Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

orvosok közül tízen hazánkban is folytatták tudományos munkásságukat, így a második
világháború évei alatt magyar orvosi szaklapokban összesen 23 önálló kutatáson alapuló
lengyel közlemény jelent meg magyar nyelven. Ezek sorából ki kell emelnünk Rudolf
Arend professzort, aki Simon Tiborral közösen írott nagyobb tanulmányában a
szemmozgászavarokat elemezte 1943-ban.
A magyarországi lengyel emigráció történetéhez tartozik, hogy a második
világháború évei alatt magyar orvosi karon 18 lengyel tanul orvostudományt és
gyógyszerészetet, diplomájukat is nálunk kapták.
Az előbb vázolt formákat 1944. március 19-ig működtették zavartalanul.
Magyarország német megszállásának első napján a budapesti Fő utcai Lengyel
Rendelőben a németek agyonlőtték Jan Srzednicki-Ko łątaj orvostábornokot, Kadaffer
főorvost és egy vöröskeresztes lengyel nővért, majd áprilisban betiltották a Lengyel
Orvosok Csoportjának – hasonlóan a többi lengyel szervezethez – tevékenységét, az
orvosi kar többi tagját pedig letartóztatták. Elapadtak az anyagi források, bár a
Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá vonta a lengyel gyógyintézményeket, rendelőket,
ennek ellenére – 1944 májusától – hasonlóan a többi lengyel emigrációs
intézményekhez – súlyos anyagi és politikai helyzetbe kerültek. Eredménytelen
kísérletek történtek a Lengyel Polgári Bizottság újjászervezésére, míg végül a
Nemzetközi Vöröskereszt – magyar kérésre, de lengyel ösztönzésre – az egész lengyel
emigrációt védelmébe vette, gondoskodott ellátásukról, saját kebelén belül Lengyel
Alosztályt létesített, átvette az összes betiltott lengyel intézmény feladatkörét. Az orvos-
egészségügyi szolgálat élére Chelmicki orvosezredes és Stanisław Wawrzyniak főorvos
került, de a szervezet minden erőfeszítés ellenére sem volt olyan eredményes, mint a
Lengyel Orvosok Csoportja volt. Legnagyobb nehézséget a táborok szigorú őrzése, az
orvosok szabad mozgásának betiltása, az ország területén dúló háború jelentették. A
211