Magyar zsidó lexikon - MEK

Judaizmus — 432 — Judaizmus
világra teremtette: a jelen világra s arra, amely
el fog jönni (Gen. JRabbah 8.)- A J. mindenkor
elvetette az eredendő bűn gondolatát; a test ki
van téve vágyaknak, de nem következik ebből a
bűn elkövetésének szükségessége. A hús tisztántalanságának
örökletessége nem a J. felfogása,
mert az ellentétben áll a lélek tisztaságával. A
zsidók reggeli bevezető imájában mai napig van
egy ősrégi ima, melyben a következők foglaltatnak
: «Te adtad nekem a lelket tisztán, Te teremtetted
azt, Te formáltad azt és Te lehelted azt
belém, Te őrzöd meg azt bennem s a kijelölt időben
Te fogod azt tőlem elvenni, hogy az a jövő
életben visszatérjen belém» (Beráchót 60b). Az
a hit, hogy «a test a lélek börtöne», Plató révén
származott át a mindenkor apokrifnek tartott
iratokba, melyet tehát a J. kizárt a kánonból
(Bölcsess. Kv. 9. 15; Josephus J)e bell. Jud. 2.
8, § 11), amely sohasem tudott gyökeret verni a
zsidóságban. A J. nem akar tudni az evangélista
Pál «testben levő bün törvényé»-ről {Róni. 7.
23—25). A J. régi főelve, melyet Maimonides is
a More Nebuchim-bun (3. 17) kifejt, az, hogy
az ember szabad, tehát jó és rossz közötti választás
rajta áll. «A bűn az ajtódon fekszik, annak
vágya benned van, de neked uralkodnod kell
felette» [Gen. 4. 7), szólt Isten Káinhoz s eme legrégibb
zsidó írás az emberi akarat szabadságának
törvényét örök időkre leszögezte. Ugyanezt a gondolatot
fejezi ki Mózes is, Isten nevében tanítva
népét: «Lássátok, ezen a napon elóbetek tettem
az életet és a jót, a halált és a rosszat, .. . azért
válasszátok az életet» (Deuter. 30. 15, 19). Változatlanul
vallják az akarat szabadságát etnikai
alapon Jézus Sziraeh (15. 14—17) és R. Akiba,
aki burkoltabban így fejezte azt ki: «Mindent
előre lát, de a szabad akarat adatott a embernek»
(Ábót 3 15). Az akarat szabadsága az ember
erkölcsi felelősségét vonja maga után ; az ember
Istenének tartozik számot adni magáról s éppen
ezért az «eredendő bün», mely örökletes átokként
nehezedik az emberre, a J.-ban sohasem talált
melegágyra, a J. azt mindenkor bölcsen kivetette.
«Minden ember halálra ítélhető saját bűnei miatt»,
mondja a mózesi törvény (Deut. 26.16) s ugyanezt
fejezi ki Ezékiel próféta is (18. 20), a Midrás
pedig ezt mondja: «A gonoszak szíveik hatalma
alatt állanak, az igazságosak szíveiket tartják
hatalmukban» {Gen. Rabba 67). Az akarat szabadságot
a Talmud így fejezi ki: «Az ember
azon az úton vezettetik, amelyen haladni kíván;
ha az ember magát bűnnel kívánja beszennyezni,
a bűn kapui kinyiinak előtte; ha tisztaságra
törekszik, a tisztaság kapui fognak megnyílni
előtte» {Jóma 38a; Makkot 10b; Niddin 30b).
A rabbinikus felfogás tagadja a bün örökletességét
s Ábrahámot és Ezékielt, mint bűnös apák
gyermekeit mutatja. A bűn a J. régi tanítása
szerint is a helyes ösvényről való letérés, melyet
az emberi természet gyengesége idéz elő (Nwn.
15. 26; I. Kir. 8. 46; Zsolt. 19. 13. 78. 39. 103.
14; Jób 4. 17—21), de csupán a gonosz támad
Isten ellen (Jesája 57. 20; Zsolt. 1. 4-6, 36.
2. stb.). Mégis nincs olyan bün, amelyre bűnbocsánat
ós megtérés ne adatnék (Ezékiel 18. 23;
Jerus. Pea 1. 16 b; Riddusin 40b). A J. elveti
az emberiség bűntől való degeneráltságának gondolatát
s megbocsátást mindig lehetségesnek tart
úgy zsidó, mint nem-zsidó bűnöző számára (pe.
száchim Ii9n; Ros Hasának 17b; Szanhedriri
103a, 108a; Jóma 86a, b). «Mielőtt Isten a világot
teremtette, megteremtette a bűnbánatot, mint
szükséges kelléket az ember számára», mondj-.
a Talmud (Peszáchim 54a; Gen. Rabba 21. 12).
A J -nak az a doktrínája, amellyel legnagyobb
befolyást gyakorol* a világtörténelemre, az emberi
család egységének gondolata volt. A Genesis
első tíz fejezete, akármennyire is hasonló a
külső elbeszélő rész más nép mondájához, mégis
teljesen önállóan tanítja, hogy valamennyi ember
és nép egy szülőtől, Ádámtól (h. a. m. ember)
származik. Ez a doktrína logikus következménye
az Isten-egység gyakorlatának. A bábeli nyelvzavar
és a szétszóródás gyermekiesnek látszó,
idegen (babiloni) eredetű mondáját is megtoldotta
a J. az emberiség egységének ^gondolatával. A
próféta szerint a történelem célja és vége az,
amikor «az Úr tiszta nyelven fordul a népekhez,
hogy azok valamennyien hívhassák Isten nevét
és egyértelműen szolgálják Őt» (Gefanja 3. 9. :
v. ö. Gen. IX. 1). Ebben a megváltásnak és az Ég
királyságának eszméje, a J. speciális gondolata
veti előre árnyékát. Aminthogy a teremtés az
ember körül Összpontosult, úgy az emberiség
tökéletesülése a világtörténelem végcélja (Gen.
1. 28; Jesája 45. 18). «A világ az ember részére
teremtetett)) (Beráchót 6b), a Tóra, a sinai-i kinyilatkoztatás
a J. szerint eredetileg minden
népnek szánva volt, de a többiek vonakodtak azt
átvenni s így Izrael lett a «papok népe». A talmudi
legenda szerint a Tíz Parancsolat 70nyelven
lett kihirdetve {Sahbat 88b); «ha Izrael sem
fogadta volna el a Törvényt, a világ visszaesett
volna a Káoszba (Sabbat 88a). Izrael missziója
már a legkorábbi időkben éppen az volt, hogy,
mint Isten «elsőszülött fla» (Exod. 4. 22), a népek
tanítója, papja legyen s példaadásával, az Egyetlen
Isten erkölcsi törvényeinek megőrzésével s az O
imádásával példát mutasson a népek családjának
(Sabbat 19. 6; Jesája 61.6). Izrael magát oly népnek
tekintette, «mely a pusztaságban lakik s nem
számít a többi népek közt» (Num. 23. 9 ; Deut-
7. 7), de amely felett isteni Gondviselés őrködik
különös gonddal (Deut. 27. 18-19. 32. 8—12),
amelyik a bölcsesség és igazságosság összehasonlíthatatlan
törvényeinek fáklyavívője a népek
közt (Deut. 4. 5—8), amelyik azért teremtetett,
hogy Isten dicsőítője legyen az egész világon,
hogy az Egy-Istenség gondolatának tanuja,
mártírja, «a népek világossága)) legyen, «akinek
Templomába a népek seregleni fognak, hogy megtanuljanak
Isten útjain járni», hogy visszatérjenek
a béke ós a lelki boldogság útjára, mert
igazságosság fog uralkodni mindenütt -és az
egész föld Isten ismeretével fog megtelni» (Jesája
2. 2—4,9. 6. 11. 4-9, 65. 25; Miclia 4.
1 — 4). Izrael Egyiptomból való szabadulásakor
Isten királyságát fogadta el (Exod. 15. 19; Lev-
R. II. 4) s a sinai-i kinyilatkoztatást bizalomnak
fogta fel, éppen azért nem pihenhet addig, amíg
Isten királyságát az egész világ el nem ismeri
s amíg minden ember ós nép térdet nem hajt az