Buda Béla - Addictologia Hungarica

ALAN CAVAIOLA – CHARLES WUTH: ASSESSMENT
AND TREATMENT OF THE DWI OFFENDERS
NEW YORK–LONDON–OXFORD. THE HAWORTH PRESS, 2002.
281 OLDAL, ÁRA: 27.95 US$, ISBN 0-7890-1498-X
Az USA-ban 1982 óta folyamatosan és egyenletesen csökken az alkoholizálással
összefüggõ halálos közlekedési balesetek száma és aránya. 1982-ben a
halálos kimenetelû közlekedési balesetek 57%-át (mintegy 25 ezer fõ) okozták
ittas gépjármûvezetõk, 1998-ban már csak 38%-át (mintegy 16 ezer fõ).
A szerzõk egyrészt megpróbálnak magyarázatot adni a kedvezõ változásra,
másrészt bemutatják az ittas vezetõk képzésének és utánképzésének jelenlegi
gyakorlatát. Véleményük szerint a javulás egyik fõ tényezõje az, hogy az
alkoholizmus és alkoholizálás kérdése szociális problémából fokozatosan
közegészségügyi feladattá is vált. Az 1960-as évek közepétõl kezdve meghozott
stratégiai jelentõségû regulatív és konstitutív szabályok hatása egy jó évtized
alatt lassan beért. (Míg a regulatív szabály a már létezõ tevékenységet
– például közlekedés – szorítja keretek közé, addig a konstitutív szabályozás
olyan cselekvést ír elõ – például ittas vezetõk utánképzése –, amely esemény
éppen az elõírás eredményeképpen jön létre.)
A történelem során elõször 1936-ban a norvég kormány hozott rendeletet
a gépjármûvezetõk elfogadható véralkoholszintjére vonatkozólag, bevezetve
egyúttal a szabálysértõ gépjármûvezetõk véralkoholszintjének mérését.
A jogszabály szemléleti hátterét az „elrettentés-modell” képezte, mely
szerint a bizonyos, súlyos és gyors büntetés jelentõs visszatartó erõvel bír.
A norvég példát hamarosan más skandináv országok is követték. Az ellenõrzést
és büntetést késõbb az ittas vezetõk képzésével, kezelésével és utánkövetésével
egészítették ki. Az Egyesült Államokban, felismerve a skandináv
minta hatékonyságát, a 60-as évektõl fogva kezdték átvenni s egyben továbbfejleszteni
ezt a programot. Az 1970-ben egy alkoholizmusból talpra állt szenátor,
Harold E. Hughes kezdeményezésére megalakult, majd rövidesen a
fejlõdés meghatározó intézményévé vált a National Institute on Alcoholism
and Alcohol Abuse (NIAAA).
Az ittas vezetéssel kapcsolatos hozzáállás változásával párhuzamosan átalakult
az alkoholizmushoz való viszonyulás és a felépüléssel kapcsolatos
hozzáállás. Az Alcoholics Anonymous (AA) sikerei után az 1950-es években
következett be az elsõ jelentõs áttörés, amikor az amerikai orvostársadalom
kezdte betegségként azonosítani az alkoholizmust. A következõ jelentõs
REFERÁTUMOK / BESZÁMOLÓK 269