Buda Béla - Addictologia Hungarica

9. SUCHTTHERAPIETAGE (275–279.)
rápiájára, önmagában is és más anyagabúzusokkal együttes elõfordulás során
is, mind fontosabb a kábítószeresek múltjában történt traumák (fõleg szexuális
és erõszakos traumák) célzott kezelése, továbbá nõ a spirituális (például
távol-keleti meditációs) technikák és a logoterápiás módszerek szerepe. A testi
élmények („testterápiák”), a szimbolizációs önkifejezési formák és a sporttevékenységek
is mind elterjedtebbek a kezelési programokban. Mivel a
szenvedélybetegek gyakran személyiségzavarban vagy pszichiátriai betegségekben
szenvednek, a kísérõ állapotok kezelése is fontos, s ez nemcsak
gyógyszeres: a szorongás és a depresszió esetében gyakran pszichoterápiás (a
karakterzavarokban a dialektikus viselkedésterápiát használják).
A Suchttherapietage a kutatási eredmények bemutatásának fóruma is.
A most tárgyalt vizsgálatok (például az ún. európai kokainkutatás) azt húzzák
alá, hogy nagyon gyakori a kevert szerhasználat; különösen az alkoholt
és a cannabist használják más szerekkel együtt (például kokainnal crackek),
ez általában súlyosbítja a tüneti állapotot, és nehezíti a kezelést.
Érdekes módon Németországban is gyakori még a szerves oldószerek
„szipuzása”, és mindig megfigyelhetõk új kémiai anyagok, amelyeket pszichotróp
hatás miatt használnak fiatalok.
A klinikai beszámolók szerint mind több a cannabishasználat miatti kezelésbe
vétel (egy müncheni vizsgálat szerint az ellátóhelyek forgalmának 30%a
cannabishasználattal kapcsolatos). A klinikusok gyakran találnak szorongásos
rohamokat, kognitív károsodásokat és indítékzavarokat (ún. amotivációs
szindrómát) „füvezéssel” összefüggésben. A felmérések is a marihuánafogyasztás
növekedését és elkezdésének koraibb kezdetét mutatják. A cannabis
Németországban is állandó vitatéma, a klinikai tapasztalatok, továbbá az endocannabinoid
anyagokra és receptorokra vonatkozó kutatások a korábban
feltétezettnél nagyobb veszélyre hívják fel a figyelmet, míg az epidemiológiai
és szociális vizsgálatok továbbra is a viszonylagos veszélytelenséget húzzák
alá (például az alkoholhoz és a nikotinhoz képest). A kiújult viták miatt a
Suchttherapietage két kiemelt elõadást is „megrendelt”, a müncheni Roland
Simon a cannabis veszélyeit emelte ki (különösen a ma mind gyakoribb folyamatos
használat és a keveset fogyasztás esetében), míg a berlini Dieter
Kleiber az epidemiológiai adatokat összegezte. Kleiber szerint a cannabis a
serdülõkor illetve a fiatal felnõttkor specifikus lelki (személyiség- és társaslélektani)
problémáira alkalmazott „öngyógyszerelési” eszköz, s a fiatalok túlnyomó
többsége károsodás nélkül szabadul meg tõle. A nagy, reprezentatív
felmérések adatainak másodelemzése azt mutatja, hogy a használat növekedése
és korai kezdete módszertani termék inkább. A használók fele csak néhányszor
próbálja meg, tehát az ún. életprevalencia-adatok félrevezetõk. Igaz
viszont, hogy növekszik a korán kezdett, majd rendszeressé váló használat
egy pszichoszociálisan (például komorbiditás szempontjából) veszélyeztetett
REFERÁTUMOK / BESZÁMOLÓK 277