Magyar zsidó lexikon - MEK

\rsai 397 Isten
Komlós Aladár, Lukács György*, Salgó Ernő,
Sebestyén Károly, Silberstein-Otvös Adolf, Szilágy-
(J éza > Túróczi-Trostler József. s. R.
Irsai Artúr (szemlöhegyi)*, orvostanár, szül.
Budapesten 1855 mára 2., megh. u. o. 1918 aag. 5.
A budapesti egyetemen tanult, melynek végeztével
Korányi tanár aszistense lett s mint ilyen,
a gégeosztályt vezette 1883—913-ig. 1885-ben
pcye'teini magántanár lett az orr- és gégetükrö-
7j|ö tanából, egyszersmind több kórház szakfőorvosa,
1912 óta a Dunabalparti kórházak h. igazgatója
és az Operaház főorvosa volt. Számos
tudományos értekezésen kivül önállóan megjelent
müvei: Útmutató az orr- és gégetükrözésben
(1ír»92); Az énekhang élet- és egészségtanáról
(18.93); A Korányi-féle gégészeti ambulatorium
tízéves fennállása alkalmából készült dolgozatok
(1B93). Ezenkívül szerkesztette a Szt. Margit
kórház jubileuma alk. kiadott orvosi művet (1907).
Islíolaalap. A magyar szabadságharc leverntéso
után Haynau császári generális 2.300,000
forint hadisarcra Ítélte a hazai zsidóságot, büntetőül
a szabadságharcban való lelkes részvételéért.
I. Ferenc József 1850 szept. 20. elengedte
a hadisarcot, e helyett azonban kötelezte a magyar
koronaországban, a temesi bánságban ós a
szerb vajdaságban lakó összes zsidókat, hogy
1 .lózes Áttekinti a zsidó törté-
W- „ • Torve nyelaron 1623 körül, megh. 1678. Rabbi volt
a lengyelországi Belzycén, majd Lublinban s a
Chmelnicky fele mészárlások alatt gyilkolták
meg. Jelentékeny zsidó tudós volt. Kéziratainak
egyrészót az oxfordi Bodleiana őrzi. Ennek címe
Tiferesz Jiszróel s homiletikus kommentár a
Pentateuchhoz. Legfontosabb munkája a Jálkut
Chódos, mely későbbi kiadásaiban a Jalkut Jiszroeli
címet viseli, de eredetileg teljesen név nélkül
jelent meg. V. ö. Stein «M. Magyar Rabbik».
Isten. 1. Lényege. I. a legfelsőbb lény, akinek
eleven elképzelésében s áhítatos, végtelen
tiszteletében fejeződik ki a zsidó vallási öntudat.
I. az egy-I. kinyilatkoztatása révén mint az érzület
közvetlen bizonyossága él a zsidóságban és
éppen ez a közvetlenség az oka annak, hogy a
zsidó vallási öntudat tilozóflailag csak később,
külső behatásra alapozódott meg. A pogány vallások
sokistenségével szemben éppen az egy,
egyetlen I. hite karakterizálja leghívebben a
zsidóságot. I. egyetlenségeből következik, hogy
az l. mindenható (Mózes II. 10. 4), mindenütt jelenlevő
(Mózes II. 20. 24) és mindentudó (Zsolt.
139), akire az ember függőségének, gyengeségének
és kicsiségének tudatában csak alázattal tekinthet
fel Ez az egy I. nemcsak fenntartója és
kormányzója (Zsolt. 104. 29. 30), de teremtője
is a világnak (Mózes I. 1. fej.; Jes. 45. 7), akinek
nagyságát és végtelen bölcsességét teremtésének
csodái, emberek ós népek sorsának változásai
hirdetik. Az egy I. minden teremtett lény
teremtője, maga meg nem teremtett, de örök
(Mózes II. 3. 14) a jelenségek minden változása
közepette változhatatlan (Malachius 3. 6) s a
véges világgal szemben végtelen (Zsolt. 145.13).
De talán még az egy I.-ről szóló tannál is jelentősebb
a zsidóságban az a hit, hogy I. szent, akit,
az embernek, mély félelemmel teli tisztelettel,
egész szívvel és tiszta lélekkel kell szolgálnia. I.
szentsége a próféták szerint azt a legszentebb
kötelességet rójja az emberre, hogy az erkölcs
követelményeit hűen, odaadóan és minden határon
túlmenően teljesítse. Ezzel a megállapítással
rokon a bibliai felfogás is, amely szerint az erkölcsösséget
követelő szent I. lénye maga is a
legmélyebben erkölcsös s ezért az embernek, akit
I. saját képmására teremtett, úgy kell tekintenie
L-re, mint az erkölcsi tökéletesség mintaképére.
«Szentek legyetek, mert szent vagyok én is, az
örökkévaló, a ti I.-etek». (Móz. III. 19. 2) A
középkor vallásíilozófusai, bár tudatában voltak
I. megismerhetetlenségének, illetve annak, hogy
I. pozitív tulajdonságokkal nem ruházható fel
(l. I. tulajdonságai), kénytelenek voltak mégis az
l.-sóg lényét bizonyos ethikai tulajdonságok fényével
megvilágítani. I. legmagasabb ethikai
tulajdonsága a tökéletes szeretet, mely épp olyan
jellegzetes tulajdona a zsidó I.-ideálnak, mint az
egység és a szentség. A zsidó I.-szemlélet hosszú
történelmi fejlődés eredménye s fokozatosan nőtt
ki a zsidó népi L, a «Jahvó» fogalmából. A nép-
L, mely mellett más I.-ek is létezhetnek, nem
világ-1., tehát nem is következetesen ethikus.
Csak Elijáhutól kezdve zárja ki az I. fogalma teljes
határozottsággal más I.-ek tiszteletét Izraelben,
Ámosszal és Hoseával ethizálódik ós Jesájával
és Jeremiással lesz mint a lelkiismeret L-e és