Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
Download (763Kb) - REAL-d - Magyar Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
oktatást csak az alsó és korlátozott mértékben a középiskolai oktatásban hagyták meg. Bezárták a varsói egyetemet (1831), a vilnói egyetemet – mivel a litvánok is nagy tömegben vettek részt az oroszok ellen a felkelésben – 1834-ben áthelyezték Kijevbe, megalapítva ott az Orosz Birodalom új egyetemét. A varsói orvosi kar sebészképzése Császári Sebészakadémia néven tovább működhetett, míg a vilnói orvosi kar épületeiben 1842-ben ugyancsak Sebészakadémiát nyitottak meg: elsősorban a hadsereg és korlátozott mértékben a polgári egészségügy részére képeztek seborvosokat és szülészmestereket. Varsóban 1864-ben ismét megnyílt a Császári Egyetem orosz nyelvű oktatással, természettudományi, bölcseleti, jogi és orvosi karokkal, míg Vilnóban 1896- ban főiskolai rangú tanintézetet (bölcsészeti, természettudományi és sebészeket képező orvosi karral) engedélyeztek, természetesen az oktatás nyelve itt is az orosz volt, amit csak 1912-ben – korlátozott formában 1905-ben – váltottak fel a litván nyelvre. f) Az önálló magyar orvosi kar és lengyel hallgatói A magyar–lengyel orvosi kapcsolatok új fejezetét nyitotta meg a nagyszombati egyetem orvosi karral történt (1769) kiegészítése, illetve a felvilágosult abszolutizmus egészségügyi politikája, amely döntőváltozásokat hozott a magyar orvosi ellátás és az egészségügyi igazgatás területén. Kapcsolataink szempontjából sem közömbös néhány vonatkozását felvillantani, amelynek legfőbb ösztönzője a központi irányítás új, állami formáinak megteremtése volt és az, hogy az orvosi kérdéseket közigazgatási funkcióra emelték. Az új központi irányítási forma az 1723-ban életre hívott Helytartótanács lett, amelynek kertén belül 1738-ban megalakult az állandó egészségügyi bizottság. Ennek feladata lett a szélesebb horizontú és az egész ország területére kiterjedő egészségügyi politika megszervezése, az addig csak vármegyei és királyi városi, tehát regionális intézkedésekkel szemben országos érvényű rendeletek előkészítése, az 126
elfogadottak érvényre juttatása. Az új orvosi, igazgatási formák kialakítása, a feladatok meghatározása, az előkészítés és végrehajtás egységesítése hosszú előkészítést igényelt, hiszen a korábbi gyakorlat szerint rendkívül színes kép alakult ki hazánkban. Bár a királyi ajánlások között szerepelt a vármegyék és városok számára kötelezőorvostartás, a beteggyógyító intézmények létesítése, mégis igen sok helyen orvost nem alkalmaztak, kórházat nem létesítettek. Így először a meglevőállapotokat kellett felmérni, majd ennek alapján 1752-ben Mária Terézia elrendelte a kötelezőorvostartást a megyék és a városok számára. Ez a rendelet már meghatározta, hogy az orvosoknak egyetemet végzett személyeknek kellett lennie. Feladata lett az alkalmazási területén lévő közegészségügyi állapotok ellenőrzése, a gyógyszertárak felügyelete, elöljárója lett a sebészeknek és bábáknak. A megyei és városi orvosoknak figyelemmel kellett kísérni az adott terület járványhelyzetét, megfelelőintézkedésekkel kellett megakadályozni továbbterjedését. Az 1755-ben megjelent ’Planum regulationis in re sanitatis’ címűrendelet szabályozta az országban működőorvosok tevékenységét, kötelezőnormákat állított fel az orvosi és sebészi gyakorlattal szemben. A következőévtizedben számos finomító rendelet jelent meg, amelyek összegzését jelentette az 1770. évi ’Generale Normativum in Re Sanitatis’, amely – az 1773. és az 1787. évi kiegészítésekkel együtt – az első országos érvényű közegészségügyi jogszabályunk volt. Viszont az egészségügyi közigazgatási formák kialakítása, a feladatkörök pontos körülírása fokozottabban emelte ki hazánk orvosképzésének hiányát. Önálló orvosképzéssel addig nem rendelkeztünk, orvosértelmiségünk és egészségügyi szakembereink képesítésüket addig külhonban szerezték. Voltak olyan egyetemek, pl. Bécs, Halle, Leyden, stb., ahol szinte tradíció volt végezni, orvosi tudományokban elmélyülni, de mindez nem pótolhatta az önálló 127
- Page 75 and 76: együtt az unitáriusoknak adta át
- Page 77 and 78: ugyanez évben Olmützben adja ki r
- Page 79 and 80: Weszprémi biográfiájában hossza
- Page 81 and 82: E műválasz Simoniusnak Olmützben
- Page 83 and 84: az estén Báthori - beszélgetés
- Page 85 and 86: 3. Krakkó, 1588 Refutatio scripti
- Page 87 and 88: lengyel király kegyes volt egykori
- Page 89 and 90: címe így hangzik: „Gyulai Pál:
- Page 91 and 92: határterületek érintkezése is,
- Page 93 and 94: „Nobilis Ungarus”-nak vallotta
- Page 95 and 96: ’Amuletum, azaz: Rövid és szük
- Page 97 and 98: d) Władysław Mitkowski és Petryc
- Page 99 and 100: kalendárium, amelyet Pécsi Lukác
- Page 101 and 102: uralkodó, II. (Erős) Ágost lengy
- Page 103 and 104: h) Kreisel János Zsigmond Ha nem i
- Page 105 and 106: 6. Közös járványügyi intézked
- Page 107 and 108: A fentiekben leírt járványokhoz
- Page 109 and 110: kivágták, s faedénybe zárva tr
- Page 111 and 112: Jelentésekkel kapcsolatos rendelet
- Page 113 and 114: intézkedés volt a kirurgus rész
- Page 115 and 116: 7. Lengyel és magyar egyetemi refo
- Page 117 and 118: egyetem falain kívül szerződött
- Page 119 and 120: ) Nagyszombat példája Koncepciój
- Page 121 and 122: Utóda a kórházban Jan Jaskiewicz
- Page 123 and 124: d) Bierkowski mint Rokitansky, Hebr
- Page 125: A történeti lengyel területeken
- Page 129 and 130: lengyel orvos, akinek fia, Dominiko
- Page 131 and 132: lengyel légió Saragosát ostromol
- Page 133 and 134: tevékenységükről. E könyv megj
- Page 135 and 136: Girtler tanári működése nyomán
- Page 137 and 138: vagy ügyeik elintézésére jönne
- Page 139 and 140: szép kertjében, de minthogy ez ta
- Page 141 and 142: olyan javaslat, amely a magyar orvo
- Page 143 and 144: Náthánnak 168 és Detsinyi Lipót
- Page 145 and 146: 9. Lengyel orvosok a magyar szabads
- Page 147 and 148: Zétény Győző1948-ban adta közr
- Page 149 and 150: szívélyes kézszorítás kísére
- Page 151 and 152: kézsérülését és ettől kezdve
- Page 153 and 154: 10. Az orvostörténet oktatása é
- Page 155 and 156: tárgyként az egyetemi képzésben
- Page 157 and 158: orvostársadalomhoz intézett újab
- Page 159 and 160: Az orvostörténelem oktatása mell
- Page 161 and 162: nélkül számottevőszakírói tev
- Page 163 and 164: Az előzőekben számos lengyel és
- Page 165 and 166: A tudományos élet teljes átszerv
- Page 167 and 168: A társaság rendszeresen, meghatá
- Page 169 and 170: Világosan látta a megfelelősajt
- Page 171 and 172: előadását, bár ezt általánosa
- Page 173 and 174: megnyugtató érzéssel távozott,
- Page 175 and 176: nem sokat tudtak kezdeni. 1833-ban
elfogadottak érvényre juttatása. Az új orvosi, igazgatási formák kialakítása, a feladatok<br />
meghatározása, az előkészítés és végrehajtás egységesítése hosszú előkészítést igényelt,<br />
hiszen a korábbi gyakorlat szerint rendkívül színes kép alakult ki hazánkban. Bár a<br />
királyi ajánlások között szerepelt a vármegyék és városok számára kötelezőorvostartás,<br />
a beteggyógyító intézmények létesítése, mégis igen sok helyen orvost nem alkalmaztak,<br />
kórházat nem létesítettek. Így először a meglevőállapotokat kellett felmérni, majd<br />
ennek alapján 1752-ben Mária Terézia elrendelte a kötelezőorvostartást a megyék és a<br />
városok számára. Ez a rendelet már meghatározta, hogy az orvosoknak egyetemet<br />
végzett személyeknek kellett lennie. Feladata lett az alkalmazási területén lévő<br />
közegészségügyi állapotok ellenőrzése, a gyógyszertárak felügyelete, elöljárója lett a<br />
sebészeknek és bábáknak. A megyei és városi orvosoknak figyelemmel kellett kísérni<br />
az adott terület járványhelyzetét, megfelelőintézkedésekkel kellett megakadályozni<br />
továbbterjedését.<br />
Az 1755-ben megjelent ’Planum regulationis in re sanitatis’ címűrendelet<br />
szabályozta az országban működőorvosok tevékenységét, kötelezőnormákat állított fel<br />
az orvosi és sebészi gyakorlattal szemben. A következőévtizedben számos finomító<br />
rendelet jelent meg, amelyek összegzését jelentette az 1770. évi ’Generale Normativum<br />
in Re Sanitatis’, amely – az 1773. és az 1787. évi kiegészítésekkel együtt – az első<br />
országos érvényű közegészségügyi jogszabályunk volt. Viszont az egészségügyi<br />
közigazgatási formák kialakítása, a feladatkörök pontos körülírása fokozottabban emelte<br />
ki hazánk orvosképzésének hiányát. Önálló orvosképzéssel addig nem rendelkeztünk,<br />
orvosértelmiségünk és egészségügyi szakembereink képesítésüket addig külhonban<br />
szerezték.<br />
Voltak olyan egyetemek, pl. Bécs, Halle, Leyden, stb., ahol szinte tradíció volt<br />
végezni, orvosi tudományokban elmélyülni, de mindez nem pótolhatta az önálló<br />
127
Change language