Magyar zsidó lexikon - MEK

Ipar
adott De Judaeis (1. o.) törvény ismét csak megerősítette
a zsidók ama jogait, amiket II. Józseftől
kaptak ós ebben az állapotban éltek 1840-ig,
természetesen viszontagságos körülmények között,
mert az antiszemitizmusnak csak az eszközei
változtak meg.a középkor óta, de lényegében az
elnyomatás csak nem szűnt meg (1. Antiszemitizmus).
1840-ben újabb törvény intézkedett a zsidók
jogállapotának rendezéséről (1. Jogkiterjesztés)
és ez a törvény kimondotta azt is, hogy ((mesterségeket
akár maguk kezükre, akár vallásukbeli
legények segítségével szabadon üzhetnek.» «E
törvénnyel kezdődik a zsidók polgáriasodásának
korszaka, amelyben erőteljes lendülettel igyekszik
feljutni arra a színvonalra, amelyen eloszlik
minden előítélet.» (V. ö. Ventianer : «A magyar
zsidóság törtónete». Budapest 1922 II. r. II. f.
103.1.). Most megkezdődik az egyenjogosításért
való küzdelem is (1. Emancipáció), de a zsidóellenes
körök előbb a magyartalanság vádjával
illetik a zsidóságot, majd mikor ez a vád megdől
(1. Magyarosítás), előtérbe tolják azt a kérdést,
hogy a zsidóság mórt nem vesz részt az I.-i és a
nehéz kézimunkákban, miért árasztja el az értei miségi
és kereskedelmi pályákat. A vádra csak az
állampolitika felelhetett volna, mégis a zsidóságnak
kellett megfelelni. És a zsidóság kész volt
arra, hogy az elmúlt idők hibáit és mulasztásait,
amelyek nem őt terhelték, helyrepótolja. Jakobovics
Fülöp elnök-igazgató és Kern Jakab alelnök
vezetésével megalapították «A nehéz kézműveseket
és a földmívelést az izraeliták közt
terjesztő pesti egylet»-et, hogy zsidó ifjakat neveljenek
a nehéz kézimunkára és a magyar I. fejlesztésére.
Az egyesület utóbb a «Magyar Izraelita
Kézmű- és Pöldmíves-egylet» (1. o.) címet vette fel
ós hetven esztendős fennállása alatt sok ezer kiképzett
iparost adott az országnak. Ezeknek az
iparosoknak a sorát az 1846. mesterjogosítványt
nyert Feiwel Lipót lakatos nyitotta meg. Az egylet
vidékre is kiterjesztette működését ós Aradon,
Debrecenben ós Nagykanizsán indult meg hasonló
mozgalom. Sok akadállyal kellett megküzdeni a
kezdeményezőknek és csak nagy pénzáldozattal
lehetett a keresztény mestereket rábírni arra,
hogy zsidó tanoncokat felvegyenek. A zsidó mesterek,
akik József nádor közbenjárása folytán
1843-tól kezdve hatósági i ntéz vényekkel és tanácsi
végzésekkel szabadít tat tak fel, mégis sok nehézséggel
találták szembe magukat, mert a céhek
zárkózottsága még mindig nem engedett fel. A
kisipar így a lassú ós szívós munka folytán megindult
a fejlődés felé. A negyvenes évek I.
mozgalmai azonban felébresztettek a vállalkozási
kedvet ós megkezdődtek a gyáripari alapítások
is. E gyárak közül, amelyek nemcsak a belföldi
szükséglet kielégítésére törekedtek, de a külföld
előtt is reprezentálták a magy L-t, említésre méltó
az óbudai Goldberger Sámuel és Fiai kékfestőgyára,
amelyet ugyan móg 1785. alapítottak, de
csak a XIX. sz. negyvenes éveiben jutott a fejlődés
oly fokára, amely versenyképessé tette a külföldi
piacokon is. A gyár főérdeme abban áll, hoa-y
felfokozta a termelést, amellyel eddig csak kis
ipartelepek foglalkoztak. Pischer Mór (1. o.) alapította
a herendi porcellángyárat ós ezzel egészen új
— ~—íe*r
iparágat létesített Magyarországon ós a külföld
előtt megbecsülést szerzett a magyar I.-na|r
Gyártmányai az 1842-íki első iparműkiállításon
bronzérmet nyertek, 1847. pedig megkapták a
nagy aranyérmet. 1860-ban alapították mar
Pesten az Első Magyarhoni Parkettgyárat aNeuschloss
Simon, Bernát és Miksa testvérek, akife
már a negyvenes években nagy fakereskedést
űztek ós ácstelepet tartottak fenn. Zsidók alapítottak
Tatán cukorgyárat és Vörösvágáson ig
zsidók tárták fel az opálbányát. Mandel Bernát
már 1837. építette az országban a legelső gőzmalmot
és így úttörője lett a malomiparnak.
1860-ban alapított műtrágyagyárat Pécsett Justus
Jakab, Festetich Béla gróf anyagi ós erkölcsi
támogatásával. Közben a kisipar is haladt a fejlődés
útján. 1851-ben a bécsi kormány rendeletben
mondta ki, hogy vallása, nemzetisége, születése
és szüleinek állása miatt nem zárható ki
senki a kereskedelem és ipar gyakorlásából. A
pesti és budai szabócéhek kérték a rendelet visszavonását,
minthogy abban a katolikus vallás
érdekeit látták veszélyeztetve, az 1851-iki végleges
ipartörvény maguknak a kereskedelmi és
iparkamaráknak ajánlatára végleg megszüntette
a vallási különbséget. A kisipar annyira fejlődött,
hogy 1859. a pesti Dohány-utcai templom építésénél
a lakatos- és rézművesmunkákat már csupa
zsidó iparos végezte. Az ötvenes évek végén Pápán
annyi timár és szabó volt, hogy külön céhet alkottak,
Pesten pedig 1861. a zsidó cipészek akactak
külön céhbe tömörülni. Az 1879-iki párisi világkiállításkor
már egész sora vonulhatott fel a
magyar I képviselőinek. Posner Károly a magyar
osztály BÍ került megrendezéséért az «Academie
national agricole manufacturiére et commercial»
nagy aranyérmét kapta. Magas kitüntetésben
részésültek még: Nagel Hermán vasöntöde r.-t.,
Neuschloss Miksa parkettgyáros, Adler Károly
szeszgyár-igazgató, Fischer Ignác majolikagyáros,
Fischer Sámuel porcellángyáros, Egger
Sámuel aranyműves, Löwinger Karoly bőröndös
és Spitzer Miksa aranyműves. Az 1879-iki székesfehérvári
országos kiállítás alkalmával kitüntették:
Brüll Lipót malomtulajdonost, Léderer
Sándor bányatulajdonost, Márkus Ignác és UHmannLajost,a
pécsi szénbányák képviselőit. Ezen
akiállításon a 7184 magánkiállító között 1165
volt zsidó. 1855-ben az ország összlakosságának
4 8 százalékát tette a zsidóság, tehát az a körülmény,
hogy az I.-i kiállítók közt 16 százalékban
vehetett részt a zsidó I., mutatja leginkább azt a
fejlődést, amit néhány évtized alatt elért és javára
szolgált az ország fejlődésének. Egyébként 1870—
1890-ig a következő zsidó iparosok részesültek
arany- és nagy ezüstérem kitüntetésében az Országos
Iparegyesület részéről a magyar I. fejlesztése
körül szerzett érdemeikért: A legelső ezüstérmet
1870. Schön Jakab zsinór- ós paszományos kapta;
utána következtek: Dembitz M. aranyműves, Bngel
Adolf faiparos Pécs, Bhrlieh Miklós mázoló,
Fischer József szalaggyáros Lajtha Bruck, Fischer
Károly bőrgyáros, Feiwel Lipót lakatos, Fischer
Ignác porcellánfestő, Pischer Vilm s porcellánfestő,
Grosz ós Weisz kalapgyáros, Hirsch Ignác
vízmentes ponyvagyáros, Hoffmann Z. kárpitos,