Buda Béla - Addictologia Hungarica
Buda Béla - Addictologia Hungarica
Buda Béla - Addictologia Hungarica
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
ALAN CAVAIOLA – CHARLES WUTH: ASSESSMENT<br />
AND TREATMENT OF THE DWI OFFENDERS<br />
NEW YORK–LONDON–OXFORD. THE HAWORTH PRESS, 2002.<br />
281 OLDAL, ÁRA: 27.95 US$, ISBN 0-7890-1498-X<br />
Az USA-ban 1982 óta folyamatosan és egyenletesen csökken az alkoholizálással<br />
összefüggõ halálos közlekedési balesetek száma és aránya. 1982-ben a<br />
halálos kimenetelû közlekedési balesetek 57%-át (mintegy 25 ezer fõ) okozták<br />
ittas gépjármûvezetõk, 1998-ban már csak 38%-át (mintegy 16 ezer fõ).<br />
A szerzõk egyrészt megpróbálnak magyarázatot adni a kedvezõ változásra,<br />
másrészt bemutatják az ittas vezetõk képzésének és utánképzésének jelenlegi<br />
gyakorlatát. Véleményük szerint a javulás egyik fõ tényezõje az, hogy az<br />
alkoholizmus és alkoholizálás kérdése szociális problémából fokozatosan<br />
közegészségügyi feladattá is vált. Az 1960-as évek közepétõl kezdve meghozott<br />
stratégiai jelentõségû regulatív és konstitutív szabályok hatása egy jó évtized<br />
alatt lassan beért. (Míg a regulatív szabály a már létezõ tevékenységet<br />
– például közlekedés – szorítja keretek közé, addig a konstitutív szabályozás<br />
olyan cselekvést ír elõ – például ittas vezetõk utánképzése –, amely esemény<br />
éppen az elõírás eredményeképpen jön létre.)<br />
A történelem során elõször 1936-ban a norvég kormány hozott rendeletet<br />
a gépjármûvezetõk elfogadható véralkoholszintjére vonatkozólag, bevezetve<br />
egyúttal a szabálysértõ gépjármûvezetõk véralkoholszintjének mérését.<br />
A jogszabály szemléleti hátterét az „elrettentés-modell” képezte, mely<br />
szerint a bizonyos, súlyos és gyors büntetés jelentõs visszatartó erõvel bír.<br />
A norvég példát hamarosan más skandináv országok is követték. Az ellenõrzést<br />
és büntetést késõbb az ittas vezetõk képzésével, kezelésével és utánkövetésével<br />
egészítették ki. Az Egyesült Államokban, felismerve a skandináv<br />
minta hatékonyságát, a 60-as évektõl fogva kezdték átvenni s egyben továbbfejleszteni<br />
ezt a programot. Az 1970-ben egy alkoholizmusból talpra állt szenátor,<br />
Harold E. Hughes kezdeményezésére megalakult, majd rövidesen a<br />
fejlõdés meghatározó intézményévé vált a National Institute on Alcoholism<br />
and Alcohol Abuse (NIAAA).<br />
Az ittas vezetéssel kapcsolatos hozzáállás változásával párhuzamosan átalakult<br />
az alkoholizmushoz való viszonyulás és a felépüléssel kapcsolatos<br />
hozzáállás. Az Alcoholics Anonymous (AA) sikerei után az 1950-es években<br />
következett be az elsõ jelentõs áttörés, amikor az amerikai orvostársadalom<br />
kezdte betegségként azonosítani az alkoholizmust. A következõ jelentõs<br />
REFERÁTUMOK / BESZÁMOLÓK 269