Magyar zsidó lexikon - MEK

iáratot, amely L-t a magyar kritikai irodalomnak
Gvulai' ta e ?y ,k legnagyobb hatású és érdemű
A Velójóvé teszi. Elsősorban nem a költő és a
fonna titkai érdeklik (bár ezekről is meglepően
friss és mély észrevételei vannak), hanem a művészi
alkotás szabadságjogainak kérdései: az irodalom
politikája. A kötelező epigonizmus korszakában
a magyar közszellem az ő hatása alatt
látta be, hogy «A modernség s a forradalom a
niüvészeiben sohasem jelenthet egyebet, mint
ú-ra meg újra biztosítani minden politikai vagy
iskolai tolakodás ellen a művész szabadságát, a
művészet lehetőségeit... «Az Írónak, a művésznek
minden szabad, ha meg tudja csinálni». I.
ejrvéb tereken is a liberalizmus képviselője s a
nyugati és városi új szellem közvetítője. Páratlanul
hajlékony és finom intellektusával követni
tudja a legkülönbözőbb ismeietágak fejlődését
(egyike a freudi lélektan legelső híveinek), s
aligha van újabb magyar író, aki annyi dologról
gondolkodott volna s tett volna annyi új-
HZ-TÜ megjegyzést, mint ő. Esszéi, cikkei, széljegyzetei
(Olvasás közben; Kísérletek) tele
vannak a- heves agymunka epigrammákban
szikrázó energiájával. Bonyolult, de keménykötésű
gondolat-ritmusában hullámzó mondatain,
hangsúlyozottan magyaros elemeik mellett, a
zsidó agyvelő lendülete érzik. Aránylag kis-
Kzámúnovellás könyvei (Változatok a G-húron,
Novellák), főleg pedig versei (Versek) az Adyt
megelőző korszak egyik legkitűnőbb költőjének
is mutatják. Drámai hatású versei főképpen a
hz-relem lebírhatatlan végzetszerűsógóre, szánakoz'vson,
lelkiismereten, meggondoláson keresztülgázoló
hatalmára találnak tövig-ásó, komor
pregnanciájú kifejezést. Keller Gotfried
Ziltl Henrik-jéröl készült fordítása egyike a
matryar irodalom legművészibb próza-fordításai
üuk. K. A.
-• /• Pál*, író és hírlapíró, I. Hugó fia, szül.
Budapesten 1901. Az Esti Kurir munkatársa. A
N>ugat c. folyóiratba ír kritikákat.
( -Üj-Ar, a zsinagógai év második hónapja. Min-
(h.)- Ha Isten akarja.
1610 fráz '8, amelyet vallásos zsidók hasz­
— 887 Inkvizíció
nálnak, mikor készülnek valamire, vagy várnak
valamit.
Inc-ee, 1. Henrik, színészeti író, szül. Nagyváradon
1871., megh. Budapesten 1913. Eredetileg
a pozsonyi jesiván tanult és Magyar Zsidó
c. felekezeti hetilapot szerkesztett. Később Berlin,
München és Bern egyetemeit látogatta.
1897-ben a Vígszínház színésziskolájához Keglevich
István gr. elnök-igazgató az elméleti
tárgyak tanárává nevezte ki. Ez időben a Pallas
Lexikon zenei és színházi munkatársa is volt.
Kiadta az Operai kalauzt, mely akkoriban az
első ily irányú magyar nyelven megjelent kísérlet
volt. A Magyarország, az Egyetértés, utóbb
a Neues Politisches Volksblatt színikritikusa
volt. Az új földesúr c. Hűvös Iván zenéjével
operett-librettót írt. 1901—12-ig szerkesztette
a Magyar Szinészeti Almanachot, mely
1903-tól Magyar Művészeti Almanach c. jelent
meg. Budapest székesfőváros V. kerületének
városbírája ós törvényhatóságának tagja, utolsó
éveiben pedig az V. kerületi Izr. Nőegylet titkára
volt. Sz. o.
2.1. Sándor, hírlapíró, szül. Kolozsvárott 1890.
Középiskolai tanulmányainak elvégzése után hírlapíró
lett. Kolozsvárott színházi újságot szerkesztett,
majd Budapestre költözött és megalapította
a Színházi Élet c hetilapot, amely az intenzív
színészkultusz megteremtésével új típust
jelent a magyar hírlapirodalomban.
Ingom ár Ferenc, családi nevén Frankéi
(Franki) Ignác festő, szül. Pestújlakon 1838.,
megh. Budapesten 1924. A Marastoni-féle akadémián
Pesten kezdte tanulmányait, Bécsben ós
Antwerpenben folytatta. Később 30 évig Parisban
élt, hol a Salonban arcképeket állított ki. 1895-ben
Bécsbe, majd 1908. Budapestre költözött, hol haláláig
élt. Az 1850—60-as években Pesten arcképfestéssel
foglalkozott és 1861. tanulmányfejeivel
és arckepeivel gyakran szerepelt a pesti
Műegylet kiállításain. 1908 —15 között állította
ki a Műcsarnokban a 60-as évek ideális fölfogásában
festett arcképeit és zsánerszerű fejeit. F. B.
Injon, héber szó, mely tárgyat, fogalmat
jelöl. Különösen alkalmazzák e kifejezést egyegy
összefüggő talmudi hely megjelölésére.
Inkvizíció, eredetileg egyházi intézmény a
középkorban, majd az újkorban is, amikor főképpen
Spanyolországban vészthozó nagy szerepet
játszott. A zsidóság történetében és különösképpen
a zsidó martirológiában rendkívül nagy
jelentősége van. Az I. eredetileg néma zsidókellen
irányult, hanem azok ellen, akiket az egyházi,
majd egyházjogi felfogás eretnekeknek (haeretici,
haereses) minősített. Ehhez képest a középkori
I. csupán a megkeresztelt, de visszaeső zsidót és
a zsidóságra áttért keresztényt, mint judaizálót
(1. Judaizálás) vonta vád alá, de ezenkívül
az iratok (Talmud, bibliakommentárok ós más
teológiai iratok) cenzúráját (1. Cenzúra) tartotta
kezében kezdettől fogva. Az I. szervezését és az
I.-törvényszékek felállítását az 1148-iki veronai
zsinaton III. Lucius pápa alatt, majd az 1215-iki
lateráni zsinaton III. Innocencius pápa alatt határozták
el véglegesen s eredetileg a dólfranciaországi
eretnekeknek (albigensek ós valdensek)
25*