Magyar zsidó lexikon - MEK

Időzés — 385 Ifjúsági istentisztelet
«smondja rá a nép: ámen» (Méz. V. 27, Í9). A
vallásra vonatkozóan az I.-nel szemben türelmet
hirdet a Biblia. A zsidó gazda köteles I. rabszolgájának
megadni a szombati munkaszünetet,
de viszont magát a rabszolgát nem kötelezi a
törvényes nyugalom és a Talmud szerint a saját
szükségletére minden munkát elvégezhet (Jebámot
8- 8)- A zsidóvallásra való kényszerítés
esete csak elvétve fordult elő az ókor zsidóságában,
ellenben eltűrték a saját vallásának gyakorlását,
ha az l. nem űzött bálványimádást
és szabad akaratából ismerte el az Egy-Istent.
Sőt olykor még ennél is messzebbre ment a bibliai
türelem.A szamaritánusokról mondja: ((istenfélők
voltak, bár a maguk istenségét is imádták»
(Kir. K. II. 17 32). A papok és Izrael gyülekezete
mellett nemzsidó «istenfélőket» is említenek a
Zsoltárok; a görög zsidóirodalom is említ ilyeneket.
A iélekfogdosástól idegenkedtek és nehezen
vettek fel nemzsidót a zsidó vallásba. A Talmud
(Jehámot 4b) előírja, hogy ha valaki fel akarja
vétetni magát a zsidóságba, azt ezzel a formulával
kell lebeszélni a szándékáról: «Nem tudod-e,
hogy sok gyötrés alatt nyög most a zsidóság
és sokat kell szenvednie ?» Csak ha ezek után is
állhatatos, lehet őt felvenni, de még ekkor is
figyelmeztetni kell a zsidó vallás terhességére.
De ha már felvették, akkor meg is becsülték
az áttért L-t. «A prozeliták kedvesebbek Isten
előtt, mint Izrael fiai, mert ezek csak a villámlás,
földrengés és kürtszó hatása alatt vállalták a Tórát,
az idegen azonban önként jött (Tanchuma,
Lech lechóft). Még pogánykultusza miatt sem ítélték
el az L-t. Fi. Jochauán nem is bélyegezte bálványimádóknak
a külföldi pogányokat, mert csak
'"'SÍ hagyományaikat követik (Ckullin 13b). A kereszténység
virágzásának idején Majmuni így
nyilatkozott: «A másvallásúakravonatkozó kérdést
illetőleg tudd meg, hogy Isten ,a szívet ki
vánja így, tehát a szív tisztasága szerint ítélendök
meg a cselekedetek. Helyesen mondották
regi mestereink, hogy a más népek jámborai is
részesülnek a jövendő élet üdvösségében, ha
mindazt, amit el lehet sajátítani az Isten ismeretéből,
elsajátították és erényekkel tökéletesítetek
magukat--. Ugyancsak ő írja: «Mózes csak
líráéinak adta a tórái parancsokat, vagy azoknak,
'ikik át akarnak térni a zsidóságra, de aki ezt
megtenni nem akarja, arra nem lehet rákényszeríteni
a Tórát. Az Isteneszmét egyébként a
kereszténység és az Iszlám is terjeszti». p. M.
I«iézés. A Biblia idézésképpen írja le Isten
parancsait és utasításait. Az L-t rendszerint
líz archaikus lémor (mondván) szó vezeti be;
^ pótolja az idézőjelt. («Vájdabér Adonáj el Mose
-''«'»• = Es szólt az Úr Mózesnek, «mondvám>).
-•^Ulmud minden rendszabályt a Bibliára vezet
• K ^z-.t es a Sztmtírással igazolja a jogosságát,
%a gv a szükségességét. Ilyen esetben a Bibliát
üf 'zi. még pedig rendszerint ezzel a formulával:
^ncmar, «niert mondva van». Gyakori az idézés
* -"urgiában is, de itt ez a formula: Kemó
stfioszuv, amint írva van. A zsidó ethika messzenem,
szigorúságot követel azoktól, akik idegen
elh n ' Vagy ide í? en gondolatot idéznek. A szerző
-ugatását a tolvajlással egyenlő erkölcstelen-
Zsidó Lexikon.
ségnek. a megnevezését morális kötelességnek
tekinti a talmudi felfogás. F M
Időszámítás. A zsinagógai esztendő a legrégibb
időtől kezdve lunisolaris (hold-nap) óv. Í2
hónapot számlál és a tavaszi napéjegyenlőség
körül való időre eső hónappal veszi kezdetét
(1. Niszan). A hónapoknak eleinte nem volt külön
nevük, hanem sorszámokkal különböztették meg
azokat egymástól. Csak a babiloni fogság idején
(időszám. előtti 6. sz.) vették át a babilóniaiaktól
a ma is szokásos hónapneveket és éppen úgy általában
a ma is használatban levő zsidó naptár ciklikus
számítását. A zsinagógai szökőév egy teljes
hónappal hosszabb a közönséges évnél, azaz tizenhárom
hónapból áll. Abban az időben, amikor a
szökőévet még nem ciklikus számítással határozták
meg, a szinhedrion adar havában hirdette ki,
hogy az évhez még egy hónap iktatandó (1. Ádár
Sém). Ugyancsak a szinhedrion szentelte meg a
holdat is. Két szavahihető tanú jelentette, hogy
látták az újholdat, akkor azt megszentelték s
messze vidékeknek vagy magas helyen gyújtott
fáklyattiz vagy küldönc útján hirdették meg az új
hónap hivatalos beálltát. A szökőév beiktatott
hónapja a holdévnek (zsinagógai) a napévvel
(polgári) való összeegyeztetésére szolgál. Minden
tizenkilenc éves ciklusban hét szökőhónapot iktatnak
be a zsinagógai évbe. Egy-egy hónap a hold
négy fázisának változási idejét foglalja magában
s vagy huszonkilenc vagy harminc napra terjed.
A harmincnapos hónap utolsó napját már a következő
hónap újholdjaként ünneplik (1. Ros chodes).
Ismeri a zsidó naptár a hót fogalmát is, mely
tulajdon képen a hónap egy-egy fázisának idejét
jelenti (7 S /H nap). A napot vagy világos és sötét
részre osztották be vagy pedig 24 órára (soó), amikor
is egy-egy óra 18X60 = 1080 részre (chélek)
s minden ilyen rész ismét 76 kisebb részre
(regá) oszlik. Ez a beosztás az ókori babiloniaktól
átvett örökség. Ezen utóbbi precíziós beosztásnak
semmi vallási (liturgiái) jelentősége
nincsen az ünnepek szempontjából. Az ünnepek
jórészt bizonyos hónapok bizonyos napjához vannak
kötve s így a liturgia az időszámítás egyik
függvénye. A mai beosztott zsidó kalendárium
a IV. sz.-ból származik, és II. Hillel pátriárkának,
Juliánus Apostata kortársának müve (Luach). (,Az
egyes hónapokról és ünnepekről lásd az illető
címszavakat. Pl. Niszan, Ijar stb. Peszach, Tisó
beav stb.) F. D.
Ifjúsági istentisztelet. Az istentiszteletnek
az a fajtája, melynek közönsége teljes számban
a tanulóifjúságból tevődik össze s melyet általában
nem a szokásos imaidőben tartanak. Célja
nem pusztán vallásos, hanem oktató is. Az I. főcélja
az, hogy a bonyolult zsidó liturgiát az ifjúsággal
gyakorlatilag is elsajátíttassa. Rendszeresítését
részben az ifjúság hanyatló liturgiái tudása,
részben pedig az állami iskolák szombat délelőtti
tanítási órái tették szükségessé. Sok helyüttpéntek
délután, szombaton reggel vagy szombat délután,
ünnepnapon pedig délben tartják (miután ilyenkor
iskolai előadás nincsen), rendszerint szónoklat kíséretében.
Van olyan hitközség, hol teljes ritusú
az I. de van olyan is, hol megkurtítják. Az I.-et a
törvény megengedi, illetőleg kötelezővé teszi. F. D
25