Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
Download (763Kb) - REAL-d - Magyar Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
Apponyi Sándor 96 azt állapította meg, hogy a kötet valóban nem Kolozsváron jelent meg, de nem is Varsóban, hanem Aleksy Rodecki Krakkói nyomdájában, amit jóval később Soltész Zoltánné 97 és mások is megerősítettek. 98 Most már azt is tudjuk erről az anyagról, hogy azon nem csak a kiadás helye koholt, hanem a szerzőneve is, hiszen a Báthori haláláról szóló leírást nem Chiakor vetette papírra, hanem Nicolaus Buccella. Ez a kiadvány indította el a nagy orvosi vitát, de nézzük annak részleteit. Az 1587-ben megjelent nyomtatvány (Buccella írása) szerint Báthori 1586 decemberének első napjaiban Grodno környékén vadászott és hetedikén kezdett gyengélkedni. A két olasz közül ekkor csak Simonius tartózkodott Grodnóban, mivel Buccella néhány napra családjához távozott. Simonius Báthori gyengélkedésében meghűlést látott és néhány napi fekvést tanácsolt. A gyengélkedést erős fejfájás kísérte, majd még ezen az estén erős viszketésre panaszkodott. Erre már az előzőévben is többször panaszkodott, amire Buccella mindig erős végigdörzsölést rendelt el. December 7-én Simonius csupán a végtagok átdörzsölését rendelte el, kímélettel az ekkor erősen lobos lábfekélyre. Másnap tért vissza az udvarba Buccella, aki kollégájára támadt azért, hogy betegének szomját borral oltotta, amit őmár előzőleg többször megtiltott. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyták és nem tulajdonítottak jelentőséget annak a ténynek, hogy Báthori az átdörzsölésnél elvesztette néhány percre az eszméletét. A vita másik témája egy esetleges érvágás megejtése volt, hiszen ezzel próbálták Báthori hőemelkedését csökkenteni. Báthori állapota ennek ellenére nem változott, sőt december 9-én ismét elvesztette az eszméletét. Még ezen az estén végrehajtották az érvágást, de a beteg állapota továbbra sem változott. Nem csökkent a fejfájása és a láza is emelkedett. Ezen 96 Apponyi, Alexander [von]: Hungarica. Ungarn betreffende im Auslande gedruckte Bücher und Flugschriften. Vol. 1–4. München, 1903–127. Rosenthal. No. 517. 97 Magyar Könyvszemle, 1957. pp 50–51. 98 Lásd V. Ecsedy Judit: A krakkói nyomdászat szerepe a XVI. századi magyar művelődésben c. id. dolgozatában. 82
az estén Báthori – beszélgetés közben – bal karját több alkalommal görcsösen törzséhez rántotta, amit Buccella az előzőeszméletvesztések alapján epilepsziának vélt. Másik bizonyítékul az egyre súlyosbodó légzési zavarokat hozta fel Simonius asztmás feltevése ellen. A következőnapot – december 10. – Báthori változatlan állapotban töltötte, s hőmérséklete is csak 11-én emelkedett magasabbra. Ezen a napon Buccella úgy nyilatkozott a litván kancellárnak, hogy a „király hamarosan meghal”. A kijelentés valódiságát ma már nem lehet ellenőrizni, csupán a következményeit: a lengyel udvar élesen támadta a két cívódó orvost azért, mivel eltitkolták Báthori betegségét. 99 Változatlan állapot után végül Báthori december 12-én végleg elvesztette az eszméletét és néhány óra múlva meghalt. Az orvosok körül kialakult hangulatra jellemző, hogy az erősebben vádolt Simonius még aznap éjjel vagyonával együtt titokban elhagyta az udvart. Nem kívánt jelen lenni, amikor Buccella és más orvosok jelenlétében Czigulicz felboncolja Báthori holttestét. Jan Czigulicz boncolási feljegyzései szerint Báthori mája erősen elszíneződött, több kisebb-nagyobb epeköve is volt, különben más rendellenességet nem tapasztalt. A későbbi vitában e feljegyzést sem Buccella, sem pedig Simonius nem vette figyelembe, az előbbi az epilepsziára, az utóbbi az asztmára összpontosította tudását. Buccella véleményét az epilepsziáról később összefüggésbe hozták az utolsó Báthoriak pszichopátiás tulajdonságaival és bizonyítékul hozták fel arra, hogy Báthori epilepsziában halt meg, lábsebét és ifjúkori kiütéseit pedig a vérbajra. Báthori egész egyénisége, közismert testi adottságai viszont ellentmondottak a különböző– elsősorban az irodalmi – feltevéseknek. Ennek tisztázására 1934-ben a krakkói egyetem öt orvostanára – Szumowski orvostörténelem, Ciechanowski kórbonctan, Tempka belgyógyászat, Walter bőrgyógyászat és Artwinski ideggyógyászat – orvostörténeti konzíliumot tartott Báthori betegségével és halálával kapcsolatban. 99 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. 3. köt. pp. 549–550. 83
- Page 31 and 32: M. A tudományos társaságok kapcs
- Page 33 and 34: magyar orvostörténelem köréből
- Page 35 and 36: 2. A lengyel-magyar és magyar-leng
- Page 37 and 38: járványok és a különbözőháb
- Page 39 and 40: látta el magyarázatokkal, s azok
- Page 41 and 42: Schneeberger munkája (’De bona m
- Page 43 and 44: többségük (90-95%) minden fokoza
- Page 45 and 46: 3. Orvosi kapcsolataink a XIV-XVI.
- Page 47 and 48: Sanoki (Grzegorz z Sanoka), azaz Sz
- Page 49 and 50: hagyta el Váradot, 1450-ben mégis
- Page 51 and 52: krónikaíró. 41 Feltehetőleg 148
- Page 53 and 54: E két orvosi munka mellett Mechovi
- Page 55 and 56: etegszobák fenntartására külön
- Page 57 and 58: torzsalkodásait, fegyveres összec
- Page 59 and 60: Ebben az időben a krakkói egyetem
- Page 61 and 62: Kiválóan képzett orvos volt. Min
- Page 63 and 64: Kötete jelent meg Aristotelesről,
- Page 65 and 66: Novicampianus nem bírta hűvös é
- Page 67 and 68: azonban feltehetően valamelyik ola
- Page 69 and 70: 4. Báthori István kora a) Báthor
- Page 71 and 72: iskolákban látta nevelési eszmé
- Page 73 and 74: posztjaira. 76 Jogai csorbítása n
- Page 75 and 76: együtt az unitáriusoknak adta át
- Page 77 and 78: ugyanez évben Olmützben adja ki r
- Page 79 and 80: Weszprémi biográfiájában hossza
- Page 81: E műválasz Simoniusnak Olmützben
- Page 85 and 86: 3. Krakkó, 1588 Refutatio scripti
- Page 87 and 88: lengyel király kegyes volt egykori
- Page 89 and 90: címe így hangzik: „Gyulai Pál:
- Page 91 and 92: határterületek érintkezése is,
- Page 93 and 94: „Nobilis Ungarus”-nak vallotta
- Page 95 and 96: ’Amuletum, azaz: Rövid és szük
- Page 97 and 98: d) Władysław Mitkowski és Petryc
- Page 99 and 100: kalendárium, amelyet Pécsi Lukác
- Page 101 and 102: uralkodó, II. (Erős) Ágost lengy
- Page 103 and 104: h) Kreisel János Zsigmond Ha nem i
- Page 105 and 106: 6. Közös járványügyi intézked
- Page 107 and 108: A fentiekben leírt járványokhoz
- Page 109 and 110: kivágták, s faedénybe zárva tr
- Page 111 and 112: Jelentésekkel kapcsolatos rendelet
- Page 113 and 114: intézkedés volt a kirurgus rész
- Page 115 and 116: 7. Lengyel és magyar egyetemi refo
- Page 117 and 118: egyetem falain kívül szerződött
- Page 119 and 120: ) Nagyszombat példája Koncepciój
- Page 121 and 122: Utóda a kórházban Jan Jaskiewicz
- Page 123 and 124: d) Bierkowski mint Rokitansky, Hebr
- Page 125 and 126: A történeti lengyel területeken
- Page 127 and 128: elfogadottak érvényre juttatása.
- Page 129 and 130: lengyel orvos, akinek fia, Dominiko
- Page 131 and 132: lengyel légió Saragosát ostromol
Apponyi Sándor 96 azt állapította meg, hogy a kötet valóban nem Kolozsváron jelent<br />
meg, de nem is Varsóban, hanem Aleksy Rodecki Krakkói nyomdájában, amit jóval<br />
később Soltész Zoltánné 97 és mások is megerősítettek. 98 Most már azt is tudjuk erről az<br />
anyagról, hogy azon nem csak a kiadás helye koholt, hanem a szerzőneve is, hiszen a<br />
Báthori haláláról szóló leírást nem Chiakor vetette papírra, hanem Nicolaus Buccella.<br />
Ez a kiadvány indította el a nagy orvosi vitát, de nézzük annak részleteit.<br />
Az 1587-ben megjelent nyomtatvány (Buccella írása) szerint Báthori 1586<br />
decemberének első napjaiban Grodno környékén vadászott és hetedikén kezdett<br />
gyengélkedni. A két olasz közül ekkor csak Simonius tartózkodott Grodnóban, mivel<br />
Buccella néhány napra családjához távozott. Simonius Báthori gyengélkedésében<br />
meghűlést látott és néhány napi fekvést tanácsolt. A gyengélkedést erős fejfájás kísérte,<br />
majd még ezen az estén erős viszketésre panaszkodott. Erre már az előzőévben is<br />
többször panaszkodott, amire Buccella mindig erős végigdörzsölést rendelt el.<br />
December 7-én Simonius csupán a végtagok átdörzsölését rendelte el, kímélettel az<br />
ekkor erősen lobos lábfekélyre.<br />
Másnap tért vissza az udvarba Buccella, aki kollégájára támadt azért, hogy<br />
betegének szomját borral oltotta, amit őmár előzőleg többször megtiltott. Ugyanakkor<br />
figyelmen kívül hagyták és nem tulajdonítottak jelentőséget annak a ténynek, hogy<br />
Báthori az átdörzsölésnél elvesztette néhány percre az eszméletét. A vita másik témája<br />
egy esetleges érvágás megejtése volt, hiszen ezzel próbálták Báthori hőemelkedését<br />
csökkenteni. Báthori állapota ennek ellenére nem változott, sőt december 9-én ismét<br />
elvesztette az eszméletét. Még ezen az estén végrehajtották az érvágást, de a beteg<br />
állapota továbbra sem változott. Nem csökkent a fejfájása és a láza is emelkedett. Ezen<br />
96 Apponyi, Alexander [von]: Hungarica. Ungarn betreffende im Auslande gedruckte Bücher und<br />
Flugschriften. Vol. 1–4. München, 1903–127. Rosenthal. No. 517.<br />
97 <strong>Magyar</strong> Könyvszemle, 1957. pp 50–51.<br />
98 Lásd V. Ecsedy Judit: A krakkói nyomdászat szerepe a XVI. századi magyar művelődésben c. id.<br />
dolgozatában.<br />
82
Change language