Magyar zsidó lexikon - MEK

Josephus Flavius — 424 — Joszéf ben Gersp-n
kiűzését s a Törvényt is megtartotta-e nagy ellenfele,
Giskalai János (1. o.) már árulással vádolta
meg s fellázadt ellene, azonkívül bevádolta a Nagy
Szanhedrinnél, amely elhatározta letételét, de J.
nem fogadtaakiküldötteket,mire újból kinevezték
Galilea kormányzójának s a zendülő Tiberiás lakóit
erőszakkal leverte. Minthogy a lázadások
ellen Sepphoris vára római őrséget kért, J. azzal a
szándékkal ment oda, hogy megbünteti őket, de
Cestius Gallus hamarabb elfoglalta azt s J.-t
visszavonulásra kényszerítette, ő azonban egy
másik római sereget a Jordánon túlra kergetett.
Midőn Vespasiánüs megérkezett, J. erősítéséket
kért Jeruzsálemből s ő maga Sepphoris közvetlen
közelében állott fel seregeivel Jotapatánál s
jóllehet a Szanhedrin nem tudott neki seregeket
küldeni, J. kitűnő stratégának bizonyult a védelemben
s Vespasiánüs csak 47 napi ostrom után
tudta tőle az erődítményt elfoglalni. J. egy ciszternába
menekült, de társait kijátszva, megadta
magát Vespasiánusnak, akinek megjósolta
császársgát. Ekkor kezdődik J. árulása. Felvette
az őt adoptáló Vespasiánüs családi nevét s midőn
Jeruzsálem ostroma alatt az valóban császár
lett, J. elkísérte őt Alexandriába, de később
Titushoz csatlakozott Palesztinában. Jeruzsálem
elpusztítása után J. több száz foglyot szabadított
ki, főképp nőket és gyermekeket s kieszközölte
több elítéltnek a keresztfáról való levételét.
Ezután zsidó iratokkal felszerelve, Rómába
ment, ahol azonnal polgárjogot kapott, pénzt
és ellátást az udvartartástól. Ezenkívül Judaeában
birtokot adományozott neki a császár árulásáért,
úgy, hogy J. gondtalanul élhetett stúdiumainak.
Halála után Kómában szobrot állítottak
neki Eusebius és Jeromos egyházatyák szerint.
J. történelmi müvei nem csupán tartalmuk bősége,
hanem apologetikájuk miatt is rendkívül
becsesek s az ókorban is igen nagy hatásúak voltak.
Müvei, melyeknek legtöbbjót görögül írta,
de a történettudomány általában latin címeiken
említi, a következők: 1. De hello Judaico, a
zsidó háborúról szóló nagy mű hét könyvben.
Ennek az egynek eredetijét, mely teljesen elveszett,
arameusul írta, később görögre fordította
és Vespasiánusnak s Titusnak ajánlotta azt. Úgy
Titus, mint II. Agrippa az eseményekkel egyezőnek
találták azt. Ebben többek közt az is áll,
hogy a templomot nem Titus parancsára gyújtották
fel, sőt annak akarata ellenére. 2. Antiquitates
Judaicae, J. legfontosabb müve, egyszersmind
az ókorlegnagyobbszabású enemüÍrásműve.
20 könyvből áll s kronológiailag teljesen
megfelel Dionysios Halicarnassus müve beosztásának.
Ebben a müvében J. a zsidóság komoly
védelmezőjének s a görög-római világban elterjedt
félreértések és ferditések helyreigazítójának
bizonyul. A könyvet Domitranus alatt, 93-ban
irta. Felöleli a világ kezdetétől 66-ig, Palesztina
megszállásáig terjedő időszakot. A könyv az
egyházatyákra rendkívül nagy hatással volt s
azok főképp innen, meg Philoból (1. o.) ismerték
meg a zsidó multat. Művébe szándékosan beleszövi
a haggadikus legendák legszebbjeit. Müvének
a biblia-exegézis szempontjából is nagy, sőt
kezdeményező hatása volt. Szempontjai és ér­
zései valódi zsidó szempontok és érzések, csupán
nyelve görög. Ismeretei rendkívüliek, nemcsak
minden zsidóiratot és szóbeli hagyományt ismer,
hanem az alexandriai és a régebbi egyp.
tömi írókat, így Manethot is. 3. Vita, J. önéletrajza,
mely főképp aktív katonai-politikai
szereplésére és önigazolására vonatkozik, miközben
ellentmondásba kerül régebbi művével. E
művét élete alkonyán, 100 körül írta s Eusebius
véleménye szerint csupán az előbbi nagy mű függeléke
volt, amelyet azonban csak II. Agrippa
halála után bocsátott közzé. 4. Contra Apion
a zsidók elleni rágalmak és vádak eloszlatására'
írta ós csupán latin fordításában maradt fenn.
Több más művet is tulajdonítanak J.-nak, így
az ú. n. Makkabeusok negyedik könyvét és más
műveket, melyeknek nem ő a szerzője. A zsidó
törvényekről szándékában állott nagyobbszabású
munkát írni, de ezt nem válthatta valóra, más
kisebb művei pedig elvesztek. J. erősen hitt saját
prófétai tehetségében. (Állásfoglalását az esszénusokkal
szemben 1. Esszénusok). Zsidó vallásossága,
sőt orthodoxiája egészen kótségenkívüli,
habár hadvezéri szereplése árnyat vet
jellemére. Másrészt ez sem volt közönséges értelemben
vett árulás, inkább a lehetetlen helyzet
teljes felismerése, a menthető megmentése és az
emberi élet megkímélése lehetett a célja. Ezt bizonyítja
nem közönséges szeretete fajtája iránt.
J. olvasása sohasem szünetelt; könyvei a keresztény
egyházatyák legkedveltebb olvasmányai közé
tartoztak; Eusebius a legnagyobb tudósnak tartja.
a bizánci későbbi historikusok pedig az ő nyomán
írnak. írói képessége és stílusa egyaránt
magas színvonalon állanak, de hiúsága és egoizmusa
jellemének rovására mennek. J. műveinek
görög, latin, szír, héber és modern nyelvű
kiadása rendkívül nagyszámú s fel nem sorolható.
Az Antiquitates egyes könyveit először Horschetzky
(1. o.) nagykanizsai orvos fordította németre
(Prága 1826 és Nagykanizsa 1843). Magyarra
a latin szövegből Istóczi Győző, az antiszemita
vezér fordította le J. műveinek egv részét
(Budapest 1900). " s. R
lroilrilom. Krauss Sámuel, J. FI. Juvv. Kneycl., (1904).
mely a jelen értekezés alapjául szolgált : Nikolai, Griechische
Litteraturs-eschichte II. ; Fürst, BÍÍJI. -ludaica II.:
Barwald, J. in Galiláa (Breslau 1877) ; Koracn, Über den
Wert des J. als Quelle fttr die römisclie Geschichte 1.
(Deipzig' 1895) : Kiese, Der jüdische Historiker J. (Hifit.
Zschft.~IiXXVÍ.) : Unja-er, .Bitzunssberichte der Miinchener
Akademie) : Bloch, Die Quellén des J. FI. (Leipzig 1879) ;
A. Mez, Die Bíbel des .1. (Basel 1895) ; Duscliak, J. FI. udie
Tradition (Wien 1864) ; Olitzki, ,1. FI. n. die Halaclier
I. (Berlin 1885) : Grünbaum, Die Priestergesetze uei
FI. J. (1887); Weyl, Die jüdische Straf^esetze bei J. Ft.
(Berlin 1900) ; Poznanski, Über die religrionsphilosophi-
Bchen Anschaiiuugen des FI. ,1. (u. o. 1887) ; Lowinsky.
Beitrág-e zur Kenntnis d. religionsphilosophiscken Ansehauuiiíícit
des FI. ,1. (Breslau 1887): Destinon, Pie
(.'hronolo.s-ie des J. (Kiél 1880) ; Niese, Zur t'lironologse
des J. (líHe.rmeS'i 189Ü) ; Destinon, Die Quellén d. FI. •'•
(Kiél 188-2). A bővebb irodalmat Sehüver. Ceschichte des
jüd. Volkes Cl. kiad. I.) és főkép Krauss Sámuel i. m.
tartalmazza.
.Ios/.éf ben íierson. rabbi. Ose a wieni kiüzöttek
közül való, aki Budán telepedett le. Innen
került J. az ázsiai Izmirbe. Kiadta mestere művét,
R. Joszéf Iszkifa responzumait. Ez a munka
Frankfurtban jelent meg 1709., saját írásai is
bennfoglaltatnak.