Magyar zsidó lexikon - MEK
Magyar zsidó lexikon - MEK
Magyar zsidó lexikon - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Józsa — 428 — JudaiZ4ite<br />
nyeit 1. az illető hitközségek monográfiáinál és a<br />
aagyobb intézmények címe szerint.) s. R<br />
Józsa Károly, festő és grafikus, szül. Szegeden<br />
1872. Tanulmányait a bécsi akadémián, Münchenben<br />
majd Parisban végezte. 1912 óta Budapesten<br />
működik. Fa- és linóleum-metszeteit a The Studio,<br />
Kunstwelt és Rheinlande folyóiratok közölték. A<br />
Műcsarnok 1905—6-iki téli tárlatán állított ki először<br />
figurális színes fametszeteket. Színes fametszeteivel<br />
Londonban 1908. nagy aranyérmet nyert.<br />
Rézkarcokat is készít, továbbá plakátokat (Münchenben<br />
1908. első díj a Stollberg pályázaton),<br />
valamint illusztrációkat. Több grafikai munkája<br />
van a Szépműv. _Múz.-ban. F. B.<br />
József ben Ábrahám, római rabbi a XVI. sz.<br />
elején, magyar születésű és a római rabbitanács<br />
tagja volt. Héber és olasz nyelven levelezett<br />
Bgidio di Viterbo érsekkel, akinek kéziratokat<br />
gyűjtött. Pia, Semarja, szintén rabbi volt Itáliában.<br />
(V. ö.: Berliner, «Gesch. d. Juden in Rom.»).<br />
Józsua, 1. Jehósua.<br />
Juda, í. rabbi. Pozsonyban élt 1450 táján.<br />
Neve egykorú levélben fordul elő, melyet Ábrahám<br />
há-Kohón(l. o.)írt Iszerlein rabbinak Bécsújhelyre.<br />
2. J. Apafi. Mihály erdélyi vajda török tolmácsa<br />
volt. 1671 okt. 12. tette le a fejedelem és a fejedelemné<br />
előtt azt a <strong>zsidó</strong> esküt, amit Werbőczi a<br />
Hármaskönyvóben a <strong>zsidó</strong>k számára előír (1.<br />
Werbőczi <strong>zsidó</strong> esküje).<br />
Juda, palesztinai partiarchák, a Hűiéitől<br />
(1. o.) származó Gamaliel patriarchák (1. o.)<br />
családjából. Közöttük legnevezetesebb:<br />
I. J. patriarcha, a Misna szerkesztője (megh.<br />
220 körül). R. J, ha-Nászi (a fejedelemének is<br />
nevezik s ez a cím a patrarchátusban ő utána lett<br />
örökletes; a Misna és a Talmud Rabbi-nak v. Rabbenu-nak<br />
nevezi egyszerűen, de néhol a szent epithetont<br />
is alkalmazza rá, szentséges életmódja miatt<br />
(Sabbat 118b; Jer. Megitta 7'4a; Szánhedrin<br />
29c). Magas méltóságában, melyben a római adminisztráció<br />
is a legteljesebben respektálta, oly egyszerű<br />
és istenfélő életet ólt. hogy halála után ez a<br />
közmondás járta: «Rabbi halála után megszűnt az<br />
alázatosság ós a bűntől való fólelem» (Szóta).<br />
A tradíció szerint akkor született, amikor R.<br />
Akiba mártírhalált halt; atyja II. Simon b. Gamaliel<br />
(1. o.) patriarcha volt s ő az usai Akadémián<br />
töltötte ifjúságát. Kétségtelen, hogy miként<br />
atyját, úgy őt is korán megtanították görögül<br />
is, ami a római hatóságokkal való érintkezésben<br />
nélkülözhetetlen volt. Azt is tudjuk,<br />
hogy az arameus helyett szívesebben a görög<br />
nyelvvel élt, de házában tiszta hóberséggel beszéltek<br />
s ezt leányai is követték. (Megillet 18a;<br />
Ros Hasána 26b; Nazir Sa; Erubinb'ín.)Tanítói<br />
•Juda ben Ilai ós Jószé bon Chalafta voltak, első<br />
•ós legkülönb mestere azonban az alázatosságáról<br />
híres atyja volt. Éle ténok utolsó évtizedeiben székhelyét<br />
Szephoriszba helyezte át, miután előzőleg<br />
Bósz Seárimban tartott Akadémiát s ezt a helyet<br />
közismertté tette. 85 éves korában halt meg s<br />
számos legenda fűződik nevéhez, amelyek közül<br />
az, amely a római császárral való találkozásáról<br />
szól, történelmi értékű, mert működése idején két<br />
császár, Marcus Aurelius ósSeptimius Severus is<br />
megfordultak Palesztinában s ő azokkal szemé<br />
lyesen is érintkezett. Alatta végzik be a tannaiták<br />
működésüket s a <strong>zsidó</strong>ság a rómaiak szigora mellett<br />
is I. J. ötven évi patriarchátusa alatt nyugttll<br />
inasan ólt Palesztinában. Nevét azonban a Misna<br />
összeállításával és fontos döntéseivel tette örökéletűvé:<br />
az ő Misnája az alapja a későbbi Halachának;<br />
ő válogatta ós rendezte a hatalmas anyagot<br />
amelyből nem mindent vett fel a szövegbe. Nemcsak<br />
döntéseit, hanem erkölcsi mondásait és<br />
végtelen jószívűségéről tanúskodó cselekedeteit<br />
is a Talmud gondosan megőrizte. Ugyanez vonatkozik<br />
bibliai exegézisére is.<br />
II. J. patriarcha, III. Gamaliel patriarcha fia<br />
s I. J. unokája volt; Tibériásban működött a ül.<br />
sz.-ban. Házasságjogi és vallási döntéseit a Jeruzsálemi<br />
Talmud említi, főkép az Abóda Zárd<br />
traktátusban. II. J. kortársa volt Origenes ker.<br />
egyházatyának, aki tőle tanult s akivel vallási<br />
vitát folytatott.<br />
III. J. patriarcha, előbbi unokája s IV. Gamaliel<br />
íia volt, a III. és IV. sz. fordulóján működött<br />
s R. Jochanan Chalafta tanítványa volt. Életének<br />
legfontosabb külső mozzanata az volt,<br />
amikor Diocletianus császárt palesztinai látogatása<br />
alkalmával felkereste Caesareában.<br />
IV. J. patriarcha, V. Gamaliel partriarcha fia<br />
és II. Hillel patriarcha unokája volt,aIV. sz. végén<br />
működött Tibériásban. Fia volt VI. Gamaliel, akivel<br />
kihalt a Hilleltől származó patriarcha család<br />
(1. Gamaliel, Simeon és Hillel patriarchák).<br />
V. ö.: (Bacher Vilmos, ccAgada der Tannaiten» j<br />
u. a., «Agada der palástineusischen Amoráer»;<br />
u. a., aJewish Eneyclopedia»). 8. R.<br />
Judaea,- Palesztinának (l. o.) déli része a Jordán<br />
és a Földközi-tenger között. Elnevezése a<br />
<strong>zsidó</strong>knak babiloni fogságukból való visszatérése<br />
óta áll fenn ós határai, amelyek egyébként jelentékenyen<br />
változtak, azidötájon Keleten a Jordán<br />
folyó és a Holt-tenger, Délen Köves Arábia, Nyugaton<br />
a Közóptenger, Északon Szamaria. Ez a<br />
terület Heródes korában Dan, Benjámin, főleg<br />
Juda és Simon törzseinek földjeiből állott, mely<br />
idővel kibővült a filiszteusok területeivel és Idumeával<br />
is. Heródes halála után fia, Archelaus<br />
uralma alá került Szamariával együtt, majd<br />
Rómához csatolták és prokurátorok kormányzására<br />
bízták, a szíriai kormányzó főhatalma alatt.<br />
K. u. 37-ben Palesztinával együtt Heródes Agrippának<br />
adta és csak 44-ben, ennek halála után<br />
került vissza a birodalomhoz. Titus hadjárata<br />
után K. u. 71-ben, mikor a <strong>zsidó</strong>ságra nézve oly<br />
végzetesen bekövetkezett a Szentély lerombolása,<br />
J.-t tíz tetrarchiára osztották. Nevezetes városai<br />
voltak: Hebron, Gibeon, Bethlehem, Aekalon<br />
és Gáza. Konstantin alatt J. és Szamaria,<br />
egyesültek, melynek központja Caesarea volt.<br />
Judaizálás vagy <strong>zsidó</strong>zás, a nyugateurópai<br />
nyelvekben a középkor második fele óta használatos<br />
kifejezés, mely nem gúnyos értelmű, hanem<br />
ellenkezőleg kánonjogi meghatározáson alap^<br />
szik. A magyarban ennek megfelelője a <strong>zsidó</strong>zo<br />
vagyis szombatos : az, aki <strong>zsidó</strong> szokásokat tart,<br />
azokat követi. A J. és az ehhez hasonló más kifejezések<br />
a középkori jndaizer,judaizar spanyol szóból<br />
erednek. A XIII. sz.-tól kezdve az aragoniaiés<br />
délfranciaországi inkvizíció-törvényszékek előtt