Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

Weszprémi ugyan kétségbe vonja Gyulay Pál orvosi végzettségét, viszont Veress
Endre és Szabó György itáliai kutatásaik során bebizonyították annak tényét. 106 Orvosi
felfogásáról nem tudunk sokat, csak a hivatkozások adtak ebben némi támpontot. Szabó
György kutatásainak köszönhetjük, hogy ismeretessé vált Gyulay Pálnak 1590.
december 19-én régi barátjához, Squarcialupushoz írott levele. Ebben elsősorban
Paracelsusról, annak az alkímiával kapcsolatos felfogásáról ír, arra buzdítva barátját,
hogy szabadítsa meg az orvostudományt eme tévhittől. A magyar és a lengyel
orvostörténetírás egyik nagy vesztesége, hogy a levélen kívül más hiteles dokumentum
nem maradt fenn tőle orvosi kérdésekben, így csak következtetni lehet a már említett
vitákban elfoglalt álláspontjára. Kevés adat áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban is,
hogy Gyulay Pál folytatott-e orvosi gyakorlatot lengyel földön. Elsősorban az erdélyi
kancelláriai ügyek foglalták le. Lengyelországi kapcsolatai arra utalnak, hogy jó
viszonyban állt a krakkói orvosi karral, hadjáratok idején pedig maga is végzett
katonaorvosi teendőket.
Itt kell megjegyeznünk, hogy szoros barátság fűzte a már említett Hunyadi
Ferenchez, Báthori István orvosához, akivel együtt tért haza Erdélybe a király halála
után. Hunyadi egyik versét Gyulaynak ajánlotta, amelyben azt jótevőjének, kiemelkedő
orvosnak mondja.
Sajnos Gyulay későbbi sorsa tragédiába vezetett: Báthori Zsigmond erdélyi
fejedelem udvarában a féltékenység, az intrika uralkodott. Az egyik ilyen látványos
összecsapás áldozata ő lett: 1592. december 10-én Báthori Boldizsár utasítására
megölték, házát felgyújtották, értékes iratai – közöttük számos orvosi is – a láng
martaléka lett.
Emlékét őrzi az az oktató levél is, amelyet korábban őírt, és amelyet 1663-ban
Nagyszebenben nyomattak ki; terjedelme 3 nyomdai ív. A mű– nem éppen rövid –
106 Lásd Szabó György id. munkájában.
88