Buda Béla - Addictologia Hungarica

RONALD DOCTRO (ED.): DANGEROUSPATIENTS (296–299.)
kezdve a terápiás kapcsolatig, a szupervízióig és különösen a terápiás teamig.
Utóbbi szerepe alapvetõ például a destruktív páciensekre jellemzõ hasítások
felismerésében. A súlyos gyilkossági és öngyilkossági fenyegetéseket hordozó
páciensek kockázati értékelése legbiztosabban egy olyan klinikai környezetben
történhet meg, ahol a személyzet megérti és képes elviselni a súlyos
fenyegetéseket is (konténer-funkció). Ilyen szervezeti tulajdonságokkal
végsõ soron minden pszichiátriai-pszichoterápiás szervezetnek rendelkeznie
kellene – mintsem hogy specializált kockázatértékelõ egységeket hoznánk
létre.
Ian Treasaden a következõ fejezetben a közepes biztonsági egységek kérdésével
foglalkozik. Ezek pszichiátriai egységek, ahol a börtönbüntetés alternatívájaként
kényszergyógykezelésen vesznek részt elítéltek, vagy ítéletre
várnak súlyos, többnyire életellenes bûncselekményt elkövetõk. Treasaden
az itt folyó kockázatértékelõ munkát mutatja be – olyan tényezõk hangsúlyozásával,
mint a hárító funkciók erõsségének értékelése, az áldozattal kapcsolatos
érzések (akár utólagos érzések) elemzése, a páciensek kommunikációja
az erõszakos cselekménnyel összefüggésben. A kifejezett erõszakot
mutató interjú nagyobb veszélyt jelent, mint a verbális agresszió. Treasadan
is fontosnak tartja az interjúkészítõ félelmeit, amit gondosan elemezni kell.
A szerzõ kiemeli a hallucinációk szerepét és azok lehetséges értelmezését az
erõszakos cselekmények bekövetkezésének kockázata szerint.
Richard Lucas a következõ fejezetben az általános pszichiátriai osztályokon
folyó kockázatértékelést mutatja be klinikai vignetták segítségével. A szerzõ
a tapasztalatok közül itt is a jó belsõ kommunikációt folytató személyzet
szerepét hangsúlyozza.
John Lowe általános kórházakra terjeszti ki a kötet vizsgálódását. Az erõszakos
test az orvosi tudás által koncipiált testtel szemben kiszámíthatatlan,
ellenálló, erõszakos, ezért az általános kórház személyzete nem-testként észleli.
Ez azt jelenti, hogy kezelhetetlennek tartják: „pszichiátriai” vagy „nehéz”
esetnek. Például az egyik bemutatott esetben a súlyos önkárosítást követõen
megmentették a beteg életét, majd ezután nem foglalkoztak vele (nem-testként
kezelték, nem „vették észre”). A szituáció pszichodinamikai értékelése
– a szerzõ szerint – elsõsorban a személyzet áttételi érzéseinek, félelmeinek,
tagadásának elemzését és megértését jelenti. Ennek következményeképpen
a „non-compliant”, „nem-kooperáló”, „nehéz eset”, „depressziós” és más
hasonló negatív címkékkel rendelkezõ páciens állapota javulni kezdett – a
személyzet teljesebben el tudta végezni gyógyító feladatát. Valójában itt a
probléma nem is a páciensekkel, hanem inkább a személyzettel volt.
Carine Minne a magas biztonsági fokozatú kórházak speciális problémáiról
ír. Három ilyen található Angliában, a veszélyes és súlyos személyiségzavarban
szenvedõ páciensek számára. Az itt folyó „kockázatkonténer” a
REFERÁTUMOK / BESZÁMOLÓK 297