Buda Béla - Addictologia Hungarica

ADDIKTOLÓGIA – 2004. III. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
kockázatértékelésbõl, a veszélyes viselkedések gyakoriságának és súlyosságának
rögzítésébõl és a kockázatmenedzselésbõl áll. A folyamatot multidiszciplináris
team menedzseli, a kezelés egyik középponti eleme a pszichoanalitikus
terápia; a cél a páciensek esetében az, hogy a fenyegetõ, erõszakhoz
vezetõ érzéseiket saját maguk „tárolják” (a konténer-funkció alapján).
A könyvben már többször, többféleképpen is elõtérbe került a viszontáttétel
kérdése. Ennek a témakörnek a rendszerezett áttekintésére vállalkozik
a következõ fejezetben egy esettanulmány segítségével Mary Brownescombe
Heller, kitérve a projektív identifikáció jelenségére is.
Estela V. Eelldon az anyai szerep és a kockázatértékelés kapcsolatát vizsgálja
a továbbiakban. Ebben az esetben a csecsemõ mintegy reparációs eszközként
jelenik meg az anya életében, ami ugyanakkor az anya és a csecsemõ
érdekében egyaránt elkerülendõ. Elõbb ki kell alakítani az anyában a valódi
kötõdési készségeket, és csak utána válik alkalmassá a gyermekével kapcsolatos
törõdésre.
Ronald Doctor a „perverzió” és az erõszak kapcsolatát vizsgálja. A perverz
személy áldozatként észlelheti önmagát, ami megkönnyíti számára,
hogy a terápiás kapcsolatban a „perverz pszichés struktúrák” fenntartásán keresztül
kielégüléshez jusson (elkerülve a terápiás változást). Doctor esettanulmány
segítségével mutatja be a perverzió szerinte érvényes pszichodinamikai
modelljét.
Kristian Aleman ezt a gondolatot folytatja a következõ fejezetben: az
irigység és az erõszak kérdéseivel foglalkozik a szexualitással összefüggésben.
Ez a konstelláció a destruktív nárcizmus személyiségzavar esetén jelentkezik,
sokszor pszichostimuláns drogok használatával. Aleman egy fiatal
férfi esetét mutatja be, aki a kokainhasználat következtében nõkre irányuló
irigységét és gyûlöletét nem volt képes magában tartani, és ezek egyre erõszakosabb
anális szexuális aktusokban – acting-outokban – nyilvánultak
meg. A páciens halvány énhatárai egyfelõl védték a nõkkel kapcsolatos irigység-
és függõségérzésektõl, másfelõl pedig a nõkre (és az analitikusra) irányuló
támadásokhoz vezettek, szintén a veszélyeztetett énkép megõrzése érdekében.
A férfi terápiája 3 évig tartott, miközben egyre érzékenyebb lett az
általa véghezvitt cselekményekkel kapcsolatban, és képes volt erõszakos érzéseit
„magában tartani”.
Összegzésképpen, a könyv a „veszélyes”, erõszakos páciensekkel kapcsolatos,
az igazságügyi gyakorlatban, de a rutin pszichiátriai munkában is
elõforduló esetekkel és jelenségekkel foglalkozik. Az értelmezési keret a
pszichoanalitikus pszichoterápia. Sok eset, esettöredék könnyíti meg a
mondanivaló megértését. Amit külön kiemelek, hogy milyen sok múlik a
megfelelõen felkészített és együttmûködõ személyzeten (ezen a felszínen
hasítások, projektív identifikációk jelentkeznek, a személyzet tagjai a viszont-
298
REFERÁTUMOK / BESZÁMOLÓK