Magyar zsidó lexikon - MEK

More documents

Recommendations

Info

Isteni kegy - 399 — Istenkáromlás és a rabbinikus irodalomban 1. üa a jámbor és az igaz ember (Szirach4. 10; Sal. bölcsességed. 13. 18). A Targwm-ban I. fia a Messiás (Ezra 4. 7. 23 ; Enoch 105. 2). A rabbinikus irodalom csak iíkkor nevezi a Messiást I. fiának, ha valami messiási jelentőségű cselekedet erre alkalmat nyújt. A rabbinikus polémiákban, a kereszténységgel szemben azonban sűrűn előfordul a Messiásra alkalmazott «I. fia» kifejezés. Egy helyen pl. (Jes. 44. 6) I. így szól: «Én vagyok az első, mert Nekem nincs apám és Én vagyok az utolsó, mert Nekem nincs fivérem s Eajtam kívül nincs I., mert nincs Nekem flam». Philo a «Logos» 11. fiának vagy I. elsőszülöttjének csak olyan értelemben nevezi, mint a Midras I. lányának nevezi a Tórát. Valószínű, hogy Jézus csak olyan értelemben nevezte magát I. fiának (Máté 3. 17 ; 16. 16 ; 17.5), mint ahogy a jámbor és igaz emberek is I. gyermekei névvel illetik magukat. A keresztyóny értelemben vett «I. fia» kifejezéssel először Pál leveleiben találkozunk. Irodniom. Sehmiedl, Studien ü"ber jüdische Religions- [>hilo8ophie (Wien 1869) : Kauímann Dávid, Attributenl'íhro (i-eipzig 1880); J. Guttmann, Religionsphilosophie d. H.i.'idja ; M. Joel, Zur Geschiehte d. jüdiscben Religions- [.hioBophie (Leipzig 1 1872); S. Hirsch, Religionsphilosophie d. Juden (Leipzig 1843); Formsteclier, Religion des Gelstes ; Kiilf, Lk;r Einheitsgedanke ; Knenen, Die Religion Israels ;iSGü) ; Knappon, The Religion of Israel; Dnhm, Die Teo- IUÍÍÍO der Propheten (Bonn 1875); Vatke, Die Religion d. Alton TeBt.'iment8 (Berln 1835) ; Wellhansen, Prolegomena •Í. (Jusch. Israels (3. ed. 188!) ; Grf. v. Baudissin, Studien zur Bumitischen Religionsgeschiclite (Leipz. 1876—78) ; II. Bmith, Religion of the Semites (Edinhurg 1894); König, (irundprol)leme d. alttestamentl. Religionsgeschiehte (1893); u. a., Der Otfenbarungshegriff; Smend, Lehrhuch d. altt-Bt:imenti. Religionsgeschichte (1893) ; Budde, Vorlesuntr-n ül>er die vorexilische Religion Israels (1901>; Yew. Kucycl (1901); Judisches Lexikon (1928). Isteni kegy, a zsidó vallás szerint Isten egyik tulajdonsága, mely az Ő irgalmát és szeretetgyakurlását fejezi ki, főleg pedig a gyengékkel, szerencsétlenekkel és bűnösökkel szemben gyakorolt szánalmát. Az I. attribútuma az igazságosságénak fogalmi ellentéte, amennyiben az L-nek ->z érdemtelen is részese. Legjellegzetesebben a •Szentírás eme sorai tüntetik fel Isten ezen attribútumát: «Ürökkévaló, Örökkévaló, erős, könyörületes és irgalmas Ist?n, hosszantűrő, jóságon és hűségben bővelkedő)) (Exodus 34. 6). -Vlia az I. és az igazság parallel fordulnak elő i/s-olt. 139. 15; 101. 1; 103.6, 8). Jónás próll ' u iiZ í--et és az igazságosságot nehezen tudja --'yeztetni, de szavaiból kitűnik, hogy az I. nem '^upan a választott népre, hanem mindenkire Merjed, így a pogányra is, ha őszinte megbánás •r'-'-zi meg. A próféták, bár hangsúlyozzák Isten --'azsagosságát, mégis remélik az I.-et. Jesája •^t tanítja, hogy a bűnösnek is lesz része L-ben. A /-soltárok költői kiterjesztik az I. ajándékát * reikant királyra és sarjaira (18. 50), a sze- ^'övre es szűkölködőre (128. 7), továbbá egész ví, 1 ", (130 ' 7 ) s valamennyi más népre (117), f-'ik - V í ilamenn y-- teremtményre. Az apokryt''
Istentisztelet Ez alkalommal a bíróság elnöke a hallgatóságot kiküldte s a tanút felszóMtotta, hogy betü- 8zerint tanúsítsa, amit hallott. Amikor a tanú megismételte az L-t, a bírák felálltak s megszaggatták ruháikat gyászuk jeléül. A többi tanúnak nem kellett megismételni az istenkáromló kifejezést, hanem csak jelezniök, hogy úgy hallották-e vagy nem. A tradíció szerint az I. egyike volt a hét bűnnek, amely Noah utódainak el lett tiltva (Szanhedrin 56 a). A pogány felelősségrevonása ugyanolyan módon törtónt, mint a zsidóé, csupán a bírák és közönség nem szaggaták meg ruháikat a vád beigazolásakor. Ez utóbbi szokás igen régi eredetű s csupán a jeruzsálemi templom elpusztítása után szűnt meg (Szanhedrin u. o.) azzal a megokolással, hogy akkor mindenki rongyokban járhatna. A későbbi Bósz dinek márnem hozhattak halálos ítéletet I. ért. Amegkövezéssel járó ítélet végrehajtásáról egyébként nincs adat a régebbi korokból sem I. esetére. A ruharoegszakítás kötelezettsége azonban érvényben maradt. Rab Amram babyloni gáón egy napra való exkomunikálással büntette az L-t. A Sulchan- Áruch (Jóre Dea 340. 37) szintén a ruha megszakítását rendeli el azok számára akik az I. fíiltaüui voltak. A rövidlejáratú exkomunikációt a halálbüntetés pótlásakópen alkalmazták. (V. ö. Mayer, «Die Rechte der Israeliten, Athener und Römer III.»; Saalschütz, «Das mosaische Recht»; «Tesubót Geóné Mizrah umá-Arab», ed. Joel Milller és Jev. Enc.) S.R. Istentisztelet. A zsidó I.-i rend ősrégi tradíciókra megy vissza. Kialakulásának váza a templom elpusztulását követő időre vall, eredete azonban még az áldozati időkben gyökerezik. Az I. történeti fejlődésében két nagy, különösen később élesen elkülönült korszakot kell megkülönböztetnünk : az áldozatok ós az ima korát. Az első a Szentélyek pusztulásáig tart, a másik viszont akkor kezdődik. Már a zsidó áldozás rendje is, melynek legfőbb törvényei a Bibliában találhatók, az ősi kultusszal szemben jelentős, szinte forradalmi haladásnak vehető. A törvény célzatossága kétségtelenül az áldozatok lecsökkentése, majd kiszorítása volt, amiről a próféták 8ok meggyőző mondása tanúskodik. E célzatosság kitetszik abból, hogy most már nem áldozhat min denki, mint régen, hanem csak a papi osztály; hogy most már nem áldozhatnak mindenütt, mint régen, hanem csak a középponti Szentélyben; hogy most már nem áldozhatnak mindent, mint régen, hanem csak meghatározott állatokat és terményeket szabályok és előírás szerint (1. Áldozás). Az imával új korszak köszönt he, melynek alapelve a prófétai intésből kristályosodott ki: ajkunkkal flzeseünk tulkok helyett. Ami az áldozatnál visszafejlődést, itt haladást jelent. Nemcsak egy osztály imadkozhatik, hanem mindenki, nemcsak egy helyen imádkozhatunk, hanem mindenütt. Csak a harmadik feltétel maradt meg, az imának is vannak szabályai, előírásai, ezeknek összessége a liturgia. Mai I.-ünk két lényeges részre oszlik: imára és tanításra. Az ima lehet bibliai szövegű vagy későbbi keletkezésű; a tanítás pedig vagy tóraolvasás, vagy prédikáció formájában mutatkozik. (L. Liturgia, továbbá Sa- >v - lto charisz, Muszaf, Minchő, Maáriv, Neiló, Tóraolvasás), p. n. Isten tulajdonságai, amelyekkel az emberi fantázia és ész ruházza fel az Istent, hogy a véges emberi értelem és az istenség lényege közt tátongó ürt ily módon áthidalja. A primitív érzés számára minden dolgok mórtéke az ember, még az istenséggel szemben is, növekedett légyen ez akármilyen emberfeletti végtelen magasságokba. Ezé't van aBibliában az Istennek keze, lába, karja, szeme s ezért emberiek a tulajdonságai is, mint pl. akarat, buzgóság, szeretet, hűség, harag, megbánás stb. A szemlélet magasabb fokán nem csupán ezek az emberi tulajdonságok tűnnek fel, de felmerül az a probléma is, hogy egyáltalán miképpen fejezhető ki emberi szavakkal Isten, akinek lényege az abszolút hasonlíthatatlanság. A szemléletnek ezen a nívóján keletkezett L-nak filozófiai tana. Már a Bibliában is látunk olyan törekvést, mely Isten lényének erkölcsi normákkal való kifejezésére irányul. A 13 tulajdonság (sélo8ó eszré midósz), amelyeket Isten maga sorolt fel, mikor Mózes meglátta az arcát (Mózes II. 34) már nagyrészt megmutatja azt a különbséget, amely a Teremtő és teremtménye között fennáll. Az iszlami példák után induló zsidó vallásfilozófia kezdettől fogva arra törekszik, hogy az istenszemléletet minden emberi vonatkozástól megtisztítsa. E filozófia szerint Istenről, mint a világ teremtőjéről csak az mondható ki, hogy van, ez a megállapítás már magába foglalja Isten létét, hatalmát és bölcsességét. Az I.-ról szóló tannal Ábrahám ibn Daud és Maimonidesz foglalkoztak behatóbban. Szerintük Istenről csupán a teremtéssel, a világgal és az emberekkel való vonatkozásában lehet nyilatkozni s tulajdonságai mint könyörületesség, szeretet, igazságosság csak annyiban érzékeltetnek valamit, amennyiben bennük az Istennek az emberiséghez való viszonya kifejezésre jut. Isten lényegét "leghívebben a negatív tulajdonságok domborítják ki. E szerint, ha Isten életéről beszélünk, ez csak azt jelentheti, hogy Isten nem élettelen. Ez a tan voltaképpen a naiv jámborság legmagasabb megnyilatkozási formája, másrészt pedig abból a mély vallásos érzésből fakad, mely önkéntelenül is irtózik a Végtelennek, az isteninek emberivó való lealacsonyításától. Iszru chág. (h.). A zarándokünnepeketkövető nap neve (a 118. Zsoltár 27. verse alapján). Ez a napfélünnep számba megy, mert az ünnep utolsó napján hozott békeáldozatokat még ezen a napon is megehettek a kohaniták (1. o.). Az imában a félünnep jellege miatt atachanun(l. o.) elmarad. F. D. Isszur vehettél*. A héber nyelvhasználat ezekkel a szavakkal jelöli meg azt a területet, amelyre a rabbi döntvényezési joga kiterjed- Szószerint «tilalmat és engedélyt)- jelent. A rabbi tehát eldöntheti, mi tartozika tilalmazottfisszwr,} és mi tartozik a megengedett (hettér) dolgok közé. Minden rabbiképesítő oklevél, (hatóra 1. o.) e z * a kifejezést használja a felavatott rabbi hatáskörének körülhatárolására. Ito. (Jewish Territorial OrganisatíonlE szervezetet Izrael Zangwill alapította 1905. A cionista vezérek között akkor többen voltak, — így Zang-
Page 1 and 2: HUvös 384 _lHa»en nyait elvégezt
Page 3 and 4: Igazságosság 380 gnotus Igazságo
Page 5 and 6: Inkvizíció — 888 - -nkvl2|c,ö
Page 7 and 8: Ipar adott De Judaeis (1. o.) törv
Page 9 and 10: Ipar (Fiume), Neumann J. és Társa
Page 11 and 12: Irodalom 394 — 1 -"odaiom dolkod
Page 13 and 14: Irodalom — 3^tí ~ Irodalomtört
Page 15: isten — 398 — Isten az erkölcs
Page 19 and 20: Izr. Hltk. Tisztv. Lapja 402 Izr. T
Page 21 and 22: Jaétkov ben Peszach — 404 — J
Page 23 and 24: Janovics sóg. Jelentékeny ipartel
Page 25 and 26: Jehosua ben Chájim 08 Jemnlti hogy
Page 27 and 28: Jeruzsálem mondja az Úr ós az el
Page 29 and 30: Jesája - 412 _iesála méltó az
Page 31 and 32: 414 - Jöius ismeretes Ruach ka-Kó
Page 33 and 34: Jézus — 416 — Jlftaoh nak tart
Page 35 and 36: Jób — 418 — Johanan ben Zakkai
Page 37 and 38: Jognélküliség — 420 - Jogtudom
Page 39 and 40: Jom sánl sel gólujósz — 422
Page 41 and 42: Josephus Flavius — 424 — Joszé
Page 43 and 44: Jótókonyság írja elő a J. gyak
Page 45 and 46: Józsa — 428 — JudaiZ4ite nyeit
Page 47 and 48: Judaizmus »Egyptpm valamennyi iste
Page 49 and 50: Judaizmus — 432 — Judaizmus vil
Page 51 and 52: Judalzmus "— 434 Judalzmus ségó
Page 53 and 54: Júdea — 486 — JugoszlAvlal Chr
Page 55 and 56: Jugoszláviai zsidóság 438 — é

Magyar zsidó lexikon - MEK

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?