Buda Béla - Addictologia Hungarica

KELEMEN GÁBOR – B. ERDÕS MÁRTA (SZERK.):
AZ ADDIKTOLÓGIA HORIZONTJA
PÉCS, PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM EGÉSZSÉGÜGYI
FÕISKOLAI KARA, 2001.
210 OLDAL, ISBN 963 641 823 3
Polányi Mihály szerint a tudomány mûködésének alapja az a metafizikai hit,
miszerint a tudomány a világ egy aspektusát nyújtja, s ezért kimeríthetetlen
és meglepõ formákban nyilatkoztatja meg igazságát a jövõben. Az addiktológia
horizontja ezekbe az újszerû formákba nyújt betekintést. Az elsõsorban
egyetemi és fõiskolai hallgatóknak szóló jegyzet olyan – eddig magyarul meg
nem jelent – elméleti és kutatási eredményekrõl számol be, melyek nélkülözhetetlenek
a korszerû addiktológiai ismeretek elsajátításához.
A kötet elsõ tanulmánya Michael White „A fogyasztói kultúrának szóló
kihívás: Átmeneti rítusok és elfogadó közösségek” címû írása. A neves családterapeuta
– Van Gennep és Turner nyomán – az addikcióból kivezetõ átmeneti
rítus három fázisát különíti el: a szeparációs fázist, melyben a személy
eltávolodik az általa megismert élettõl; a liminalitás szakaszát, melyre
az ismert világ megváltozása következtében fellépõ zavarodottság jellemzõ;
végül a reinkorporációs fázist, melyet talán a „hazaérkezés” kifejezéssel lehet
legjobban meghatározni. White elsõsorban az „utazásra” való felkészülést, illetve
a rítusok formalizálásának szükségességét hangsúlyozza. Az Alcoholics
Anonymoust (AA) mint strukturált átmeneti rítust definiálja, mely sikeres
válasz a fogyasztói kultúra kihívásaira.
Ilkka Arminen Therapeutic Interaction címû könyvébõl – mely az AA-gyûlések
kölcsönös segítségnyújtó képességét állítja a középpontba – három fejezet
szerepel a válogatásban. A mozgalmat terápiás szervezõdésként meghatározó
rész röviden bemutatja az AA történetét és hiedelemrendszerét, és
megemlít néhány jelentõsebb kutatást. Az AA-ról szóló etnográfiai beszámolókat
két csoportba lehet sorolni: az egyik meghatározás szigorú rendû
„szektának” tekinti (Tiebout, Whitley), míg a másik olyan önkéntes szervezetnek,
mely a tagok egyéni szükségletein alapul (Edwards, Bales). A különbözõ
megközelítések hasonló következtetésre jutnak: a spontán, egyéni tevékenységek,
a közös tapasztalatok és a mögöttes hiedelemrendszer együttesen
alkotják az AA bázisát. A gyûléseken elhangzó beszédeket egyaránt jellemzi
a szabályvezéreltség és a spontaneitás. Ezt a kettõsséget mutatja be a második
fejezet, melyben Arminen bevezeti a „második történet” fogalmát. Ez azt je-
272
REFERÁTUMOK / BESZÁMOLÓK