség vagy a külhoni egyetemeken szövődött ismeretségek eredményezhették. A XVII. században a lengyel diákok közül azok, akik külföldi egyetemeken szerezték orvosi diplomájukat, ugyanazokat a fakultásokat hallgatták, mint ahol a magyar hallgatók is nagy számban megfordultak, ezek az egyetemi városok – Bécs mellett – Pádua, Velence, Róma, Bologna, Montpellier, Párizs, Bázel, Leiden, néhányan pedig Londonba is eljutottak a Collegium Medicorumba. a) A Bojm és a Wosiński család orvostagjai lengyel földön Számos magyar orvos fényes lengyelországi pályafutásáról tudunk, akik sikere és megbecsülése a hagyományos kapcsolatokat öregbítette. A XVII. század elején települt Lengyelországba a felvidéki születésű Bojm Pál György (1580–1651) magyar orvosdoktor, aki oklevelét – bécsi, páduai és római tanulmányok után – 1611-ben Bolognában szerezte meg és rövid itáliai és felvidéki gyakorlat után lengyel földre távozott. Kezdetben Krakkóban élt, majd 1624-től Varsóban III. Zsigmond (1587–1632) lengyel király orvosaként működött. E tisztséget megtartotta IV. Ulászló (1632–1648) uralkodása alatt is, de később Lwówba (Lembergbe) települt át, ahol 1641-ben a város főbírájává, később polgármesterré választották. Nagy tekintélyűés híres orvosként tartották számon, aki krakkói évei alatt tanított is az egyetem orvosi karán. 108 Itt kell megemlítenünk fiát, Mihályt, aki jezsuita hittérítőként Kínában járt, ahol a növényvilágot tanulmányozta. A kínai növényekről írott művét, amely 1657-től jelent 108 Ludwik Gąsiorowski: Zbiór wiadomości do historyi sztuki lekarskiéj w Polsce. T. 1–4. Poznań, 1839– 55. (a hivatkozás helye: Vol. 2. pp. 253–254.) 91
- Page 39 and 40: látta el magyarázatokkal, s azok
- Page 41 and 42: Schneeberger munkája (’De bona m
- Page 43 and 44: többségük (90-95%) minden fokoza
- Page 45 and 46: 3. Orvosi kapcsolataink a XIV-XVI.
- Page 47 and 48: Sanoki (Grzegorz z Sanoka), azaz Sz
- Page 49 and 50: hagyta el Váradot, 1450-ben mégis
- Page 51 and 52: krónikaíró. 41 Feltehetőleg 148
- Page 53 and 54: E két orvosi munka mellett Mechovi
- Page 55 and 56: etegszobák fenntartására külön
- Page 57 and 58: torzsalkodásait, fegyveres összec
- Page 59 and 60: Ebben az időben a krakkói egyetem
- Page 61 and 62: Kiválóan képzett orvos volt. Min
- Page 63 and 64: Kötete jelent meg Aristotelesről,
- Page 65 and 66: Novicampianus nem bírta hűvös é
- Page 67 and 68: azonban feltehetően valamelyik ola
- Page 69 and 70: 4. Báthori István kora a) Báthor
- Page 71 and 72: iskolákban látta nevelési eszmé
- Page 73 and 74: posztjaira. 76 Jogai csorbítása n
- Page 75 and 76: együtt az unitáriusoknak adta át
- Page 77 and 78: ugyanez évben Olmützben adja ki r
- Page 79 and 80: Weszprémi biográfiájában hossza
- Page 81 and 82: E műválasz Simoniusnak Olmützben
- Page 83 and 84: az estén Báthori - beszélgetés
- Page 85 and 86: 3. Krakkó, 1588 Refutatio scripti
- Page 87 and 88: lengyel király kegyes volt egykori
- Page 89: címe így hangzik: „Gyulai Pál:
- Page 93 and 94: „Nobilis Ungarus”-nak vallotta
- Page 95 and 96: ’Amuletum, azaz: Rövid és szük
- Page 97 and 98: d) Władysław Mitkowski és Petryc
- Page 99 and 100: kalendárium, amelyet Pécsi Lukác
- Page 101 and 102: uralkodó, II. (Erős) Ágost lengy
- Page 103 and 104: h) Kreisel János Zsigmond Ha nem i
- Page 105 and 106: 6. Közös járványügyi intézked
- Page 107 and 108: A fentiekben leírt járványokhoz
- Page 109 and 110: kivágták, s faedénybe zárva tr
- Page 111 and 112: Jelentésekkel kapcsolatos rendelet
- Page 113 and 114: intézkedés volt a kirurgus rész
- Page 115 and 116: 7. Lengyel és magyar egyetemi refo
- Page 117 and 118: egyetem falain kívül szerződött
- Page 119 and 120: ) Nagyszombat példája Koncepciój
- Page 121 and 122: Utóda a kórházban Jan Jaskiewicz
- Page 123 and 124: d) Bierkowski mint Rokitansky, Hebr
- Page 125 and 126: A történeti lengyel területeken
- Page 127 and 128: elfogadottak érvényre juttatása.
- Page 129 and 130: lengyel orvos, akinek fia, Dominiko
- Page 131 and 132: lengyel légió Saragosát ostromol
- Page 133 and 134: tevékenységükről. E könyv megj
- Page 135 and 136: Girtler tanári működése nyomán
- Page 137 and 138: vagy ügyeik elintézésére jönne
- Page 139 and 140: szép kertjében, de minthogy ez ta
határterületek érintkezése is, így a felvidéki és az erdélyi magyar orvosok időnként –<br />
például járványok idején – dél-lengyelországi gyakorlatot folytattak, de neves krakkói<br />
orvosokat is gyakran hívtak meg magyarországi konzíliumra, ill. udvarházakhoz<br />
gyógyítani. E kapcsolatokat viszont csak a területi közelség vagy a külhoni<br />
egyetemeken szövődött ismeretségek eredményezhették.<br />
A XVII. században a lengyel diákok közül azok, akik külföldi egyetemeken<br />
szerezték orvosi diplomájukat, ugyanazokat a fakultásokat hallgatták, mint ahol a<br />
magyar hallgatók is nagy számban megfordultak, ezek az egyetemi városok – Bécs<br />
mellett – Pádua, Velence, Róma, Bologna, Montpellier, Párizs, Bázel, Leiden, néhányan<br />
pedig Londonba is eljutottak a Collegium Medicorumba.<br />
a) A Bojm és a Wosiński család orvostagjai lengyel földön<br />
Számos magyar orvos fényes lengyelországi pályafutásáról tudunk, akik sikere és<br />
megbecsülése a hagyományos kapcsolatokat öregbítette. A XVII. század elején települt<br />
Lengyelországba a felvidéki születésű Bojm Pál György (1580–1651) magyar<br />
orvosdoktor, aki oklevelét – bécsi, páduai és római tanulmányok után – 1611-ben<br />
Bolognában szerezte meg és rövid itáliai és felvidéki gyakorlat után lengyel földre<br />
távozott. Kezdetben Krakkóban élt, majd 1624-től Varsóban III. Zsigmond (1587–1632)<br />
lengyel király orvosaként működött. E tisztséget megtartotta IV. Ulászló (1632–1648)<br />
uralkodása alatt is, de később Lwówba (Lembergbe) települt át, ahol 1641-ben a város<br />
főbírájává, később polgármesterré választották. Nagy tekintélyűés híres orvosként<br />
tartották számon, aki krakkói évei alatt tanított is az egyetem orvosi karán. 108<br />
Itt kell megemlítenünk fiát, Mihályt, aki jezsuita hittérítőként Kínában járt, ahol a<br />
növényvilágot tanulmányozta. A kínai növényekről írott művét, amely 1657-től jelent<br />
108 Ludwik Gąsiorowski: Zbiór wiadomości do historyi sztuki lekarskiéj w Polsce. T. 1–4. Poznań, 1839–<br />
55. (a hivatkozás helye: Vol. 2. pp. 253–254.)<br />
91
Change language