01.03.2013 Views

Magyar zsidó lexikon - MEK

Magyar zsidó lexikon - MEK

Magyar zsidó lexikon - MEK

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Józsa — 428 — JudaiZ4ite<br />

nyeit 1. az illető hitközségek monográfiáinál és a<br />

aagyobb intézmények címe szerint.) s. R<br />

Józsa Károly, festő és grafikus, szül. Szegeden<br />

1872. Tanulmányait a bécsi akadémián, Münchenben<br />

majd Parisban végezte. 1912 óta Budapesten<br />

működik. Fa- és linóleum-metszeteit a The Studio,<br />

Kunstwelt és Rheinlande folyóiratok közölték. A<br />

Műcsarnok 1905—6-iki téli tárlatán állított ki először<br />

figurális színes fametszeteket. Színes fametszeteivel<br />

Londonban 1908. nagy aranyérmet nyert.<br />

Rézkarcokat is készít, továbbá plakátokat (Münchenben<br />

1908. első díj a Stollberg pályázaton),<br />

valamint illusztrációkat. Több grafikai munkája<br />

van a Szépműv. _Múz.-ban. F. B.<br />

József ben Ábrahám, római rabbi a XVI. sz.<br />

elején, magyar születésű és a római rabbitanács<br />

tagja volt. Héber és olasz nyelven levelezett<br />

Bgidio di Viterbo érsekkel, akinek kéziratokat<br />

gyűjtött. Pia, Semarja, szintén rabbi volt Itáliában.<br />

(V. ö.: Berliner, «Gesch. d. Juden in Rom.»).<br />

Józsua, 1. Jehósua.<br />

Juda, í. rabbi. Pozsonyban élt 1450 táján.<br />

Neve egykorú levélben fordul elő, melyet Ábrahám<br />

há-Kohón(l. o.)írt Iszerlein rabbinak Bécsújhelyre.<br />

2. J. Apafi. Mihály erdélyi vajda török tolmácsa<br />

volt. 1671 okt. 12. tette le a fejedelem és a fejedelemné<br />

előtt azt a <strong>zsidó</strong> esküt, amit Werbőczi a<br />

Hármaskönyvóben a <strong>zsidó</strong>k számára előír (1.<br />

Werbőczi <strong>zsidó</strong> esküje).<br />

Juda, palesztinai partiarchák, a Hűiéitől<br />

(1. o.) származó Gamaliel patriarchák (1. o.)<br />

családjából. Közöttük legnevezetesebb:<br />

I. J. patriarcha, a Misna szerkesztője (megh.<br />

220 körül). R. J, ha-Nászi (a fejedelemének is<br />

nevezik s ez a cím a patrarchátusban ő utána lett<br />

örökletes; a Misna és a Talmud Rabbi-nak v. Rabbenu-nak<br />

nevezi egyszerűen, de néhol a szent epithetont<br />

is alkalmazza rá, szentséges életmódja miatt<br />

(Sabbat 118b; Jer. Megitta 7'4a; Szánhedrin<br />

29c). Magas méltóságában, melyben a római adminisztráció<br />

is a legteljesebben respektálta, oly egyszerű<br />

és istenfélő életet ólt. hogy halála után ez a<br />

közmondás járta: «Rabbi halála után megszűnt az<br />

alázatosság ós a bűntől való fólelem» (Szóta).<br />

A tradíció szerint akkor született, amikor R.<br />

Akiba mártírhalált halt; atyja II. Simon b. Gamaliel<br />

(1. o.) patriarcha volt s ő az usai Akadémián<br />

töltötte ifjúságát. Kétségtelen, hogy miként<br />

atyját, úgy őt is korán megtanították görögül<br />

is, ami a római hatóságokkal való érintkezésben<br />

nélkülözhetetlen volt. Azt is tudjuk,<br />

hogy az arameus helyett szívesebben a görög<br />

nyelvvel élt, de házában tiszta hóberséggel beszéltek<br />

s ezt leányai is követték. (Megillet 18a;<br />

Ros Hasána 26b; Nazir Sa; Erubinb'ín.)Tanítói<br />

•Juda ben Ilai ós Jószé bon Chalafta voltak, első<br />

•ós legkülönb mestere azonban az alázatosságáról<br />

híres atyja volt. Éle ténok utolsó évtizedeiben székhelyét<br />

Szephoriszba helyezte át, miután előzőleg<br />

Bósz Seárimban tartott Akadémiát s ezt a helyet<br />

közismertté tette. 85 éves korában halt meg s<br />

számos legenda fűződik nevéhez, amelyek közül<br />

az, amely a római császárral való találkozásáról<br />

szól, történelmi értékű, mert működése idején két<br />

császár, Marcus Aurelius ósSeptimius Severus is<br />

megfordultak Palesztinában s ő azokkal szemé­<br />

lyesen is érintkezett. Alatta végzik be a tannaiták<br />

működésüket s a <strong>zsidó</strong>ság a rómaiak szigora mellett<br />

is I. J. ötven évi patriarchátusa alatt nyugttll<br />

inasan ólt Palesztinában. Nevét azonban a Misna<br />

összeállításával és fontos döntéseivel tette örökéletűvé:<br />

az ő Misnája az alapja a későbbi Halachának;<br />

ő válogatta ós rendezte a hatalmas anyagot<br />

amelyből nem mindent vett fel a szövegbe. Nemcsak<br />

döntéseit, hanem erkölcsi mondásait és<br />

végtelen jószívűségéről tanúskodó cselekedeteit<br />

is a Talmud gondosan megőrizte. Ugyanez vonatkozik<br />

bibliai exegézisére is.<br />

II. J. patriarcha, III. Gamaliel patriarcha fia<br />

s I. J. unokája volt; Tibériásban működött a ül.<br />

sz.-ban. Házasságjogi és vallási döntéseit a Jeruzsálemi<br />

Talmud említi, főkép az Abóda Zárd<br />

traktátusban. II. J. kortársa volt Origenes ker.<br />

egyházatyának, aki tőle tanult s akivel vallási<br />

vitát folytatott.<br />

III. J. patriarcha, előbbi unokája s IV. Gamaliel<br />

íia volt, a III. és IV. sz. fordulóján működött<br />

s R. Jochanan Chalafta tanítványa volt. Életének<br />

legfontosabb külső mozzanata az volt,<br />

amikor Diocletianus császárt palesztinai látogatása<br />

alkalmával felkereste Caesareában.<br />

IV. J. patriarcha, V. Gamaliel partriarcha fia<br />

és II. Hillel patriarcha unokája volt,aIV. sz. végén<br />

működött Tibériásban. Fia volt VI. Gamaliel, akivel<br />

kihalt a Hilleltől származó patriarcha család<br />

(1. Gamaliel, Simeon és Hillel patriarchák).<br />

V. ö.: (Bacher Vilmos, ccAgada der Tannaiten» j<br />

u. a., «Agada der palástineusischen Amoráer»;<br />

u. a., aJewish Eneyclopedia»). 8. R.<br />

Judaea,- Palesztinának (l. o.) déli része a Jordán<br />

és a Földközi-tenger között. Elnevezése a<br />

<strong>zsidó</strong>knak babiloni fogságukból való visszatérése<br />

óta áll fenn ós határai, amelyek egyébként jelentékenyen<br />

változtak, azidötájon Keleten a Jordán<br />

folyó és a Holt-tenger, Délen Köves Arábia, Nyugaton<br />

a Közóptenger, Északon Szamaria. Ez a<br />

terület Heródes korában Dan, Benjámin, főleg<br />

Juda és Simon törzseinek földjeiből állott, mely<br />

idővel kibővült a filiszteusok területeivel és Idumeával<br />

is. Heródes halála után fia, Archelaus<br />

uralma alá került Szamariával együtt, majd<br />

Rómához csatolták és prokurátorok kormányzására<br />

bízták, a szíriai kormányzó főhatalma alatt.<br />

K. u. 37-ben Palesztinával együtt Heródes Agrippának<br />

adta és csak 44-ben, ennek halála után<br />

került vissza a birodalomhoz. Titus hadjárata<br />

után K. u. 71-ben, mikor a <strong>zsidó</strong>ságra nézve oly<br />

végzetesen bekövetkezett a Szentély lerombolása,<br />

J.-t tíz tetrarchiára osztották. Nevezetes városai<br />

voltak: Hebron, Gibeon, Bethlehem, Aekalon<br />

és Gáza. Konstantin alatt J. és Szamaria,<br />

egyesültek, melynek központja Caesarea volt.<br />

Judaizálás vagy <strong>zsidó</strong>zás, a nyugateurópai<br />

nyelvekben a középkor második fele óta használatos<br />

kifejezés, mely nem gúnyos értelmű, hanem<br />

ellenkezőleg kánonjogi meghatározáson alap^<br />

szik. A magyarban ennek megfelelője a <strong>zsidó</strong>zo<br />

vagyis szombatos : az, aki <strong>zsidó</strong> szokásokat tart,<br />

azokat követi. A J. és az ehhez hasonló más kifejezések<br />

a középkori jndaizer,judaizar spanyol szóból<br />

erednek. A XIII. sz.-tól kezdve az aragoniaiés<br />

délfranciaországi inkvizíció-törvényszékek előtt

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!