Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

Kiválóan képzett orvos volt. Mint korábban említettük, Bázelben könyvet adott ki
a szifiliszről, amely az első, lengyel szerzőáltal e témakörben írt munka. 58 Bázelben
jelent meg Galenus-kötete is. 59
Aránylag fiatalon, hazánkban ragadta el a halál.
Szamotuł(Szymon z Szamotuł)
Tectander halála után az udvari orvosi tisztséget – rövid ideig – az ugyancsak lengyel
származású Szymon z Szamotułtöltötte be. Őszintén a krakkói egyetem tanára volt és
magyarországi tartózkodásáról a Jagelló Egyetem tanári törzskönyvének bejegyzése
alapján tudunk. Itt Szamotul neve mellett ez áll: „Isabellae reginae Hung. physicus”.
Rövid ideig tartózkodott Izabella udvarában udvari orvosként, feltételezhetően az itt
folyó viták és politikai intrikák miatt távozott.
Struthius (Józef Struś)
Tectandert és Szamotult Struthius (Józef Struś) követte az udvari orvosi tisztségben. 60 A
poznańi Struthius – Tectanderhez hasonlóan – szintén a krakkói és a páduai egyetem
neveltje volt, bár Páduában először a görög nyelvvel és irodalommal foglalkozott és
csak később folytatott orvosi tanulmányokat. Miután megszerezte orvosi diplomáját,
rövid ideig Velencében tanított és Zsigmond Ágost lengyel király hívására tért vissza
hazájába. A jó orvos hírében álló Struthiust a király maga mellé vette udvari orvosnak
és később őkezelte Zsigmond Ágost nővérét, Izabellát is. „De amikor Izabella, I. János
magyar király felesége, Lengyelországba ment hazája meglátogatására és egy ideig ott
58 Morbi Gallici curandi ratio exquisitissim. Basel, 1536.
59 Claudii Galeni medicorum post Hippocratem principis Opera. Basel, 1536.
60 Lásd róla: Weszprémi: Succincta. Magy. kiad. Vol. 3., továbbá a következőkét lengyel munkában:
– Włodzimierz Bugiel: Un célebre médecin polonais au XVI siècle Joseph Struthius (1510–
1568). Contribution à l'histoire de la médecine à l'époque de la Renaissance. Paris, 1901. G. Steinheil. 93
p.
– Włodzimierz Bugiel: Nasz najznakomitszy lekarz. Odrodzenia Józef Struś(1510–1568). Jego
żywot i pisma. Poznań, 1908. Druk. „Dziennika Poznanskiego”. 35 p., 1 t.
61