Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

ugyanez évben Olmützben adja ki replikáját ’Responsum ad Refutationem’ 88 címmel.
Buccella Krakkóból folytatja az elmérgesedett vitát újabb ’Refutatio’-jával. Simonius
erre 1589-ben csaknem 300 oldal terjedelmű’Scopae’ címűművével adja meg a
választ. Mint kívülálló harmadik, Muralto Giovanni doctor összegzi a vitát Kolozsvárott
1589-ben, ’Apologia contra Simonem’ 89 címűkönyvében.” 90
E rövid áttekintés után joggal tartjuk rejtélyesnek Báthori István gyors halálát,
annál is inkább, hiszen betegségét a kor orvostudománya nem tudta kellőmértékben
megállapítani. A homályt csak fokozta, hogy két olasz orvosa – Buccella és Simonius –
Báthori halála után éles, a becsületsértésig menőszakirodalmi vitát folytatott, egymást
vádolva a bekövetkezett halálért.
A Báthori betegségével foglalkozó irodalom ellentmondásait az eredményezte,
hogy az említett vitairodalmon és a királyt felboncoló Czigulicz sebész feljegyzésein
kívül más eredeti dokumentum nem maradt az utókorra. A köztudatban és a kortársak
leírásában Báthori egészséges, erős emberként jelenik meg. A későbbi téves
következtetésekre az is okot szolgáltatott, hogy – korabeli feljegyzések szerint –
ifjúkorában visszatérőkiütéses betegségben szenvedett. Már erdélyi fejedelem volt,
amikor lábszárán kutyaharapást szenvedett és fekélyes sebe élete végéig kísérte. Ezt a
lábsebet nyitotta meg Blandrata 1575-ben és ennek enyhe vérmérgezési folyamatát
kísérte figyelemmel a bécsi udvar. A később keletkezett irodalom a kiütéses betegség és
a makacs lábseb között összefüggést vélt felfedezni, elsősorban vérbajra következtetett.
Érvként használták fel, hogy Báthori élete végéig külön érdeklődést tanúsított az
orvostudomány iránt és udvarában mindig szívesen látott vendég volt az orvos. Egyes
szerzők – pl. Csorba Tibor – már valamilyen titkos „collegium medicorum” létezése
88 „Válasz a cáfolatra”
89 „Védekezőirat Simoniusszal szemben”
90 Schultheisz Emil: Fejezetek az orvosi művelődés történetéből, pp. 240–241.
77