Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

tervezett könyvet filozófiai és etikai értékelésekkel akarta ellátni. Hiányát érezte az
oknyomozó és alapos kutatáson alapuló műnek, mivel – véleménye szerint – az
életrajzok és a töredékes feldolgozások nem alakítják ki sem növendékeiben, sem az
orvostörténettel foglalkozó kutatókban az egyetemes fejlődés helyes irányvonalát.
Részben munkásságának köszönhető az a lengyel egészségügyi miniszteri
rendelet 1928-ban, amely kimondta az orvostörténeti előadások számának évi 60-ra és a
szemináriumok óraszámainak 20-ra való emelését.
Tudományos és oktatói munkásságának híre Lengyelország határain kívül is
ismeretes volt. 1930-ban a római VII. Orvostörténeti Kongresszuson nagy érdeklődést
kiváltó előadást tartott. Az előadás címe: ’Sur la nécessité de rendre l'histoire de la
médecine obligatoire dans les universités’ volt. A kongresszus résztvevői nagy
elismeréssel nyilatkoztak munkásságáról és a lengyel orvostörténeti oktatás úttörőiről,
akik először a világon tanították kötelező tárgyként az orvos- és
gyógyszerészettörténetet.
1938-ban levelezőtagjává választotta a Lengyel Tudományos Akadémia. Ebben
az évben lett a párizsi, a bruxelles-i és a bukaresti orvostörténeti társaságok rendes tagja.
1939-ben a Krakkói Jagelló Egyetem orvosi fakultása dékánná választotta.
Szumowski páratlan munkásságát a II. világháború egy időre megszakította. A
háború tombolása és a Lengyelországot megszálló német csapatok miatt hosszú ideig
szünetelt a középfokú és egyetemi oktatás. 1939. október 6-án egy német kommandó
letartóztatta a Jagelló Egyetem tanári karát – köztük Szumowskit is –, és a
sachsenhausen-oranienburgi gyűjtőtáborba hurcolták őket. Szumowski a kínzásokat és a
megaláztatásokat békés türelemmel viselte. Innen 1940. február 9-én szabadult.
Megroppant egészségi állapota ellenére is folytatta munkáját. Neki köszönhető, hogy a
193