Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

8. Az orvostörténet oktatásának és kutatásának korai évtizedei.
Lengyel és magyar elképzelések
a) Az orvostörténet oktatása Krakkóban 1809-től
Az európai orvostörténeti kutatás és oktatás szempontjából sem közömbös, hogy 1809-
ben – elsőnek Kelet-Európában – a nagy történeti múltra visszatekintőkrakkói egyetem
orvosi karán a kötelezőtárgyak sorába beiktatták az orvostörténelmet. A XVIII. század
végén nemzeti függetlenségét elveszített lengyel területeken fokozott érdeklődés
mutatkozott a nemzeti múlt, a lengyel történelem iránt és ez a történeti érdeklődés a
szaktudományokra is kiterjedt. A napóleoni háborúk idején – a franciák által
kezdeményezett és velük szoros szövetségben állt – Varsói Nagyhercegség (1807–1815)
Közoktatási Bizottsága rendelte el a krakkói egyetemen az orvostörténelem kötelező
oktatását, de ez a rendelkezés már egy tényleges állapotot szentesített. Az
orvostörténelem művelése – függetlenül a felfokozott történeti érdeklődéstől – nagy
hagyományoknak örvendett az ősi lengyel egyetemen. 155
A krakkói egyetem könyvtára tekintélyes orvostörténeti könyv- és
kéziratgyűjteménnyel rendelkezett, gyűjtötte az ó- és középkori nagy orvosokra
vonatkozó irodalmat, őrizetébe vette az egyetem egykori tanárainak iratait. Az első
lengyel orvostörténeti feldolgozás 1635-ben jelent meg nyomtatásban Bartolomej
Dylagowski (1590–1653), az egyetem bölcseleti tanárának tollából. A szerző1634-ben
az orvosi karon baccalaureusi fokozatot szerzett és munkáját, a ’Chronologica medica
cum titulis honorificis maioribus suis a grata prosperitate delatis’ címűkönyvet az
orvosi kar tekintélyes tanárának, Krzystof Najmanovicz professzornak ajánlotta. E
munkában Dylagowski Hippocratestől a XVII. század elejéig működött neves orvosok
életrajzát és munkáit gyűjtötte össze, bő irodalmi jegyzéket nyújtva irodalmi
155 Leon Wachholz: Wydziałlekarski Universytetu Krakowskiego. Kraków, 1935. 536 p.
132