Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

kézsérülését és ettől kezdve a lengyel tábornok, betegség esetén csak hozzá volt
bizalommal. A temesvári csata után őis Bemmel együtt menekült és hosszú ideig saját
költségéből fedezte a lengyel tábornok kíséretének kiadásait. Bemmel együtt lépett be a
török hadseregbe, ahol Husszein bég néven ezredorvosi beosztásban szolgált
Damaszkuszban és Aleppóban. Az alábbi említésre kerülőKálazdyval együtt kezelte a
sokat betegeskedőés a klímát nehezen viselőtábornokot, halálos ágyánál is ott álltak.
Schneider élete végéig ereklyeként őrizte Bem halotti leplét és ápolta barátságuk
emlékét.
Schneider részt vett a krími háborúban, vezérorvosi rangban a legnagyobb tábori
kórházat irányította. Itt ismét felcsillantotta vitézi erényeit is: az egyik stratégiai
fontosságú erődöt az általa vezényelt rohammal vették be, amiért magas katonai
kitüntetésben részesült. A háború után kilépett a hadseregből és a törökországi magyar
emigráció vezetője lett. Az olasz szabadságmozgalom támogatására szervezőmunkát
végzett, amiért a török hatóságok előbb 15 évi várbörtönre ítélték, később az angol
követség közbenjárására kiutasították. Garibaldi oldalán harcolt az olasz
szabadságharcban, közel nyolcvan ütközetben vett részt. A kiegyezés után hazatért, de
sokáig rendőri felügyelet alatt állt, orvosi tevékenységet nem folytatott.
Bem tábornok harmadik magyar orvosa Kálazdy Móric (1819–1875) volt. Ő is
Bécsben tanult, oklevelét 1843-ban szerezte. Nagy sebészi karrier előtt állt, amikor a
bécsi forradalom egyik egyetemi vezetője lett. 1848. március 13-án a forradalom
nevében őköszöntötte a Bécsbe érkezőKossuth Lajost. Kezdetben Kanizsán volt sebész
főorvos, majd Lőcsén és Komáromban állt egy-egy tábori kórház élén. 1849 januárjától
a VII. hadtest „rendezőfőorvosává” nevezték ki. Ebben a tisztségében számos tábori
kórház szervezését irányította. Lumniczer 1849 júniusában kitűnőnek minősítette
tevékenységét és magasabb beosztásba ajánlotta. A világosi fegyverletétel után őis
151