Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

Szánoki nem csak Vitézzel épített ki jó kapcsolatot, hanem az irodalomtörténeti
kutatásokból kitűnik, hogy Joannis Długosz I. Ulászló lengyel király 1434-es
epitaphiumát és Zsófia királyné 1461-es epitaphiumát is Szánokinak tulajdonítja. 32
Szánoki valószínűleg 1440-től kezdve 10 éven át élt hazánkban, s ezekben az
években javasolta Vitéz Jánosnak, hogy hívja Váradra Stanisław Pleszewskit
(Pleszowski) és Marcin z Przemyśla (Marcin z Żurawicy) lengyel orvosdoktorokat,
továbbá Marcin Bylica z Olkusza (Ilkus Márton) lengyel orvost és csillagászt. A váradi
kör tevékenységének helye Mátyás uralkodása alatt (1458–1490) Esztergomba
helyeződött át. Ekkor a nemzetközi tudományos együttműködés szervezettebb
középkori formái alakultak ki: a tervezett pozsonyi egyetemnek szüksége volt külföldi
szakemberekre. Mátyás 1465-ben Vitéz Jánost bízta meg a szervezéssel, de a maga
részéről is igyekezett előmozdítani a neves tudósok (matematikusok, csillagászok,
orvosok, filozófusok stb.) meghívását. Így került hazánkba a neves csillagász, Johannes
Müller (Regiomontanus), Szánoki javaslatára pedig több lengyel tudós.
Żurawica (Marcin z Żurawicy, Marcin z Przemyśla, Marcin Król z Żurawicy),
Hunyadi János udvari orvosa
Przemysli Márton krakkói orvos Magyarországra történő meghívását is Szánoki
javasolta. Marcin Żurawica 1422 táján született, felsőbb tanulmányait 1438-ban kezdte
el Krakkóban, majd Oleśnicki krakkói püspök támogatásával Lipcsében, Páduában és
Bolognában tanult. 1449-ben lett orvosdoktor. Megszegve Oleśnickinek tett azon
ígéretét, hogy visszatér Lengyelországba, Hunyadi János udvarában telepedett le, majd
Váradon élt Vitéz János püspök udvarában.
Kezdetben Vitéz János bonctan iránti érdeklődését igyekezett kielégíteni.
Feltehetően tőle származik a magyar egyetem alapításának vázlatos terve is. Nehezen
32 Vö. Długosz id. munkájával.
48