Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

Johann Kanold kitűnőmunkáiban 137 beszámol arról, hogy Magyarországon 1716-
ban egyedül a Bánságban 200 ezer szarvasmarha és 400 ezer juh pusztult el; a lőcsei és
a brassói templomok feliratai is megemlékeznek a szarvasmarhák „horribilis pestis”-
éről. A számadatoknál még nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a
megállapításnak, amellyel Kanold egyrészt határozottan állást foglalt a marhavész
kontagiozitása mellett, különösen pedig annak tárgyi adatokkal alátámasztott
véleményének, amellyel bizonyította a marhavész Magyarországon kívüli eredetét.
Könyvének harmadik fejezetében ugyanis részletesen leírja a járvány útját az ázsiai
pusztáktól kiindulva Oroszországon, Lengyelországon, Magyarországon, Erdélyen és
Itálián keresztül, majd innen kiterjeszkedését egész Európára. „Ebben a hatalmas
járványban Magyarország csak egy közbensőállomás volt” – írta Kanold, megcáfolva
ezzel Baronius kardinális egyházi krónikáját, amely Magyarországot a marhavész
szülőhazájának nyilvánította és amely felfogást még Ramazzini is magáévá tett.
A pestis megmagyarázhatatlan okait keresve a XVIII század elején kapott lábra
Lublón, majd onnan elterjedve a Lengyelországnak elzálogosított 16 szepesi városban –
a pestis és számos elemi csapás által rémületben tartott lengyel és szlovák lakosság
körében – a szépirodalomban is feldolgozott ún. Kasparek-monda, amelynek eredete
Kasparek (Gasparek, Kasperek) Mihály lublói borkereskedő1718-ban bekövetkezett
halálához fűződik. Alighogy eltemették, a lengyel lakosság körében elterjedt a híre,
hogy éjszakánként sírjából kikelve hazalátogat és az alvó embereket fojtogatja,
harapdálja, gyötri. A város lakóit páni félelem fogta el, éjszaka lámpafénynél
virrasztottak. Végül is a városi tanács rendeletére a halott sírját felbontották, szívét
137 Historische Relation von der Pestilenz des Horn-Viehes, welche Anno 1711. und 1712. in Schlesien,
wie nicht weniger diese und das vorhergegangene 1710-te Jahr in Moscau, Polen, Ungarn, Oesterreich,
Siebenbürgen, Italien, und andern Ländern starck grassiret. Ausgefertiget von Johann Kanold, Med. Doct.
und Pract. Vrat. Zu finden in Bresslau 1713. Bey Esaia e Fellgiebels Wittib und Erben. [16], 96 p.; Kurze
Jahr-Historie von den Seuchen des Viehes von Anno 1701 bis 1717... Die grosse Pestilenc unter dem
Horn- und Pferde-vieh von 1709 bis 1717 in Polen, Litauen... Budissin, 1721.
108