Magyar zsidó lexikon - MEK

More documents

Recommendations

Info

judaizmus — 429 — Judaizmus már ismeretes e kifejezés, mint vád, de rendkívül nagy szerepet az újkori vagy spanyol inkvizíció idején játszik. Ekkor a judaizante herege (zsidó szokást követő eretnek) a vád kifejezése, melytől az inkvizíció aktái hemzsegnek. így minősítették nem csupán a zsidó szokások követésén rajtakapott titkos zsidókat, a marannusokat, hanem mindazokat a keresztényeket is, akik valamely zsidó szokást követtek; legfőképpen azonban a már megkeresztelkedett zsidókat, akik visszaestek a zsidóság szokásainak követésébe, miáltal kánonjogi értelemben polluálták a katolikus egyházat. Az esetek legnagyobb részében a világi karnak való átadás, azaz a biztos tűzhalál várt a judaizálókra, akiken tagadás esetében torturát alkalmaztak. A J. felismeréséről az inkvizíció perrendje gondoskodott, de utasításokat tartalmaznak Bernardon de Gui toulousei (XIV. sz. eleje) és követője, Eymerich aragoniai inkvizítor müvei, a Practica Inquisitionis Haereticae Prai'datis, továbbá a XV. sz. végén Torquemada, a XVI. sz.-ban Espinosa bíbornok főinkvizitorok instrukciói is. Az utóbbi különös gondot fordít a szombaton szünetelő kémények megfigyelésére, i péntekről szombatra kemencében hagyott ételek készítésére, Eszter böjtjének s különösen a Kippur böjtjének, valamint a szombati tiszta ruhaváltásnak és a sertés élvezete elkerülésének megfigyelésére. A J. miatt való perbefogás a középkorban kizárólag már a kitért (megkeresztelt) zsidókat ós a zsidóvá vált keresztényeket fenyegette, de 1491 óta, a spanyolországi zsidók kiűzése óta fővád volt ez a zsidózók minden kategóriájára a spanyol korona egész területén. Az utolsó judaizálót kimutathatólag Cordovában égették meg 1818. Az áldozat egy marokkói szeiárd zsidó kereskedő volt. Magyarországon a kánonjog szigorát a J.-ra kimutathatólag sohasem alkalmazták. L. InJcviziő. s. E. irotMom. H. Ch. Lea. History of tbe Inyuisition in Bpain 1\ • (1906); History of the ínquieition in the Midle-Ages ',, Hí. (1889); Elkan Aűler, Autó de fé and Jews (1908). i-
Judaizmus »Egyptpm valamennyi istensége ellen ítélkezni fogok, Én, az Örökkévaló)) (Exod. 12.12), a szintén bálványimádó Babilon ellen pedig a próféta így dörög : «Az istenségek, amelyek nem alkották az eget ós földet, el kell, hogy pusztuljanak a föld színéről és az ég alól» (Jeremiás 10. 10). «A többi népek istenei bálványok, az Örökkévaló Isten alkotta a világot» (Zsolt. 96. 5). Kezdetétől fogva a J. ellentéte az élő, örökkévaló Egy-Isten és a más népek által imádóit képek és bálványok között, sokkal erősebb volt, mintsem, hogy a pogány ostobaságokat máshogy tekintették volna, mint gúnyos megvetéssel (Jesája 94. 9—19; Jeremiás 10.8—15; Zsolt. 135. 16*—18), míg másrészt a pogány vallások éppen azt vetették a zsidóság szemére, hogy láthatatlan Istent imád, olyat, akinek képe nincs. Ez utóbbi a legkiválóbb ókori történetírók véleménye is (Tacitus. Históriáé 2. 5, 9; Juvenalis 14. 97). A J. az idolatriát főképpen a velejáró ocsmány rítusok, a tisztátalanság és kicsapongások miatt vetette meg (Exod. 20. 5, 23. 24, 33; Levit. 18. 24-30; Deuter. 10, 24; 7. 2—5; 23; 9. 3; 14. 16; 20. 17—18). Mózes korától kezdve Philóig és a talmudszerzőkig a pogány kultuszok főkisérői a bűnözés és kegyetlenség voltak, amelyek «utálatosak Izrael Istenének, aki gyűlöli a fajtalankodást» (Szanliedrin 106 a). Ezért a bálványimád ássál szemben a rabbinikus törvényhozás a rideg elutasítás álláspontját foglalja el és semmiféle engedményt nem hajlandó tenni a bálványimádás és politeizmus semmiféle formájával szemben sem. E tekintetben annyira ment mindenkor a J., hogy inkább az élet kínos feláldozását tette feltétlenül kötelezővé, mintsem, hogy a tiszta monotcisztikus zsidó hitét feladja (Dániel 3.; I. Makkab. 1. 63; 2. Makkab. 7.; Szanhedrin 74a). Ez a szilárd hit nemcsak nem változott, hanem még növekedett a diaszpóra zsidóságánál, amely már a szótszóródás kezdetén őszintén meg volt győződve a maga monoteizmusának f elsőbbségéről s teljes bizalommal tekintett a legvészesebb időkben is a J. végső győzelmére, tudatában lévén annak a missziónak, amelyet az egyistenség eszméjéért már ősei is teljesítettek. A J. hite a végső győzelemben s a pogányság elmúlásában visszatükröződik úgy a prófétáknál, mint a liturgiában (Jesája 2. 2. 15; 46., 49.; Zecharja 8. 23; Genesis Rabba 89.; Olénu-ima és különösen a Ros-Hasónó liturgia). Ha a zsidó nép Istent Izrael Istenének is nevezte, bebizonyítható, hogy még primitív korában sem fogta fel őt törzs-istenségnek, más néphez hasonlóan, hanem univerzális jelleget adott neki már kezdetben is és imádta, mint a világegyetem teremtőjét, a világnak (megteremtése s nem csak a zsidó nép létezése óta) igazságos kormányzóját, a gonoszság elítélőjét, a jog és igazság megalkotóját (Genes. 1—10.). Ehhez képest az idolatriát a ,1. lázadásnak tekintette a világegyetem Egy- Istenével szemben, «akin kívül nincs más Isten» (Deuter. 5. 39; Jer. 10. 7) és aki előtt minden térdnek tiszteletre kell hajolnia (Jesája 45. 23, 66. 23). Ezen eszmei alapból nőtt ki, mint a J. egyedüli eszménye: a tiszta monoteizmus hitvallása s annak propagálása az egész világon 3° — Judaizmus (Zecharja 14. 9). A Sinai-kinyilatkoztatást ig ügy fogta fel a zsidóság, mint Isten és az ősatyák Ábrahám ós Nóach között kötött szerződés megújítását, amely az egész emberiségre kiterjesztetett (1. Izrael szerződése). Ez a szerződés tehát a monoteizmust az egész emberiségnek adja aminthogy Isten is az egész emberiségé, nem csupán Izraelé, amely azonban ccpapok birodalma a nemzetek között». A Zsoltárok és próféták Istene valóban nem egy néptörzsé, hanem az igazságosság ós jog Istene (Amosz 1-2., 9. 7; Jeremiás 26., Ezékiel 40.; Zsolt. 96. 13., 98. 9 stb.). A «J. Istene az egész történelem Istene lett a prófétai meglátásban; a Zsoltárok ós a chásszidok imáiban pedig az emberi szív istene, az «Atya», a cclélek szeretője» lett. A Nagy Zsinagóga (Keneszesz Hagédőló) korában már annyiraátlónyegült a J. istenfogalma, hogy egyáltalában nem volt szabad nevét kiejteni semmiféle formában sem. Később a J. megóvta, sőtmég jobban hangsúlyozta monoteizmusát, amelyben nem engedte hozzátapadni sem a gnosztikusok dualizmusát (Szanhedrin 38a; Gen. R. 1.; Eccl. R. 4. 8), sem a kereszténység trinitariánizmusát (1. Kereszténység és zsidóság viszonya), mert ellenkezett felfogásával, hogy az egy' igaz Isten legfőbb attribútumai : a végtelen jóság, az igazságosság és a könyörületesség különböző személyekre ruháztassanak s hogy ugyanakkor Isten antropomorf (1. o.) jelenséggé váljék. Éppen ezekben van a J. világtörténeti nagy szerepe, hogy őrködött a tiszta monoteizmus fölött; istenhite nem túl transzcendentális, Istene soha sincs távol az embertől, amikor az szükségben van ; a J. Istene « mindig közel van, közelebb, mint minden mássegítsóg» (Jerus. Beráchot 9. 13 a); «valódi nagysága abban áll, hogy leszáll az emberhez» (Megitta 31a, Levit. Rabb. 1. a 113. 6 Zsolt-hoz); cdsten mindenkinek megje'enik az illető képessége és szüksége szerint» (Mechilta, Besallach 4.). A J. szerint Isten csupán szellem, elhatárolás és forma nélkül, az Abszolút Lény, aki magát így hívja: «En vagyok, Aki vagyok» (Ehje áser Ehje, Exod. 3. 14), minden létezés forrása, Aki felette áll minden másnak, független minden feltételtől 8 Akinek nincsenek fizikai tulajdonságai (Maimonides, Jad Hachazáka, Tesuba 3. 7). A középkori R. Ábrahám de Posquieres Maimunivel szemben azonban azon az állásponton van, hogy azok, akik a kabbalisták módjára Isten testiségét vallják, szintén lehetnek zsidók s valóban, a különböző időkből származó, de egységes liturgia a bevezető Adón Ólomtól a befejező Sir ha-Jichudig a legkülönbözőbb gondolatmenetet mutatja: egyszer racionalista, más helyen misztikus je llegü, transzcendentálizmussal kevert ós oly mertékben panteísztikus, mint a világ egyetlen vallásának liturgiája sem. Míg a különböző korok és civilizációk egyre inkább kiterjesztették és elmélyítették az Istenről alkotott képzetet, addig az Isten-Egység gondolata mindenkor a legféltveőrzöttebb eszme volt, amelyet érinteni sem lehetett. Azonban a legjellemzőbb és leglényegesebb különbség a J. és más vallás- vagy véleményrendszer közt a J. etikai monoteizmusában nyilvánul meg. Nem áldozás, hanem igazságos és
Page 1 and 2: HUvös 384 _lHa»en nyait elvégezt
Page 3 and 4: Igazságosság 380 gnotus Igazságo
Page 5 and 6: Inkvizíció — 888 - -nkvl2|c,ö
Page 7 and 8: Ipar adott De Judaeis (1. o.) törv
Page 9 and 10: Ipar (Fiume), Neumann J. és Társa
Page 11 and 12: Irodalom 394 — 1 -"odaiom dolkod
Page 13 and 14: Irodalom — 3^tí ~ Irodalomtört
Page 15 and 16: isten — 398 — Isten az erkölcs
Page 17 and 18: Istentisztelet Ez alkalommal a bír
Page 19 and 20: Izr. Hltk. Tisztv. Lapja 402 Izr. T
Page 21 and 22: Jaétkov ben Peszach — 404 — J
Page 23 and 24: Janovics sóg. Jelentékeny ipartel
Page 25 and 26: Jehosua ben Chájim 08 Jemnlti hogy
Page 27 and 28: Jeruzsálem mondja az Úr ós az el
Page 29 and 30: Jesája - 412 _iesála méltó az
Page 31 and 32: 414 - Jöius ismeretes Ruach ka-Kó
Page 33 and 34: Jézus — 416 — Jlftaoh nak tart
Page 35 and 36: Jób — 418 — Johanan ben Zakkai
Page 37 and 38: Jognélküliség — 420 - Jogtudom
Page 39 and 40: Jom sánl sel gólujósz — 422
Page 41 and 42: Josephus Flavius — 424 — Joszé
Page 43 and 44: Jótókonyság írja elő a J. gyak
Page 45: Józsa — 428 — JudaiZ4ite nyeit
Page 49 and 50: Judaizmus — 432 — Judaizmus vil
Page 51 and 52: Judalzmus "— 434 Judalzmus ségó
Page 53 and 54: Júdea — 486 — JugoszlAvlal Chr
Page 55 and 56: Jugoszláviai zsidóság 438 — é

Magyar zsidó lexikon - MEK

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?