Magyar zsidó lexikon - MEK

Jótékonyság 427 Jótékonyság-
látogatása ós támogatása kötelesség volt s ezt a
tradíció már a zsidóság kánaáni letelepedésekor
4brahámra vezette vissza. Később, az egész
ókorban fejlesztették ezt az intézményt és midőn
a 4. sz.-ban Julianus császár hasonló intézményeket
létesített a Római Birodalom minden részében,
rendelkezésében kifejti, hogy a zsidók ós
keresztények, jóllehet az istenek ellenségei, a
filantrópia megtestesítői s a zsidók közt koldus
egyáltalában nincs. A J. későbbi kodifikálása
Mairaonidestől származik, ó 8-féle J.-ot sorol fel
(Jad Hachozáka 10. 7—13): 1. Aki támogat ós
pénzhez juttat szegényeket vagy valamely
jövedelemmel járó munkához segíti azokat;
2. Aki ad anélkül, hogy tudná: kinek és az illető
sem tudja, kitől kapott; 3. Aki titokban
ad, bedobva a pénzt a szegények lakhelyére;
i. Aki a szegények közé dobja a pénzt, anélkül,
hogy ismerné az illetőket; 5. Aki ad,
mielőtt kérnének tőle s végül 8., aki ad, bár nem
derült szívvel. A kórház ós az azzal párosult
menház intézménye a 11. sz.-tól kezdve van meg
állandóan Közép-Európában. A Tóra előtti nyilvános
fogadalom útján való J.-gyakorlás ünnepek
vagy gyászesetek alkalmával, bár szintén
ókori zsidó eredetű (Toszafót), a középkorban
torjedt el. Ugyancsak megvolt mindenütt a kötelező
J.-i alap támogatás biblikus alapon a legszegényebb
gettóban is, sőt ezt egyenesen kötelező
adónak fogták fel s a tehetős nőket és gyermekeket
is megadóztatták. Az átlagos jövedelmű
zHidó ember jövedelmének 10%-át tartozott J.-i
célra adni a Talmud előírása szerint (Ketúbót 50a
és Pea Jer. I. 15b., Maimuni Jad Hachazáka
7. 5) s ennek alapján a középkori rabbik kötelező
hitközségi adóvá emelték ezt. Ez a szokás a
XIII. sz.-ban egész Európában s ehhez képest a
magyarországi zsidónegyedekben is megvolt.
A gettók fennállása idején a következő J.-i
t'gyesületek léteztek mindenütt, ahol zsidók éltük
hitközségekben: szegénytámogató, ruhakiosztó,
nevelési, hozományosztó, árvasegélyző,