Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

határára úgy, hogy közben (lényeges kapcsolatba) nem kerültek magyar hatóságokkal.
A helyzethez való alkalmazkodás bizonyítja, hogy a Magyar Vöröskereszt javasolta a
társadalmi összefogás megszervezését, a segítő társadalmi szervezeteket tömörítő
Magyar–lengyel Menekültügyi Bizottság létrehozását, a hazai és a külföldi anyagi
segítség összefogását, ezen keresztül pedig a lengyel menekültek tízezreinek azonnali
megsegítését. A két felelős magyar minisztérium felhatalmazásával a Magyar
Vöröskereszt 1939 őszén önállóan is eljárt e kérdésben, önálló táborokat tartott fenn,
1940 júniusáig saját és a nemzetközi anyagi erőkből mintegy 35 ezer lengyel katonáról
és közel 15 ezer polgári személyről gondoskodott. A Magyar Vöröskereszt
tevékenysége felbecsülhetetlennek bizonyult, hiszen – számos visszaemlékezésből
ismeretes – sok ezer lengyel menekült magyarországi tartózkodásának elsőszakaszában
csak vöröskeresztes ellátásban részesül és sokuk továbbmenekülését is ez a szervezet
segítette elő.
A közvetett Vöröskeresztes segítség másik formáját jelentette, hogy a Magyar
Vöröskereszt saját szervezetén belül lengyel tagozatokat létesített, így elsőnek a
Lengyel Vöröskereszt Magyarországi Kirendeltségét. A Lengyel Vöröskereszt első
egységei 1939. szeptember végén érkeztek magyar területre, de már 1939. október 2-án
kérték a Magyar Vöröskereszttől a Kirendeltség működésének engedélyezését.
Eustachy Serafinowicz alezredes, a lodzi vöröskeresztes szervezet vezetője, 1939.
szeptember 19-én már Budapesten tartózkodott, szeptember 22-től a Magyar
Vöröskereszt lengyel tanácsadójaként működött és elévülhetetlen érdemeket szerzett a
Kirendeltség megszervezésében és munkájának irányításában. A Lengyel Vöröskereszt
Magyarországi Kirendeltségének tevékenysége külön tanulmányt igényel, itt csupán
néhány mondatban tudjuk összegezni jelentőségét. Létrejötte bizonyos fokig mintául
szolgált a Lengyel Vöröskereszt hasonló emigrációs kirendeltségeinek (az angliai, a
203