Magyar zsidó lexikon - MEK

414 - Jöius
ismeretes Ruach ka-Kódes-vnk felelt meg s ezt mely, alább megjelölt elkülönülést kivéve. így
már Jeromos egyházatya is igy látja. Minden­ zBidó volt abban, hogy az étkezési törvényeket
esetre a mondás arról tanúskodik, bogy J. hitt megtartotta s a tisztátalan állatok evését, pl, a
lelkének isteni eredetében s vallási absztrak­ kutyáét és sertését eltiltotta (Máté 7. 6); á zsidó
ciókra hajlott, amely utóbbi lehetett hallucináció, reggeli ima kegyszerét, a talliszt és ciciszt meg­
mint némely más embernél, de lehetett extázis őrizte ós előírta (u. o. 9. 20); az áldozást meg­
is. Ilyennek tekintették hozzátartozói is, akik a tartotta s tanítványaival is megtartatta (u. o.
keresztes-mozgalommal nem szimpatizáltak egé­ 5, 23—24); speciális imája pedig (1. Miatyánk)
szen J. tragikus haláláig. J., ellentétbea Jánossal a már régebben a farizeusoktól a liturgiába felvett
és az esszénusokkal, nem ír áradt állandóan a mező­ szigorúan előírt s máig változatlanul naponként
kön, hanem visszament szülőhazájába, Galileába. háromszor mondott «18 benedikció» (Semőne
Itt főleg a betegek gyógyításával s az ördögűzós- Eszré) 3.5. 6. 9. és 15. szakaszainak, valamint az
sel tűnt ki, sőt az utóbbit láz ellen is alkalmazta Ovinu Málkénu «bűnbánat 10 napi» ima rövidí­
(Luk. 4, 39), de Máté (10. 1; 9, 14.29) is teBZ emtése (1. Miatyánk). A hegyi beszédben nyomatélítést
J. ördöghitéről s az exorcizációról, melyet kosan hangsúlyozta, hogy nem a Törvényt el­
gyógyításnál alkalmazott s amelyet természetpusztítani jött, hanem épen teljesíteni (u. o. 5
felettiségének mintegy bizonyítékául említenek 17, v. ö. a kifejezést Sábbát 116b) s hogy egy
tanítványai. Tanítása lényegében megfelelt taní­ jottát sem kíván változtatni a Törvényen, azaz a
tója, Ker. János tanításának s ehhez képest pré­ Tóra előírt parancsain (u. o. 5, 18, v. ö. Luk. 16,
dikálta a bűnbánást és Isten Országa közeli el­ 17). Sőt, még a későbbi tradíció is, úgy látszik,
jövetelét. Úgy ezek, mint az «Isten-Atyaság» J.-t a Törvény skrupulózus őrének tekintette (v.
közhelyek voltak az akkori zsidó liturgiában; ö. János 8, 46). Másrészt némely más tekintetben
a büiibánás, a magábaszálás meg kiváltképen a elhajlott a Törvénytől s annak rabbinikus ma­
zsidó vallás lényege volt mindenkor s ezek szükgyarázatától s pl. ahol mesterének, Ker. Jánosségességének
hirdetésével J. ősrégi zsidó gonnak követői böjtöltek, ő vonakodott ezt tenni (u.
dolatkörben mozgott. Az Ég Királyságai. Meny- o. 2, 18) s megengedte híveinek, hogy szombaton
nyek országa (héb. Malchusz Samuim) speciáli­ szedjenek gabonát (2, 23—28) s ő maga is gyósan
zsidó koncepció, amely közszájon forgott felgyított azon a napon (3, 1—6,', míg a rabbik csak
lépése előtt, különösen esszénus körökben. J. csu­ életveszedelem esetében engedték meg &zt(Sábbát
pán azt vallotta, amit a zsidó nép a római uralom 22, 6), azonkívül elengedte a kézmosás szigorú
igája alatt hitt, hogy világkatasztrófa közeledik, törvényét étkezés alkalmával (7, 2). Mindazáltal
azaz Jeruzsálem el fog pusztulni s romjain fel­ J. nemcsak kívánta a Törvény csorbíttatlan megépül
«Isten Országa». Mesterétől, Jánostól kütartását, de annak belső értelmét is kereste s ezért
lönbözött J. két dologban, ú. m. a mózesi ós rabbi- a cselekedetek, a szándékok tisztaságára helyezte
nikus törvények némelyikének elhanyagolásában a fősúlyt, jóllehet ebben a legkevésbbó sem volt
és megszegésében, míg a többiben speciálisan eredeti, mert ezzel már nemzedékek óta vallási
•zsidó volt, még oly dolgokban is, amelyeket zsidó iskolák foglalkoztak s a próféták és a rabbik,
szűklátkörűsógnek tartottak. J. rendszeresen zsi­ Izrael tanítói állandóan hangoztatták ennek szüknagógákban
tanított, ami lehetetlen lett volna, ségességét (v. ö. Jesája 1, Micha 2). Mégis a ker.
ha a farizeus tanításokkal lényegében ellenkezett teológusok nagyresze szerint ezek az újítások
volna, mert ekkor a zsinagóga teljesen farizeus különítették el a régi és az új Törvényt, mely
befolyás alatt állott, miután mint valláspolitikai utóbbi a «Hegyi beszéd»-ben foglaltatik, de ame­
párt abszolút többségben volt a Nagy Szanhedlyet az esszónus-chaszideusok már J. fellépése
rinben s a kaszt-papság feletti ellenőrzést is tel­ előtt vallottak és gyakoroltak, kivéve a szombat
jes mértékben gyakorolta (1. Farizeusok). J. legcsekélyebb megszegését. Ugyancsak ezektől
tanítási metódusa az ú. n. másál, az akkor dívó ered a védtelenek ós kiutasítottak, a szegények
parabola volt s ebből 31-et őrzött meg a három ós ügyefogyottak nagymértékű támogatása, fel­
szinoptikus evangélium. Ezek egyike, a szamarikeresése is, amelyet ez az aszkéta s világról letánus-parabola
(Luk. 10. 17—37) különös figyelmondó szekta a farizeusoknál is nagyobb mórmet
érdemel zsidó szempontból, mert ez Jos. tékben gyakorolt. Egy jelenség azonban kétség­
Halévy francia orientalista bizonyítása szerint telenül van az evangéliumokban, amely — bár a
eredeti formájában a három társadalmi osztály : ker. teológusok nem domborítják ki megfelelő
a kohaniták, azaz arisztokrata papság, a leviták, mértékben — mégis J. merészen önálló újítására
azaz segédpapság és az ezen kívüli zsidó nép közti s erkölcsi nagyságára vall s ez a leprások negye­
ellentétet mutatta s a kasztpapság áldozása dének felkeresése, látogatása, vigasztalása. Ez
ellen irányult. Később változott át a szövegben azért volt nagy dolog, mert a rigorózus tiszta­
levő «izraeliták» szamaritánussá. J. ós tanítvásági-higiénikus törvények értelmében az ezekkel
nyai figyelme a morális megtérésre helyezte a való érintkezés még az esszénus-chaszideusoknál
fősúlyt, ámde ez a misszió csupán Izrael elveszett is szigorúan tiltva volt, sőt ezek magukra egyene­
tíz törzsére irányult (u. o. 7, 24) s nem a pogásen a kohaniták számára előírt tisztasági törvényokra
ós szamaritánusokra (10, 5) s ezért vonanyeketalkalmazták. J.-nak ezt a nagystílű jótékodott
először gyógyítani J. a szír nőt (7, 24). konyságát és humanitását tehát nem szabad
A 12 apostol megválasztása szintén Izrael 12 figyelmen kívül hagyni. Egyéb újítása volt, amit
törzsére való emlékezés (3, 13 — 16), de ezenkívül szintén nem lehet lekicsinyelni, hogy a házassá­
is J. egész felfogása nem csupán zsidó, hanem a got egész életre szólónak tekintette s a törvényes
túlzó esszénus nemzeti zsidó álláspont volt, né­ elválást sem engedélyezte (u. o. 10. 2—12), azon-