Magyar zsidó lexikon - MEK

isten — 398 — Isten
az erkölcsi világrend legfőbb ura világ-l.-né, népek
sorsának és az emberiség történelmének irányítójává.
A próféták utáni korban az I.-eszme lényegében
változatlan maradt. Különböző megfogalmazása
a görög kultúra befolyása alatt veszi kezdetét.
A legfőbb törekvés, mint a Septuaginta, az
Apokrifák és a Targumok mutatják, arra irányul,
hogy az I. szemléletet lehetőleg megtisztítsák minden
antropotnorphizmustól (1. Antropomorphizinus).Az
Apokrifáí (1. o.) és Salamon mondásai
(Misié) megszemélyesítik a bölcseséget (chochmó),
anélkül, hogy ezzel I. egységét veszélyeztetnék.
Salamon bölcsesége, mely — nyilván görög befolyás
alatt — az ősanyag alakítójának, bölcsesógnek
és szellemnek nevezi L-t, átmenetet képez
Philo «Logo8»-ához, mely teremtő munkájával
1. és a világ közé lép. A «Logos»-nak Krisztussal
való azonosítása mutatja azt az erős befolyást,
melyet Philo (1. o.) eszméi az éppen akkor kialakuló
kereszténység dogmatikájára gyakoroltak.
Philó egyébként az első zsidó, aki I. lényének
filozófiai meghatározására törekedett. A bizonyítékok,
melyekből I. létére következtet, kozmológiai
jellegűek. Szaádja, a legnagyobb zsidó vallásfllozófusok
egyike szintén kozmológiai érveket
hoz fel s megállapítja, hogy I. tulajdonságai
— bölcsesége, hatalma stb. — nem választhatók
el I.-től, tehát egységét nem érintik. Bach ja ibn
Pakuda (11. sz.) még Szaádjánál is élesebben
hangsúlyozza minden I.-i'tulajdonság negatív
jellegét, mégis úgy tekinti az egységet, mint I.
összes többi tulajdonságait magában foglaló leglényegesebb
attribútumot. Salomo ibn Gabiról
(11. sz.) megpróbálja a zsidó monotheizmust ós az
új platonizmust összeolvasztani. Szerinte I. abszolút
egysége megismerhetetlen. Meg kell elégednünk
annak a tudásával, hogy Ó van, de nem
szabad kérdeznünk, miért van s hasztalan kutatnánk
legbensőbb lényegót. Juda Halévi (12. sz.)
azt vallja, hogy a végokok előtt csődöt mond a
filozófia, de azért ő is filozofál s I. egységét mint
negatív tulajdonságot, fogja fel. Hasonlóan vélekedik
Maímonides is, aki szerint I. létének bizonyításánál
azért vagyunk kizárólag negatív tulajdonságokra
utalva, mert ezek eleve távoltartanak
I.-től minden tökéletlenséget. ChasdajChrescas
(14. sz.) I. lényegét a túláradó szeretetben s a
teremtés végcélját a túlvilági boldogságban látja.
A zsidóknak Spanyolországból való kiűzetése
után, mikor a zsidó kultúra és vallásfilozófia lehanyatlott,
a kabbala hatása alatt keleten megszületett
a chasszidizmus, amelynek I. eszméje,
épúgy, mint a kabbaláé, pantheisztikus vonásokat
mutat. Nyugaton pedig a modern kultúra hat
a zsidóságra. Itt Mendelssohn Mózes (1729-86)
a wolfi filozófia felfogásának megfelelően egy
tökéletes ós végtelenül jóságos í.-ről ír, a következő
generáció zsidó filozófusai pedig, Marcus
Here, Salomon Maimon ós Lazarus Bendavid,
akik kantianusok voltak, nem törekedtek arra,
hogy a zsidóság és a filozófia között hidat építsenek.
Megállapítható, hogy sem a középkor, sem
az újabb idők vallá9fllozófusai nem tudták magasabbra
fejleszteni a már készen kapott I.-eszmét,
ami természetesen nem jelenti azt, mintha ennek
a zsidó nép szívéből kinőtt magasztos eszmének
fejlődése végkép lezáródott volna. A zsidó nép
reneszánsza, mely a jelenkor egyik legnagyobb
csodája, gigászi erőfeszítéseivel, mély lelki forrongásaival
ós nagyszerű élményeivel minden
valószínűség szerint termékenyítőleg fog hatni
az I.-eszme további fejlődésére.
2. I. neve. A h£ber nyelvben I. megnevezésére
általában az Él szót, vagy ennek többes szamát,
az Elohim-ot használják, melynek etimológiai
jelentésére a Bibliában előforduló következő
kifejezések utalnak: erő, első, cél, oltalom stb.
A Bibliában általában az «Él» az I.-séget jelző
szó. Szoros összefüggésben az «Éb-lel gyakran
előfordul az El Eljön és az El Saddaj kifejezés.
Az első jelentése — a Legmagasabb, a Legfenségesebb
— világos, a másodikét megállapítani nehezebb.
Némely nyelvész szerint a kifejezés a sadad
igéből származik, melynek jelentése: erőszakosnak
lenni, elpusztítani. Ez a felfogás a perzsa I.-képzetet
csempészi be a zsidó I -fogalomba, amely
I.-nek nem a romboló, hanem a teremtő erejét
domborítja ki. A Tóra szerint I. először Ábrahám
előtt nyilatkozott meg, mint «É1 Saddaj», mig
«Jahve» nevét először Mózessel közölte. Ez a név
azóta is úgy szerepel, mint amely leghívebben
fejezi.ki Izrael I.-ének lényegét. A