Jigdal 417 Joachim sánta, vagy vak lány kínálja meg a vízzel és •de kor arra kényszerült volna, hogy a fogadalmát szegje meg, vagy az urához való hűségét. Könnyelműnek bélyegzi a Talmud Saul fogadkozását is, hogy a lányával jutalmazza azt meg, aki Góliátot leveri, mert rabszolga, vagy más megbélyegzett is legyőzhette volna az óriást (Taánit 46). Más helyen tragikus összeütközést sejt a Talmud J. és leánya között. Ez szemrehányásokkal halmozta el apját: «hiszen Jákob is megfogadta; «amit Isten ad, annak tizedét neki szentelem*. Isten tizenkét fiúval áldotta meg, vájjon feláldozott-e ezek közül csak egyet is ?T J. barbár hatalmaskodását nem lehet összeegyeztetni még az őskori <strong>zsidó</strong>ság erkölcseivel sem, a fogadalmak szentségével mégkevésbbé és cllonszenvosen zord áldozatkészsége egyszer sem ihlette meg az ősi <strong>zsidó</strong> költészetet. F. M. .Ii£
Jób — 418 — Johanan ben Zakkai BitterwasserPannoniens in chemischen physioologischer u. vorzüglich in therapeutisclier Be- 2Íehung (lí-55.); Zur Diagnostik u. Therapie der Abscesse (1856). Tagja volt több külföldi orvosi tudományos társaságnak. (V. ö. JReick «Bósz Él» III. f. 18.) s. R- Jób (íj'ób, Hiőb), liőse a róla elnevezett könyvuek, amely a bibliai Szentiratok c. gyűjteményben a harmadik helyre került a <strong>zsidó</strong> kánon szerint. J. a szenvedésben való jámbor kitartás eszményképévé magasodott a világirodalomban. J. nem <strong>zsidó</strong>, hanem Uc-ból való arab. Három országból való három barátja szintén nem <strong>zsidó</strong>. Egész környezete idegen s a könyv témája is kiemelkedik a <strong>zsidó</strong>vallás légköréből és az általános emberi vallásböleselet magasságában mozog. J. könyve (Kohelettel és a Példabeszédekkel) az ú. n. Chochmó- (bölcsesség) irodalom körébe tartozik és az egyetemes emberi szempontok racionális fölismerése jellemzi. Költői stílusú párbeszédben bontakozik ki a hős szenvedése és valláserkölcsi szemlélete. A dialógust prózai nyelven írt prológus előzi meg. A prológus nem minden adata egyezik a párbeszéd adataival ós ezért sokan azt a felfogást vallják, hogy a prózai bevezetés csak későbbi toldalék. J. jámbor ember s nagyon gazdag. A sátán kétségbevonja az ő igaz jámborságát, s azt mondja, hogy azért istenfélő •}., mert gazdag. Sújtaná Isten őt csapásokkal, bizony nem tartana ki vallásosságában. Isten, hogy próbára tegye J.-ot, kiszolgáltatja őt mindenestül, de élete kivételével, a sátánnak. Gyermekei t, vagyonát elvesztette és barátai Elifáz, Budád ésCofár (aztán Blihu) felkeresik, hogy megvigasztalják. Végül Isten is megszólal és J. sorsa jóra fordul.J.tehát azáltal is pernyertessé lett, hogy ő bizonyult vallásosnak a jámborkodó barátokkal szemben. Amazok vallása a megszokottság kényelmes puha párnája, az övé azonban a kritika útvesztőjén keresztül világosságra kijutott vallásosság, mely a becsület védelmének hevében született újjá. Kételyek mardossák meg mindvégig az isteni igazságszolgáltatás felől, de elvégre Isten fölötte áll még annak az igazságnak is, melyet ember a maga szűk látókörében annak tart. Az anthropocentrikus világlátásnak át kell alakulni theocentrikussá. Ennyiben lehet a könyvet, mint általában szokás, theodiceának, istenigazolásnak venni. De még sokkal inkább igazolja az embert, ki a sátán ármánykodása ellenére megtartja jellemének tengelyét: az Istenhitet. Ilyen értelemben fogja fel e könyv tendenciáját magyar-<strong>zsidó</strong> kutatója : Hevesi Simon is. A liturgiában J.könyve borús hangulatú tartalma folytán av hó 9 napjának magánolvasmányai közöttkapott helyet. Jób könyvét az Izraelita <strong>Magyar</strong> Irodalmi Társulat bibliájában Béres Ármin, a Frenkel-féle bibliában Hevesi Simon fordította. F. M. Irodalom. Hovegi Simon, J. könyve; C. Sieg-friad (Jew. Encycl.), Ewald (2. kiad. 1854) : Klostermann (Realencycl.) : Bndde (1896) ; Ceyne, J. a. Solomon (1887) ; Bickeü, Dichtungen d. HebrSer II. (1892) : Das Buch J. (Wien 1894): Voigt, Eingo Stellen d. Bucheg J. (1895) ; Lei, Btudien u. Kritiken (1896) ; Bár. Text d. Buches J. (1895) ; Laue,, Die Komposition d. Buehes J. (1895) ; Rensg, Das Alté Testament (1892—94) ; Duhin, J. (1897) : Reuss, Vortrag-über d, Buch J. (1888): Hoffmann. J. (1891): Fr. PelitBch, Das Buch J. (Leipzig 1902). Jób Dániel, író és rendező, szül. Aradon 1880 dec. 22. Egyetemi tanulmányai végeztével a hírlapírói pályára lépett, majd 1907-től kezdve a Vígszínház rendezője lett. 1921-ben az amerikai Blumenthal a Vígszínház művészeti vezetésével bízta meg, 1926-tól kezdve pedig u. o. társigazgató, írt egy elbeszélő kötetet Ifjúkor c. (1908) es két színművet Orgona (1913) és Őszi vihar a., melyek közül az utóbbit 1918. a Vígszínház mutatta be. %Z.Q. Jobbágy Jenő, szül. Szegeden 1898 júl. 16. Egész fiatalon a Pesti Napló belső munkatársa lett, majd a Hét, a Múlt ós Jövő és a Zsidó Szemlében jelentek meg cikkei és novellái. A szépirodalommal hamar felhagyott, közgazdasági pályára lépett, s most közgazdasági irányú cikkeket ír különböző lapokba. Jóbél (h.J, az ötvenedik esztendő bibliai neve. A bibliai korban külön intézményszámba ment a családi birtok és a magántulajdon védelmére. Ilyenkor ugyanis az eladott föld az eredeti tulajdonoshoz tért vissza. J. a jubileum szó héber alakja. Jócé. (h.) Vulg.: jojce. Eleget tesz (a kötelességének). A héber szó annyit jelent, hogy kimegy. A keleties frazeológia az elvégzett kötelességről azt mondja, hogy aki elvégezte, kimegy a kötelességből. A kifejezést olyan embernek a jellemzésére is használják, aki nem ellenzékieskedik ós minden véleményt elfogad. Jojce (jóce) lechol hadéosz- Minden véleménynek eleget tesz. P. M. Jochanan ben Zakkai. Jeruzsálem elpusztítása s az azt követő kornak legjelentékenyebb tannaitája, a jabnei akadémia megalapítója. Hillel tanítványa (Szukkót 28a) ós utóda volt az iskola vezetésében, mert jóllehet legfiatalabb volt a tanítványok közt, Hillel mégis őt jelölte utódának, mint a bölcsesség és a ,jövő generáció atyját (Jeruzs. Neddárim V. 39b). Élete utolsó negyven esztendejében Izrael vezetője volt. A templom elpusztítása előtt már nagy aktivitást fejtett ki, különösen a szadduceusok Halachájával szemben. 18 évig Galileában élt, aztán a lakosság tudatlansága és vallási közönyössége miatt eltávozott onnan. Jeruzsálem védelmében élénk részt vett, de a békekötést tanácsolta; midőn azonban ez nem volt lehetséges, missziója tudatában koporsóban kivitette magát az égő városból s Vespasianus engedélyével Jabnében megalapította nagyjelentőségű akadémiáját. Ekkor már öreg volt, de energiájával, tudományával ós nagy tekintélyével mégis a <strong>zsidó</strong>ság centrumává emelte az iskolaszókhelyet. Legfőbb érdeme, hogy az áldozás és cerimoniák helyébe az áhítatos imát és a tanulást helyezte. A Szanhedrint szintén Jabnóba helyezte át. Élete utolsó éveit Berur Hagilban töltötte s itt keresték fel tanítványai. Utóda a pátrarcha, II. Gamaliel lett. J. utolsó óráit a Talmud (Beráchot 28b) beszéli el, ügyszintén azt is, hogy soha senki se látta máshol, mint vagy a Bósz-há-Midrásban, vagy tanulmányok közben. Főkép törvónytudása volt nagy, de sokoldalú ismerete kiterjedt a Halachára^ ós Haggadára is, ezenkívül pedig biblia-exegezisét is több helyen említi a Talmud (Bába Bathra 10b, Ábot di B. N. 4., Bechőrot 5b, Chullin 27b, Jerus. Szanhedrin 19b, Pesztika 40c). J. volt a
![Szamosháti szótár [A-F] - MEK](https://img.yumpu.com/20708392/1/164x260/szamoshati-szotar-a-f-mek.jpg?quality=85)
Change language