Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

hanem az egyre inkább igényelt egyetemi oktatás tankönyvévé vált volna. A magyar
orvostársadalom legnagyobb hazai társaságai – a Budapesti Kir. Orvosegyesület és a
Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései – is foglalkoztak e kérdéssel,
amelyek közül a Vándorgyűlések keretén belül hirdették meg elsőnek e célt megvalósító
pályadíjat. Poór Imre 1878-ban 100 arannyal díjazható pályadíjat tűzött ki: ’…az
orvostudomány magyarhonbeli fejlődésének története a legrégebbi időktől a mai napig’
címmel, 195 amelyre nem kész munkával, nyomtatásban még meg nem jelent művel
lehetett jelentkezni. A feltételek szerint a bírálóbizottság három lektort jelöl ki, és azok
egyöntetűvéleménye alapján lehet a pályadíjat odaítélni, megjelenésre javasolni. Az
elsőhatáridő1879. augusztus 31. volt, erre a határidőre csak egyetlen munka érkezett
be „Nescire, quid antequam natus sis, acciderit, id est, semper esse puerum” jeligével,
három kötetben és 9 ábrával. Bírálónak Bodogh Albertet és Rózsay Józsefet jelölték ki.
Egyöntetűen alkalmatlannak találták a munkát elfogadásra.
Demkó könyve leíró jellegű, a századok szerint tárgyalja az egészségügyi
rendelkezéseket, a kórházügyet, az orvos- és gyógyszerészképzést, a kiemelkedő
orvosok és gyógyszerészek életútját és munkásságát, ismerteti szakirodalmi
tevékenységüket, de csak érinti az orvosi gondolkodás fejlődését, nem elemzi a
járványügy orvosi vonatkozásait. Egy nem orvos szerzőtől többet nem lehetett kívánni,
bár a későbbi kritikák elsősorban ezt hiányolták Demkó munkájában. Könyve jó
összegzése a magyar orvosi és gyógyszerészi rend történetének, forrásmunka, amely a
további kutatást kívánta szolgálni. A pályadíjat odaítélőbizottság sem kívánt többet
Demkótól, hiszen orvos társszerzőa munka kiegészítésére nem vállalkozott.
e) A közös forrásmunkák
195 Semmelweis Orvostörténeti Levéltár. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései
iratanyaga.
162