Magyar zsidó lexikon - MEK
Magyar zsidó lexikon - MEK
Magyar zsidó lexikon - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Judalzmus "— 434 Judalzmus<br />
ségón a <strong>zsidó</strong> teológia sohasem ejtett csorbát.<br />
«Igazságon alapszik a vilag» (Bába Bátra 74a;<br />
Zsolt. 15. 2; Ábót 1.18; Áb. di R. N. 36.1). Az<br />
igazság és igazságosság keresése és önzetlen<br />
felkarolása tette a J.-t hatalommá. Ugyanez áll<br />
a J.-nak a kultúra és nevelés előmozdításában<br />
való több évezredes részességéről. Ellentétben<br />
némely más hittel, mely a tömegek tudatlanságban<br />
tartását kívánja, a J. a szülőknek és a hitközségeknek,<br />
valamint minden közülotnek feltétlön<br />
kötelességévé teszi a tanítást és tanintézetek<br />
létesítését. A J.-nak köszönheti a világ a<br />
jótékonyság elsó organizált formáit (1. Jótékonyság),<br />
az ethikai alapon álló adakozás kötelezettségét.<br />
A J. ellenezte mindenkor az élet céljával<br />
ellenkező önsanyargatást ós cölibátust s elítélte<br />
azt akkor is, amidőn saját kötelékén belül<br />
látta azt gyakorolni (I. Ghásszideusok és Esszénusok).<br />
A jeruzsálemi Nagy Templomban a főpap<br />
nem gyakorolhatta legmagasabb funkcióját<br />
az Engesztelő Napon, ha nem volt felesége<br />
(Jóma 1. 1; Taanü 2. 2). A J. teszi kötelezővé<br />
a feltétlen lojalitást az országhoz, amelyben a<br />
<strong>zsidó</strong>k élnek, még abban az esetben is, ha az<br />
illető állam ellenséges indulatú velük szemben<br />
(Jeremiás 29. 7; Abót 3. 2; Ketubót Illa). A J.<br />
a szelíd öröm vallása, ünnepei a hálaadás, a természetben<br />
és családi életben való gyönyörködés<br />
jegyében folynak le. De a J. a remény vallása is<br />
s ehhez képest optimista, de nem a túlvilági<br />
boldogság elvárásában, hanem abban, hogy hisz<br />
a földi élet és az emberek megváltozásában, erkölcsi<br />
tökóletesülósében, haladásában. A J. azt<br />
tanítja, hogy: «egy óra igazi bünbánásban és jótéteményekben<br />
eltöltve ezen a világon, többet ér,<br />
mint az egész túlvilági ólet» (Ábót 4. 16—17).<br />
Az emberszeretet mellett Isten szeretete a J.<br />
egyik pillére. A liturgia naponként kétszer, ünnepeken<br />
többször is tartalmazza a sémát, Izrael<br />
hitvallását: «Halljad Izrael, az örökkévaló a mi<br />
Istenünk, az örökkévaló Egy !» ((Szeretned kell<br />
az örökkévalót, a te Istenedet teljes szívedből,<br />
teljes lelkedből, minden tehetségeddel)) (Deut. 6.<br />
6). Ez a hit az, amely a J. próbaköve s amelynek<br />
vallása miatt ezrek mentek a máglyákra. Isten<br />
szeretetének alapja a J. szerint Isten teremtményeinek,<br />
felebarátainknak szeretete (1. Ethika és<br />
Szeretet) s ez csakis tiszta indító okokkal és teljesen<br />
önzetlenül történhet, éppen úgy, mint Isten<br />
szeretete, írelynek alapja az önzetlen lemondás,<br />
nem pedig a félelem (Szifré Deut. 32, 48 ; Ábót<br />
2. 12). A J. különbözik a többi hitrendszerektől<br />
abban is, hogy az az élet szentesítésének rendszere<br />
s ehhez képest azt tanítja, hogy az egész<br />
élet szent: «Legyetek szentek, mert az Úr, a ti<br />
Istenetek 8zent» (Lev. 19. 1.) Még az állatok életében<br />
is megnyilvánul Isten szentsége (Deut.<br />
18. 15). A J. egyik legjellemzőbb tulajdonsága,<br />
hogy míg magasztos és kitisztult ethikáját kezdettől<br />
fogvaaz egész emberiségnek adta a Istent<br />
az egész emberiség atyjának tekintette, addig sajátmagát<br />
mégis határozottan elkülönítette, mint<br />
«Isten népét» egyenesen a Tóra parancsára (Levit<br />
20. 24, 29). Az ezen elkülönülésből származó<br />
nemzeti öntudat és büszkeség később az egész világ<br />
ellenségeskedését, támadását, az üldözések<br />
megszakítás nélküli láncolatát vonta maga után<br />
már az ókortól kezdve (1. Antiszemitizmus). Mégis,<br />
ezt a nemzeti elkülönülését a <strong>zsidó</strong>ságnak félreértelmezik<br />
még a legnagyobb historikusok<br />
mint Mommsen és Edw. Mayer is. A tény csupán<br />
az, hogy a <strong>zsidó</strong>ságban kezdettől fogva élt a hivatottság<br />
tudata, a Tíz Parancsolat népe magát<br />
«papi nép»-nek tekintette a többi népek között<br />
s a későbbi rabbik, hogy a mép papi jellegét megőrizhessék,<br />
számtalan erkölcsi paranccsal bástyázták<br />
azt körül. «Izrael népe kezdettől fogva<br />
hűséget esküdött Istennek s elismerte (öt a világ<br />
kormányzójának)) (Beráchót 6a; Chaggiga Í3a);<br />
ezért «Isten flainak» neveztetnek (Deut. 14. 1 \<br />
Ábót 3. 13) de az «Isten fla» képzete maga aitán<br />
kell, hogy vonja azt, hogy a <strong>zsidó</strong> hűséges marad<br />
Istenéhez haláláig s inkább mártírhalált szenved,<br />
semmint hűtlenlsóget követne el. A rabbik már korán<br />
észrevették, hogy Izraelnek sinaji szerződése<br />
Istenével, mely Izraelt «papok nópévó», «szent<br />
néppé» tette (Éxod 19.6), a gyűlölet forrása lesz<br />
más népnél (Sabbat 89a), mert ez követelte a szeparációt,<br />
a tisztasági törvények betartását s az<br />
idolatriátől való iszonyt. A testi ós lelki tisztaság<br />
érdekében kétségkívül nem csupán a mózesi, hanem<br />
az annak nyomán alkotott későbbi farizeusi<br />
törvényhozás is gondoskodott a <strong>zsidó</strong>ság szeparálásáról,<br />
amelyre a Makkabeusok korában külön<br />
műszó is volt, a görög «Amixia», amelynek je.lentóse<br />
«távoitartás a környező népektőb. Ez lett<br />
a görög kortól mai napig az antiszemitizmus kiinduló<br />
pontja. Mégis ezek az elkülönítő törvények<br />
voltak azok, amelyek a <strong>zsidó</strong>ságot megedzették<br />
a durva gonoszságok, hamisítások ós igaz^<br />
ságtalansógok elleni emberfeletti küzdelemre a<br />
legszörnyűbb és legbarbárabb üldözések közben<br />
is; ez tette lehetővé számára a jogfosztottság,<br />
nélkülözések, tortúrák, gúnyolódások elviselését.<br />
III. A- J. viszonya más világnézetekhez annak<br />
ellenére, hogy a J. lenézte és megvetette a<br />
pogányságot, az idolatriát s az annak nyomában<br />
járó bűnözéseket, mégis toleráns volt mindenkor<br />
s erre a legfontosabb bizonyíték az. hogy a <strong>zsidó</strong><br />
vallás sohasem ítélt örök kárhozatra máshitűeket,<br />
mert az embereket értékük és cselekedeteik,<br />
nem pedig hitük szerint becsülte; igazságos<br />
cselekedeteket, tiszta szándékot és Istenfélelmet<br />
kívánt a J. csupán, mert «Isten a szivekbe lát»<br />
(Szifra, Acharé Mót 3. 2). A J. ebbeli álláspontját<br />
R. Josua b. Chananja fogalmazta s ezt vallotta<br />
az utókor is máig: avalamennyi nép igazságosan<br />
gondolkodó emberének része van a jövő<br />
életben». A J. várja «az igazságos érzületű népet,<br />
mely megtartja a hitet (Jesája 26. 2.) s kitárja<br />
kapuit a pogányok előtt, hogy betérjenek* (Zsolt.<br />
28. 20, Szifra, Acharé Mót 13.), az igazságos érzésű<br />
más népeket pedig egyenesen «Isten papjainak))<br />
nevezi (Otiot d' R. Akiba), míg a Szent<br />
Lélek óppenúgy nyugszik az igazságos pogányon,<br />
mint a <strong>zsidó</strong>n (Tanná debé Elijáhu R. 9.), a pogány<br />
bölcsek iránt a legnagyobb tisztelettelviseltetik<br />
(Beráchót 58a; SzótaSbb; Bechórót 8b,<br />
Oenes. R. 65.), sőt prófétákat is elismer közöttük<br />
(Bába Bátra 15b, v. ö. Lev. R. 1. 12., 2. 18;<br />
Tanná debé Elij'ahu R. 26., u. o. Zutáh 11.). A<br />
modern tudósok némelyikének, pl. Max Müller-