Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
Download (763Kb) - REAL-d - Magyar Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
) Szumowski orvostörténete A két világháború közötti magyar–lengyel orvosi kapcsolatokban jelentős változást jelentett, hogy Lengyelország visszanyerte állami függetlenségét, aminek következtében a két ország orvostudománya részben a már addig hagyományosnak mondható keretek között érintkezett, illetve a két állam közötti hivatalos kontaktus tükre lett. Továbbra is rendkívül jónak volt mondható egyetemeink és különbözőorvostársaságaink kapcsolata, amit jeleznek a kölcsönös tiszteletbeli tagságok, a tudományos rendezvényeken történő képviseletek. Mégis a két világháború közötti időszak kapcsolatainak kiemelkedő eseményét Władysław Szumowski (1857–1954) ’Az orvostudomány története’ című munkájának magyar nyelven való kiadása jelentette 1939-ben. Władysław Szumowski 1875. március 26-án született Varsóban (ugyanabban az évben, mint Wrzosek), s 1899-ben fejezte be orvostudományi tanulmányait, és ezután hosszú külföldi tanulmányútra ment. Lembergi tartózkodása jelentett fordulatot életében. Itt ötlött fel benne az a gondolat, hogy a gyógyító-kutató orvosnak meg kell ismernie a medicina múltját. Bár 1906-ban a zakopanei tbc-állomás kezelőorvosa, mégis a lembergi egyetemen tanító Twardowskitól, Finkltől és Wartenbergtől filozófiát és történelmet hallgat. 1907-ben a János Kázmér Egyetem a filozófia és a történelemtudomány doktorává avatta ’Katejusz és Malebroncze, Karl Lang tanításának előfutárai’ címűértekezése alapján. Évekre rá egyik kezdeményezője és kidolgozója volt annak a törvényjavaslatnak, amely elrendelte az orvostörténelem oktatását a lengyel egyetemek orvosi fakultásain. Magát Szumowskit a krakkói Jagelló Egyetem orvostörténeti és filozófiai professzorává nevezték ki. Most már egész erejét és idejét az orvostörténelemnek szentelte. Az oktató- nevelőmunka mellett már itt tervezte egy olyan orvostörténeti munka kiadását, amely szintetizálja a gyógyítás- és gyógyszerészettörténeti kutatások addigi eredményeit. A 192
tervezett könyvet filozófiai és etikai értékelésekkel akarta ellátni. Hiányát érezte az oknyomozó és alapos kutatáson alapuló műnek, mivel – véleménye szerint – az életrajzok és a töredékes feldolgozások nem alakítják ki sem növendékeiben, sem az orvostörténettel foglalkozó kutatókban az egyetemes fejlődés helyes irányvonalát. Részben munkásságának köszönhető az a lengyel egészségügyi miniszteri rendelet 1928-ban, amely kimondta az orvostörténeti előadások számának évi 60-ra és a szemináriumok óraszámainak 20-ra való emelését. Tudományos és oktatói munkásságának híre Lengyelország határain kívül is ismeretes volt. 1930-ban a római VII. Orvostörténeti Kongresszuson nagy érdeklődést kiváltó előadást tartott. Az előadás címe: ’Sur la nécessité de rendre l'histoire de la médecine obligatoire dans les universités’ volt. A kongresszus résztvevői nagy elismeréssel nyilatkoztak munkásságáról és a lengyel orvostörténeti oktatás úttörőiről, akik először a világon tanították kötelező tárgyként az orvos- és gyógyszerészettörténetet. 1938-ban levelezőtagjává választotta a Lengyel Tudományos Akadémia. Ebben az évben lett a párizsi, a bruxelles-i és a bukaresti orvostörténeti társaságok rendes tagja. 1939-ben a Krakkói Jagelló Egyetem orvosi fakultása dékánná választotta. Szumowski páratlan munkásságát a II. világháború egy időre megszakította. A háború tombolása és a Lengyelországot megszálló német csapatok miatt hosszú ideig szünetelt a középfokú és egyetemi oktatás. 1939. október 6-án egy német kommandó letartóztatta a Jagelló Egyetem tanári karát – köztük Szumowskit is –, és a sachsenhausen-oranienburgi gyűjtőtáborba hurcolták őket. Szumowski a kínzásokat és a megaláztatásokat békés türelemmel viselte. Innen 1940. február 9-én szabadult. Megroppant egészségi állapota ellenére is folytatta munkáját. Neki köszönhető, hogy a 193
- Page 141 and 142: olyan javaslat, amely a magyar orvo
- Page 143 and 144: Náthánnak 168 és Detsinyi Lipót
- Page 145 and 146: 9. Lengyel orvosok a magyar szabads
- Page 147 and 148: Zétény Győző1948-ban adta közr
- Page 149 and 150: szívélyes kézszorítás kísére
- Page 151 and 152: kézsérülését és ettől kezdve
- Page 153 and 154: 10. Az orvostörténet oktatása é
- Page 155 and 156: tárgyként az egyetemi képzésben
- Page 157 and 158: orvostársadalomhoz intézett újab
- Page 159 and 160: Az orvostörténelem oktatása mell
- Page 161 and 162: nélkül számottevőszakírói tev
- Page 163 and 164: Az előzőekben számos lengyel és
- Page 165 and 166: A tudományos élet teljes átszerv
- Page 167 and 168: A társaság rendszeresen, meghatá
- Page 169 and 170: Világosan látta a megfelelősajt
- Page 171 and 172: előadását, bár ezt általánosa
- Page 173 and 174: megnyugtató érzéssel távozott,
- Page 175 and 176: nem sokat tudtak kezdeni. 1833-ban
- Page 177 and 178: nagylelkűmecénás, Szalay József
- Page 179 and 180: Simenski Sándor (Szepesség); 1867
- Page 181 and 182: h) Jan Mikulicz, a krakkói Orvosi
- Page 183 and 184: Königsbergi működése alig háro
- Page 185 and 186: Orvosi oklevelének megszerzése ut
- Page 187 and 188: 12. Magyar-lengyel orvosi kapcsolat
- Page 189 and 190: szakbizottság nemcsak a múzeum l
- Page 191: Ferenc, Vajda Károly, 224 Pólya J
- Page 195 and 196: akart megvalósítani. Az egyik did
- Page 197 and 198: között fennálló szellemi együt
- Page 199 and 200: élni nem tudott, mivel az akkori p
- Page 201 and 202: problémává nyilvánította ügy
- Page 203 and 204: határára úgy, hogy közben (lén
- Page 205 and 206: menekült betegápolók (betegápol
- Page 207 and 208: felett a magyar orvosi hatóságok
- Page 209 and 210: Az előbb vázolt rendszerben a pol
- Page 211 and 212: orvosok közül tízen hazánkban i
- Page 213 and 214: Kitekintés A magyar-lengyel művel
- Page 215 and 216: A szerzőnek a dolgozat témaköré
- Page 217 and 218: XVIII-XIX. sz. Magyar-lengyel orvos
- Page 219: Lengyel menekültek szociális gond
) Szumowski orvostörténete<br />
A két világháború közötti magyar–lengyel orvosi kapcsolatokban jelentős változást<br />
jelentett, hogy Lengyelország visszanyerte állami függetlenségét, aminek következtében<br />
a két ország orvostudománya részben a már addig hagyományosnak mondható keretek<br />
között érintkezett, illetve a két állam közötti hivatalos kontaktus tükre lett. Továbbra is<br />
rendkívül jónak volt mondható egyetemeink és különbözőorvostársaságaink kapcsolata,<br />
amit jeleznek a kölcsönös tiszteletbeli tagságok, a tudományos rendezvényeken történő<br />
képviseletek. Mégis a két világháború közötti időszak kapcsolatainak kiemelkedő<br />
eseményét Władysław Szumowski (1857–1954) ’Az orvostudomány története’ című<br />
munkájának magyar nyelven való kiadása jelentette 1939-ben.<br />
Władysław Szumowski 1875. március 26-án született Varsóban (ugyanabban az<br />
évben, mint Wrzosek), s 1899-ben fejezte be orvostudományi tanulmányait, és ezután<br />
hosszú külföldi tanulmányútra ment. Lembergi tartózkodása jelentett fordulatot<br />
életében. Itt ötlött fel benne az a gondolat, hogy a gyógyító-kutató orvosnak meg kell<br />
ismernie a medicina múltját. Bár 1906-ban a zakopanei tbc-állomás kezelőorvosa,<br />
mégis a lembergi egyetemen tanító Twardowskitól, Finkltől és Wartenbergtől filozófiát<br />
és történelmet hallgat. 1907-ben a János Kázmér Egyetem a filozófia és a<br />
történelemtudomány doktorává avatta ’Katejusz és Malebroncze, Karl Lang tanításának<br />
előfutárai’ címűértekezése alapján.<br />
Évekre rá egyik kezdeményezője és kidolgozója volt annak a törvényjavaslatnak,<br />
amely elrendelte az orvostörténelem oktatását a lengyel egyetemek orvosi fakultásain.<br />
Magát Szumowskit a krakkói Jagelló Egyetem orvostörténeti és filozófiai professzorává<br />
nevezték ki. Most már egész erejét és idejét az orvostörténelemnek szentelte. Az oktató-<br />
nevelőmunka mellett már itt tervezte egy olyan orvostörténeti munka kiadását, amely<br />
szintetizálja a gyógyítás- és gyógyszerészettörténeti kutatások addigi eredményeit. A<br />
192
Change language