Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

Kitekintés
A magyar–lengyel művelődéstörténeti – ezen belül az orvostörténeti – kapcsolatok XX.
századi kutatásai hatalmas területet ölelnek fel, amelynek főbb vonulatait csak vázolni
lehet. E kutatások jellemzője, hogy valamilyen évfordulóhoz, a két nép történeti
kapcsolatait erősítőesemény megünnepléséhez kötődnek: ilyen volt a krakkói egyetem
alapításának 600. évfordulója (1964).
1945 után – bár Lengyelország a győztesek, hazánk pedig a vesztesek oldalára
került – új fejezet következett a két ország kapcsolatában. Lengyelország helyzete
semmivel sem volt könnyebb, mint a vesztes Magyarországé – mindkét országban csak
időkérdése volt a szovjet típusú állam megteremtésének ténye, a polgári erők csak egy-
két röpke évre kaphattak teret, hogy aztán az 1947. évi párizsi békeszerződés után
kialakuljon térségünkben a szovjet típusú politikai, gazdasági és társadalmi rendszer.
Magyarország és Lengyelország ugyan egy szövetségi rendszerhez tartozott, ami
feltételezte volna a kapcsolatok, főleg a kulturális kapcsolatok szorosabbá válását,
mégsem így történt. Moszkva nem nézte jó szemmel a magyar–lengyel rokonszenvet,
feltételezte benne az esetleges szovjetellenes szellemet. 1948-ban Magyarország és
Lengyelország kulturális egyezményt kötött, amely kiegészítette a két állam barátsági és
együttműködési szerződését, de mindkettőszigorúan ellenőrzött kapcsolatrendszer volt.
Azok a formák, ahol a kultúra érintkezett (egyetemek, egyesületek, könyvkiadás stb.),
államilag és ideológiailag szabályozott területté vált. Magyarországon az
orvosképzésben megszüntették az orvostörténelem oktatását, Lengyelországban nem, de
az egyetemek és kutatási intézetek között a kapcsolattartás minisztériumokon keresztül,
csak igen bonyolult formában volt lehetséges.
213