Buda Béla - Addictologia Hungarica

KELEMEN GÁBOR – B. ERDÕS MÁRTA (SZERK.): AZ ADDIKTOLÓGIA HORIZONTJA ( 272–274.)
lenti, hogy a beszélgetések során elhangzó történet feltételesen relevánssá
teszi a rákövetkezõt, amelybõl a megtervezett hasonlóság révén kiderül, hogyan
értették meg az elsõt. A szerzõ két beszélgetéssel illusztrálja, hogy ez a
technika miként mûködik az AA-gyûléseken. A beszélõk nyitó formulák
használatával jelölik ki, hogy második történettel van dolgunk. Kinyilvánítják
elkötelezettségüket az elõzõ beszélõk felé, és azonosulnak velük. A második
történet új megvilágításba helyezi az egyes elemeket, gondolatokat,
amelyek az elsõ történetben kerültek bevezetésre. Ezért lehet az AA kontextusában
a tapasztalat közös konstruálásáról beszélni. A fejezet végén megtalálható
a konverzációanalízishez (CA) használatos átírási protokoll. A CA és
a szociológia – mint azt a szerzõ az utolsó, összefoglaló fejezetben kifejti –
kölcsönösen egymás hasznára válhat a környezet (setting) szervezõdéseinek
vizsgálatában és a transzkulturális kutatásokban.
James Garrett, Judith Landau-Stanton, Duncan Stanton, Joanna és Douglas
Stellato-Kabat írása az ARISE- (Albany-Rochester Interventional Sequence
for Engagement) módszert ismerteti, melynek segítségével kezelésbe vonhatók
a terápia iránt erõsen ambivalens érzéseket tápláló alkohol- és/vagy
kábítószerfüggõ személyek. A modell az intervenció háromlépcsõs, fokozatos
kontinuuma, amelyben a szerfüggõ családjának és barátainak gondoskodását
felhasználva maximalizálják a kezelésbe való bekapcsolódást. Minden
egyes fázis a terápiás és a családi hálóból származó erõforrások fokozatos bevonását
jelenti az elõzõ fázishoz képest. Az ARISE szakaszai: a telefonos tanácsadás;
a háló mobilizálása a szerfüggõ személy kezelésbe vonására; végül
a Johnson-féle intervenció, mely a függõségnek és ezzel kapcsolatban az alkoholista
család funkcionálásának megfigyelésén és a levont következtetéseken
alapszik. Az ARISE-on alapuló programokban a kezelést vállalók illetve
végigcsinálók aránya megegyezik a kényszergyógykezelések ilyen irányú
eredményességével. A tanulmány mellékleteként megtalálható a szerfüggõ
személy és a józanságot támogató csoport közötti szerzõdés mintája.
A kötet leginkább közérthetõ tanulmányait Robert Lefever jegyzi. Az addiktológia
olyan alapvetõ kérdéseire próbál válaszolni, melyek talán a legjobban
érdeklik a nem szakmai közönséget. Ismerteti az alkoholizmus, a keresztfüggés
és a fiziológiás függés definícióját, módszert ajánl az alkohol- és
a drogfüggés felismeréséhez, illetve kitér az alkohol kriminalizálásának és a
cannabis legalizálásának kérdéskörére is. Lefever bemutatja a jó konzulens
ismertetõjegyeit és feladatkörét, a konzultáció elemeit és a Minnesota-modell
alapján mûködõ terápiás központok szokásos programját. Külön írás
foglalkozik a spiritualitással, mely fontos szerepet játszik a szenvedélybetegségek
leküzdésében (is) – ezt a szerzõ az AA 12 lépésén keresztül mutatja be.
Geoffrey M. Stephenson, László János, Ehmann Bea, Robert M. H.
Lefever és Robin Lefever tanulmánya a szenvedélybetegek terápiás kimene-
REFERÁTUMOK / BESZÁMOLÓK 273