Ipar — 389 — Ipar rók hanem hűséges egyházi férfiak voltak, mint nu],rar, Bernaldez, Mariana stb. óriási számokat liiizölnék s ezek egymással feltűnően egyezn k. íirv Bernaldez, Deza főinkvizitor káplánja csupán 14*82-—89 közt 70ü0 elégetésről tud s ezek túlnyomó többsége <strong>zsidó</strong> vo t; a sevillai I. palotája (tiIán levő emléktábla pedig 1492—1524 közt ezer devon elégetettről szól, míg Mariana, a nagytudományii jezsuita csupán Torquemada főinkvizitor- ^•jcra alatt kétezer elégetésről tesz említést, de még a XIX. sz.-i német benedekrendi tudós, Gamo is kétezerre teszi csupán a Ferdinánd ós Izabella korabeli elégetések számát. Ezek túlnyomó több-
Ipar adott De Judaeis (1. o.) törvény ismét csak megerősítette a <strong>zsidó</strong>k ama jogait, amiket II. Józseftől kaptak ós ebben az állapotban éltek 1840-ig, természetesen viszontagságos körülmények között, mert az antiszemitizmusnak csak az eszközei változtak meg.a középkor óta, de lényegében az elnyomatás csak nem szűnt meg (1. Antiszemitizmus). 1840-ben újabb törvény intézkedett a <strong>zsidó</strong>k jogállapotának rendezéséről (1. Jogkiterjesztés) és ez a törvény kimondotta azt is, hogy ((mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásukbeli legények segítségével szabadon üzhetnek.» «E törvénnyel kezdődik a <strong>zsidó</strong>k polgáriasodásának korszaka, amelyben erőteljes lendülettel igyekszik feljutni arra a színvonalra, amelyen eloszlik minden előítélet.» (V. ö. Ventianer : «A magyar <strong>zsidó</strong>ság törtónete». Budapest 1922 II. r. II. f. 103.1.). Most megkezdődik az egyenjogosításért való küzdelem is (1. Emancipáció), de a <strong>zsidó</strong>ellenes körök előbb a magyartalanság vádjával illetik a <strong>zsidó</strong>ságot, majd mikor ez a vád megdől (1. <strong>Magyar</strong>osítás), előtérbe tolják azt a kérdést, hogy a <strong>zsidó</strong>ság mórt nem vesz részt az I.-i és a nehéz kézimunkákban, miért árasztja el az értei miségi és kereskedelmi pályákat. A vádra csak az állampolitika felelhetett volna, mégis a <strong>zsidó</strong>ságnak kellett megfelelni. És a <strong>zsidó</strong>ság kész volt arra, hogy az elmúlt idők hibáit és mulasztásait, amelyek nem őt terhelték, helyrepótolja. Jakobovics Fülöp elnök-igazgató és Kern Jakab alelnök vezetésével megalapították «A nehéz kézműveseket és a földmívelést az izraeliták közt terjesztő pesti egylet»-et, hogy <strong>zsidó</strong> ifjakat neveljenek a nehéz kézimunkára és a magyar I. fejlesztésére. Az egyesület utóbb a «<strong>Magyar</strong> Izraelita Kézmű- és Pöldmíves-egylet» (1. o.) címet vette fel ós hetven esztendős fennállása alatt sok ezer kiképzett iparost adott az országnak. Ezeknek az iparosoknak a sorát az 1846. mesterjogosítványt nyert Feiwel Lipót lakatos nyitotta meg. Az egylet vidékre is kiterjesztette működését ós Aradon, Debrecenben ós Nagykanizsán indult meg hasonló mozgalom. Sok akadállyal kellett megküzdeni a kezdeményezőknek és csak nagy pénzáldozattal lehetett a keresztény mestereket rábírni arra, hogy <strong>zsidó</strong> tanoncokat felvegyenek. A <strong>zsidó</strong> mesterek, akik József nádor közbenjárása folytán 1843-tól kezdve hatósági i ntéz vényekkel és tanácsi végzésekkel szabadít tat tak fel, mégis sok nehézséggel találták szembe magukat, mert a céhek zárkózottsága még mindig nem engedett fel. A kisipar így a lassú ós szívós munka folytán megindult a fejlődés felé. A negyvenes évek I. mozgalmai azonban felébresztettek a vállalkozási kedvet ós megkezdődtek a gyáripari alapítások is. E gyárak közül, amelyek nemcsak a belföldi szükséglet kielégítésére törekedtek, de a külföld előtt is reprezentálták a magy L-t, említésre méltó az óbudai Goldberger Sámuel és Fiai kékfestőgyára, amelyet ugyan móg 1785. alapítottak, de csak a XIX. sz. negyvenes éveiben jutott a fejlődés oly fokára, amely versenyképessé tette a külföldi piacokon is. A gyár főérdeme abban áll, hoa-y felfokozta a termelést, amellyel eddig csak kis ipartelepek foglalkoztak. Pischer Mór (1. o.) alapította a herendi porcellángyárat ós ezzel egészen új — ~—íe*r iparágat létesített <strong>Magyar</strong>országon ós a külföld előtt megbecsülést szerzett a magyar I.-na|r Gyártmányai az 1842-íki első iparműkiállításon bronzérmet nyertek, 1847. pedig megkapták a nagy aranyérmet. 1860-ban alapították mar Pesten az Első <strong>Magyar</strong>honi Parkettgyárat aNeuschloss Simon, Bernát és Miksa testvérek, akife már a negyvenes években nagy fakereskedést űztek ós ácstelepet tartottak fenn. Zsidók alapítottak Tatán cukorgyárat és Vörösvágáson ig <strong>zsidó</strong>k tárták fel az opálbányát. Mandel Bernát már 1837. építette az országban a legelső gőzmalmot és így úttörője lett a malomiparnak. 1860-ban alapított műtrágyagyárat Pécsett Justus Jakab, Festetich Béla gróf anyagi ós erkölcsi támogatásával. Közben a kisipar is haladt a fejlődés útján. 1851-ben a bécsi kormány rendeletben mondta ki, hogy vallása, nemzetisége, születése és szüleinek állása miatt nem zárható ki senki a kereskedelem és ipar gyakorlásából. A pesti és budai szabócéhek kérték a rendelet visszavonását, minthogy abban a katolikus vallás érdekeit látták veszélyeztetve, az 1851-iki végleges ipartörvény maguknak a kereskedelmi és iparkamaráknak ajánlatára végleg megszüntette a vallási különbséget. A kisipar annyira fejlődött, hogy 1859. a pesti Dohány-utcai templom építésénél a lakatos- és rézművesmunkákat már csupa <strong>zsidó</strong> iparos végezte. Az ötvenes évek végén Pápán annyi timár és szabó volt, hogy külön céhet alkottak, Pesten pedig 1861. a <strong>zsidó</strong> cipészek akactak külön céhbe tömörülni. Az 1879-iki párisi világkiállításkor már egész sora vonulhatott fel a magyar I képviselőinek. Posner Károly a magyar osztály BÍ került megrendezéséért az «Academie national agricole manufacturiére et commercial» nagy aranyérmét kapta. Magas kitüntetésben részésültek még: Nagel Hermán vasöntöde r.-t., Neuschloss Miksa parkettgyáros, Adler Károly szeszgyár-igazgató, Fischer Ignác majolikagyáros, Fischer Sámuel porcellángyáros, Egger Sámuel aranyműves, Löwinger Karoly bőröndös és Spitzer Miksa aranyműves. Az 1879-iki székesfehérvári országos kiállítás alkalmával kitüntették: Brüll Lipót malomtulajdonost, Léderer Sándor bányatulajdonost, Márkus Ignác és UHmannLajost,a pécsi szénbányák képviselőit. Ezen akiállításon a 7184 magánkiállító között 1165 volt <strong>zsidó</strong>. 1855-ben az ország összlakosságának 4 8 százalékát tette a <strong>zsidó</strong>ság, tehát az a körülmény, hogy az I.-i kiállítók közt 16 százalékban vehetett részt a <strong>zsidó</strong> I., mutatja leginkább azt a fejlődést, amit néhány évtized alatt elért és javára szolgált az ország fejlődésének. Egyébként 1870— 1890-ig a következő <strong>zsidó</strong> iparosok részesültek arany- és nagy ezüstérem kitüntetésében az Országos Iparegyesület részéről a magyar I. fejlesztése körül szerzett érdemeikért: A legelső ezüstérmet 1870. Schön Jakab zsinór- ós paszományos kapta; utána következtek: Dembitz M. aranyműves, Bngel Adolf faiparos Pécs, Bhrlieh Miklós mázoló, Fischer József szalaggyáros Lajtha Bruck, Fischer Károly bőrgyáros, Feiwel Lipót lakatos, Fischer Ignác porcellánfestő, Pischer Vilm s porcellánfestő, Grosz ós Weisz kalapgyáros, Hirsch Ignác vízmentes ponyvagyáros, Hoffmann Z. kárpitos,
![Szamosháti szótár [A-F] - MEK](https://img.yumpu.com/20708392/1/164x260/szamoshati-szotar-a-f-mek.jpg?quality=85)
Change language