Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

vezette nemzeti felkelésben. Kostanecki előadásait Blumenbach 1779-ben megjelent
’Handbuch der Naturgeschichte’ címűkönyvéből tartotta, de az oktatásba később
bevonta Jerzy Bodusińskit (1768–1832), a törvényszéki orvostan későbbi tanárát. Őmár
Sprengel és Hecker munkáit használta fel előadásaiban, hasonlóan Ignacy
Woźniakowskihoz (1779–1831), aki a sebészet és szülészet történetéből tartott
előadásokat. 157
A vizsgakötelezettség bevezetésével egyidőben (1814) rendezték az
orvostörténelmet előadó tanár helyzetét is: hivatalosan is viselte az orvostörténelem
tanára címét és munkájáért külön fizetést is kapott. E címet elsőnek Sebastian Girtler
(1767–1833), a törvényszéki orvostan tanára viselte, aki valóban képzett orvostörténész
volt. Orvosi tanulmányait Krakkóban kezdte el, diplomáját Bécsben szerezte (1795),
majd Berlinben és Prágában működött gyakorló orvosként. Még medikusként rendezte
Wosiński halála után – az orvosi kar levéltárát és ennek nyomán megírta a krakkói
orvosi kar rövid történetét. Visszatérése után ideiglenesen az egyetemi levéltár
vezetőjeként működött és már ekkor pályázatot nyújtott be az orvostörténelem
előadásának jogáért (1809).
A már említett 1809. évi rendelet az orvostörténelem előadását a krakkói egyetem
belbetegségeket előadó tanárára bízta, majd annak halála után (1810) az államorvostan
professzorára ruházta. Igaz, 1814-ig majdnem minden évben változott az előadó tanár
személye, de egységesen az elsőéveseknek május elejétől június végéig heti három
órában adták előaz orvostörténelmet. Még ekkor vizsgakötelezettség nélkül kellett
hallgatni az orvostörténelmi előadásokat, de 1814-ben ezt is elrendelték, sőt
orvosdoktori disszertációt is lehetett e tárgykörből írni.
157 Vö.: Stanisław Kośmiński: Słownik lekarzów polskich obejmujący oprócz krótkich życiorysów
lekarzy Polaków oraz cudzoziemców w Polsce osiadłych, dokładnąbibliografiąlekarskąpolskąod
czasów najdawniejszych ażdo chwili obecnej. Warszawa. 1888. XVII, 665 p., 1 t.
134