Magyar zsidó lexikon - MEK
Magyar zsidó lexikon - MEK
Magyar zsidó lexikon - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Judaizmus — 433 - Judaizmus<br />
(Zacharja 14. 9); Jesája 40. 5.<br />
•45.18.4*. 19; Zsolt. 29. 47. 9. 77. 5. 96-99).<br />
(daráéit, amely Isten egységét proklamálta, Isten<br />
saját népének tekintette» (Mechilta, Besallach),<br />
melynek hivatása örök időre megalapítani Isten<br />
királyságát (Dániel 2. 44. 7), de éppen azért,<br />
inert a népek tanítója s az emberiség legtisztább<br />
hitének őre, Isten Izraelt minden kihágásáért<br />
súlyosabban bünteti (Jeremiás 2, 21; Ezékiel<br />
20. 33—41; Amosz 3. 2), sőt, mint Isten szolgája,<br />
Izrael folytonos mártirságra van hivatva<br />
az igazság Ügyéért, Izrael tehát a abánat népe»,<br />
amely üdvöt hó a a világra s elvezeti az egész<br />
emberiséget az igazsághoz és jósághoz (Jesája 52.<br />
53). A J. az «Egi királysága, az igazság és jogosság<br />
eszméjével, az ebbe vetett hittel az emberiségnek<br />
legtöbbet adott: reményt, a történelemnek pedig<br />
a haladás gondolatát, a végcélt, amelyért élni,<br />
küzdeni és törekedni kell. Mig más népek a világtörténelem<br />
folyamatában állandó eltávolodást<br />
láttak a boldogság, egykori «aranykorátób s a<br />
világ végét az istenségek pusztításában látták: a<br />
J, a legsötétebb időkben iá tántoríthatatlanul vallotta<br />
és tanította az emberi tökéletesülés felé,<br />
mint történelmi végcél felé való haladást, a tökéletesülésből<br />
eredő lelki gyönyör állapotát, mely<br />
az emberben szunnyadó isteni lényeg teljes kifejtéséből<br />
származik s amely Isten teljes dicsőségét<br />
hozza aföldre. Ebben a felfogásában azután<br />
teljes mértékben különbözik a J. a kereszténységtől.<br />
A J. nem a földön túli világra, a kiszínezett<br />
túlvilágra épít s amennyiben egyes <strong>zsidó</strong> auktoroknál<br />
a feltámadás doktrínája előfordul, az<br />
mind külső behatás (p. o, 1. Zohar), A J. nézete<br />
sohasem akceptálta azt, mert tanításának célja,<br />
hogy azt a világot, amelyen az ember él, Isten<br />
királyságává tegye az igazságosság és irgalom<br />
gyakorlása által. Ez a felséges gondolat ad a<br />
J.-nak racionális, ethikai és egyszersmind praktikus<br />
jelleget.<br />
II. A J. jellegzetességei- A J, megnyilvánulásai<br />
kétfélék, ú. m. egyetemesek és nemzetiek; az<br />
előbbi missziójára vonatkozik, az utóbbi pedig<br />
nemzeti kötelezettségeire, kapcsolat bán papi hivatásával;<br />
az előbbire a próféták, a vallásos költészet,<br />
az alexandriai tudósok, a palesztinai haggadistak,<br />
a középkori valláabölcsészek és a modern<br />
teológusok helyezik a fősúlyt, míg az utóbbira a<br />
mozaikus törvények, a Halacha, a talmudi és<br />
kabbalisztikus iratok magyarázói. Mint egyetemes<br />
vallás, a J. különbözik minden más .vallástól,<br />
amennyiben nem hit vagy dogmarendszer,<br />
amelynek elfogadásátói az üdvözülés vagy megváltás<br />
függ. A J. a helyes, az igazságos élet<br />
rendszere, mely megmutatja a törvényeket, amelyek<br />
szerint ily élet megvalósítható vagy, amint<br />
a Talmud bölcse, E. Me'ir kifejezte, a whnmanitás<br />
törvényes, mert az «eml)er»-röl van szó és nem<br />
csupán Izraelről vagy a papokról (Szifra «-Acharé<br />
wo'í», Abóda Zára 3a); a J. törvényei «az élet<br />
törvényei, nem pedig az emberi élettől való megfosztásé))<br />
(Szifra u. o.). Midőn Hillel a pogány<br />
sürgetéaére,hogyegymondatbanmondjaela<strong>zsidó</strong><br />
vallás tanítását, anevezetes aranyszabállyal válaszolt:<br />
«Ami rosszul esik neked, azt ne tedd felebarátodnaka,<br />
akkor voltaképpen a J. már régóta<br />
Zsidó Lexikon.<br />
létező tanítását ismételte, azt, amit a törvények,<br />
a próféták és apokrifák is kifejezésre juttattak<br />
(Deut. 4. 8; Jesája 1.10-17. 33.15; Hósea 6.<br />
6; Amosz 5.21-24; Micha 6. 6—8; Zecítarja 8.<br />
16-17; Zsolt. 15. 24. 34. 13-15; Mechilta<br />
23b—24a). Míg a szomszédos népek Moloeh tüzeben<br />
embereket áldoztak fel, azalatt a Tóra törvényei<br />
így rendelkeztek az emberről: «járj az Egy<br />
igazságos és könyörületes Isten útjain s Hozzá<br />
hasonlatosan légy igazságos és könyörületes»<br />
(Deui. 11. 22; Szifré Deut. 49) s hogy szeretni<br />
kell az idegent, az árvát és az özvegyet Hozzáhasonlóan<br />
(Deut, 10.17—20). Ez a másik különbség<br />
a J. és minden más hit között. AJ. mindenekelőtt<br />
az igazságosság kodifikálása. Míg a nagyműveltségű<br />
pogány népeknél, eltekintve egyes<br />
egészen kimagasló egyéniségeket, mint pl. Plató,<br />
mindenki csak a hatalmat gloriflkálta s az elnyomottat,<br />
a rabszolgát, az idegent semmiféle<br />
vallás nem védelmezte, addig a mózesi könyvek<br />
és a próféták az elnyomottak és szűkölködők<br />
állandó védelmezői s akik ezek ellen bűnt követnek<br />
el, azok Isten ítéletét provokálják (Exod<br />
21. 22—23; Gén. 6.13.18.20; Deut. 26. 15—16;<br />
Ámosz i. 3. II. 8) és csupán a J, erkölcstana szerint<br />
kötelesség az igazságosság gyakorlása és a<br />
szenvedélyes szeretet az elnyomottak a szegények,<br />
a rabszolgák (foglyok), az árvák, özvegyek, hajléktalanok,<br />
idegenek és bűntettesek (akiket szintén<br />
felebarátnak nevez a Biblia) iránt, akik valamennyien<br />
igényt tarthatnak a J. felfogása szerint<br />
felebarátainak támogatására és jóindulatára,<br />
sőt még az állatot is az emberi szeretet védelme<br />
alá helyezi. (Eoeod. 22. 20—26. 23, 5—6 ; Deut.<br />
21. 6, 24 6, 10. 25. 4; Jól), 31). Ez a Tóra az,<br />
amelyről Jeság'a próféta beszél s amely minden<br />
emberi szívnek parancsol (Jesája l. 10; Deut.<br />
30. 11—14). Az igazságosság ilyen szelleme hatja<br />
át az egész Talmudot is, ccmert igazságosság<br />
az egyik pillére a világnak» (Abót 1. 18) s<br />
inert Kamikor a jog szünetel, akkor háborii jön a<br />
világras (Ábói4. 8); ccegyaránt követeltetik igazságosság<br />
<strong>zsidó</strong> és más nép rószére» (Makkot 24 a;<br />
Bába Eáma 1Í3 a). Embertársaink becsületének<br />
respektálása egyike a rabbinikus tör vények vezető<br />
elveinek (1. Ethilca) (Sabbat 9áb). A J. még a tisztaság<br />
törvénykódexét is megalkotta, ellentótben a<br />
pogány népek véres és undorítóan oosmány kultuszaival<br />
(Levit. 18. 3. 24-30; Num. 25. 1-9;<br />
Deut. 4. 3). A Tóra óv a paráznaságtól, a fajtalankodástól<br />
s tanítja éa kötelezővé teszi a szív<br />
és test tisztaságát (Num. 15.39; Deut. 23.18-19.<br />
24. 15; Példab. 7. 5—27; Jób 81. 1), mert Isten<br />
sokkal tisztább, minthogy tisztátalanságot eltűrjön.<br />
A J. a kicsapongás minden faját nevólónak,<br />
gazságnak nevezi (Gén. 34. 7,31; Deut. 22.<br />
21; Bírák 19. 24; IL Sám. 13.12) s a gyalázatos<br />
beszédet is szigorúan elítéli (Jesája 9. 16; Safa<br />
bot 33a). A J. ezenkívül még aa igazságba vetett<br />
hitet is jelenti; valamennyi próféta tökéletes<br />
bizo4alommal volt Isten iránt s éppen ezért a<br />
hipokriziatől iszonyodtak (Jerus. Éeráchót 1.<br />
t le); ugyanígy a középkori <strong>zsidó</strong> valláaölozóf<br />
usok isteni igazságba vetett hite is tántoríthatatlan<br />
volt, de istenhitük mentes volt az antropomorfizmus<br />
árnyától is s Isten egységén és szellemi-<br />
28