Magyar zsidó lexikon - MEK

Jézus — 416 — Jlftaoh
nak tartja magát s hátvédje van a népnél. Ez esetben,
ha zavargás mutatkozik, az illetőt az államrend
érdekében kivégzik. Pilátus is így járt el,
de habozás után s hagyta a zsidók privilégiumát
érvényesülni, mely abban állott, hogy az ünnepnapra
való tekintettel kórhetik egy halálraítélt
kiszabadítását. Ekkor két foglya volt a prokurátornak,
ú. m. J. és Jézus bar Abbasz (Barabás),
akit nem ok nélkül vádoltak rebellióval, mert
ez a zelóta Róma ellen nyíltan lázadt. A nép nagyobb
része ép emiatt vele szimpatizált s nem
J.-sal, aki a rómaiaknak fizetendő adót ajánlotta
s midőn a fogolymegváltásra került a sor, a nép
Bar Abbasz nevét kiáltotta, minek következtében
J.-t a római törvénykezésnek szolgáltatta ki. A
kivégzés módja csak egy lehetett, mert a cccrimen
lesae» esetére a provinciákban (nem nemeseknél
Rómában is) a krucifikációt, a borzalmas keresztrefeszítést
alkalmazták s erre ítélte Pilátus
J.-t is, akitől a szánalom érzését a nép nem tagadta
meg, mert éppen Lukács evangéliuma (23,
28—31) szerint részvétét az utolsó percig megmutatta
s hogy fájdalmait enyhítse, a jeruzsálemi
asszonyok tömjén-mirha-ecet keveréket
nyújtottak neki, mert ez kábító hatású volt, de
J. a szörnyű torturát öntudattal szenyedte el
s a bódító italt visszaatasítya a Zsoltárverssel
panaszkodott (Zsolt. 22,1: «Éli, Éli, láma azávtáni»),
ami egyébként szintén ellentmondásnak
látszik, ha őmaga is Messiásnak tudta magát.
Ez is bizonyítja, hogy messiási küldetésének hite
tisztán tanítványaitól ered. (L. Kereszténység és
zsidóság viszonya). Hívei az egyszerű nép köréből
kerültek ki, még pedig Galileából, amely
műveltség dolgában hátramaradott volt Palesztina
egyéb országrészei közt. Az egyszerű nép
körében terjedt el halála után a feltámadási legenda
ós messiási mivoltának hite is. Ellentmondóak
a J. születéshelyére vonatkozó adatok is. A
galileai Nazarettel (Márk 1,9:6, 3), ellentétben
áll a kényszerített Bethlehem, amely Micha próféta
(5, 1) jövendölése folytán került oda, mint a megjövendölt
Messsiás szülőhelye. Két különböző legendát
és genealógiát is találunk az Új-Testamentumban
(Lukács 1. 26; 2—24 és Máté 2.1- 22).
Máté genealógiája szerint (1, 1—16) J. ősei Ábrahámig
vannak visszavezetve 40 generáción át,
Lukácsnál (3, 23—38) Ádámig, «Isten fiá»-ig. J.
csodái jórószben Mózes csodatóteleinek ismétlése
míg a halottak feltámadása az Elijahú-legendák
felelevenítése és átírása. J. az esszónusoktól tanulta
nem csupán a gyógyítást, hanem az elnyomott,
elhagyott emberekkel való együttérzést,
szánalmat (Máié 14, 14; 15, 32). Külön
járt J. abban, hogy az «Am ha-Arec»-ekkel, az
egyszerű, tudatlan parasztokkal és a leprások kai
is érintkezett, sőt a bűnösökkel is (amit egyébként
a Talmud is erénynek tart) s hogy a
nőknek is megengedte, az esszénusokkal ellentétben,
hogy követhessék. Nagy súlyt helyezett
arra, hogy «Isten Királyságai közeli eljövetele
miatt tanítványai igazságosak ós tiszták legyenek
s nagyobb, kölcsönös szeretetet mutassanak
egymás iránt, mint a farizeus tudósok (Máté
5. 20; 18, 4—5). J. az esszénus szellem és gyakorlat
útján járt, amely önkéntes szegénységet, szűkös-
séget és a családtól való eltávolodást követelt
Egyik szép cselekedete volt J.-nak, hogy a k^.
farokat kiverte a Templomból. Az evangélium}
szövegek «farizeus»-a helyett eredetileg főpap v
szadduceusok állhattak s a «farizeus» betoldás
későbbi eredetű; még későbben az egész zsidósá?
szerepelt J. vádlójaként, sőt Pilátust tekintették
ártatlannak s olyannak, aki J.-t ártatlannak ismerte
el (Máté 27, 24; János Í8, 28;l9,16).
Megjegyezzük még, hogy Celsus J.-nak 10—11, a
Talmud öt tanítványát említi (Szanhedrin 43a),
a Toledot Jesu (« J. élete», középkori héber irat)
hatot említ, köztük négy evangélistát. Azonban
maguk az evangéliumok szerint J.-nak mind a
12 tanítványa zsidó volt. & R.
Irodnlom. Kranss Sámuel, Das Lében Jesu, nach jftdischen
Quellén (Berlin 1902); u. a., K. Kohler ég J. Jacobs (Jew.
Encycl. 1904); Mehlführer, Je8U8 im Talmude (Altorf 1699) •
A. C. Werner, u. a. (Stade 1738): "Wagenseil, Ignea Satanae
(Altorf 1861) ; D'Herbelot, Bibliotbéque Orientale II.;
Von der Alin, Die Urteile beideniscber nnd jüdischer
Schriftsteller iiber Jesus (Leipzig 1864): Hoffmann, Daí
Lében Jesu naeh den Apocryphen (n. o. 1851) ; Q. Rosch,
Jesusmytben (Tneol. Studien n. Kritiken, 1873); Conrad,
Jüdische Sagen über das Lében Jesu (Erlangen-Lelpzig
1901); Baring-Gould, Loet and Hostile Gospels (1875);
Laible, Jesus Chr. im Talmud (Appendix : Die talmudlscben
Texte, von Dalman. Berlin 1891): Travers Herford,
Christianity in Talmud and Midrash (London 1903): Bischoff,
Ein jüdisch-deutsches Lében Jesu (Leipzig 1895) ; Lightfoot,
Horae Talmudicae, (Oxford 1854): Abboth, Gospels
(Encycl. Britt.); A. Wünsche, Neue Boitráge zur Erlauterung
der Evangelien aus Talmud und Midrasch (Göttingen
1878); Dalman, Worte Jesus (1900); 0. Holtzmani",
Lében Jesu (Leipzig 1901); Bousset, Jesu Predigt in iürem
Gegensatz zum Judentnm (Gőttingen 1892); G. H. Dalman,
Christianty and Judaism (London 1901); G. Bolomon, The
Jesus of History (London 1880).
Jiclmsz (jichesz, h.). Előkelő származás.
Jiddis, a keleti, főként a lengyel- és oroszországi
zsidók nyelve, amely német, héber és szláv
elemekből kultúmyeívvé fejlődött. Észak-Amerikában
is nagy zsidó tömegek anyanyelve. Oroszos
Lengyelországban, Amerikában hatalmas J.
nyelvű irodalma és sajtója van az ottani zsidóságnak.
A máramarosi, ung- ós beregmegyei zsidók
között sok a J. anyanyelvű. L. Jargon.
Jiftach (Jefta). A zsidó nép bírája, állami
életének legzürzavarosabb korszakábau. Tulajdonképpen
portyázó csapat vezére csak, mikor a
gileádiak felhívására az ammoniták elleni hadjárat
vezérségére vállalkozott. Harcos hevében
megfogadta, hogy ha győzelmesen tér vissza a
hadjáratból, akkor «ami háza kapujából eléje
kerül, Istennek legyen szentelve» (feláldozza). A
győzelem után'éppen a leánya jön diadalmi zenével
eléje. A vaksorsnak ez a kegyetlen játéka megrendíti,
de állja fogadalmát. A Talmud fogadalmáért
súlyosan elítéli. E helyen Eliézerre, Ábrahám
pátriárka szolgájára utal a Talmud. Mikor
Izsák számára feleséget ment keresni, ő is fogadalmat
tett: Imé, itt állok a vízforrás mellett
és e város lakosainak leányai kijönnek vizet
meríteni. Legyen ezért ez : Hogy a leányzó, akinek
azt fogom mondani: hajtsd meg a te vedredet,
hogy ihassam és ez azt mondja erre : igy~sőt
még a tevéidet is megitatom : legyen az, aki*
szerzettél a te szolgádnak Izsáknak és ezen ismerjem
meg, hogy irgalmasságot cselekedtél &z
én urammal. {Méz. I. 13. 14). Ezt a fogadalma*
is elítéli a Talmud, mert megeshetett volna, hogy