Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

hódítás korára kell összpontosítanunk: Erdélyre, a Felvidékre, a királyság magyar lakta
területekre, ahol mind gyakrabban találkozunk lengyel orvosokkal. Külön fejezete a
kapcsolattörténetnek Báthori István lengyel királyságának időszaka, az őkíséretében
magyar orvosok is érkeztek a Lengyelhonba, s fejtettek ki gyógyító tevékenységet.
Magyarország – nem számítva néhány erőtlennek bizonyuló középkori
egyetemalapítási kísérletet – a XVII. század elejéig (1635) nem rendelkezett önálló
egyetemmel, s az itteni orvosképzés megindulása is csak a felvilágosult abszolutizmus
egészségügyi politikájának eredménye volt (1769). Orvosaink tudásukat külhoni
egyetemeken szerezték. Lengyel medikusokkal együtt tanultak ott, s az ekkor szövődött
barátságok, szakmai kapcsolatok is ösztönzőivé váltak a magyar és a lengyel medicina
kölcsönös megismerésének.
A XVI–XVII. században az egyetemeken kibontakozott magyar–lengyel orvosi
kapcsolatok feltárásának egyik forrása az egyetemi natiok anyakönyvei. Az egyetemek
diákseregét csoportosító ún. nemzetek egyikét a magyarok és lengyelek gyakran
közösen alkották vagy – ahol az egyik vagy másik nép fiai kisebb számban voltak jelen
– kölcsönösen befogadták egymást. Ez elsősorban Itáliára és Bécsre volt jellemző.
A XVII. és XVIII. században a magyarok és a lengyelek lakta vidékek
határterületein mind gyakoribbá vált – elsősorban az orvoshiány miatt – a magyar
orvosok lengyel, illetve a lengyel orvosok magyar területen folytatott orvosi gyakorlata.
Felvidéki városaink levéltáraiban értékes adatokat lelhetünk erre vonatkozóan.
A magyar orvosképzés megindulása új fejezetet nyitott a magyar–lengyel orvosi
kapcsolatokban. Szinte tragikus egybeesést jelent a lengyel királyság XVIII. századvégi
háromszori felosztásával, a lengyel függetlenség korlátozásával, majd elvesztésével.
Krakkó és egyeteme a lengyel hazafiasság élesztője maradt, de a Monarchiához csatolt
lengyellakta vidékek értelmisége – a lembergi egyetem mellett – a Habsburg uralom
7