Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
Download (763Kb) - REAL-d - Magyar Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
elfogadta krakkói tanári állását, de a franciaországi forradalmi események miatt még nem tért vissza hazájába, a „La Tribune des Peuples” baloldali republikánus lapot szerkesztette. Majernek Mickiewicz tanári kinevezéséről szóló javaslatát a bécsi kormány minden indoklás nélkül 1850-ben visszautasította, hasonló módon járt el a kiváló belgyógyász, Adam Raciborski, a szemész Wiktor Szokalski, az orvostörténész Ludwik Gąsiorowski és később Mickiewicz helyett ajánlott Ignac Kraszevszki, a XIX. század kiemelkedőregényírója esetében is. Igaz, volt kivétel is, hiszen ebben az időben nevezték ki a krakkói egyetem belgyógyász tanárának Józef Dietlt, a későbbi neves nemzeti politikust, az egyetem nemzetközi szempontból is jelentős orvostudósát. Az egyetem autonómiájának felfüggesztése után a még lengyel nyelven tartott előadásokat is németül kellett előadni, megszűnt a tisztségviselők választása és erőteljes germanizálás indult meg az egyetem falai között. Az orvosi karon Kozubowski anatómia és Majer élettan professzort felfüggesztették állásából, mivel nem beszélték tökéletesen a német nyelvet. Később ezt Majer esetében úgy módosították, hogy megmaradhat intézetében, csak a tanszék vezetését kell átengednie Jan Czermaknak, a pesti egyetem későbbi tanárának. Sajnos a kiváló képességű, tudományos felkészültségű Purkyne-tanítvány körül kirobbant nyelvi vita hasonmása volt a pestinek. Czermak végül eltávozott Krakkóból, de Majer nem kapta vissza előadói jogát. A mellőztetés idején már a távozás gondolatával foglalkozott, hiszen az 1857-ben megszervezett varsói Orvossebészeti Akadémia elnöke, Teodor Cycurin felajánlotta neki az ottani élettani intézet vezetését. Egyetlen akadály Majernek az 1831. évi lengyel felkelésben való részvétele volt, de még mielőtt döntés született volna ügyében, 1860. március 4-én – a februári pátens értelmében – a krakkói egyetem visszakapta autonómiáját. Ekkor helyezték vissza tanári állásába Majert, adták vissza előadói jogát. Az oktatásban a német nyelv mellett megengedték egyes tantárgyak lengyelül történő 170
előadását, bár ezt általánosan még nem vezették be. Az egyetem rektorává Józef Dietlt választották, aki a következő évtől galíciai tartománygyűlési képviselő és az Államtanács tagja is lett. A kar dékánjává Józef Majert választották meg, aki Dietllel együtt jelentős reformok végrehajtásába kezdett: több új tanszéket létesítettek, szigorították az oktatás fegyelmét, fejlesztették az orvosi karhoz tartozó klinikai hálózatot. Dietlnek a nemzetgyűlésben kifejtett lengyel politikája Bécs ellenszenvével találkozott és politikai ellenfelei olyan rendelkezést hozattak, hogy a krakkói egyetem rektora nem lehet képviselő, nem folytathat aktív politikai tevékenységet. Így Dietlnek választania kellett: 1865-ben lemondott rektori tisztségéről. Helyébe a karok Józef Majert választották meg, aki hasonló okok miatt mindössze egy évig állt az egyetem élén. A reformpolitikát ellenzők 1866-ban tartománygyűlési képviselőnek jelölték, hogy így távolítsák el a „reformert” az egyetem éléről. Többé nem viselt egyetemi tisztséget, megmaradt tanszéke élén és csak 1877-ben ment nyugdíjba. A rektori tisztségről való lemondása nem jelentette visszavonulását a tudományos életből. Már 1859-től a Tudománybarátok Társaságának alelnöki tisztségét töltötte be, nagy szerepet játszott a ’Przegląd Lekarski’ megalapításában (1862), majd 1866-ban a krakkói Orvosi Társaság megszervezésében. c) Az Akadémia elsőalelnöke, Józef Dietl Dietl sokáig Bécsben élt, de nem tekintette végleges otthonának a császárvárost, állandóan a hazatérés gondolatával foglalkozott. A végleges elhatározást az 1849. év ősze érlelte meg benne: a bécsi forradalommal és a magyar szabadságharccal való rokonszenve miatt a rendőrség figyelemmel kísérte tevékenységét, elsősorban a lengyel emigrációval való kapcsolata után kutattak. Elsősorban ezért fogadta el 1851-ben a krakkói egyetem meghívását a nyugdíjazás következtében megürült belgyógyászati 171
- Page 119 and 120: ) Nagyszombat példája Koncepciój
- Page 121 and 122: Utóda a kórházban Jan Jaskiewicz
- Page 123 and 124: d) Bierkowski mint Rokitansky, Hebr
- Page 125 and 126: A történeti lengyel területeken
- Page 127 and 128: elfogadottak érvényre juttatása.
- Page 129 and 130: lengyel orvos, akinek fia, Dominiko
- Page 131 and 132: lengyel légió Saragosát ostromol
- Page 133 and 134: tevékenységükről. E könyv megj
- Page 135 and 136: Girtler tanári működése nyomán
- Page 137 and 138: vagy ügyeik elintézésére jönne
- Page 139 and 140: szép kertjében, de minthogy ez ta
- Page 141 and 142: olyan javaslat, amely a magyar orvo
- Page 143 and 144: Náthánnak 168 és Detsinyi Lipót
- Page 145 and 146: 9. Lengyel orvosok a magyar szabads
- Page 147 and 148: Zétény Győző1948-ban adta közr
- Page 149 and 150: szívélyes kézszorítás kísére
- Page 151 and 152: kézsérülését és ettől kezdve
- Page 153 and 154: 10. Az orvostörténet oktatása é
- Page 155 and 156: tárgyként az egyetemi képzésben
- Page 157 and 158: orvostársadalomhoz intézett újab
- Page 159 and 160: Az orvostörténelem oktatása mell
- Page 161 and 162: nélkül számottevőszakírói tev
- Page 163 and 164: Az előzőekben számos lengyel és
- Page 165 and 166: A tudományos élet teljes átszerv
- Page 167 and 168: A társaság rendszeresen, meghatá
- Page 169: Világosan látta a megfelelősajt
- Page 173 and 174: megnyugtató érzéssel távozott,
- Page 175 and 176: nem sokat tudtak kezdeni. 1833-ban
- Page 177 and 178: nagylelkűmecénás, Szalay József
- Page 179 and 180: Simenski Sándor (Szepesség); 1867
- Page 181 and 182: h) Jan Mikulicz, a krakkói Orvosi
- Page 183 and 184: Königsbergi működése alig háro
- Page 185 and 186: Orvosi oklevelének megszerzése ut
- Page 187 and 188: 12. Magyar-lengyel orvosi kapcsolat
- Page 189 and 190: szakbizottság nemcsak a múzeum l
- Page 191 and 192: Ferenc, Vajda Károly, 224 Pólya J
- Page 193 and 194: tervezett könyvet filozófiai és
- Page 195 and 196: akart megvalósítani. Az egyik did
- Page 197 and 198: között fennálló szellemi együt
- Page 199 and 200: élni nem tudott, mivel az akkori p
- Page 201 and 202: problémává nyilvánította ügy
- Page 203 and 204: határára úgy, hogy közben (lén
- Page 205 and 206: menekült betegápolók (betegápol
- Page 207 and 208: felett a magyar orvosi hatóságok
- Page 209 and 210: Az előbb vázolt rendszerben a pol
- Page 211 and 212: orvosok közül tízen hazánkban i
- Page 213 and 214: Kitekintés A magyar-lengyel művel
- Page 215 and 216: A szerzőnek a dolgozat témaköré
- Page 217 and 218: XVIII-XIX. sz. Magyar-lengyel orvos
- Page 219: Lengyel menekültek szociális gond
előadását, bár ezt általánosan még nem vezették be. Az egyetem rektorává Józef Dietlt<br />
választották, aki a következő évtől galíciai tartománygyűlési képviselő és az<br />
Államtanács tagja is lett. A kar dékánjává Józef Majert választották meg, aki Dietllel<br />
együtt jelentős reformok végrehajtásába kezdett: több új tanszéket létesítettek,<br />
szigorították az oktatás fegyelmét, fejlesztették az orvosi karhoz tartozó klinikai<br />
hálózatot. Dietlnek a nemzetgyűlésben kifejtett lengyel politikája Bécs ellenszenvével<br />
találkozott és politikai ellenfelei olyan rendelkezést hozattak, hogy a krakkói egyetem<br />
rektora nem lehet képviselő, nem folytathat aktív politikai tevékenységet. Így Dietlnek<br />
választania kellett: 1865-ben lemondott rektori tisztségéről. Helyébe a karok Józef<br />
Majert választották meg, aki hasonló okok miatt mindössze egy évig állt az egyetem<br />
élén. A reformpolitikát ellenzők 1866-ban tartománygyűlési képviselőnek jelölték, hogy<br />
így távolítsák el a „reformert” az egyetem éléről.<br />
Többé nem viselt egyetemi tisztséget, megmaradt tanszéke élén és csak 1877-ben<br />
ment nyugdíjba. A rektori tisztségről való lemondása nem jelentette visszavonulását a<br />
tudományos életből. Már 1859-től a Tudománybarátok Társaságának alelnöki tisztségét<br />
töltötte be, nagy szerepet játszott a ’Przegląd Lekarski’ megalapításában (1862), majd<br />
1866-ban a krakkói Orvosi Társaság megszervezésében.<br />
c) Az Akadémia elsőalelnöke, Józef Dietl<br />
Dietl sokáig Bécsben élt, de nem tekintette végleges otthonának a császárvárost,<br />
állandóan a hazatérés gondolatával foglalkozott. A végleges elhatározást az 1849. év<br />
ősze érlelte meg benne: a bécsi forradalommal és a magyar szabadságharccal való<br />
rokonszenve miatt a rendőrség figyelemmel kísérte tevékenységét, elsősorban a lengyel<br />
emigrációval való kapcsolata után kutattak. Elsősorban ezért fogadta el 1851-ben a<br />
krakkói egyetem meghívását a nyugdíjazás következtében megürült belgyógyászati<br />
171
Change language